Hogyan közöld, hogy likvidáltál egy terroristát?

Retorikai elemzésünk az Egyesült Államok elnökének tegnapi televíziós bejelentéséről készült. Joe Biden egy több hónapig tartó CIA akció sikeréről tájékoztatta Amerikát és a világot 2022. augusztus 1-jén. A beszéd legérzékletesebb, érzelmi hatáskeltés szempontjából kifejezetten tanulságos kommunikációját két kameraállásból is érdemes figyelemmel követni: a Fox csatornáján szemből, a Fehér Ház csatornáján oldalról. Az időbélyegeknél az előbbit F-fel, utóbbit WH rövidítéssel jelöljük.

Egyetlen mozzanatra koncentrálunk ebben a beszédelemzésben, ez pedig az a momentum (F 2:09–2:20 és WH 2:03–2:14), amikor az al-Káida vezetőjét sikeresen likvidáló akció bejelentésének az érzelmi tetőpontját teremti meg a szónok. Az ebben a 11 másodpercben elhangzottakat így lehetne magyarul tolmácsolni:

Nem számít, hogy mennyi időbe kerül […],

nem számít, hogy hol bujkáltok […],

ha veszéllyel fenyegetitek a népünket, az Egyesült Államok meg fog találni […] és el fog intézni benneteket.

Amiért működik az érzelmi ráhatás

Az angol grammatika sajátosságaként a többes szám második és az egyes szám második személy egyszerre érthető a “you are” kifejezés alatt, így a terroristáknak és napjaink külpolitikai helyzetét figyelembe véve, akár az USA minden más ellenségének személyesen és kollektíven is intézett szavakként érthetőek a beszédnek ezek a verbális gesztusai. A kimondott szavak erejét ezen a kétszeres megszólításon túl az is adja, hogy a “no matter/nem számít” kétszeres megismétlése, a kétféle mellékmondat zárásnak köszönhetően az egyszerű parallelizmusból fokozássá válik. Először az időre, aztán a helyre mutató fokozás a tér-idő két klasszikus dimenziójának kizárásával készíti elő a soron következő főmondat hatását. A szövegben rejlő párhuzamok első két tagjára szimmetrikusan felel a főmondat kettős fenyegetése: “meg fog találni és el fog intézni”.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy a beszéd során többször is a saját parancsnoki szerepe miatt egyes szám első személyben fogalmazó elnök, a főmondat alanyául az Egyesült Államokat tette meg ezen a ponton. Ezzel erős, a fenyegetést tovább fokozó ellentétet képzett, ezt sugallván: te támadsz minket egyedül, egy egész ország áll majd bosszút rajtad. A helyre utaló, második mellékmondatra (nem számít, hogy hol bujkáltok) felel a főmondati állítások közül az első (meg fog találni az USA). Keretes szerkezetként pedig összeolvasható a megnyilatkozás legelső és legutolsó tagmondata, az üzenetet mintegy bilincsbe zárva : “Nem számít, hogy mennyi időbe kerül… az USA el fog intézni benneteket.”

Joe Biden az érzelmi hatáskeltés egyik kiemelt beszédhelyzetében.

Joe Biden az érzelmi hatáskeltés egyik kiemelt beszédhelyzetében. Fotó: The Guardian

A verbális kommunikáció nem érne annyit, ha a beszéd hangzó részét rosszul képezné az Egyesült Államok elnöke. Biden a fordításban három ponttal jelzett helyeken hatásszünetet tart, egyik sem éri el, de megközelíti a teljes másodpercet, és általában is kimért, a természetes beszédtempójához viszonyítva lassú és tagolt sebességgel formálja szavait. Az angol nyelv prozódiájának megfelelően, de ezen felül enyhe hangerő fokozással és még inkább az artikuláció nyitottabbá tételével kiemeli a cselekvéseket jelölő igei állítmányokat. (“takes” F 2:11, “hide” F 2:13, “threat” F 2:14–15, “find you” F 2:18; take you out F 2:19–20) Különösen az első és a negyedik állítmány kiejtésénél (“takes” F 2:11, “find you” 2–18) figyelhető meg, hogy az ajakréses hangok és a szókezdő spiráns (“f-ind you”) kiejtésénél a felső ajkát mennyire megfeszíti a szónok, üzeneteit szigorúan, mintegy kipréseli magából.

A nonverbális kommunikáció értékeléséhez érdemes a másik, egész felsőtestet mutató kameraállásra figyelni, amelyet a Fehér Ház csatornáján rögzített felvétel mutat meg jobban, de a hatása a Fox-on keresztül is világosan kivehető.

A szónok testbeszéde úgy segíti az érzelmi hatáskeltés eddig eszközeit, hogy erős szemkontaktust próbál tartani, a “nem számít, hogy mennyi időbe kerül” tagmondat közben két kezét összetéve, lassú, de kimértségében is határozott mozdulattal, felsőtestével előredőlve birtokba veszi a pulpitust. (WH 2:05) Az amerikai kultúrából és Joe Biden sikeres politikai kommunikációjából is ismerős gesztus az önmagában már a direktsége miatt is fenyegető – ezért Európában vagy Ázsiában alig használható –  kimutatás gesztusa. (WS 2:12) Ahogy ennek a sikere már a 2020-as elnökjelölti vitákban is megmutatkozott, úgy itt is erős hatást tudott elérni vele. (Az akkori vitáról itt érhető el videós elemzésünk, azon belül 21;16-tól kerül terítékre ugyanez a mozdulat.) A jobb kéz mutatóujjának lassú, de annál határozottabb gesztusa, kiegészül a bal kéz dominanciát kifejező mozdulatával, amellyel a szónok megragadja a pulpitust. Amikor a közlési egység végére ér az elnök, jobb kezét párhuzamos pozícióba helyezi a ballal és ezzel testtartása az egyik legmagabiztosabb nonverbális üzenetet közvetíti: stabil vagyok, megvédtem most is a hazámat és eltökélt vagyok, hogy a jövőben is ugyanezt tegyem.

Ami retorikai szempontból nem sikerült

A fentiek sikerét érdemben egyetlen mozzanat tudta gyengíteni, ez pedig éppen a szemkontaktus ingadozása. Az elnök ugyanis súgógépről olvasta most is a beszédét, a szemmozgás pedig még ezeknél a szuggesztívnek szánt soroknál is észrevehető. Látszik, hogy kigyakorolta és a beszéd szerkezeti csúcspontjaként kezelte ezt a mondatot Joe Biden, de az igazi érzelmi hatáskeltés akkor tudott volna létrejönni, ha nincs szüksége súgógépre. Ennél sokkal látványosabb, de egyrészt az időbeli távolság, másrészt a fentiek sikere miatt a csúcspontig elhalványul a kezdés ügyetlensége. Figyeljük meg, hogy a Fehér Ház csatornáján közzé tett változat elejéről levágott, de a Foxnál látható, pulpitushoz lépésnél mi történt! Az elnök bal kezében a maszk, amely most kevésbé a vezetői megfontoltságára, sokkal inkább a kiújult koronavírusos fertőzésre emlékeztetheti a nézőket. A pulpitushoz lépésnél a hosszan a jegyzetekre szegezett pillantás, a jobb kéz támaszkodó mozdulata és leginkább az enyhe megingás (F 0:03) erőtlenséget és gyengeséget sugall. A rossz kezdethez képest a most elemzett részben Joe Biden homlokegyenest az ellenkezőjét tudta sugározni, de az indítás ez egyáltalán nem volt ígéretes.

Kevés vezető életében kell megválaszolni ezt a kérdést: hogyan közöld, hogy likvidáltál egy terroristát? Mégis minden közszereplő és vezető számára fontos látni azt, hogy mivel és hogyan tud hatást gyakorolni másokra. És csak óvatosan kockáztatjuk meg az analógiát, hogy minden vezetőt érhet olyan támadás, amit vissza kell utasítania. Távolról, de minden ilyen kommunikációs helyzet hasonlít egymásra. A profik már a karrierjük elején tudják: a retorika számít, például az érzelmi hatáskeltés miatt is.

További beszédelemzéseink itt érhetőek el. Ha Ön is szeretne ehhez hasonló retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide. Ha pedig ezen a szinten szeretné érteni mások retorikáját, a kiváló szónokképzésünkön tudja azt megtanulni.

Áder János újévi beszéde – 2022

Áder János utolsó, köztársasági elnökként megtartott újévi beszéde, retorikai szempontból gyöngébben sikerült, mint a tavalyi. Az eddigi években megtartott beszédeihez viszonyítva ez a kilencedik a korábbiak átlagához sorolható és elmarad az egyedül hatásosnak mondható 2021-es köszöntőhöz. A 2015 óta megtartott újévi beszédeiről írt elemzéseink itt találhatóak meg. A köztársasági elnök 2022. január elsején elmondott beszédének most következő elemzése pedig ezen a felvételen alapul.

