A tisztifőorvos tünetei – Müller Cecília retorikája

Az előadó

Müller Cecília országos tisztifőorvosként rendszeres szereplője a koronavírus elleni védekezést segítő operatív törzs sajtótájékoztatóinak. Az egyik oldalról mémek tucatjainak szolgáltatott alapanyagot, a másik oldalról pedig sokan a védelmére keltek. Azzal érveltek, hogy Müller Cecília nem színész vagy szóvivő, hanem orvos, így mindenki legyen elnéző vele a beszédei értékelésekor. Több alkalommal is az ország nagymamájának titulálták és nem vitás, hogy megjelenik benne valami az Angela Merkel-féle „Mutti” jelenségből. A csendes határozottság mellett időnként felbukkanó tökéletlenség által Müller Cecíliával szemben is elnézőbbek lehetnénk.

Ugyanakkor napról-napra magyarok millióit tájékoztatja a járványügyi helyzet legfontosabb aktualitásairól, így megszólalásainak a tétje kiemelten nagy. Nem ismert, hogy miért éppen ő az, aki ezt a feladatot elvégzi, de aki kiáll a kamerák elé, és a nyilvánosság előtt beszédet mond, az végzettségtől függetlenül lehet alanya retorikai elemzésnek. Ehhez az alábbi, 2020. április 4-én, az első magyarországi megbetegedések után egy hónappal elhangzott beszédét választottuk. Ez kellőképpen távol van az aktuális eseményektől ahhoz, hogy mérlegre tegyük, ugyanakkor az egyik leghosszabb megnyilvánulása Müller Cecíliának, így jól megfigyelhetők a beszédének jellegzetességei. Ezek zöme egyébként visszatérő, később is észlelhető. Megvizsgáltuk azt, hogy az országos tisztifőorvos megszólalásai hogyan járultak hozzá a róla kialakított képhez. Milyen tehát Müller Cecília retorikája?

Az egyszerűség ne maradjon otthon!

Hazánk jelenlegi egyik, ha nem a legnagyobb kommunikációs kihívását kell teljesítenie Müller Cecíliának. A feladat mesterszintű, hiszen pártálláson, felekezeti hovatartozáson, gazdasági és szociális helyzeten és minden egyéb jellemzőn felülemelkedve kell szólnia a lakossághoz. A megvalósítás vegyes képet mutat, vannak jól és kevésbé jól sikerült elemei. Életvezetési tanácsai néha valóban esetlenek, de az biztos, hogy általuk szinte belép az életünkbe, közel érezheti magához a hallgatóság a szónokot. Az ilyesfajta gondoskodó szülői megnyilatkozásokról feltételezhető, hogy a segítő szándék vezérli a megfogalmazóját. Ennek hatása ugyanazt erősíti, amit a kamerák elé álló rétor megjelenése is üzen. Erre részletesebben nem térünk ki, hiszen ezt többen is megtették már, mélységében elemezve a tisztifőorvos asszony öltözködését.

Az viszont fontos, hogy a visszafogott és elegáns ruházat, az apró, nem hivalkodó fülbevaló, a lila keretes szemüveg és a rövidre vágott, barnára festett haj alapján könnyű felidézni egy képzeletbeli anyukát vagy nagymamát. Ehhez az is hozzáteszi a maga részét, hogy szinte az összes sajtótájékoztatón a megszólalók között Müller Cecília az egyetlen nő és az egyetlen orvos, így ő képes a legkönnyebben megtestesíteni az anyai, nagyanyai gondoskodást. Ezzel a benyomással erőteljesen szembemegy azonban, hogy túlbonyolítja a mondatokat, amelyek sokszor alig követhetőek. Az elemzés alapjául szolgáló videó 222 másodperce alatt mindössze 13 mondat hangzik el, emiatt bonyolult, sokszoros mellé- és/vagy alárendelésen alapuló mondatszerkezeteket hoz létre. Még szembetűnőbb, ha csak az első egy percet vizsgáljuk: ez három mondatból áll, nagyobb szünetek nélkül. A bonyolítás esetenként helytelen szórendet (pl. „ha emlékeznek vissza rá”) is eredményez. Ez még nehezebbé teszi a hallgatóság számára az értelmezést.

Ki kicsoda?

Feltűnő továbbá, hogy a mondatok alanya sokszor bizonytalan. Például 0:58-nál a „mindnyájan úgy véljük” mondatrészből, illetve a kontextusból sem derül ki, hogy kire gondol az előadó a „mindnyájan” alatt. Vagy 3:00-nál: „Újabb áldozathozatalt követel mindnyájunktól”. Nem világos, hogy ki vagy mi követel áldozathozatalt. Lehet ez a vírus is, de jogi szempontból a korlátozó intézkedések bevezetését eldöntő szerv miatt kényszerült változtatni a lakosság az addigi életvitelén.

A tavaszi szép idő beköszönésekor távolságtartásra és a csoportosulás elkerülésére kérni az embereket egyébként sem egy hálás feladat. Ezt valószínűleg Müller Cecília is érzékeli, erre utal a 2:55-nél hallható több másodperces sóhajtás a gondolatmenete elején, illetve a logikátlan érvelés a befejezésnél: „különösen is nagyon figyeljünk most, mert ezt egyre nehezebb lesz mindnyájunk számára betartani”. Világos, hogy nem azért kell jobban odafigyelni a szabályok betartására, mert ez egyre nehezebb lesz. Érveléstechnikai szempontból az sem mindegy, hogy a megnevezett intézkedések forrásaként mit jelöl meg a szónok, hiszen ez az alany könnyen válhat bűnbakká a hallgatóság szemében.

