Elkészült retorikai e-learningünk

Az utolsó simításokat végezzük a bő egy évvel ez előtt felvett, 10+1 részből álló elektronikus tananyagunkon, amit szeptember 7-én fogunk bemutatni mindazoknak, akik részt vesznek A meggyőzés napján. Ezen a napon a teljes ár töredékéért, bevezető áron kaphatják meg tanayagunkat a nap résztvevői. Mi mindenről szól tananyagunk? Központi témája a nyilvános beszédekre való komplex felkészülés, amit négy előadónk (Damásdi Nóra, Nagy Fruzsina, Dr. Hoványi Márton és Varga Zoltán) többéves szakmai tapasztalata alapján alakítottunk ki.

  1. Bevezető az e-learning sorozatunkba
  2. A lámpaláz jeleiről és kezelési lehetőségükről (kezdőknek és kommunikációs trénereknek)
  3. A test felkészítéséről közvetlenül a nyilvános beszédek előtt (minden szinten)
  4. A test megfelelő edzéséről, hogy a helyes testtartás kialakuljon (kezdőtől a haladó szintig)
  5. A rekeszlégzés elsajátításáról, amire minden hangképzés épül (kezdőknek és alapozó szinten lévőknek)
  6. A beszédhang professzionális bemelegítése a csőfonációs technikával (mester szinten lévőknek és kommunikációs trénereknek)
  7. Felkészülés a beszédre I. A beszéd céljának megtalálása és a hozzávezető négy alapkérdés megválaszolása (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  8. Felkészülés a beszédre II. A beszéd struktúrájának megtalálása és kialakítása (alapozó szinten állóknak)
  9. Jegyzetek és mappahasználat a beszédek során (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  10. Nonverbális kommunikáció I. Térkezelés, pulpitushasználat és gesztusok a prezentációk során (alapozó szinten állóknak)
  11. Nonverbális kommunikáció II. A kéz és láb gesztusai a közönséggel szemben állva (haladó szinten állóknak)

Tekintse meg tananyagunk intróját:

Amit egy tévés interjú előtt érdemes tisztázni

Joggal szokták interjú előtt álló ügyfeleink feltenni a kérdést: ha egy tévés műsor szerkesztői megkeresik, mit érdemes tisztázni a felvétel előtt, hogy ha szeretne professzionálisan felkészülni az interjúra? Ebben a cikkünkben összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, amelyek egy az egyben megküldhetőek a szerkesztőnek és a válaszok alapján már elegendő információ áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megkezdjük a retorika felkészülést. Van közöttük olyan, amit nagy eséllyel akár a megkereséskor már meg is válaszoltak, de ha nem, akkor legkésőbb az interjú vállalásakor érdemes ezt tisztáznunk.

Szerkesztőnek küldhető, tisztázó kérdések

  1. Élő műsorban adják-e le a riportot vagy interjút?
  2. Mi a műsor címe? Mikor lesz az adás és közvetlenül előtte/utána milyen műsort sugároz az adott csatorna?
  3. Mekkora stábbal jönnek és ki lesz a riporter?
  4. Hány perc a teljes műsoridő? Ha nem élő a műsor, hány perces felvételt akarnak készíteni és ebből a vágás után mennyi fog műsorba kerülni?
  5. Milyen térben szeretnék felvenni az interjút? Ha studióban, akkor annak tere milyen, ha külsős helyszínen, az milyen?
  6. Önök öltöztetnek és sminkelnek vagy ezt magamnak kell intéznem? Utóbbi esetben van-e bármilyen vizuális elvárása a stábnak vagy szabad vagyok a döntésekben?
  7. Pontosan milyen kérdések, illetve témák fognak a riport vagy interjú során felbukkani?
  8. Ha nem élő a műsor, a vágott anyagot megtekinthetem-e mielőtt adásba kerül?
  9. Utólag megtekinthető és megosztható lesz-e a felvétel?

