Lehetőségekre nyit ajtót a kommunikációba fektetett energia

A legtöbben a diploma megszerzése körüli időszaktól jelentkeznek a Szónok Születik Retorikaiskolába, egészen addig, amíg pozícióváltás környékén találják magukat. Sokan nem is tudják azt, hogy a testbeszéd és a vokális kommunikáció is befolyásolja a meggyőzőerőt. Vannak olyanok is, akik a gyakorlatorientált képzést azért kezdik el, mert az egészséges izgalomnál jóval többet éreznek, ami már gátolja őket az önkifejezésben. Dr. Hoványi Márton, a Szónok Születik Retorikaiskola egyik alapítója mesélt arról, hogy a vezetők számára miért kifejezetten fontos a kommunikáció fejlesztése. Gonda Gréta interjúja.

Honnan jött a retorikaiskola elindításának az ötlete?

A legnagyobb magyarországi ifjúsági mozgalom egyik vezetője voltam, és miután befejeztem a közösségben a munkát, a tagok megkértek, hogy tartsak nekik retorika tematikájú képzéseket. Ekkor indítottuk el Dr. Nagy Fruzsinával az öt hónapos kurzusunkat, majd az első képzés utáni gála sikere buzdított minket arra, hogy elkezdjük az iskolát. Az antik és modern tudásunk ötvözete jelenti a gyakorlatorientált képzésünk alapját, hiszen én latin szakon tanultam ókori retorikát, emellett mindketten magyar szakos végzettséggel rendelkezünk.

Jellemzően kik végzik el a képzést, és milyen területekről érkeznek?

Elég változatos, jellemzően a 25 és 50 közötti korosztály tagjai jönnek, de volt már olyan is, aki nyugdíjasként csatlakozott a képzéshez. A legtöbben a diploma megszerzése körüli időszaktól jelentkeznek egészen addig, amíg pozícióváltás környékén találják magukat. A terület is egészen színes ahonnan a résztvevőink érkeznek: a kamionsofőrtől a mérnökön, a HR-szakembereken és üzletkötőkön át a jogászig sokféle szakterületről érkeznek hozzánk, akiknek a nyilvános beszéd, vagy valamilyen speciális kommunikációs terület fejlesztése a leggyakoribb célja.

Milyen egyéb területeken szeretnének fejlődni a tanulók?

Az első gyakori cél a munkahelyi előrelépés: sokan szeretnének beosztottból menedzserré, vagy középből felső vezetővé válni. Ehhez a képességeik professzionális fejlesztése nem elhanyagolható. A második gyakori cél az, amikor egy nagy változás következik be az emberek életében, aminek szeretnének megfelelni. A harmadik terület a lámpaláz menedzsment: sokan küzdenek azzal, hogy az egészséges izgalomnál jóval többet éreznek, ami már gátolja őket.

fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Mi jelenti a legnagyobb kihívást a tanulók számára?

A kurzusok résztvevői gyakran általános kérdésekkel érkeznek, például szeretnének jobban megtanulni prezentálni, meggyőzőbbnek lenni egy tárgyalásnál vagy téthelyzetben. Később a különálló, korábban ismeretlen területek fejlesztésével érnek el az eredeti cél megvalósításához. Amikor elindul a tanfolyam, a testbeszéd és a vokális kommunikáció nagyobb fókuszt kap, és váratlanul fény derül az addig nem ismert, de összefüggő területekre. Például nagyon sokan nem is tudják azt, hogy a nem megfelelő hangképzés erőtlenné teheti a hangot, vagy egy enyhe beszédhiba miatt a meggyőzőerő sokat csökkenhet. Legalább annyira fontos az is, hogy a közhiedelem ellenére nem csak az előre megírt beszédekkel lehet sikert elérni.

A szakmai életben milyen fejlődés érhető el a kommunikáció fejlesztésével?

A legnagyobb fejlődés az, amikor a kurzus végére az egyediség ötvöződik a szakmai tudással. A személyiségfejlődéshez eléggé motiváltnak kell lenni, hiszen ha a résztvevő kitűz egy fontos karrierhez kapcsolódó célt, akkor a kemény áldozat nem megspórolható. Viszont, ez nem azt jelenti, hogy ki kell fordulnom önmagamból, de a komfortzónámat tágítanom kell, ha a bennem rejlő lehetőségeket ki szeretném bontani, és többet szeretnék megmutatni magamból, legyen az akár kognitív valóság vagy a bennem lévő érzelmek. A fejlődés mindig figyelemre méltó, nem csak egy ezer fős közönségnek, hanem egyetlen tárgyalópartnernek is.

Miben fejlődhet egy vezető a képzés során?

Radikális előrelépés érhető el a vezetői kiállásban. Azzal, ha összhangba kerülnek a kommunikációnk különböző területei, meggyőzővé válhatunk: egy erős és magabiztos kisugárzást ad az, ha amit mondok és ahogyan mondom (hangképzés és testbeszéd) harmóniában van. A meggyőzőerő növelése visszahat a magabiztosságra, ezek a területek kölcsönösen segítik egymást. Ezt támogatják az olyan technikai eszközök, mint a prezentációs képességek, amelyek szintén elsajátíthatóak. Ráadásul a képzés során a hallgatóság kerül a középpontba: a vezető figyelme egy tárgyalás vagy egy 80-100 fős előadás során a hallgatóságra irányul. Ez azt eredményezi, hogy a beosztottak is jobban rá merik bízni magukat az önmagát jobban képviselni tudó, magabiztos vezetőre. Ahhoz, hogy egy vezető hitelessé váljon, időt és energiát kell áldoznia a változásra. Egy instant egynapos tréninggel nem lehet gyökeresen megváltoztatni a kommunikációt. Azonban a befektetett energia megtérül: ha a vezető nyitott a változásra, ezután sokkal hatékonyabban és eredményesebben tud majd kommunikálni.

Milyen kommunikációs helyzetekkel szembesülhet egy vezető a munkája során?

