Hogyan közöld, hogy likvidáltál egy terroristát? – Érzelmi hatáskeltés

Retorikai elemzésünk az Egyesült Államok elnökének tegnapi televíziós bejelentéséről készült. Joe Biden egy több hónapig tartó CIA akció sikeréről tájékoztatta Amerikát és a világot 2022. augusztus 1-jén. A beszéd legérzékletesebb, érzelmi hatáskeltés szempontjából kifejezetten tanulságos kommunikációját két kameraállásból is érdemes figyelemmel követni: a Fox csatornáján szemből, a Fehér Ház csatornáján oldalról. Az időbélyegeknél az előbbit F-fel, utóbbit WH rövidítéssel jelöljük.

Egyetlen mozzanatra koncentrálunk ebben a beszédelemzésben, ez pedig az a momentum (F 2:09–2:20 és WH 2:03–2:14), amikor az al-Káida vezetőjét sikeresen likvidáló akció bejelentésének az érzelmi tetőpontját teremti meg a szónok. Az ebben a 11 másodpercben elhangzottakat így lehetne magyarul tolmácsolni:

Nem számít, hogy mennyi időbe kerül […],

nem számít, hogy hol bujkáltok […],

ha veszéllyel fenyegetitek a népünket, az Egyesült Államok meg fog találni […] és el fog intézni benneteket.

Amiért működik az érzelmi hatáskeltés

Az angol grammatika sajátosságaként a többes szám második és az egyes szám második személy egyszerre érthető a “you are” kifejezés alatt, így a terroristáknak és napjaink külpolitikai helyzetét figyelembe véve, akár az USA minden más ellenségének személyesen és kollektíven is intézett szavakként érthetőek a beszédnek ezek a verbális gesztusai. A kimondott szavak erejét ezen a kétszeres megszólításon túl az is adja, hogy a “no matter/nem számít” kétszeres megismétlése, a kétféle mellékmondat zárásnak köszönhetően az egyszerű parallelizmusból fokozássá válik. Először az időre, aztán a helyre mutató fokozás a tér-idő két klasszikus dimenziójának kizárásával készíti elő a soron következő főmondat hatását. A szövegben rejlő párhuzamok első két tagjára szimmetrikusan felel a főmondat kettős fenyegetése: “meg fog találni és el fog intézni”.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy a beszéd során többször is a saját parancsnoki szerepe miatt egyes szám első személyben fogalmazó elnök, a főmondat alanyául az Egyesült Államokat tette meg ezen a ponton. Ezzel erős, a fenyegetést tovább fokozó ellentétet képzett, ezt sugallván: te támadsz minket egyedül, egy egész ország áll majd bosszút rajtad. A helyre utaló, második mellékmondatra (nem számít, hogy hol bujkáltok) felel a főmondati állítások közül az első (meg fog találni az USA). Keretes szerkezetként pedig összeolvasható a megnyilatkozás legelső és legutolsó tagmondata, az üzenetet mintegy bilincsbe zárva : “Nem számít, hogy mennyi időbe kerül… az USA el fog intézni benneteket.”

Joe Biden az érzelmi hatáskeltés egyik kiemelt beszédhelyzetében.

Joe Biden az érzelmi hatáskeltés egyik kiemelt beszédhelyzetében. Fotó: The Guardian

Verbális és nonverbális kommunikáció

A verbális kommunikáció nem érne annyit, ha a beszéd hangzó részét rosszul képezné az Egyesült Államok elnöke. Biden a fordításban három ponttal jelzett helyeken hatásszünetet tart, egyik sem éri el, de megközelíti a teljes másodpercet, és általában is kimért, a természetes beszédtempójához viszonyítva lassú és tagolt sebességgel formálja szavait. Az angol nyelv prozódiájának megfelelően, de ezen felül enyhe hangerő fokozással és még inkább az artikuláció nyitottabbá tételével kiemeli a cselekvéseket jelölő igei állítmányokat. (“takes” F 2:11, “hide” F 2:13, “threat” F 2:14–15, “find you” F 2:18; take you out F 2:19–20) Különösen az első és a negyedik állítmány kiejtésénél (“takes” F 2:11, “find you” 2–18) figyelhető meg, hogy az ajakréses hangok és a szókezdő spiráns (“f-ind you”) kiejtésénél a felső ajkát mennyire megfeszíti a szónok, üzeneteit szigorúan, mintegy kipréseli magából.

