Montágh Imre-ösztöndíj újratöltve

Retorikaiskolánk immár harmadik éve hirdette meg Montágh Imre-ösztöndíj címmel tehetséggondozó programját. Az ösztöndíj olyan pályájukra készülő fiatalok támogatása, akik majdani hivatásuk gyakorlása során professzionális hangi terhelésre számíthatnak. Számukra elsősorban beszédtechnikai, esetenként retorikai képzést is kínálunk minimum öt, maximum tíz alkalom hosszúságú, egyéni tréning formájában.

2021 őszén a Montágh Imre-ösztöndíj nyertese Bagi Bernadett, akinek szívből gratulálunk és gyümölcsöző képzést kívánunk! A pályázó elsőéves gyógypedagógus hallgató az SZTE JGYPK-n, és logopédus szeretne lenni. Retorikaiskolánkban egy tíz alkalomból álló beszédtechnikai képzésben részesül.

A pályázó motivációs leveléből:

A mindennapi életünkben is nagyon fontos, hogy hogyan formáljuk, ejtjük ki a szavakat, és ezzel milyen üzenetet közvetítünk egy-egy társalgásban, szakmai megszólalásban. A jövőben a szegedi klinika neurorehabilitációs osztályán szeretnék logopédusként dolgozni, hogy felnőtt embereknek vissza tudjam adni az egyik legalapvetőbb közlésimódot, a beszédet, és ezzel együtt az önbizalmukat. Továbbá mutizmusban, beszédhibában szenvedő gyermekeken, kamaszokon szeretnék segíteni, hogy ők is megtapasztalhassak az emberi kommunikáció sokszínűségét és szépségét.

A kurzust a Retorikaiskola saját bevételeinek a profitjából fedezi évente egy pályázó számára, de hála a TANDEM Mérnökiroda Kft. nagylelkű támogatásának, idén még egy ifjú tehetség továbbképzése vált megvalósíthatóvá. Ezúton is nagyon köszönjük az együttműködést!

Filmszemle IX. – Buster Keaton: Egy hét

Egy hét (One week) – amerikai némafilm, 1920.

Írhatnánk, hogy Buster Keaton-t senkinek sem kell bemutatni, de az a helyzet, hogy sajnos be kell. Charlie Chaplin mellett ő volt a némafilmek másik nagy sztárja. Színész és filmrendező is volt, filmszemle-sorozatunkba pedig az első önálló munkáját választottuk ki, amelyben természetesen a főszereplőt is ő alakította.

forrás: m.mult-kor.hu

A cselekmény lényegében annyi, hogy a főhős és filmbeli partnere, friss házasként egy lapraszerelt házat kapnak nászajándékba (így már duplán házasok, hö-hö…), amit állítólag egy hét leforgása alatt össze lehet rakni. A film e hét eseményeit mutatja be.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy retorikai témájú filmeket bemutató sorozatban mit keres egy némafilm. Több okból is ide kívánkozik ez az alkotás. Mindenekelőtt bámulatos az, ahogyan szavak nélkül tud egy bonyodalmakban gazdag történetet elmesélni a film. Rendben, elismerjük, hogy néhány felirat azért segíti a megértést, de mégis, a közel 25 perces játékidő tulajdonképpen a két főszereplő zseniális alakítása miatt válik összefüggővé és érthetővé. A mozdulatoknak és a mimikának itt kulcsszerepe van.

A másik, amiről nem lehet elég elismerően szólni, az a humor. Persze, ósdinak tűnik a fekete-fehér kép. Persze, előfordul, hogy sejtjük, hogy mi fog történni. Ám ezzel együtt is sok alkalom kínálkozik, hogy mosolyra húzódjon az ajkunk. Különösen pedig akkor ámuldozhatunk nagyokat – szigorúan nevetés közben – amikor megtudjuk, hogy a filmben semmi sem trükkfelvétel vagy makett, mindent életnagyságban és élesben vettek fel. Már ennyi, és Buster Keaton faarca is elég humorforrást biztosít.

Mai szemmel porosnak tűnhet ez a film, de nem csak a retorikai vonatkozásai, hanem filmtörténeti jelentősége miatt is kihagyhatatlan. Megtekinthető a youtube-on.

Szakmai tartalom: 3/10

Szórakoztatás: 8/10

Összbenyomás: 8/10

A cipőfűző – előadói öltözék 1.

A cipőfűző mind a női, mind a férfi előadók öltözékének kifinomult részlete, ami sokkal több lehetőséget rejt magában, mint azt a nyilvános szereplésben járatlanabbak gondolják. Magától értetődik, hogy egy retorikai teljesítmény nonverbális összképéhez hozzátartozik ez egy színpadon, de ugyanúgy jelentősége van az üzleti tárgyalások vagy a randevúk esetében is. Hiszen az öltözékünk, az illatunkhoz hasonlóan, előbb kommunikál, minthogy megszólalnánk. Három szempontot érdemes figyelembe venni a cipőfűzők kapcsán: a cipőfűző hosszát, színét és megkötési módját.

Kép forrása: shutterstock

Hossz

A cipő kialakításától függ, hogy milyen hosszú a cipőfűző az, ami ideális. Vass László és Molnár Magda A klasszikus férficipő (Vince Kadó, Oldenburg, 2000, p. 181.) című szakkönyvükben a következő méretbeli javaslatokat fogalmazták meg, aszerint, hogy a cipő felsőbőrét hány lyukkal törték át:

  • 2–3 fűzőlyuk esetében 60 cm
  • 5–6 fűzőlyuk esetében 75 cm
  • magasszárú cipőknél 120 cm számít ideálisnak.

A túl hosszú és a túl rövid cipőfűző is megnehezíti a helyes megkötést, de ennél is lényegesebb az, hogy az előadó nonverbális kommunikációjában még egy elegáns lábbelit és ezzel viselőjét is nevetségessé tehet a rosszul megválasztott cipőfűző.

Szín

Megsokszorozhatjuk egy cipő kihasználtságát, ha több színben és/vagy árnyalatban kombináljuk a cipőfűző színét a cipőével. A klasszikus szabály szerint a felsőbőrhoz kell, hogy igazodjon a cipőfűző színe, illetve a cipő bőrének a legsötétebb árnyalatára kell rímelnie a cipőfűzőnek. Ha bizonytalanok vagyunk, válasszunk inkább sötétebb árnyalatot, mint világosat. Mester szintű kommunikátoroknál ennek az elegáns vonulatnak izgalmas kiegészítője lehet egy jó arányérzékkel kiválasztott, váratlan, komplementer szín alkalmazása, ami harmonizál a teljes előadói öltözék más kiegészítőjével (pl. szemüvegkeret).