Ilyen például a kritikus üzeneteket átadása asszertív kommunikáció során, amit a gyakorlatban nagyon kevesen tudnak megfelelően alkalmazni. Hasonló nehézségekkel járhat az érzelmekről való kommunikáció: egy vezetőnek a beosztottak érzelmeit be kell fogadnia, és tudnia kell megfelelően kezelni, ha meggyőző szeretne lenni. Ráadásul, olyan nehéz feladatokat is meg kell oldania, mint a negatív üzenet átadása, például az elbocsátás, de a motiválatlan munkatársat is tudnia kell buzdítani. A vezető a kommunikációs készségeit gyakorlatilag állandóan használja, legyen szó egy projekt útnak indításáról, lezárásáról vagy értékeléséről, akár egy magasabb grémium előtt.

És mivel szembesül az, akinek egy ötletet vagy saját magát kell eladnia egy pályázaton?

Amikor mi magunk kerülünk megmérettetésre, akkor perdöntő, hogy képesek vagyunk-e megmutatni valóban a legjobb oldalunkat, és az értékek mentén a sikereink súlyát. Nem adódik automatikusan az, hogy kimondjuk, „én alkalmas vagyok ennek az állásnak a betöltésére”. Ez egy művészet, ami tanulható: akik igazán sikeresek ebben, azok képezték magukat. A kommunikációba fektetett energia a lehetőségek kibontásáról szól.

fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Mi tesz egy beszédet (például pitchet) emlékezetessé?

Az a pitch mondható sikeresnek, aminek bizalmat szavaz a döntéshozó: ha felveszik a jelentkezőt az állásra, vagy ha befektetőt szerez a bemutatott ötlet. Azonban az, hogy mitől válik az út is sikeressé, egy egészen más kérdés. Hiába vagyok teljes mértékben felkészülve a beszédre, ha én magam nem tudom azt a műfaji sajátosságok mentén hitelesen megvalósítani. A cél az, hogy az adott műfaji kereteket megtartsuk, de a saját személyiségünkre formálva hitelesen mutassuk be a szakmai eredményeinket. A képzésen megtalálják a résztvevők az adott műfaj és a saját személyiségük metszetét. Például az idő tartását és helyes kezelését, ami képessé teszi őket arra, hogy a megadott kereteken belül kihozzák magukból a legtöbbet.

Milyen előnyei vannak a csoportos tanulási folyamatnak és kiknek ajánlott az egyéni fejlesztés?

A csoportos képzési folyamat előnye az, hogy sokféle visszajelzést kap a többi tagtól a résztvevő, így azonnali közönségélménye lehet. Ehhez képest az egyéni képzés időbeli és helyszínbeli rugalmasságot biztosít. A prémium szolgáltatásnak fókuszáltabb a tematikája és személyre szabottabb, hiszen az egyéni fejlesztésben sokszor nem is egy, de kettő vagy három tréner is foglalkozik az egyén kommunikációjával, így sokkal rövidebb idő alatt mutatkozik meg a változás.

Mekkora az online képzések sikere?

Manapság nincs választási lehetőség, egyes céges kultúrák és egészségügyi előírások alapján kizárólag online lehet működni. Ezért a virtuális térben tudást befogadni, formálni és átadni mindenkinek tudnia kell, ha komoly teljesítményeket szeretne elérni. Mi is átdolgoztuk a módszertanunkat úgy, hogy az online környezetben is hatékonyan működjön.

Ha a Retorikaiskola felkeltette az érdeklődését, ide kattintva láthatja az induló képzéseinket.

Kommunikációs könyvek szemléje X.

Hogyan figyeld és értelmezd mások nonverbális kommunikációját? Recenzió Joe Navarro Beszédes testek című könyvéről.

Amikor kezembe véve a könyvet megpillantottam a borítón az alcímet, elkezdtem fintorogni: „Az FBI-ügynök emberismereti kézikönyve”. Na – gondoltam – ez is biztos csak el akarja magát adni ezzel az FBI-os dumával. Mint a filmekben, amikor odaugranak egy autó elé, felkiáltanak, hogy „FBI, szálljon ki a kocsiból!”, és már le is foglalták a járművet. Persze mindig éppen egy luxus-szuperautó jár arra. De aztán olvasás közben egészen gyorsan megbékéltem. Sőt!

Olyan, mint más

Elsőre hasonlít a könyv más, ugyanilyen témában íródott művekhez. Ebben is végigelemez a szerző egy nagy halom különféle nonverbális jelet. Leírja, hogy mi mit jelenthet, illetve mire utalhat az amit látunk. Navarro jól rendszerezett, könnyen áttekinthető szerkezetet használ. Ha minket például csak a kéz és az ujjak nonverbális jelei érdekelnek, akkor elég a hatodik fejezetet fellapoznunk. Ritkán használom a könyvek végén található név- és tárgymutatót, de ebben az esetben ez igencsak hasznosnak mutatkozik. Ennek segíítségével könnyen eligazodom, akár a körömrágás, akár a madármozdulat, akár a villanykörte szemek érdekelnek.

A kép forrása: libri.hu

Nem olyan, mint más

Sok kép segíti a megértést, és az FBI-os vonal – amitől annyira tartottam – csak annyi szerepet kap, amennyi a színesítéshez és a jobb megértéshez szükséges. Rövid történeteket olvashatunk Joe Navarro praxisából. Rendkívüli módon megörültem, amikor a szerző szóba hozta a kongruens kommunikáció kérdését (352. o.), tudniillik, hogy egy előadó, megszólaló esetében a verbalitás és a nonverbalitás (a vokalitással együtt) összhangban van-e egymással. Navarro a szinkronitás fogalmat használja, de a mondanivaló ugyanaz. Ez a hitelesség egyik kulcskérdése, nem véletlen, hogy a szerző is a megtévesztés kapcsán ír erről.

Ami még sokat segít a téma feldolgozásában, az a könyv második fejezetében taglalt limbikus örökség. Ezzel már a konkrét nonverbális jelenségek felsorolása előtt fényt derít arra, hogy jellemzően miért úgy viselkedünk, reagálunk, ahogy. Később vissza-visszanyúl ezekhez a gyökerekhez, de már itt alaposan megágyaz a megfigyelések jobb megértésének.

