KOMMUNIKÁCIÓS KÖNYVEK SZEMLÉJE VI.

Könyvkritika 30 másodpercben. Recenzió – Peter Heigl: Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika című művéről.

Harminc perc olvasás a retorikáról olyan, mint egy 30 másodperces könyvkritika. A figyelmet felkeltheti, de a lényeg hiányzik belőle. A mélyebb rétegek, az okok nem tárulnak fel, ahogyan az áhított katarzis sem fog megérkezni. Mivel mindjárt eltelik a harminc másodperc, jöjjön inkább az összegzés: kezdő, haladó és mesterszintű előadóknak sem ajánlom Peter Heigl könyvét. Ha érdekli a miért, akkor ne csak fél percet szánjon rá, görgessen lejjebb.

A könyv egy olyan sorozat egyik eleme, amely rövid idő alatt (30 perc) betekintést kínál egy-egy témakörbe. Nem állítja, hogy a mű megismerése után az olvasó szakértőjévé válik az adott területnek, de hasznos tudást ígér. Aki állt már ki mások elé beszélni, az tudja, hogy a körülmények erős stresszt tudnak kiváltani az előadóból, amelyekkel egyáltalán nem könnyű megbirkózni. Egy-egy jól sikerült beszédet több órányi felkészülés előzhet meg, ahogyan egy-egy praktikus előadói technikát (például a könyvben említett dallamos beszédet, 15. o.) akár beszédek tucatjaiban és a köztes felkészülések alatt kell gyakorolni, csiszolni, mire készséggé válik. Emiatt tűnik a könyv hátoldalán tett kijelentés túlzónak: „Ha magabiztosan szeretne beszélni mások előtt, jó hírünk van: ez a tudás – a retorika, azaz az ékesszólás művészete – könnyebben elsajátítható, mint gondolná.

Aki még sosem tartott beszédet mások előtt, annak most már elárulhatom, hogy harminc perc olvasás nem lesz elég a magabiztossá váláshoz. Sőt sokszor azokon a kudarcokon keresztül vezet a fejlődés útja, amelytől a legtöbben annyira tartanak, és amelyekről a könyv említést sem tesz. Azt viszont figyelembe kell vennünk, hogy ilyen kis terjedelemben áttekintést adni a retorikáról nem könnyű, a szerzőnek mégis egészen jól sikerült.

Tartalmi szempontból a szónoklattan legtöbb fontos témakörét érinti a könyv. Az antik gyökerektől indul, ami teljesen helyénvaló, hiszen rengeteg fontos tudást már évezredekkel ezelőtt is ismertek. Megemlíti a légzéstechnikát és a beszédtechnikát, amelyek megfelelő művelése szintén elengedhetetlen a kiváló előadóvá váláshoz. Hosszan taglalja a felkészülés lépéseit és szót ejt az előadásmódhoz kapcsolódó néhány lényeges további elemről, ezek többek között a szemkontaktus, a gesztikuláció, a humor vagy a kérdések kezelése. A könyvben helyet kapott egy vitákról szóló fejezet is, ami némiképpen kilóg a többi rész közül, mivel ez már feltételezi a mű elején olvasottak alkalmazását. (Hogyan tudok reagálni vita közben egy nyílt támadásra (81. o.), ha még a szemkontaktus felvétele (27. o.) is kérdés számomra?)

Előfordul néhány szakmailag vitatható állítás (pl. „Tíz emberből kilenc túl gyorsan beszél.”, 16. o.), ám a legnagyobb probléma mégis az, hogy a megfogalmazott tanácsok legtöbbje egyszerűen nem megfogadható. A légzéstechnikai résznél azt olvashatjuk, hogy „Közönség előtt lassan kell beszélni.” (17. o.) Még ha igaz is lenne önmagában ez az állítás, akkor sem derül ki, hogy mi számít lassú beszédnek. Hogyan valósíthatjuk ezt meg? Álljak akármilyen szinten is, nem derül ki, hogy milyen módon fejlődhetek tovább.

Az egyes részek tömörsége, kibontatlansága vezet oda, hogy darabos és helyenként önellentmondó a könyv. Az 52. oldalon két mondatban olvashatunk az elocutioról, a beszéd kimunkálásáról, miközben tulajdonképpen (nem jelezve) az egész 5. fejezet (13 oldal, az amúgy 80 oldalnyi tartalomból) is a beszéd kimunkálásáról szól (pl. milyen hosszú mondatokat használjunk?). A szempontgazdagságot azonban el kell ismernünk, ezért kérdéses, hogy egyáltalán a 30 perces műfaj alkalmas-e a retorika bemutatására?