Kötés

Mindannyian az elsők között tanuljuk meg gyermekkorunkban a cipőfűző bekötéséhez szükséges csomózási technikát. A férfi cipők esetében ehhez a derby esetében az egymást keresztező befűzés, az oxford-cipők esetében pedig a parallel vezetés társul, ha a klasszikus eleganciára rendezkedik be egy előadó. Bár ezek a szabályok már nem olyan mereven követendőek, mint régen, akad azonban egy olyan tanács, amit ritkán tanítanak meg, jóllehet hozzátartozik a cipőviselés kultúrájához: a cipőfűzők feszessége. Mutatom a kedvenc borjúbőr cipőmön (bár a fentebbi képen is jól kivehető) a példát, a megkötésre érdemes figyelni:

 

Ennél a klasszikus, oxfordi fűzésnél, ha felhúzzuk a lábfejre, mindig úgy kell meghúzni a cipőfűzőt, hogy az alsó és kötés alatt közvetlenül elhelyezkedő fűzőlyuknál feszüljön, a kettő között viszont enyhén ernyedt legyen a cipőfűző. Ez adja ugyanis meg azt a rugalmasságot, ami még egy kézzel készített cipő esetében is szükséges ahhoz, hogy a lépés közben tere legyen a lábfejnek és kisebb súrlódással találkozzon a cipőfűző a felsőbőrrel. Ez a háromszoros kímélés a rendszeres hordás esetében is megsokszorozza a három szereplő kényelemérzetét és ezáltal az élettartamát is. Nem mellesleg, a gyakorlott szem azonnal észreveszi egy színpadra kiálló előadó vagy tárgyalóba lépő partnerről, hogy csak sok pénze volt egy jó cipőre vagy viselni is tudja azt. Más az üzenete egyiknek és más a másiknak.

Ha érdeklik az ehhez hasonló tudásanyagaink, iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre ide kattintva.

Filmszemle VIII. – A szónokverseny

A szónokverseny (Rocket science) – amerikai vígjáték, dráma, 2007.

„Eljut-e a hang egyik embertől a másikig, mint az ásítás?” – Ezt a kérdést teszi fel a film a bevezetőjében.

Idehaza nincsen nagy kultúrája sem a szónokversenyeknek, sem a nyilvános vitáknak. Ez a film a címével ellentétben valójában inkább az utóbbiról, a viták világáról szól. Még pontosabban fogalmazva inkább csak eszközként használja a vitaversenyt ahhoz, hogy egy dadogós, tesze-tosza tinédzser fiú, Hal Hefner életéről meséljen. Hal sohasem akart vitázni, de hát a szerelem nagy úr, főhősünk kiszemeltje pedig a vitakör oszlopos tagja, így aztán Hal is csatlakozik.

forrás: letterboxd.com

Mivel amerikai filmről van szó, azt gondolhatnánk, hogy happy end lesz a vége, Hal belejön a vitázásba, megnyeri a versenyt és összejönnek a lánnyal. Nem is tévedhetnénk nagyobbat, de ennél többet nem árulok el a cselekményről. A kérdés még mindig az, hogy vajon megtalálja-e a saját hangját a fiú? És bár a film egyszerűnek tűnik, éppen azt a kérdést feszegeti, ami a Retorikaiskola mesterképzésének is a fókusza.

Nem sokat tudunk meg arról, hogy ez hogyan kivitelezhető, ahogy arról sem, hogy hogyan lehet meggyőzően érvelni, vitázni. (Annyit elárulhatunk, hogy nem úgy, ahogyan a film elején látjuk.) A személyes fejlődésről, a saját nehézségeink megugrásáról és az életet átszövő nehéz beszédhelyzetekről és retorikai kihívásokról azonban meglehetősen sokat gondolkodhatunk a film alatt vagy után.

A film a bejegyzés készítésekor az HBO GO kínálatában megtekinthető, angol nyelven, magyar felirattal.

Szakmai tartalom: 3/10

Szórakoztatás: 6/10

Összbenyomás: 7/10

Filmszemle VII. – Mi vagyunk az álom: az oaklandi MLK Szónokfesztivál gyermekei

Mi vagyunk az álom: az oaklandi MLK Szónokfesztivál gyermekei – amerikai dokumentumfilm, 2020.

Amikor szemtanúja lehetek annak, hogy egy 9 éves gyerek kiáll többszáz ember elé és fejből, hangsúlyokkal ellátva, jó hangerővel és beszédtempóval elmond egy magával ragadó beszédet, akkor nem csak retorikatrénerként dobban meg a szívem, hanem a hallgatóság egy egyszerű tagjaként is. Felteszem a kérdést: Magyarországon miért nincs meg a szónoklás kultúrája? Miért nem hiszünk (már) a szavak erejében? És legfőképpen miért nem teszünk meg mindent, hogy a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve szavakba tudják önteni minden gondolatukat és minden érzésüket?

forrás: hbogo.hu

Az Amerikai Egyesült Államokban ennek nagyobb hagyománya van. Oklandban évről-évre rendeznek egy szónokversenyt gyerekeknek, amelyet Dr. Martin Luther King munkássága ihletett. Ez a dokumentumfilm a versenyen résztvevő gyerekek felkészítéséről szól. Megmutatja azt, hogy mit jelent számukra, és a tanáraik, családjaik számára ez az esemény. Persze jó győzni, de nem a verseny a lényeg, hanem az eszmeiség. A jó üzenet, amit nem szabad magukban tartani. A felkészülés, a gyakorlás és végső soron az, hogy jobb hellyé tegyék a szavaik által a világot.

Az HBO készítette ezt az egyórás dokumentumfilmet, így talán nem meglepő, hogy van benne valami sziruposság, de az esemény szellemisége és törekvése mindannyiunkat megindíthat. Leginkább azok érdeklődésére tarthat számot a film, akiket érdekel az, hogy hogyan lehetne a szavak erejével formálni a gondolkodást és az egész világot. Praktikus tanácsokat is kimazsolázhatunk a felkészítő tanárok és szülők intelmeiből. Többek között a légzéstechnika stresszoldó hatása, a gesztusok fontossága, a szívből jövő mondanivaló kiengedése mind jó gondolatok. Érdekes, hogy a magyar „fejből tudni” kifejezés angolul úgy hangzik, hogy „to know by heart”, azaz szívből tudni. Vajon mi fejből vagy szívből készülünk egy beszédre?

A film a bejegyzés készítésekor a HBO GO kínálatában megtekinthető, angol nyelven, magyar felirattal.

Szakmai tartalom: 7/10

Szórakoztatás: 5/10

Összbenyomás: 8/10

A retorika mint az önmegvalósítás eszköze – Interjú Bárdy Péterrel

Bárdy Péter 35 éves közgazdász, Gödöllő alpolgármestere és a helyi Lokálpatrióta Klub elnökhelyettese, a Szónok Születik Retorikaiskola volt hallgatója. A korábban vegyész-informatikusnak készülő fiatal élete során többször vette a bátorságot arra, hogy váltson, amikor már nem volt boldog a hétköznapokban. Mára örömmel tölti el a munkája, és azt vallja, hogy „a molekuláknál fontosabbak az emberi kapcsolatok”. Gonda Gréta interjúja.