A legerősebb rész ennek ellenére mégis a könyv első fejezete, ahol Navarro tíz parancsolat formájában határozza meg azokat a szabályokat, amelyeket embertársaink nonverbális kommunikációjának megfigyelése közben be kellene tartanunk. Mindezt nem kioktató stílusban teszi, hanem segítő szándékkal, hogy mélyebben meg tudjuk ismerni a velünk szemben állót. Ezek között van olyan szabály is, amelyet a többség valószínűleg ismer, például az, hogy a nonverbális jelek csoportjait érdemes keresni és értelmezni. Ám olyan tanácsot is kapunk, ami talán már nem annyira egyértelmű. Számomra különösen izgalmas volt a 7. parancsolat, amely szerint „A változást is fontos megfigyelni mások viselkedésében, mert az gyakorta arra utal, hogy valakinek időközben megváltoztak a nézetei, érzelmei, érdekei vagy szándékai!

A könyv haladó szintű előadóknak is tartogathat újdonságokat, de kezdőként is bátran kézbe lehet venni. Az önálló gyakorlásban nem különösebben segít, de mások megfigyeléséből is rengeteget lehet tanulni, ebben pedig sok támpontot kap az olvasó.

Joe Navarro, Beszédes testek, ford. Bánföldi Tibor, Libri Kiadó, Budapest, 2016. 383 o.

Montágh Imre-ösztöndíj újratöltve

Retorikaiskolánk immár harmadik éve hirdette meg Montágh Imre-ösztöndíj címmel tehetséggondozó programját. Az ösztöndíj olyan pályájukra készülő fiatalok támogatása, akik majdani hivatásuk gyakorlása során professzionális hangi terhelésre számíthatnak. Számukra elsősorban beszédtechnikai, esetenként retorikai képzést is kínálunk minimum öt, maximum tíz alkalom hosszúságú, egyéni tréning formájában.

2021 őszén a Montágh Imre-ösztöndíj nyertese Bagi Bernadett, akinek szívből gratulálunk és gyümölcsöző képzést kívánunk! A pályázó másodéves logopédus-hallgató az SZTE JGYPK-n. Retorikaiskolánkban egy tíz alkalomból álló beszédtechnikai képzésben részesül.

A pályázó motivációs leveléből:

A mindennapi életünkben is nagyon fontos, hogy hogyan formáljuk, ejtjük ki a szavakat, és ezzel milyen üzenetet közvetítünk egy-egy társalgásban, szakmai megszólalásban. A jövőben a szegedi klinika neurorehabilitációs osztályán szeretnék logopédusként dolgozni, hogy felnőtt embereknek vissza tudjam adni az egyik legalapvetőbb közlésimódot, a beszédet, és ezzel együtt az önbizalmukat. Továbbá mutizmusban, beszédhibában szenvedő gyermekeken, kamaszokon szeretnék segíteni, hogy ők is megtapasztalhassak az emberi kommunikáció sokszínűségét és szépségét.

A kurzust a Retorikaiskola saját bevételeinek a profitjából fedezi évente egy pályázó számára, de hála a TANDEM Mérnökiroda Kft. nagylelkű támogatásának, idén még egy ifjú tehetség továbbképzése vált megvalósíthatóvá. Ezúton is nagyon köszönjük az együttműködést!

Filmszemle IX. – Buster Keaton: Egy hét

Egy hét (One week) – amerikai némafilm, 1920.

Írhatnánk, hogy Buster Keaton-t senkinek sem kell bemutatni, de az a helyzet, hogy sajnos be kell. Charlie Chaplin mellett ő volt a némafilmek másik nagy sztárja. Színész és filmrendező is volt, filmszemle-sorozatunkba pedig az első önálló munkáját választottuk ki, amelyben természetesen a főszereplőt is ő alakította.

forrás: m.mult-kor.hu

A cselekmény lényegében annyi, hogy a főhős és filmbeli partnere, friss házasként egy lapraszerelt házat kapnak nászajándékba (így már duplán házasok, hö-hö…), amit állítólag egy hét leforgása alatt össze lehet rakni. A film e hét eseményeit mutatja be.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy retorikai témájú filmeket bemutató sorozatban mit keres egy némafilm. Több okból is ide kívánkozik ez az alkotás. Mindenekelőtt bámulatos az, ahogyan szavak nélkül tud egy bonyodalmakban gazdag történetet elmesélni a film. Rendben, elismerjük, hogy néhány felirat azért segíti a megértést, de mégis, a közel 25 perces játékidő tulajdonképpen a két főszereplő zseniális alakítása miatt válik összefüggővé és érthetővé. A mozdulatoknak és a mimikának itt kulcsszerepe van.

A másik, amiről nem lehet elég elismerően szólni, az a humor. Persze, ósdinak tűnik a fekete-fehér kép. Persze, előfordul, hogy sejtjük, hogy mi fog történni. Ám ezzel együtt is sok alkalom kínálkozik, hogy mosolyra húzódjon az ajkunk. Különösen pedig akkor ámuldozhatunk nagyokat – szigorúan nevetés közben – amikor megtudjuk, hogy a filmben semmi sem trükkfelvétel vagy makett, mindent életnagyságban és élesben vettek fel. Már ennyi, és Buster Keaton faarca is elég humorforrást biztosít.

Mai szemmel porosnak tűnhet ez a film, de nem csak a retorikai vonatkozásai, hanem filmtörténeti jelentősége miatt is kihagyhatatlan. Megtekinthető a youtube-on.

Szakmai tartalom: 3/10

Szórakoztatás: 8/10

Összbenyomás: 8/10

A cipőfűző – előadói öltözék 1.

A cipőfűző mind a női, mind a férfi előadók öltözékének kifinomult részlete, ami sokkal több lehetőséget rejt magában, mint azt a nyilvános szereplésben járatlanabbak gondolják. Magától értetődik, hogy egy retorikai teljesítmény nonverbális összképéhez hozzátartozik ez egy színpadon, de ugyanúgy jelentősége van az üzleti tárgyalások vagy a randevúk esetében is. Hiszen az öltözékünk, az illatunkhoz hasonlóan, előbb kommunikál, minthogy megszólalnánk. Három szempontot érdemes figyelembe venni a cipőfűzők kapcsán: a cipőfűző hosszát, színét és megkötési módját.