Véleményem szerint nem. A könyv egyedül azoknak tud adni áttekintést, akik érdeklődnek az ékesszólás művészete iránt, de mélyebben még nem foglalkoztak vele. Ők megismerkedhetnek sok-sok területtel és fogással, melyek ismerete, helyes alkalmazása és gyakorlása az előadást kiváló előadássá, a szónokot pedig kiváló szónokká teszik. Peter Heigl bemutatja a verbalitás, nonverbalitás és vokalitás hármasát, szempontrendszerét, megadva ezzel azt a hasznos tudást, amit ígért, de a magabiztos előadóvá válást máshol kell keresnünk.

Peter Heigl, Hasznos tudás mindenkinek 30 percben – Retorika, Kossuth Kiadó, Budapest, 2017.

Kommunikációs könyvek szemléje III.

Pej András következő szemléjében egy magyar kommunikációs tréner könyvéről írt recenziót:

Györffy Kinga, Add elő magad. A magával ragadó előadás titkai, Budapest, 2015.

Györffy Kinga Add elő magad című komunnikációs könyvének recenziója

Ahogyan a szerző írja ajánló soraiban: „Magával ragadó előadóvá válni nem ellazulás, hanem elszánás, elköteleződés és kemény munka.” Ezen állítással csak részben tudok egyetérteni. Biztos, hogy szükség van elszántságra, elkötelezettségre és a kemény munkára, ugyanakkor fontosnak tartom az ellazulást is! Miért? Mert nem tudunk magával ragadó történetet mesélni, ha feszültek vagyunk, ha szorongunk.

Mivel nem értek egyet a megfogalmazott állítással, Györffy Kinga nekem nem ajánlja meleg szívvel a könyvét. De azért én elolvastam.

Elképzelhető, hogy néhányan megütköztek a hatásvadász bevezetőn. Talán figyelemfelkeltő volt, talán elgondolkodtató, de mindenképpen intenzívebb egy átlagos könyvajánló kezdeténél. Györffy Kinga könyve is ilyen. Hatásvadász, hiszen már a borítón azt olvashatjuk, hogy „az első magyar könyv a storytelling-ről”. Persze, ha igazán a magyar nyelvet helyezné előtérbe, akkor a történetmesélés vagy a történetmondás kifejezést használta volna. Ezen pedig csak azért akadok fenn, mert a könyv nem csupán a „storytelling-ről” szól, hanem a magával ragadó előadásról, ahogyan azt a cím és az alcím is jelzi. A könyv tartalma is ez. Néhány specifikus résztől eltekintve, általános előadás-technikai, és retorikai útmutatóként szolgál a könyv. E tekintetben pedig maga is figyelemfelkeltő és elgondolkodtató.

Figyelemfelkeltő, hiszen többségben hazai előadók példáin keresztül hozza közel hozzánk a témát, ami valóban ritka a kortárs kommunikációs szakirodalomban. Sokkal személyesebb, életszagúbb így a könyv egy magyar olvasó számára. És elgondolkodtató is, hiszen rengeteg tanácsot, ötletet fogalmaz meg, amiken akár napokig is töprenghetünk. Ám ebben rejlik a legnagyobb csapda lehetősége is! Ami nem a könyv csapdája, hanem saját magunké. Az „elszánás, elköteleződés és kemény munka” nem ott kezdődik, hogy elolvassuk ezt a könyvet, hanem ott, amikor letesszük. Azon a ponton kellene elhatároznunk, hogy a következő előadásunk elkészítése során melyik ötletet fogjuk kipróbálni a könyvből.

1Én ezt tettem, miután elolvastam könyvet. A 62. oldalon javasolja a szerző, hogy alkossunk rejtvényt. A Retorikaiskolánk haladó csoportjának gálaestjén próbáltam ki ezt, méghozzá úgy, hogy a kivetített prezentációm második diája egy fekete háttéren nagy fehér egyest ábrázoló kép volt. Az előadás végén természetesen feloldottam a talányt. Az üzenetem az volt, hogy mindig csak egy lépésre fókuszáljunk, mégpedig a következőre. Nekem így sikerült teljesítenem a Spartan Race-t, a diavetítésem pedig e sportesemény élménybeszámolója volt.