Gonda Gréta: Gyerekkorodban azt tervezted, hogy sikeres építész, sportoló vagy tudós leszel. Hogyan került előtérbe a politika?

Bárdy Péter: Kisgyerekként még egészen szerteágazó terveim voltak, majd a gimnáziumban jöttem rá arra, hogy erős a természettudományos érdeklődésem. A biológia és a kémia szeretete miatt eredetileg informatikus-vegyész szakra jelentkeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára. Később, miután rájöttem arra, hogy a molekuláknál az emberek jobban érdekelnek, társadalomtudományos területre váltottam: a Budapesti Corvinus Egyetemen közgazdaságtant és politikatudományt tanultam.

G.G.: Gyerekként is érdekelt a politika?

B.P.: A társadalmi ügyekkel való törődés családi hagyomány: a szüleim mindig azt keresték, hogy miként tudnak a tágabb környezetükben a közösségeknek segíteni. Édesapám iskolaigazgatóként dolgozott Gödöllőn, és aktívan részt vett országos civil szervezetek munkájában is, társaival pedig megalapította a gödöllői Lokálpatrióta Klubot. Ezért már 14-16 éves koromtól érdekelt a politika, és beszélgettem rokonaimmal, barátaimmal politikai kérdésekről, majd egyetemistaként több civil szervezetben is részt vettem.

G.G.: Édesapád, id. Bárdy Péter inspiráló életutat járt be, ikonikus tanár volt, a Premontrei Gimnázium elismert igazgatója és a Gödöllői Lokálpatrióta Klub alapítója. Mit tanultál az édesapádtól, ami segít a politikai karrieredben?

B.P.: Édesapám példát mutatott a közösség szeretetében. Láttam azt is, hogy számára milyen sokat számított mások véleménye, és a kollégáira is egyenrangú partnerként tekintett. Én is a lehető legszélesebb körben szoktam konzultálni egy-egy döntés meghozatala előtt az érintettekkel.

G.G.: Gödöllőn születtél, és tanultál a gimnáziumi éveid végéig. Miért döntöttél úgy, hogy a hagyományoktól eltérően Budapesten végzed az egyetemet?

B.P.: Bár korábban sosem gondoltam volna, hogy máshol fogok élni, mint Gödöllő, az egyetemi évek a legjobb időszak volt arra, hogy kiszakadjak a helyi közösségből, világot lássak és tapasztalatokat szerezzek. Amellett, hogy szeretem a szülővárosomat, a tanulmányaim során az adott terület legjobb felsőoktatási intézményét választottam, amit Budapesten találtam meg, majd külföldön is tanultam.

Bárdy Péter

G.G.: Az egyetemi éveid alatt mely tapasztalatokból tanultál a legtöbbet, amit a munkád során tudsz alkalmazni?

B.P.: Ebben az időszakban két szemléletmód formálta a gondolkodásomat. Az egyik a természettudományok területéről jött. A fizikában és a kémiában szabályok és törvényszerűségek vannak: a fizikai elemek attribútumai adottak, nem mi döntünk arról, hogy ezek miként néznek ki. Ezért később, amikor huszonéves koromban a társadalomtudományok területére váltottam, és a szociológia órán megkérdezték tőlem azt, hogy mi a véleményem egy bizonyos témáról, nem is tudtam mit kezdeni a kérdéssel. Innen jött a másik nagy felismerésem: a körülöttem lévő világban vannak ismérvek, amikről dönthetek, míg mások adottak. Politikai döntéshozóként a természettudományos és a társadalomtudományos gondolkodásmód közti különbséget fontos felismerni, és tudatosítani azt, hogy vannak adott dolgok a világban, amelyekhez tudunk alkalmazkodni, de megváltoztatni őket nem lehet.

G.G.: Mi adta a bátorságot arra, hogy a vegyész szakma után válts?

B.P.: Felismertem azt, hogy nem csak az számít, hogy mit szeretnék elérni és miben vagyok jó, hanem az is, hogy mi tesz boldoggá. Bár voltak a vegyészet területén lehetőségeim, már az első évben azon kaptam magam, hogy nem élvezem a mindennapokat. Azért választottam a társadalomtudományi területet, mert míg a kémiai pálya egy egyirányú út volt, most egy olyan terület indultam el, amely azután bármerre vihet az életben: közgazdasági területről tovább lehet lépni az üzleti, a civil és a közszférába is.

G.G.: Volt, aki inspirált?

B.P.: Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az akkori magyartanáromnak, akihez visszamentem első éves egyetemistaként, és megosztottam vele a dilemmámat, miszerint abbahagynám azt a szakot, amire éveken át készültem. Rám nézett, és azt mondta, hogy hála az égnek, hogy végre rájöttem erre, hiszen ő már a középiskolában is akkor látta a szememben a csillogást, amikor társadalmi kérdésekről beszélgettünk. Hálás vagyok a szüleimnek is, mert amellett, hogy támogattak, rám hagyták a döntést, hiszen az én életem az én felelősségem.

G.G.: Fiatal felnőttként milyen területeken dolgoztál?

B.P.: Az üzleti szférában kezdtem dolgozni, egy olyan területen, amiről korábban azt gondoltam, hogy nem fogok. Fiatal koromban kialakult bennem egy elhatározás, miszerint a közszférában vagy a civil szektorban egy nemes célért kell munkálkodnom. Először a kutatói pályába kóstoltam bele, ahol rájöttem, hogy nem nekem való az egy-egy kutatási részterületben hosszabb időn át tartó elmélyülés. Ezért egy olyan területet kerestem, ahol csapatban tudok dolgozni, és inkább a gyors észjárásra van szükség: egy nemzetközi multinacionális cégnél helyezkedtem el tanácsadóként. Itt nagyon változatos munkát végeztem, sokféle témába tudtam belekóstolni.

G.G.: Egészen a harmincas éveid elejéig a versenyszférában dolgoztál, amikor is 2019-ben olyan megtiszteltetés ért, hogy felkértek Gödöllő alpolgármesterének, így teljes állásban a közszférában helyezkedtél el. Egy ilyen karrierváltás nehéz döntés lehet, ami kockázatokkal járhat. Milyen erőforrások segítettek a döntésed meghozatalában?

B.P.: Nagyon örültem a lehetőségnek, amikor a Polgármester úr felkért a feladatra, és egyértelmű volt, hogy elfogadom a felkérést. Nagyon erős volt a motivációm, hiszen már korábban is kerestem a lehetőséget, hogy miként tudok a kisebb vagy nagyobb közösségek számára segítséget nyújtani. Izgatottan vágtam bele a munkába, hiszen bár rengeteg hasznos tapasztalatot hoztam az üzleti szférából, sok más területen kellett tanulnom olyan dolgokat, amivel korábban nem találkoztam.

