A jó retorika mindig kifizetődik – Beszédelemzés Galambos Márton előadásáról

2018. július 26-án Galambos Márton, a Forbes magazin főszerkesztője a Corvinus egyetem diplomaosztóján tartott beszédet, amely a lenti videóra kattintva megtekinthető. A beszéd akár a havilap „Legyél jobb!” rovatának egyik kiemelt cikke is lehetne, hiszen a legfontosabb – bár az előadás összefoglalásáig rejtve maradó – üzenete az, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A beszédelemzés Szederkényi Zsolt és Pej András közös munkája, ami a kiváló szónokképzésünk beszédelemzési feladatából nőtte ki magát.

Galambos Márton vokalitása: kifejező hang

Galambos Márton beszéde végig követhető, artikulációja jól érthető, kellemes hangszínű, a beszéd végére sem válik unalmassá.  Rendszeresen tart beszédszüneteket, melyekkel kiválóan elválasztja és hatásosan hangsúlyozza az egyes gondolatait. A „Lehet, hogy egy kicsit korán érkeztem…” (0:37) részt követően közel négy másodperces szünet következik, mely alatt egy rosszfiús mosollyal pásztázza a hallgatókat. Ez olyan komoly hatást kelt, hogy szinte végtelennek tűnik… A hallgatósága már kifejezetten várhatja, hogy egyikük megszólal és a közönség nevében megkéri, hogy: „folytassa már Főszerkesztő úr, tudni akarom a választ!”.

A szinte tökéletes tempóba alkalmanként minimális hiba csúszik (5:59). „…lehet választani olyan karrierutakat, melyet az ember Magyarországon [beszédszünet] végez el, fut be.” Mivel a beszédben jó érzékkel használ beszédszüneteket, ezért ez nem feltűnő, de a hallgatóságot kizökkentheti, felfigyelhetnek a megakadásra. Jelen esetben arra, hogy a karrierutakat valóban nem elvégezzük, ahogy ezt Galambos javította is. Tegyük hozzá, hogy ez még mindig elegánsabb megoldás, mint az ő-zés.

A beszéd során jól játszik a hangszínével. Legtöbbször mesélős, közvetlen, és hatásosan tölti meg élettel a szavait a hangján keresztül. 2:59-nél a „Van valami ’forjuk’, na ez motiválja csak igazán az embert…. úúú akkor belehúzok” gondolat úgy hangzik el, hogy aki hátrányból indul a világban, az itt elhiheti, hogy ő lehet a következő Forbes főszerkesztő. Miközben a közönséggel kommunikál előjön a határozott irányító karakter is. 2:09-nél például feladatokat oszt, felszólít: „Kezek fennmaradnak az előző körből!” Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hanghordozással és finom, de határozott hangsúlyokkal teszi, amivel biztos kézzel vezeti a hallgatóságát. A látszólagos szigort mosollyal és humorral oldja fel az interakció végén, így fenntartva a közvetlenséget is.

A hangerejével is jól, hatásosan bánik. 5:22-nél, néhány megnyugtató hangszínű, tényszerű állítás után pozitív jövőképet közvetít: ” van 50 vagy 100 ilyen ember is”. A számokat nagyobb hangerővel ejti ki, ezáltal azok kiemelkednek a beszédből, nyomatékosak lesznek. Teszi ezt úgy, hogy ha csak ezt a mondatot önmagában hallanánk, akkor akár fel sem tűnne, hogy itt hangosan beszél, hisz csak a korábbi mondatokhoz képest ad nyomatékot. Ehhez hasonló parányi, de kifejező hangjáték figyelhető meg 6:52-nél is. „Nem csak ők tehetnek fel kemény kérdéseket, hanem ti is.”. Az „ŐK” keménysége, már-már számonkérő stílusa után a „TI” lágyabb, a beszédtempó lelassul. A beszélő szándékának megfelelő, sokszínű és kifejező hanghordozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést és egy pillanatig se veszítse el a hallgató a figyelmét.

A nem megfelelő légzéstechnika jele, hogy az előadó sokszor szuszog mikrofonba (pl. 3:51 vagy 8:28), amit az felerősít. A beszéd második felére kiszárad a szája, 7:42-nél a néhány másodperccel korábbi ajaknedvesítés után is cuppantással kezdi a mondatot, és később több esetben is ragacsosnak tűnnek a hangzók (pl. 8:39-nél: „az első bónuszomat amikor megkaptam”. Az is előfordul, hogy bizonyos hangzók ejtése „bepuffan”, mint 11:39-nél a „ráépítettem” kifejezés p hangja. Ezeket a hallható tökéletlenségeket a hallgatóság valószínűleg észleli, ezért érdemes légzés- és beszédtechnikai fejlesztéssel, illetve a mikrofonkezelés gyakorlásával dolgozni a kiküszöbölésükön.

Galambos néhány vokális hibáját a fül mozgása kíséri. 8:04-nél a „…listátok a számítógépeteKKKKen…” kimondása közben egy minimális hangképzési hiba hallható. Ugyanez, ráadásul szintén egy k hangnál 8:14-nél is megtörténik: „…főnőkötöKKKel”. Itt észre is veszi a hibáját, melyet egy nem tervezett szünet és ajaknedvesítés kísér. Mintha zavarba hozná ez a probléma. Elképzelhető, hogy korábban nehézséget okozott neki a k hang kiejtése, ami itt ismételten megtörtént. A mindenesetre rutinos előadói készséget feltételez, ahogyan a pillanatnyi zavartságát leküzdve továbblépett.

Természetesség a mozdulatokban

A főszerkesztő megjelenése illeszkedik az alkalomhoz, az általa képviselt céghez (Forbes) és vélhetően a saját magáról sugározni kívánt képhez is. „Menő” vezető, ismert ember, sikerességet sugároz. Az összképet a nyakkendő alsó szálának kikandikálása, illetve az előzékenyen odakészített vizespalackok rózsaszín kupakja zavarja meg. A férfidivatban járatosabbaknak emellett az is feltűnhet, hogy az elegáns öltöny alatt zsebes ing látható, ami meglepő lehet az előadás egyéb aspektusaiban észlelt professzionalizmushoz képest.