A nonverbális kommunikáció értékeléséhez érdemes a másik, egész felsőtestet mutató kameraállásra figyelni, amelyet a Fehér Ház csatornáján rögzített felvétel mutat meg jobban, de a hatása a Fox-on keresztül is világosan kivehető.

A szónok testbeszéde úgy segíti az érzelmi hatáskeltés eddig eszközeit, hogy erős szemkontaktust próbál tartani, a “nem számít, hogy mennyi időbe kerül” tagmondat közben két kezét összetéve, lassú, de kimértségében is határozott mozdulattal, felsőtestével előredőlve birtokba veszi a pulpitust. (WH 2:05) Az amerikai kultúrából és Joe Biden sikeres politikai kommunikációjából is ismerős gesztus az önmagában már a direktsége miatt is fenyegető – ezért Európában vagy Ázsiában alig használható –  kimutatás gesztusa. (WS 2:12)

Ahogy ennek a sikere már a 2020-as elnökjelölti vitákban is megmutatkozott, úgy itt is erős hatást tudott elérni vele. (Az akkori vitáról itt érhető el videós elemzésünk, azon belül 21;16-tól kerül terítékre ugyanez a mozdulat.) A jobb kéz mutatóujjának lassú, de annál határozottabb gesztusa, kiegészül a bal kéz dominanciát kifejező mozdulatával, amellyel a szónok megragadja a pulpitust. Amikor a közlési egység végére ér az elnök, jobb kezét párhuzamos pozícióba helyezi a ballal és ezzel testtartása az egyik legmagabiztosabb nonverbális üzenetet közvetíti: stabil vagyok, megvédtem most is a hazámat és eltökélt vagyok, hogy a jövőben is ugyanezt tegyem.

Ami retorikai szempontból nem sikerült

A fentiek sikerét érdemben egyetlen mozzanat tudta gyengíteni, ez pedig éppen a szemkontaktus ingadozása. Az elnök ugyanis súgógépről olvasta most is a beszédét, a szemmozgás pedig még ezeknél a szuggesztívnek szánt soroknál is észrevehető. Látszik, hogy kigyakorolta és a beszéd szerkezeti csúcspontjaként kezelte ezt a mondatot Joe Biden, de az igazi érzelmi hatáskeltés akkor tudott volna létrejönni, ha nincs szüksége súgógépre. Ennél sokkal látványosabb, de egyrészt az időbeli távolság, másrészt a fentiek sikere miatt a csúcspontig elhalványul a kezdés ügyetlensége.

Figyeljük meg, hogy a Fehér Ház csatornáján közzé tett változat elejéről levágott, de a Foxnál látható, pulpitushoz lépésnél mi történt! Az elnök bal kezében a maszk, amely most kevésbé a vezetői megfontoltságára, sokkal inkább a kiújult koronavírusos fertőzésre emlékeztetheti a nézőket. A pulpitushoz lépésnél a hosszan a jegyzetekre szegezett pillantás, a jobb kéz támaszkodó mozdulata és leginkább az enyhe megingás (F 0:03) erőtlenséget és gyengeséget sugall. A rossz kezdethez képest a most elemzett részben Joe Biden homlokegyenest az ellenkezőjét tudta sugározni, de az indítás ez egyáltalán nem volt ígéretes.

Összefoglalva: érzelmi hatáskeltés a gyakorlatban

Kevés vezető életében kell megválaszolni ezt a kérdést: hogyan közöld, hogy likvidáltál egy terroristát? Mégis minden közszereplő és vezető számára fontos látni azt, hogy mivel és hogyan tud hatást gyakorolni másokra. És csak óvatosan kockáztatjuk meg az analógiát, hogy minden vezetőt érhet olyan támadás, amit vissza kell utasítania. Távolról, de minden ilyen kommunikációs helyzet hasonlít egymásra. A profik már a karrierjük elején tudják: a retorika számít, például az érzelmi hatáskeltés miatt is.

További beszédelemzéseink itt érhetőek el. Ha Ön is szeretne ehhez hasonló retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide. Ha pedig ezen a szinten szeretné érteni mások retorikáját, a kiváló szónokképzésünkön tudja azt megtanulni.

A 2020-as amerikai elnökjelölti viták retorikai elemzése

Ki nyerte meg retorikai szempontból a 2020-as amerikai elnökjelölti vita három ütemét? Legújabb beszédelemzéseünkben három, egyenként 90 perces vita elemzését adjuk közre:

A botrányos vitaként elhíresült 1. vitában Joe Biden és Donald Trump vitának nehezen nevezhető fellépése látható.

