Elkészült retorikai e-learningünk

Az utolsó simításokat végezzük a bő egy évvel ez előtt felvett, 10+1 részből álló elektronikus tananyagunkon, amit szeptember 7-én fogunk bemutatni mindazoknak, akik részt vesznek A meggyőzés napján. Ezen a napon a teljes ár töredékéért, bevezető áron kaphatják meg tanayagunkat a nap résztvevői. Mi mindenről szól tananyagunk? Központi témája a nyilvános beszédekre való komplex felkészülés, amit négy előadónk (Damásdi Nóra, Nagy Fruzsina, Dr. Hoványi Márton és Varga Zoltán) többéves szakmai tapasztalata alapján alakítottunk ki.

  1. Bevezető az e-learning sorozatunkba
  2. A lámpaláz jeleiről és kezelési lehetőségükről (kezdőknek és kommunikációs trénereknek)
  3. A test felkészítéséről közvetlenül a nyilvános beszédek előtt (minden szinten)
  4. A test megfelelő edzéséről, hogy a helyes testtartás kialakuljon (kezdőtől a haladó szintig)
  5. A rekeszlégzés elsajátításáról, amire minden hangképzés épül (kezdőknek és alapozó szinten lévőknek)
  6. A beszédhang professzionális bemelegítése a csőfonációs technikával (mester szinten lévőknek és kommunikációs trénereknek)
  7. Felkészülés a beszédre I. A beszéd céljának megtalálása és a hozzávezető négy alapkérdés megválaszolása (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  8. Felkészülés a beszédre II. A beszéd struktúrájának megtalálása és kialakítása (alapozó szinten állóknak)
  9. Jegyzetek és mappahasználat a beszédek során (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  10. Nonverbális kommunikáció I. Térkezelés, pulpitushasználat és gesztusok a prezentációk során (alapozó szinten állóknak)
  11. Nonverbális kommunikáció II. A kéz és láb gesztusai a közönséggel szemben állva (haladó szinten állóknak)

Tekintse meg tananyagunk intróját:

Mi a lenyűgöző pecha kucha prezentáció titka?

Bostonban (MA/USA) a Hungarian-American Science Lecture Series 2019. március 15-i állomásaként speed networking címmel pecha-kucha estet rendeztek. Az Egyesül Államok Keleti-partján oktató-kutató tudósok és művészek mindegyike a pecha kucha műfaji kereteit megtartva mutatkozott be tevékenységével együtt. A kommunikációs továbbképzését az Államokban folytató trénereink közül Hoványi Márton az este utolsó előadójaként (59:56-tól) arról beszélt, hogy mire érdemes figyelni a hatásos pecha kucha prezentációra való felkészüléskor és az előadás során. Az alábbi amatőr felvételen az összes előadót és a rájuk visszautaló tréneri előadást is meg lehet tekinteni. Jól láthatóak a típushibák ellenére a kreatív, sőt egészen kiváló megoldások is.

Kommunikációs könyvek szemléje V.

Pej András alább olvasható könyvkritikája a kortárs szerzők talán legfontosabb, magyar nyelven is olvasható prezentációs szakkönyvéről szól.

Könyvszemle Garr Reynolds PreZENtáció című könyvéről

A természetesen jó prezentáció titkai

Recenzió Garr Reynolds: PreZENtáció – Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához című könyvéről

Úgy sejtem, hogy e sorok olvasói közül a legtöbben részesei voltak már olyan előadásnak, amely során a szónok egy pulpitus mögött, a laptopot vagy a falat bámulva unott hangon felolvasta azt, amit a projektor kivetített. Rosszabb esetben ehhez még a világítást is lekapcsolta, egy teljesen sötét teremben ejtve rabul a hallgatóságát. Még rosszabb esetben időnként megjegyezte, hogy az éppen látható dia nem is annyira fontos… Legközelebb, ha ilyesmit tapasztalnak, bátran javasolják neki Garr Reynolds könyvét (és ezt a  lámpaláz-csillapítónkat).

Nem véletlen a címben látható, nagybetűs kiemelés, hiszen a szerző rengeteget merít a japán kultúrából, szemléletmódból, amikor új oldalról próbálja megközelíteni a prezentálás jelenlegi gyakorlatát. Ő maga is Japánban él, így hitelesen tudja közvetíteni az onnan származó elveket.  Természetesen nem vallási könyvről van szó, de az kétségtelen, hogy egy újfajta keretrendszerbe helyezi a diavetítéseket, és ezzel együtt értéket is közvetít. Olyan gondolatok ezek, mint az egyszerűség, visszafogottság, természetesség. Olyan gondolatok, melyeket végül is bárki fel tud használni ahhoz, hogy jobb előadó lehessen. Nem véletlen, hogy a könyv több eleme is megjelenik az alapozó kurzusaink tananyagában.

