Könyvkritika 30 másodpercben. Recenzió – Peter Heigl: Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika című művéről, a kommunikációs könyvek szemléje sorozatban.
Harminc perc olvasás a retorikáról olyan, mint egy 30 másodperces könyvkritika. A figyelmet felkeltheti, de a lényeg hiányzik belőle. A mélyebb rétegek, az okok nem tárulnak fel, ahogyan az áhított katarzis sem fog megérkezni. Mivel mindjárt eltelik a harminc másodperc, jöjjön inkább az összegzés: kezdő, haladó és mesterszintű előadóknak sem ajánlom Peter Heigl könyvét. Ha érdekli a miért, akkor ne csak fél percet szánjon rá, görgessen lejjebb.
Műfaj
A könyv egy olyan sorozat egyik eleme, amely rövid idő alatt (30 perc) betekintést kínál egy-egy témakörbe. Nem állítja, hogy a mű megismerése után az olvasó szakértőjévé válik az adott területnek, de hasznos tudást ígér. Aki állt már ki mások elé beszélni, az tudja, hogy a körülmények erős stresszt tudnak kiváltani az előadóból, amelyekkel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. Egy-egy jól sikerült beszédet több órányi felkészülés előzhet meg, ahogyan egy-egy praktikus előadói technikát (például a könyvben említett dallamos beszédet, 15. o.) akár beszédek tucatjaiban és a köztes felkészülések alatt kell gyakorolni, csiszolni, mire készséggé válik. Emiatt tűnik a könyv hátoldalán tett kijelentés túlzónak: „Ha magabiztosan szeretne beszélni mások előtt, jó hírünk van: ez a tudás – a retorika, azaz az ékesszólás művészete – könnyebben elsajátítható, mint gondolná.”
Aki még sosem tartott beszédet mások előtt, annak most már elárulhatom, hogy harminc perc olvasás nem lesz elég a magabiztossá váláshoz. Sőt sokszor azokon a kudarcokon keresztül vezet a fejlődés útja, amelytől a legtöbben annyira tartanak, és amelyekről a könyv említést sem tesz. Azt viszont figyelembe kell vennünk, hogy ilyen kis terjedelemben áttekintést adni a retorikáról nem könnyű, a szerzőnek mégis egészen jól sikerült.
Tartalom
Tartalmi szempontból a szónoklattan legtöbb fontos témakörét érinti a könyv. Az antik gyökerektől indul, ami teljesen helyénvaló, hiszen rengeteg fontos tudást már évezredekkel ezelőtt is ismertek. Megemlíti a légzéstechnikát és a beszédtechnikát, amelyek megfelelő művelése szintén elengedhetetlen a kiváló előadóvá váláshoz. Hosszan taglalja a felkészülés lépéseit és szót ejt az előadásmódhoz kapcsolódó néhány lényeges további elemről, ezek többek között a szemkontaktus, a gesztikuláció, a humor vagy a kérdések kezelése. A könyvben helyet kapott egy vitákról szóló fejezet is, ami némiképpen kilóg a többi rész közül, mivel ez már feltételezi a mű elején olvasottak alkalmazását. (Hogyan tudok reagálni vita közben egy nyílt támadásra (81. o.), ha még a szemkontaktus felvétele (27. o.) is kérdés számomra?)
Előfordul néhány szakmailag vitatható állítás (pl. „Tíz emberből kilenc túl gyorsan beszél.”, 16. o.), ám a legnagyobb probléma mégis az, hogy a megfogalmazott tanácsok legtöbbje egyszerűen nem megfogadható. A légzéstechnikai résznél azt olvashatjuk, hogy „Közönség előtt lassan kell beszélni.” (17. o.) Még ha igaz is lenne önmagában ez az állítás, akkor sem derül ki, hogy mi számít lassú beszédnek. Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Álljak akármilyen szinten is, nem derül ki, hogy milyen módon fejlődhetek tovább.
Az egyes részek tömörsége, kibontatlansága vezet oda, hogy darabos és helyenként önellentmondó a könyv. Az 52. oldalon két mondatban olvashatunk az elocutioról, a beszéd kimunkálásáról, miközben tulajdonképpen (nem jelezve) az egész 5. fejezet (13 oldal, az amúgy 80 oldalnyi tartalomból) is a beszéd kimunkálásáról szól (pl. milyen hosszú mondatokat használjunk?). A szempontgazdagságot azonban el kell ismernünk, ezért kérdéses, hogy egyáltalán a 30 perces műfaj alkalmas-e a retorika bemutatására?
Összegzés
Véleményem szerint nem. A könyv egyedül azoknak tud adni áttekintést, akik érdeklődnek az ékesszólás művészete iránt, de mélyebben még nem foglalkoztak vele. Ők megismerkedhetnek sok-sok területtel és fogással, melyek ismerete, helyes alkalmazása és gyakorlása az előadást kiváló előadássá, a szónokot pedig kiváló szónokká teszik. Peter Heigl bemutatja a verbalitás, nonverbalitás és vokalitás hármasát, szempontrendszerét, megadva ezzel azt a hasznos tudást, amit ígért, de a magabiztos előadóvá válást máshol kell keresnünk.
Peter Heigl, Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika, ford. Várnai Péter, Kossuth Kiadó, Budapest, 2017. 93 o.
Én ezt tettem, miután elolvastam könyvet. A 62. oldalon javasolja a szerző, hogy alkossunk rejtvényt. A Retorikaiskolánk haladó csoportjának gálaestjén próbáltam ki ezt, méghozzá úgy, hogy a kivetített prezentációm második diája egy fekete háttéren nagy fehér egyest ábrázoló kép volt. Az előadás végén természetesen feloldottam a talányt. Az üzenetem az volt, hogy mindig csak egy lépésre fókuszáljunk, mégpedig a következőre. Nekem így sikerült teljesítenem a Spartan Race-t, a diavetítésem pedig e sportesemény élménybeszámolója volt.