G.G.: Mi okoz a legnagyobb örömet a munkádban?

B.P.: Két típusú örömet szoktam érezni: az egyik az emberi találkozásokból adódik. A munkám során – a járványidőszakon kívül – sokat szoktam rendezvényekre járni, ez alpolgármesterként fontos része a feladataimnak. Különböző könyvbemutatókon, kiállításmegnyitókon, vagy éppen a nyugdíjas klub közgyűlésein részt venni számomra öröm. Élvezem az itteni rövidebb vagy hosszabb beszélgetéseket, amelyek feltöltenek.

A másik fajta öröm számomra az, amikor azt érzem, hogy tudom használni azt a tudást, amit korábban gyűjtöttem, így a más területen szerzett tapasztalataim nem elvesztegetett évek voltak. Az alpolgármesteri munka szerteágazó tudást igényel, és örömmel tölt el az, hogy a város javára tudom fordítani a tudásomat.

G.G.: Honnan jött az elhatározás, hogy később visszaülj az iskolapadba, és retorikát tanulj?

B.P.: Már az első munkahelyemen is jártam kommunikációs képzésre, mert észrevettem, hogy bár a feladatokat a főnökeim szerint ügyesen meg tudtam oldani, amikor arra került sor, hogy az ügyfél előtt magabiztosan előadjam az eredményeket, akkor nehézségekbe ütköztem. Nem elég az, ha helyesek a számításaim, erről meg is kellett tudnom győzni a másik felet. Mindig kényelmetlenül éreztem magam, és nem voltam elég magabiztos, így a soft skillek terén akartam fejlődni. Úgy éreztem, ha fejlődni szeretnék és eredményeket elérni, akkor szükségem van ezen típusú tudásra, így nyitottam az általam korábban lenézett kommunikációtudomány felé. (Korábban azt a közkeletű tévhitet vallottam én is, hogy a laborban történik az igazi tudomány). A Szónok Születik Retorikaiskola úgy került a látókörömbe, hogy az ismertségi körömből sokan követték a közösségi oldalon az iskolát.

Ekkor már a politika is egyre jobban érdekelt, és úgy voltam vele, hogy ha egyszer megadatik, hogy valóban döntéshozóként tudom a helyi közösséget szolgálni, akkor a kommunikációs és retorikai tudásra nagy szükségem lesz, ezért iratkoztam be a Retorikaiskolába. Úgy voltam vele, hogy bármi is történjen az életben, hasznos tudást ad a képzés.

Ráadásul, miután a szónokképzést elvégeztem, a kiváló szónokképzésen is részt vettem, mivel a tréneri visszajelzések alapján úgy éreztem, többet kell adnom magamból: a látásmódomat, az érzelmeimet és a véleményemet is meg szerettem volna mutatni másoknak.

G.G.: A Retorikaiskolában tanultakat hogyan tudod kamatoztatni a munkád során?

Sokféle olyan tudást kaptam a képzésen, amit tudok használni a mindennapokban. Politikusként háromféle beszédet szoktam tartani. Egyrészt vannak a nagy, ünnepi beszédek, amikor sok ember elé kell kiállnom, hogy mikrofon előtt megtartsak egy 8-10 perces beszédet, például egy nemzeti ünnep alkalmából. Ennek akár hetekig is eltart az összeállítása, és a beszéd megírásában, és a felkészülésben tudom a leginkább alkalmazni a tanultakat. Másrészt kisebb rendezvényeken is szoktam beszédet tartani, például kiállításmegnyitókon köszöntőbeszédeket. Ezek formailag kevésbé kötött, de értéket közvetítő beszédek, amelyeknél a szabad előadásmódon van a hangsúly. A harmadik műfaj a rögtönzés, ilyen feladatom is sokszor akad, amikor meghívnak egy rendezvényre, és ha már ott vagyok, megkérnek, hogy szólaljak is fel. Talán ez az a terület, ahol a leghasznosabbak a Retorikaiskolában tanultak: pár másodperc alatt kell kapcsolódást találni a hallgatósághoz, és megfelelő időtartamban, magabiztosan kell előadni egy beszédet.

Még egy területen, a klasszikus politikai vitákban is használom az érveléstechnikáról tanultakat. Például, a testületi üléseken igyekszem ezt kamatoztatni, amikor 2 percben kell felszólalni, reagálni, konklúziót levonni egy előterjesztéssel kapcsolatban.

Illetve, a tárgyalástechnikáról is rengeteget tanultam egy külön tanfolyamon a Retorikaiskolában. Például egy befektetővel vagy szerződött partnerrel folytatott tárgyaláson jól hasznosíthatóak a kurzuson tanultak.

G.G.: A magánéletben tudod hasznosítani a tanfolyamon tanultakat?

B.P.: Az önreflexió fontosságát megtanultam a Retorikaiskolában, és ezt a magánéletben sokszor használom. A korábbi racionális világképembe nem fértek bele az érzelmek, viszont a világ ennél bonyolultabb: nemhogy helyt kell kapjanak az érzelmeink, hanem valójában ez a mi legmélyebb valónk. Az érzelmeim vállalásáról és kommunikálásáról sokat tanultam a tanfolyamon. Az érzelmi kommunikációban való fejlődésemet segítette a feleségem is: ő nyíltan vállalja az érzelmeit, és ezeket tudja is helyesen kommunikálni. A tanfolyamon annyit fejlődtem, hogy az már a feleségem számára is látványos volt, hiszen a magánbeszélgetéseinkben meglátszódott a Szónok Születik Retorikaiskola hatása.

G.G.: A Szónokképzésed gálaestjén, 2018-ban elnyerted a legjobb előadásért járó Szókratész-díjat. A beszédedben arról meséltél, hogy a boldog élethez leginkább a minőségi emberi kapcsolatok, az aktív élmények, az apró örömök felfedezése, az élethosszig tartó tanulás és az önzetlenség járulnak hozzá egy 2009-es cambridge-i kutatás eredményei alapján. Neked ebből az életfilozófiából mit sikerül a hétköznapokban alkalmaznod?

B.P.: Bár eltérő ütemben, de igyekszem művelni ezeket. Az emberi kapcsolatok ápolása egyszerűen hangozhat, de számomra talán az egyik legnagyobb kihívás. Szeretnék elegendő minőségi időt szakítani a családomra és a barátaimra. Nagyon szeretnék ezen a területen fejlődni, és úgy érzem, hogy jó úton haladok. Pedagógus szülők gyermekeként a folyamatos tanulást is fontosnak tartom. Az aktív élet, a sportolás területén sajnos van némi elmaradásom.

G.G.: Említetted, hogy fontos az élethosszig tartó tanulás. A retorikádban melyek a fejlesztendő területek?