A közel háromszáz oldalas könyv már ránézésre, szerkezetében is letisztult, könnyen áttekinthető és olvasmányos. Reynolds az alcímnek megfelelően vezeti végig az olvasót az eszmerendszer felvázolásától az előadásig, sőt, még azon is túl. Már az első részben, melyet ő bevezetésnek nevez, választ kapunk arra, hogy miért lenne fontos másképp tekinteni a prezentációkra. Ezt követi a felkészülésről, a tervezésről és a prezentálásról szóló három fejezet. Az arányok fontosak! Közel 160 oldal szól az előbbi két részről, míg az előadásról szóló gondolatokat 40 oldalban foglalja össze a szerző, nem kérdés tehát, hogy melyikre mennyi idő fordítandó Reynolds elképzelése szerint. Történetekkel, képekkel, példákkal, sőt, komplett diasorokkal gazdagon illusztrált az egész könyv. Akár tartott már valaki prezentációt, akár nem, akár kezdő előadó valaki, akár haladó, biztosan fog hasznos gondolatokat találni benne.

A konkrét tippek, praktikák (például, hogy merre nézzen egy arcot ábrázoló kép egy dián) mellett sok elgondolkodtató, megfontolandó szempontot is kapunk (például a harcművészet tanításairól és ezek alkalmazásáról a kommunikáció terén). Ezeken felül pedig sok neves és tapasztalt előadóról is olvashatunk (érdekesek például Steve Jobs tanácsai, de elég csak ránézni a Guy Kawasaki által írt előszóra, ami önmagában is egy diasor).

Az a legszimpatikusabb Garr Reynolds könyvében, hogy megtartja az ígéretét. Nem állítja, hogy a könyv elolvasása után szuper előadók leszünk, csupán arra bíztat a szerző, hogy legyünk nyitottak arra a szemléletváltásra, amit az új megközelítésmódja hordoz.  Ugyanakkor utakat mutat az elinduláshoz, és ötleteket ad a fejlődéshez. Ahogy ő fogalmaz: „Mi tehát a konklúzió? A konklúzió az, hogy nincs konklúzió – csak a következő lépés áll előttünk.” (299.) Azoknak, akik prezentációra készülnek, ez a lépés lehet ennek a könyvnek az elolvasása. Addig is itt lehet bepillantani a könyvbe.

Garr Reynolds, PreZENtáció. Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához, ford. Andó Éva, HVG Kiadó, Budapest, 2017.

Amit egy tévés interjú előtt érdemes tisztázni

Joggal szokták interjú előtt álló ügyfeleink feltenni a kérdést: ha egy tévés műsor szerkesztői megkeresik, mit érdemes tisztázni a felvétel előtt, hogy ha szeretne professzionálisan felkészülni az interjúra? Ebben a cikkünkben összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, amelyek egy az egyben megküldhetőek a szerkesztőnek és a válaszok alapján már elegendő információ áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megkezdjük a retorika felkészülést. Van közöttük olyan, amit nagy eséllyel akár a megkereséskor már meg is válaszoltak, de ha nem, akkor legkésőbb az interjú vállalásakor érdemes ezt tisztáznunk.

Szerkesztőnek küldhető, tisztázó kérdések

  1. Élő műsorban adják-e le a riportot vagy interjút?
  2. Mi a műsor címe? Mikor lesz az adás és közvetlenül előtte/utána milyen műsort sugároz az adott csatorna?
  3. Mekkora stábbal jönnek és ki lesz a riporter?
  4. Hány perc a teljes műsoridő? Ha nem élő a műsor, hány perces felvételt akarnak készíteni és ebből a vágás után mennyi fog műsorba kerülni?
  5. Milyen térben szeretnék felvenni az interjút? Ha studióban, akkor annak tere milyen, ha külsős helyszínen, az milyen?
  6. Önök öltöztetnek és sminkelnek vagy ezt magamnak kell intéznem? Utóbbi esetben van-e bármilyen vizuális elvárása a stábnak vagy szabad vagyok a döntésekben?
  7. Pontosan milyen kérdések, illetve témák fognak a riport vagy interjú során felbukkani?
  8. Ha nem élő a műsor, a vágott anyagot megtekinthetem-e mielőtt adásba kerül?
  9. Utólag megtekinthető és megosztható lesz-e a felvétel?

Ha a válaszok a rendelkezésünkre állnak, kezdetét veheti a retorikai felkészülés. Hangolódásként ideillesztünk egy olyan interjút, ami a forgatás idején egy ígéretes vállalkozás vezetőjével készült. Érdemes olyan szempontból végignézni a műsort, hogy a fenti kérdések közül miket tisztázhatott előzetesen az interjúalany és mi az, ami meglepetést jelentett számára?

Mi legyen a kezemben előadás közben? – Lámpaláz-csillapító 7.

Mi legyen a kezemben miközben előadok? Lehetőleg semmi. A kezek ideális esetben egyedül a gesztikuláció és az elhangzottak illusztrálására szolgálnak, szükség esetén léptetik a diasorunkat. Újabb részlet a készülő tankönyvünkből.

Sokszor azonban a lámpaláz levezetésének legegyszerűbb módjaként tudattalanul (vagy önmaguknak tudatosan “megmagyarázva”) azt választják a kezdő előadók, sőt nem ritkán a komolyabb rutinnal rendelkező beszélők is, hogy ujjaikkal egy tetszőleges tárgyat babrálni kezdenek. Képzéseink résztvevői legkönnyebben ezen a visszatérő és indokolatlan mozgássoron keresztül tudják felismerni egy szónok szorongásának a jeleit. És valóban, jól látható jele ez annak, hogy valaki a komfortzónáján kívül állva beszél. Tipikusan ilyen tárgyak: a toll, a jegyzetpapír, egy pohár vagy vizes palack, a jegyzeteket összefogó kapocs, egy túlságosan nagy léptető, az öltözék egy eleme (pl. nőknél nyaklánc és fülbevaló, férfiaknál nyakkendő és a zakó egy gombja), a jegygyűrű vagy egy fel-le vett szemüveg. Minél feltűnőbb a látványa és még inkább a hangja egy ilyen babrálnivaló tárgynak, annál nagyobb mértékben vonja el a figyelmet az előadásról és irányítja azt kifejezetten az előadóban jelen lévő feszültségre. Amennyire tudattalan ez az előadói cselekvés, éppen annyira tudattalanul kelt figyelemzavart és emiatt feszültséget a hallgatóságban a lámpaláznak ez a nonverbális jele.

Példaként egy rutinos előadó, 2018-ban publikált előadását hozzhatjuk fel. Dr. De Haan Cambridge-ben doktorált és a videó publikálásakor Oxfordban dolgozott kutatóként. Egy tudományos előadást tart, ami tehát jól megszokott közeget és figyelembe véve az eddigi pályáját, biztos műfajismeretet feltételez. A kortárs idegtudományok, az antik filozófia és a középkori teológia egyedi metszetét kínálja a szakmailag igen magas szinten kidolgozott előadás. Retorikai szempontból azért tanulságos mindez, mert  egy Európa legjobb egyetemein dolgozó, fiatal és kompetens szakember tudományos előadása közben minden rutin ellenére is kiütközik a babrálás két típusa is. Az első tárgy egy toll, amit 1:10-nél vett kézbe az előadó, a második tárgy pedig egy palack víz, amit 9:04-nél tett ki a pulpitusra.

 

 

Az 1:10-nél először a jobb, majd a bal kézbe emelt toll akkor vált igazán zavaróvá, amikor az előadó először oldotta ki a toll hegyét (1:16). Mivel a mikrofon felerősíti a toll csattogását, ettől kezdve a hanghatás egészen addig zavarta a hallgatóság figyelmét, amíg egy igen szép, jobbkezes gesztikuláció érdekében a műanyag palack teljesen le nem foglalta a másik kezet (37:28). Ettől kezdve szűnt meg a toll csattogtatása. Ez az idő azonban több, mint 35 percet tett ki egy 45 perces előadásból és bármikor belehallgatunk az előadásnak ebbe a részébe, nem telik el úgy két perc, hogy legalább egyszer ne csattonna a toll.

A mozdulatsorból kitűnik, hogy az előadó valószínűleg balkezes, hiszen a tollat babráló mozdulat jellemzően az írásra használt kéz játékával zajlik. A toll és a palack felvétele valamint a toll nyomogatása bemutatja a kezek babráló mozdulatainak azt a két alapvető típusát, amit a szorongásra szoktunk adni: 1) a feszültség kidolgozása és 2) az önnyugtatás. Mind a két típus egyformán gyakori, sőt az igazán feszült helyzetek akár a kettő kombinációját is eredményezhetik, de elóadóként általában csak az egyik jellemző ránk.

  1. A feszültség kidolgozását szolgáló túlmozgásos kézgesztusok, mint amilyen a toll csattogtatása vagy a térd ütemes mozgatása, az emberi test motoros képességeinek egyszerű, de aktív igénybevételével a feszültséget az előadói helyzetből kifelé irányítva hajtják végre. Szó szerint, kidolgozzák a feszültséget azt remélve, hogy a helyére nyugalom árad majd. Tudattalan és ezért koordinálhatatlan vállfaja ennek a tikkelés a mimikában és intellektualizált, ezért társadalmilag jobban elfogadott, távoli rokona lehet a felgyorsuló beszédtempó. A hallgatóság rendszerint a feszültségoldásnak ezt a módját, tudat alatt agresszív mozgásként érzékeli, ezért arra vagy agresszióval felel (pl. egyre dühösebben fészkelődik, mert zavarja a hanghatás, esetleg logikai hibát kezd el keresni az elhangzottakban, hogy az előadást követően ellentmondással álljon bosszút a szónokon) vagy pedig elkerüléssel (pl. a gondolatok kimentése az előadásból, időmérés a karórán, szemkontaktus megszüntetése).
  2. A kezek önnyugató feszültségoldások iránya az előbbivel szemben inkább befelé mutat, a cél minden esetben az előadó saját biztonság érzetének helyreállítása. Lehet ez valaminek a megfogása (például a pulpitust ezért fogja meg a humoros megjegyzését követően, 0:40-nél az előadó, de később a palack kézben tartása is ezt a célt szolgálja), ami a biztonságot nyújtó, kapaszkodó reflex működtetése. De ennél is gyakoribb a tárgyak dörzsölő, simogató vagy akár ringató mogzása (pl. egy nyakláncon futó ékkő jobbra-balra húzása női előadóknál vagy a fülbevaló visszatérő megdörzsölése). Ennek lélektanilag az az ősi, a ringató mozgásban megtapasztalt, nyugtató erőbe vetett bizalmunk az oka, amit még csecsemőként éltünk át.  A hallgatóság a kezek ilyen típusú feszültségoldásában tudat alatt a bizonytalanságot érzékeli, ezért jobb esetben az empátiából fakadó, az előadóért való aggodalom, rosszabb esetben az elégedetlen türelmetlenség vonhatja el a figyelmet az előadásról.

Mielőtt elérkeznénk ahhoz, hogy mit kell és mit lehet tenni ezekkel a spontán érkező gesztusokkal, érdemes jelezni azt is, hogy a fenti, lámpalázból fakadó túlmozgások tárgyak nélkül is megvalósulhatnak. Az ujjak ugyanis képesek mindezt egymáson vagy a másik kéz ujjain is végrehajtani, a legtöbbször éppen ez ellen “védekezve” vesznek a kezdő előadók valamilyen tárgyat a kezükbe, hogy ne az őket is zavaró túlmozgás legyen az előtérben. Ezt a hol a simogatásra, hol a dörzsölésre, hol az egészen agresszív pattintgatásra vagy csettintésre hasonlító mozgást Retorikaiskolánkban összefoglalóan, a Katona József Színházban hosszú éveken át nagy sikerrel játszott Top Dogs című darab egyik jelenete nyomán – mogyorózásnak szoktuk nevezni. Ez a mozgás lehet kizárólag önnyugatató, de lehet feszültséget kidolgozó vagy a kettőt ötvöző jelenség is. A mogyorózás példája 23:29-től itt tekinthető meg:

 

Mit kell tenni és mit lehet tenni a kezek babrálásával?

  1. Tudatosítani kell, hogy szoktuk-e így levezetni a feszültséget vagy sem? Ehhez érdemes egy nyilvános szereplésünk felvételét visszanézni, a kezekre koncentrálva.
  2. Ha élünk vele, akkor meg kell határozni, hogy jellemzően milyen tárgyak, melyik kézben, a túlmozgás melyik (feszültség kivezető vagy önnyugtató) típusát eredményezik.
  3. Azért, hogy el tudjuk kerülni a jövőben ezeket a túlmozgásokat, minden felesleges tárgyat, beleértve akár a pulpitust is, amibe a kezünk belekapaszkodhat, mellőzni kell az előadói térből. Eddig tart az, amit meg kell tenni annak érdekében, hogy a lámpalázunk csillapodják. Ami ezután jön, az már inkább egyéni lehetőség és csak a kommunikációs trénerek feladatai közti kötelesség.
  4. A korábbi babrálás helyét első lépésben vagy a “kezek némasága” vagy új gesztusok révén kell leszoktatni a babrálás helyén jelentkező mogyorózásról.

A negyedik lépés egyáltalán nem automatikus. Ezért ne ijedjünk meg, ha elsőre nem sikerül. Általában hosszú gyakorlás (minimum 20-30 beszéd) és állandó tudatosítás után tud egy beidegződött nonverbális szokás átalakulni. Ha ezt sikerrel végre tudjuk hajtani, akkor az igen jelentősen ki fog hatni a teljes nonverbalitásunkra és ez által az előadó kompetenciánk is bővülni fog.

Számos kommunikációs tréner azonban éppen azt téveszti el, hogy pusztán a gyakorlást kínálja fel az ügyfeleinek. A valóságban azonban minél komolyabban tapadt meg egy ilyen szorongáscsökkentő túlmozgás, annál kevésbé múlik a gyakorláson az, hogy a rétor kézgesztusai megváltoznak-e. A tapadás intenzitását legegyszerűbben úgy tudja mérni egy kommunikációs tréner, hogy a megszokott babrálás helyére lépő új jele a szorongásnak mennyire kontrollálható és milyen fokú érzelmi kiszolgáltatottságot okoz a rétorban. Ugyan a kezek túlmozgásának megnyugtató csillapítása alapozó szinten elvárható egy kommunikációs tréningtől, trénerként ez az egyik legösszetettebb folyamat, amihez mester szintű képzettség birtokában kell lenni.

Mit ne igyak előadás előtt? – Lámpaláz-csillapító 5.

Bár egy bejegyzésünk már foglalkozott a szorongás jelei közül a túlzott szájszárazság kínjával, a jelenség gyakorisága miatt nem árt még egyszer visszatérni erre. A szorongás csökkentését sokféleképpen el lehet kezdeni, de biztosan segít, ha elkerüljük azt, ami felesleges nehezítést jelent. Mi az a kétféle ital, amit nem szabad előadás előtt fogyasztani ahhoz, hogy a szájszárazság növekedését elkerüljük?

Hiába lehet kecsegtető stresszoldás, néhány cseppnyi alkohol fogyasztása a beszéd előtt, például egy feles formájában, a szájszárazságot és ezzel a lámpaláznak ezt a gyakori tünetét csak felerősíti az alkohol dehidratáló hatása. Így bár oldani akarnánk a feszültséget, a fokozott szájszárazság jobban fog akadályozni a beszédben, különösen akkor, ha eleve hajlamosak vagyunk rá. Ez az akadály pedig egy olyan gyenge pontot tart nyomva, ami még jobban elősegíti azt, hogy az önfeledtség helyett saját félelmeinkkel legyünk elfoglalva. Ugyanez igaz a kávéra, amit egy-egy konferencia szünetében vagy reggeli napindítóként kínál a catering, ne fogadjuk el. Egy pohár buborékmentes víz a jó megoldás előadás előtt és alatt is.

sommelier examining wine_shutterstock

Előadás előtt mindent a szemnek…

A céges videókészítés retorikája I.

Az alábbiakban első videós tananyagunkkal éppen a videókészítés kommunikációs fortélyaiba kínálunk betekintést. Mit tartalmaz ez a tananyag?

  1. Egy általános bemelegítést, ami segíthet felkészülni nemcsak a videós felvételek, hanem minden nyilvános beszéd előtt.
  2. Légzéstechnikai bevezetőt.
  3. Tippeket az előadói öltözékről.
  4. Stresszoldási tippeket.
  5. Nonverbális kommunikációt a videókon
  6. Pointer választási tippet
  7. Milyen hosszú legyen egy beköszönő videó?
  8. Mit mondjak el mindenképpen a videóban?
  9. Hogyan nyerjem meg a nézők figyelmét úgy, hogy továbbkattintson egy másik fülre az oldalamon?
  10. És a videó végén egy beszélgetés is látható Gál Kristóffal arról a folyamatról, ami az ő fejlődési ívét adta az öthónapos egyéni retorikakurzusán.

Erről szól ez az előadás, amire korábbi tanítványunk, és most beszélgetőpartnerünk, Gál Kristóf kért fel 2017 szeptemberében a Vállalkozóból Vállalkozás Workshopján. Nagy örömünkre egyik legkedvesebb szóvivőnk, Dr. Győrfi Pál konferálta az előadást.

Sorozatunk második darabjában azt fogjuk megmutatni, hogy milyen lépésekben fejlesztettünk egy vállalkozás videóját a gyakorlatban.