Kép forrása: shutterstock

Hossz

A cipő kialakításától függ, hogy milyen hosszú a cipőfűző az, ami ideális. Vass László és Molnár Magda A klasszikus férficipő (Vince Kadó, Oldenburg, 2000, p. 181.) című szakkönyvükben a következő méretbeli javaslatokat fogalmazták meg, aszerint, hogy a cipő felsőbőrét hány lyukkal törték át:

  • 2–3 fűzőlyuk esetében 60 cm
  • 5–6 fűzőlyuk esetében 75 cm
  • magasszárú cipőknél 120 cm számít ideálisnak.

A túl hosszú és a túl rövid cipőfűző is megnehezíti a helyes megkötést, de ennél is lényegesebb az, hogy az előadó nonverbális kommunikációjában még egy elegáns lábbelit és ezzel viselőjét is nevetségessé tehet a rosszul megválasztott cipőfűző.

Szín

Megsokszorozhatjuk egy cipő kihasználtságát, ha több színben és/vagy árnyalatban kombináljuk a cipőfűző színét a cipőével. A klasszikus szabály szerint a felsőbőrhoz kell, hogy igazodjon a cipőfűző színe, illetve a cipő bőrének a legsötétebb árnyalatára kell rímelnie a cipőfűzőnek. Ha bizonytalanok vagyunk, válasszunk inkább sötétebb árnyalatot, mint világosat. Mester szintű kommunikátoroknál ennek az elegáns vonulatnak izgalmas kiegészítője lehet egy jó arányérzékkel kiválasztott, váratlan, komplementer szín alkalmazása, ami harmonizál a teljes előadói öltözék más kiegészítőjével (pl. szemüvegkeret).

Kötés

Mindannyian az elsők között tanuljuk meg gyermekkorunkban a cipőfűző bekötéséhez szükséges csomózási technikát. A férfi cipők esetében ehhez a derby esetében az egymást keresztező befűzés, az oxford-cipők esetében pedig a parallel vezetés társul, ha a klasszikus eleganciára rendezkedik be egy előadó. Bár ezek a szabályok már nem olyan mereven követendőek, mint régen, akad azonban egy olyan tanács, amit ritkán tanítanak meg, jóllehet hozzátartozik a cipőviselés kultúrájához: a cipőfűzők feszessége. Mutatom a kedvenc borjúbőr cipőmön (bár a fentebbi képen is jól kivehető) a példát, a megkötésre érdemes figyelni:

 

Ennél a klasszikus, oxfordi fűzésnél, ha felhúzzuk a lábfejre, mindig úgy kell meghúzni a cipőfűzőt, hogy az alsó és kötés alatt közvetlenül elhelyezkedő fűzőlyuknál feszüljön, a kettő között viszont enyhén ernyedt legyen a cipőfűző. Ez adja ugyanis meg azt a rugalmasságot, ami még egy kézzel készített cipő esetében is szükséges ahhoz, hogy a lépés közben tere legyen a lábfejnek és kisebb súrlódással találkozzon a cipőfűző a felsőbőrrel. Ez a háromszoros kímélés a rendszeres hordás esetében is megsokszorozza a három szereplő kényelemérzetét és ezáltal az élettartamát is. Nem mellesleg, a gyakorlott szem azonnal észreveszi egy színpadra kiálló előadó vagy tárgyalóba lépő partnerről, hogy csak sok pénze volt egy jó cipőre vagy viselni is tudja azt. Más az üzenete egyiknek és más a másiknak.

Ha érdeklik az ehhez hasonló tudásanyagaink, iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre ide kattintva.

Filmszemle VIII. – A szónokverseny

A szónokverseny (Rocket science) – amerikai vígjáték, dráma, 2007.

„Eljut-e a hang egyik embertől a másikig, mint az ásítás?” – Ezt a kérdést teszi fel a film a bevezetőjében.

Idehaza nincsen nagy kultúrája sem a szónokversenyeknek, sem a nyilvános vitáknak. Ez a film a címével ellentétben valójában inkább az utóbbiról, a viták világáról szól. Még pontosabban fogalmazva inkább csak eszközként használja a vitaversenyt ahhoz, hogy egy dadogós, tesze-tosza tinédzser fiú, Hal Hefner életéről meséljen. Hal sohasem akart vitázni, de hát a szerelem nagy úr, főhősünk kiszemeltje pedig a vitakör oszlopos tagja, így aztán Hal is csatlakozik.

forrás: letterboxd.com

Mivel amerikai filmről van szó, azt gondolhatnánk, hogy happy end lesz a vége, Hal belejön a vitázásba, megnyeri a versenyt és összejönnek a lánnyal. Nem is tévedhetnénk nagyobbat, de ennél többet nem árulok el a cselekményről. A kérdés még mindig az, hogy vajon megtalálja-e a saját hangját a fiú? És bár a film egyszerűnek tűnik, éppen azt a kérdést feszegeti, ami a Retorikaiskola mesterképzésének is a fókusza.

Nem sokat tudunk meg arról, hogy ez hogyan kivitelezhető, ahogy arról sem, hogy hogyan lehet meggyőzően érvelni, vitázni. (Annyit elárulhatunk, hogy nem úgy, ahogyan a film elején látjuk.) A személyes fejlődésről, a saját nehézségeink megugrásáról és az életet átszövő nehéz beszédhelyzetekről és retorikai kihívásokról azonban meglehetősen sokat gondolkodhatunk a film alatt vagy után.

A film a bejegyzés készítésekor az HBO GO kínálatában megtekinthető, angol nyelven, magyar felirattal.