A kiegyensúlyozottabb alelnökjelölti vitában: Mike Pence és Kamala Harris csapott össze.

A záró elnökjelölti vitának pedig eldől, hogy a megadott témákban ki az, aki sikeresebb?

Öltözék, szemkontatkus a kamerába nézve, megakadások, közbevágások, érvkölcsönzés, sarokbaszorítás, csak néhány momentum, amit megvizsgálva eredményt is hirdetünk: ki az elnökjelölti vita győztese?

További beszédelemzéseink itt érhetőek el.

Ki vagy? Interjú Hoványi Mártonnal

Trénereink bemutatkozó sorozatát havi rendszerességgel közöljük. A sort Dr. Hoványi Márton vezető retorikatrénerünk videójával folytatjuk. Szó esik benne a Retorikaiskola megalapításáról, arról, hogy mi volt a legnagyobb kihívása trénerként, retorikai szempontból mit tanult egy éven át a Yale Egyetemen, tud-e még úgy részt venni egy előadáson, hogy azt nem elemzi kommunikációs szempontból, mit tud hasznosítani a pszichodramatista tapasztalataiból és sok egyébről is.

Donald Trump és Orbán Viktor retorikája

Összehasonlító mikroelemzésünkben Magyarország és az Egyesült Államok vezetőinek két, időben közel eső beszédét vizsgálva mutatunk rá retorikájuk és ez által szóbeli hatásgyakorlási erejük különbségeire és hasonlóságaira. Ez az elemzésünk nem átfogó, hanem kiemel egy-egy olyan markáns pontot a két beszédből, ami alapján a kétféle szónoki teljesítmény összehasonlítható a verbális, vokális és nonverbális kommunikáció szempontjából.

Donald Trump 2019. február 5-én megtartott, State of the Union (SOTU) beszéde egy sajátos elnöki beszédműfaj, amit 1790-ben George Washington kezdett meg és az Egyesült Államok alkotmányának II. cikk 3. paragrafusának tesz eleget vele. Számos hagyomány és rítus befolyásolja ezt a beszédműfajt (pl. az elnök belépésekor 0:01-től). Retorikai szempontból éppen az a különlegessége, ami a beszédműfaj nevébe is belefoglalt, mindenkori politikai jelentőségét is megadja: a közvetítés helyszínén a Kongresszus mindkét háza (a törvényhozó hatalom képviselői) és a legfőbb bírák (a bírói hatalom képviselői), illetve a hadsereg és saját vendégeinek együttes jelenlétében tartja beszédét a mindenkori elnök (a végrehajtó hatalom képviselője). Tehát jelen vannak a megválasztott elnök párttársai és ellenzéke is, a teljes nemzetet képviselve. Az elnök alkotmányos feladatának akkor tesz eleget, ha a kongresszusi hallgatóságát tájékoztatja az Egyesült Államok aktuális politikai és gazdasági helyzetéről, illetve olyan irányokra is javaslatot tesz, amiket, az elnök szándéka szerint, a képviselőház és a szenátus a következő évben szem előtt kellene tartson. Retorikai értelemben tehát egyszerre a múlt értelmező bemutatását, a jövő irányában pedig mozgosító erejű hatást kell elérnie. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

 

Orbán Viktor évértékelő beszéde tulajdonképpen nagyon hasonló retorikai célokat tűz maga elé a kezdetek óta. Az idei beszéd 2019. február 10-én, tehát öt nappal Donald Trump beszédét követően hangzott el Budapesten. Az idei évértékelőről már előre lehetett tudni, hogy politikai értelemben fontos, új intézkedések bejelentésére fog szolgálni, amiket a beszéde utolsó szakaszában, pontokba szedve, felsorolásszerűen tett meg a miniszterelnök (36:52-től). A kizárólag a miniszterelnök párttársaiból és szimpatizánsaiból álló hallgatóság az amerikai beszédhelyzettől radikálisan különbözik, jóllehet, a jelen nem lévő ellenzéki politikusok verbálisan ebben a beszédben is többször megjelentek. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

