Filmszemle I. – A király beszéde

A király beszéde (The King’s Speech) – angol filmdráma, 2010.

A film valós történelmi eseményeken alapul és VI. György angol király trónra kerülésének történetét dolgozza fel, egy igen érdekes szemszögből. Ifjú korától kezdve dadogással küzdött VI. György, és erősen frusztrálta, hogy ezzel a beszédhibával kellene királyként beszédeket mondania. A történet gerincét az uralkodó és egy beszédtanár, Lionel Logue kapcsolata és közös munkája alkotja. A film csúcspontja az, amikor a király Nagy-Britannia 1939-es hadüzenete miatt rádióbeszédet intéz a lakossághoz. Erőt és magabiztosságot kell sugároznia úgy, hogy ehhez a szövegen kívül csak a hangját használhatja.

forrás: imdb.com

Habár a film a drámaibb hatás érdekében eltér a történelmi hűségtől, ez mégsem veszi el az elmesélt történet jelentőségét. Retorikai szempontból különösen izgalmas, ahogyan a beszédtanár és a király a lámpaláz kérdésével foglalkozik. A Retorikaiskolában – Lionel Logue-hoz hasonlóan – mi is holisztikusan gondolkodunk az emberről. Hisszük, hogy a retorikai kérdések megdolgozása önismereti felismeréseket is nyújthat. Nem véletlen, hogy ez a film az új sorozatunk első eleme, ahogyan az sem, hogy ez a mozgókép a Szónokképzésünkön is előkerül.

A négy Oscar-díjat bezsebelő film szuper esti kikapcsolódást nyújthat, ezzel együtt mondanivalót is találhatunk benne. A korhatár-besorolás szerint 12 éven felülieknek ajánlott. Ezzel annyiban egyetértünk, hogy a történelmi hivatkozások és a karakterek érzelemvilágának megértéséhez valóban szükséges egy bizonyos érettség.

Szakmai tartalom: 6/10

Szórakoztatás: 7/10

Összbenyomás: 10/10

A film magyar nyelven is kiváló, de különösen érthetővé és élvezhetővé válik eredeti, angol nyelven. Ebből ad ízelítőt az alábbi előzetes.

Áder János újévi beszéde – 2021

Áder János újévi beszéde, retorikai szempontból jól sikerült. Az eddigi években megtartott beszédeihez viszonyítva egyértelműen ez a legmaradandóbb és ezért a figyelemre is leginkább méltó. A 2015 óta megtartott újévi beszédeiről írt elemzéseink itt találhatóak meg. A köztársasági elnök 2021. január elsején elmondott beszédének most következő elemzése pedig ezen a felvételen alapul.

Áder János és Weisz Fanni Fotó: MTI/IIlyés Tibor

Alkalomhoz illő

Amiért elsősorban azt állítjuk, hogy ez Áder János legjobban sikerült újévi köszöntője, az az, hogy minden szempontból alkalomhoz illőnek találjuk. A világjárvány közepén tartva, egy egészségügyileg és gazdaságilag is megviselt világ kislétszámú országának első közjogi méltóságaként, Áder eltalálta a hangot, amin szólni érdemes. A korábbi évekhez képest elmaradt a műfajhoz dukáló “Boldog új évet kívánok” frazéma, ahogy a poharak is hiányoztak a képből és emiatt a koccintás sem zárhatta a tévés közvetítést. Ezeknek az ünnepi gesztusoknak a tudatos félretétele finom, de határozott retorikai üzenettel bírt: amíg emberek ezrei az életükért/mások életéért küzdenek, nincs helye a pezsgőzésnek. Az együttérzés figyelmessége így szinkronba tudott kerülni azzal az áderi gesztussal, amit az esélyegyenlőség érdekében még akkor tett meg elnökként, amikor évekkel ez előtt úgy döntött, hogy újévi köszöntőit jeltolmáccsal együtt mondja el.

Áder János a koncentráció miatt alapvetően gondterhelt mimikával bír, ami számos paródia és jogos kritika alapjává válhatott az elmúlt évek újévi beszédei kapcsán. Ez a mimika azonban illő a 2021-es beszédhelyzethez. Most először választottak olyan kamerabeállást, ahol Áder János kézgesztusai is jól érzékelhetőek voltak, ami élénkítette, de nem nyomta el a verbális kommunikációt. Különösen jól illett az első megszólításhoz a rámutatás visszafogott gesztusa a jobb kézzel (4:09). A jeltolmácsolás és az elnöki gesztusok nem zavaróak, hanem egymás értelmező-kiegészítői voltak.