Ebben a beszédben Müller Cecília a rossz hírek hozója, de meglepő lehet, hogy 3:10-nél és 3:33-nál is elhangzik a „Kérem szépen” kifejezés, amit hazai közszereplőktől igen ritkán hallunk a lakosságra nézve kedvezőtlen döntések publikálásakor. Mintha ő egy személyben, minden kedvességével kérlelné a hallgatóságot az intézkedések betartására. A váratlanság, a szokatlanság és az előadó személye miatt van meggyőzőerő a közlésben.

Vokális és nonverbális tüntek

Habár az artikuláció jobb oldali aszimmetriát mutat, a beszéd érthető. A csíptetős mikrofon a hangot jól közvetíti, de ezzel együtt a hangos levegővételt is felerősíti (pl. 1:53, 2:05, 2:10). Ez az egyik ok, amiért a helyes légzéstechnika elsajátítása kiemelten fontos feladata egy ehhez hasonló, mesterszintű retorikai kihívás résztvevőjének. Hallható az is (pl. 2:48-nál: „amikor az feltétlenül indokolt”), hogy az elégtelen légtámasz miatt a mondatok végén érdessé válik a hang. A beszédtempó megfelelő, szünetből azonban kevés van, ami a bonyolult mondatszerkesztés miatt hiányzik különösen. Megfigyelhető némi ö-zés, de nem zavaróan sok. A beszéd ugyanakkor nem dallamos, Müller Cecília nem tudja értelemtagolóan szétválasztani a mondandóját. Hangsúlyozás gyanánt inkább csak egy-egy szó megnyomását (pl. 1:40-nél a „kiugró”) észlelhetjük, de ezek szerepe nem jelentős, a monotóniát nem ellensúlyozzák.

Egyértelmű, hogy van valamifajta jegyzet vagy megírt szöveg az előadó előtt. A beszéd elején még viszonylag sokszor tekint a pulpituson elhelyezett segédanyagra, de ezzel együtt egészen jól tartja a szemkontaktust a kamerán keresztül. Esetenként észlelhető gyakori pislogás (pl. 0:25-nél), ezt jellemzően akkor láthatjuk, amikor a mondat lezárásával, illetve a következő gondolat megformálásával foglalkozik az előadó.

Van azonban egy olyan rész, amikor szembetűnő a szemkontaktus megtörése, ez 2:32 és 2:50 között látható, amikor Müller Cecília arról beszél, hogy kontroll alatt tartható a járvány. Ebben az esetben a félrenézés miatt megszakad a kapcsolat, az üzenet ezáltal nehezebben jut el a hallgatósághoz. 3:12-től, amikor a fent említett kéréseit megfogalmazza, sokkal kitartottabb, hosszabb a szemkontaktus, ez a rész tehát valószínűleg fejből hangzik el.

E két példán keresztül érzékelhető, hogy mennyit hozzátesz a kapcsolat minőségéhez, és ezáltal az előadó hitelességéhez is a meglévő szemkontaktus. Amikor ez rendben van, akkor könnyebb figyelni és könnyebb hinni a beszélőnek. Amikor viszont megtörik, akkor felmerülhet a hallgatóságban, hogy vajon mire gondol, mivel van elfoglalva a rétor, és miért nem a közönségére koncentrál?

Müller Cecília – országos tisztifőorvos (forrás: portfolio.hu)

Maszkot le!

Naponta a kamerák elé állni és rossz híreket, kritikus üzeneteket vagy a lakosság életét korlátozó intézkedéseket közölni mindenki számára hálátlan és összetett feladat. Ennek feszültsége látható nonverbális jeleket okoz Müller Cecílián. A gesztusai fojtottak, alig láthatók. A kiállását korlátozza a pulpitus is, ami mögött áll. Látszik, hogy időnként elindul a keze, alátámasztaná a mondanivalóját a taglejtésével, de hely hiányában nem tud kibontakozni. A szegényes gesztikulációt tetézi, hogy egy toll funkció nélkül marad az előadó kezében. Ez önmagában el tudja vonni a nézők figyelmét, de ugyanezt a hatást erősíti a túl sok ékszer is: a gyűrűk és a szürke karkötő csillogása is a jobb kéz felé vonzza a tekintetet. A feszültség Müller Cecília homlokán is megfigyelhető: a beszéd első felében sokkal több ránc jelenik meg az arca ezen területén. Összevethető például az 1:51-nél és 3:28-nál megállított két képkocka.

Az eddig szóvá tett megfigyelések eltörpülnek a mosoly hiánya mellett. Még akkor sem látunk mosolyt Müller Cecília arcán, amikor egy dicsérettel köszönetet mond a lakosságnak a szabályok betartásáért (2:06-2:09). Pedig ebben az esetben nem kellene maszkot viselnie. Noha a dicséret ismét egy olyan eleme a beszédnek, amelyet ritkán hallunk a hazai közbeszédben, nagyon hiányzik az ezt alátámasztó, hitelesítő nonverbális jelzés, a mosolyra húzódó száj. Éppen ettől lehetne esélye a nézőknek azt érezni, hogy a nehéz élethelyzet közepette is van még remény.

Összegzés

Müller Cecília napról-napra teljesíti a rá bízott szónoki feladatot, tájékoztatja Magyarország lakosságát a járványügyi helyzetről. Az emelt szintű retorikai kihívást teljesíti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy a beszédhelyzetnek megfelelő mesteri retorikai fogásokat is alkalmazzon. Ilyen például az, hogy a hallgatóságának érzelemvilágával foglalkozni tudjon. Még akkor is, ha ez egy országnyi embert jelent, akik képernyőn keresztül nézik, hallgatják a beszédet. Ezt azonban Müller Cecília esetében muszáj megelőznie annak, hogy néhány alapvető terület fejlesztésével lépéseket tegyen a jó előadóvá válás útján. Ilyen például a mosoly megengedése, az egyszerűbb mondatalkotás és a monotónia elkerülése. Ehhez sok sikert és vírusmentes beszédhelyzeteket kívánunk Müller Cecíliának!