Szakmai tartalom: 3/10

Szórakoztatás: 6/10

Összbenyomás: 7/10

Filmszemle VII. – Mi vagyunk az álom: az oaklandi MLK Szónokfesztivál gyermekei

Mi vagyunk az álom: az oaklandi MLK Szónokfesztivál gyermekei – amerikai dokumentumfilm, 2020.

Amikor szemtanúja lehetek annak, hogy egy 9 éves gyerek kiáll többszáz ember elé és fejből, hangsúlyokkal ellátva, jó hangerővel és beszédtempóval elmond egy magával ragadó beszédet, akkor nem csak retorikatrénerként dobban meg a szívem, hanem a hallgatóság egy egyszerű tagjaként is. Felteszem a kérdést: Magyarországon miért nincs meg a szónoklás kultúrája? Miért nem hiszünk (már) a szavak erejében? És legfőképpen miért nem teszünk meg mindent, hogy a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve szavakba tudják önteni minden gondolatukat és minden érzésüket?

forrás: hbogo.hu

Az Amerikai Egyesült Államokban ennek nagyobb hagyománya van. Oklandban évről-évre rendeznek egy szónokversenyt gyerekeknek, amelyet Dr. Martin Luther King munkássága ihletett. Ez a dokumentumfilm a versenyen résztvevő gyerekek felkészítéséről szól. Megmutatja azt, hogy mit jelent számukra, és a tanáraik, családjaik számára ez az esemény. Persze jó győzni, de nem a verseny a lényeg, hanem az eszmeiség. A jó üzenet, amit nem szabad magukban tartani. A felkészülés, a gyakorlás és végső soron az, hogy jobb hellyé tegyék a szavaik által a világot.

Az HBO készítette ezt az egyórás dokumentumfilmet, így talán nem meglepő, hogy van benne valami sziruposság, de az esemény szellemisége és törekvése mindannyiunkat megindíthat. Leginkább azok érdeklődésére tarthat számot a film, akiket érdekel az, hogy hogyan lehetne a szavak erejével formálni a gondolkodást és az egész világot. Praktikus tanácsokat is kimazsolázhatunk a felkészítő tanárok és szülők intelmeiből. Többek között a légzéstechnika stresszoldó hatása, a gesztusok fontossága, a szívből jövő mondanivaló kiengedése mind jó gondolatok. Érdekes, hogy a magyar „fejből tudni” kifejezés angolul úgy hangzik, hogy „to know by heart”, azaz szívből tudni. Vajon mi fejből vagy szívből készülünk egy beszédre?

A film a bejegyzés készítésekor a HBO GO kínálatában megtekinthető, angol nyelven, magyar felirattal.

Szakmai tartalom: 7/10

Szórakoztatás: 5/10

Összbenyomás: 8/10

A retorika mint az önmegvalósítás eszköze – Interjú Bárdy Péterrel

Bárdy Péter 35 éves közgazdász, Gödöllő alpolgármestere és a helyi Lokálpatrióta Klub elnökhelyettese, a Szónok Születik Retorikaiskola volt hallgatója. A korábban vegyész-informatikusnak készülő fiatal élete során többször vette a bátorságot arra, hogy váltson, amikor már nem volt boldog a hétköznapokban. Mára örömmel tölti el a munkája, és azt vallja, hogy „a molekuláknál fontosabbak az emberi kapcsolatok”. Gonda Gréta interjúja.

Gonda Gréta: Gyerekkorodban azt tervezted, hogy sikeres építész, sportoló vagy tudós leszel. Hogyan került előtérbe a politika?

Bárdy Péter: Kisgyerekként még egészen szerteágazó terveim voltak, majd a gimnáziumban jöttem rá arra, hogy erős a természettudományos érdeklődésem. A biológia és a kémia szeretete miatt eredetileg informatikus-vegyész szakra jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára. Később, miután rájöttem arra, hogy a molekuláknál az emberek jobban érdekelnek, társadalomtudományos területre váltottam: a Budapesti Corvinus Egyetemen közgazdaságtant és politikatudományt tanultam.

G.G.: Gyerekként is érdekelt a politika?

B.P.: A társadalmi ügyekkel való törődés családi hagyomány: a szüleim mindig azt keresték, hogy miként tudnak a tágabb környezetükben a közösségeknek segíteni. Édesapám iskolaigazgatóként dolgozott Gödöllőn, és aktívan részt vett országos civil szervezetek munkájában is, társaival pedig megalapította a gödöllői Lokálpatrióta Klubot. Ezért már 14-16 éves koromtól érdekelt a politika, és beszélgettem rokonaimmal, barátaimmal politikai kérdésekről, majd egyetemistaként több civil szervezetben is részt vettem.

G.G.: Édesapád, id. Bárdy Péter inspiráló életutat járt be, ikonikus tanár volt, a Premontrei Gimnázium elismert igazgatója és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub alapítója. Mit tanultál az édesapádtól, ami segít a politikai karrieredben?

B.P.: Édesapám példát mutatott a közösség szeretetében. Láttam azt is, hogy számára milyen sokat számított mások véleménye, és a kollégáira is egyenrangú partnerként tekintett. Én is a lehető legszélesebb körben szoktam konzultálni egy-egy döntés meghozatala előtt az érintettekkel.

G.G.: Gödöllőn születtél, és tanultál a gimnáziumi éveid végéig. Miért döntöttél úgy, hogy a hagyományoktól eltérően Budapesten végzed az egyetemet?

B.P.: Bár korábban sosem gondoltam volna, hogy máshol fogok élni, mint Gödöllő, az egyetemi évek a legjobb időszak volt arra, hogy kiszakadjak a helyi közösségből, világot lássak és tapasztalatokat szerezzek. Amellett, hogy szeretem a szülővárosomat, a tanulmányaim során az adott terület legjobb felsőoktatási intézményét választottam, amit Budapesten találtam meg, majd külföldön is tanultam.

Bárdy Péter

G.G.: Az egyetemi éveid alatt mely tapasztalatokból tanultál a legtöbbet, amit a munkád során tudsz alkalmazni?

