Mi a lenyűgöző pecha kucha prezentáció titka?

Bostonban (MA/USA) a Hungarian-American Science Lecture Series 2019. március 15-i állomásaként speed networking címmel pecha-kucha estet rendeztek. Az Egyesül Államok Keleti-partján oktató-kutató tudósok és művészek mindegyike a pecha kucha műfaji kereteit megtartva mutatkozott be tevékenységével együtt. A kommunikációs továbbképzését az Államokban folytató trénereink közül Hoványi Márton az este utolsó előadójaként (59:56-tól) arról beszélt, hogy mire érdemes figyelni a hatásos pecha kucha prezentációra való felkészüléskor és az előadás során. Az alábbi amatőr felvételen az összes előadót és a rájuk visszautaló tréneri előadást is meg lehet tekinteni. Jól láthatóak a típushibák ellenére a kreatív, sőt egészen kiváló megoldások is.

Kommunikációs könyvek szemléje V.

Pej András alább olvasható könyvkritikája a kortárs szerzők talán legfontosabb, magyar nyelven is olvasható prezentációs szakkönyvéről szól.

Könyvszemle Garr Reynolds PreZENtáció című könyvéről

A természetesen jó prezentáció titkai

Recenzió Garr Reynolds: PreZENtáció – Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához című könyvéről

Úgy sejtem, hogy e sorok olvasói közül a legtöbben részesei voltak már olyan előadásnak, amely során a szónok egy pulpitus mögött, a laptopot vagy a falat bámulva unott hangon felolvasta azt, amit a projektor kivetített. Rosszabb esetben ehhez még a világítást is lekapcsolta, egy teljesen sötét teremben ejtve rabul a hallgatóságát. Még rosszabb esetben időnként megjegyezte, hogy az éppen látható dia nem is annyira fontos… Legközelebb, ha ilyesmit tapasztalnak, bátran javasolják neki Garr Reynolds könyvét (és ezt a  lámpaláz-csillapítónkat).

Nem véletlen a címben látható, nagybetűs kiemelés, hiszen a szerző rengeteget merít a japán kultúrából, szemléletmódból, amikor új oldalról próbálja megközelíteni a prezentálás jelenlegi gyakorlatát. Ő maga is Japánban él, így hitelesen tudja közvetíteni az onnan származó elveket.  Természetesen nem vallási könyvről van szó, de az kétségtelen, hogy egy újfajta keretrendszerbe helyezi a diavetítéseket, és ezzel együtt értéket is közvetít. Olyan gondolatok ezek, mint az egyszerűség, visszafogottság, természetesség. Olyan gondolatok, melyeket végül is bárki fel tud használni ahhoz, hogy jobb előadó lehessen. Nem véletlen, hogy a könyv több eleme is megjelenik az alapozó kurzusaink tananyagában.

A közel háromszáz oldalas könyv már ránézésre, szerkezetében is letisztult, könnyen áttekinthető és olvasmányos. Reynolds az alcímnek megfelelően vezeti végig az olvasót az eszmerendszer felvázolásától az előadásig, sőt, még azon is túl. Már az első részben, melyet ő bevezetésnek nevez, választ kapunk arra, hogy miért lenne fontos másképp tekinteni a prezentációkra. Ezt követi a felkészülésről, a tervezésről és a prezentálásról szóló három fejezet. Az arányok fontosak! Közel 160 oldal szól az előbbi két részről, míg az előadásról szóló gondolatokat 40 oldalban foglalja össze a szerző, nem kérdés tehát, hogy melyikre mennyi idő fordítandó Reynolds elképzelése szerint. Történetekkel, képekkel, példákkal, sőt, komplett diasorokkal gazdagon illusztrált az egész könyv. Akár tartott már valaki prezentációt, akár nem, akár kezdő előadó valaki, akár haladó, biztosan fog hasznos gondolatokat találni benne.

A konkrét tippek, praktikák (például, hogy merre nézzen egy arcot ábrázoló kép egy dián) mellett sok elgondolkodtató, megfontolandó szempontot is kapunk (például a harcművészet tanításairól és ezek alkalmazásáról a kommunikáció terén). Ezeken felül pedig sok neves és tapasztalt előadóról is olvashatunk (érdekesek például Steve Jobs tanácsai, de elég csak ránézni a Guy Kawasaki által írt előszóra, ami önmagában is egy diasor).