Jó döntés volt az elnök esetében a mélykék öltöny és a nyakkendő színének sötétebb szürke árnyalata is, mert a kettő ezüstös hatása kölcsönösen a visszafogott ünneplésre hangolta a vizuális kommunikációt. A nyakkendő fél-windsor csomója most sem lett pontos, de elfogadhatóan állt a végleges felvételen és az ingnyak mérete is megfelelő volt. Weisz Fanni öltözéke is a legegyszerűbb kontraszttal állította szembe a hajszín tavalyinál világosabb árnyalatát egy fekete ruhával. A 2018-as göndörített frizurához képest idén is megőrizte a tavalyi, egyszerűen vállakra hulló hajviseletet, körömlakként pedig a nudehatás is a visszafogottságot tükrözte.

A beszéd felépítése és verbális ereje

Áder János 2021-es beszéde jól strukturált volt. A 6 percnél valamivel hosszabb beszéd 3:44-nél fordult át a múlt áttekintéséből a hálaadó jövőkép felrajzolásába. Két érzés felkeltése dominált a beszéd során: az együttérzés és a vigasztalás. Az elsőt a beszéd során végig ki lehetett érezni, ami előkészítette a felszólító módban átadott, második érzelem kiváltását. Szerencsés választás volt a népmesei kezdés, ahogy a bibliai versek is sokakban rezonálhatnak klasszikus vigaszforrásként. Az idézéstechnika verbális kidolgozása jól sikerült és megfelelően voltak felvezetői az őket követő gondolati egységeknek is.

A választékossággal a korábbi évek köszöntőiben sem volt probléma, de idén sikerült teljesen kiküszöbölni azokat a felülstilizált és ezért helyenként modorosnak ható jelzős szerkezeteket is, amelyek egy-egy korábbi beszédben még előfordultak. Ötletesen és a beszéd céljának megfelelően élt Áder János az aposztrophé alakzatával is. Jóllehet minden magyarhoz intézte beszédét, mégis úgy beszélt az egészségügyi dolgozókról, tanárokról, földművesekről, rendőrökről és másokról, mint akiknek hálásak lehetünk. Ezzel megszólította és szimultán módon laudációjának tárgyává is avatta ezeket a társadalmi csoportokat.

Retorikailag ennél csak egyetlen magasabban kivitelezett megoldása volt a beszédnek: a halálról mondott szavak. Nem kerülte ki Áder János a halál témáját, de nem is hagyta, hogy a beszéd vigasztaló ereje megrekedjen, amikor így fogalmazott: “És volt, akit a szeretetünk sem tudott itt tartani közöttünk.” (2:16) Ebben a mondatban tapintat, együttérzés és vigasztalás egyszerre, koncentráltan jegecesedett ki. Nemcsak a megfogalmazás mód, de a beszédtempó, a hanglejtés és a mimika is harmonizált itt. Ha van retorikai csúcspontja a 2021-es beszédnek, akkor minden visszafogottságával együtt, ez annak tekinthető.

Ami még hátravan

A verbális kidolgozottságot egyetlen fordulóponton, sajnos, nem sikerült pontosan visszaadni. Éppen a hálára buzdító kulcsmondatnál, amiért kár. Ha Áder János a “hálásak leszünk” (3:57) kifejezés előtt még egy másodpercnyi beszédszünetet tartott volna, vagy a hanglejtésében a magasabbtól tudott volna a mélyebb tartomány felé ívelni, akkor elkerülhette volna a hirtelenség érzetét. Így azonban a terhes múlt áttekintése után váratlanul gyorsan és emiatt némileg kéretlenül is érkezett a hálára való buzdítás. Nüansznyi a különbség, amivel vokálisan ezt létre lehetett volna hozni, de az hiányzott. Ezért érdemes lett volna akár anaforikusan (a “hálásak lehetünk” mondatkezdő ismétlésével) egy előkészítő halmozással közelíteni a jelenlegi kulcsmondathoz, az ugyanis egyszerűbben kivitelezhető a vokális kommunikáció szintjén.