Egyezik vagy hasonlít

A két beszéd céljainak hasonlóságából természetesen következik, hogy egyes panelek és stukturális elemek, vagy például a tapscsapda használata hasonlít mindkét esetben. Egyetlen mondat erejéig, a két beszéd tulajdonképpen tükörfordítása egymásnak. Az amerikai beszédben ez a mondat hangzott el: Victory is not winning for our party,  victory is winning for our country. (DT 6:39-től) A magyar beszédben pedig ezt a mondatpárt hallhattuk: Nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk nyer. (OV 8:39) Bár a két mondat belpolitikai jelentése nyilvánvalóan különböző, mégis, az amerikai szónok beszédhangsúlya ugyanúgy a mondata végénél, az our country” szavakra esett, mint magyar kollégájánál, aki a hallgatósága és szónoki pozíciója miatt is dönthetett úgy, hogy eleve két tőmondatra tagolja ezt a gondolatot, hogy a másodiknak még könnyebben adhasson nyomatékot.

Ha összevetjük a mimikájukat, Trump első mondatrészekor ugyanazt a boltíves szemöldök mozgást figyelhetjük meg (pl. DT 6:42), mint Orbán első mondatának elhangzásokor (pl. OV 8:40). De a tekintetük a hallgatóságuk összetétele miatt eltérően pásztázott. Donald Trump a tőle balra ülő párttársai, a republikánusok felé címzi a mondat nagy részét, tekintetét mindössze a másodperc tört részéig (DT 6:42 első fele) jobbra villanó pillantással, majd a legvégén, a nyomatékosított our country (DT 6:47) kifejezésnél szegezte, hegyes szemöldök mozgással kísérve, politikai ellenfelei, a demokraták irányába, akikkel az elmúlt hónapokban a migrációval szembeni, határvédelmi kérdésekben kiélezett csatákat folytattak. Orbán Viktornak nem kell a hallgatóságában szembenéznie a kritikus ellenfeleivel, ezért a tematikailag több helyen Trumpéval egybecsengő beszédében az első mondatot általános bölcsességet vagy anekdotát mesélő törzs- és fejtartás mellett, enyhén mosolyra nyíló szájjal mondta el (OV 8:39–40), a második mondatnál pedig fokozatosan, egyre mélyebben meghajtott fejjel (OV 8:48), kimondatlanul is, mintegy az ország érdekét szolgáló, alázatos vezetőként beszélek szónoki pozíciót választva szólt hallgatóságához. Mindkét esetben a beszédtempó lelassítása, a párhuzamos alakzat használat és az aforizma-szerű verbális összefoglaló, tökéletes tapscsapdaként nyerte el az amerikai és magyar hallgatóság tetszését.

Bár biztosan nem állíthatjuk, hogy Orbán Viktor és kommunikációs csapata egy az egyben az öt nappal korábban elhangzott, amerikai elnöki beszédből kölcsönözte ezeket a mondatokat, ezt a lehetőséget felerősíti az, hogy az ilyen magmondatok, ha valóban  egy szónok saját gondolatai, nem olyan pontokon kényszerül a papírba tekinteni, mint ahol Orbán Viktor (OV 8:40 és 8:48), hanem az értelmileg tagolható mondatrészek határán. A szándéktól függetlenül, a két gondolat az időben közeli, két vezetői beszéd között erős verbális kapcsolatot teremt.

State of the Union 2019

Különbözik

Érintettük már, hogy az egyik jelentős különbség, retorikai szempontból egyértelműen az amerikai elnök javára írhatóan az, hogy Donald Trump teleprompterről mondja el beszédét, szemben Orbán Viktorral, aki nagyon hosszú ideje, jelentős beszédet csak felolvasva mond már. Tény, hogy a magyar szónok nyelvileg kimunkáltabb, összehasonlíthatatlanul igényesebb szöveget mondott el, mint amerikai kollégája. Utóbbi azonban hosszabban beszélt, rengeteg példával, történetmondással, névvel és adattal (pl. 35:46-tól), aminek a sikeres előhívása a memoriából még akkor sem alapszintű feladat egy ilyen összetett beszédhelyzetben, ha kétosztatú olvasógép segítségével dolgozik a szónok.