B.P.: Én azt vallom, hogy nem elég egy területen fejlődni a retorikán belül, hanem minden részterületen azonos ütemben érdemes haladni, ezért nem emelnék ki egyet sem. A maga teljességében a végeredmény számít, hogy a hallgatósághoz hogyan jut el az üzenet, és miként tudják azt befogadni.

Filmszemle VI. – Érvek és életek

Érvek és életek (The great debaters) – amerikai életrajzi dráma, 2007.

A film Melvin B. Tolson, amerikai költő, író, tanár és politikus életét mutatja be. Az afroamerikaiak elnyomottságáról sok film készült már, ez is egy ezek közül. Amiért szót ejtünk róla, az a történet fókuszába helyezett vitakör, amelyet Mr. Tolson alapított és irányított. A texas-i Wiley College névtelen és lenézett diákjai olyan sikeres vitázókká képezték magukat a tanáruk segítségével, hogy végül a Harvard (a valóságban egyébként a Dél-Kaliforniai Egyetem) diákjaival mérhették össze képességeiket. A film több szereplő sorsát is figyelemmel kíséri, és a nézők mindegyik szál mentén találhatnak olyan gondolatokat, amelyek megfontolásra érdemesek.

Retorikai szempontból persze izgalmasak a megtartott beszédek, mindegyiket lehetne akár elemezni is. Mégis, inkább a film végi vitát megelőző készület az, amire szeretnénk felhívni az Olvasó figyelmét. A film persze elnagyoltan mutatja be, mégis jól látszik, hogy mennyire összetett egy-egy felkészülési folyamat. Az érvek gyűjtése és rendszerezése már itt megtörténik, és bizony csapatmunka esetén nézeteltérések is előfordulhatnak. Ezek a részek valósághűek, a Retorikaiskola falain belül, egy-egy Oxford-stílusú vitára készülve hasonló tapasztalatokat lehet szerezni.

forrás: mafab.hu

Az érvelés mellett két további említésre méltó részt találhatunk, amelyeket fontos reflektorfénybe állítani. Az egyik Mr. Tolson küzdelme a sikerért. A tanár számtalan levelet ír különböző egyetemeknek, és eleinte sorra kapja az elutasító válaszokat, mégsem adja fel. Kitartása meghozza a gyümölcsét. A másik a 14 éves James L. Farmer Jr. karaktere, aki a legifjabb csapattagként próbálja megállni a helyét, különösen a prédikátor apja árnyékában. Az ő történetéből inspirálódhatnak azok a fiatal férfiak, fiúk, akik még keresik a helyüket a világban.

A film a videa.hu-n megtekinthető.

Szakmai tartalom: 4/10

Szórakoztatás: 7/10

Összbenyomás: 8/10

Cicero nyomában

Az ékesszólással igenis foglalkozni kell, mégpedig igencsak eltökélten, hogy a gonosztevők a derék emberek rovására és mindannyiunk közös vesztére el ne hatalmasodjanak; kivált, hogy ez az egyetlen tudomány, amely a magánéletre és a közéletre egyaránt óriási hatással van.

2021 tavaszán a Retorikaiskola történetében először nyitottuk meg a belsős trénerképzésünk kapuit más kommunikációs képzések vezetői előtt. A trénerképzésünk elméleti moduljából ez egy Cicero-szövegolvasó szeminárium volt. Dr. Hoványi Márton vezetésével három kommunikációs tréner hétről-hétre találkozott és gondolkodott közösen Marcus Tullius Cicero A feltalálásról (De inventione) című művéről. Minden alkalom előtt más-más szövegrészletet olvastunk el. Ezeket közösen értelmeztük és megnéztük, hogy Cicero több mint 2000 éves gondolataiból ma mit tudunk alkalmazni. A kurzust záró körkérdéseinkre a résztvevők válaszoltak.

Dr. Kovács Flóra

Dr. Kovács Flóra, a Jogában áll beszélni alapító trénereként és ex-jogászként joghallgatókkal és jogászokkal dolgozik együtt. Két fő tréningtípus közül választhatnak az érdeklődők: kommunikációs és szakvizsga-felkészítő tréning. A tréningek  nagyon különbözőek, de a küldetésük azonos: a jogi területen tanulók és dolgozók, akik elvárásokkal teli mindennapokat élnek meg, egy támogató környezetben a saját erejükre leljenek és elhiggyék, bármilyen helyzetről is legyen szó – nekik jogukban áll beszélni.

Dr. Németh Zoltán, Dr. Prezi, felsővezetők prezentációs trénere, Toastmasters- és TEDx-előadó, akit a legfoglalkoztatottabb prezentációs trénernek tartanak Magyarországon. Retorikaklub alapító, TEDx-felkészítő, több kiváló szakkönyv szerzője.

Pej András, a Szónok Születik Retorikaiskola trénere.

Miért olvasol Cicerót?

Flóra: Cicero kora egyik legnagyobb szónoka volt, aki – az én életemben is oly fontos szerepet játszó két terület, – a jogi és a kommunikációs terület magas szintű művelője volt. Elsődlegesen tehát tanulni szerettem volna Cicerótól. Másrészt olyan kérdésekre kerestem a választ a szeminárium által, mint: vajon léteznek örök érvényű igazságok a retorikában? Vannak olyan stratégiák, amelyek ma is használhatóak érvelési, vita vagy előadói helyzetben? A Cicero-korabeli kihívásokra a mai kor trénereként hogyan reagálnék? A képzés annak tere volt, hogy a folyamati közös munkában ezekre a kérdésekre megérhessenek a saját válaszaim.

Dr. Németh Zoltán

Zoli: Az ősi forrásból tanulni, azoktól, akiknek még volt ideje sokat gondolkozni, így mélyre jutni.

Andris: A Retorikaiskolában sok szállal kötődünk az antik szerzőkhöz, hiszen rengeteget tanulhatunk tőlük. Cicero műveivel korábban csak egy-két szemelvényen keresztül találkoztam, így örültem annak, hogy végre jobban elmélyülhetek, legalább az egyikben. Az külön öröm volt, hogy Marci szemináriumvezetőként segített kontextusba helyezni és értelmezni a bonyolultabb részeket. A De inventione-ben sok szó esik a bizonyításról és a cáfolatról, ez pedig alapos tudással vértezett fel az érvelés és a meggyőzés összetett világában. Cicero legtöbb gondolata ma is aktuális, jól használható, sőt, időnként még gyakorlatias is, emiatt hasznos volt megismerni ezeket.

 

Mi adott neked a legtöbbet a kurzus folyamán?

Flóra: Egyik kedvenc idézetem a De inventione című műből: “Nem a hiányos tudás a szégyen, hanem a hiányos tudáshoz való korlátolt és csökönyös ragaszkodás.” A folyamatos fejlődés útján vagyok én magam is és külön hálás vagyok, hogy úgy élhetem a mindennapjaimat, hogy a tréningjeimen fejlődni vágyó joghallgatókkal és jogászokkal találkozhatok.

