A jó retorika mindig kifizetődik – Beszédelemzés Galambos Márton előadásáról

2018. július 26-án Galambos Márton, a Forbes magazin főszerkesztője a Corvinus egyetem diplomaosztóján tartott beszédet, amely a lenti videóra kattintva megtekinthető. A beszéd akár a havilap „Legyél jobb!” rovatának egyik kiemelt cikke is lehetne, hiszen a legfontosabb – bár az előadás összefoglalásáig rejtve maradó – üzenete az, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A beszédelemzés Szederkényi Zsolt és Pej András közös munkája, ami a kiváló szónokképzésünk beszédelemzési feladatából nőtte ki magát.

Galambos Márton vokalitása: kifejező hang

Galambos Márton beszéde végig követhető, artikulációja jól érthető, kellemes hangszínű, a beszéd végére sem válik unalmassá.  Rendszeresen tart beszédszüneteket, melyekkel kiválóan elválasztja és hatásosan hangsúlyozza az egyes gondolatait. A „Lehet, hogy egy kicsit korán érkeztem…” (0:37) részt követően közel négy másodperces szünet következik, mely alatt egy rosszfiús mosollyal pásztázza a hallgatókat. Ez olyan komoly hatást kelt, hogy szinte végtelennek tűnik… A hallgatósága már kifejezetten várhatja, hogy egyikük megszólal és a közönség nevében megkéri, hogy: „folytassa már Főszerkesztő úr, tudni akarom a választ!”.

A szinte tökéletes tempóba alkalmanként minimális hiba csúszik (5:59). „…lehet választani olyan karrierutakat, melyet az ember Magyarországon [beszédszünet] végez el, fut be.” Mivel a beszédben jó érzékkel használ beszédszüneteket, ezért ez nem feltűnő, de a hallgatóságot kizökkentheti, felfigyelhetnek a megakadásra. Jelen esetben arra, hogy a karrierutakat valóban nem elvégezzük, ahogy ezt Galambos javította is. Tegyük hozzá, hogy ez még mindig elegánsabb megoldás, mint az ő-zés.

A beszéd során jól játszik a hangszínével. Legtöbbször mesélős, közvetlen, és hatásosan tölti meg élettel a szavait a hangján keresztül. 2:59-nél a „Van valami ’forjuk’, na ez motiválja csak igazán az embert…. úúú akkor belehúzok” gondolat úgy hangzik el, hogy aki hátrányból indul a világban, az itt elhiheti, hogy ő lehet a következő Forbes főszerkesztő. Miközben a közönséggel kommunikál előjön a határozott irányító karakter is. 2:09-nél például feladatokat oszt, felszólít: „Kezek fennmaradnak az előző körből!” Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hanghordozással és finom, de határozott hangsúlyokkal teszi, amivel biztos kézzel vezeti a hallgatóságát. A látszólagos szigort mosollyal és humorral oldja fel az interakció végén, így fenntartva a közvetlenséget is.

A hangerejével is jól, hatásosan bánik. 5:22-nél, néhány megnyugtató hangszínű, tényszerű állítás után pozitív jövőképet közvetít: ” van 50 vagy 100 ilyen ember is”. A számokat nagyobb hangerővel ejti ki, ezáltal azok kiemelkednek a beszédből, nyomatékosak lesznek. Teszi ezt úgy, hogy ha csak ezt a mondatot önmagában hallanánk, akkor akár fel sem tűnne, hogy itt hangosan beszél, hisz csak a korábbi mondatokhoz képest ad nyomatékot. Ehhez hasonló parányi, de kifejező hangjáték figyelhető meg 6:52-nél is. „Nem csak ők tehetnek fel kemény kérdéseket, hanem ti is.”. Az „ŐK” keménysége, már-már számonkérő stílusa után a „TI” lágyabb, a beszédtempó lelassul. A beszélő szándékának megfelelő, sokszínű és kifejező hanghordozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést és egy pillanatig se veszítse el a hallgató a figyelmét.

A nem megfelelő légzéstechnika jele, hogy az előadó sokszor szuszog mikrofonba (pl. 3:51 vagy 8:28), amit az felerősít. A beszéd második felére kiszárad a szája, 7:42-nél a néhány másodperccel korábbi ajaknedvesítés után is cuppantással kezdi a mondatot, és később több esetben is ragacsosnak tűnnek a hangzók (pl. 8:39-nél: „az első bónuszomat amikor megkaptam”. Az is előfordul, hogy bizonyos hangzók ejtése „bepuffan”, mint 11:39-nél a „ráépítettem” kifejezés p hangja. Ezeket a hallható tökéletlenségeket a hallgatóság valószínűleg észleli, ezért érdemes légzés- és beszédtechnikai fejlesztéssel, illetve a mikrofonkezelés gyakorlásával dolgozni a kiküszöbölésükön.