B.P.: Ebben az időszakban két szemléletmód formálta a gondolkodásomat. Az egyik a természettudományok területéről jött. A fizikában és a kémiában szabályok és törvényszerűségek vannak: a fizikai elemek attribútumai adottak, nem mi döntünk arról, hogy ezek miként néznek ki. Ezért később, amikor huszonéves koromban a társadalomtudományok területére váltottam, és a szociológia órán megkérdezték tőlem azt, hogy mi a véleményem egy bizonyos témáról, nem is tudtam mit kezdeni a kérdéssel. Innen jött a másik nagy felismerésem: a körülöttem lévő világban vannak ismérvek, amikről dönthetek, míg mások adottak. Politikai döntéshozóként a természettudományos és a társadalomtudományos gondolkodásmód közti különbséget fontos felismerni, és tudatosítani azt, hogy vannak adott dolgok a világban, amelyekhez tudunk alkalmazkodni, de megváltoztatni őket nem lehet.

G.G.: Mi adta a bátorságot arra, hogy a vegyész szakma után válts?

B.P.: Felismertem azt, hogy nem csak az számít, hogy mit szeretnék elérni és miben vagyok jó, hanem az is, hogy mi tesz boldoggá. Bár voltak a vegyészet területén lehetőségeim, már az első évben azon kaptam magam, hogy nem élvezem a mindennapokat. Azért választottam a társadalomtudományi területet, mert míg a kémiai pálya egy egyirányú út volt, most egy olyan terület indultam el, amely azután bármerre vihet az életben: közgazdasági területről tovább lehet lépni az üzleti, a civil és a közszférába is.

G.G.: Volt, aki inspirált?

B.P.: Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az akkori magyartanáromnak, akihez visszamentem első éves egyetemistaként, és megosztottam vele a dilemmámat, miszerint abbahagynám azt a szakot, amire éveken át készültem. Rám nézett, és azt mondta, hogy hála az égnek, hogy végre rájöttem erre, hiszen ő már a középiskolában is akkor látta a szememben a csillogást, amikor társadalmi kérdésekről beszélgettünk. Hálás vagyok a szüleimnek is, mert amellett, hogy támogattak, rám hagyták a döntést, hiszen az én életem az én felelősségem.

G.G.: Fiatal felnőttként milyen területeken dolgoztál?

B.P.: Az üzleti szférában kezdtem dolgozni, egy olyan területen, amiről korábban azt gondoltam, hogy nem fogok. Fiatal koromban kialakult bennem egy elhatározás, miszerint a közszférában vagy a civil szektorban egy nemes célért kell munkálkodnom. Először a kutatói pályába kóstoltam bele, ahol rájöttem, hogy nem nekem való az egy-egy kutatási részterületben hosszabb időn át tartó elmélyülés. Ezért egy olyan területet kerestem, ahol csapatban tudok dolgozni, és inkább a gyors észjárásra van szükség: egy nemzetközi multinacionális cégnél helyezkedtem el tanácsadóként. Itt nagyon változatos munkát végeztem, sokféle témába tudtam belekóstolni.

G.G.: Egészen a harmincas éveid elejéig a versenyszférában dolgoztál, amikor is 2019-ben olyan megtiszteltetés ért, hogy felkértek Gödöllő alpolgármesterének, így teljes állásban a közszférában helyezkedtél el. Egy ilyen karrierváltás nehéz döntés lehet, ami kockázatokkal járhat. Milyen erőforrások segítettek a döntésed meghozatalában?

B.P.: Nagyon örültem a lehetőségnek, amikor a Polgármester úr felkért a feladatra, és egyértelmű volt, hogy elfogadom a felkérést. Nagyon erős volt a motivációm, hiszen már korábban is kerestem a lehetőséget, hogy miként tudok a kisebb vagy nagyobb közösségek számára segítséget nyújtani. Izgatottan vágtam bele a munkába, hiszen bár rengeteg hasznos tapasztalatot hoztam az üzleti szférából, sok más területen kellett tanulnom olyan dolgokat, amivel korábban nem találkoztam.

G.G.: Mi okoz a legnagyobb örömet a munkádban?

B.P.: Két típusú örömet szoktam érezni: az egyik az emberi találkozásokból adódik. A munkám során – a járványidőszakon kívül – sokat szoktam rendezvényekre járni, ez alpolgármesterként fontos része a feladataimnak. Különböző könyvbemutatókon, kiállításmegnyitókon, vagy éppen a nyugdíjas klub közgyűlésein részt venni számomra öröm. Élvezem az itteni rövidebb vagy hosszabb beszélgetéseket, amelyek feltöltenek.

A másik fajta öröm számomra az, amikor azt érzem, hogy tudom használni azt a tudást, amit korábban gyűjtöttem, így a más területen szerzett tapasztalataim nem elvesztegetett évek voltak. Az alpolgármesteri munka szerteágazó tudást igényel, és örömmel tölt el az, hogy a város javára tudom fordítani a tudásomat.

G.G.: Honnan jött az elhatározás, hogy később visszaülj az iskolapadba, és retorikát tanulj?

B.P.: Már az első munkahelyemen is jártam kommunikációs képzésre, mert észrevettem, hogy bár a feladatokat a főnökeim szerint ügyesen meg tudtam oldani, amikor arra került sor, hogy az ügyfél előtt magabiztosan előadjam az eredményeket, akkor nehézségekbe ütköztem. Nem elég az, ha helyesek a számításaim, erről meg is kellett tudnom győzni a másik felet. Mindig kényelmetlenül éreztem magam, és nem voltam elég magabiztos, így a soft skillek terén akartam fejlődni. Úgy éreztem, ha fejlődni szeretnék és eredményeket elérni, akkor szükségem van ezen típusú tudásra, így nyitottam az általam korábban lenézett kommunikációtudomány felé. (Korábban azt a közkeletű tévhitet vallottam én is, hogy a laborban történik az igazi tudomány). A Szónok Születik Retorikaiskola úgy került a látókörömbe, hogy az ismertségi körömből sokan követték a közösségi oldalon az iskolát.