A tartalmasság, illetve a korábban említett „storytelling könyv” pozícionálás miatt a struktúra nem könnyen követhető. Keverednek az előadó személyére vonatkozó javaslatok az előadás-technikai tippekkel, időnként többször is eljutunk ugyanahhoz a témához (így például a 203. oldaltól kezdődik egy hosszabb rész, mely az interakciót taglalja, de a hallgatóság felé intézett kérdés előkerül már a bevezetésről szóló részben (65. oldal) és a befejezésről szóló részben (80. oldal) is).

Ugyanakkor, ha konkrét, kézzel fogható ötletekre, tanácsokra van szükségünk az előadói képességeink, illetve beszédeink fejlesztéséhez, akkor Györffy Kinga könyvében sok ilyet találunk. A jó (úton haladó) előadók közös tulajdonsága az, hogy folyamatosan szeretnének fejlődni, ehhez pedig kiváló útitárs ez a könyv.

Kommunikációs könyvek szemléje II.

Pej András következő szemléjében a népszerű amerikai kommunikációs tréner könyvéről írt recenziót

Történetek a történetmondásról

Carmine Gallo, Storytelling. A történetmesélés ereje, HVG Kiadó, Budapest, 2016.

carmine-gallo-storytelling-a-tortenetmeseles-ereje

Gallo úr Kaliforniában él a családjával és kommunikációs coachként keresi a kenyerét. Munkája során rengeteg érdekes emberrel került kapcsolatba, akiktől sok lebilincselő történetet hallott. Ezek a történetek gyakran hihetetlennek tűnő fordulatokat is tartalmaztak, ezért akár meséknek is hívhatjuk őket.

Gallo urat kíváncsivá tették ezek a mesék. Vajon mitől ragad magával az egyik történet és miért nem kelti fel a figyelmünket a másik? Vajon mi a közös a cselekvésre ösztönző elbeszélésekben? A válaszok felkutatása érdekében Gallo úr sok nagy történetmesélőhöz ellátogatott, és beszélgetett velük, megismerte az életüket. Ezeket a történeteket tartalmazza a Storytelling című könyv.

Noha a szerző visszakalauzol minket az ősi törzsek tábortüzei mellé is, a fejezetek inkább a modern vállalkozói szféráról szólnak, ezzel szemléltetve azt, hogy egy-egy (üzleti) ötlet kimunkált, történethez kapcsolt előadása bizony versenyelőnyt, vagy adott esetben akár pénzben kifejezhető értéket is hozhat számunkra. Fontos megjegyezni azonban, hogy valószínűleg nem mindenki a vállalkozói ötletek kiváló szemléltetése miatt szeretne jó történetmondó lenni. Bennük a könyv elolvasása után keletkezhet egy hiányérzet. Ennek betöltésére lehet egy módszer az, hogy olvasás közben felírjuk magunknak a magával ragadó történetek számunkra fontos jellemzőit és a jó előadásra jellemző praktikákat. A történetmondás személyes, érzelmekkel teli műfaj, ezért érdemes a saját stílusunkat megtalálni, és minél többet gyakorolni.

A művet olvasva kirajzolódik, hogy a történetmesélés nem egzakt tudomány, ezért aki definíciókra, pontos magyarázatokra kíváncsi, az lehet, hogy csalódni fog. Habár befejezésként kapunk egy „szerszámosládát”, ahol a legfontosabb tudnivalókat összegyűjtve átolvashatjuk, ezek mégis inkább irányelvek maradnak, hiszen a könyv maga is azt sugallja, hogy a történeteink csakis úgy lesznek hatásosabbak, megindítóbbak, ha élőben gyakorlunk és szembesülünk a hallgatóságunkra gyakorolt hatásukkal.

Addig is, íme néhány ötlet a „szerszámosládából” melyeket akár a következő beszédünkben is felhasználhatunk:

  • Szerepeltessünk történetünkben egy „hőst”, aki legyőzi a nehézségeket!
  • Történetünket gazdagítsuk konkrét és odaillő részletekkel!
  • Használjunk egyszerű szavakat és analógiákat bonyolult témáknál is!