Áder János köztársasági elnökként 2022. január 1-jén tartott utoljára újévi köszöntő beszéde a köztévé nyilvánossága előtt. Jeltolmácsként Weisz Fanni kommunikálta az újévi beszédet.

Újításaiban rossz, megőrzött gesztusaiban sikerületlen vagy feleslegessé vált az, amit retorikailag nyújtott Áder János ünnepi köszöntőinek záró akkordja. A tavalyi beszédhez hasonlóan idén sem koccintott a két kommunikátor a beszéd végén, ahogy a „boldog” jelző is elmaradt a jókívánság szokásos formulájából. Alighanem ugyanaz a megfontolás vezette ezeket a verbális és nonverbális döntéseket, amely tavaly is redukálta a járvány miatt a beszéd ünnepi gesztusait. Ami akkor erős variációt adott, ismételve gyöngébb, sőt, valamelyest visszamenőleg is gyöngíti a 2021-es teljesítmény eredetiségét.

Ahogyan látszik és hallatszik a beszéd

Az elmúlt évtizedben a legtöbbet Áder János artikulációja, beszédtempója és az úgynevezett szupraszegmentális jegyek közül a beszéd kifejezőerejének technikai összetevői, például a beszéddallam fejlődött. Ennek a gyakorlatnak most is világosan látszanak az eredményei például az ajakréses hangok formálásakor. A felvétel hangbeli minősége alulmúlja a 2020-as év újévi köszöntőjét, akkor nemcsak a köztársasági elnök, de a hangmérnöki stáb is jobb munkát végzett. Természetesen teljesül az érthetőség kívánalma, mégis távoli, már-már fátyolos élményt kapunk, ami nem egyszerűen a hang előrehozásának beszédtechnikai hiányosságaiból fakad. Ehhez tényleg érdemes belehallgatni a 2020-as év felvételébe.

A nonverbális kommunikáció öltözéket illető részében a nyakkendő csomója aszimmetrikusan és túlságosan lazán lett megkötve. Érdemes lett volna a fél-windsor helyett windsort kötni, de legalább pontosítani a felvétel elkészítése előtt a csomó pozícióját. A választott ing gallérja továbbra is túlságosan szűkre szabott, bár kevésbé látványos ez a probléma, mint 2021 előtt volt. Áder János utoljára 2019-es újévi köszöntőjekor állt úgy a kamerák elé, hogy bajuszát ennyire rendezetlenül és emiatt előnytelenül a felső ajkába érve hagyta. Emiatt az idei beszéd esetében is az artikuláció sikeres nyitásait vizuálisan rontotta az arcszőrzet igénytelen viselete, ahogy a nyeléskor is az ajkak összeszorítása előnytelen képet mutatott (pl. 2:02–2:03).

Új eleme volt a tér elrendezésének, hogy az idei évben nemcsak használt egy pulpitust Áder János, hanem olyan képkivágattal készítették, ami lehetővé tette, hogy a köztársasági elnök kézgesztusaiból többet lássunk, mint eddig bármikor az újévi beszédekkor. A döntés a hatáskeltés szempontjából üdvözlendő, azonban világosan látszik, hogy a kommunikációs stáb az évek során a szövegírásra és a beszédtechnikára tudott fejlesztő figyelmet fordítani. A kezek egy profi beszédhelyzethez képest amatőr módon mutatták a szónok feszültségét, amit főleg a jobb kéz ujjmozgásain lehetett tetten érni. Eleve a bal és a jobb kéz eltérő megvilágítása előnytelenül árnyékolta az aktívabb, jobb kezet. Látszik ez például a „második” (1:53–1:54) számnév kimondásakor a mutatóujj tenyérbe húzásán, ami a pislogással egyidőben zajlik. Az, hogy ez a zavar jele volt, a mondat zárásakor kétszeresen ismételt, egészen röviden összeránduló szemhéjmozgás és a mutatóujj kigöngyölése igazolhatja vissza pár másodperccel később. A koncentráció feszültségénél többről van szó, ez az izgalom jele.

A köztársasági elnökre jellemző gesztus a jobb kéz hüvelyk, mutató és középső ujjának összpontosító egybefogása, ami a megértetés, logikai magyarázat és érvelés gesztusa volt már frakcióvezetőként is. 4:15-től a korábban funkciójában helytálló ujjtartás az „Idézzük fel” mondatkezdetnél a mondat lágy intonációjához képest feszes szorítást mutat és ez az inkongruencia lehet a jele annak, hogy a szónok önkéntelenül gesztikulál, beleragadva a korábbi pozícióba már csak egymásba „kapaszkodik” az ujjaival. Az elnöki jelenlét mellett, szokás szerint, Weisz Fanni megjelenése és nonverbális kommunikációja is figyelmet érdemel.

Nyilvános szereplés szempontjából az eddigi legrosszabb választás volt a Sugarbird brand blúzát választani a 2022-es újévi beszéd közvetítésekor. Bár a világosítóknak hála a masni kevésbé dominált, mint teljes megvilágításkor, sőt, a sötét színnel hozzájárult ahhoz, hogy Weisz arcát kiemelje, a magyar népi motívumok, színvilágukkal együtt alkalmatlanok a tévés szereplésre. Feltűnőségük csökkenti Áder János amúgy is jellegtelennek ható retorikai teljesítményét. Ennek megállapításával együtt a körömlakk, a blúz, a rúzs és a nemzeti lobogó pirosa közötti, halvány, árnyalatbeli különbségek szépen harmonizáltak. Az összhatásuk azonban tovább fokozta Áder János sápadt vizuális jelenlétét. Ennek ellenére Áder János nyakkendőjének, ajkának és Weisz Fanni rúzsszínének, ha nem is monokróm, de egymás átmeneteiként ható hármas színkombinációja lehetővé tette, hogy Áder János  visszafogottnak és ne teljesen sápadtnak tűnjön.

Jó döntés volt, hogy a fenti werk fotón még viselt karórát levette Weisz Fanni, mert egységesebbé és követhetőbbé tette retorikai szempontból az újévi beszéd tolmácsolását. A világosítók és a stílustanácsadók közös hibája azonban, hogy a jeltolmács fülbevalója ennyire markáns vizuális elemmé tudott válni. A beszéd során szinte végig (így pl. 4.20-nál) ez az ékszer messze a legfényesebb pontja a teljes képnek. A cél pedig most is az lenne, hogy a kommunikátorok arca és kézfeje legyen centrális.

A beszéd felépítése és verbális utalásai

Stílusában a közérthetőségnek megfelelő szöveg készült idén is. Márai idézettől, Márai idézetig ívelt a beszéd, a megszólítás idézetnyire késleltetett változatával élt a felütés. Név szerint pozitív példákat emelt ki, Szilágyi Áront, Karikó Katalint, de a legfinomabban a 2021-ben elhunyt Csíkszentmihályi Mihályról emlékezett meg Áder János, amikor a tőle vett idézettel verbális emléket állított a magyar származású tudósnak. Ismét élt a felsorolás mellérendelő szerkezeti elemével, ami a megszólítottak körét szélesítette ki a már jól ismert módon (4:33–4:53).

Zömében az elmúlt, 2021-es esztendő összefoglalásával foglalkozott a beszéd, csak az ötödik percben kezdett el a jövőbeli cselekvésre mozgósítani. A jövő idézés képe, amely egy képzeletbeli, kitöltetlen naptár metaforájából indult ki, ha váratlannak nem is, de hatásosnak nevezhetjük, hiszen megélénkíti a befogadói fantáziát. A 2021-es események pozitív mérlegeként az egyéni sikerek mellett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust is megemlítette a köztársasági elnök. Ez azért lehet érdekes, mert az itt elmondott tanúságtétele sokkal maradandóbb retorikai teljesítmény, mint ez az utolsó, ünnepi beszéde. A NEK-es tanúságtétel végén meglepetten tért vissza a tapsoló közönséghez, megjegyezve, hogy őt még soha nem tapsolták vissza. Mi lehet a titok? Retorikai szempontból alighanem a saját és ezen keresztül mások érzelmeihez való hiteles kapcsolódás. Ez az, ami még egy gyöngébb képességű szónokot is érdemessé tehet a figyelemre, ezt Arisztotelész Rétorikája óta tudjuk.

Búcsú

Nem lett volna szerénytelenség, ha az utolsó újévi beszédben a búcsú gesztusával is él Áder János. Ahogy az idei évben már újból helye lett volna a koccintásnak és a hagyományos jókívánságnak is. Mert bár ideje van a gyásznak, de ideje van a táncnak is a Prédikátor könyve szerint. Retorikaiskolánk sem rest a búcsú gesztusával élni, hiszen Magyarország első számú közjogi méltóságának a szerepében több nyilvános beszédét aligha fogjuk elemezni. Tíz év retorikai mérlegeként megállapítható, hogy Áder János személyében a professzionális kihívásokhoz képest egy átlagos képességű szónokot ismerhettünk meg, aki egy konzervatív kommunikációs kultúrájú stáb segítségével, elsősorban a vokális kommunikációban ért el fejlődést. Működése során egy, általunk jónak ítélt ünnepi köszöntő beszédet hagyott maga után 2021. január 1-jén. Nem feledve a pozíciónak kijáró tiszteletadás kötelezettségét, sőt éppen abból kiindulva, reméljük, hogy Áder Jánosnak retorikai szempontból más nemzetek államfőihez képest is méltó utóda lesz egyszer.