Az artikuláció a tavalyinál sokkal jobban sikerült, de még mindig igaz, hogy az ajakréses hangok formálása nem automatizált, illetve mesterkélt hatású. Az ajakkerekítéses hangzók ejtése pedig még mindig renyhe (kivétel például a kulcsüzenet már említett kimondásának a pillanata 3:57.) Ezzel együtt is, az érthetőség követelményének a hangok már 98%-ban megfelelnek, ami elvárható egy professzionális retorikai helyzetben. A helyesen kitűzött érzelmi hatáskeltést gyengítette a beszéd végén a gondterhelt mimika átmenet nélküli felpuhulása. (5:53)

*

Bár a történelmi helyzet nagy mértékben segítette Áder Jánost, hogy saját retorikai adottságaiból a legjobbat hozza ki, tagadhatatlan az a retorikai teljesítmény, ami az illőség antik stíluserényének 2021-ben megfelelt. Miközben a köztársasági elnöknek, Weisz Fanninak és kommunikációs stábjuknak retorikai szempontból gratulálunk, együttérző üzenetükhöz is csatlakozni szeretnénk. A Szónok Születik Retorikaiskola együttérez mindenkivel, akinek ezekben a hetekben is szenvedéstől terhes az élete. Erőt és kitartást kívánunk mindannyiuknak! Hálásak vagyunk mindazokért, akik ezeket a szenvedéseket bármilyen eszközzel enyhítik.

Éppen ezek miatt is kívánunk minden olvasónknak egy igazán boldog 2021-et!

A három legidegesítőbb nyelvtani hiba

Röviden?
Ha valaki muszáj helyett muszályt ír.
Ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között.
És, ha valaki lesz helyett lesszt ír.

Lehetnének ezek is a legidegesítőbb nyelvtani hibák, vagy akármelyik másik három. Miért éppen három? Miért nem öt? Vagy tíz?

Kifejezetten remélem, hogy nem csak a kattintásvadászat hozta ide az Olvasót. Vagy az, hogy elégedettséget érezzen afelett, hogy az említett hibákat elkerüli. Nem az a kérdés, hogy melyik a legidegesítőbb, hanem hogy valójában miért idegesítenek minket a nyelvtani hibák?

Két véglet van, ugyanis. Az egyik karakter éles szemmel észreveszi a nyelvtani hibákat, sőt, még az elgépeléseket is. Jellemzően szóvá is teszi azokat. Ő a helyesírás őre, és időnként ostobának nézi (vagy titulálja) azokat, akik megbotlanak. A másik karakter az, aki az előbbit nyelvtannácinak hívja.

És akkor most, egyszer és mindenkorra tisztázzuk. Nem ostoba (sőt, érvelési hibát sem követ el) az, aki helyesírási hibát vét. És nem nyelvtannáci az, aki törekszik a nyelvtani szabályok betartására és erre másokat is meghív.

Távlati célokról van itt szó, amelyek közösek. A beszélt és a leírt nyelv attól működik, hogy egyezményes keretei vannak, mert így értjük meg egymást. Igaz, hogy ezek a keretek, a szabályok időnként változnak, de a változások lassan, alapos megfontolás után mennek csak végbe.* Szóval, mielőtt ostobának vagy nyelvtannácinak bélyegeznénk valakit, gondoljunk arra, hogy egymás megértése közös célunk és inkább ezt fejezzük ki. Segítsük azt, aki nincsen birtokában minden szükséges tudásnak és fogadjuk el, amikor minket javítanak ki.

Retorika Kapitányként küldetésem, hogy nyelvtani edukációt is nyújtsak azoknak, akiket ez érdekel, így azért mégis összeszedtem néhány gyakran elkövetett nyelvtani hibát, hátha ezután kevesebbszer találkozom majd velük.

1. Muszáj

A muszáj azt jelenti, hogy valaminek meg kell történnie. A német muss sein (kell lennie) kifejezésből ered. Szemmel láthatóan nincsen köze az ly-hoz, talán innen könnyebb megjegyezni. A j és ly témája sokakat felzaklathat, gyerekkori sebeket téphet fel. Mégis, érdemes képben lenni a jelenlegi helyzettel, például ezt a cikket elolvasva.

2. Egyenlőre-egyelőre

Ez két külön szó. Persze hasonlítanak, de mást jelentenek.

Egy egyenlet két oldala lehet egyenlő, az eredmény kijöhet egyenlőre.

Az egyelőre pedig azt jelenti, hogy jelen pillanatban, éppen most. Könnyű megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy „egy (ideig), előreláthatóan”. Nincs benne n betű.

3. Lesz

Attól még, hogy sokszor az sz hangot hosszan ejtjük, a lesz rövid sz. Kész.

4. December 24-én

Nem kell pont. Pont. A dátumok helyesírásával kapcsolatban itt érdemes szétnézni, sőt, ha bizonytalanok vagyunk, akkor bátran keressük ezen az oldalon a helyes változatot. Nem ciki segítséget kérni az MTA Nyelvtudományi Intézetétől. Sok hasznos oldaluk van!

5. Kivitelezés, beruházás, befektetés és társaik

Az igekötők sok gondot tudnak okozni. Különösen az el nem váló igekötők. Ezek típusairól, működéséről itt található egy részletes leírás, érdemes elolvasni.