Zoli: A végén jött elő: nem a célok a fontosak, miközben előadásra készülök, hanem a közönségem vágyai!

Pej András

Andris: A legtöbbet számomra a kurzus folyamán a többi résztvevővel folytatott eszmecsere adta. Máshonnan érkeztünk, és jó volt együtt gondolkodni ezzel a heterogén társasággal. Ha Cicero-tól kéne egy számomra fontos gondolatot idézzek, akkor az nekem is az lenne, mint Flórának: “Nem a hiányos tudás a szégyen, hanem a hiányos tudáshoz való korlátolt és csökönyös ragaszkodás.”

Vallomás egy vloggertől

Szirmai Gergely videóblogger magánéleti vallomásának retorikáját a 2020 őszén indult Kiváló Szónokképzésünk résztvevője, Csortán-Szilágyi György elemezte. Szerkesztette Dr. Hoványi Márton és Pej András.

Szirmai Gergely filmkritikus, a népszerű Hollywood hírügynökség videóbloggere, 2018-ban egy szokatlan epizóddal lépett a rajongói elé. Arra akart választ adni, hogy ígéretei ellenére miért nem publikált rendszeresen filmkritikákat a YouTube videómegosztón 2017-ben. A videó, ami jelenleg 213 ezer fős megtekintésnél jár, nem egy szokványos Hollywood hírügynökség rész tehát, hanem egy különálló epizód, ahol Szirmai vágatlanul és őszintén beszél az átélt lelki válságáról. Ebből adódóan a retorikai elemzés mellett röviden kitérünk a videó kulcsüzeneteire is.

A teher

Nem szokványos dolog Magyarországon, hogy közkedvelt és elismert emberek a nyilvánosság előtt kitárulkoznak és nyíltan beszélnek a lelki problémáikról, mentális betegségeikről. Nem véletlen, hiszen a láthatatlan közönség könnyen ítélkezik az otthoni kanapé kényelméből, ha valami olyasmit lát, ami furcsa vagy amihez nincs hozzászokva. Egy online médium számára nem nehéz egy-egy negatív kommentlavinától népszerűtlenné válni, feliratkozókat, és ezáltal közvetetten pénz veszíteni. Szirmai tabudöntögető videója azonban vállalja ezt a kockázatot. Könyörtelen őszinteséggel vall saját nehézségeiről, mélypontjairól és egyben felhívja a figyelmet egy mindenkit érintő kihívásra, a mentális egészség megőrzésére.

Szerkezetileg a beszéd három, jól elhatárolható és követhető részből áll. Az első rész egy általános bevezetés, ahol a rétor a nézőt kontextusba helyezi és röviden elmondja, hogy miről fog szólni az epizód. Hamar érezhetővé válik, hogy itt valami komoly dologról lesz szó: „ennek mindig súlya, ennek mindig értéke van” (1:12). A videó elején világosan kifejti, hogy kinek is szánja annak tartalmát. Az üzenet elsősorban rajongói számára készült, de mellettük azoknak is kínál alternatívát, akik rá annyira nem, ám a konklúzióra kíváncsiak.

A második rész a vlogger lelki válságának magyarázatáról és történetéről szól a betegség tüneteinek körülírásától (2:04) a legutóbbi krízisig, kronológiai sorrendben, változatos példákon át szemléltetve (4:50: „gimnázium vége”, 5:17: „Színművészeti”, 5:38: „AFK légió”). Folyamatosan kitér a videómegosztón közzétett epizódjaira visszautalásképp a rajongóinak, akik nem értették, hogy korábban miért tűnt el (6:19: „lesz egy új rész”, 7:14: „klónok”).

A harmadik részben az egyéni élményekből általánosít a rétor és levonja a három következtetést, amit a néző magával vihet. A kulcsüzenetek verbális szempontból egyszerűek és logikusak. Ezeket fontossági sorrendben közli, amire fokozatosan emlékeztet.

  • 1. üzenet: Ha a videóból valamiben magunkra ismertünk, akkor már tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül és küzdünk még egy páran mentális betegségekkel. Nem kell félni és rejtegetni a problémákat, mert ez egy természetes élethelyzet, ami bárkivel előfordulhat – még a videó készítőjével is. Ez a megállapítás összességében megnyugtathatja és bátoríthatja a nézőket, hiszen empatizál is velük. Itt még visszautal a saját esetére, de a következő két üzenetben már csak általános érveket említ, amelyek szervesen kapcsolódnak ehhez az első üzenethez.
  • 2. üzenet: Ami még fontosabb mondanivaló, hogy kérjünk bátran segítséget! Itt nem csak a nőknek, de a férfiaknak is kiszól Szirmai, hogy bizony nincs a mentális betegségen mit szégyellni. “Ha elromlik a bojler, akkor ne állj a hideg víz alatt, hanem hívj szerelőt” (11:05). Az üzenet mondanivalója és hatásossága között azonban némi feszültség jelentkezhet a megtekintő számára. Amellett, hogy tényleg csak és kizárólag a problémagazdán múlik, hogy mit tud kezdeni a betegségével, Szirmai vokalitása és verbalitása azt az érzést kelti, hogy ez egy egyszerű és gyors folyamat, ahol csak „ki kell hívni a szerelőt”. Az alkalmazott humor és a vigasztaló megerősítés (10:55: „a betegség az betegség … de mindig túljut rajta”) könnyen elbátortalaníthatja a problémával küszködő nézőt a segítségkéréstől. Vitathatatlan, hogy az előadó egy nehéz folyamaton van túl, de az említett retorikai szempontok mégis fölényt és büszkeséget adnak, ami ijesztően hathat arra, aki épp a gödör alján van.
  • 3. üzenet: A legfontosabb üzenet, hogy ha a környezetünkben van olyan ember, akit ez a betegség érinthet, akkor kerüljük az olyan közléseket, amik nem segítik a problémagazda megoldási törekvéseit, ezeket nevezi a kommunikációs szaknyelv közléssorompónak. Így a szidás, a faggatózás és az ítélkezés helyett alkalmazzuk a türelmes támogatás, az odaadó figyelem és elfogadás erejét. Ezek adják ugyanis a hiteles empátia alapjait, ami a problémagazdának azt sugallhatják, hogy valaki ténylegesen megértette őt és a helyzetét. Szirmai ezen gondolatai mentálhigiénés szempontból is megállják a helyüket, így érdemes ezeket megjegyezni.

A videóblogger több éves tapasztalattal és óriási rajongótáborral rendelkezik, így a választott megnyilatkoztatási formában igencsak járatos, mégis tetten érhetőek rajta a diszkomfort és a bizonytalanság jelei. Ezeket legjobban az előadás nonverbalitását tanulmányozva érthetjük meg.