Boldog 2022-t kíván Retorikaiskolánk mindenkinek!

Képzési rendünkben a haladó szintű, kiváló szónokképzés keretében sajátítják el rétoraink a retorikai szakelemzés fortélyait. Az ide vezető út első állomására itt tudnak jelentkezni.

Kommunikációs könyvek szemléje X.

Hogyan figyeld és értelmezd mások nonverbális kommunikációját? Recenzió Joe Navarro Beszédes testek című könyvéről.

Amikor kezembe véve a könyvet megpillantottam a borítón az alcímet, elkezdtem fintorogni: „Az FBI-ügynök emberismereti kézikönyve”. Na – gondoltam – ez is biztos csak el akarja magát adni ezzel az FBI-os dumával. Mint a filmekben, amikor odaugranak egy autó elé, felkiáltanak, hogy „FBI, szálljon ki a kocsiból!”, és már le is foglalták a járművet. Persze mindig éppen egy luxus-szuperautó jár arra. De aztán olvasás közben egészen gyorsan megbékéltem. Sőt!

Olyan, mint más

Elsőre hasonlít a könyv más, ugyanilyen témában íródott művekhez. Ebben is végigelemez a szerző egy nagy halom különféle nonverbális jelet. Leírja, hogy mi mit jelenthet, illetve mire utalhat az amit látunk. Navarro jól rendszerezett, könnyen áttekinthető szerkezetet használ. Ha minket például csak a kéz és az ujjak nonverbális jelei érdekelnek, akkor elég a hatodik fejezetet fellapoznunk. Ritkán használom a könyvek végén található név- és tárgymutatót, de ebben az esetben ez igencsak hasznosnak mutatkozik. Ennek segíítségével könnyen eligazodom, akár a körömrágás, akár a madármozdulat, akár a villanykörte szemek érdekelnek.

A kép forrása: libri.hu

Nem olyan, mint más

Sok kép segíti a megértést, és az FBI-os vonal – amitől annyira tartottam – csak annyi szerepet kap, amennyi a színesítéshez és a jobb megértéshez szükséges. Rövid történeteket olvashatunk Joe Navarro praxisából. Rendkívüli módon megörültem, amikor a szerző szóba hozta a kongruens kommunikáció kérdését (352. o.), tudniillik, hogy egy előadó, megszólaló esetében a verbalitás és a nonverbalitás (a vokalitással együtt) összhangban van-e egymással. Navarro a szinkronitás fogalmat használja, de a mondanivaló ugyanaz. Ez a hitelesség egyik kulcskérdése, nem véletlen, hogy a szerző is a megtévesztés kapcsán ír erről.

Ami még sokat segít a téma feldolgozásában, az a könyv második fejezetében taglalt limbikus örökség. Ezzel már a konkrét nonverbális jelenségek felsorolása előtt fényt derít arra, hogy jellemzően miért úgy viselkedünk, reagálunk, ahogy. Később vissza-visszanyúl ezekhez a gyökerekhez, de már itt alaposan megágyaz a megfigyelések jobb megértésének.

A legerősebb rész ennek ellenére mégis a könyv első fejezete, ahol Navarro tíz parancsolat formájában határozza meg azokat a szabályokat, amelyeket embertársaink nonverbális kommunikációjának megfigyelése közben be kellene tartanunk. Mindezt nem kioktató stílusban teszi, hanem segítő szándékkal, hogy mélyebben meg tudjuk ismerni a velünk szemben állót. Ezek között van olyan szabály is, amelyet a többség valószínűleg ismer, például az, hogy a nonverbális jelek csoportjait érdemes keresni és értelmezni. Ám olyan tanácsot is kapunk, ami talán már nem annyira egyértelmű. Számomra különösen izgalmas volt a 7. parancsolat, amely szerint „A változást is fontos megfigyelni mások viselkedésében, mert az gyakorta arra utal, hogy valakinek időközben megváltoztak a nézetei, érzelmei, érdekei vagy szándékai!

A könyv haladó szintű előadóknak is tartogathat újdonságokat, de kezdőként is bátran kézbe lehet venni. Az önálló gyakorlásban nem különösebben segít, de mások megfigyeléséből is rengeteget lehet tanulni, ebben pedig sok támpontot kap az olvasó.

Joe Navarro, Beszédes testek, ford. Bánföldi Tibor, Libri Kiadó, Budapest, 2016. 383 o.

Filmszemle IX. – Buster Keaton: Egy hét

Egy hét (One week) – amerikai némafilm, 1920.

Írhatnánk, hogy Buster Keaton-t senkinek sem kell bemutatni, de az a helyzet, hogy sajnos be kell. Charlie Chaplin mellett ő volt a némafilmek másik nagy sztárja. Színész és filmrendező is volt, filmszemle-sorozatunkba pedig az első önálló munkáját választottuk ki, amelyben természetesen a főszereplőt is ő alakította.

forrás: m.mult-kor.hu

A cselekmény lényegében annyi, hogy a főhős és filmbeli partnere, friss házasként egy lapraszerelt házat kapnak nászajándékba (így már duplán házasok, hö-hö…), amit állítólag egy hét leforgása alatt össze lehet rakni. A film e hét eseményeit mutatja be.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy retorikai témájú filmeket bemutató sorozatban mit keres egy némafilm. Több okból is ide kívánkozik ez az alkotás. Mindenekelőtt bámulatos az, ahogyan szavak nélkül tud egy bonyodalmakban gazdag történetet elmesélni a film. Rendben, elismerjük, hogy néhány felirat azért segíti a megértést, de mégis, a közel 25 perces játékidő tulajdonképpen a két főszereplő zseniális alakítása miatt válik összefüggővé és érthetővé. A mozdulatoknak és a mimikának itt kulcsszerepe van.

A másik, amiről nem lehet elég elismerően szólni, az a humor. Persze, ósdinak tűnik a fekete-fehér kép. Persze, előfordul, hogy sejtjük, hogy mi fog történni. Ám ezzel együtt is sok alkalom kínálkozik, hogy mosolyra húzódjon az ajkunk. Különösen pedig akkor ámuldozhatunk nagyokat – szigorúan nevetés közben – amikor megtudjuk, hogy a filmben semmi sem trükkfelvétel vagy makett, mindent életnagyságban és élesben vettek fel. Már ennyi, és Buster Keaton faarca is elég humorforrást biztosít.

Mai szemmel porosnak tűnhet ez a film, de nem csak a retorikai vonatkozásai, hanem filmtörténeti jelentősége miatt is kihagyhatatlan. Megtekinthető a youtube-on.

Szakmai tartalom: 3/10

Szórakoztatás: 8/10

Összbenyomás: 8/10

A cipőfűző – előadói öltözék 1.

A cipőfűző mind a női, mind a férfi előadók öltözékének kifinomult részlete, ami sokkal több lehetőséget rejt magában, mint azt a nyilvános szereplésben járatlanabbak gondolják. Magától értetődik, hogy egy retorikai teljesítmény nonverbális összképéhez hozzátartozik ez egy színpadon, de ugyanúgy jelentősége van az üzleti tárgyalások vagy a randevúk esetében is. Hiszen az öltözékünk, az illatunkhoz hasonlóan, előbb kommunikál, minthogy megszólalnánk. Három szempontot érdemes figyelembe venni a cipőfűzők kapcsán: a cipőfűző hosszát, színét és megkötési módját.

Kép forrása: shutterstock

Hossz

A cipő kialakításától függ, hogy milyen hosszú a cipőfűző az, ami ideális. Vass László és Molnár Magda A klasszikus férficipő (Vince Kadó, Oldenburg, 2000, p. 181.) című szakkönyvükben a következő méretbeli javaslatokat fogalmazták meg, aszerint, hogy a cipő felsőbőrét hány lyukkal törték át:

  • 2–3 fűzőlyuk esetében 60 cm
  • 5–6 fűzőlyuk esetében 75 cm
  • magasszárú cipőknél 120 cm számít ideálisnak.

A túl hosszú és a túl rövid cipőfűző is megnehezíti a helyes megkötést, de ennél is lényegesebb az, hogy az előadó nonverbális kommunikációjában még egy elegáns lábbelit és ezzel viselőjét is nevetségessé tehet a rosszul megválasztott cipőfűző.