Orbán Viktor légzéstechnikája, ami a hangadása alapját képezi, általában véve is jobb, mint Donald Trumpé. De különösen igaz ez akkor, amikor az amerikai szónok beszédének az elején, azt a visszatérő, mikrofonba fújtatást, amit 4:05-től 6:30-ig folyamatosan, de kiemelten például 4:45-nél vagy 5:02-nél hallhattunk. Két és fél percen keresztül úgy beszélt a szónok, hogy nem beszéd-, hanem élettani légzést használt. Ezzel nemcsak a beszéde ritmusát törte meg, hanem a felszólalása kezdetén egy olyan mesterkélten patetikus pózt vett fel, amiről a közelmúlt magyar politikai beszédkultúráját követőknek, Gyurcsány Ferenc jellegzetes fújtatása juthat eszébe. Orbán Vitkor ilyen vokális hibát nem vétett és szerencsére Donald Trump is felhagyott ezzel a beszéd további szakaszában.

A két vezető retorikájának összehasonlítását, ha ezeknél a mikroelemzésekre építve, tágasabban kívánjuk elvégezni, arra a következtetésre juthatunk, hogy elsősorban verbalitás szintjén, méghozzá üzeneteik tematikájában egyeznek, ritkábban akár stilisztikailag is összeérintve önkifejezésük módját, vokalitásuk és nonverbalitásuk azoban több különbséget mutat, mint egyezést. Közönségük reakciója érzelmileg erősen involvált, amit többek között vezetői döntéseik kommunikációja is megalapoz.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Martin Luther King előtt tisztelegtünk

Martin Luther King I Have a Dream kezdetű beszédével Retorikaiskolánk tanítványai szinte kivétel nélkül behatóan megismerkednek a képzésük stilisztikai részénél. Az Egyesült Államokban egy éven át képződő trénereink most ellátogattak a történelmi jelentőségű beszéd helyszínére és közösen tisztelegtek a kiváló rétor emléke előtt Washington DC-ben. Ezzel (is) valóra vált egy szakmai álom.

49a92c0c-d5f9-4645-bd50-c6b72f29a69a

Retorikai továbbképzés a Yale-en

Trénereink közül ketten, Nagy Fruzsina és Dr. Hoványi Márton az Egyesült Államok legjobb egyetemeinek egyikén, a Yale-en kezdett kutatóutat 2018 nyarán. Az egyéves amerikai utat két hazai és egy amerikai ösztöndíjprogram is támogatja. A kutató út egyik kimondott célja a kortárs kommunikációs, prezentációs és retorikai irányok tanulmányozása. Retorikaiskolánk elkötelezett a folyamatos, egyéni fejlődés mellett, amit tanítványaink körében csak úgy tudunk hitelesen megvalósítani, ha mi magunk is rendszeresen képezzük magunkat. Ahogy a saját képzéseink során sem hiszünk az egy-két órás megoldások hosszú távú erejében, úgy a saját továbbképzésünkben színvonalában és időtartamában sem kötünk kompromisszumokat. Mire 2019 nyarán visszatér két trénerünk, az a célunk, hogy akár magyar, akár angol nyelven a ma elérhető legmagasabb szintű retorikai képzést tudjuk nyújtani ügyfeleinknek. Az Egyesült Államokban megszerzett tudást, természetesen, már a 2018/19-es tanév során is közvetítjük a Magyarországon dolgozó trénerek felé, hogy abból minél hamarabb közvetlenül is részesülhessenek kurzusaink résztvevői.

Trénereink közül Nagy Fruzsina és Dr. Hoványi Márton egy éven át a Yale-en végzett kutatóútjuk során retorikai továbbképzésen is részt vesznek

 

Meryl Streep beszéde a 2017-es Golden Globe díjátadón

Meryl Streep nemrég megtartotta 2017 első, retorikai szempontból igazán jelentős beszédét. A retorikai elemzésünk alapjául szolgáló eredeti szöveget ide kattintva lehet elérni, a beszéd egy lehetséges magyar fordítása pedig itt érhető el teljes terjedelmében Szőcs Lilla tollából. A felvétel pedig, amire hivatko

A közönség bevonása

Amit a régiek a “captatio benevolentiae” címmel illettek, a színésznő beszédének a kezdetekor két lépésben valósult meg. Elsőként saját meghatottságának vállalásával (elcsukló hang, könnyek és zaklatott légzés 0:01-0:15) vívja ki a hallgatóság jóindulatát. Ennél tudatosabb retorikai eszköz a beszéd szövegszerű megkezdésének két mozzanata: 1. a felkavarodottságot feltáró szavakkal indokolt gesztus: “Fel kell olvasnom [ti. a beszédet]” (0:15), amit a papírok felemelése kísér, ám a mondatkezdés után mégis elengedi az olvasás kényszerét és fejből folytatja a mondandóját. Alighanem tudatosan felépített gesztus ez, amit kigyakorolt a szónok, ezzel együtt hatásos, mint minden olyan szónok pillanat, ami azt sugallja, hogy a tervektől eltérően spontán fordul a szónok közönségéhez. A második részmozzanat pedig a teremben lévő pályatársak név szerinti, olykor csak keresztnév szerinti említése valamint származási helyük és körülményeik szóba hozása 0:55-től.