Egy kiegészítést szeretnék tenni, ami az igekötőkhöz csak lazán kapcsolódik, de talán elfér itt. Ez az az eset, amikor egy szó elégtelen ismerete miatt használunk igekötőt. Például a beimportál, a kiexportál, a ledegradál, a kiszelektál vagy a beinvesztál. Ez arra utal, hogy nem vagyunk tisztában az adott szó jelentésével, így érdemes törekedni a pontos használatra.

6. Központozás

Csak egy példát szeretnék hozni arra, hogy a központozás akár élet-halál kérdése is lehet, Merániai János esztergomi érsek leveléből:

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Vajon egyetért a merénylettel vagy sem?

Egyelőre elég ennyi, aztán meglátom, hogy van-e szükség további tisztázásokra. Addig is: helyes írást és helyes beszédet kívánok mindenkinek! És persze el is várom!

Retorika Kapitány

* A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy egy másik megközelítés szerint nem jó út a helyesírás előíró funkciójára építeni, mivel a nyelvi változás egy neutrális folyamat, amibe nem szabad beleszólni.

Retorika Kapitány remetesége

Magányosan és lassan teltek Retorika Kapitány napjai. Önkéntes száműzetésben élt már évezredek óta. Szerencséjére a bolygó, amely otthonául szolgált, kifogyhatatlan betűtészta-lelőhelyekkel rendelkezett, így legalább az éhségét csillapítani tudta. Bár, az igazat megvallva, általában inkább csak pöckölgette, piszkálgatta az ételt maga előtt. Szörnyen unta már a remeteséget, de túl büszke volt ahhoz, hogy visszatérjen anyjához, Rhétorikéhez.

Egy napon – amely első ránézésre teljesen olyan volt, mint bármelyik másik – hirtelen éles, süvítő hang támadt, és egy ragyogóan világos fénycsóva húzott el a Kapitány feje felett. Beleejtette a kanalát a betűtésztából kirakott József Attila vers második versszakába, majd a következő pillanatban felpattant és az elszáguldó jelenség után iramodott. Egy tisztáson érte utol a különös valamit, de az olyan fényes volt, hogy el kellett takarnia a szemét. Kisvártatva alábbhagyott a sugárzás és Retorika Kapitány előtt egy magas, erőteljes, kigyúrt hasfalú alak bontakozott ki.

Anélkül, hogy vállai megemelkedtek volna, egy mély, tökéletesen kivitelezett lélegzetvétel után előlépett a jövevény és zengő, de mégis bársonyos hangon így szólt:
– Üdvözöllek! Ha nem tévedek, Retorika Kapitányhoz van szerencsém.
A megszólított eleinte nem jutott szóhoz, hiszen már sokezer éve egy hang sem hagyta el a száját. Hal módjára tátogott néhányat, majd megadta a választ:
– Igen, én vagyok az.
– Nagyon örvendek! Még nem volt szerencsénk egymáshoz, én Costoabdominalis Generális vagyok!
A Kapitány megrökönyödött arckifejezését látva Costoabdominalis Generális nem lepődött meg, hogy nem érkezett válasz, inkább folytatta.
– Gondolom nem érted, hogy mit keresek itt. Mióta elhagytad a Földet, rengeteg minden megváltozott. Emberek népesítik be a bolygót és beszélnek egymással! Mivel azonban nem igazán foglalkozott velük senki, eléggé nagy a gond. Rhétoriké sokszor sír mindazért, ami történik. Ő már elvesztette a reményt. Engem küldött érted, mert azt gondolja, hogy csak te segíthetsz! Most nincsen időm mindent  részletesen elmagyarázni, a lényeg, hogy szükség van rád! Azonnal velem kell jönnöd!
Nem várt választ, megragadta a még mindig zavartan pislogó Retorika Kapitányt és kilőtt vele az ég felé…

Retorika Kapitány eredettörténete csak akkor tud teljes egészében napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A tisztifőorvos tünetei – Müller Cecília retorikája

Az előadó

Müller Cecília országos tisztifőorvosként rendszeres szereplője a koronavírus elleni védekezést segítő operatív törzs sajtótájékoztatóinak. Az egyik oldalról mémek tucatjainak szolgáltatott alapanyagot, a másik oldalról pedig sokan a védelmére keltek. Azzal érveltek, hogy Müller Cecília nem színész vagy szóvivő, hanem orvos, így mindenki legyen elnéző vele a beszédei értékelésekor. Több alkalommal is az ország nagymamájának titulálták és nem vitás, hogy megjelenik benne valami az Angela Merkel-féle „Mutti” jelenségből. A csendes határozottság mellett időnként felbukkanó tökéletlenség által Müller Cecíliával szemben is elnézőbbek lehetnénk.