Interjú Balázs Boglárkával

Interjú Balázs Boglárkával. Balázs Boglárka fül-orr-gégész, foniáter, szívvel-lélekkel a hivatását űző orvos. A hanggal kapcsolatban rengeteg tudással és tapasztalattal rendelkezik, hiszen 1969 óta foglalkozik a hangképzési zavarok kezelésével. 1981-ben – Európában elsőként – klubot létesített a teljes gégeeltávolításon átesett személyek megsegítésére. A hanggal kapcsolatban számos helyen tanít, adja tovább ismereteit a jövendő szakembereinek.

Azonban nem csak orvosi hivatásából fakadóan ért a hanghoz, hanem saját élménye is sok van a hanghasználatot illetően. Az orvosi diploma megszerzése előtt ugyanis professzionális szinten foglalkozott az énekléssel, hivatásos előadóművészként dolgozott. A jó hangképzés megőrzéséért tett munkájáért számost kitüntetést tudhat már magáénak (Kiváló Társadalmi Munkás, Budapestért érdemérem, Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés, Kempelen Farkas emlékérem). A beszélgetést Szirmai Tünde, a Retorikaiskola ösztöndíjasa beszélgetett, az interjút szerkesztette Damásdi Nóra.

Continue reading

Áder János – újévi beszéd (2020) helyett

Újévi beszéd helyett.

Köztársasági elnöksége során öt alkalommal készítettünk értékelést Áder János újévi köszöntő beszédeiről. Legutóbb azzal zártuk elemzésünket, hogy összegzésünkben jeleztük: megújulásra vár a műfaj. Mivel ez nem érkezett el, inkább csak rövid reflexiót szentelünk az idei, 2020-as beszédnek, hogy valamivel hangsúlyosabban kitérhessünk arra, hogyan lehetne a kívánt változást elérni.

Continue reading

Áder János újévi beszéde – 2019

A Himnuszt követő percekben, Magyarország köztársasági elnökének ünnepi köszöntőjével indult útjára ez az év is. Áder János és a beszéden dolgozó stáb számos apró, mégis, az összhatás szempontjából fontos módosítást hajtott végre a korábbiakhoz képest. Alábbi elemzésünkben a könnyebben észrevehető változásoktól fogunk a nehezebben kivehetőek felé haladni, számba véve a beszéd erényeit és hibáit. Az értékelésünk és így a hivatkozásaink alapjául is szolgáló felvétel a Köztársasági Elnöki Hivatal oldalán, ide kattintva tekinthető meg.

Áder János 2019

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Térkezelés és a vizuális benyomások : háttér, öltözék, koccintás-baki

A 2018-as köszöntő beszédről írt elemzésünkben jeleztük, hogy új vizuális elemként láthatóvá váltak a beszéd során a pezsgős poharak is. Ezzel az elemmel közvetlenebbül érzékelhetővé vált a pohárköszöntő műfaja: a beszéd rövidségére való igény ennek alapján erősödött és dramaturgiailag a koccintást hangsúlyosabbá, feloldásszerűvé tették. A poharak elhelyezése 2019-ben határozottan jobb volt az egy évvel korábbinál, hiszen kevésbé tolakodott Weisz Fanni jelelésének az útjába. A nyakkendőszín kiválasztása, a fehér inggel és a jeltolmács letisztult, sötét zöld ruhájával, elegánsan harmonizált a háttérben elhelyezett, nemzeti színű lobogókkal.

A kamera közelebbi képen vette fel a beszédet, emiatt a szónok és a jeltolmács alakja is a korábbi évekhez képest jobban láthatóvá vált, ez a „közelengedés” szintén szimpatikus vizuális gesztusként értékelhető. Cserébe a háttér jobb oldalán látszó festmény alakjának a lábait túlságosan élesen világították meg, így a kép harmadik legfényesebb pontjaként a lábak alatt található, díszes órával együtt, óhatatlanul elvonhatták a figyelmet a kép bal oldalán beszélő Áder Jánosról. A fentebb már említett nemzeti lobogók elhelyezése az eddigi évek rendezett párhuzamosságához viszonyítva, most előnytelenül sokat mutatott a lobogók mögötti falból, ezért érdemes lett volna azokat újraigazítani, mert a jobb oldali lobogó bal szélénél egy olyan hosszanti díszítés látszik, ami ha csak néhány pillanatra is, de megintcsak akadályozza az összpontosítást.

Weisz Fanni ruhája határozottan előnyösebb a tavalyinál. A jeltolmács frizurája hasonlít arra a 2016-os változatra, amit az akkori ruhával a legjobb összhatásúnak értékeltünk, azonban most intenzívebb volt a haj becsavarása, ami különösen az Áder János felőli oldalon vált asszimetrikusan hangsúlyossá. A vizuális összhatás szempontjából jó döntés volt, hogy Weisz Fanni nem viselte a felvétel erejéig a jegygyűrűjét. Az ötperces beszéd végén, 2015 óta most először tört meg a koccintás koreográfiájának vizuális szimmetriája, Weisz Fanni ugyanis a jobb kezébe fogta a pezsgős poharat, így amikor a nézők felé fordultak, a korábbi szimmetrikus keret helyett, a jobb kezekbe fogott poharak a tökéletlenebb vizuális hatást keltették. Ez adódhatott abból, hogy a korábbi három évtől eltérően, Áder János most nem adta partnere kezébe a pezsgős poharat, ami ugyan csak a pillanat törtrészéig, de megzavarta Weisz Fannit (3:58), ezért nyúlt fáziskéséssel (3:59) a pohárhoz. Abból látszik igazán, hogy ez nem szándékos megoldás volt, hogy a 2015-ben mondott beszéd végén (4:47-4:48) határozott összhangban, mind a ketten egyszerre nyúltak a poharakért, szemben az idei kivitelezéssel. Az elnöki beszéd protokoll-közveítő szerepe miatt jövőre érdemes lenne visszatérni ahhoz a koreográfiához, amikor a pezsgőért nem a hölgynek kell nyúlnia.