Az előadás során legtöbbször nagyszerűen – sosem túlzóan – használja a testbeszéd kínálta lehetőségeket. A mimika, a szemöldök, a szemek mozgása, a test- és fejtartás összhangban van, rendszeresen egészíti ki a mondandóját a kar és kézmozdulatokkal közösen. A beszédét kifinomult, ezzel együtt érzékletes gesztikuláció kíséri. A beszéd egyik első gondolata (0:23) az, hogy „szívesen ad tanácsot”. Ekkor egy egészen apró vállemeléssel jelzi, hogy ő maga is ilyen ember.

Galambos Márton retorikájának elemzése

Arra néz, akihez beszél. Nagyszerűen megoldja, hogy (1:14) „…Titeket felvettek…”-nél a hallgatóság jobb és bal oldalára is külön fókuszál (minimálisan biccent), majd a Corvinus vezetőihez is küld egy külön üzenetet: (1:20) „különösen nagy megtiszteltetés”. Ebben a mozdulatban az a különleges, hogy egyszerre több dolog történik. Nem lép ki a pulpitusnál felvett fix helyzetéből (nyilván tudja, hogy kamera is veszi, utána nehezebb is lenne ugyanide visszaállni, bármit is csinál, az csak zavart keltene), de mégis teljes felsőtesttel – részben a háta mögött ülőkhöz – fordul, ráadásul alig észrevehetően egy tiszteletet sugárzó meghajlás is van a mozdulatban. Ezzel kerüli el, hogy ironikus megjegyzése tiszteletteljes csipkelődés maradjon és ne legyen bántó. A gyakorlottságot mutatja, így külön érdemes kiemelni, hogy miközben beszél, a szája végig fix távolságban marad a pulpitusra helyezett mikrofontól.

1:50 körül egy szavazás kezdődik. Galambos kéztartással mutatja, hogy miként kell jelentkezni. Egyértelműsíti, hogy mi a feladat. Itt elsőre talán nem is észrevehető, de annál fontosabb apróságok történnek. Miközben a jobb kezét felemeli, másik kezével – teljesen észrevétlenül – a pulpitus alatt kigombolja a zakóját, majd egy gondolattal később mindkét keze a magasban. Gondoljuk csak végig: ha nem gombolta volna ki, akkor úgy nézne ki, mint Dorothy madárijesztője. Így viszont látszik, hogy tökéletesre szabott öltönye van, ingujja is mindkét kezén egyformán bukkan elő. Látszik a karórája is, de ez nem zavaró és nem is hivalkodó. Amint letette mindkét kezét, ismét észrevétlenül begombolkozik, közben megállás és hiba nélkül beszél, pedig később még többször felemeli majd a karjait, de már váltva, egyszerre csak az egyiket.

Színészi módon adja elő a beépülő történeteit. Szinte hang nélkül is elképzelhető, hogy mit mond (0:31). „Hónom alatt 200 karkötő…fehér ing…én”, majd egy kis poén, önirónia: „korán érkeztem”, hunyorítás; ajaknedvesítés; kulturált mosoly. Ebben talán a legérdekesebb az, hogy miközben rendszeresen „mutogat”, sok más előadóval összehasonlítva ebben nincs semmi zavaró, természetesnek hat és kifejezetten erősíti a mondandóját. Jó példa erre 5:05-től a hegycsúcsos hasonlat és az azt kísérő gesztusok, amik által szinte magunk előtt láthatjuk a hegyvonulatokat.

Az alapvetően önazonos és meggyőző nonverbalitás néhány ponton botlik csak meg. Ilyen például 3:14-nél a tripla pislogás. Itt elér egy gondolatblokk végére, és láthatóvá válik, ahogyan vált, újragondol, felkészül a következő etapra. Elképzelhető, hogy itt részben improvizált az előadó és nem volt meg az átkötés a két rész között, talán ezért is kezdi úgy a következő mondatot, hogy „Namost…”. A beszéd végén (12:09-nél) a “nem később, nem előbb“-höz tartozó gesztust nem tükörben, a hallgatóság értelmezésének megfelelően mutatta. Ez haladó szint, de az előadás többi aspektusait figyelembe véve elvárható a főszerkesztőtől, hogy ezzel is segítse a megértést. Az viszont alapvető, hogy a hallgatóságtól érkező tapsot illendő a színpadon maradva fogadni. Galambos a taps kezdetekor elindul vissza a helyére, ami visszatetsző lehet az éppen elismerést adó közönség szemében.

Kulcsüzenetek, csattanóval

A beszéd nem nélkülözi az öniróniát: azzal kezd, hogy ő sem tévedhetetlen: Benézte a dátumot, egy hónappal a diplomaosztó előtt már egyszer megérkezett beszédet tartani, de nem volt kinek. Az első nevetés után a hallgatóság biztosan figyel és sokkal befogadóbbá válik. A humor egyébként is többször játszik kulcsszerepet az előadásban, például a már említett kézfeltartós résznél. Humor nélkül ez az interakció nem tudott volna működni, könnyen gúnyossá vagy megalázóvá válhatott volna, de Galambos elkerülte ezeket a csapdákat.

A hallgatóság többször is bevonásra kerül, de a szavazás a beszéd elején (1:57) nem csak egy egyszerű statisztikai elemzés, hanem egy dicséret is. „ÓÓÓ, ez igen”. Ilyet, ilyen hangon csak egy gondoskodó „apuka” vagy egy hasonlóképpen elkötelezett mentor szokott mondani. Jól látszik, hogy a hallgatósággal élő kapcsolatot tart fenn az előadó.

Galambos beszéde tanácsokra és saját életéből vett példákra épít. Utóbbiak segítségével szól a végzős hallgatók szívéhez és az előbbiekkel azok tudatához. A mondanivalóját történetekkel is színesíti, egyértelműsíti, ezek hossza megfelelő, nem terjengősek.
A hat megfogalmazott tanács mindegyike lehetne témája egy-egy önálló előadásnak, de a beszéd vége felé előkerül egy Hosszú Katinka féle karkötő (11:36) és az azon szereplő HWAPO felirat (Hard Work Always Pays Off – magyarul: a kemény munka mindig kifizetődik) segít a hallgatóságnak az emlékezetébe vésni az üzeneteket. 11:27-nél Galambos utal arra, hogy az előadás során ez a rövidítés kitalálható lett volna, de ez inkább tűnik viccnek vagy mentegetőzésnek, hiszen vélhetően senki sem sejtette, hogy a mondanivalóját pont a HWAPO betűszóhoz fogja kötni, főleg úgy, hogy a W két V betűvel kezdődő tanácsot rejt.