Ugyanakkor napról-napra magyarok millióit tájékoztatja a járványügyi helyzet legfontosabb aktualitásairól, így megszólalásainak a tétje kiemelten nagy. Nem ismert, hogy miért éppen ő az, aki ezt a feladatot elvégzi, de aki kiáll a kamerák elé, és a nyilvánosság előtt beszédet mond, az végzettségtől függetlenül lehet alanya retorikai elemzésnek. Ehhez az alábbi, 2020. április 4-én, az első magyarországi megbetegedések után egy hónappal elhangzott beszédét választottuk. Ez kellőképpen távol van az aktuális eseményektől ahhoz, hogy mérlegre tegyük, ugyanakkor az egyik leghosszabb megnyilvánulása Müller Cecíliának, így jól megfigyelhetők a beszédének jellegzetességei. Ezek zöme egyébként visszatérő, később is észlelhető. Megvizsgáltuk azt, hogy az országos tisztifőorvos megszólalásai hogyan járultak hozzá a róla kialakított képhez. Milyen tehát Müller Cecília retorikája?

Az egyszerűség ne maradjon otthon!

Hazánk jelenlegi egyik, ha nem a legnagyobb kommunikációs kihívását kell teljesítenie Müller Cecíliának. A feladat mesterszintű, hiszen pártálláson, felekezeti hovatartozáson, gazdasági és szociális helyzeten és minden egyéb jellemzőn felülemelkedve kell szólnia a lakossághoz. A megvalósítás vegyes képet mutat, vannak jól és kevésbé jól sikerült elemei. Életvezetési tanácsai néha valóban esetlenek, de az biztos, hogy általuk szinte belép az életünkbe, közel érezheti magához a hallgatóság a szónokot. Az ilyesfajta gondoskodó szülői megnyilatkozásokról feltételezhető, hogy a segítő szándék vezérli a megfogalmazóját. Ennek hatása ugyanazt erősíti, amit a kamerák elé álló rétor megjelenése is üzen. Erre részletesebben nem térünk ki, hiszen ezt többen is megtették már, mélységében elemezve a tisztifőorvos asszony öltözködését.

Az viszont fontos, hogy a visszafogott és elegáns ruházat, az apró, nem hivalkodó fülbevaló, a lila keretes szemüveg és a rövidre vágott, barnára festett haj alapján könnyű felidézni egy képzeletbeli anyukát vagy nagymamát. Ehhez az is hozzáteszi a maga részét, hogy szinte az összes sajtótájékoztatón a megszólalók között Müller Cecília az egyetlen nő és az egyetlen orvos, így ő képes a legkönnyebben megtestesíteni az anyai, nagyanyai gondoskodást. Ezzel a benyomással erőteljesen szembemegy azonban, hogy túlbonyolítja a mondatokat, amelyek sokszor alig követhetőek. Az elemzés alapjául szolgáló videó 222 másodperce alatt mindössze 13 mondat hangzik el, emiatt bonyolult, sokszoros mellé- és/vagy alárendelésen alapuló mondatszerkezeteket hoz létre. Még szembetűnőbb, ha csak az első egy percet vizsgáljuk: ez három mondatból áll, nagyobb szünetek nélkül. A bonyolítás esetenként helytelen szórendet (pl. „ha emlékeznek vissza rá”) is eredményez. Ez még nehezebbé teszi a hallgatóság számára az értelmezést.

Ki kicsoda?

Feltűnő továbbá, hogy a mondatok alanya sokszor bizonytalan. Például 0:58-nál a „mindnyájan úgy véljük” mondatrészből, illetve a kontextusból sem derül ki, hogy kire gondol az előadó a „mindnyájan” alatt. Vagy 3:00-nál: „Újabb áldozathozatalt követel mindnyájunktól”. Nem világos, hogy ki vagy mi követel áldozathozatalt. Lehet ez a vírus is, de jogi szempontból a korlátozó intézkedések bevezetését eldöntő szerv miatt kényszerült változtatni a lakosság az addigi életvitelén.

A tavaszi szép idő beköszönésekor távolságtartásra és a csoportosulás elkerülésére kérni az embereket egyébként sem egy hálás feladat. Ezt valószínűleg Müller Cecília is érzékeli, erre utal a 2:55-nél hallható több másodperces sóhajtás a gondolatmenete elején, illetve a logikátlan érvelés a befejezésnél: „különösen is nagyon figyeljünk most, mert ezt egyre nehezebb lesz mindnyájunk számára betartani”. Világos, hogy nem azért kell jobban odafigyelni a szabályok betartására, mert ez egyre nehezebb lesz. Érveléstechnikai szempontból az sem mindegy, hogy a megnevezett intézkedések forrásaként mit jelöl meg a szónok, hiszen ez az alany könnyen válhat bűnbakká a hallgatóság szemében.