Szín

Megsokszorozhatjuk egy cipő kihasználtságát, ha több színben és/vagy árnyalatban kombináljuk a cipőfűző színét a cipőével. A klasszikus szabály szerint a felsőbőrhoz kell, hogy igazodjon a cipőfűző színe, illetve a cipő bőrének a legsötétebb árnyalatára kell rímelnie a cipőfűzőnek. Ha bizonytalanok vagyunk, válasszunk inkább sötétebb árnyalatot, mint világosat. Mester szintű kommunikátoroknál ennek az elegáns vonulatnak izgalmas kiegészítője lehet egy jó arányérzékkel kiválasztott, váratlan, komplementer szín alkalmazása, ami harmonizál a teljes előadói öltözék más kiegészítőjével (pl. szemüvegkeret).

Kötés

Mindannyian az elsők között tanuljuk meg gyermekkorunkban a cipőfűző bekötéséhez szükséges csomózási technikát. A férfi cipők esetében ehhez a derby esetében az egymást keresztező befűzés, az oxford-cipők esetében pedig a parallel vezetés társul, ha a klasszikus eleganciára rendezkedik be egy előadó. Bár ezek a szabályok már nem olyan mereven követendőek, mint régen, akad azonban egy olyan tanács, amit ritkán tanítanak meg, jóllehet hozzátartozik a cipőviselés kultúrájához: a cipőfűzők feszessége. Mutatom a kedvenc borjúbőr cipőmön (bár a fentebbi képen is jól kivehető) a példát, a megkötésre érdemes figyelni:

 

Ennél a klasszikus, oxfordi fűzésnél, ha felhúzzuk a lábfejre, mindig úgy kell meghúzni a cipőfűzőt, hogy az alsó és kötés alatt közvetlenül elhelyezkedő fűzőlyuknál feszüljön, a kettő között viszont enyhén ernyedt legyen a cipőfűző. Ez adja ugyanis meg azt a rugalmasságot, ami még egy kézzel készített cipő esetében is szükséges ahhoz, hogy a lépés közben tere legyen a lábfejnek és kisebb súrlódással találkozzon a cipőfűző a felsőbőrrel. Ez a háromszoros kímélés a rendszeres hordás esetében is megsokszorozza a három szereplő kényelemérzetét és ezáltal az élettartamát is. Nem mellesleg, a gyakorlott szem azonnal észreveszi egy színpadra kiálló előadó vagy tárgyalóba lépő partnerről, hogy csak sok pénze volt egy jó cipőre vagy viselni is tudja azt. Más az üzenete egyiknek és más a másiknak.

Ha érdeklik az ehhez hasonló tudásanyagaink, iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre ide kattintva.

Filmszemle II. – Hazudj, ha tudsz

Hazudj, ha tudsz! (Lie to me) – amerikai krimisorozat, 2009-2011.

Filmszemle rovatunk második eleme Az USA-ban játszódó sorozatban Dr. Cal Lightman és munkatársai különféle kormányzati szervek, cégek, illetve magánszemélyek megbízására végeznek nyomozásokat, vizsgálatokat. Munkájuk során a testbeszéd, a mimika, illetve az arc mikrokifejezéseinek megfigyelésével jönnek rá, hogy ki hazudik és ki mond igazat. A történet szerint az arckifejezések kutatója és a vizsgálati módszer kifejlesztője Dr. Lightman, a valóságban viszont Paul Ekman, neves amerikai pszichológus az, aki az arckifejezés-felismeréssel foglalkozik. Munkássága során Ekman sokat foglalkozott azzal, hogy bizonyos érzelmek hogyan jelennek meg az emberek arcán. Ő volt az, aki a kutatásaival bebizonyította, hogy vannak univerzális érzelemkifejezések, amelyek kultúrától függetlenül ugyanúgy nyilvánulnak meg.

A kép forrása: mafab.hu

A részek rávezethetnek minket arra, hogy élesebb szemmel figyeljük az emberek nonverbális kommunikációját. A mimika vagy a gesztusok, illetve a kimondott szavak közötti inkongruencia figyelemfelhívó erővel bír. A filmsorozat némelyik epizódja meglehetősen akciódús, de a legtöbbre inkább emberi történetek fordulatos bemutatása a jellemző. A sok tragikus sors megjelenítése miatt inkább csak felnőtteknek ajánljuk, hiszen nem egy könnyed műfajról van szó, de az izgalmak kedvelőinek jó szívvel javasoljuk.

Szakmai tartalom: 5/10

Szórakoztatás: 6/10

Összbenyomás: 9/10

A sorozat legtöbb epizódja megtalálható szinkronizált változatban az indavideo.hu kínálatában. Itt az első rész, ha máris elkezdené.

A tisztifőorvos tünetei – Müller Cecília retorikája

Az előadó

Müller Cecília országos tisztifőorvosként rendszeres szereplője a koronavírus elleni védekezést segítő operatív törzs sajtótájékoztatóinak. Az egyik oldalról mémek tucatjainak szolgáltatott alapanyagot, a másik oldalról pedig sokan a védelmére keltek. Azzal érveltek, hogy Müller Cecília nem színész vagy szóvivő, hanem orvos, így mindenki legyen elnéző vele a beszédei értékelésekor. Több alkalommal is az ország nagymamájának titulálták és nem vitás, hogy megjelenik benne valami az Angela Merkel-féle „Mutti” jelenségből. A csendes határozottság mellett időnként felbukkanó tökéletlenség által Müller Cecíliával szemben is elnézőbbek lehetnénk.

Ugyanakkor napról-napra magyarok millióit tájékoztatja a járványügyi helyzet legfontosabb aktualitásairól, így megszólalásainak a tétje kiemelten nagy. Nem ismert, hogy miért éppen ő az, aki ezt a feladatot elvégzi, de aki kiáll a kamerák elé, és a nyilvánosság előtt beszédet mond, az végzettségtől függetlenül lehet alanya retorikai elemzésnek. Ehhez az alábbi, 2020. április 4-én, az első magyarországi megbetegedések után egy hónappal elhangzott beszédét választottuk. Ez kellőképpen távol van az aktuális eseményektől ahhoz, hogy mérlegre tegyük, ugyanakkor az egyik leghosszabb megnyilvánulása Müller Cecíliának, így jól megfigyelhetők a beszédének jellegzetességei. Ezek zöme egyébként visszatérő, később is észlelhető. Megvizsgáltuk azt, hogy az országos tisztifőorvos megszólalásai hogyan járultak hozzá a róla kialakított képhez. Milyen tehát Müller Cecília retorikája?

Az egyszerűség ne maradjon otthon!

Hazánk jelenlegi egyik, ha nem a legnagyobb kommunikációs kihívását kell teljesítenie Müller Cecíliának. A feladat mesterszintű, hiszen pártálláson, felekezeti hovatartozáson, gazdasági és szociális helyzeten és minden egyéb jellemzőn felülemelkedve kell szólnia a lakossághoz. A megvalósítás vegyes képet mutat, vannak jól és kevésbé jól sikerült elemei. Életvezetési tanácsai néha valóban esetlenek, de az biztos, hogy általuk szinte belép az életünkbe, közel érezheti magához a hallgatóság a szónokot. Az ilyesfajta gondoskodó szülői megnyilatkozásokról feltételezhető, hogy a segítő szándék vezérli a megfogalmazóját. Ennek hatása ugyanazt erősíti, amit a kamerák elé álló rétor megjelenése is üzen. Erre részletesebben nem térünk ki, hiszen ezt többen is megtették már, mélységében elemezve a tisztifőorvos asszony öltözködését.

Az viszont fontos, hogy a visszafogott és elegáns ruházat, az apró, nem hivalkodó fülbevaló, a lila keretes szemüveg és a rövidre vágott, barnára festett haj alapján könnyű felidézni egy képzeletbeli anyukát vagy nagymamát. Ehhez az is hozzáteszi a maga részét, hogy szinte az összes sajtótájékoztatón a megszólalók között Müller Cecília az egyetlen nő és az egyetlen orvos, így ő képes a legkönnyebben megtestesíteni az anyai, nagyanyai gondoskodást. Ezzel a benyomással erőteljesen szembemegy azonban, hogy túlbonyolítja a mondatokat, amelyek sokszor alig követhetőek. Az elemzés alapjául szolgáló videó 222 másodperce alatt mindössze 13 mondat hangzik el, emiatt bonyolult, sokszoros mellé- és/vagy alárendelésen alapuló mondatszerkezeteket hoz létre. Még szembetűnőbb, ha csak az első egy percet vizsgáljuk: ez három mondatból áll, nagyobb szünetek nélkül. A bonyolítás esetenként helytelen szórendet (pl. „ha emlékeznek vissza rá”) is eredményez. Ez még nehezebbé teszi a hallgatóság számára az értelmezést.

Ki kicsoda?

Feltűnő továbbá, hogy a mondatok alanya sokszor bizonytalan. Például 0:58-nál a „mindnyájan úgy véljük” mondatrészből, illetve a kontextusból sem derül ki, hogy kire gondol az előadó a „mindnyájan” alatt. Vagy 3:00-nál: „Újabb áldozathozatalt követel mindnyájunktól”. Nem világos, hogy ki vagy mi követel áldozathozatalt. Lehet ez a vírus is, de jogi szempontból a korlátozó intézkedések bevezetését eldöntő szerv miatt kényszerült változtatni a lakosság az addigi életvitelén.