Galambos néhány vokális hibáját a fül mozgása kíséri. 8:04-nél a „…listátok a számítógépeteKKKKen…” kimondása közben egy minimális hangképzési hiba hallható. Ugyanez, ráadásul szintén egy k hangnál 8:14-nél is megtörténik: „…főnőkötöKKKel”. Itt észre is veszi a hibáját, melyet egy nem tervezett szünet és ajaknedvesítés kísér. Mintha zavarba hozná ez a probléma. Elképzelhető, hogy korábban nehézséget okozott neki a k hang kiejtése, ami itt ismételten megtörtént. A mindenesetre rutinos előadói készséget feltételez, ahogyan a pillanatnyi zavartságát leküzdve továbblépett.

Természetesség a mozdulatokban

A főszerkesztő megjelenése illeszkedik az alkalomhoz, az általa képviselt céghez (Forbes) és vélhetően a saját magáról sugározni kívánt képhez is. „Menő” vezető, ismert ember, sikerességet sugároz. Az összképet a nyakkendő alsó szálának kikandikálása, illetve az előzékenyen odakészített vizespalackok rózsaszín kupakja zavarja meg. A férfidivatban járatosabbaknak emellett az is feltűnhet, hogy az elegáns öltöny alatt zsebes ing látható, ami meglepő lehet az előadás egyéb aspektusaiban észlelt professzionalizmushoz képest.

Az előadás során legtöbbször nagyszerűen – sosem túlzóan – használja a testbeszéd kínálta lehetőségeket. A mimika, a szemöldök, a szemek mozgása, a test- és fejtartás összhangban van, rendszeresen egészíti ki a mondandóját a kar és kézmozdulatokkal közösen. A beszédét kifinomult, ezzel együtt érzékletes gesztikuláció kíséri. A beszéd egyik első gondolata (0:23) az, hogy „szívesen ad tanácsot”. Ekkor egy egészen apró vállemeléssel jelzi, hogy ő maga is ilyen ember.

Galambos Márton retorikájának elemzése

Arra néz, akihez beszél. Nagyszerűen megoldja, hogy (1:14) „…Titeket felvettek…”-nél a hallgatóság jobb és bal oldalára is külön fókuszál (minimálisan biccent), majd a Corvinus vezetőihez is küld egy külön üzenetet: (1:20) „különösen nagy megtiszteltetés”. Ebben a mozdulatban az a különleges, hogy egyszerre több dolog történik. Nem lép ki a pulpitusnál felvett fix helyzetéből (nyilván tudja, hogy kamera is veszi, utána nehezebb is lenne ugyanide visszaállni, bármit is csinál, az csak zavart keltene), de mégis teljes felsőtesttel – részben a háta mögött ülőkhöz – fordul, ráadásul alig észrevehetően egy tiszteletet sugárzó meghajlás is van a mozdulatban. Ezzel kerüli el, hogy ironikus megjegyzése tiszteletteljes csipkelődés maradjon és ne legyen bántó. A gyakorlottságot mutatja, így külön érdemes kiemelni, hogy miközben beszél, a szája végig fix távolságban marad a pulpitusra helyezett mikrofontól.

1:50 körül egy szavazás kezdődik. Galambos kéztartással mutatja, hogy miként kell jelentkezni. Egyértelműsíti, hogy mi a feladat. Itt elsőre talán nem is észrevehető, de annál fontosabb apróságok történnek. Miközben a jobb kezét felemeli, másik kezével – teljesen észrevétlenül – a pulpitus alatt kigombolja a zakóját, majd egy gondolattal később mindkét keze a magasban. Gondoljuk csak végig: ha nem gombolta volna ki, akkor úgy nézne ki, mint Dorothy madárijesztője. Így viszont látszik, hogy tökéletesre szabott öltönye van, ingujja is mindkét kezén egyformán bukkan elő. Látszik a karórája is, de ez nem zavaró és nem is hivalkodó. Amint letette mindkét kezét, ismét észrevétlenül begombolkozik, közben megállás és hiba nélkül beszél, pedig később még többször felemeli majd a karjait, de már váltva, egyszerre csak az egyiket.