Az a legszimpatikusabb Garr Reynolds könyvében, hogy megtartja az ígéretét. Nem állítja, hogy a könyv elolvasása után szuper előadók leszünk, csupán arra bíztat a szerző, hogy legyünk nyitottak arra a szemléletváltásra, amit az új megközelítésmódja hordoz.  Ugyanakkor utakat mutat az elinduláshoz, és ötleteket ad a fejlődéshez. Ahogy ő fogalmaz: „Mi tehát a konklúzió? A konklúzió az, hogy nincs konklúzió – csak a következő lépés áll előttünk.” (299.) Azoknak, akik prezentációra készülnek, ez a lépés lehet ennek a könyvnek az elolvasása. Addig is itt lehet bepillantani a könyvbe.

Garr Reynolds, PreZENtáció. Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához, ford. Andó Éva, HVG Kiadó, Budapest, 2017.

A pecha kucha prezentáció

Steiger Anita írása arról, hogy mi is az a pecha kucha prezentációs technika.

6 perc 40 másodperc

Ennyi időt töltünk nagyjából a napi háromszori fogmosással –  ha betartjuk a 2 perc/alkalom javaslatot. Nagyjából ennyi idő alatt érhetünk az Örs vezér teréről a Keleti pályaudvarra metróval. Egy 2011-es felmérés szerint naponta átlagosan ennyit időt beszélget egy apa a gyermekével.

Ezek a jelenségek külön-külön is megérdemelnének egy bejegyzést az egészséges életmód, a budapesti közlekedés vagy a hétköznapok pszichológiája címek alatt. Most mégis a 6 perc 40 másodperc más típusú kihasználásáról szeretnék írni, ami egy speciális prezentációs technika. Speciális a hatékonysága mind az előadó, mind pedig a hallgatóság szempontjából.

20×20

A képlet ennyire egyszerű. A PechaKucha 20×20 rövid fogalma: olyan prezentációs forma, ahol 20 képet/diát láthatunk, amelyek 20 másodperc után automatikusan továbblépnek. Ezen prezentációs forma megteremtése Astrid Klein és Mark Dytham építészek nevéhez köthető, akik Japánban éltek és 2003-ban ismertették meg a nagyvilággal elképzelésüket.

Az alapötlet nagyon egyszerű: az építészek túl sokat beszéltek saját terveikről, ami a különböző bemutatók és konferenciák időtartamát kiszámíthatatlanul hosszúra nyújtotta. Természetesen ez nemcsak rájuk volt igaz, a megállapítást továbbgondolták: minden kreatív foglalkozású ember, sőt gyakorlatilag mindenki, aki valamilyen prezentációs eszközzel tart előadást, ugyanebbe a hibába eshet: túl sokat beszél, fókusz nélkül. Ha a diák viszont automatikusan továbblépnek, akkor a beszédben is tovább kell lépnie az előadónak, ezért garantálható a lendületes és fegyelmezett, ennek alapján pedig kalkulálható előadások sora. Ebből nőtt ki a pecha kucha forma.

Vizualitás, fókusz, ritmus

A pecha kucha diasora általában második vagy, harmadik generációs prezentációs technikával készül, tehát a vizualitás hangsúlyos szerepet kap a design kialakításában. A 20 dia arra készteti a szónokot, hogy jól átgondolja mondanivalóját, egy diája egy gondolatot tartalmazzon, és az információkat megfelelően kiválasztva rendezze el beszéde részeit. A 20 másodperces, automatikus váltások pedig ritmusossá teszik az előadást, jobban fenntartja a hallgatóság figyelmét, és nem utolsó sorban biztosítják, hogy a rétor mindenképpen elpróbálja otthon többször is beszédét.

Locsi-fecsi estek

A pecha kucha egy japán kifejezés, amely azt jelenti: csevegni, dumálni. Magyarul ezt a prezentációs formát locsi-fecsinek is szokták hívni. A világ több mint 1000 városában vannak már Pecha Kucha Night nevű rendezvények – Budapesten például a Locsi-Fecsi Estek –, ahol különböző „villám-előadásokat” hallhatunk, jellemzően építészeti témákban. Az első ilyen estet 2013-ban szervezték.

A pecha kucha mint fejlesztő eszköz

Mivel a mondanivalónk és az előadói figyelmünk rendkívül intenzív fókuszáltságot kíván meg a pecha kucha során, kitűnő eszköz ez arra, hogy mind a diák kialakításában, mind a felkészülés és a kulcsüzenetek kidolgozása, mind pedig az előadás során fejlesszük a prezentációs képességeinket. Éppen ezért egyetlen pecha kucha sikeres előadása képes megsokszorozni a retorikai teljesítményünket. Egyedi módszertanunk kikísérletezésekor éppen ezért kezdtük el mi is alkalmazni ezt a módszert. Az alapozó képzés egyik témáját trénerünk ebben a formában adja elő, így ekkor találkozhatnak először ezzel a módszerrel Retorikaiskolánk hallgatói. A kurzuson a szónokjelöltek is kipróbálhatják magukat a locsi-fecsiben, ennek tökéletesítése pedig a haladó kurzusunkban kap helyet, ahol prezentációs technikák a rögtönzésre és megfelelő felkészülési technikákra építve fejlődnek tovább. A haladó szónokok gálaestjükön egyik beszédüket ebben a prezentációs formában tartják meg.

Példa

Íme egy példa erre, a diákat úgy vágtuk be, hogy lehessen érzékelni a váltásokat. Szigeti Tamás harmadik generációs prezentációs technikával készült, haladó szintű pecha kuchájának témája a Flow

Megéri?

Természetesen a pecha kucha típusú előadás nem áshat igazán mélyre egy-egy témával kapcsolatban, mégis céges megbeszélések és egyetemi előadások kapcsán azt tapasztalták, hogy a pecha kucha után sokszor élénkebb beszélgetés, értekezés, vita alakul ki.

,És vajon mi bizonyítja jobban a tudást: egy 45 perces hagyományos PowerPoint-prezentáció, vagy egy 6 perc 40 másodperces pecha kucha, amelyet fél óra kérdezz-felelek követ? Másfelől pedig, ha nem tudjuk a mondandónk lényegét kevesebb mint 7 percben összefoglalni, akkor jobb, ha nem is próbálkozunk nyilvános előadással.

(Garr Reynolds, 2017:51)

Források

Garr REYNOLDS, PreZENtáció. Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához, ford. Andó Éva, Budapest, HVG Kiadó 2017.

https://www.pechakucha.org/faq

Három prezentációs tipp – Lámpaláz-csillapító 4.

Steiger Anita írása arról, hogy befutott előadókként milyen három tipikus prezentációs hibát elkerülve tudjuk befogadhatóbbá tenni az előadásunkat, kezdőkként pedig mivel tudjuk elkerülni az első sikertelenségeket, megelőzve ezzel a lámpaláz fokozódását.

*

Egy hatalmas előadóban ülünk, ahol péntek este, kissé elcsigázottan várja körülbelül 120 hallgató egy neves, nagytudású és egyébként a témáról egészen izgalmas ismereteket megosztó professzorát.

#aktualitás

A prezentációját ő (vagy esetleg valaki más, akinek leosztotta a Power Point kezelésének  feladatát) biztos, hogy nem az aktuális célközönségnek készítette, amit viszonylag hamar leleplezett 3 tényező:

  1. A ppt címdiáján hatalmas számok tanúskodtak egy két évvel ezelőtti dátumról
  2. A szak neve nem a kurzust hallgató diákoké volt
  3. Több diánál is azt mondta, hogy ez nem lényeges, nem megyünk bele ilyen mélységig, majd továbbléptette az információegyveleget!

Első tanulság: ne dolgozzunk prezentációs-konzervből. Mindig formáljuk (módosítsuk) az előadásunkat annak fényében, hogy mikor és kiknek beszélünk!

#fény

Az egyik dián nem látszottak az információk a kis betűméret, és még kevésbé a betű színének helytelen megválasztása miatt. Erre megoldásként az előadó a teremben a hallgatóság feletti lámpák felét lekapcsoltatta, mondván, hogy nem látszik a dia. Majd hozzátette: „Lesz itt vetítés kérem, mint a moziban… Engem nem látnak, de hát elég, ha a hangomat hallják.”

Második tanulság: hagyd égve a villanyt! A prezentáció csak kíséri a beszédet, a nyilvános beszéd főszereplője mindig az előadó, illetve az, amit mond – nem a kivetített diasor. A szónok legyen (reflektor)fényben! Igen, még a céges prezentációknál is.

#kontraszt

Végül az eseménysor koronájaként újra megjelent egy dia, amely már a sötétben sem látszott eléggé: fekete háttér – halvány piros betűk. „Elnézést a színválasztásért! Tudom, a piros szokott kacérkodni.”

Harmadik tanulság: a szöveg és a háttér legyen kontrasztos. Ha pedig a beszéd előtt derül ki, hogy ami otthon kontrasztosnak tűnt, az a helyszínen nem látszik eléggé, akkor még az előtt módosítsuk, mielőtt a hallgatóság a helyszínre érne.

Három tipp a jó prezentációhoz

Prezentálj okosan! Forrás: Shutterstock

Lámpaláz-csillapító 1.

A nyilvános beszédtől való félelemnek, azaz a glosszofóbiának, sok oka lehet, ezért a megoldást végső soron csak egyénre szabottan lehet megtalálni. Fontosnak tarjuk ugyanakkor azt is, hogy olyan kudarcokat, amelyek borítékolhatóak, bárki el tudjon kerülni és ez által egyre nagyobb biztonságban érezhesse magát, amikor mások előtt kell megnyilvánulnia. Több ezer előadást meghallgatva az egyetemi képzésekben, ünnepélyeken, tudományos és ismeretterjesztő konferenciákon, magyar és idegennyelven, összegyűlt néhány történet, amelyek közül minél többet meg fogunk osztani itt, a honlapunkon is.

Ne vállalj felesleges stresszt!

Ma egy egész Európában, sőt az USA-ban is elismert iszlám-szakértő adott elő egy spanyolországi konferencián, az ő történetén keresztül szeretnénk érzékeltetni, hogy mit értünk “felesleges stressz” alatt. A hölgy mintegy ötvenfős hallgatóság előtt, egy hosszúkás, téglalap alakú teremben adott elő, ülve, egy asztalként is funkcionáló pulpitus mögött, stabil mikrofont használva. Már az előadás előtt látható volt a mozdulataiból, hogy izgatott, szorong.

Az előadás nyelve angol volt, amit spanyolos akcentussal, lassú tempóban, de folyamatosan beszélt rétorunk. Érzékelhetően a nyelvi korlátok miatt a komfort-zónáján kívülre került. És bár az iszlám tekintetében ő volt az egyetlen hozzáértő személy, vele szemben félszáz keresztény teológus ült, zömében férfiak, akiknek teológiai jellegű kérdéseik akadhattak az előadás kapcsán. A konferálásban minden érdeme elhangzott a professzorasszonynak, az elvárások tehát csak növekedtek. Előadása világos volt, de tele a szorongás jeleivel (pl. szemkontatkus kerülése, szájszárazság stb.).

Bár szemléltetéshez egy táblát használt, ki volt vetítve a konferencia logója a pulpitus, (tehát az ő feje fölött) egy közepes mozivászon méretében, a kép pedig egy előtte fekvő laptoppal volt összekötve. A felesleges stressz pedig mindössze az volt, hogy a képernyő energiatakarékossági okokból nagyjából 120 másodpercenként elkezdett kikapcsolni a laptopon és ennek köszönhetően a kivetítő vásznon is, ha semmilyen mozgást (egér, billentyűzet) nem észlelt a gép. Ezért a szervezők megkérték, hogy ha azt tapasztalja, hogy elsötétül előtte a gép, mozgassa meg az egeret.

Az egér megmozdítása nem nagy feladat, természetesen. Annál több figyelmet igényelt akkor, amikor megfeszített koncentrációval adta elő angolul rétorunk a témáját és a szorongásai anélkül is kulmináltak, hogy az esemény logójának őrző-védő feladatát ellátta volna. Cserébe mindenki láthatta, hogy időről időre eltűnik a kivetítés, majd visszahozza azt. Pontosan ez az a felesleges stressz, ami apróságnak tűnik, de nem szabad a nyakunkba venni egy nehéz előadói helyzetben. Még egy rutinos előadót is megterhel, ha állandó, reflexeket igénybe vevő figyelemre kényszerítik előadása közben.

Ebben a konkrét helyzetben annyi önismerettel és magabiztossággal kellett volna rendelkeznie csak az előadónak, hogy azt mondja: nem tud figyelni olyan technikai részletekre, amelyeknek őt kellene szolgálniuk és nem fordítva. Ha másra bízzák ennek a kezelését, ő eggyel fókuszáltabb és nyugodtabb fokozatra kapcsolhatott volna. Ami nem a lámpaláz növekedésének, hanem a nyilvános beszéd sikerének kedvezett volna. Törekedjünk tehát arra, hogy előzetesen minden technikai és egyéb feltétel biztonságosan a rendelkezésünkre álljon az előadás előtt. Ehhez érdemes egyeztetni a szervezőkkel és hamarabb odaérni az előadás helyszínére, hogy mindent élőben is ki lehessen próbálni.

glossophobia_shutterstock

Mondj nemet a glosszofóbia okaira! Forrás: shutterstock