A tökéletes szóválasztás eszköze, avagy az elegáns konfrontáció Donald Trumppal

Ez egyúttal felütésül szolgál annak (példák általi, tehát induktív) bizonyítására, hogy az USA nemsokára beiktatott új elnökének a kampányával és ez által megválasztásával hogyan konfrontálódik a díjnyertes Meryl Streep. Utalásai egyértelműek, mégis megmaradnak a jóízlés határain belül. Az idegenség és helybeliség kérdésének témája fokozatosan átvezet a teremben ülők kérdéseitől egy egész nemzet, sőt éppen az azon kívül állók miatt a világ más országainak a köréhez is. A koncentrikus körök tágítása például úgy megy végbe, hogy az utolsó felsorolt személy, Dev Patel, utoljára kerül említésre (1:53-tól). A fokozás kifinomult példája ez.

A Trump-kritika legmegrázóbb mozzanata kétséget kizáróan az a pillanat, amikor a rétor a fogyatékkal élő riporter kifigurázását veti a megválasztott elnök szemére.  Ezt a valóság és Hollywood fiktív világa közötti ellentét hangsúlyozásával erősíti fel a szónok. Az incidens felidézhető a CNN következő híradásából:

Anélkül, hogy Meryl Streep az esetet túlzottan részletezné, idiómaválasztásával tökéletesen lefesti, az angol anyanyelvűek számára inkább csak tudat alatt, hogy Trump milyen gesztusáról van szó, amikor ezt mondja: “It sank its hooks in my heart”, miközben a jobb kezével a mozdulatot önkéntelenül is lemintázza. (2:50) Az idióma ugyanis egy olyan metaforára épül, amelyben a kampó alakja képileg éppen a Trump által kifigurázott riporter testi fogyatékosságának az alakját mintázza. Ez az, ami a szónok szívét megérinti. És ugyanennek a beszédegységnek a végén ismét szóba hozza a szívet, immár a megtörtség képét alkalmazva arra. A napnyugati kultúrában hagyományosan az érzelmek székhelyeként számon tartott szív kétszeres említése így, mintegy keretbe foglalja a színész empatikus felszólalását a kirekesztettek felé. Tökéletes retorikai kidolgozással van dolgunk, méltán járt érte a taps.

Az igazságtól a megszemélyesítő búcsúig

Ezek után a beszéd összefoglalása már tálcán kínált elemekkel dolgozik: kirekesztettség és otthonosság, hatalom és kiszolgáltatottság, színészvilág és valóság, mintha mind az igazság valamely szegmense köré rendeződne. Az igazság egyik garanciáját pedig éppen a sajtó tudja garantálni, ha felhívja a figyelmet egyrészt a valódi művészet értékére, másrészt vállalja az igazságtalanság leleplezését. A szabad sajtó hivatásának nagyra értékelése egyszerre szolgál kiváló köszönetül a díjat Streepnek adományozó grémiumnak és ezzel egyidejűleg mozgósítja a teremben lévő hallgatóság két egymáshoz hasonlított csoportját: a színészeket és a sajtó munkatársait. Egymást támogatva szükséges, hogy az igazság munkálói legyenek. A beszéd ünnepélyességét fokozza a sajtó szabadságának Amerika alkotmányába “helyezéséről” szóló igeválasztása is. Az enshrine kifejezés ünnepélyessége jól harmonizál az amerikaiak nemzeti identitásának alapjául szolgáló dokumentum említésével.

Azzal, hogy utolsó mondatául a világszerte ismert és a napokban gyászolt Carrie Fisher egy személyesen a szónokhoz intézett mondatát választotta, a búcsú méltó gesztusa mellett, színpadra szólított egy sokak által tisztelt személyt. Leia hercegnő szavaival egy legendát idézett meg a reflektorfénybe állított díjazott, akinek a mondata mögé állva a tisztelgésen túl, a saját karrierbeli megdicsőülése helyett szeretett kollégáját emelte ki. Így ez a búcsú a díjazott szerénységén keresztül válhatott igazán méltóvá.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.