Összegzés

A műfajok antik felosztása szerinti tanácsadó beszédet a jókedv és a határozottság jellemzi. A fiatal kora ellenére sokat tapasztalt főszerkesztő a saját életéből vett példáival teszi érdekessé, hatásossá és hitelessé az előadást. A kiváló felépítést csak a fontos üzenetek számossága bonyolítja meg. A természetes, és ezért meggyőző nonverbalitás a legtöbb esetben jól kíséri az elmondottakat. A hangképzés változatossága színessé és kifejezővé teszi a beszédet, a legnagyobb problémaként a légzéstechnika tökéletlensége róható fel. A hazai közbeszédben nem gyakori a kimunkált, legtöbb elemében haladó szintű beszéd, ezért gratulálunk Galambos Mártonnak. Bízunk abban, hogy ő is egyetért a címben megfogalmazott állításunkkal, miszerint a kemény munka mellett a jó retorika is mindig kifizetődik!

A testbeszéd napja

Tematikus bevezető kurzust tartunk 2020. február 1-jén Budapesten, az Astoriánál található Oktatóteremben. Újból kinyitjuk Retorikaiskolánk kapuit, hogy azok, akik biztos alapokra építve szeretnék megkezdeni az általános retorikai fejlődésük útját, ezzel az egynapos kurzussal betekintést nyerjenek a nyilvános szereplés alapjaiba.

A bevezető kurzus hagyományos tematikája mellett tavasznyitó, egésznapos kurzusunk a nonverbális kommunikáció alábbi témáival fog kiemelten foglalkozni:

  • az arcjáték tudatosítása és mestersége
  • a kéz gesztusainak harmóniája
  • térkezelési alapok a nyilvános szereplések során (hova álljak, pulpitushasználat etc.)
  • hangképzés és testbeszéd összefüggése
  • a szemkontaktus felvétele és megtartása
  • a lámpaláz nonverbális jeleinek mérséklése

shutterstock_1242978790

Az intenzív képzési nap során a résztvevők elméleti és gyakorlat képzésben is részesülnek, az előbbit nagycsoportos, az utóbbi kiscsoportos formában kínáljuk. Számos extra program és kiegészítő szogáltatás mellett a nap tartalmaz egy mester szintű plenáris előadást is, egy eddig még nemzetközi szinten is alig tárgyalt retorikai témában: az illatok retorikájáról. Ezt az előadást nemcsak kezdő szinten állóknak, hanem professzionális előadóknak, kommunikációs trénereknek, stílustanácsadóknak, rendezvényszervezőknek, parfümszakértőknek és üzletembereknek is ajánáljuk. A következő kérdésekre keressük a választ:

Milyen hatást gyakorol a hallgatóságra egy előadói tér illatosítása? Mennyiben befolyásolja az üzletkötést az adott enteriőr illata és a tárgyalófelek parfümhasználata? A lámpaláz hogyan csökkenthető a megfelelő illatok felvételével? Milyen összefüggés áll fenn a szaglásunk és a testbeszédünk között? És végül, milyen műfajoknál lehet beszédtéma önmagában is az illatok világa?

Az illatok retorikája címmel tartunk előadást a 2020. február 1-jén megrendezésre kerülő Testbeszéd napján Budapesten.

A résztvevők kiscsoportos formában egyéni retorikai felmérést is kapnak, amivel lehetőségük nyílhat a képzési rendünk következő, alapozó szintjére lépni. Kedvezményes áron megvásárolható ehhez a naphoz kapcsolódva a nyilvános beszédre és prezentálásra való 10+1 részes e-learning anyagunk is és a résztvevők az 1. számú Retorikaklubunk életébe is betekintést nyerhetnek. Az előadásokat, workshopokat és egyéni felméréseket Damásdi Nóra, Dr. Hoványi Márton, Nagy FruzsinaPej András és Steiger Anita tartják.

Háromféle jegyet válthat január 10-ig koránkelők kedvezménnyel a rendezvényünkre:

  1. Koránkelők kedvezménye A testbeszéd napjáraPrémium csomag (legjobb ár-érték arány): a testbeszéd napjának teljes programja; az illatok retorikája című mester szintű előadáson való részvétel; egyéni retorikai állapotfelmérés minicsoportba , ahol a résztvevő választhatja meg, hogy melyik trénerünk végezze a felmérést és utólag írásbeli összefoglalót is kap az eredményről; továbblépési lehetőség az alapozó szintű, átfogó retorikakurzusra az interjú sikeres teljesítésével; a 10+1 részes e-learning anyagunk (önmagában 25.000 Ft értékű). Jelentkezem.
  2. Teljes csomag: a testbeszéd napjának teljes programja; az illatok retorikája című mester szintű előadáson való részvétel; egyéni retorikai állapotfelmérés minicsoportba; továbblépési lehetőség az alapozó szintű, átfogó retorikakurzusra az interjú sikeres teljesítésével. Ez érdekel.
  3. Alapcsomag: a testbeszéd napjának teljes programja; az illatok retorikája című mester szintű előadáson való részvétel. Kipróbálom.

Hogyan tud jelentkezni?

Ide kell hozzá kattintani.

KOMMUNIKÁCIÓS KÖNYVEK SZEMLÉJE VI.

Könyvkritika 30 másodpercben. Recenzió – Peter Heigl: Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika című művéről.

Harminc perc olvasás a retorikáról olyan, mint egy 30 másodperces könyvkritika. A figyelmet felkeltheti, de a lényeg hiányzik belőle. A mélyebb rétegek, az okok nem tárulnak fel, ahogyan az áhított katarzis sem fog megérkezni. Mivel mindjárt eltelik a harminc másodperc, jöjjön inkább az összegzés: kezdő, haladó és mesterszintű előadóknak sem ajánlom Peter Heigl könyvét. Ha érdekli a miért, akkor ne csak fél percet szánjon rá, görgessen lejjebb.