banner_ujevi_koszonto_banner

Sormintaszerű poháremelés Forrás: keh.hu

A beszéd felépítéséről: a tökéletes(nek tűnő) szimmetria

Az elmúlt évek újévi köszöntői közül az idei beszéden érzékelhető leginkább a gondolati egységek és alakzatok egyensúlyra törekvése. Ez a szerkesztésmód klasszikus, úgynevezett boltíves felépítésen alapul: az érzelmi és értelmi meggyőző erő a beszéd közepén fejti ki a legerősebben a hatását, addig kapaszkodik, azt követően ereszkedik a hallgatóság bevonása.

Áder János 2019-es pohárköszöntőjének kulcsüzenete így határozható meg: a magyar társadalom széthúzás helyett fogjon össze a fontos ügyekben, ehhez pedig ki-ki egyéni döntéseivel felelősségteljesen járuljon hozzá. Az egyéni döntések meghozatalakor mozgosító beszéd utalt az elmúlt hetek civil és parlamenti tiltakozásaira, a 2019-es EU-s választásokra, a klímaváltozásra és a magyarság összefogására.

A beszéd szerkezetét így alakították ki:

  1. Bevezető (idézetre fűzött anekdota): 0:00-1:03
  2. Kulcsüzenet tételszerű megfogalmazása: 1:04-1:30
    • Kulcsüzenet tagadáson alapuló kifejtése: 1:31-2:31
    • Kulcsüzenet igenlésen alapuló kifejtése: 2:32-3:27
  3. Lezáró szakasz (idézet és jókívánság): 3:28-3:58

Részletesebb elemzés nélkül, már pusztán az időarányokból is kitűnhet a mintaszerű arányosítás. (A bevezetés mindig a befejezéssel alkotott páros hosszabb tagja, mivel a hallgatóság figyelmének összegyűjtése időt vesz igénybe.) Keretet alkottak két idézettel, ami tematikailag a szeretethez kötve, párhuzamossága által a teljesség érzetét sugallta a befogadók felé.

A beszéd központi részét deduktív kifejtési rendben, tehát az általános, összefoglaló tételtől az egyedi példákig jutva tárgyalta a beszéd. Az egyedi példákat pedig kétféle retorikai alakzat segítségével alakította ki a beszéd írója: egyrészt az ismétlésen alapuló, visszatérő mondatkezdetek (nemet mondhatunk/igent mondhatunk), az úgynevezett anafora alakzataként (vö. M. L. King Van egy álmom kezdetű beszédével) a párhuzamosságot és ez által a nyomatékosító erőt képviselték. Másrészt a „nemet mondhatunk” és „igent mondhatunk” mondatkezdetek közötti ellentét élesíti a két oldal cselekvéseinek a kontúrját és automatikusan feszültséget teremt a beszéden belül. Ez a feszültség, a párhuzamos alakzatokkal és a keretezéssel elviekben éppen arra elég, hogy megemelje a figyelmet és a hallgatóság bevonódását a központi résznél, tehát egy lapostetős alakzat helyett valóban boltív jöjjön létre.

Csakhogy egy ilyen rövid beszéd esetében, minden egyes szövegelemnek az alakzatba illeszkedőnek kell lennie ahhoz, hogy a beszéd boltíves szerkezete kialakuljon. Egy helyen, sajnálatos módon, a korábban jó érzékkel felépített feszültségteremtő ellentétezés összerogyott Áder János újévi köszöntőjében: a rövid ellenpontozáskor ugyanis tilos lenne mind a nemleges oldalon, mind az igenlő oldalon szerepeltetni ugyanazt a témát, jelen esetben a klímaváltozást. Ez az, amiért a beszéd szövege a befogadóban nem egy jó értelemben vett feszültséget teremtett a harmadik perchez érve, pedig ettől válhatott volna izgalmassá a gondolatmenet, hanem az ív kiteljesületlensége miatt, éppen a klímaváltozás megismételt említése az elcsépeltség benyomását keltette.

Ahogy az energiamegmaradás igaz a fizikában, úgy a feszültségmegmaradás törvénye is igaz a retorikában. Ezért az ellenpontozásból származó feszültség, természetesen, így is hatott a befogadókra, csak éppen a feltételezhető szónoki szándékkal ellentétesen, hiszen a kulcsüzenetben foglalt összetartozás-eszmény helyett az össze nem érő beszédív ugyanazt a kétosztatú szólamot ismétli meg kicsiben, amit a magyarok össztársadalmi szétszakítottságából fel akart számolni a beszélő.  A hallgatóság ezt nyilvánvalóan nem ilyen analitikusan fogadja be, csak önkéntelenül annyit érzékel a beszéd első meghallgatásakor, hogy van(nak), amire(/akikre) nemet mondunk és van(nak), amire(/akikre) igent, a kettő között pedig nem híd, hanem szakadék van, miközben a szöveg kerete a szeretetről szól. Ez azonban még csak a verbális kommunikáció szintje, ami köztudottan a retorikai hatásgyakorlás 30%-át teszi ki.

Amitől megbomlik az egyensúly: identifikációs elszólás, másra mutatás és a szavak száma

Három apróság: Áder János nyelvbotlása, Weisz Fanni egyik jelelő mozdulata és az imént részletezett nemleges és igenlő szövegrészek szavainak a száma. Ezek azok a tényezők, amik annak ellenére, hogy önmagukban úgy tűnhet, nincs nagy horderejük, mégis elmozdítják a pártatlanságot az egyik irányba, ezzel bontva meg az alapvetően egyesítő szerepben álló szónoki pozíció egyensúlyát.