Szirmai Gergely (forrás: wikipedia.hu)

A test mindent elárul

Az első nonverbális jel, ami feltűnhet a nézőnek, az a szemkontaktus alkalmazása. A videó elején meglepően kevés szemkontaktust kapunk, a rétor jobbra, balra néz, forgatja a fejét miközben beszél. Itt még nyugtalan, nincs bemelegedve. A kulcsüzeneteknél viszont a kamerába néz (1:54: „én is egy vagyok ezek közül”, 2:07: „militáns öngyűlölet”), amiknek köszönhetően azok nagyobb hangsúlyt kapnak és felfigyelhet rá a néző. Ahogy haladunk előre a videóban, úgy kapunk egyre több szemkontaktust, ami két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy a felvétel során saját, egyéni problémáiról áttér egy általános problémakörre – így már kevesebbet kell gondolkozzon azon, hogy pontosan mit is akar saját magáról elmondani. Másrészt annak, hogy az ő tényleges célja ezzel a videóval nem más, mint hogy másoknak segítséget nyújtson. Jól tudja ugyanis, hogy még rengeteg ember küszködik ehhez hasonló problémákkal. Ezért ahogy a második részben fokozatosan leveszi magáról a lelki terheit a nézők előtt, úgy könnyebbül meg, válik felszabadulttá, magabiztossá a rész végére. Vélhetően ennek köszönhetően jobban tud már a nézőkre és a nekik nyújtandó segítségre koncentrálni onnantól, hogy belekezd a három kulcsüzenetbe (8:26:  “mindenesetre!”)

Bizonyos pontokon ellenben kifejezetten megkérdőjelezhetővé válik a kimondott szó hitelessége azáltal, hogy nem néz a kamerába (8:43: „le-leküzdjem ezt az egész dolgot”, 10:18: „nem kell félned”, 11:18: „ebben bármi stigma van”). Ez annak köszönhető, hogy az idézett tételmondatoknál megbontotta a már kialakított szemkontaktust és jellemzően leszegezte vagy elfordította a fejét. Lehet, hogy pusztán azért tette, mert ezeknél a mondatoknál nem volt teljesen magabiztos az állításában.

A szemkontaktus elmaradásával párhuzamosan megjelenik a halántékvakarás, valamint többször odanyúl a szájához és az orrához is, amik felkavartságról adnak tudomást egy-egy témával kapcsolatban (pl.: 2:18: „méltó a szeretetre”, 5:15: „másodjára mikor előjött”) Megjelenik az arcára kiülő bőrpír, amikor a legváratlanabb és legnehezebb információt osztja meg magáról (2:07: „militáns öngyűlölet”). Ami a kéz-, törzs- és fejmozdulatait illeti, a felfokozott izgalmi állapotának köszönhetően az elvárnál hevesebbek. Összehasonlítva viszont más videóival (pl.: Szexi AUTISTÁK!, VÁMPÍROK BOSSZÚJA, A LEGBUTÁBB Film, amit valaha láttam), a mozdulatainak mennyisége és mértéke összességében jóval kevesebb. Ez betudható a téma érzékenysége miatti lefojtottságnak és feszélyezettségnek is, ami megmerevítheti a vállakat és általában is az izmait. A videó során előfordul, hogy egyes kézmozdulatai megtámogatják a verbális kifejezésmódot (2:31: „bebábozódott az agyam mögé”). Kéztördelés és az ujjak szorítása többször is megfigyelhető a videó alatt (1:36, 3:58). Ez az inkongruencia további jele lehet annak, hogy nehezére esik a megnyilvánulás.

Érdemes még szót ejteni Szirmai mimikájáról is, ami alapvetően a nonverbális kommunikációjának az erősségei közé tartozik.  Arckifejezéseivel remekül tudja illusztrálni az adott helyzetet, amit nyomatékosításkor és komolyabb témák hangsúlyozása során a szemöldökeinek összehúzásával (10:58 „úgyhogy amit tudok mondani”) vagy felhúzásával (0:56: „abszolút nem vagyok egy érzelmileg zárkózott ember”) ér el. Ambivalencia észlelhető ugyanakkor a szájának mozgatása és a kimondott szavak között. Több esetben is amikor egy negatív dolgot mond magáról, azt nagyra nyitott szájjal, összezárt fogakkal majdhogynem vicsorogva teszi meg (4:34: „nem a természetes környezetem a végtelen boldogság”, 8:20: „ezt elszúrtam”). Ezzel az erőltetett mosolynak tűnő arckifejezéssel inkább csak olyan hatást kelt, mintha bagatellizálni és tompítani szeretné a tényeket és a saját problémáját. Ezek az elemek természetesen csatlakoznak az előadó humorához, kiegészítik azt és képesek a feszültség további oldására. Nézői szempontból ez mégis aggódást és zavart kelthet, hiszen a kimondott szó és az arc mimikája nincs egymással összhangban.

Azok, akik rendszeres követői a Hollywood hírügynökségnek, a háttérben lévő könyvespolc játékosságát (ami Szirmai egyik védjegye is egyben) már megszokhatták. De azok, akik nem ismerik őt, könnyen elkalandozhatnak a rikító plüssfigurák és színpompás könyvgerincek tengerében. A háttér így jelentősen tompíthatja a jelen téma súlyát, mivel komolytalanságot sugároz. Ezt csak felerősíti a rétor egyszerű, de amúgy tőle megszokott ruházata, gondozatlan arcszőrzete, és az, hogy csak természetes fénnyel van megvilágítva az előadó. A rajongóinak persze ez a látvány a megszokott, ettől Szirmai a Szirmai, de a téma egyedisége és fontossága megérdemelte volna a háttér és a ruházat módosítását, illetve a beszédhelyzethez illő komponálást.

A háttér – Képkivágás a videóból.

A videó hossza egy ilyen mélységű témához passzol, így elérheti a vlogger, hogy ne legyen túl felületes, de túl terjengős és unalmas se. Megemlítendő még, hogy a videó vágatlanul került nyilvánosságra, amit ki is emel az előadó az elején. Ez a technika emeli a rétor hitelességét, komolyságát, illetve a nézők felé is ad egy visszacsatolást, hogy valóban jobban van és képes mindent egyszerre elmesélni.

Szirmai Gergő a videó végén egy humoros és kedves „öleléssel” köszön el az emberektől, ami egy hatásos és kreatív videós megoldás. Ha valami megmaradhat a nézőben akkor az ez, és az a gondolat, hogy egy nagy ölelés mindig tud segíteni azokon, akiknek a környezetünkben erre szüksége van.

HangSÚLY

Szirmai vokalitása számos olyan elemet tartalmaz, ami igazán eredetivé, youtuberek között kiemelkedővé teszi őt. Szépen bánik a hangsúlyokkal és ezáltal szépen tud nyomatékosítani és felhívni a figyelmet egy adott dologra (8:26: „Mindenesetre”). Hangereje megfelelő, erőt és magabiztosságot sugall, hangmagasságát nagyon széles skálán mozgatja, ami segíti az figyelem és az érdeklődés fenntartását, egyúttal érdekesebbé teszi a történeteit. Dallamossága játékos és már önmagában is humoros, szórakoztató tud lenni.