A könyv egy olyan sorozat egyik eleme, amely rövid idő alatt (30 perc) betekintést kínál egy-egy témakörbe. Nem állítja, hogy a mű megismerése után az olvasó szakértőjévé válik az adott területnek, de hasznos tudást ígér. Aki állt már ki mások elé beszélni, az tudja, hogy a körülmények erős stresszt tudnak kiváltani az előadóból, amelyekkel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. Egy-egy jól sikerült beszédet több órányi felkészülés előzhet meg, ahogyan egy-egy praktikus előadói technikát (például a könyvben említett dallamos beszédet, 15. o.) akár beszédek tucatjaiban és a köztes felkészülések alatt kell gyakorolni, csiszolni, mire készséggé válik. Emiatt tűnik a könyv hátoldalán tett kijelentés túlzónak: „Ha magabiztosan szeretne beszélni mások előtt, jó hírünk van: ez a tudás – a retorika, azaz az ékesszólás művészete – könnyebben elsajátítható, mint gondolná.

Aki még sosem tartott beszédet mások előtt, annak most már elárulhatom, hogy harminc perc olvasás nem lesz elég a magabiztossá váláshoz. Sőt sokszor azokon a kudarcokon keresztül vezet a fejlődés útja, amelytől a legtöbben annyira tartanak, és amelyekről a könyv említést sem tesz. Azt viszont figyelembe kell vennünk, hogy ilyen kis terjedelemben áttekintést adni a retorikáról nem könnyű, a szerzőnek mégis egészen jól sikerült.

Tartalmi szempontból a szónoklattan legtöbb fontos témakörét érinti a könyv. Az antik gyökerektől indul, ami teljesen helyénvaló, hiszen rengeteg fontos tudást már évezredekkel ezelőtt is ismertek. Megemlíti a légzéstechnikát és a beszédtechnikát, amelyek megfelelő művelése szintén elengedhetetlen a kiváló előadóvá váláshoz. Hosszan taglalja a felkészülés lépéseit és szót ejt az előadásmódhoz kapcsolódó néhány lényeges további elemről, ezek többek között a szemkontaktus, a gesztikuláció, a humor vagy a kérdések kezelése. A könyvben helyet kapott egy vitákról szóló fejezet is, ami némiképpen kilóg a többi rész közül, mivel ez már feltételezi a mű elején olvasottak alkalmazását. (Hogyan tudok reagálni vita közben egy nyílt támadásra (81. o.), ha még a szemkontaktus felvétele (27. o.) is kérdés számomra?)

Előfordul néhány szakmailag vitatható állítás (pl. „Tíz emberből kilenc túl gyorsan beszél.”, 16. o.), ám a legnagyobb probléma mégis az, hogy a megfogalmazott tanácsok legtöbbje egyszerűen nem megfogadható. A légzéstechnikai résznél azt olvashatjuk, hogy „Közönség előtt lassan kell beszélni.” (17. o.) Még ha igaz is lenne önmagában ez az állítás, akkor sem derül ki, hogy mi számít lassú beszédnek. Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Álljak akármilyen szinten is, nem derül ki, hogy milyen módon fejlődhetek tovább.

Az egyes részek tömörsége, kibontatlansága vezet oda, hogy darabos és helyenként önellentmondó a könyv. Az 52. oldalon két mondatban olvashatunk az elocutioról, a beszéd kimunkálásáról, miközben tulajdonképpen (nem jelezve) az egész 5. fejezet (13 oldal, az amúgy 80 oldalnyi tartalomból) is a beszéd kimunkálásáról szól (pl. milyen hosszú mondatokat használjunk?). A szempontgazdagságot azonban el kell ismernünk, ezért kérdéses, hogy egyáltalán a 30 perces műfaj alkalmas-e a retorika bemutatására?

Véleményem szerint nem. A könyv egyedül azoknak tud adni áttekintést, akik érdeklődnek az ékesszólás művészete iránt, de mélyebben még nem foglalkoztak vele. Ők megismerkedhetnek sok-sok területtel és fogással, melyek ismerete, helyes alkalmazása és gyakorlása az előadást kiváló előadássá, a szónokot pedig kiváló szónokká teszik. Peter Heigl bemutatja a verbalitás, nonverbalitás és vokalitás hármasát, szempontrendszerét, megadva ezzel azt a hasznos tudást, amit ígért, de a magabiztos előadóvá válást máshol kell keresnünk.

Peter Heigl, Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika, Kossuth Kiadó, Budapest, 2017.

Kommunikációs könyvek szemléje V.

Pej András alább olvasható könyvkritikája a kortárs szerzők talán legfontosabb, magyar nyelven is olvasható prezentációs szakkönyvéről szól.

Könyvszemle Garr Reynolds PreZENtáció című könyvéről

A természetesen jó prezentáció titkai

Recenzió Garr Reynolds: PreZENtáció – Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához című könyvéről

Úgy sejtem, hogy e sorok olvasói közül a legtöbben részesei voltak már olyan előadásnak, amely során a szónok egy pulpitus mögött, a laptopot vagy a falat bámulva unott hangon felolvasta azt, amit a projektor kivetített. Rosszabb esetben ehhez még a világítást is lekapcsolta, egy teljesen sötét teremben ejtve rabul a hallgatóságát. Még rosszabb esetben időnként megjegyezte, hogy az éppen látható dia nem is annyira fontos… Legközelebb, ha ilyesmit tapasztalnak, bátran javasolják neki Garr Reynolds könyvét (és ezt a  lámpaláz-csillapítónkat).

Nem véletlen a címben látható, nagybetűs kiemelés, hiszen a szerző rengeteget merít a japán kultúrából, szemléletmódból, amikor új oldalról próbálja megközelíteni a prezentálás jelenlegi gyakorlatát. Ő maga is Japánban él, így hitelesen tudja közvetíteni az onnan származó elveket.  Természetesen nem vallási könyvről van szó, de az kétségtelen, hogy egy újfajta keretrendszerbe helyezi a diavetítéseket, és ezzel együtt értéket is közvetít. Olyan gondolatok ezek, mint az egyszerűség, visszafogottság, természetesség. Olyan gondolatok, melyeket végül is bárki fel tud használni ahhoz, hogy jobb előadó lehessen. Nem véletlen, hogy a könyv több eleme is megjelenik az alapozó kurzusaink tananyagában.

A közel háromszáz oldalas könyv már ránézésre, szerkezetében is letisztult, könnyen áttekinthető és olvasmányos. Reynolds az alcímnek megfelelően vezeti végig az olvasót az eszmerendszer felvázolásától az előadásig, sőt, még azon is túl. Már az első részben, melyet ő bevezetésnek nevez, választ kapunk arra, hogy miért lenne fontos másképp tekinteni a prezentációkra. Ezt követi a felkészülésről, a tervezésről és a prezentálásról szóló három fejezet. Az arányok fontosak! Közel 160 oldal szól az előbbi két részről, míg az előadásról szóló gondolatokat 40 oldalban foglalja össze a szerző, nem kérdés tehát, hogy melyikre mennyi idő fordítandó Reynolds elképzelése szerint. Történetekkel, képekkel, példákkal, sőt, komplett diasorokkal gazdagon illusztrált az egész könyv. Akár tartott már valaki prezentációt, akár nem, akár kezdő előadó valaki, akár haladó, biztosan fog hasznos gondolatokat találni benne.

A konkrét tippek, praktikák (például, hogy merre nézzen egy arcot ábrázoló kép egy dián) mellett sok elgondolkodtató, megfontolandó szempontot is kapunk (például a harcművészet tanításairól és ezek alkalmazásáról a kommunikáció terén). Ezeken felül pedig sok neves és tapasztalt előadóról is olvashatunk (érdekesek például Steve Jobs tanácsai, de elég csak ránézni a Guy Kawasaki által írt előszóra, ami önmagában is egy diasor).

Az a legszimpatikusabb Garr Reynolds könyvében, hogy megtartja az ígéretét. Nem állítja, hogy a könyv elolvasása után szuper előadók leszünk, csupán arra bíztat a szerző, hogy legyünk nyitottak arra a szemléletváltásra, amit az új megközelítésmódja hordoz.  Ugyanakkor utakat mutat az elinduláshoz, és ötleteket ad a fejlődéshez. Ahogy ő fogalmaz: „Mi tehát a konklúzió? A konklúzió az, hogy nincs konklúzió – csak a következő lépés áll előttünk.” (299.) Azoknak, akik prezentációra készülnek, ez a lépés lehet ennek a könyvnek az elolvasása. Addig is itt lehet bepillantani a könyvbe.

Garr Reynolds, PreZENtáció. Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához, ford. Andó Éva, HVG Kiadó, Budapest, 2017.

Kommunikációs könyvek szemléje IV.

Pej András retorikatrénerünk soron következő könyvszemléjében a Beszédcentrum alapító trénerének egyik könyvét vette kritikai górcső alá.

Pej András Illés Györgyi Kezdők és hadarók című könyvéről

Az atomenergia és a könyvek. Recenzió – Illés Györgyi: Kezdők és hadarók – Retorika és beszédtechnika vezetőknek című könyvéről

Annak ellenére, hogy korábban nem találkoztam Dr. Illés Györgyi munkásságával, a szakmai tudása, hitelessége világosan megmutatkozott a könyve alapján. Egyértelműen látszik a több évtizednyi tapasztalata a beszédtechnika oktatás terén és a nyilvános beszédre való felkészítésben is. A legtöbb gondolata egybevág azzal, amit a Szónok Születik Retorikaiskolában mi magunk is tanítunk: érdemes szilárd alapok (légzéstechnika, beszédtechnika) építésével kezdeni a munkát, elengedhetetlen a komolyan vett és végigcsinált felkészülés, az eredményességhez szükséges a megfelelő mennyiségű gyakorlás, továbbá az előadói készségeket csak integráltan van értelme fejleszteni.

A szerző a jó (hatásos) beszédet az atomenergiához hasonlítja. „Építeni és rombolni is képes. Pontosan céloz, óriási erejével világokat növeszthet és tüntethet el, de mindenképpen elsöprő, zsigerekig ható.” (12.) Izgalmas gondolat és hasonlat ez, ám az ilyen és ehhez hasonló tételmondatok ellenére sem kristályosodott ki a mű célja az olvasás végére érve.

A 123 oldalas könyv első fele a nonverbális kommunikációtól nagy lépésekben egészen a kiváló előadás ismertetéséig jut. Habár valóban fontos tudnivalókról olvashatunk, nem világos, hogy a harmadik fejezetben foglaltak miért kifejezetten a vezetői retorikára vonatkoznak? Egyebek mellett például a bevezetés és az összefoglalás kidolgozása minden rétornak megkerülhetetlen feladata.

A következő húsz oldal számba veszi az előadók leggyakoribb problémáit. Ezek a témák csak említés szintjén jelennek meg a könyvben, pedig a szónok félelmei, a hitelesség megőrzése, a generációk közti különbségek mind-mind valós nehézségek lehetnek. Egy-egy történetnél nem kapunk több segítséget, pedig éppen ezek a kérdések jelenthetik az igazán nagy kihívásokat a fejlődés rögös útján.

Végül mintegy 50 oldal foglalkozik a beszédtechnikával. Ez a fejezet rendkívül alapos. Ábrákkal és mini gyakorlatokkal vezet végig minket a szerző a téma főbb részein. Minden területet egy-egy történet színesít. Ezek a személyességgel átitatott anekdoták eddig is megjelentek a könyvben, de itt különösen jól esnek, mert megkönnyítik a szárazabb, informatívabb bekezdések befogadását és megértését.

Sokat gondolkodtam a könyv címén. Vajon én kezdő vagyok vagy hadaró? Vajon vannak-e további kategóriák? Ha igen, melyek ezek, és hogyan érhetek el odáig? Ezekre a kérdésekre Illés Györgyi nem ad választ. Tovább gondolva a szerző hasonlatát a jó beszédről: önmagában attól, hogy olvasok a nukleáris energiáról, még nem lesz a házamban világosság.

Emberként és előadóként mindenki más és más nehézségekkel küzd. Kategorizálás nélkül, és függetlenül attól, hogy valaki vezető beosztásban dolgozik-e, az előadói készségeink folyamatos fejlesztésére érdemes időt és energiát szánni. Ennek első lépése lehet egy könyv elolvasása, de a valós munka a gyakorlással kezdődik el. Így tehát (a címével ellentétben) ez az írás sem kizárólag vezetőknek szól, és az igazat megvallva, nem is a vezetői kommunikáció áll a fókuszában. A retorikával ismerkedőknek azonban jó kedvcsináló lehet a kompaktsága és olvasmányossága miatt, emellett a konkrét (elsősorban beszédtechnikai) gyakorlatok a kezdő szint felett is segíthetnek a fejlődésben.

Illés Györgyi, Kezdők és hadarók. Retorika és beszédtechnika vezetőknek, Beszédcentrum, Budapest, 2018.

Kommunikációs könyvek szemléje III.

Pej András következő szemléjében egy magyar kommunikációs tréner könyvéről írt recenziót:

Györffy Kinga, Add elő magad. A magával ragadó előadás titkai, Budapest, 2015.

Györffy Kinga Add elő magad című komunnikációs könyvének recenziója

Ahogyan a szerző írja ajánló soraiban: „Magával ragadó előadóvá válni nem ellazulás, hanem elszánás, elköteleződés és kemény munka.” Ezen állítással csak részben tudok egyetérteni. Biztos, hogy szükség van elszántságra, elkötelezettségre és a kemény munkára, ugyanakkor fontosnak tartom az ellazulást is! Miért? Mert nem tudunk magával ragadó történetet mesélni, ha feszültek vagyunk, ha szorongunk.

Mivel nem értek egyet a megfogalmazott állítással, Györffy Kinga nekem nem ajánlja meleg szívvel a könyvét. De azért én elolvastam.

Elképzelhető, hogy néhányan megütköztek a hatásvadász bevezetőn. Talán figyelemfelkeltő volt, talán elgondolkodtató, de mindenképpen intenzívebb egy átlagos könyvajánló kezdeténél. Györffy Kinga könyve is ilyen. Hatásvadász, hiszen már a borítón azt olvashatjuk, hogy „az első magyar könyv a storytelling-ről”. Persze, ha igazán a magyar nyelvet helyezné előtérbe, akkor a történetmesélés vagy a történetmondás kifejezést használta volna. Ezen pedig csak azért akadok fenn, mert a könyv nem csupán a „storytelling-ről” szól, hanem a magával ragadó előadásról, ahogyan azt a cím és az alcím is jelzi. A könyv tartalma is ez. Néhány specifikus résztől eltekintve, általános előadás-technikai, és retorikai útmutatóként szolgál a könyv. E tekintetben pedig maga is figyelemfelkeltő és elgondolkodtató.

Figyelemfelkeltő, hiszen többségben hazai előadók példáin keresztül hozza közel hozzánk a témát, ami valóban ritka a kortárs kommunikációs szakirodalomban. Sokkal személyesebb, életszagúbb így a könyv egy magyar olvasó számára. És elgondolkodtató is, hiszen rengeteg tanácsot, ötletet fogalmaz meg, amiken akár napokig is töprenghetünk. Ám ebben rejlik a legnagyobb csapda lehetősége is! Ami nem a könyv csapdája, hanem saját magunké. Az „elszánás, elköteleződés és kemény munka” nem ott kezdődik, hogy elolvassuk ezt a könyvet, hanem ott, amikor letesszük. Azon a ponton kellene elhatároznunk, hogy a következő előadásunk elkészítése során melyik ötletet fogjuk kipróbálni a könyvből.

1Én ezt tettem, miután elolvastam könyvet. A 62. oldalon javasolja a szerző, hogy alkossunk rejtvényt. A Retorikaiskolánk haladó csoportjának gálaestjén próbáltam ki ezt, méghozzá úgy, hogy a kivetített prezentációm második diája egy fekete háttéren nagy fehér egyest ábrázoló kép volt. Az előadás végén természetesen feloldottam a talányt. Az üzenetem az volt, hogy mindig csak egy lépésre fókuszáljunk, mégpedig a következőre. Nekem így sikerült teljesítenem a Spartan Race-t, a diavetítésem pedig e sportesemény élménybeszámolója volt.

A tartalmasság, illetve a korábban említett „storytelling könyv” pozícionálás miatt a struktúra nem könnyen követhető. Keverednek az előadó személyére vonatkozó javaslatok az előadás-technikai tippekkel, időnként többször is eljutunk ugyanahhoz a témához (így például a 203. oldaltól kezdődik egy hosszabb rész, mely az interakciót taglalja, de a hallgatóság felé intézett kérdés előkerül már a bevezetésről szóló részben (65. oldal) és a befejezésről szóló részben (80. oldal) is).

Ugyanakkor, ha konkrét, kézzel fogható ötletekre, tanácsokra van szükségünk az előadói képességeink, illetve beszédeink fejlesztéséhez, akkor Györffy Kinga könyvében sok ilyet találunk. A jó (úton haladó) előadók közös tulajdonsága az, hogy folyamatosan szeretnének fejlődni, ehhez pedig kiváló útitárs ez a könyv.

Átfogó retorikakurzusunk indul 2019 tavaszán

Alapozó szintű, átfogó retorikakurzust indítunk 2019 tavaszán. A 2013 tavasza óta minden félévben, töretlen népszerűségnek örvendő kurzusunk bevezetést nyújt a kommunikáció legfontosabb témaköreibe és felkészít egy ötvenfős közönség előtti, prezentációval kísért nyilvános beszédre. A gyakorlatorientált, hétről-hétre zajló, kicsoportos munkát egy női és egy férfi tréner kíséri. A hosszú távú fejlődés záloga a komoly erőfeszítés és az időbeli befektetés, ezért kurzusunkat azoknak ajánljuk, akik valóban biztos alapokra és jelentős fejlődésre vágynak. A képzést sikeresen teljesítők egy gálaesten tehetik próbára a megszerzett tudásukat, amivel együtt olyan tanúsítványt is kínálunk leendő ügyfeleinknek, amivel továbbléphetnek a haladó szintű átfogó retorikaképzésünk vagy a speciális kurzusaink irányába.

A kurzus 2019. február 5-én indul Budapest belvárosában. Az öt hónapon át tartó képzés keddenként, 17.30-kor kezdődik. A kurzust kísérő trénerek Steiger Anita és Pej András lesznek. A képzés tematikája elérhető ide kattintva. Minden érdeklődőt egy első interjúra invitálunk, aminek a keretében további részletek mellett, személyesen is meg lehet ismerni a képzést kísérő retorikatrénereket, illetve az interjú keretében felmérjük az érdeklődő retorikai képességeit is. Ez utóbbiakról visszajelzést adunk és egy héten belül kiértesítjük a jelenkezőt arról, hogy tudjuk-e fogadni a csoportba vagy más képzési formát tartunk számára megfelelőbbnek. Jelenleg a csoportba még 0 szabad hely van, a kurzus betelt. Jelentkezni így lehet, azoknak pedig és a kurzuson való részvételt így lehet ajándékba adni. Legközelebb 2019 őszén indítunk alapozó kurzust.

Jelentkezem

Puzsér Róbert retorikája

Pej András beszédelemzése Puzsér Róbert nyilvános beszédei közül egy politikai felszólalását vizsgálja.

Kritikus a nagyító alatt

A beszédelemzés alapjául szolgáló felvétel a képre kattintva érhető el.

puzser-robert

A beszéd kontextusa

Puzsér Róbert, az „ország kritikusa” felkérést kapott, hogy tartson egy beszédet 2017. december 15-én a Jobbik tüntetésén, amely a Fidesz-székház előtt volt. A tüntetésre az Állami Számvevőszék által kiszabott bírság miatt került sor. Az eljárás tisztasága sokakban megkérdőjeleződött, ezért a tüntetésen a Jobbikon kívül sok más ellenzéki is megjelent. Saját elmondása szerint Puzsér nem szimpátiából, hanem csakis szolidaritásból vállalta a beszédet.

Habár a megnyilatkozás helye nem megszokott a kritikustól, a témaválasztás, a beszédében hangsúlyozott összefogás és szolidaritás gondolata, és természetesen a stílus sem üt el Puzsér eddigi megnyilvánulásaitól.

Műfaját tekintve politikai beszédről van szó, mert bár nem politikus tartja, de pártrendezvényen hangzik el és aktuálpolitikai kérdéseket taglal. E műfaj sajátossága, hogy a hallgatóság rendszerint heterogén. Ez a szóban forgó esetnél sem volt másképp, az előadó ezt tudhatta is előre, így jó érzékkel, bár kissé nyersen szólítja meg az általa „szürreális koalíciónak” nevezett igen vegyes résztvevőkből álló hallgatóságot (0:25-1:15)

Kapcsolat a hallgatósággal

Habár megszólítja, de eleinte nem nyeri meg magának a közönséget. A verbális köszöntés megtörténik a beszéd elején, sőt, még egy viccnek szánt felütés is elhangzik, de ez inkább gúnyosan hat, távolítja a hallgatóságot. Ez a fajta feddő indítás jellemző Puzsérra. Szokatlan módszer, amely kétségkívül hatásos, figyelemfelkeltő a szokatlanságából fakadóan, de egyúttal udvariatlan is. Közkedvelt „beolvasó” kritikus hangvétele itt nem működik jól, mivel a jelenlevőkből csinál viccet. Az előadó hitelességét tovább gyengíti, hogy a kimondott szavak ennél a résznél nincsenek összhangban a nonverbális kommunikációval. (0:15) „Ránézek ennek a tüntetésnek a résztvevőire…”, mondja az előadó, miközben a jegyzetét nézi.

A leírt szöveghez való ilyetén ragaszkodás jele még a lámpaláznak (hiszen az előadás elején tart ekkor, továbbá szájszárazság is észlelhető), illetve a beszéd nem elegendő gyakorlásnak, de az biztos, hogy az előadó szenvedélyes stílusát megtöri az, hogy bele-belenéz a papírjaiba. A „szürreális koalíció” hosszas (50 másodperces) és nem túl hízelgő bemutatása, továbbá a hallgatóságon élcelődés oda vezet, hogy az első tetszésnyilvánítás csupán a beszéd egyharmadához közelítve hangzik el. (1:47)

Érdemes itt szót ejteni a tapscsapdák alkalmazásáról. 1:47-nél mintha még nem számított volna a tapsra, hiszen tekintete már a jegyzetet fürkészi a folytatás miatt, nem veszi fel a hallgatósággal a szemkontaktust. Az ezt követő élcelődés után viszont visszafogott a nevetés, itt némi bizonytalanság érezhető az előadón. Már veszi a levegőt a folytatáshoz, de végül mégis tart szünetet, ami miatt két „cuppantás” hallatszik, amit a mikrofon felerősít. 2:22-nél viszont kitartja a szünetet, ugyanakkor a felsorolás gyors és összetett, így lassabb a dekódolás, késik a taps. 2:34-nél jön a taps, de az előadó nem hagy elég időt rá. Az első jól sikerült alkalmazás a kulcsüzenet átadásakor történik, itt minden szót hangsúlyoz („együtt-kell-működni”), és helyesen tartja a beszédszünetet is. A továbbiakban már jól használja a tapscsapdát. (4:51, 5:41)

A hallgatóság megnyerése 1:20-tól kezdődik, amikor elindul a kormánypárt és a hozzá tartozóknak gondoltak viselkedésének pellengérre állítása. Retorikai kérdésként fogalmazza meg a mondandóját, hasonlóan szürreális koalíciónak titulálva a kormánypártot, holdudvarát, illetve ide kapcsolva az MSZP-t is. A „Nem szürreális az…?” kezdetű mondatokat anaforaként és fokozásként is használja, nyilvánvalóan építve arra, hogy a hallgatóság nagyon is szürreálisnak tartja az elhangzottakat.

2:46-tól már áttér az ország szürrealitásának bemutatására, folyatatva az előbbi technikát. 3:36-tól kezdődik tulajdonképpen a probléma megfogalmazása: az összefogás sürgetése. Habár azt a kifejezést használja, hogy „Nekünk, magyaroknak” (3:50), mégis tulajdonképpen egy hatalmon levő politikai párttal szemben próbál közösséget képezni, kizárva az összefogásból azokat, akik nem ellenzékiek. Ez szimpátiát kelt a hallgatóságban az előadó iránt, és a műfajtól sem idegen, de logikailag vitatható. Itt hangzik el az előadás kulcsüzenete is, miszerint „bizonyos ügyekben együtt kell működni” (4:17). Ez hozzávetőlegesen a beszéd kétharmada, ami ideális választás, hiszen előzetesen helyet készített az előadó a mondanivalójának, a továbbiakban pedig magyarázni, mélyíteni tudja ezt. Ez meg is történik, ismét anaforát alkalmazva („Ezt diktálja a…”) érvel a kulcsüzenet igazsága mellett, hatásosan, hiszen 4:51-nél már skandálás hallható a közönség részéről, az előadás során először.

A szavakon túl

A pulpitus miatt keveset látunk az előadóból. Mivel télen és szabadtéren tartották az eseményt, ezért a kabát viselése érthető. Pozitív, hogy nem mintás vagy rikító darabról van szó, így nem vonja el a figyelmet. A már említett gesztusokat is korlátozza a takarás. Szinte csak a jobb kéz gesztikulál, ennek intenzitása a szenvedélyességgel arányos, de az általánosságban elmondható, hogy a szónok erőteljes gesztusokat használ (pl. ökölbe szorított kéz, mutatóujjal mutatás vagy figyelmeztetés stb.).

A mimika azonban a pulpitus és a kabát takarása, a gesztusok egyoldalúsága, illetve az erős megvilágítottság miatt rendkívül hangsúlyosság válik, helyenként kirívóan intenzív (például 0:21-0:25).

A vokalitást illetően említésre méltó, hogy a hangerő, a hangszín és a dallamosság (hangsúlyok, ritmus) megfelelő, a legfontosabb részeknél a szenvedélyességet jól érzékeltetik, erősítik. Az artikuláció nyitott, érthető, nyelvbotlás csak elvétve fordul elő, inkább a beszéd második felében (pl. 6:08). A légzés viszont pont annyira hangos, hogy a mikrofon már felerősíti. Ez azért különösen fontos, mert az előadó habitusából fakadó felfokozott előadásmódja igen levegőigényes. Olyan is előfordul, hogy a mondat végére kifogy a levegőből (3:47-49).

A mondanivaló

5:10-től méltatja az eseményt és a jelenlevőket („az itt jelenlevő személyek és pártok precedenst teremtettek”), ezzel megkezdődik a mozgósítás, amely szintén a politikai beszédek gyakori jellemzője. 5:34-nél már előrevetíti az ellenzéki összefogás sikerességét, „Orbán és rendszerének” megbukását. Ezt a beszédtempó lassításával, a hangerő csökkentésével ellenpontozza, és ez által nyomatékosítja. Ráerősít továbbá az is, hogy a végig kizárólag jobbkezes gesztikuláció itt oldalt vált. A vízió azonban fogalmi zavart hordoz. Puzsér szavaiból azt halljuk, hogy „a polgári demokrácia üti azt a rezsimet, amelynek a lelke a korrupció”. Itt ő a polgári demokrácia alatt az ellenzéki összefogásra gondol, de nem szerencsés ez a kép, mivel ez a fogalom igen erőteljesen kapcsolódik a FIDESZ-KDNP-hez, ráadásul átpolitizálttá vált.

Az előadás során végig kifejezetten erős képeket használ, főleg az emberek, szervezetek jellemzésére. E tekintetben egyik oldalt sem kíméli. A hallgatóságot azzal segíti, hogy a beszéd elején a neveket is hozzáteszi („Heller Ágnes, a marxista prófétanő”, „Németh Szilárd rezsibiztos”), viszont időnként túloz („a Ron Werber vezette LMP”; „végvári kapitány Toroczkai László”). 2:00-tól már a hallgatóságnak kell az elhangzottakat értelmeznie, megfejtenie. Ezek az utalások néha egyértelműbbek („állatokat gyilkoló kamukeresztény”; „felcsúti gázszerelő”), máskor nehezebb kibontani őket („ruszki kaviárt zabáló, szotyit köpködő pszichopaták”), amit okozhat az, hogy Puzsér felolvassa a beszédét, márpedig az írott és a hallott szöveg értelmezése eltérő sebességgel történik.  Az mindegyik jelzős szerkezetre igaz azonban, hogy nagyon erőteljes, szemléletes, érzékletes, különösen az előadó vokalitásával együtt.

A beszéd végén a hangulat már inkább leszállóágban kerül, a kulcsüzenet környéki felfokozottság főleg a hallgatóság, de az előadó részéről is múlóban van. Zárásként még elhangzik egy keserédes vicc, de ez már szinte súlytalan. A tapsot az előadó csak részben állja ki, elkezd levonulni a színpadról. Ugyanakkor az arca beszédes, eddig nem tapasztalt őszinte mosoly és biccentés látható. 6:30-nál a kikerekedett szem és a homlokráncolás egy pillanat alatt elmúlik, mintha a kritikus-szerepből visszaváltott volna egy közvetlenebb, barátságosabb viselkedésre.

Összegzés

Akkor kongruens és hiteles egy előadó, ha szerepei és előadásának műfaja között önmaga nem vész el. Nem ember vagy kritikus, hanem ember és kritikus. Ahogyan Babits Mihály fogalmazott az ókori vir bonus eszmény után szabadon: “A jó szónok első sorban igaz ember.” Puzsér mint ember nem jelent meg a beszédben, csupán a kritikus intései hangoztak el, a szolidaritás egyéni megnyilvánulása nem mutatkozott meg, pedig a beszéd épp egy olyan tüntetésen hangzott el, mely az egymásért kiállás fontosságát akarta megmutatni. Lehet, hogy a szándéka más volt, de retorikája nem tanúsította, hogy a valódi összefogás mögött önmaga is ott állna, így az üzenete sem érhetett valójában célt.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Alapozó kurzust indítunk 2018 őszén

Általános retorikai képzéseink közül alapozó kurzust indítunk 2018 szeptember 26-án. A szerda esténként (17:30-19:30) Budapest belvárosában -várhatóan a Ward Mária Gimnáziumban, induló kurzust trénereink közül Steiger Anita és Pej András fogják vezetni.

Az alapozó kurzust azoknak ajánljuk, akik biztos és széles alapokat akarnak lefektetni saját kommunikációjuk terén elsősorban nyilvános beszédhelyzetekben (legalább 6 és legfeljebb 50 főig) és a magánbeszélgetéseik során. Különösen azoknak ajánljuk ezt a képzést, akik akár rendszeresen ad(hatná)nak elő, de a lámpaláz vagy más alapvető technikai nehézség miatt nem érzik magukat sikeresnek és hosszú távon szeretnének otthonosan mozogni a kommunikáció legfontosabb formáiban. A képzés sikeres elvégzése lehetőséget biztosít arra, hogy akár az általános retorikakurzusok következő, haladó szintjére lépjen a résztvevő, akár olyan speciális kurzusokba kezdjen, mint a vezetői, igazságügyi, üzleti, egyházi kommunikációt fejlesztő képzéseink egyike.

Kurzusainkat felvételi interjú előzi meg, amire az info@retorikaiskola.hu címen lehet jelentkezni. Ugyanezen a címen tudunk további részleteket (árak, interjú kritériumai, kurzus időpontja) is közölni a kurzusról. Az előjelentkezés időszaka lejárt, jelenleg a jelentkezés időszakunk folyik, összesen 0 szabad hely van a 7 fős csoportunkba. A jelentkezések sorrendjében hívjuk interjúra az érdeklődőket.