Ekkor már a politika is egyre jobban érdekelt, és úgy voltam vele, hogy ha egyszer megadatik, hogy valóban döntéshozóként tudom a helyi közösséget szolgálni, akkor a kommunikációs és retorikai tudásra nagy szükségem lesz, ezért iratkoztam be a Retorikaiskolába. Úgy voltam vele, hogy bármi is történjen az életben, hasznos tudást ad a képzés.

Ráadásul, miután a szónokképzést elvégeztem, a kiváló szónokképzésen is részt vettem, mivel a tréneri visszajelzések alapján úgy éreztem, többet kell adnom magamból: a látásmódomat, az érzelmeimet és a véleményemet is meg szerettem volna mutatni másoknak.

G.G.: A Retorikaiskolában tanultakat hogyan tudod kamatoztatni a munkád során?

Sokféle olyan tudást kaptam a képzésen, amit tudok használni a mindennapokban. Politikusként háromféle beszédet szoktam tartani. Egyrészt vannak a nagy, ünnepi beszédek, amikor sok ember elé kell kiállnom, hogy mikrofon előtt megtartsak egy 8-10 perces beszédet, például egy nemzeti ünnep alkalmából. Ennek akár hetekig is eltart az összeállítása, és a beszéd megírásában, és a felkészülésben tudom a leginkább alkalmazni a tanultakat. Másrészt kisebb rendezvényeken is szoktam beszédet tartani, például kiállításmegnyitókon köszöntőbeszédeket. Ezek formailag kevésbé kötött, de értéket közvetítő beszédek, amelyeknél a szabad előadásmódon van a hangsúly. A harmadik műfaj a rögtönzés, ilyen feladatom is sokszor akad, amikor meghívnak egy rendezvényre, és ha már ott vagyok, megkérnek, hogy szólaljak is fel. Talán ez az a terület, ahol a leghasznosabbak a Retorikaiskolában tanultak: pár másodperc alatt kell kapcsolódást találni a hallgatósághoz, és megfelelő időtartamban, magabiztosan kell előadni egy beszédet.

Még egy területen, a klasszikus politikai vitákban is használom az érveléstechnikáról tanultakat. Például, a testületi üléseken igyekszem ezt kamatoztatni, amikor 2 percben kell felszólalni, reagálni, konklúziót levonni egy előterjesztéssel kapcsolatban.

Illetve, a tárgyalástechnikáról is rengeteget tanultam egy külön tanfolyamon a Retorikaiskolában. Például egy befektetővel vagy szerződött partnerrel folytatott tárgyaláson jól hasznosíthatóak a kurzuson tanultak.

G.G.: A magánéletben tudod hasznosítani a tanfolyamon tanultakat?

B.P.: Az önreflexió fontosságát megtanultam a Retorikaiskolában, és ezt a magánéletben sokszor használom. A korábbi racionális világképembe nem fértek bele az érzelmek, viszont a világ ennél bonyolultabb: nemhogy helyt kell kapjanak az érzelmeink, hanem valójában ez a mi legmélyebb valónk. Az érzelmeim vállalásáról és kommunikálásáról sokat tanultam a tanfolyamon. Az érzelmi kommunikációban való fejlődésemet segítette a feleségem is: ő nyíltan vállalja az érzelmeit, és ezeket tudja is helyesen kommunikálni. A tanfolyamon annyit fejlődtem, hogy az már a feleségem számára is látványos volt, hiszen a magánbeszélgetéseinkben meglátszódott a Szónok Születik Retorikaiskola hatása.

G.G.: A Szónokképzésed gálaestjén, 2018-ban elnyerted a legjobb előadásért járó Szókratész-díjat. A beszédedben arról meséltél, hogy a boldog élethez leginkább a minőségi emberi kapcsolatok, az aktív élmények, az apró örömök felfedezése, az élethosszig tartó tanulás és az önzetlenség járulnak hozzá egy 2009-es cambridge-i kutatás eredményei alapján. Neked ebből az életfilozófiából mit sikerül a hétköznapokban alkalmaznod?

B.P.: Bár eltérő ütemben, de igyekszem művelni ezeket. Az emberi kapcsolatok ápolása egyszerűen hangozhat, de számomra talán az egyik legnagyobb kihívás. Szeretnék elegendő minőségi időt szakítani a családomra és a barátaimra. Nagyon szeretnék ezen a területen fejlődni, és úgy érzem, hogy jó úton haladok. Pedagógus szülők gyermekeként a folyamatos tanulást is fontosnak tartom. Az aktív élet, a sportolás területén sajnos van némi elmaradásom.

G.G.: Említetted, hogy fontos az élethosszig tartó tanulás. A retorikádban melyek a fejlesztendő területek?

B.P.: Én azt vallom, hogy nem elég egy területen fejlődni a retorikán belül, hanem minden részterületen azonos ütemben érdemes haladni, ezért nem emelnék ki egyet sem. A maga teljességében a végeredmény számít, hogy a hallgatósághoz hogyan jut el az üzenet, és miként tudják azt befogadni.

Filmszemle VI. – Érvek és életek

Érvek és életek (The great debaters) – amerikai életrajzi dráma, 2007.

A film Melvin B. Tolson, amerikai költő, író, tanár és politikus életét mutatja be. Az afroamerikaiak elnyomottságáról sok film készült már, ez is egy ezek közül. Amiért szót ejtünk róla, az a történet fókuszába helyezett vitakör, amelyet Mr. Tolson alapított és irányított. A texas-i Wiley College névtelen és lenézett diákjai olyan sikeres vitázókká képezték magukat a tanáruk segítségével, hogy végül a Harvard (a valóságban egyébként a Dél-Kaliforniai Egyetem) diákjaival mérhették össze képességeiket. A film több szereplő sorsát is figyelemmel kíséri, és a nézők mindegyik szál mentén találhatnak olyan gondolatokat, amelyek megfontolásra érdemesek.

Retorikai szempontból persze izgalmasak a megtartott beszédek, mindegyiket lehetne akár elemezni is. Mégis, inkább a film végi vitát megelőző készület az, amire szeretnénk felhívni az Olvasó figyelmét. A film persze elnagyoltan mutatja be, mégis jól látszik, hogy mennyire összetett egy-egy felkészülési folyamat. Az érvek gyűjtése és rendszerezése már itt megtörténik, és bizony csapatmunka esetén nézeteltérések is előfordulhatnak. Ezek a részek valósághűek, a Retorikaiskola falain belül, egy-egy Oxford-stílusú vitára készülve hasonló tapasztalatokat lehet szerezni.

forrás: mafab.hu

Az érvelés mellett két további említésre méltó részt találhatunk, amelyeket fontos reflektorfénybe állítani. Az egyik Mr. Tolson küzdelme a sikerért. A tanár számtalan levelet ír különböző egyetemeknek, és eleinte sorra kapja az elutasító válaszokat, mégsem adja fel. Kitartása meghozza a gyümölcsét. A másik a 14 éves James L. Farmer Jr. karaktere, aki a legifjabb csapattagként próbálja megállni a helyét, különösen a prédikátor apja árnyékában. Az ő történetéből inspirálódhatnak azok a fiatal férfiak, fiúk, akik még keresik a helyüket a világban.

A film a videa.hu-n megtekinthető.

Szakmai tartalom: 4/10

Szórakoztatás: 7/10

Összbenyomás: 8/10

Cicero nyomában

Az ékesszólással igenis foglalkozni kell, mégpedig igencsak eltökélten, hogy a gonosztevők a derék emberek rovására és mindannyiunk közös vesztére el ne hatalmasodjanak; kivált, hogy ez az egyetlen tudomány, amely a magánéletre és a közéletre egyaránt óriási hatással van.

2021 tavaszán a Retorikaiskola történetében először nyitottuk meg a belsős trénerképzésünk kapuit más kommunikációs képzések vezetői előtt. A trénerképzésünk elméleti moduljából ez egy Cicero-szövegolvasó szeminárium volt. Dr. Hoványi Márton vezetésével három kommunikációs tréner hétről-hétre találkozott és gondolkodott közösen Marcus Tullius Cicero A feltalálásról (De inventione) című művéről. Minden alkalom előtt más-más szövegrészletet olvastunk el. Ezeket közösen értelmeztük és megnéztük, hogy Cicero több mint 2000 éves gondolataiból ma mit tudunk alkalmazni. A kurzust záró körkérdéseinkre a résztvevők válaszoltak.

Dr. Kovács Flóra

Dr. Kovács Flóra, a Jogában áll beszélni alapító trénereként és ex-jogászként joghallgatókkal és jogászokkal dolgozik együtt. Két fő tréningtípus közül választhatnak az érdeklődők: kommunikációs és szakvizsga-felkészítő tréning. A tréningek  nagyon különbözőek, de a küldetésük azonos: a jogi területen tanulók és dolgozók, akik elvárásokkal teli mindennapokat élnek meg, egy támogató környezetben a saját erejükre leljenek és elhiggyék, bármilyen helyzetről is legyen szó – nekik jogukban áll beszélni.

Dr. Németh Zoltán, Dr. Prezi, felsővezetők prezentációs trénere, Toastmasters- és TEDx-előadó, akit a legfoglalkoztatottabb prezentációs trénernek tartanak Magyarországon. Retorikaklub alapító, TEDx-felkészítő, több kiváló szakkönyv szerzője.

Pej András, a Szónok Születik Retorikaiskola trénere.

Miért olvasol Cicerót?

Flóra: Cicero kora egyik legnagyobb szónoka volt, aki – az én életemben is oly fontos szerepet játszó két terület, – a jogi és a kommunikációs terület magas szintű művelője volt. Elsődlegesen tehát tanulni szerettem volna Cicerótól. Másrészt olyan kérdésekre kerestem a választ a szeminárium által, mint: vajon léteznek örök érvényű igazságok a retorikában? Vannak olyan stratégiák, amelyek ma is használhatóak érvelési, vita vagy előadói helyzetben? A Cicero-korabeli kihívásokra a mai kor trénereként hogyan reagálnék? A képzés annak tere volt, hogy a folyamati közös munkában ezekre a kérdésekre megérhessenek a saját válaszaim.

Dr. Németh Zoltán

Zoli: Az ősi forrásból tanulni, azoktól, akiknek még volt ideje sokat gondolkozni, így mélyre jutni.

Andris: A Retorikaiskolában sok szállal kötődünk az antik szerzőkhöz, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük. Cicero műveivel korábban csak egy-két szemelvényen keresztül találkoztam, így örültem annak, hogy végre jobban elmélyülhetek, legalább az egyikben. Az külön öröm volt, hogy Marci szemináriumvezetőként segített kontextusba helyezni és értelmezni a bonyolultabb részeket. A De inventione-ben sok szó esik a bizonyításról és a cáfolatról, ez pedig alapos tudással vértezett fel az érvelés és a meggyőzés összetett világában. Cicero legtöbb gondolata ma is aktuális, jól használható, sőt, időnként még gyakorlatias is, emiatt hasznos volt megismerni ezeket.

 

Mi adott neked a legtöbbet a kurzus folyamán?

Flóra: Egyik kedvenc idézetem a De inventione című műből: “Nem a hiányos tudás a szégyen, hanem a hiányos tudáshoz való korlátolt és csökönyös ragaszkodás.” A folyamatos fejlődés útján vagyok én magam is és külön hálás vagyok, hogy úgy élhetem a mindennapjaimat, hogy a tréningjeimen fejlődni vágyó joghallgatókkal és jogászokkal találkozhatok.

Zoli: A végén jött elő: nem a célok a fontosak, miközben előadásra készülök, hanem a közönségem vágyai!

Pej András

Andris: A legtöbbet számomra a kurzus folyamán a többi résztvevővel folytatott eszmecsere adta. Máshonnan érkeztünk, és jó volt együtt gondolkodni ezzel a heterogén társasággal. Ha Cicero-tól kéne egy számomra fontos gondolatot idézzek, akkor az nekem is az lenne, mint Flórának: “Nem a hiányos tudás a szégyen, hanem a hiányos tudáshoz való korlátolt és csökönyös ragaszkodás.”