Ebben a beszédben Müller Cecília a rossz hírek hozója, de meglepő lehet, hogy 3:10-nél és 3:33-nál is elhangzik a „Kérem szépen” kifejezés, amit hazai közszereplőktől igen ritkán hallunk a lakosságra nézve kedvezőtlen döntések publikálásakor. Mintha ő egy személyben, minden kedvességével kérlelné a hallgatóságot az intézkedések betartására. A váratlanság, a szokatlanság és az előadó személye miatt van meggyőzőerő a közlésben.

Vokális és nonverbális tüntek

Habár az artikuláció jobb oldali aszimmetriát mutat, a beszéd érthető. A csíptetős mikrofon a hangot jól közvetíti, de ezzel együtt a hangos levegővételt is felerősíti (pl. 1:53, 2:05, 2:10). Ez az egyik ok, amiért a helyes légzéstechnika elsajátítása kiemelten fontos feladata egy ehhez hasonló, mesterszintű retorikai kihívás résztvevőjének. Hallható az is (pl. 2:48-nál: „amikor az feltétlenül indokolt”), hogy az elégtelen légtámasz miatt a mondatok végén érdessé válik a hang. A beszédtempó megfelelő, szünetből azonban kevés van, ami a bonyolult mondatszerkesztés miatt hiányzik különösen. Megfigyelhető némi ö-zés, de nem zavaróan sok. A beszéd ugyanakkor nem dallamos, Müller Cecília nem tudja értelemtagolóan szétválasztani a mondandóját. Hangsúlyozás gyanánt inkább csak egy-egy szó megnyomását (pl. 1:40-nél a „kiugró”) észlelhetjük, de ezek szerepe nem jelentős, a monotóniát nem ellensúlyozzák.

Egyértelmű, hogy van valamifajta jegyzet vagy megírt szöveg az előadó előtt. A beszéd elején még viszonylag sokszor tekint a pulpituson elhelyezett segédanyagra, de ezzel együtt egészen jól tartja a szemkontaktust a kamerán keresztül. Esetenként észlelhető gyakori pislogás (pl. 0:25-nél), ezt jellemzően akkor láthatjuk, amikor a mondat lezárásával, illetve a következő gondolat megformálásával foglalkozik az előadó.

Van azonban egy olyan rész, amikor szembetűnő a szemkontaktus megtörése, ez 2:32 és 2:50 között látható, amikor Müller Cecília arról beszél, hogy kontroll alatt tartható a járvány. Ebben az esetben a félrenézés miatt megszakad a kapcsolat, az üzenet ezáltal nehezebben jut el a hallgatósághoz. 3:12-től, amikor a fent említett kéréseit megfogalmazza, sokkal kitartottabb, hosszabb a szemkontaktus, ez a rész tehát valószínűleg fejből hangzik el.

E két példán keresztül érzékelhető, hogy mennyit hozzátesz a kapcsolat minőségéhez, és ezáltal az előadó hitelességéhez is a meglévő szemkontaktus. Amikor ez rendben van, akkor könnyebb figyelni és könnyebb hinni a beszélőnek. Amikor viszont megtörik, akkor felmerülhet a hallgatóságban, hogy vajon mire gondol, mivel van elfoglalva a rétor, és miért nem a közönségére koncentrál?

Müller Cecília – országos tisztifőorvos (forrás: portfolio.hu)

Maszkot le!

Naponta a kamerák elé állni és rossz híreket, kritikus üzeneteket vagy a lakosság életét korlátozó intézkedéseket közölni mindenki számára hálátlan és összetett feladat. Ennek feszültsége látható nonverbális jeleket okoz Müller Cecílián. A gesztusai fojtottak, alig láthatók. A kiállását korlátozza a pulpitus is, ami mögött áll. Látszik, hogy időnként elindul a keze, alátámasztaná a mondanivalóját a taglejtésével, de hely hiányában nem tud kibontakozni. A szegényes gesztikulációt tetézi, hogy egy toll funkció nélkül marad az előadó kezében. Ez önmagában el tudja vonni a nézők figyelmét, de ugyanezt a hatást erősíti a túl sok ékszer is: a gyűrűk és a szürke karkötő csillogása is a jobb kéz felé vonzza a tekintetet. A feszültség Müller Cecília homlokán is megfigyelhető: a beszéd első felében sokkal több ránc jelenik meg az arca ezen területén. Összevethető például az 1:51-nél és 3:28-nál megállított két képkocka.

Az eddig szóvá tett megfigyelések eltörpülnek a mosoly hiánya mellett. Még akkor sem látunk mosolyt Müller Cecília arcán, amikor egy dicsérettel köszönetet mond a lakosságnak a szabályok betartásáért (2:06-2:09). Pedig ebben az esetben nem kellene maszkot viselnie. Noha a dicséret ismét egy olyan eleme a beszédnek, amelyet ritkán hallunk a hazai közbeszédben, nagyon hiányzik az ezt alátámasztó, hitelesítő nonverbális jelzés, a mosolyra húzódó száj. Éppen ettől lehetne esélye a nézőknek azt érezni, hogy a nehéz élethelyzet közepette is van még remény.

Összegzés

Müller Cecília napról-napra teljesíti a rá bízott szónoki feladatot, tájékoztatja Magyarország lakosságát a járványügyi helyzetről. Az emelt szintű retorikai kihívást teljesíti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy a beszédhelyzetnek megfelelő mesteri retorikai fogásokat is alkalmazzon. Ilyen például az, hogy a hallgatóságának érzelemvilágával foglalkozni tudjon. Még akkor is, ha ez egy országnyi embert jelent, akik képernyőn keresztül nézik, hallgatják a beszédet. Ezt azonban Müller Cecília esetében muszáj megelőznie annak, hogy néhány alapvető terület fejlesztésével lépéseket tegyen a jó előadóvá válás útján. Ilyen például a mosoly megengedése, az egyszerűbb mondatalkotás és a monotónia elkerülése. Ehhez sok sikert és vírusmentes beszédhelyzeteket kívánunk Müller Cecíliának!

Retorika Kapitány gyerekkora

Retorika Kapitány hányattatott gyerekkora csak részben magyarázható azzal, hogy apjáról keveset tudunk. Anyja, Rhétoriké egyedül nevelte. Szerette volna, ha fia a legkiválóbb oktatásban részesül. A szobájába szóképeket akasztott, az ágyneműjét és a tapétát pedig különböző alakzatok borították. Minden napot érvturmixszal indított és, ha nem tanult jól, akkor helyesírási hibákra kellett térdelnie. Az pedig nagyon fájdalmas. Talán innen származik az az ellenszenv, amellyel a Kapitány a helyesírás hibák felé fordul. De, ahogyan említettük, mégsem ez volt szomorú gyermekkorának legmélyebb pontja. Az még csak ezután következett.

Kisgyermek volt, amikor anyja a Földre küldte, hogy az ott élő lényeket tanítsa meg kommunikálni.  Kezdetben a dinoszauruszokat próbálta meg okítani, de tapasztalatlan volt, ráadásul nélkülözött mindenfajta pedagógiai képzettséget, így csak a saját élményeire támaszkodhatott. Ám a dinoszauruszok a szóképeket széttépték, az érvturmixot kiborították, a helyesírási hibák pedig nem érdekelték őket, hiszen azt sem tudták, hogy mi az írás. Próbáltak beszélni, de a hangképzésük rendkívül csökevényes volt, így sok kudarc érte őket. Erős lámpaláz tört ki rajtuk, amit persze Retorika Kapitány nem nagyon értett, mivel ő sohasem élte át ezt. Segíteni akart, de ismét mellényúlt. Túlzásba vitte a hűtőkúrát. A jégkorszaknak nevezett időszakot sok élőlény nem élte túl. Végül Rhétoriké közbenjárására egy aszteroida becsapódásával lett vége a félresikerült próbálkozásnak. Retorika Kapitány a kudarcát nehezen tudta feldolgozni. Elszökött és elbújt, nem akart többé tanítani. Sok-sok ezer éven át magányosan élt, miközben csak betűlevest volt hajlandó magához venni. Megtanulta tisztelni a csendet, és elhatározta, hogy a tanítás előtt ő maga is folytatja a tanulmányait.

Retorika Kapitány eredettörténete csak akkor tud teljes egészében napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A negyedik részhez kattintson ide!

A műfajok királynője: rögtönzés

“Szia, ne haragudj, de az a helyzet, hogy nem tudott eljönni az előadó. Te mindig szuper beszédeket tartasz, tudnál mondani pár szót?” Elhangzik a kérés, és a jó viszonyra való tekintettel rábólintasz. Felemelkedsz a székedről és elindulsz a színpad felé. 1-2 perced van, aztán el kell kezdened a beszédet. Mit csinálsz?

Tipikus rögtönzéses helyzet. Ebben az összetett retorikai kihívásban már magabiztosan kell alkalmazni az alapokat, nem véletlen, hogy a Retorikaiskola képzési rendjében ez a téma a Kiváló Szónokképzésben helyezkedik el. Ennek ellenére még a műfajok királynőjére is fel lehet, sőt, fel is kell készülni. A rögtönzés akkor jó, ha még a váratlan helyzetekben is magabiztos a kiállásunk és magával ragadó az előadásunk. A titok az, hogy a felkészülést nem az adott helyzetben rendelkezésre álló 1-2 perc alatt kell elvégezni, hanem korábban. Történhet ez képzések által, de a gyakorlás is rengeteget segít. Az alábbi videó arról szól, hogy közvetlenül a rögtönzés előtt milyen algoritmust futtassunk le fejben. A két tabut elkerülve és a három lépést betartva helyt állhatuk szónokként akkor is, ha a felkészülési idő nyúlfarknyi.

Retorika Kapitány származása

Retorika Kapitány nem ebből a világból származik. Tulajdonképpen tértől és időtől függetlenül létezik. Az első írásos nyom a görög mitológiáig vezet vissza minket. Eszerint a tizenkét titán közül Rhea-nak, az olümposzi istenek anyjának, Kronosz feleségének volt egy eltitkolt lánya. Ő volt Rhétoriké. Az apa nem más volt, mint Koiosz, a kérdezés titánja. Erre az afférra emlékezik az a mai kifejezésünk, hogy retorikai kérdés. Kronosz éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a hites felesége hűtlen lett hozzá, ezért időtlenséggel átkozta meg Rhétorikét. A soha el nem múlás terhe – mint utóbb kiderült – nem csak Rhétorikét, hanem az utódját is súlytotta. Retorika Kapitány ugyanis nem más, mint Rhétoriké halhatatlan gyermeke. Az igazi neve a homályba vész, a legtöbben már csak így ismerik. Soha nem akart utódokat, mert meg akarta kímélni őket az örökkévalóságtól, így nem is születtek gyermekei.

Követői azonban szép számmal akadtak. Közülük sokan nagy nevet akartak szerezni maguknak, hogy évszázadokig emlékezzen rájuk az emberiség. Sajnos ők nem tudták, hogy nem az lesz messze földön híres, akinek nagy a szája, hanem aki megfelel a “vir bonus”, a jó ember eszményének. A jó emberek közül kerülhetnek ki a rétorok, Retorika Kapitány igaz leszármazottai, még ha nem is vér szerintiek. Nekik viszont, éppen a vérvonal megszakadása miatt, már nem adatott meg az, hogy könnyedén bánjanak az idővel. Nem hiába küzd sok szónok azzal, hogy időben befejezze az előadását. Ebben legfeljebb csak megközelíteni tudják Retorika Kapitány szintjét, a tűpontos időkezelést, no meg az időtálló mondanivalót.

Retorika Kapitány eredettörténete akkor tud napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A harmadik részhez kattintson ide!

Riport készült Nagy Fruzsinával az ÉVA magazin legújabb számában

Örömmel adunk hírt arról, hogy az ÉVA magazin aktuális számában riport készült Retorikaiskolánk egyik vezető trénerével, dr. Nagy Fruzsinával. A 2020/5-ös, téli lapszámban A meggyőzés művészete címmel publikált, ötoldalas írásban retorikatrénerünket a lámpaláz, a meggyőzés, és a Retorikaiskola módszertanáról kérdezte a riporter, Fehérváry-Ménes Anna. Férfitrénereink életükben először használták az ősz utolsó napos délutánját az ÉVA magazin olvasására.

Szóba került a lámpalázcsillapítás, a beszédtechnika, a testbeszéd, a hivatás és a retorika összefüggése, valamint a meggyőzés kérdése is, sőt még a Netorika témáját is érinti a cikk. A legfontosabb fordulópont sosem a glosszofóbia látható, tüneti kezelése vagy a technikai tudás átadása, hiszen ez sokszor csak a jéghegy csúcsa.

Mi beszereztünk több példányt is a Retorikaiskola könyvtárának és erre bátorítunk mindenkit, aki érdekel a meggyőzés művészete és az, ahogyan dolgozunk. A kedvenc mondatokat is hamar megtaláltuk alapító trénerünk nyilatkozatában: “…tudnunk kell, hogy mi áll jól nekünk, mi a természetes stílusunk és hogyan maradhatunk előadás közben önaznosak. A legfőbb cél tehát a saját hangunk megtalálása.” Köszönjük az ÉVA magazinnak a felkérést!