A tavaszi szép idő beköszönésekor távolságtartásra és a csoportosulás elkerülésére kérni az embereket egyébként sem egy hálás feladat. Ezt valószínűleg Müller Cecília is érzékeli, erre utal a 2:55-nél hallható több másodperces sóhajtás a gondolatmenete elején, illetve a logikátlan érvelés a befejezésnél: „különösen is nagyon figyeljünk most, mert ezt egyre nehezebb lesz mindnyájunk számára betartani”. Világos, hogy nem azért kell jobban odafigyelni a szabályok betartására, mert ez egyre nehezebb lesz. Érveléstechnikai szempontból az sem mindegy, hogy a megnevezett intézkedések forrásaként mit jelöl meg a szónok, hiszen ez az alany könnyen válhat bűnbakká a hallgatóság szemében.

Ebben a beszédben Müller Cecília a rossz hírek hozója, de meglepő lehet, hogy 3:10-nél és 3:33-nál is elhangzik a „Kérem szépen” kifejezés, amit hazai közszereplőktől igen ritkán hallunk a lakosságra nézve kedvezőtlen döntések publikálásakor. Mintha ő egy személyben, minden kedvességével kérlelné a hallgatóságot az intézkedések betartására. A váratlanság, a szokatlanság és az előadó személye miatt van meggyőzőerő a közlésben.

Vokális és nonverbális tüntek

Habár az artikuláció jobb oldali aszimmetriát mutat, a beszéd érthető. A csíptetős mikrofon a hangot jól közvetíti, de ezzel együtt a hangos levegővételt is felerősíti (pl. 1:53, 2:05, 2:10). Ez az egyik ok, amiért a helyes légzéstechnika elsajátítása kiemelten fontos feladata egy ehhez hasonló, mesterszintű retorikai kihívás résztvevőjének. Hallható az is (pl. 2:48-nál: „amikor az feltétlenül indokolt”), hogy az elégtelen légtámasz miatt a mondatok végén érdessé válik a hang. A beszédtempó megfelelő, szünetből azonban kevés van, ami a bonyolult mondatszerkesztés miatt hiányzik különösen. Megfigyelhető némi ö-zés, de nem zavaróan sok. A beszéd ugyanakkor nem dallamos, Müller Cecília nem tudja értelemtagolóan szétválasztani a mondandóját. Hangsúlyozás gyanánt inkább csak egy-egy szó megnyomását (pl. 1:40-nél a „kiugró”) észlelhetjük, de ezek szerepe nem jelentős, a monotóniát nem ellensúlyozzák.

Egyértelmű, hogy van valamifajta jegyzet vagy megírt szöveg az előadó előtt. A beszéd elején még viszonylag sokszor tekint a pulpituson elhelyezett segédanyagra, de ezzel együtt egészen jól tartja a szemkontaktust a kamerán keresztül. Esetenként észlelhető gyakori pislogás (pl. 0:25-nél), ezt jellemzően akkor láthatjuk, amikor a mondat lezárásával, illetve a következő gondolat megformálásával foglalkozik az előadó.

Van azonban egy olyan rész, amikor szembetűnő a szemkontaktus megtörése, ez 2:32 és 2:50 között látható, amikor Müller Cecília arról beszél, hogy kontroll alatt tartható a járvány. Ebben az esetben a félrenézés miatt megszakad a kapcsolat, az üzenet ezáltal nehezebben jut el a hallgatósághoz. 3:12-től, amikor a fent említett kéréseit megfogalmazza, sokkal kitartottabb, hosszabb a szemkontaktus, ez a rész tehát valószínűleg fejből hangzik el.

E két példán keresztül érzékelhető, hogy mennyit hozzátesz a kapcsolat minőségéhez, és ezáltal az előadó hitelességéhez is a meglévő szemkontaktus. Amikor ez rendben van, akkor könnyebb figyelni és könnyebb hinni a beszélőnek. Amikor viszont megtörik, akkor felmerülhet a hallgatóságban, hogy vajon mire gondol, mivel van elfoglalva a rétor, és miért nem a közönségére koncentrál?

Müller Cecília – országos tisztifőorvos (forrás: portfolio.hu)

Maszkot le!

Naponta a kamerák elé állni és rossz híreket, kritikus üzeneteket vagy a lakosság életét korlátozó intézkedéseket közölni mindenki számára hálátlan és összetett feladat. Ennek feszültsége látható nonverbális jeleket okoz Müller Cecílián. A gesztusai fojtottak, alig láthatók. A kiállását korlátozza a pulpitus is, ami mögött áll. Látszik, hogy időnként elindul a keze, alátámasztaná a mondanivalóját a taglejtésével, de hely hiányában nem tud kibontakozni. A szegényes gesztikulációt tetézi, hogy egy toll funkció nélkül marad az előadó kezében. Ez önmagában el tudja vonni a nézők figyelmét, de ugyanezt a hatást erősíti a túl sok ékszer is: a gyűrűk és a szürke karkötő csillogása is a jobb kéz felé vonzza a tekintetet. A feszültség Müller Cecília homlokán is megfigyelhető: a beszéd első felében sokkal több ránc jelenik meg az arca ezen területén. Összevethető például az 1:51-nél és 3:28-nál megállított két képkocka.

Az eddig szóvá tett megfigyelések eltörpülnek a mosoly hiánya mellett. Még akkor sem látunk mosolyt Müller Cecília arcán, amikor egy dicsérettel köszönetet mond a lakosságnak a szabályok betartásáért (2:06-2:09). Pedig ebben az esetben nem kellene maszkot viselnie. Noha a dicséret ismét egy olyan eleme a beszédnek, amelyet ritkán hallunk a hazai közbeszédben, nagyon hiányzik az ezt alátámasztó, hitelesítő nonverbális jelzés, a mosolyra húzódó száj. Éppen ettől lehetne esélye a nézőknek azt érezni, hogy a nehéz élethelyzet közepette is van még remény.

Összegzés

Müller Cecília napról-napra teljesíti a rá bízott szónoki feladatot, tájékoztatja Magyarország lakosságát a járványügyi helyzetről. Az emelt szintű retorikai kihívást teljesíti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy a beszédhelyzetnek megfelelő mesteri retorikai fogásokat is alkalmazzon. Ilyen például az, hogy a hallgatóságának érzelemvilágával foglalkozni tudjon. Még akkor is, ha ez egy országnyi embert jelent, akik képernyőn keresztül nézik, hallgatják a beszédet. Ezt azonban Müller Cecília esetében muszáj megelőznie annak, hogy néhány alapvető terület fejlesztésével lépéseket tegyen a jó előadóvá válás útján. Ilyen például a mosoly megengedése, az egyszerűbb mondatalkotás és a monotónia elkerülése. Ehhez sok sikert és vírusmentes beszédhelyzeteket kívánunk Müller Cecíliának!

A jó retorika mindig kifizetődik – Beszédelemzés Galambos Márton előadásáról

2018. július 26-án Galambos Márton, a Forbes magazin főszerkesztője a Corvinus egyetem diplomaosztóján tartott beszédet, amely a lenti videóra kattintva megtekinthető. A beszéd akár a havilap „Legyél jobb!” rovatának egyik kiemelt cikke is lehetne, hiszen a legfontosabb – bár az előadás összefoglalásáig rejtve maradó – üzenete az, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A beszédelemzés Szederkényi Zsolt és Pej András közös munkája, ami a kiváló szónokképzésünk beszédelemzési feladatából nőtte ki magát.

Galambos Márton vokalitása: kifejező hang

Galambos Márton beszéde végig követhető, artikulációja jól érthető, kellemes hangszínű, a beszéd végére sem válik unalmassá.  Rendszeresen tart beszédszüneteket, melyekkel kiválóan elválasztja és hatásosan hangsúlyozza az egyes gondolatait. A „Lehet, hogy egy kicsit korán érkeztem…” (0:37) részt követően közel négy másodperces szünet következik, mely alatt egy rosszfiús mosollyal pásztázza a hallgatókat. Ez olyan komoly hatást kelt, hogy szinte végtelennek tűnik… A hallgatósága már kifejezetten várhatja, hogy egyikük megszólal és a közönség nevében megkéri, hogy: „folytassa már Főszerkesztő úr, tudni akarom a választ!”.

A szinte tökéletes tempóba alkalmanként minimális hiba csúszik (5:59). „…lehet választani olyan karrierutakat, melyet az ember Magyarországon [beszédszünet] végez el, fut be.” Mivel a beszédben jó érzékkel használ beszédszüneteket, ezért ez nem feltűnő, de a hallgatóságot kizökkentheti, felfigyelhetnek a megakadásra. Jelen esetben arra, hogy a karrierutakat valóban nem elvégezzük, ahogy ezt Galambos javította is. Tegyük hozzá, hogy ez még mindig elegánsabb megoldás, mint az ő-zés.