Ha a válaszok a rendelkezésünkre állnak, kezdetét veheti a retorikai felkészülés. Hangolódásként ideillesztünk egy olyan interjút, ami a forgatás idején egy ígéretes vállalkozás vezetőjével készült. Érdemes olyan szempontból végignézni a műsort, hogy a fenti kérdések közül miket tisztázhatott előzetesen az interjúalany és mi az, ami meglepetést jelentett számára?

Hogyan kommunikáljuk a halálhírt?

Tegnap egy roppant nehéz kommunikációs kérdést járt körbe Munk Veronika cikke az Index.hu portálon. Elsősorban az orvosok, de más, egészségügyben dolgozó emberek is érintettek a kritikus üzenetek átadásában. Paradox módon az élet szolgálói hivatottak a leggyakrabban arra, hogy kommunikálják a halál eseményét. Ha ezt hozzátartozóként éljük át, amint arra egy példát a fentebbi cikk is hozott, egyszerre válunk a kritikus üzenet befogadóivá, de a legtöbb esetben mi laikusok is a hír továbbadóinak szerepébe kerülünk. A halálhír kommunikációjának kérdése ezért is érinthet meg mindannyiunkat az átlagos orvos-beteg kapcsolat kérdéseinél jobban.

Látszólag nem szorul magyarázatra, hogy miért nehéz elmondani egy hozzátartozónak a szeretett személy halálhírét. Két szempontra mégis fel szoktuk hívni az ilyen kommunikációs helyzetbe kerülő (szak)emberek figyelmét: a halál jelentésének társadalmi beágyazottságára és az orvos saját, önismereti helyzetére. Mindaz, ami az adott társadalomban a halál körüli tabuképzést segíti elő káros nehezítést jelent egy ilyen kommunikációs helyzetben. A veszteségeinkről alkotott kép összefüggésben áll társadalmunk saját jóllétéről, biztonságáról kialakított elképzelésével. A kultúránkban és az azt nagy mértékben formáló médiában uralkodó felfogás az emberi egészségről, testről, halál utáni életről zsigeri szinten tudja befolyásolni a halálhírről szóló kommunikációt. A legkevésbé sem független ettől a konkrét dialógusban résztvevők halálról alkotott egyéni elképzelése.

A neveltetés, családi környezet, világnézeti különbség felül tudja írni az össztársadalmi képet. Amikor fiatal medikusok, a cikkben foglaltakhoz hasonlóan, megfogalmazzák a félelmeiket a halálhír kommunikációjával kapcsolatban, elsősorban azt tartjuk fontosnak, hogy a saját önismereti kérdései felé tereljük a jövő orvosait. Például ilyen típusú, csak egyénileg megválaszolható kérdéseket vetve fel bizonyos időközönként: Mostanában mennyire éltem át veszteségeket az életemben? Milyen vagyok, ha elveszítek egy számomra fontos tárgyat, barátságot, szerelmet? Halt-e már meg közeli hozzátartozóm vagy fontos emberem? Ha igen, mit éltem meg akkor, milyen érzések jönnek fel, ha visszagondolok erre? Tartok-e a saját halálomtól? Ha igen, mi a legfélelmetesebb benne és mi az, amit (akár csekély mértékben is) jónak gondolok róla?  Van-e olyan lehetőségem/személyem/kapcsolatom, amit elveszítettem ugyan, de igazán nem tudtam még meggyászolni? Az a betegem, aki most meghalt emlékeztet-e valakimre az életemből?

Medikus önismereti munkában

Aki ezekre vagy az ehhez hasonló kérdésekre képes időről időre hiteles választ adni az életében, az vélhetően megtette a legnagyobb lépést ahhoz, hogy másoknak a hozzátartozójuk haláláról befogadható módon beszéljen. Aki ezt megspórolja, félő, hogy zátonyra fut a kommunikációs protokollok betartásával minden jó szándéka ellenére is.

Bővebben…