Werk.jpeg

Forrás: MTI/Szigertváry Zsolt

Aki figyelmesen hallgatja azt a felsorolást, aminek a középső tagja 1:41-nél hangzik el, észreveheti azt az identifikációs elszólást, ami egy egyeztetési hibában ölt testet. A megírt mondat eredetileg így szólhatott: „Mondhatunk nemet mindarra, ami mérgezi a hétköznapi életünket: az elaljasult közbeszédre, az embertársainkat vallásukban, identitásukban méltóságukban sértő cselekedetekre.” Ehelyett azonban Áder János az első nemleges kifejtő mondat első felsorolásának második szavában mást mondott 1:41-nél, a hangzó szöveg átírata ez: „Mondhatunk nemet mindarra, ami mérgezi a hétköznapi életünket: az elaljasult közbeszédre, az embertársainkat vallásukban, identitásunkban méltóságukban sértő cselekedetekre.” (kiemelés tőlem H.M.) Az 1:38-tól fokozatosan felgyorsuló beszédtempó, a hangerő megemelése és a felsorolás minden tagjának nyomatékosító hangsúlyozása valamint a homlokránc erősödése és a szemkörnyéki izmok összehúzódása együttesen azt sugallják, hogy Áder János érzelmileg bevonódott és éppen a számára legfontosabb üzenetek kimondásánál jár. A retorikai szakirodalom a pszichológiaival egybehangzóan vallja, hogy érzelmi bevonódás minden esetben megmutatja, hogy a szónok pontosan hol és hányadán áll az elbeszéltekhez fűződő személyes viszonyában. Az ünnepi szónok, ennek alapján világos, hogy azok között áll, akik úgy érzik, hogy az elmúlt időszakban a hétköznapi életet mérgező valóság veszi őket körbe és önazonosságuk sérül. Velük sorsközösségben, eredetileg talán többes szám első személyben fogalmazta volna meg ezt a részt, azonban a pártatlanságra és a függetlenségre törekvő végleges szövegalkotási stádiumban eltávolíthatták ezt a közvetlenséget, ami ezen a ponton mégis kibomlott. Ismerve a karácsonyt megelőző, budapesti tüntetések és tiltakozások eseményeit, elképzelhető, hogy kifejezetten ezekre és az itt tapasztalt viselkedésre vonatkoznak Áder János szavai. Sólyom László elnöki beszédei óta nemigen tapasztalható közéleti reflexió és állásfoglalás ez, ami Áder Jánosnál még ebben a visszafogott formában is szokatlan.

Kevésbé a szónokon és még kevésbé a jeltolmácson múlt az a hatás, ami akkor keletkezett, amikor a „másokra való mutogatás” elutasítására buzdított a szónok (1:49-50). Weisz Fanni a mondat zárását jelelve ekkor Áder Jánosra mutatott, ami, függetlenül attól, hogy ez a jelnyelvben helyes vagy helytelen mozdulatnak számít, azok számára, akik a beszéd nézői, Ádert újra úgy pozicionálta a térben, mint akire áldozatként mutatnak. Ezen a ponton, Weisz Fanni nonverbális gesztusának a kontextusában Áder üzenete így is érthető: „mondjunk nemet arra, hogy rám mutogassanak és vállaljuk inkább a saját felelősségünket.” De legalábbis azt a hatást tovább fokozza a mutató ujjal határozottan Áder Jánosra irányított gesztus, hogy a szónokot azonosítsuk azzal a negatív kifejtést tartalmazó oldallal, amelyikkel egy mondattal korábban a saját nyelvbotlásával már azonosította önmagát.

A harmadik apróságnak tűnő szempontunk, ami képes megdöntenie a törékeny egyensúlyt, ismét a verbalitás szintjén figyelhető meg: a szavak száma. Amikor a nézői élmény annyit ragad meg, hogy fontosabb az, amire nemet kell mondani, mint az, amire igent, akkor az abból is fakad, hogy bár két ugyanakkora bekezdés szól a negatív és a pozitív oldalról, hiszen még hangzó szövegként is csak 5 másodperccel hosszabb a negatív lista és bár ugyanúgy ötször szerepel a „nem” szó a negatív passzusban, mintahogy ötször mondja ki Áder János az „igen” szót, a beszédírónak tudnia kellene, hogy itt nem matematikai, hanem lélektani aránnyal kell mérni, ha egyensúlyt vagy a fentebb említett boltíves szerkezet hatását kívánja elérni. Mivel élesebb az emberi fül a tiltásra, mint a pozitív tanácsra, eleve egyharmad-kétharmad arányban kellett volna teret engedni a pozitívumok javára. Ezzel szemben az időbeli viszonyok inkább a negatív oldal felé tolódnak, ráadásul az érzékeletesebb jelzők és a kifejezőbb szóképek (a legszebb példa: környezetünk felelőtlen kirablása 2:20-tól) is a negatív oldalon hangoznak el, a hangerő és a mimika fokozottságáról nem szólva. A pozitív oldalt az arányok módosítása mellett azzal is erősíthették volna a beszéd alkotói, hogy az anaforákat epanalepsis alakzattá fejlesztve az „igent mondhatunk” mondatkezdetekből kialakított bekezdés zárása is ez: igent mondhatunk. Ennek az alakzatnak a belső keretezése tovább erősíthette volna a pozitív oldalt azért, hogy végül az ellenpontozás sikeresen teremtsen feszültséget.

Az artikulációról és egy a szájpittyesztésről

Áder János sokkal érthetőbben beszél és szebben artikulál most, mint öt évvel korábban. Különösen az ajakréses hangoknál látszik a törekvés, és bár még mindig nem természetes néha a résképzés (pl. 3:17), jobb, mint volt. Az ajakkerekítéses hangokat természetesebben formálva (a legszebb példa a „magyar” szó ejtése 3:02-nél), alig harapja már el azokat, emiatt az összhatás is egyértelműen kedvezőbb. Cserébe 1:21-22-nél az „az újév” és 2:48-nál az „az egymással” szavakat egybehadarta, ami miatt érdemes lett volna újra venni a beszédet.

A szemöldökjáték mellett (pl. 0:21, 0:38, 0:48, 3:38) 2019-ben a markáns mimikai elemek közül a szájpittyesztéssel is találkozhattunk a köztársasági elnök ünnepi pohárköszöntőjében. Két alkalommal élt ezzel, mind a kettő a beszéd lezáró szakaszában tűnt fel. Az első 3:42-nél indul és majdnem egy egész másodpercen keresztül kitart. Bátortalan első fázisból, egy bátrabb második fázisban teljesedik ki. A mimika kifejező és illeszkedik a verbális üzenethez. Bár érzékelhető rajta a megtervezettség, mindenképp üdvözlendő, hogy gazdagította a kifejező erejét. És hogy lássunk ellenpéldát is, 3:56-nál találkozhattunk a szájpittyesztés második előfordulásával, ami funkció híján felesleges beleragadás volt az előző mimikai kifejezésbe, emiatt olyan benyomást kelt a szónok, mintha a tükör előtt gyakorolná a beszéd lezárását. Mivel továbbra is nagyon visszafogottan engedi életre kelni az arcjátékát, még mindig elszigeteltek és ezért feltűnőek ezek a nonverbális kifejezések, de ahogy az ajakkerekítéses artikuláció is javuló tendenciát mutatott, ez is jó irányba mutat.

Összegzés

Egy klasszikus, de kimunkált és ezért igényes koncepciót sejthetünk a 2019-es pohárköszöntő mögött. A szövegalkotás két ponton, a szónok érzelmi bevonódása pedig további egy ponton szárnyaszegetté tette az emiatt csak majdnem sikeres beszédaktust. A megbomlott egyensúly helyett retorikailag az is jó út lett volna, ha Áder János hitelesen vállal egy konfrontációt akár nyílt aktuálpolitikai állásfoglalást is megfogalmazva, vagy az is sikeres lehetett volna, ha megőrzi a távolságot, de ehhez egy nagyon elegáns és precíz egyensúlyt kellett volna végig fenntartania a beszédben. A jövőben az apróbb hibák kiküszöbölése mellett, meglátásunk szerint, lépnie kellene a köztársasági elnökünknek: vagy közvetlenebbé és markánsabbá válnak az elnöki megnyilatkozások, vagy pedig másként kell a műfajt megújítania, akár tematikus beszédekkel, akár más eszközökkel.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Boldog új évet és sikeres beszédeket kívánunk ebben az évben is minden olvasónknak!

Áder János újévi beszéde – 2018

Áder János 2018. január 1-jén elmondott köszöntőjét Bodó Anikó és dr. Kovács Flóra, haladó kurzusunk hallgatói elemezték. Írásukat alább, a felvétel alatt publikáljuk.

Az újév köszöntése, a remények megfogalmazása elválaszthatatlan az óév búcsúztatásától, értékelésétől. Ez a kettős üzenet Áder János köztársasági elnök elmúlt években megtartott újévi beszédeiben megtalálható volt, bár az adott évre történő visszatekintés sok esetben negatív események (a Franciaországban történt események említése a 2016-os beszédben, a honfitársak elveszítésére való kitérés a 2017-es beszédben) felelevenítésével járt. A köztársasági elnök 2018. január 1. napján megtartott beszédének hangsúlya az újév köszöntésén és a pozitív üzenetek megfogalmazásán volt, kérdés azonban, hogy a konkrétumok elhagyása – akár pozitív vagy negatív eseményről is legyen szó – a beszéd javára szolgáló volt-e? Áder János 2018-as újévi beszédét elemezzük.

A felszín: a vizualitásról

A térkihasználás és térelrendezés, mint az elmúlt három évben, idén is jól sikerült a szónok és a jeltolmács részéről. Megfelelő helyen, kellő távolságban álltak egymáshoz mérve. Az előző évi beszédhez képest a kép közelebbi, de nem zavaró. Új elemként jelenik meg a pezsgőspoharak látótérbe helyezése, melyek egymáshoz viszonyított elrendezése mondhatni Áder János és Weisz Fanni térbeli elhelyezkedésének letükrözése. A látványért felelős munkatársak azonban nem figyeltek arra, hogy a poharaknak a jeltolmács elé való kihelyezése következtében a beszéd leglényegesebb nonverbális csatornája sokszor takarásba került, csorbítva annak ünnepélyességét, üzenetét.

Weisz Fanni fodros ujjú ruhája a díszfüggöny fodraival harmonizálva előnytelen, kislányosabb megjelenést kölcsönzött a tolmácsnak, szemben a 2017. évi beszéd elegánsabb ruhaviseletével. Kiengedett frizurája bal választékának vállára helyezése a figyelmet a köztársasági elnökre irányította, míg utóbbinak a hajviselete szinte pontosan megegyezett a 2016. és 2017. évi viselettel. Weisz Fanni piros színű körömlakkja a nemzeti színű lobogóval harmonizált, ellenben Áder János nyakkendőjének színével, melynek aszimmetrikus elhelyezkedése és ingének a nézői bal oldalon való ráncolódása zavaró hatást kelt. Érdemes lett volna a színek harmóniájára jobban odafigyelni. Összességében elmondható, hogy mind a két előadó öltözéke előnytelenebb volt a tavalyinál.

Mélyebb rétegek: a nonverbalitásról

Jelentős előrelépés figyelhető meg Áder János sokat bírált fejtartásában. A tendenciózus balra döntést felváltotta a többnyire egyenes-, illetve enyhén jobbra dőlő fejtartás, jobban megtartva így a párhuzamot közte és a tolmács között. Szemöldökhasználatában továbbra is a jobbat felemelve, lejtőt képez arcjátékával, mely lejtő ívét hajának balra fésülése még nyomatékosabbá tesz. Bal szemének hunyorítása éles ellentétet képez a jobb szem nyitottságával, annak teljes becsukása több esetben is megfigyelhető (pl.: 1:54, 1:58, 2:02). A száj tájolásában tavaly jelentős fejlődés volt tapasztalható, ennek ellenére ajkának jobbra történő felhúzása ismét sok esetben visszatért.

A 2017. évi köszöntőjében a Retorikaiskolánk által üdvözölt mosoly mostani beszédében elmaradt, mely az új év kezdeti pillanatait, köszöntését szomorkássá, morózussá tette. Az ajakréses és ajakkerekítéses hangok megformálásai túl mesterkéltté váltak, helyenként eltorzítva a szónok természetes arcvonásait (pl.: 0:07, 0:32, 1:21, 2:30, 2:54).

Kezeit a köztársasági elnök idén is egy pulpituson nyugtatta. Az amúgy sem nonverbális kommunikációjáról híres rétor csak jobb kezével gesztikulált, azonban kézfeje csak néha került a látótérbe, így sok esetben csak a kar mozgása volt látható. Előnyösebb lett volna a kézfej magasabbra emelése, de akár a kézmozdulatok elhagyása sem vett volna el a beszéd értékéből.

A köztársasági elnök megfelelő hangerővel, követhető beszédtempóban beszélt. Jól alkalmazta a szüneteket a megszólításokat követően. Monotonitása ezen beszéde kapcsán még mindig tetten érhető, amit egyes szavaknak történő nyomaték adásával, illetve a felsorolásoknál történő beszédtempó gyorsításával kívánt ellensúlyozni. Az egyhangúság abból eredt, hogy – a mondatközepi hangsúlyozások ellenére – az egyes mondatok hanglejtése megegyező volt. Természetesebb és rokonszenvesebb hatást érhetett volna el azáltal, ha a pozitív üzeneteit, az értékeket lágyabb hangszínen mondja el. (0:50-nél a béke, 2:04-05-nél a reménység, a szeretet, 3:19-nél az egészség szavakat kifejezetten keményen, szigorúan mondja)

Ajaknedvesítései alig észrevehetőek (pl.: 0:27, 2:00), egy esetben, 2:58-nál látható annak szembeötlő megoldása. 1:41-nél vélhetően a torok kiszáradásának jelei mutatkoznak, hangja is kissé elcsuklik, melyet látványos nyeléssel igyekszik korrigálni. 2:41-nél mondatát jól hallható „ciccentéssel” indítja, mely 3:28-nál ismét megfigyelhető, de már kevésbé feltűnően.

A koccintás pillanata a 2016. évhez hasonlóan nem sikeredett túl jól, ugyanis az elnöknek most is túlságosan oldalra kellett fordulnia. Jelen esetben ezt a közeli kép miatt úgy lehetett volna kiküszöbölni, ha Áder János kissé hátrébb lép az ünnepi pillanathoz.

Kimondott és ki nem mondott szavak: a verbalitásról

Áder János újév napján az ünnepi beszéd műfaji sajátosságainak megfelelő emelkedett stílusú beszédet mondott el. Tette ezt úgy, hogy amellett, hogy szóhasználata végig választékos volt, mondatai felépítése mégsem volt bonyolult. Utóbbi azért lényeges elem, mert a köztársasági elnök ezáltal láthatóan tisztában volt azzal, hogy hallgatóságának összetétele nem körvonalazható pontosan, így inkább törekedett világos, követhető közlésre, ugyanakkor a többször alkalmazott hármas felsorolásai mégis fennköltté tették a beszédét. (…”új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak”; „első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből”)

Érdemes kitérni kérdésfelvetéseire is. Ilyen sok kérdést, mint idén, a 2015-ös beszédében alkalmazott legutóbb, ám míg ott a kérdések buzdítottak valaminek a megtételére („Miért ne tehetnénk olyan fogadalmat, hogy az előttünk álló esztendőben még az eddiginél is jobban tiszteljük egymásban az embert, a magyart?”), addig idei beszédében feltett kérdései sokkal elgondolkodtatóbbak voltak. (Hogy tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén?)

 Jót tett a kérdések ilyen módon való megváltoztatása, hisz 2015-ben a kérdések túl direktek voltak, (És miért ne egészíthetnénk ki újévi fogadalmainkat azzal, hogy mindennapi életünk részévé tesszük természeti környezetünk védelmét, hiszen nem a természetnek van szüksége ránk, emberekre, hanem nekünk, embereknek van szükségünk az életünk forrását jelentő természetre?”) jelen kérdései pedig sokkal nagyobb teret hagytak az egyéni döntésnek. („És amit ilyenkor oly sokszor megfogadunk: elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi – új célokat tűzünk magunk elé?”)

Áder János a lehető legszélesebb réteg megszólítására vállalkozott, beszédében többször megjelent a „mindenkinek”, „mindannyian” kifejezések. Pozitívum, hogy az elmúlt évektől eltérően beszéde elején meghatározta köztársasági elnökbeli tisztségét, és jól egyensúlyozva ebbéli szerepében való bennmaradása és kilépése között, többes szám első személyben történő megnyilvánulásaival kapcsolatot tudott teremteni közönségével.

Áder János 2018

Áder János és Weisz Fanni – 2018. január 1. MTI Fotó: Kovács Tamás

Kölcsey Ferenc Himnuszából a 2017-es újévi beszédében is idézett, akkor az „Isten, áldd meg a magyart” részletet emelte ki, idei beszédében ennél tovább ment és beszédének üzenetéhez a „jó kedvvel, bőséggel” részletet kapcsolta. Áder János beszédében még egy idézetet használt, amely azonban a beszéd többi részéhez, hangulatát tekintve, egyáltalán nem illeszkedett. Assisi Szent Ferenc gondolatai valóban azt a bizakodást jelenítik meg, hogy a jelenhez képest valami jobbá váljék, de az óév búcsúztatásakor és az újév köszöntésekor sem tud megnyugvással szolgálni az, ha Szent Ferenc sorait olyan párhuzamként értelmezzük, hogy az elmúlt év szimbolizálja a gyűlöletet, a bűnt vagy a széthúzást, és az újévben reménykedünk, hogy ezekből szeretet, megbocsátás és egyetértés lesz. A beszéden végighúzódó pozitív felhang miatt érdemesebb lett volna egy ehhez illő idézetet mondani az Assisi-idézet helyett.

Összefoglalásként

Áder János beszéde az elmúlt évekhez képest általánosabb tematikájú, nem szerepelnek benne hazai vagy nemzetközi eseményekre való visszatekintések. A beszéd a jelenre koncentrál, ahogy a köztársasági elnök maga fogalmaz, a „pillanat varázsára”, amelyben a legfontosabb értékek a szeretet, a hit, a bizalom. Ez – a beszéd végén található idézetet leszámítva – a kellemesség érzését nyújtja nekünk, hisz egy felfokozott, mámoros, jövőbe tekintő pillanatban nem tör le a szomorú eseményekre történő emlékezéssel. Az óév értékelését tekintve azonban hiányérzetünk van, hisz az értékelést azáltal is meg lehetett volna tenni, hogy a pozitív események kapcsán konkrétumokat emel ki, a negatívumokat pedig általánosabb formában közli, melyekhez pozitív értékként a tanulságok levonását, a türelmet vagy az általa is említett, reményteli bizakodást kapcsolja.

Áder János beszéde a jövőbe tekintő, bizakodó, az elemzésünkben bemutatott néhány hiányosság okán azonban mégsem tudta a teljesség élményét nyújtani számunkra.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Orbán Viktor 2016-os évértékelő beszédének retorikai elemzése

Orbán Viktor 2016

Orbán Viktor 18. évértékelő beszéd. Kép forrása: hirado.hu

Az elemzésünk alapjául szolgáló felvétel itt tekinthető meg.

Orbán Viktor tizennyolcadik évértékelő beszédét 2016. február 28-án, vasárnap tartotta meg. Megállapítható, hogy a beszéd egésze jól megírt, világos szerkesztésű, pontosan célratörő szövegre épült. A vizuális kommunikáció megfelelően előkészített, a szónokló miniszterelnök a tavalyihoz képest kipihentebb és koncentráltabb benyomást keltett. A beszéd erényei és hibái egyaránt tanulságosak lehetnek, ezek közül tekintünk át most néhányat.

A beszéd íve

A jól szerkesztettség nem egyszerűen az elmondani kívánt egységek arányos elrendezését jelenti, hanem sokkal inkább azt a fokozatosan kibomló célra találást, amely a beszéd kulcsüzeneteit egymásba fűzte. A humoros felütés, amely szinte kötelező eleme ezeknek az évértékelő beszédeknek, most sem maradhatott el. A nyitány pikantériáját az adta, hogy két baloldali értelmiségi (Esterházy és TGM) kritikamentes felemlítésével integratívnak is tűnhetett volna ez a kezdet, az irónia csak a beszéd későbbi részei felől vagy a politikai kontextusból következtethető ki. A felütés rögtön a történelmi síkról és az évfordulók számítgatásáról szólt. Kezdetben úgy tűnhetett, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen a saját korfordulói miatt (5:58-tól), öncélúan tesz számolgatásokat.

Continue reading

Ákos pró és kontra – Vitaelemzés

Mindenki Ákosról beszél. Vagy Ákos kapcsán beszél. Így tett a nemrégen leadott Egyenes beszéd című műsorban Kálmán Olga és Rétvári Bence is. A témát Ákos nagy port kavart, a nők szerepéről szóló kijelentései szolgáltatták, illetve az erre adott szponzori, majd kormányzati reakciók. Ki és hogyan nyerte meg vagy vesztette el ezt a televíziós vitát? Erről szól az alábbi elemzésünk. Az érveléstechnikailag tanulságos vita a képre kattintva tekinthető meg:

Egyenesbeszed

Hogyan vezet Kálmán Olga?

Offenzíven, nem ritkán agresszívan, de kivétel nélkül provokatívan. Kérdezettjei nincsenek könnyű helyzetben, Rétvári Bence is erre készülhetett. Ebben a beszélgetésben is hatékonyan nyitott a riporternő. Első kérdésével szűkebb értelemben az első 6, tágabb értelemben az első 10 perc erejéig tartotta sakkban beszélgetőpartnerét. Nyitó kérdése – amelyet tucatszor variálva tett fel a vita első 10 percében (utoljára 9:12-nél kezdte el feltenni) – így hangzott: Kovács Ákos énekes kije a kormánynak?

Continue reading

Áder János újévi beszéde – 2015

 

Áder János 2015. január 1-jén megtartotta a Köztársasági Elnök szokásos, újévi beszédét. Áder János harmadik alkalommal szólt Magyarországhoz ebben a formában. A beszéd kulcsüzenetei a következők voltak: szeretet, összefogás, a rendszerváltás 25. évfordulója, odafordulás egymáshoz. Most is a visszafogottság jellemezte mind a szövegépítést, mind a megjelenést.

http://www.youtube.com/watch?v=090UCr-bjCA

Continue reading