A beszéd során jól játszik a hangszínével. Legtöbbször mesélős, közvetlen, és hatásosan tölti meg élettel a szavait a hangján keresztül. 2:59-nél a „Van valami ’forjuk’, na ez motiválja csak igazán az embert…. úúú akkor belehúzok” gondolat úgy hangzik el, hogy aki hátrányból indul a világban, az itt elhiheti, hogy ő lehet a következő Forbes főszerkesztő. Miközben a közönséggel kommunikál előjön a határozott irányító karakter is. 2:09-nél például feladatokat oszt, felszólít: „Kezek fennmaradnak az előző körből!” Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hanghordozással és finom, de határozott hangsúlyokkal teszi, amivel biztos kézzel vezeti a hallgatóságát. A látszólagos szigort mosollyal és humorral oldja fel az interakció végén, így fenntartva a közvetlenséget is.

A hangerejével is jól, hatásosan bánik. 5:22-nél, néhány megnyugtató hangszínű, tényszerű állítás után pozitív jövőképet közvetít: ” van 50 vagy 100 ilyen ember is”. A számokat nagyobb hangerővel ejti ki, ezáltal azok kiemelkednek a beszédből, nyomatékosak lesznek. Teszi ezt úgy, hogy ha csak ezt a mondatot önmagában hallanánk, akkor akár fel sem tűnne, hogy itt hangosan beszél, hisz csak a korábbi mondatokhoz képest ad nyomatékot. Ehhez hasonló parányi, de kifejező hangjáték figyelhető meg 6:52-nél is. „Nem csak ők tehetnek fel kemény kérdéseket, hanem ti is.”. Az „ŐK” keménysége, már-már számonkérő stílusa után a „TI” lágyabb, a beszédtempó lelassul. A beszélő szándékának megfelelő, sokszínű és kifejező hanghordozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést és egy pillanatig se veszítse el a hallgató a figyelmét.

A nem megfelelő légzéstechnika jele, hogy az előadó sokszor szuszog mikrofonba (pl. 3:51 vagy 8:28), amit az felerősít. A beszéd második felére kiszárad a szája, 7:42-nél a néhány másodperccel korábbi ajaknedvesítés után is cuppantással kezdi a mondatot, és később több esetben is ragacsosnak tűnnek a hangzók (pl. 8:39-nél: „az első bónuszomat amikor megkaptam”. Az is előfordul, hogy bizonyos hangzók ejtése „bepuffan”, mint 11:39-nél a „ráépítettem” kifejezés p hangja. Ezeket a hallható tökéletlenségeket a hallgatóság valószínűleg észleli, ezért érdemes légzés- és beszédtechnikai fejlesztéssel, illetve a mikrofonkezelés gyakorlásával dolgozni a kiküszöbölésükön.

Galambos néhány vokális hibáját a fül mozgása kíséri. 8:04-nél a „…listátok a számítógépeteKKKKen…” kimondása közben egy minimális hangképzési hiba hallható. Ugyanez, ráadásul szintén egy k hangnál 8:14-nél is megtörténik: „…főnőkötöKKKel”. Itt észre is veszi a hibáját, melyet egy nem tervezett szünet és ajaknedvesítés kísér. Mintha zavarba hozná ez a probléma. Elképzelhető, hogy korábban nehézséget okozott neki a k hang kiejtése, ami itt ismételten megtörtént. A mindenesetre rutinos előadói készséget feltételez, ahogyan a pillanatnyi zavartságát leküzdve továbblépett.

Természetesség a mozdulatokban

A főszerkesztő megjelenése illeszkedik az alkalomhoz, az általa képviselt céghez (Forbes) és vélhetően a saját magáról sugározni kívánt képhez is. „Menő” vezető, ismert ember, sikerességet sugároz. Az összképet a nyakkendő alsó szálának kikandikálása, illetve az előzékenyen odakészített vizespalackok rózsaszín kupakja zavarja meg. A férfidivatban járatosabbaknak emellett az is feltűnhet, hogy az elegáns öltöny alatt zsebes ing látható, ami meglepő lehet az előadás egyéb aspektusaiban észlelt professzionalizmushoz képest.

Az előadás során legtöbbször nagyszerűen – sosem túlzóan – használja a testbeszéd kínálta lehetőségeket. A mimika, a szemöldök, a szemek mozgása, a test- és fejtartás összhangban van, rendszeresen egészíti ki a mondandóját a kar és kézmozdulatokkal közösen. A beszédét kifinomult, ezzel együtt érzékletes gesztikuláció kíséri. A beszéd egyik első gondolata (0:23) az, hogy „szívesen ad tanácsot”. Ekkor egy egészen apró vállemeléssel jelzi, hogy ő maga is ilyen ember.

Galambos Márton retorikájának elemzése

Arra néz, akihez beszél. Nagyszerűen megoldja, hogy (1:14) „…Titeket felvettek…”-nél a hallgatóság jobb és bal oldalára is külön fókuszál (minimálisan biccent), majd a Corvinus vezetőihez is küld egy külön üzenetet: (1:20) „különösen nagy megtiszteltetés”. Ebben a mozdulatban az a különleges, hogy egyszerre több dolog történik. Nem lép ki a pulpitusnál felvett fix helyzetéből (nyilván tudja, hogy kamera is veszi, utána nehezebb is lenne ugyanide visszaállni, bármit is csinál, az csak zavart keltene), de mégis teljes felsőtesttel – részben a háta mögött ülőkhöz – fordul, ráadásul alig észrevehetően egy tiszteletet sugárzó meghajlás is van a mozdulatban. Ezzel kerüli el, hogy ironikus megjegyzése tiszteletteljes csipkelődés maradjon és ne legyen bántó. A gyakorlottságot mutatja, így külön érdemes kiemelni, hogy miközben beszél, a szája végig fix távolságban marad a pulpitusra helyezett mikrofontól.

1:50 körül egy szavazás kezdődik. Galambos kéztartással mutatja, hogy miként kell jelentkezni. Egyértelműsíti, hogy mi a feladat. Itt elsőre talán nem is észrevehető, de annál fontosabb apróságok történnek. Miközben a jobb kezét felemeli, másik kezével – teljesen észrevétlenül – a pulpitus alatt kigombolja a zakóját, majd egy gondolattal később mindkét keze a magasban. Gondoljuk csak végig: ha nem gombolta volna ki, akkor úgy nézne ki, mint Dorothy madárijesztője. Így viszont látszik, hogy tökéletesre szabott öltönye van, ingujja is mindkét kezén egyformán bukkan elő. Látszik a karórája is, de ez nem zavaró és nem is hivalkodó. Amint letette mindkét kezét, ismét észrevétlenül begombolkozik, közben megállás és hiba nélkül beszél, pedig később még többször felemeli majd a karjait, de már váltva, egyszerre csak az egyiket.

Színészi módon adja elő a beépülő történeteit. Szinte hang nélkül is elképzelhető, hogy mit mond (0:31). „Hónom alatt 200 karkötő…fehér ing…én”, majd egy kis poén, önirónia: „korán érkeztem”, hunyorítás; ajaknedvesítés; kulturált mosoly. Ebben talán a legérdekesebb az, hogy miközben rendszeresen „mutogat”, sok más előadóval összehasonlítva ebben nincs semmi zavaró, természetesnek hat és kifejezetten erősíti a mondandóját. Jó példa erre 5:05-től a hegycsúcsos hasonlat és az azt kísérő gesztusok, amik által szinte magunk előtt láthatjuk a hegyvonulatokat.

Az alapvetően önazonos és meggyőző nonverbalitás néhány ponton botlik csak meg. Ilyen például 3:14-nél a tripla pislogás. Itt elér egy gondolatblokk végére, és láthatóvá válik, ahogyan vált, újragondol, felkészül a következő etapra. Elképzelhető, hogy itt részben improvizált az előadó és nem volt meg az átkötés a két rész között, talán ezért is kezdi úgy a következő mondatot, hogy „Namost…”. A beszéd végén (12:09-nél) a “nem később, nem előbb“-höz tartozó gesztust nem tükörben, a hallgatóság értelmezésének megfelelően mutatta. Ez haladó szint, de az előadás többi aspektusait figyelembe véve elvárható a főszerkesztőtől, hogy ezzel is segítse a megértést. Az viszont alapvető, hogy a hallgatóságtól érkező tapsot illendő a színpadon maradva fogadni. Galambos a taps kezdetekor elindul vissza a helyére, ami visszatetsző lehet az éppen elismerést adó közönség szemében.

Kulcsüzenetek, csattanóval

A beszéd nem nélkülözi az öniróniát: azzal kezd, hogy ő sem tévedhetetlen: Benézte a dátumot, egy hónappal a diplomaosztó előtt már egyszer megérkezett beszédet tartani, de nem volt kinek. Az első nevetés után a hallgatóság biztosan figyel és sokkal befogadóbbá válik. A humor egyébként is többször játszik kulcsszerepet az előadásban, például a már említett kézfeltartós résznél. Humor nélkül ez az interakció nem tudott volna működni, könnyen gúnyossá vagy megalázóvá válhatott volna, de Galambos elkerülte ezeket a csapdákat.