Ami azonban egy átlagos Hollywood hírügynökség videóban vokális szempontból szórakoztató és izgalmas, az ebben az esetben zavaró és ambivalens érzéseket kelthet a nézőben. Jó példa erre a 3:48-tól kezdődő rész: „elég komoly fizikai veszélyt jelentek magamra… ebbe nem tartozik bele az, amire gondoltok, de majdnem minden más”. Itt megfigyelhető, hogy a mondat első részének szavait más és más regiszterben mondja ki, majd felviszi a hangsúlyt és a „majdnem minden más”-nál leviszi azt. Ezzel azt az érzést kelti, mintha egy humoros és teljesen hétköznapi érdekességről lenne szó. A nézőnek viszont egyből az öngyilkosság gondolata juthat az eszébe, ami pedig rendkívül ijesztő és félelmetes. A kimondott üzenet és annak a hangképzése tehát ellentétes irányba mutatnak.

A beszédtempó végig gyors, pörgős és ebben is tetten érhető a vlogger izgatottsága. Még hallgatóságként is nehéz lélegzetet venni mellette, eltöprengeni az elmondottakon. Kevés szünetet iktat be és azok is nagyon rövidek. Így úgy tűnhet, hogy gyorsan túl akar végre lenni a mondandóján, és emiatt egy levegővel elmondott maratonnak tűnik az egész. Kiejtés hibák többször is fellépnek a beszéde során (2:37: „periodikusan”, 7:16: „antikapitalizmusom”). Artikulációja alapvetően nyitott, de többször előfordul, hogy a hadarás miatt zártabban artikulál. Ilyenkor eltompul az adott szó és nehezebben lesz érthető (12:17: „környezetedben”). A beszédtempó és a mellette megjelenő logikai rendezettség egyébként arra is utalhat, hogy begyakorolt, előre átgondolt egyes részeket a beszédéből.

A zavartság és a feszélyezettség a rétor vokalitásában is többféle módon előjön. Többször is csak második nekifutásra tud kimondani egyes szavakat (1:48: „lep-leplet”, 8:42: „le-leküzdjem”) és gyakran észlelhető a szájszárazság is (pl. 2:58, 4:00). A sokszor előforduló „ő-zés” vagy „á-zás” annak az időbeli késedelemnek köszönhető, amikor folyamatosan keresi a megfelelő szavakat, de egyúttal gyorsan le is szeretné darálni a beszédet. Ez a jelenség erőltetettnek, mesterkéltnek tűnhet, mivel Szirmai mellesleg szép hangosan beszél. Zavartságának talán legmarkánsabb vokális jele a hang elcsuklása (1:51 „testkép hibák”) a videó elején.

Verdict

Verbalitás szempontjából Szirmai egy jól strukturált, logikailag követhető és kifejezetten erős beszédet tartott, ami amellett, hogy egy bensőséges önvallomás, egy társadalmilag fontos téma szóbahozása is, aminek helye van egy ilyen videómegosztón. Vokalitásának és nonverbalitásának egyes elemei (hangképzési problémák, idegesség jelei) még jobban ráerősítenek erre a megállapításra. Ezzel ellentétben további vokális és nonverbális jelek nem tudatos alkalmazásával (dallamosság, vigyor, önmaga kifigurázása) tompítja a téma komorságát és feszültséget old. Így végső soron azt az érzést kelti, mintha ez egy vicces múltbeli esemény lenne, holott a válság periodicitásából sejteni lehet, hogy küzdelme még közel sem zárult le véglegesen.

Bagatellizáló grimasz – Képkivágás a videóból (8:20).

A videó másképpen hat a csatorna rajongóira, az arra tévedő külsős megtekintőkre és egy mentális nehézségekkel küzdőre. Éppen a tompításnak köszönhetően lesz a rajongói számára a videó fogyasztható, érdekes és igazán „Szirmais”. Kimerítő választ kapnak arra vonatkozólag, hogy sokáig miért nem jöttek ki részek, amellett, hogy az előadó beengedte őket a magánéletébe is. Egy követőre  a történet ebben a kontextusban példaértékűnek hathat, jó esetben tovább erősítette rajongótáborát. Az átlagember számára, aki nem ismeri a Hollywood Hírügynökséget, bizonytalanságot és ambivalenciát nyújt a videó, ami az őszinteség, a menő youtuber stílus és az önirónia összeütközéséből fakad. Egy mentális problémával küzdő személynek a felvétel pedig megerősítést és támogatást ad a hétköznapokhoz.

Összességében egy komoly rétori teljesítményben részesülhet a megtekintő, ugyanis nagy kihívás egy ilyen témáról asszertíven megnyilvánulni egy „láthatatlan közönség” előtt. Kevesen próbálkoznak meg vele, úgyhogy Szirmai bátorsága mindenképpen elismerést érdemel. Nem csak tükörbe nézett önmagával és megmutatta a gyengébb oldalát a követőinek, hanem hitelesen mutat példát másoknak is, akik hasonló cipőben járnak. Köszönjük Gergő, hogy ezt megosztottad velünk!

Tanulmány és beszédelemzés, avagy mi folyik itt Gyöngyösön?

Tanulmány és beszédelemzés jelent meg Retorikaiskolánk műhelyéből 2021-ben

2021-ben a Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyekhez kapcsolódó tanulmánykötetek sorozatának legújabb darabját publikálta az MNYKT és az ELTE. A tanulmánykötet szerzői között van Retorikaiskolánk egyik vezető trénere, Dr. Nagy Fruzsina, aki beszédelemzést írt korábbi ösztöndíjasunk, Reéb Zsófia beszédéről “Bizony a bátor is fél!” címmel. A tanulmánykötetben megjelent Stupek Szabina szakdolgozatának egy rövidített változata is, amelynek Dr. Hoványi Márton volt a témavezetője az ELTE-n. A szakdolgozatból készült tanulmány a híres-hírhedt, Mi folyik itt Gyöngyösön? című videó retorikai elemzését végezte el nonverbális, vokális és verbális szempontok alapján. Az agresszió és a pozíciószerzés retorikai elemzése címmel. A videó felvétele, amelyről a kötetben szereplő tanulmány is szól, többek között, itt is megtekinthető:

A tanulmány szekció mellett két évfolyam kötelező beszédeinek a szerkesztett változatát és az azokhoz kapcsolódó beszédelemzéseket tartalmazza a kötet, amely összesen majdnem négyszáz oldalas terjedelemre rúg. A kötet elektronikusan is megvásárolható ide kattintva. Gratulálunk a szerzőknek és mindenkinek jó szívvel ajánljuk ezt a gazdag tanulmánykötetet, nemcsak a Retorikaiskolához kötődő tanulmányok, hanem más szerzők munkái miatt is!