Színészi módon adja elő a beépülő történeteit. Szinte hang nélkül is elképzelhető, hogy mit mond (0:31). „Hónom alatt 200 karkötő…fehér ing…én”, majd egy kis poén, önirónia: „korán érkeztem”, hunyorítás; ajaknedvesítés; kulturált mosoly. Ebben talán a legérdekesebb az, hogy miközben rendszeresen „mutogat”, sok más előadóval összehasonlítva ebben nincs semmi zavaró, természetesnek hat és kifejezetten erősíti a mondandóját. Jó példa erre 5:05-től a hegycsúcsos hasonlat és az azt kísérő gesztusok, amik által szinte magunk előtt láthatjuk a hegyvonulatokat.

Az alapvetően önazonos és meggyőző nonverbalitás néhány ponton botlik csak meg. Ilyen például 3:14-nél a tripla pislogás. Itt elér egy gondolatblokk végére, és láthatóvá válik, ahogyan vált, újragondol, felkészül a következő etapra. Elképzelhető, hogy itt részben improvizált az előadó és nem volt meg az átkötés a két rész között, talán ezért is kezdi úgy a következő mondatot, hogy „Namost…”. A beszéd végén (12:09-nél) a “nem később, nem előbb“-höz tartozó gesztust nem tükörben, a hallgatóság értelmezésének megfelelően mutatta. Ez haladó szint, de az előadás többi aspektusait figyelembe véve elvárható a főszerkesztőtől, hogy ezzel is segítse a megértést. Az viszont alapvető, hogy a hallgatóságtól érkező tapsot illendő a színpadon maradva fogadni. Galambos a taps kezdetekor elindul vissza a helyére, ami visszatetsző lehet az éppen elismerést adó közönség szemében.

Kulcsüzenetek, csattanóval

A beszéd nem nélkülözi az öniróniát: azzal kezd, hogy ő sem tévedhetetlen: Benézte a dátumot, egy hónappal a diplomaosztó előtt már egyszer megérkezett beszédet tartani, de nem volt kinek. Az első nevetés után a hallgatóság biztosan figyel és sokkal befogadóbbá válik. A humor egyébként is többször játszik kulcsszerepet az előadásban, például a már említett kézfeltartós résznél. Humor nélkül ez az interakció nem tudott volna működni, könnyen gúnyossá vagy megalázóvá válhatott volna, de Galambos elkerülte ezeket a csapdákat.

A hallgatóság többször is bevonásra kerül, de a szavazás a beszéd elején (1:57) nem csak egy egyszerű statisztikai elemzés, hanem egy dicséret is. „ÓÓÓ, ez igen”. Ilyet, ilyen hangon csak egy gondoskodó „apuka” vagy egy hasonlóképpen elkötelezett mentor szokott mondani. Jól látszik, hogy a hallgatósággal élő kapcsolatot tart fenn az előadó.

Galambos beszéde tanácsokra és saját életéből vett példákra épít. Utóbbiak segítségével szól a végzős hallgatók szívéhez és az előbbiekkel azok tudatához. A mondanivalóját történetekkel is színesíti, egyértelműsíti, ezek hossza megfelelő, nem terjengősek.
A hat megfogalmazott tanács mindegyike lehetne témája egy-egy önálló előadásnak, de a beszéd vége felé előkerül egy Hosszú Katinka féle karkötő (11:36) és az azon szereplő HWAPO felirat (Hard Work Always Pays Off – magyarul: a kemény munka mindig kifizetődik) segít a hallgatóságnak az emlékezetébe vésni az üzeneteket. 11:27-nél Galambos utal arra, hogy az előadás során ez a rövidítés kitalálható lett volna, de ez inkább tűnik viccnek vagy mentegetőzésnek, hiszen vélhetően senki sem sejtette, hogy a mondanivalóját pont a HWAPO betűszóhoz fogja kötni, főleg úgy, hogy a W két V betűvel kezdődő tanácsot rejt.

Összegzés

A műfajok antik felosztása szerinti tanácsadó beszédet a jókedv és a határozottság jellemzi. A fiatal kora ellenére sokat tapasztalt főszerkesztő a saját életéből vett példáival teszi érdekessé, hatásossá és hitelessé az előadást. A kiváló felépítést csak a fontos üzenetek számossága bonyolítja meg. A természetes, és ezért meggyőző nonverbalitás a legtöbb esetben jól kíséri az elmondottakat. A hangképzés változatossága színessé és kifejezővé teszi a beszédet, a legnagyobb problémaként a légzéstechnika tökéletlensége róható fel. A hazai közbeszédben nem gyakori a kimunkált, legtöbb elemében haladó szintű beszéd, ezért gratulálunk Galambos Mártonnak. Bízunk abban, hogy ő is egyetért a címben megfogalmazott állításunkkal, miszerint a kemény munka mellett a jó retorika is mindig kifizetődik!

Aczél Petra retorikájának elemzése

Dr. Aczél Petra nemcsak azért fontos a kortárs, magyar retorika számára, mert kitűnő elméleti szakemberként olyan könyveknek a szerzője, amelyek alapvető fontossággal bírnak a retorikaoktatásban, hanem előadóként is a legsikeresebbek között tartható számon évtizedek óta. Egy idei előadásának beszédelemzésére Szigeti Tamás, az őszi haladó kurzusunk tagjaként vállalkozott. Írását az alábbiakban közöljük.

Beszédet tartani több száz pályaválasztás előtt álló diák előtt egy kamerákkal teli, hatalmas előadóban. Valljuk be őszintén, nem ez mindannyiunk leghőbb vágya… Ráadásul, ha témaként éppen az előadástól való félelmet és a retorikai hibákat választjuk, a kihívás csak növekszik. Ha azt hinnénk, ennél nehezebb helyzetbe keresve sem sodorhatnánk magunkat, képzeljük csak el, hogy a színpadra kommunikációkutatóként, a nyelvtudomány doktoraként, az egyetem egyik intézetigazgatójaként szólítanak bennünket.

Dr. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának nyílt napján így igyekezett az érettségi előtt álló középiskolások továbbtanulási választását megkönnyíteni.

A bizalomépítő szándékkal tett, azonban meglehetősen hivatalosra sikeredett, „Tisztelt Kollégák” megszólítást követően rögtön az érthetőséget is megnehezítő „a bókok… a pókok, a kések és a halál” nyelvbotlás repíti messzire a hallgatóság fantáziáját. Azt latolgatjuk, vajon mennyire kínos fél-egy óra vár most ránk, mire számíthatunk, és jó döntés volt-e, hogy nem a Gazdaságtudományi Kar előadására ültünk be. Mire feleszmélünk, már csak „reménybeli kollégáknak” és „ifjú érdeklődőknek” számítunk, a megszólításbeli visszalépésnek köszönhetően. A hallgatóságon végignézve (0:27) habár ifjúnak ifjúkat látunk, érdeklődőknek mégis kevésbé mondható a fejét tartó, lefelé néző, láthatólag unatkozó közönség.

Ezt érzékelve a figyelmet talán a közönség nagyobb fokú bevonásával lehetne ekkor elérni, semmint a „mondjuk..ő..egy..ilyen” pók kivetítésével vagy az Amerikában bizonyára nagyon népszerű sorozat-házigazda kijelentésére hivatkozva, aki egyszer azt mondta, az emberek a halálnál is jobban félnek a nyilvános beszédtől. Hitelesebb lenne, és az érzelmi kapcsolódást is jobban elősegítené, ha a szónok vezetésével egy hétköznapibb, mindenki által befogadható történetet élhetnénk át ahelyett, hogy az elmondottakat az „egyébként tényleg volt egy ilyen amerikai kutatás” igazolja.

Habár az érzelmeinken keresztül talán kevésbé sikerült rétorunknak elérnie bennünket, még mindig lehetősége lenne üzenetét az értelmi énünket meggyőzve átadnia. Ehhez azonban pontosabb adatokra lenne szüksége annál, mint hogy (1:05) „tény… ebszo-abszolút tény, hogy körülbelül” vagy „minden 3-4.”, illetve a magyar hallgatóság számára szemléletesebb példákra, mint az amerikai elnökvita (1:33), superbowl, 25-30 ezer tweet, és a laikus, középiskolás diákok számára is érthetőbb nyelvezetre az „elevator pitchnél”.

Hogy lehet, hogy mindezek ellenére a beszéd mégis tovább menetel, és a hallgatóságot, habár nem nyerte meg a rétor, teljesen el sem veszítette őket?

A kulcs a szónok hatalmas előadói rutinjában, és ezáltal bármely beszéde sziklaszilárd pilléreivé szilárdult vokalitásában és nonverbalitásában keresendő. Ha megfigyeljük, az előadó mindvégig felveszi és fenn is tartja a szemkontaktust a hallgatóság egészével. A mimika a közölt üzenetnek végig megfelelő és kifejező, néhol magabiztos és nyugalmat árasztó, máskor meglepődött és kíváncsiságot keltő. Az öltözék talán nem a legmegfelelőbb választás a ruha vastag fehér szegélye miatt, amely ugyan keretbe foglalja az arcot, a tekintetet mégis túlságosan lefelé irányítja. Úgy a stílusában szolid, mégis mérete és színe miatt kissé túl hangsúlyossá váló nyaklánc és fülbevaló, ahogy a kis, felcsíptethető mikrofon helyett a kézben tartott változat és a hatalmas pointer sem válnak a szónok előnyére. Mégis jó a mikrofonkezelés, nem remeg sem a kéz, sem a hang, a szájtól tartott távolsága is megfelelő, a pointerhasználat észrevehetetlen. Habár mindkét kéz foglalt, aktív gesztikulációt figyelhetünk meg, továbbá az előadó mozgásával természetesen töri meg a monotóniát, lendületet visz a beszédbe. A nonverbalitáson túl a vokalitás is érdekessé, érthetővé és követhetővé teszi a beszédet. A hangerő végig megfelelő, a mikrofon ellenére sem túlzó, a hangszín kellemes, a hangsúlyozás kifejező. A beszédtempó nem túl lassú, nem válik vontatottá az előadás, de nem is túl gyors, végig megmarad érthetőnek és követhetőnek az előadás. Az artikuláció is fejlett, zavaró hangképzésbeli hibák nem figyelhetők meg, a többszöri nyelvbotlást is megbocsáthatónak érezzük az élőbeszéd miatt.

Bármennyire is fejlett a nonverbalitás és a vokalitás, önmagukban csupán a beszéd támaszaiként szolgálhatnak, de ettől még egy pályaorientációs beszéd sem válhat jóvá. Dr. Aczél Petra beszéde összességében mégis jónak, sőt motiválónak és meggyőzőnek bizonyul, ugyanis a beszéd második részében (3:00-) a verbalitás is felfejlődik a kommunikáció többi elemének szintjére.

A „Mit nem szeretnek Önök egy tanár előadásában?” kérdéssel a szónok először szól igazán a közönséghez. Ebben a témában a hallgatóság is kompetensnek érezheti magát, ezért talán célszerű lett volna ahelyett, hogy „higgyék el, pillanatok alatt tudnának néhány dolgot mondani”, valóban bevonni a diákokat a közös ötletelésbe.

A nyilvános beszéd hibáinak hét fő bűnbe való sorolása kitűnő ötlet, habár rengeteg veszélyt is rejt magában. Kitűnő ötlet, ugyanis követhető szerkezetet ad a beszédnek, mind a rétor, mind a hallgatóság számára. Veszélyt pedig azért rejt magában, mert önkéntelenül is arra figyel a közönség, a szónok vajon kiállja-e a hét próbát. Szemmel látható, a strukturáltság mennyivel gördülékenyebbé teszi a beszédet, és a közönség halvány moraja (4:18) jelzi a humor megjelenését is. A kifigurázás következtében élethűen jelenik meg a homo lector vagy a véget nem érő beszédet tartó szónok figurája. Habár vannak félrecsúszott ragok, magyartalan megfogalmazások és össze nem illő mondatrészek, idáig mégsem érezzük, hogy belecsúsznánk valamely főbűnbe. A kritikus rész – a „Nagy Ő” – hiszen az „őzést” az egész beszéd során megfigyelhetjük, a magabiztosság és lendületesség következtében azonban mégsem tűnik zavaró hibának. Kiemelendő a főbűnök felsorolásakor tett használható, gyakorlati tippek fontossága is, ugyanis a hármas tagolás, storytelling, hallgatóságba vetett bizalom mind-mind magunkkal vihető, azonnal alkalmazható tanács. Több alkalommal is sikerül a közönségnek szóló, releváns humorral (például 8:36) a hallgatóságot megnevettetni, és ezzel a beszéd kissé nehezebb, kezdeti indulását feledtetni. Kitűnő az időkezelés is. Egyrészt maga a beszéd rövid, tömör, a hetes szerkezet miatt végig érezzük hol tartunk, másrészt a csúcspont után csak egy rövid lezárás következik.

A beszéd indirekt zárása is megszívlelendő, hiszen közvetlenül nincs kimondva, hogy igenis mindenki jöjjön a Corvinusra, hanem a házhoz való hasonlaton keresztül visszatetszés nélkül tudjuk meg, mennyire emberközpontú és barátságos lesz tanulmányainkat itt folytatnunk.

Összefoglalásként elmondható, hogy Dr. Aczél Petra pályaorientációs beszéde, többek között a rutinnak, a szerkezetnek és az időkezelésnek köszönhetően, makroszinten kiemelkedően magas színvonalú, stabil, és a nonverbalitásra, vokalitásra támaszkodva a verbalitás időszakos kisebb hibáit áthidalva a beszéd mikroszinten sem válik porózussá.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.