A hallgatóság többször is bevonásra kerül, de a szavazás a beszéd elején (1:57) nem csak egy egyszerű statisztikai elemzés, hanem egy dicséret is. „ÓÓÓ, ez igen”. Ilyet, ilyen hangon csak egy gondoskodó „apuka” vagy egy hasonlóképpen elkötelezett mentor szokott mondani. Jól látszik, hogy a hallgatósággal élő kapcsolatot tart fenn az előadó.

Galambos beszéde tanácsokra és saját életéből vett példákra épít. Utóbbiak segítségével szól a végzős hallgatók szívéhez és az előbbiekkel azok tudatához. A mondanivalóját történetekkel is színesíti, egyértelműsíti, ezek hossza megfelelő, nem terjengősek.
A hat megfogalmazott tanács mindegyike lehetne témája egy-egy önálló előadásnak, de a beszéd vége felé előkerül egy Hosszú Katinka féle karkötő (11:36) és az azon szereplő HWAPO felirat (Hard Work Always Pays Off – magyarul: a kemény munka mindig kifizetődik) segít a hallgatóságnak az emlékezetébe vésni az üzeneteket. 11:27-nél Galambos utal arra, hogy az előadás során ez a rövidítés kitalálható lett volna, de ez inkább tűnik viccnek vagy mentegetőzésnek, hiszen vélhetően senki sem sejtette, hogy a mondanivalóját pont a HWAPO betűszóhoz fogja kötni, főleg úgy, hogy a W két V betűvel kezdődő tanácsot rejt.

Összegzés

A műfajok antik felosztása szerinti tanácsadó beszédet a jókedv és a határozottság jellemzi. A fiatal kora ellenére sokat tapasztalt főszerkesztő a saját életéből vett példáival teszi érdekessé, hatásossá és hitelessé az előadást. A kiváló felépítést csak a fontos üzenetek számossága bonyolítja meg. A természetes, és ezért meggyőző nonverbalitás a legtöbb esetben jól kíséri az elmondottakat. A hangképzés változatossága színessé és kifejezővé teszi a beszédet, a legnagyobb problémaként a légzéstechnika tökéletlensége róható fel. A hazai közbeszédben nem gyakori a kimunkált, legtöbb elemében haladó szintű beszéd, ezért gratulálunk Galambos Mártonnak. Bízunk abban, hogy ő is egyetért a címben megfogalmazott állításunkkal, miszerint a kemény munka mellett a jó retorika is mindig kifizetődik!

Áder János újévi beszéde (2020) helyett

Köztársasági elnöksége során öt alkalommal készítettünk értékelést Áder János újévi köszöntő beszédeiről. Legutóbb azzal zártuk elemzésünket, hogy összegzésünkben jeleztük: megújulásra vár a műfaj. Mivel ez nem érkezett el, inkább csak rövid reflexiót szentelünk az idei, 2020-as beszédnek, hogy valamivel hangsúlyosabban kitérhessünk arra, hogyan lehetne a kívánt változást elérni.

Áder János 2020-as újévi köszöntője MTI/Illyés Tibor

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A 2020-as köszöntőbeszédről

A teljes felvételt a Köztársasági Elnöki Hivatal oldalán lehet elérni, ennek alapján reflektálunk a pohárköszöntőre. Három fontos problémája volt az idei beszédnek.

1) Vokális szempontból önmagában elég indok lehetett volna egy új felvétel készítésére az a kínosan hosszú, két másodperces, hangosított nyelés (2:34-től), ami az addigra kialakult szájszárazság miatt feltűnően, lépésről lépésre vált követhetővé. Ez az elhanyagolhatónak tűnő részlet azért fontos, mert már laikusok számára is könnyen észrevehető tükre az izgalom, fáradtság és a köztársasági elnök számára kényelmetlen beszédhelyzet hármasának. Bár Áder János a korábbi években is küzdött egy-egy ponton ezzel a jelenséggel, a végső változatok ennél csak igényesebb formában kerültek a nagyközönség elé.

banner_Elnoki_ujevi_koszonto_banner_2020

2) Az ünnepi szónok fejtartása majdnem végig, de 1:49-től hosszú időn keresztül egybefüggően enyhén jobbra (tehát rendezői balra) húzott. A választott ing nyaka túl szoros volt, emiatt előnytelenül a jobb oldalon kitüremkedett és felgyűrödött a bőr, miközben zakója a nyak bal oldalán enyhe résben eltávolodott a gallértól olyan hatást keltve, mintha nagy lenne. A vizuális problémákat a karok mozdulatlanul középre kulcsolt pozíciója és a jobb váll balhoz képest magasabb vonala is fokozta. Weisz Fanni egyébként elegáns ruhájának a szabása a vállaknál és a karoknál is dominánsan lezser hatású volt, ami az elnöki öltözék összeszorított hatása mellett éles kontrasztot teremtett, óhatatlanul is felerősítve ezzel a szónoki megjelenés lefojtottságát. Ugyanez a kettősség köti össze a jeltolmács természetesen gazdag gesztusait és harmonikusan változatos mimikáját Áder János gesztusainak a leszorítottságával és az erőfeszítést igénylő artikulációs mimikájával. Weisz Fanni tolmácsolásának az alsó zónáját az idei felvételen kitakarták a pezsgős poharak (pl. 2:53), ami a térben kialakított pozícióját, ti. a tolmácsolt szónok mögött áll egy lépéssel, vizuálisan előnytelenül erősítette fel. Az összhatás tekintetében tehát az elnöki öltözék önmagában, de különösen a jeltolmács öltözékével együtt, valamint a kamerabeállítások megválasztása, a poharak elhelyezése és a két szereplő testbeszéde által, együttesen a beszorítottság, a zsúfoltság és ezek miatt a szűkös kényelmetlenség érzetet sugározták, elsősorban Áder János retorikáját szűrkítve el. Ez a hangulat egy újévi köszöntőbeszéd elvártan nagyvonalú, ünnepélyes vagy oldott hangulatával nem tud harmonizálni.

3) A harmadik probléma verbális természetű. A szövegezés viszonylag világos és egyszerű vonalon haladt a nemzeti örökség, történelem és a hazai tájak irányából a környezetvédelem felé. Jó ötlet volt, hogy arra a vizuális elemre fűzték fel a beszéd felütését, ami a tévében a beszédet megelőzően volt látható, bár ezzel csak azoknak tették befogadhatóvá a beszéd kezdetét, akik élőben követték a műsort, ugyanis utólag ez a bejátszás már nem tekinthető meg. A problémás pont az idézethalmozásban rejlik, a markáns kulcsüzenet hiánya mellett, de ez utóbbi komplexebb okból nem tud megjelenni Áder János retorikájában, ezért ebben a rövid értékelésben csak az előbbivel foglalkozunk. Idézetekkel élni egy ünnepi karakterű beszédben érdemes. De ismerni kell a mértéket és ez most nem valósult meg, sajnos.

A legelső Szabó Zoltán-idézet (00:33) még harmonikusan illeszkedett a gondolatmenetbe, ezért gördülékenyen lehetett az átvezetéseit is befogadni. Egy perc múlva (1:34-től) azonban négy, egymással csak nehezen összeolvasható idézet sorjázott egymás után. Mind a négynek más a hangulata, kontextusa, modalitása, ebből következően mind a négyet, legalább a hangszín és a beszéddallam lehelletnyi különbségével kellett volna Áder Jánosnak előadnia. A 2:06-ig tartó halmozás tehát szűk félperc alatt azt kívánta volna meg a kamerák előtt, hogy egy képzett színészeknek és professzionális előadóknak is nehezen abszolválható színpadi jelenlétet mutasson meg a köztársasági elnökünk. A beszéd megszövegezői, megkockáztathatjuk, nem tudják felmérni ennek a retorikai kihívásnak a mértékét és nincsenek tisztában azzal sem, hogy szabad-e ilyen szintű kihívás elé állítani Áder Jánost, akinek nem csodáljuk, hogy a végére teljesen kifáradt a hangja, kiszáradt a szája és végül már a beszédszüneteket sem tudta jól szervezni a Szabó Magda-idézethez érve.

Bár az ókori retorikaelméletek is hangsúlyozzák a hármasságban szerkesztett beszédalakzatok harmonikus erejét, amitől pedig izgalmas eltérés lehet egy négyes szerkezet használata, ez semmi esetre sem értendő az idézethasználatra. Még egy mesterfokú előadástechnika sem tudná ezt jól kezelni, mert önmagában, a verbalitás szintjén van a probléma. Nem beszélve arról, hogy ha a szövegek kontextusát is ismernék a beszéd szövegezői, óvatosabban alkalmaznák a kiválasztott idézeteket. Legyen elegendő csak arra utalni, hogy Szabó Magda a Hullámok kergetése című prózai (tehát nem költői szóval írt – vesd össze: 2:10) művében a Szajna fejezet végéhez érve éppen az épített, városi és nem a természetes környezet dicséretére fogalmazta meg azt, hogy “A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.” /Szabó Magda, Hullámok kergetése, Budapest, 1965, p. 85/ Ez csak azért probléma, mert a Petőfi és Radnóti sorok Magyarországról és annak a természeti valósága kapcsán hangzottak el, ez a Szabó Magda idézet pedig Párizsról, esetleg Németországról, de mindenképpen a mesterséges emberi világra utal eredetileg, miközben a négy idézetet Áder János ezzel a konklúzióval fogta csokorba: “Nincs teljes, egészséges emberi élet, a természet egészsége, teljessége nélkül.” (2:15) Ez egy klasszikus beszédírói hiba.

Hogyan lehetne megújítani az újévet köszöntő ünnepi beszédek műfaját?

Az újévi köszöntőbeszédek műfaji megújítása

Ideje van a változásnak. Forrás: Shutterstock

Az első kitörési pont: a témaválasztás. Ezt csak korlátozottan lehet általánosságban meghatározni, de ötletet lehetne meríteni a konkrét évfordulók számneveiből (2020), a küszöbön állásból mint határhelyzetből, ami elvezethet az élet különböző határhelyzeteihez. Az időtapasztalásunk törékenységéből: például, amikor mi ünnepeljük az éjfélt, a Greenwich-ben élő magyar honfitársaink még csak a vacsorához készülődnek, de a Laosz földjére látogató magyarok már a végén járhatnak az ünneplésnek. A Föld forgása és az idő múlása pedig átvezethető a tervek és eredmények számbavételére például. Egy évtized végén kifejezetten kínálkozik a számvetés az előző tíz év legfontosabb eseményeivel a közösség életében, ahogy a következő év(tized)re való előretekintés is kiemelő erővel bír. Ez semmi esetre sem felsorolásszerű, hanem értelmező vissza- és előretekintésként tudna csak működni. Ki lehet indulni abból, hogy azok, akik az adott szilveszteri köszöntő pillanatában születnek, egy képzeletbeli időugrást kezdeményezve, mit láthatnak majd belőlünk 18 vagy 50 év múlva és ezzel a felelősség kérdéseit lehetne felvezetni. Érdemes egyetlen, eszmei, de mégis konkrét magatartásmódra ösztönözni a közösség tagjait és azt minél több oldalról, mintegy mozgósító beszédműfajt imitálva, motiválóvá tenni. Ki lehet indulni a pohárköszöntés aktusából is: felidézve a pezsgőkészítés történetét vagy kóstolásának a művészetét, akár annak magyar vonatkozásaival is, vagy a koccintás protokolláris értelmét. De lehet beszélni az édes és a száraz pezsgő íze közti különbségről is. Ezek mind-mind felütésként vagy zárásként alkalmat adnak a hallgatósággal közös élmények vagy a megfogalmazandó üzenetek szóbahozására vagy lezárására: így például a nehézségek üzenete párosítható a száraz pezsgővel, az édes pedig az örömteliekkel. És a sor, az általános témajavaslatok szintjén is viszonylag sokáig folytatható. Ezek egymással való kombinálása pedig továbbnöveli a témajavaslatok számát.

A második kitörési pont: kapcsolat a hallgatósággal. Nem ismerjük a pontos nézettségi adatokat, ennek ellenére a nem reprezentatív, saját felméréseink alapján, az elmúlt öt évben úgy tűnik, hogy egyre kevesebben követik figyelemmel Áder János újévi köszöntőit. A politikai indíttatású indokoktól eltekintve, kizárólag a retorikai szempontoknál maradva, ennek világos kommunikációs okai is vannak. Röviden szólva: Áder János ezekben a beszédekben elveszítette a kapcsolatát a hallgatóságával.

Pedig ő és kommunikációs csapata is tudja, hogyan lehet már egy beszéd első percében úgy kapcsolódni a beszédét hallgatókhoz, hogy az megnyerő legyen. Erre láthattunk példát a 2019-es ENSZ klímacsúcson megtartott felszólalásában. Hasonló intenzitású entrée nyithatna kaput ebben a műfajban is. A hagyományos megszólítás elhalasztása vagy akár kihagyása mellett, a tévénéző vagy világhálón követő hallgatóság befogadási helyzetére lehetne akár a beszéd kezdetén, akár későbbi pontokon explicit utalást tenni. Meg lehetne szólítani a szónok mellett álló jeltolmácsot, vagy legalább rá lehetne mutatni egy egyszerű, például férfi-női, fiatalabb és idősebb generációk szembeállítását verbalizáló résznél. Kapcsolódni a fent említett témák személyes történetként való összefűzésekor lehetne igazán a nézőkhöz. A köztársasági elnöknek ehhez meg kellene osztania magából, gondolataiból, motivációiból, történeteiből és érzéseiből valamit. Ugyanis jelenleg nem érződik a képernyőkön keresztül az, hogy a képviselt üzenetek mögött ott állna a személye, emiatt több esetben kicserélhetőnek tűnik az előadó személye. Kis túlzással mindenki azt várja, hogy a beszéd végén a koccintás következzék, mert az a legszemélyesebb része a felvételnek. És a legfontosabb talán nem is más, csak ennyi: hiányzik a személyesség és ezzel a figyelmünk tárgya is.

A harmadik kitörési pont: szükség lenne a műfaj technikai felzárkóztatására is. A verbális történetmesélés kihívásához mérten vizuális történetmesélés felé kellene lépnie ezeknek a beszédfelvételeknek. Ezért elképzelhetőnek tartjuk azt is, hogy olyan bejátszások akasztják meg a beszéd állóképét, melyek nemcsak illusztrálják, de értelmezik is az elnöki köszöntő szavait. A bejátszások alatt akár a narráció folytatódhat is a szónok részéről és minimális változtatással, de új kameraállással lehetne visszatérni az állóképhez. Szükséges lenne, hogy Áder János el tudjon szakadni a súgógéptől és egészalakos képet is vállalnia kellene, váltogatva a jelenlegi pozícióval, de azt sem tartjuk ördögtől valónak, hogy elbúcsúzzon a Sándor Palota megszokott helyszínétől a felvétel kedvéért.

Ezek a megfogalmazott javaslatok elsősorban egy hosszútávú, öt évre kidolgozott, de minden évben a változásra nyitott kommunikációs koncepcióban nyerhetnék el a maguk teljességét. Így lehetőség nyílna arra is, hogy egy hosszútávon kidolgozott gondolati ív elevenedjék meg egy teljes elnöki ciklus köszöntő beszédei alatt.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Beszédekben Újszerű, Ékesszólásban Kifogyhatatlan 2020-at kíván mindenkinek a Szónok Születik Retorikaiskola

 

Elkészült retorikai e-learningünk

Az utolsó simításokat végezzük a bő egy évvel ez előtt felvett, 10+1 részből álló elektronikus tananyagunkon, amit szeptember 7-én fogunk bemutatni mindazoknak, akik részt vesznek A meggyőzés napján. Ezen a napon a teljes ár töredékéért, bevezető áron kaphatják meg tanayagunkat a nap résztvevői. Mi mindenről szól tananyagunk? Központi témája a nyilvános beszédekre való komplex felkészülés, amit négy előadónk (Damásdi Nóra, Nagy Fruzsina, Dr. Hoványi Márton és Varga Zoltán) többéves szakmai tapasztalata alapján alakítottunk ki.

  1. Bevezető az e-learning sorozatunkba
  2. A lámpaláz jeleiről és kezelési lehetőségükről (kezdőknek és kommunikációs trénereknek)
  3. A test felkészítéséről közvetlenül a nyilvános beszédek előtt (minden szinten)
  4. A test megfelelő edzéséről, hogy a helyes testtartás kialakuljon (kezdőtől a haladó szintig)
  5. A rekeszlégzés elsajátításáról, amire minden hangképzés épül (kezdőknek és alapozó szinten lévőknek)
  6. A beszédhang professzionális bemelegítése a csőfonációs technikával (mester szinten lévőknek és kommunikációs trénereknek)
  7. Felkészülés a beszédre I. A beszéd céljának megtalálása és a hozzávezető négy alapkérdés megválaszolása (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  8. Felkészülés a beszédre II. A beszéd struktúrájának megtalálása és kialakítása (alapozó szinten állóknak)
  9. Jegyzetek és mappahasználat a beszédek során (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  10. Nonverbális kommunikáció I. Térkezelés, pulpitushasználat és gesztusok a prezentációk során (alapozó szinten állóknak)
  11. Nonverbális kommunikáció II. A kéz és láb gesztusai a közönséggel szemben állva (haladó szinten állóknak)

Tekintse meg tananyagunk intróját: