A beszéd, ami felmelegít: Bush elnök beszéde a Kossuth téren

Történelmi pillanat  beszéd az esőben — összetépett jegyzet


George H. W. Bush 1989-ben elhangzó Kossuth-téri beszédét általában ezekkel a jelzőkkel társítják. Berki Júlia, a Szónok Születik Retorikaiskola junior trénerének beszédelemzése azonban mélyebbre ás ennél. Segítségével tudatosabbá tehetjük reflexiónkat a történelmi és a pillanatnyi kontextusra; dekódolhatjuk a szónok öltözékének jelentésrétegeit; valamint megfigyelhetjük nonverbális gesztusait, és fejtegethetjük szónoklatának szavai mögött rejlő lélektani üzenetét.

Ezen túl olyan kérdések válaszához is közelebb juthatunk, hogy mitől lesz egy beszéd sikeres és ikonikus. Vagy hogy mit tanulhatunk George H. W. Bush kapcsán háborús retorikáról, rögtönzésről, vezetői kommunikációról.

Kontextus, amit egy jó előadó figyelembe vesz

Milyen gondolatokkal, milyen lelkiállapotban, ki nem mondott belső várakozással és igényekkel érkezhet a hallgatóság?

George H. W. Bush azóta már ikonikussá vált beszéde esőben született. Magyarország – és a szocialista országok – számára korszakhatárnak tekinthető e beszéd: a kelet-nyugat viszony egy új szakaszba lépett. Az 1989-es Népszava júliusi száma így számol be erről:

Hiszen nehezen lenne letagadható, hogy várjuk, nagyon várjuk már őt. Töprengünk, ábrándozunk, mérlegelünk, némiképp szorongunk és kíváncsiak vagyunk, elvégre nem mindennapos eseményről van szó: hivatalban levő amerikai elnök most először látogat el hozzánk…”

A Bush-látogatás legfontosabb kérdése Magyarország számára az volt, hogy mit várhat az elnöktől. Vajon kinyitja a Nyugat kapuit Kelet- és Közép-Európa számára? Éppen ezért 1989-ben a Kossuth téri esőben elhangzó beszéd világraszóló pillanatnak ígérkezett.

A helyszín

A kültéri helyszín többféle kockázatot rejt, ami sokszor rugalmasságot, spontaneitást és kreativitást igényel. A Kossuth térre szervezett szónoklat szimbolikus helyszínként nagyszerű választásnak bizonyult mindaddig, míg el nem kezdett zuhogni az eső. A korabeli tudósítás szerint az elnöki látogatás előtt „egy órával még dörgött az ég, szakadt az eső, és szinte éjszakai sötétség borult Budapestre.

El lehet képzelni a szervezők aggodalmát, és a Kossuth szobor előtt összegyűlt, átfázott tömeget, ahogy a remény, a félelem és a várakozás érzése kavarog bennük. Ahogy az elemzett beszéd felvétele mutatja, nem sok embernél volt esernyő.

Megjelenés, ami néma üzenetet hordoz

Mitől lehet egy előadó szimpatikus, rokonszenves – már megszólalása előtt?

Ebbe az átázott miliőbe érkezik Bush, feleségével, Barbarával. Öltözetük egyszerű. Az elnök egy hétköznapi, drapp színű ballonkabátot visel, ezáltal megjelenése azt az érzetet kelti, mintha egy átlagos polgár lenne a tömegből. Csak az alapos szemlélő számára tűnhet föl a kabátból kivillanó, élére vasalt fehér gallér és nyakkendő.

Mit jelez ez a megjelenés? Az amerikai elnök kettős minőségben lép hallgatói elé. A hivatalos megjelenés fölé vett polgárias öltözék akarva-akaratlan üzenetet hordoz. Egyszerre amerikai elnök és egy ember a nép köréből. Bush itt, amellett, hogy nem mond le elnöki szerepéről, egy újabb réteggel árnyalja megjelenésének üzenetét: a helyzetnek megfelelően öltözik (eső, köztér), így kíván azonosulni hallgatóival, közösséget vállal velük.

bush

Budapest, 1989. július 11. (AP Photo/Charles Tasnadi)

Beszéd előtti pillanatok: a közönség ekkor is figyel!

Az előadást megelőző pillanatokban, abban a jelentéktelennek tűnő pár percben tetteink sokkal többet mondanak, mint hinnénk. A szónok személyét többek között ezek a pillanatok is hitelesítik. Az első benyomás az elnökről árnyalódik, az összetartás és szolidaritás jegyében történő cselekedeteivel. Azáltal, hogy a feje fölé tartani kívánt esernyőt elutasítja, osztozik a jelenlévők helyzetében. De ezt fokozza az a gesztusa is, hogy addig nem kezd bele beszédébe, amíg nem gondoskodik magyar tolmácsról az angolul nem feltétlenül értő hallgatóságnak. Ez a kifelé figyelés, empatizálás szintén fontos elem ahhoz, hogy a beszéd valóban célba érjen.

A kommunikációs helyzet tehát összetett: az időjárás és nyelvi korlátokat szükséges figyelembe venni. Talán ez  a figyelem vezetett a következő tetthez is.

Váratlan beszédkezdés: garantált figyelem

Bizonyára megfontolt, átgondolt, pontos és nagyon összeszedett gondolatokat vártak a megjelentek. De George H.W. Bush amerikai elnök váratlanul összetépi a beszédét, kitárja a karját a zuhogó esőben, és rámosolyog az ázó-fázó népre. Hogyan és miért enged meg magának egy ilyen meghatározó pillanatban ilyen lazaságot?

Ahogy öltözete és az esernyő elutasítása is, a formabontás ebben a gesztusban is folytatódott. Mégis, talán ez a leglátványosabb eleme. A megszólalást megelőző pillanatokban a széttárt, magasba emelt karok, és az ezáltal kiváltott ováció már szinte „popsztár” hatást kelt.

A széttépett beszéd, a váratlan fordulat, a közösséget vállaló, szabad és önfeledt elnök egy kiélezett háborús kontextusban – ezek együttállása tette ezt a beszédet ikonikussá. Ha tehát előadásunkat felejthetetlenné szeretnénk tenni, a váratlanság erejével emlékezetes meglepetést okozhatunk.
„Hosszú ideje állnak már itt az esőben. Engedjék meg, hogy szívemből beszéljek.” (itt egy ezt kifejező mozdulattal leveszi a szemüvegét) Rövid leszek.” – Beleérez, látja, hogy mit, mennyit bír most a hallgatósága, igazodik a körülményekhez. Az adott helyzethez való alkalmazkodás, együttműködés megmutatkozik a beszéd hosszában (körülbelül 3 perc), és rögtönzött műfajában is.

A beszéd műfaja gyakran magában hordozza a hangnemet és a stílust is

Az elnök a sztenderd, köznyelvi regisztert használja. Mondatai személyesek, egyszerűek. Ez a választott, improvizatív jellegű beszédműfajból is következik. Hiszen a legkönnyebben úgy lehet rögtönzést végrehajtani, ha megosztom hallgatóságommal saját kapcsolódásomat a témához, ahogy itt George H. W. Bush is teszi. Ő itt a személyesség erejével győzi meg hallgatóságát. A formális stílust elhagyva familiáris hangot üt meg. („Barbara and I feel the warmth of this welcome.”) A családiasság érzetét az is erősíti, hogy feleségével együtt van jelen. Sok benne az E/1 személyű mondatkezdés és a T/1-ben való fogalmazás is megjelenik. Ez utóbbi két esetben: vagy feleségére és magára használja a „mi” mondatkezdést, vagy Amerika nevében fogalmaz.

Egyetlen és talán a leghivatalosabb mondata, amikor felhozza vezetői posztját, erős (többször is hangsúlyosan megjelenő), mutató gesztussal kísérve (1:52), majd rögtön át is fordítja ezt azzal, hogy érzelmileg kapcsolódik Magyarországhoz az amerikai polgárok nevében is. („I want you to know that I am here as President of the United States, because we have in our country a special affection and feeling for the people of Hungary.”)
A vezetői kommunikáció szempontjából eddig azt láthatjuk, hogy George H. W. Bush egyszerre egy közülünk és egyszerre elnök – azonosul és vezet, átérez, de előre mutat. Szép visszatükröződése ez a 3. pontban tett, öltözködéssel kapcsolatos megfigyeléseknek. Érdekes, ahogy a kommunikációban a hatalomhoz való viszony előbb vagy utóbb, akarva vagy akaratlanul, de mindig transzparenssé válik.

A szavak, és a mögötte rejlő üzenet

Bush elnök épít a történelmi, háborús kontextusból fakadó lélektani szükségre. A beszéd gyakran visszatérő kulcsszavai is a bizalom és az otthonosság érzését erősítik: (szeretet, otthon, együtt, meleg fogadtatás, érzés, köszönöm, hit, meggyőződés, biztosság). Éppen ezért érezhetjük a beszédet egyenesnek, őszintének, barátinak és közvetlennek.

George H. W. Bush tehát egy igen mély igényre reagált: felveszi a barát/édesapa szerepét a várakozó, kiszolgáltatott, reménykedő, valamint elfogadásra és biztonságra éhes magyar népnek. Ez a verbális gesztus nagyon szépen megmutatkozik a beszéd kezdő (0:24-30) és záró pillanatában (3:23): széttárt kezek, felemelt karok. Ezzel mintegy kiterjesztette óvó, áldó, üdvözlő kezét a magyar népre.
Ha egy előadó képes a hallgatóság legmélyebb részéhez, a legbelsőbb lélek-rétegig hatolni, oda, ahol a szónok is szülő, testvér, barát: akkor nagyon mély szinten találkozhat egymással az előadó és a közönsége.

Biztonság és béke – ezeket az érzelmeket lehet támogatni a háborús kommunikációban. A mai politikában is láthatunk erre példát, és az elnök beszédének is valószínűleg ez volt a célja.

bush

1988 Republican National Convention, New Orleans, Louisiana. (Photo by © Shepard Sherbell/CORBIS SABA/Corbis via Getty Images)

Szignifikáns nonverbális és verbális eszközök

A mimika végig erőteljes, bár nem teljesen tudjuk eldönteni, hogy tudatos, vagy önkéntelen-e az egész beszéden végighúzódó, széles mosoly. A szemkontaktust a hallgatósággal végig szorosan tartja, a tekintet melegsége segíti az érzelmek kifejezését. Ennek ellenére a mosoly néha művinek tűnik (pl.1:33-nál) – és megfigyelhető, hogy miután folytatja a beszédet, a szeme nem változik, azon nem látszik a mosoly.

A beszédet végig három karakteres mozdulat kíséri: ökölbe szorított kéz, a mutatóujjal előre és felfelé mutató kéz, és az említett kitárt karok. A mutatóujj és az ökölrázás egyaránt olyan domináns, erőteljes gesztus, amely fenyegető, megfélemlítő hatást is kelthez. A 2:37. perctől indított mondat látványos példa erre: erős gesztus-sorozat kíséri („…we must work with Hungary, we want to work with Hungary…”). Ahogy a beszédtempó is igazodik a hangsúlyos mozdulatokhoz, a hangerő is emelkedik. A hangot tónusos dallamosság jellemzi. A mély színezetű bariton magabiztosan és ritmusosan szól, nyitott artikuláció segíti a megértést.

A szöveg verbális elemei közt az ismétlés és az ellentét hangsúlyos. Az egész beszédre jellemző a hideg, esős környezetnek a meleg fogadtatással és érzelmekkel való szembeállításának játéka. („Long after this rain is gone, I am going to remember the warmth of the welcome from the people of Hungary.”) A fizikai érzékelésre ható eszköz az ismétlések közt is előjön: („…at some drier time and some drier place”)

Konklúzió

Minden hatásossága ellenére nagy hiányossága a szónoklatnak, hogy nem személyes jellegű beszéd volt. Tulajdonképpen bármelyik ország bármelyik városában elhangozhatott volna. Annyira általános lett, hogy az ország nevét kicserélve Bush elnök bárhol elmondhatta volna. Hiányzik a konkrétum: nem mond semmilyen személyt, helyszínt, vagy eseményt, ami kifejezetten a magyar néphez, vagy a magyar népről beszél.
A műviség, – ami néha felbukkant- és a domináns, szinte leuraló gesztus elemek, valamint az általánosító fogalmazás gyengítik, és néhány helyen meg is kérdőjelezik a szónoklat hitelességét, és inkongruenssé teszik a szónoklatot.

George H.W. Bush személyiségének azonban olyan vonásai is vannak, amelyek lehetővé tették, hogy elnökké válasszák. Ez ebben a beszédében is megfigyelhető. Egyrészt a hatalommal való bánásmódja miatt, amelynek szimbóluma lehetne az ingre vett ballonkabát. Másrészt az a szenzitivitás, ahogyan a felszínen zajló és mélylélektani eseményekre reagált:

  1. Közösséget vállalt az összegyűltekkel, alkalmazkodott az eső okozta fizikai szükségletekhez (rövidség).
  2.  Válaszolt a háború miatt létrejött lelki igényre: megteremteni azt a biztonságérzetet, hogy számíthatnak rá.

A hideg és az eső ellenére a szónok szavaiból áradó melegség – a videót nézve – elnyerte a hallgatóság tetszését. Úgy tűnik, ha egy előadó meg meri élni, fel meri vállalni emberségét az emberek előtt, akkor nagyobb elfogadásra, megértésre, meghallásra és szeretetre számíthat, mint bármilyen precízen kiművelt „diplomáciai” beszéd által.

Évnyitó beszéd – mikor az alkalom és a műfaj ellentétben áll

Orbán Balázs, korábbi miniszterhelyettes és államtitkár 2021-es, az MCC évnyitó beszédének retorikai elemzését Dömény Gábor tollából olvashatják.

Orbán Balázs 2021 szeptemberében tartotta meg évnyitó beszédét az MCC, azaz a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumi elnökeként. Egy tanévnyitóhoz képest viszonylag rövid beszédet hallhatunk (összesen 6 perc a felszólalás hossza). Hányszor kívántam volna ezt a saját évnyitóimon, a soha véget nem érően mantrázott tanévrend végighallgatása helyett. Azonban már az időtartam is felveti a kérdést, vajon hogyan fért bele 6 percbe a diákok tájékoztatása az intézmény céljaival, feladataival kapcsolatban? Retorikai elemzésemben arra keresem a választ, hogy Orbán Balázs politikai szerepe miképpen vonódik be vagy vet árnyékot az évnyitó beszéd műfaji sajátosságaira.

 Orbán Balázs szónoki megjelenése

Orbán Balázs megjelenését a visszafogott, kissé lezser, sportos elegancia jellemzi. Zakója durva szövésű anyagból készülhetett, egyáltalán nem a legelegánsabb benyomást kívánja kelteni e ruhadarab. A nadrág esetében sem elegáns szövetnadrágról beszélhetünk, eséséből következtetve ez is inkább lezser. Azonban a nyakkendő eléggé elüt ezen összképtől, ugyanis nagyos szorosan van megkötve, amely inkább az elegancia felé mutat. A bársonybarna szín sem biztos, hogy előnyös a sportos eleganciához mérve, kissé avítt hatást kelt. Orbán Balázs zakóján hord egy MCC-s kitűzőt, amely a legfontosabb nonverbális elem a szónok viseletében, ugyanis kifejezi az intézmény felé való elköteleződését. Orbán Balázs lezser, de sportos eleganciát képviselő öltözete egyszerre próbál illeszkedni az emelkedett, ünnepi hangulathoz, és a színpad másik oldalán helyet foglaló diákság világához.

A pulpitus, bár automatikusan teremt egy gátat a hallgatóság és az előadó között, ezzel együtt a komolyság érzését is kelti. Nem utolsó sorban számíthatunk rá, hogy a pulpituson elhelyezett, és felolvasásra váró szöveg megkomponáltsága mentén haladunk végig az ünnepi beszéden.

A megszólítás dilemmája

Az évnyitó esetében – Wacha Imre[1] műfaji meghatározását követve – igen fontos, hogy célközönségnek a diákságot vegyük, és csak másodsorban a hozzátartozókat vagy az oktatókat. A beszéd elején elhangzó megszólítás ennek értelmében a diákokat kell célba vegye. Ezzel szemben Orbán Balázs a következő sorrendben és módon szólítja meg a hallgatóságát. Köszönti az első sorban helyet foglaló miniszterelnököt – akit nyilván köszöntene bármelyik iskolaigazgató az országban, kifejezve az intézményt ért megtiszteltetést, akár ezzel is emelve az ünnepség érzelmi áhítatát, majd köszönti a professzor urat (nem hangzik el név), a vendégeket, és végül így fogalmaz: „Kedves MCC család!” (0:13). Kiemelendő, hogy a „vendégek” köszöntéséig végig tartja a szemkontaktust a közönséggel a szónok, egy-egy mosolyt is adva a jelenlévőknek, majd amikor az MCC családot kiejti, lenéz az előtte fekvő papírra, így ekkor szakítja meg először a szemkontaktust a hallgatósággal. Amikor felpillant, már komor arccal tekint a közönség soraira (00:14). A tanulók nem kapnak külön megszólítást a köszöntőben.

Egyből kérdésként merülhet fel az, hogy vajon ki a hallgatóság, ha nem a kollégium hallgatói, illetve mi a beszéd célja? – tekintve, hogy az évnyitón elsősorban a tanulókhoz szól a rétor, őket szeretné beavatni az új tanév világába. Ha magukat a család tagjainak tartják is a hallgatók, elrugaszkodva attól, hogy ez nem egy szokványos megszólítás a tanulókra nézve, akkor azt érezhetik, hogy köszöntésük alkalmával leveszi róluk a tekintetét a szónok. Ez bántóan hathat. Bár a család nem egy közkeletű megszólítás a hallgatókra vagy az intézmény tagjaira nézve, akár fenntarthatja azt az izgalmat, hogy a beszéd során a szónok majd megvilágítja a fogalomválasztás okát. Az előadás kezdetén tehát nem egyértelmű, hogy meg lettek-e szólítva a jelenlévő tanulók, vagy a rétor figyelmen kívül hagyta az első számú közönsége köszöntését. Érdekes kontraszt egyébként, hogy ugyanezen az évnyitón Orbán Viktor is mondott egy beszédet, és ő – bár semmilyen tisztséget nem tölt be MCC-ben – mégis köszönti, megszólítja külön a kollégiumi hallgatókat.

Az ünnepélyesség megteremtése és az elsietett tételmondat az évnyitó beszédben

Orbán Balázs évnyitó beszédében az angolszász standard tematikus szöveg felépítését követi. Hamar megjelöli az alkalom, illetve beszédének témakörét (0:45), amely az oktatás. A témamegjelölésnél már előrevetíti a szónok, hogy egy, a pártpolitika és a mindennapi egyet nem értés felett álló személyben jelenik meg a legszebben beszéde témája, mégpedig Klebelsberg Kunó munkásságában. Érdemes megfigyelni, ahogyan ennél a résznél a szónok nonverbálisan, a kéz gesztusaival is hangsúlyozza a mondanivalóját, az elemelkedést a közös pont felé. Az addig a pulpituson pihenő jobb kezét háromszor is felemeli, oly módon, mintha azt a közös pontot tartaná a tenyerében (0:37-0:41).

A hallgatóságban – és leginkább a tanulókban – nyilvánvalóan és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon milyen szerepből szól hozzájuk most Orbán Balázs: aktuálpolitikai, vagy az MCC-ben betöltött elnöki minőségében? Erre válaszol a pártpolitikán felül álló eszme hangsúlyozása, és egy példakép felmutatása. Elsősorban ezért nem esik a „na, kellett egy idézet ebbe az ünnepi beszédbe is” kategóriájába a témamegjelölés után elhangzó Klebelsberg Kunó idézet. Az angolszász mintát követve ez az elem tökéletesen felkelti a figyelmet, hiszen a fentiek értelmében a „levegőben lévő” kérdéssel összefüggésben épül be a szónok beszédébe. Ezekkel a visszafogott, egyáltalán nem művi vagy kényszeresen ható szónoki gesztusokkal az ünnepség emelkedett hangulatát alapozza meg a rétor.

A Klebelsberg-idézet utolsó mondatát teszi meg beszéde tételmondatának a szónok: „négyzetre emelni a tehetséget, és nem gyököt vonni belőlük” (1:33). Bár egészen e tézisig tagoltan beszél és következetes beszédtempót használ Orbán Balázs, de épp a tételmondatnak nem hagyott kellő időt, sőt szinte levegőt sem vett az utána következő mondat és a tétel kimondása között (1:35). Ez mindenképpen hiba, ha az a cél, hogy a hallgatóság ezt az üzenetet vigye el majd magával. A tézissel összefüggésben fogalmazódik meg az intézmény ars poeticája: „ha kérdezik tehát, hogy mi a Mathias Corvinus Collegium, akkor ez az a nemzeti intézmény, amelyik a tehetségeket négyzetre emeli” (1:35-1:43). E mondat után sem tartja a beszéd elején megfigyelhető egyenletes tempót, és nem tart szünetet (1:43). Nem hagy tehát időt a hallgatóságnak arra, hogy feldolgozza az elhangzottakat, így nem válik, nem tud elég kiemeltté válni e bizonyára fontosnak szánt üzenet.

A vicc – a család elem képzavara

Mint minden jó angolszász típusú beszédben, Orbán Balázs beszédében is menetrendszerűen érkezik a kitérő egy vicc formájában (2:16-2:57). A humor lehetőséget adhat az ünnepség kereteiből fakadó kötöttségek oldására. Ez az érzelmekre ható retorikai fogás elősegítheti, hogy a szónok személyesebb kapcsolatba kerüljön a hallgatósággal.

Orbán Balázs beszédében 2:16-nál úgy fogalmaz, hogy „elmesélnék Önöknek egy viccet”. Eközben egy nagy sóhajtást tesz a szónok, mintha ő unná a legjobban a teremben azt, ami most következni fog. Erre erősít rá, hogy a „viccet” szót úgy ejti ki, mintha az egy megvetendő dolog lenne. Mindez inkongruens módon hat a humor kötöttségeket oldó céljával.

A személyesebb kapcsolat megteremtése a humor által más hangvételt követel a szónoktól. Orbán Balázs egy családi körben lezajló beszélgetést elevenít meg a vicc keretein belül. A hangjával és a mimikájával utánozza a párbeszédben résztvevő szereplőket (2:48-3:30). Az imitáció egy nehéz szónoki eszköz, hiszen egy másik ember bőrébe kell bújnia egy rövid időre az utánzóak, mindezt úgy, hogy közben ez hitelesen, és ne mesterkélten hasson. Orbán Balázs egészen természetes módon imitálja a megjeleníteni kívánt karaktereket. Azonban elkövet egy igen jelentős hibát: a vicc mesélése közben háromszor néz le az előtte heverő papírra, kissé rendezgetve is azt. Ez az izgalom, esetleg a vicc általi komforton kívül kerülés jelének tudható be. Mindezzel azt is üzeni, hogy igazából idegen számára a humor, mint retorikai eszköz. A papírt, és tágabb értelemben a pulpitust a rétor mint védelmező házat használja a vicc mesélése közben, ahová el lehet bújni a tekintetek elől. A beszéd ezen pontján ismét ritmushibát vét a szónok, ugyanis a vicc csattanójának szánt “Bob” kiejtését követően nem tart kellő beszédszünetet ahhoz, hogy legyen ideje a poénnak megérkezni a hallgatóság számára. Ezek eredményeképpen a hallgatóság pozitív reakciója el is marad a kitérőt követően, nem nevetnek a viccen.

Érdemes elidőzni a vicc mondanivalójánál is. Bár érthető annak tartalma, miszerint a család relatívan becsüli fel a tehetséget, míg a tágabb értelembe vett közösség ezt objektíven teszi, de talán nem gondolta át a szónok, hogy meta-szinten milyen diszharmóniát okozhat a köszöntésben elhangzott „kedves MCC család”, illetve a családot a tehetség szempontjából pejoratívan ábrázoló vicc kettőse. A köszöntés a fentiek értelmében szükségképpen elsimításra vár a beszéd során, azonban ez nem történik meg.

évnyitó

Forrás: https://2015-2019.kormany.hu

„nektek mondom, MCC-s diákok”

A kollégium hallgatói 4:18-nál lesznek először megszólítva. Beszédes az is, hogy erre milyen szövegkörnyezetben kerül sor. „Hogyha elemezzük a magyarság helyzetét, akkor azt látjuk, és ezt nektek mondom MCC-s diákok…”(4:18) – ez alatt kitartja a szemkontaktust, illetve bal kezével, tenyerével a hallgatóságra mutat Orbán Balázs, egyfajta bevonó szándékú gesztusként. A szónok ez után arról beszél, hogy nagyon kevés generációnak volt olyan jó helyzete Magyarországon, mint a hallgatóságban helyet foglaló tanulóknak. Az ország és a társadalom kedvező tényezőit sorolja a rétor – abban a részben tehát, amely előtt meg lettek szólítva a tanulók, és nem utolsó sorban, abban a beszédben, amely egy évnyitón hangzik el.

Ha ennek a beszédnek a címe és a helyszíne nem egy évnyitó lenne, amit az elnöki beszéd tesz hivatalossá, akkor semmi gond nem lenne, hogy a magyarság helyzetének elemzésére, a generációk közti problémák megértésére buzdítana egy szónok. Itt azonban nem teljesülnek a tanévnyitó beszéd műfaji követelményei, a tételmondat pedig nem kerül alátámasztásra érvek által, tudniillik, hogy hogyan lehet elérni a tehetség négyzetre emelését. Helyette egy társadalmi eszme hangzik el – a szónok által a legjobban kiemelt gesztusokkal – miszerint a nemzet az, amely felemeli a közösséget. Mindezeket sommázza, hogy utolsó szavai után, még fel sem zúg a taps, már elindul a pulpitusról lefelé a színpadról, ami udvariatlanság a hallgatósággal szemben.

Évnyitó beszéd: összefoglalás

Orbán Balázs évnyitó beszédének elemzéséből azt láthatjuk, hogy a tanévnyitó beszéd műfaji sajátosságai nem – vagy maximum csak nyomokban – teljesülnek. A szónok végső soron sem a verbalitás, sem a nonverbalitás szintjén nem tudott, és nem is kívánt egy, az intézmény ügyeit képviselő, és azokat igazgató személy szerepet felvenni. Az intézmény ars poeticáján kívül nem hangzik el sem konkrét cél, sem feladat az MCC 2021/2022 évére vonatkozóan, ellenben az intézmény magyar társadalomban betöltött szerepe, illetve a diákok nemzethez való orientálódása kerül hangsúlyozásra. A hallgatóság zöme ugyanakkor mégis csak az MCC-s hallgatókból tevődik össze. Elsősorban értük, és nekik kellene, hogy szóljon ez a tanévnyitó szónoklat. Az alkalom és a beszéd műfaja tehát nem illeszkednek egymással. Orbán Balázs beszédében retorikai szempontból az alapvető megközelítési hiba ebből az ellentétből fakad.

Ha érdeklik a további beszédelemzéseink, kattintson ide.

[1] WACHA Imre, A korszerű retorika alapjai II., Bp., 1996,

Vallomás egy vloggertől

Szirmai Gergely videóblogger magánéleti vallomásának retorikáját a 2020 őszén indult Kiváló Szónokképzésünk résztvevője, Csortán-Szilágyi György elemezte. Szerkesztette Dr. Hoványi Márton és Pej András.

Szirmai Gergely filmkritikus, a népszerű Hollywood hírügynökség videóbloggere, 2018-ban egy szokatlan epizóddal lépett a rajongói elé. Arra akart választ adni, hogy ígéretei ellenére miért nem publikált rendszeresen filmkritikákat a YouTube videómegosztón 2017-ben. A videó, ami jelenleg 213 ezer fős megtekintésnél jár, nem egy szokványos Hollywood hírügynökség rész tehát, hanem egy különálló epizód, ahol Szirmai vágatlanul és őszintén beszél az átélt lelki válságáról. Ebből adódóan a retorikai elemzés mellett röviden kitérünk a videó kulcsüzeneteire is.

A teher

Nem szokványos dolog Magyarországon, hogy közkedvelt és elismert emberek a nyilvánosság előtt kitárulkoznak és nyíltan beszélnek a lelki problémáikról, mentális betegségeikről. Nem véletlen, hiszen a láthatatlan közönség könnyen ítélkezik az otthoni kanapé kényelméből, ha valami olyasmit lát, ami furcsa vagy amihez nincs hozzászokva. Egy online médium számára nem nehéz egy-egy negatív kommentlavinától népszerűtlenné válni, feliratkozókat, és ezáltal közvetetten pénz veszíteni. Szirmai tabudöntögető videója azonban vállalja ezt a kockázatot. Könyörtelen őszinteséggel vall saját nehézségeiről, mélypontjairól és egyben felhívja a figyelmet egy mindenkit érintő kihívásra, a mentális egészség megőrzésére.

Szerkezetileg a beszéd három, jól elhatárolható és követhető részből áll. Az első rész egy általános bevezetés, ahol a rétor a nézőt kontextusba helyezi és röviden elmondja, hogy miről fog szólni az epizód. Hamar érezhetővé válik, hogy itt valami komoly dologról lesz szó: „ennek mindig súlya, ennek mindig értéke van” (1:12). A videó elején világosan kifejti, hogy kinek is szánja annak tartalmát. Az üzenet elsősorban rajongói számára készült, de mellettük azoknak is kínál alternatívát, akik rá annyira nem, ám a konklúzióra kíváncsiak.

A második rész a vlogger lelki válságának magyarázatáról és történetéről szól a betegség tüneteinek körülírásától (2:04) a legutóbbi krízisig, kronológiai sorrendben, változatos példákon át szemléltetve (4:50: „gimnázium vége”, 5:17: „Színművészeti”, 5:38: „AFK légió”). Folyamatosan kitér a videómegosztón közzétett epizódjaira visszautalásképp a rajongóinak, akik nem értették, hogy korábban miért tűnt el (6:19: „lesz egy új rész”, 7:14: „klónok”).

A harmadik részben az egyéni élményekből általánosít a rétor és levonja a három következtetést, amit a néző magával vihet. A kulcsüzenetek verbális szempontból egyszerűek és logikusak. Ezeket fontossági sorrendben közli, amire fokozatosan emlékeztet.

  • 1. üzenet: Ha a videóból valamiben magunkra ismertünk, akkor már tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül és küzdünk még egy páran mentális betegségekkel. Nem kell félni és rejtegetni a problémákat, mert ez egy természetes élethelyzet, ami bárkivel előfordulhat – még a videó készítőjével is. Ez a megállapítás összességében megnyugtathatja és bátoríthatja a nézőket, hiszen empatizál is velük. Itt még visszautal a saját esetére, de a következő két üzenetben már csak általános érveket említ, amelyek szervesen kapcsolódnak ehhez az első üzenethez.
  • 2. üzenet: Ami még fontosabb mondanivaló, hogy kérjünk bátran segítséget! Itt nemcsak a nőknek, de a férfiaknak is kiszól Szirmai, hogy bizony nincs a mentális betegségen mit szégyellni. „Ha elromlik a bojler, akkor ne állj a hideg víz alatt, hanem hívj szerelőt” (11:05). Az üzenet mondanivalója és hatásossága között azonban némi feszültség jelentkezhet a megtekintő számára. Amellett, hogy tényleg csak és kizárólag a problémagazdán múlik, hogy mit tud kezdeni a betegségével, Szirmai vokalitása és verbalitása azt az érzést kelti, hogy ez egy egyszerű és gyors folyamat, ahol csak „ki kell hívni a szerelőt”. Az alkalmazott humor és a vigasztaló megerősítés (10:55: „a betegség az betegség … de mindig túljut rajta”) könnyen elbátortalaníthatja a problémával küszködő nézőt a segítségkéréstől. Vitathatatlan, hogy az előadó egy nehéz folyamaton van túl, de az említett retorikai szempontok mégis fölényt és büszkeséget adnak, ami ijesztően hathat arra, aki épp a gödör alján van.
  • 3. üzenet: A legfontosabb üzenet, hogy ha a környezetünkben van olyan ember, akit ez a betegség érinthet, akkor kerüljük az olyan közléseket, amik nem segítik a problémagazda megoldási törekvéseit, ezeket nevezi a kommunikációs szaknyelv közléssorompónak. Így a szidás, a faggatózás és az ítélkezés helyett alkalmazzuk a türelmes támogatás, az odaadó figyelem és elfogadás erejét. Ezek adják ugyanis a hiteles empátia alapjait, ami a problémagazdának azt sugallhatják, hogy valaki ténylegesen megértette őt és a helyzetét. Szirmai ezen gondolatai mentálhigiénés szempontból is megállják a helyüket, így érdemes ezeket megjegyezni.

A videóblogger több éves tapasztalattal és óriási rajongótáborral rendelkezik, így a választott megnyilatkoztatási formában igencsak járatos, mégis tetten érhetőek rajta a diszkomfort és a bizonytalanság jelei. Ezeket legjobban az előadás nonverbalitását tanulmányozva érthetjük meg.

Szirmai Gergely (forrás: wikipedia.hu)

A test mindent elárul

Az első nonverbális jel, ami feltűnhet a nézőnek, az a szemkontaktus alkalmazása. A videó elején meglepően kevés szemkontaktust kapunk, a rétor jobbra, balra néz, forgatja a fejét miközben beszél. Itt még nyugtalan, nincs bemelegedve. A kulcsüzeneteknél viszont a kamerába néz (1:54: „én is egy vagyok ezek közül”, 2:07: „militáns öngyűlölet”), amiknek köszönhetően azok nagyobb hangsúlyt kapnak, és felfigyelhet rá a néző. Ahogy haladunk előre a videóban, úgy kapunk egyre több szemkontaktust, ami két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy a felvétel során saját, egyéni problémáiról áttér egy általános problémakörre – így már kevesebbet kell gondolkozzon azon, hogy pontosan mit is akar saját magáról elmondani. Másrészt annak, hogy az ő tényleges célja ezzel a videóval nem más, mint hogy másoknak segítséget nyújtson. Jól tudja ugyanis, hogy még rengeteg ember küszködik ehhez hasonló problémákkal. Ezért ahogy a második részben fokozatosan leveszi magáról a lelki terheit a nézők előtt, úgy könnyebbül meg, válik felszabadulttá, magabiztossá a rész végére. Vélhetően ennek köszönhetően jobban tud már a nézőkre és a nekik nyújtandó segítségre koncentrálni onnantól, hogy belekezd a három kulcsüzenetbe (8:26:  „mindenesetre!”)

Bizonyos pontokon ellenben kifejezetten megkérdőjelezhetővé válik a kimondott szó hitelessége azáltal, hogy nem néz a kamerába (8:43: „le-leküzdjem ezt az egész dolgot”, 10:18: „nem kell félned”, 11:18: „ebben bármi stigma van”). Ez annak köszönhető, hogy az idézett tételmondatoknál megbontotta a már kialakított szemkontaktust, és jellemzően leszegezte vagy elfordította a fejét. Lehet, hogy pusztán azért tette, mert ezeknél a mondatoknál nem volt teljesen magabiztos az állításában.

A szemkontaktus elmaradásával párhuzamosan megjelenik a halántékvakarás, valamint többször odanyúl a szájához és az orrához is, amik felkavartságról adnak tudomást egy-egy témával kapcsolatban (pl.: 2:18: „méltó a szeretetre”, 5:15: „másodjára, mikor előjött”) Megjelenik az arcára kiülő bőrpír, amikor a legváratlanabb és legnehezebb információt osztja meg magáról (2:07: „militáns öngyűlölet”). Ami a kéz-, törzs- és fejmozdulatait illeti, a felfokozott izgalmi állapotának köszönhetően az elvárnál hevesebbek. Összehasonlítva viszont más videóival (pl.: Szexi AUTISTÁK!, VÁMPÍROK BOSSZÚJA, A LEGBUTÁBB Film, amit valaha láttam), a mozdulatainak mennyisége és mértéke összességében jóval kevesebb. Ez betudható a téma érzékenysége miatti lefojtottságnak és feszélyezettségnek is, ami megmerevítheti a vállakat és általában is az izmait. A videó során előfordul, hogy egyes kézmozdulatai megtámogatják a verbális kifejezésmódot (2:31: „bebábozódott az agyam mögé”). Kéztördelés és az ujjak szorítása többször is megfigyelhető a videó alatt (1:36, 3:58). Ez az inkongruencia további jele lehet annak, hogy nehezére esik a megnyilvánulás.

Érdemes még szót ejteni Szirmai mimikájáról is, ami alapvetően a nonverbális kommunikációjának az erősségei közé tartozik.  Arckifejezéseivel remekül tudja illusztrálni az adott helyzetet, amit nyomatékosításkor és komolyabb témák hangsúlyozása során a szemöldökeinek összehúzásával (10:58 „úgyhogy amit tudok mondani”) vagy felhúzásával (0:56: „abszolút nem vagyok egy érzelmileg zárkózott ember”) ér el. Ambivalencia észlelhető ugyanakkor a szájának mozgatása és a kimondott szavak között. Több esetben is amikor egy negatív dolgot mond magáról, azt nagyra nyitott szájjal, összezárt fogakkal majdhogynem vicsorogva teszi meg (4:34: „nem a természetes környezetem a végtelen boldogság”, 8:20: „ezt elszúrtam”). Ezzel az erőltetett mosolynak tűnő arckifejezéssel inkább csak olyan hatást kelt, mintha bagatellizálni és tompítani szeretné a tényeket és a saját problémáját. Ezek az elemek természetesen csatlakoznak az előadó humorához, kiegészítik azt, és képesek a feszültség további oldására. Nézői szempontból ez mégis aggódást és zavart kelthet, hiszen a kimondott szó és az arc mimikája nincs egymással összhangban.

Azok, akik rendszeres követői a Hollywood hírügynökségnek, a háttérben lévő könyvespolc játékosságát (ami Szirmai egyik védjegye is egyben) már megszokhatták. De azok, akik nem ismerik őt, könnyen elkalandozhatnak a rikító plüssfigurák és színpompás könyvgerincek tengerében. A háttér így jelentősen tompíthatja a jelen téma súlyát, mivel komolytalanságot sugároz. Ezt csak felerősíti a rétor egyszerű, de amúgy tőle megszokott ruházata, gondozatlan arcszőrzete, és az, hogy csak természetes fénnyel van megvilágítva az előadó. A rajongóinak persze ez a látvány a megszokott, ettől Szirmai a Szirmai, de a téma egyedisége és fontossága megérdemelte volna a háttér és a ruházat módosítását, illetve a beszédhelyzethez illő komponálást.

A háttér – Képkivágás a videóból.

A videó hossza egy ilyen mélységű témához passzol, így elérheti a vlogger, hogy ne legyen túl felületes, de túl terjengős és unalmas se. Megemlítendő még, hogy a videó vágatlanul került nyilvánosságra, amit ki is emel az előadó az elején. Ez a technika emeli a rétor hitelességét, komolyságát, illetve a nézők felé is ad egy visszacsatolást, hogy valóban jobban van, és képes mindent egyszerre elmesélni.

Szirmai Gergő a videó végén egy humoros és kedves „öleléssel” köszön el az emberektől, ami egy hatásos és kreatív videós megoldás. Ha valami megmaradhat a nézőben akkor az ez, és az a gondolat, hogy egy nagy ölelés – ha az illető beleegyezik – mindig tud segíteni azokon, akiknek a környezetünkben erre szüksége van.

HangSÚLY

Szirmai vokalitása számos olyan elemet tartalmaz, ami igazán eredetivé, youtuberek között kiemelkedővé teszi őt. Szépen bánik a hangsúlyokkal, és ezáltal szépen tud nyomatékosítani és felhívni a figyelmet egy adott dologra (8:26: „Mindenesetre”). Hangereje megfelelő, erőt és magabiztosságot sugall, hangmagasságát nagyon széles skálán mozgatja, ami segíti az a figyelem és az érdeklődés fenntartását, egyúttal érdekesebbé teszi a történeteit. Dallamossága játékos és már önmagában is humoros, szórakoztató tud lenni.

Ami azonban egy átlagos Hollywood hírügynökség videóban vokális szempontból szórakoztató és izgalmas, az ebben az esetben zavaró, és ambivalens érzéseket kelthet a nézőben. Jó példa erre a 3:48-tól kezdődő rész: „elég komoly fizikai veszélyt jelentek magamra… ebbe nem tartozik bele az, amire gondoltok, de majdnem minden más”. Itt megfigyelhető, hogy a mondat első részének szavait más és más regiszterben mondja ki, majd felviszi a hangsúlyt és a „majdnem minden más”-nál leviszi azt. Ezzel azt az érzést kelti, mintha egy humoros és teljesen hétköznapi érdekességről lenne szó. A nézőnek viszont egyből az öngyilkosság gondolata juthat az eszébe, ami pedig rendkívül ijesztő és félelmetes. A kimondott üzenet és annak a hangképzése tehát ellentétes irányba mutatnak.

A beszédtempó végig gyors, pörgős és ebben is tetten érhető a vlogger izgatottsága. Még hallgatóságként is nehéz lélegzetet venni mellette, eltöprengeni az elmondottakon. Kevés szünetet iktat be, és azok is nagyon rövidek. Így úgy tűnhet, hogy gyorsan túl akar végre lenni a mondandóján, és emiatt egy levegővel elmondott maratonnak tűnik az egész. Kiejtés hibák többször is fellépnek a beszéde során (2:37: „periodikusan”, 7:16: „antikapitalizmusom”). Artikulációja alapvetően nyitott, de többször előfordul, hogy a hadarás miatt zártabban artikulál. Ilyenkor eltompul az adott szó, és nehezebben lesz érthető (12:17: „környezetedben”). A beszédtempó és a mellette megjelenő logikai rendezettség egyébként arra is utalhat, hogy begyakorolt, előre átgondolt egyes részeket a beszédéből.

A zavartság és a feszélyezettség a rétor vokalitásában is többféle módon előjön. Többször is csak második nekifutásra tud kimondani egyes szavakat (1:48: „lep-leplet”, 8:42: „le-leküzdjem”), és gyakran észlelhető a szájszárazság is (pl. 2:58, 4:00). A sokszor előforduló „ő-zés” vagy „á-zás” annak az időbeli késedelemnek köszönhető, amikor folyamatosan keresi a megfelelő szavakat, de egyúttal gyorsan le is szeretné darálni a beszédet. Ez a jelenség erőltetettnek, mesterkéltnek tűnhet, mivel Szirmai mellesleg szép hangosan beszél. Zavartságának talán legmarkánsabb vokális jele a hang elcsuklása (1:51 „testkép hibák”) a videó elején.

Verdict

Verbalitás szempontjából Szirmai egy jól strukturált, logikailag követhető és kifejezetten erős beszédet tartott, ami amellett, hogy egy bensőséges önvallomás, egy társadalmilag fontos téma szóbahozása is, aminek helye van egy ilyen videómegosztón. Vokalitásának és nonverbalitásának egyes elemei (hangképzési problémák, idegesség jelei) még jobban ráerősítenek erre a megállapításra. Ezzel ellentétben további vokális és nonverbális jelek nem tudatos alkalmazásával (dallamosság, vigyor, önmaga kifigurázása) tompítja a téma komorságát és feszültséget old. Így végső soron azt az érzést kelti, mintha ez egy vicces múltbeli esemény lenne, holott a válság periodicitásából sejteni lehet, hogy küzdelme még közel sem zárult le véglegesen.

Bagatellizáló grimasz – Képkivágás a videóból (8:20).

A videó másképpen hat a csatorna rajongóira, az arra tévedő külsős megtekintőkre és egy mentális nehézségekkel küzdőre. Éppen a tompításnak köszönhetően lesz a rajongói számára a videó fogyasztható, érdekes és igazán „Szirmais”. Kimerítő választ kapnak arra vonatkozólag, hogy sokáig miért nem jöttek ki részek, amellett, hogy az előadó beengedte őket a magánéletébe is. Egy követőre  a történet ebben a kontextusban példaértékűnek hathat, jó esetben tovább erősítette rajongótáborát. Az átlagember számára, aki nem ismeri a Hollywood Hírügynökséget, bizonytalanságot és ambivalenciát nyújt a videó, ami az őszinteség, a menő youtuber stílus és az önirónia összeütközéséből fakad. Egy mentális problémával küzdő személynek a felvétel pedig megerősítést és támogatást ad a hétköznapokhoz.

Összességében egy komoly rétori teljesítményben részesülhet a megtekintő, ugyanis nagy kihívás egy ilyen témáról asszertíven megnyilvánulni egy „láthatatlan közönség” előtt. Kevesen próbálkoznak meg vele, úgyhogy Szirmai bátorsága mindenképpen elismerést érdemel. Nem csak tükörbe nézett önmagával és megmutatta a gyengébb oldalát a követőinek, hanem hitelesen mutat példát másoknak is, akik hasonló cipőben járnak. Köszönjük Gergő, hogy ezt megosztottad velünk!

Áder János újévi beszéde – 2021

Áder János újévi beszéde, retorikai szempontból jól sikerült. Az eddigi években megtartott beszédeihez viszonyítva egyértelműen ez a legmaradandóbb és ezért a figyelemre is leginkább méltó. A 2015 óta megtartott újévi beszédeiről írt elemzéseink itt találhatóak meg. A köztársasági elnök 2021. január elsején elmondott beszédének most következő elemzése pedig ezen a felvételen alapul.

Áder János és Weisz Fanni Fotó: MTI/IIlyés Tibor

Alkalomhoz illő

Amiért elsősorban azt állítjuk, hogy ez Áder János legjobban sikerült újévi köszöntője, az az, hogy minden szempontból alkalomhoz illőnek találjuk. A világjárvány közepén tartva, egy egészségügyileg és gazdaságilag is megviselt világ kislétszámú országának első közjogi méltóságaként, Áder eltalálta a hangot, amin szólni érdemes. A korábbi évekhez képest elmaradt a műfajhoz dukáló “Boldog új évet kívánok” frazéma, ahogy a poharak is hiányoztak a képből és emiatt a koccintás sem zárhatta a tévés közvetítést. Ezeknek az ünnepi gesztusoknak a tudatos félretétele finom, de határozott retorikai üzenettel bírt: amíg emberek ezrei az életükért/mások életéért küzdenek, nincs helye a pezsgőzésnek. Az együttérzés figyelmessége így szinkronba tudott kerülni azzal az áderi gesztussal, amit az esélyegyenlőség érdekében még akkor tett meg elnökként, amikor évekkel ez előtt úgy döntött, hogy újévi köszöntőit jeltolmáccsal együtt mondja el.

Áder János a koncentráció miatt alapvetően gondterhelt mimikával bír, ami számos paródia és jogos kritika alapjává válhatott az elmúlt évek újévi beszédei kapcsán. Ez a mimika azonban illő a 2021-es beszédhelyzethez. Most először választottak olyan kamerabeállást, ahol Áder János kézgesztusai is jól érzékelhetőek voltak, ami élénkítette, de nem nyomta el a verbális kommunikációt. Különösen jól illett az első megszólításhoz a rámutatás visszafogott gesztusa a jobb kézzel (4:09). A jeltolmácsolás és az elnöki gesztusok nem zavaróak, hanem egymás értelmező-kiegészítői voltak.

Jó döntés volt az elnök esetében a mélykék öltöny és a nyakkendő színének sötétebb szürke árnyalata is, mert a kettő ezüstös hatása kölcsönösen a visszafogott ünneplésre hangolta a vizuális kommunikációt. A nyakkendő fél-windsor csomója most sem lett pontos, de elfogadhatóan állt a végleges felvételen és az ingnyak mérete is megfelelő volt. Weisz Fanni öltözéke is a legegyszerűbb kontraszttal állította szembe a hajszín tavalyinál világosabb árnyalatát egy fekete ruhával. A 2018-as göndörített frizurához képest idén is megőrizte a tavalyi, egyszerűen vállakra hulló hajviseletet, körömlakként pedig a nudehatás is a visszafogottságot tükrözte.

A beszéd felépítése és verbális ereje

Áder János 2021-es beszéde jól strukturált volt. A 6 percnél valamivel hosszabb beszéd 3:44-nél fordult át a múlt áttekintéséből a hálaadó jövőkép felrajzolásába. Két érzés felkeltése dominált a beszéd során: az együttérzés és a vigasztalás. Az elsőt a beszéd során végig ki lehetett érezni, ami előkészítette a felszólító módban átadott, második érzelem kiváltását. Szerencsés választás volt a népmesei kezdés, ahogy a bibliai versek is sokakban rezonálhatnak klasszikus vigaszforrásként. Az idézéstechnika verbális kidolgozása jól sikerült és megfelelően voltak felvezetői az őket követő gondolati egységeknek is.

A választékossággal a korábbi évek köszöntőiben sem volt probléma, de idén sikerült teljesen kiküszöbölni azokat a felülstilizált és ezért helyenként modorosnak ható jelzős szerkezeteket is, amelyek egy-egy korábbi beszédben még előfordultak. Ötletesen és a beszéd céljának megfelelően élt Áder János az aposztrophé alakzatával is. Jóllehet minden magyarhoz intézte beszédét, mégis úgy beszélt az egészségügyi dolgozókról, tanárokról, földművesekről, rendőrökről és másokról, mint akiknek hálásak lehetünk. Ezzel megszólította és szimultán módon laudációjának tárgyává is avatta ezeket a társadalmi csoportokat.

Retorikailag ennél csak egyetlen magasabban kivitelezett megoldása volt a beszédnek: a halálról mondott szavak. Nem kerülte ki Áder János a halál témáját, de nem is hagyta, hogy a beszéd vigasztaló ereje megrekedjen, amikor így fogalmazott: “És volt, akit a szeretetünk sem tudott itt tartani közöttünk.” (2:16) Ebben a mondatban tapintat, együttérzés és vigasztalás egyszerre, koncentráltan jegecesedett ki. Nemcsak a megfogalmazás mód, de a beszédtempó, a hanglejtés és a mimika is harmonizált itt. Ha van retorikai csúcspontja a 2021-es beszédnek, akkor minden visszafogottságával együtt, ez annak tekinthető.

Ami még hátravan

A verbális kidolgozottságot egyetlen fordulóponton, sajnos, nem sikerült pontosan visszaadni. Éppen a hálára buzdító kulcsmondatnál, amiért kár. Ha Áder János a “hálásak leszünk” (3:57) kifejezés előtt még egy másodpercnyi beszédszünetet tartott volna, vagy a hanglejtésében a magasabbtól tudott volna a mélyebb tartomány felé ívelni, akkor elkerülhette volna a hirtelenség érzetét. Így azonban a terhes múlt áttekintése után váratlanul gyorsan és emiatt némileg kéretlenül is érkezett a hálára való buzdítás. Nüansznyi a különbség, amivel vokálisan ezt létre lehetett volna hozni, de az hiányzott. Ezért érdemes lett volna akár anaforikusan (a “hálásak lehetünk” mondatkezdő ismétlésével) egy előkészítő halmozással közelíteni a jelenlegi kulcsmondathoz, az ugyanis egyszerűbben kivitelezhető a vokális kommunikáció szintjén.

Az artikuláció a tavalyinál sokkal jobban sikerült, de még mindig igaz, hogy az ajakréses hangok formálása nem automatizált, illetve mesterkélt hatású. Az ajakkerekítéses hangzók ejtése pedig még mindig renyhe (kivétel például a kulcsüzenet már említett kimondásának a pillanata 3:57.) Ezzel együtt is, az érthetőség követelményének a hangok már 98%-ban megfelelnek, ami elvárható egy professzionális retorikai helyzetben. A helyesen kitűzött érzelmi hatáskeltést gyengítette a beszéd végén a gondterhelt mimika átmenet nélküli felpuhulása. (5:53)

*

Bár a történelmi helyzet nagy mértékben segítette Áder Jánost, hogy saját retorikai adottságaiból a legjobbat hozza ki, tagadhatatlan az a retorikai teljesítmény, ami az illőség antik stíluserényének 2021-ben megfelelt. Miközben a köztársasági elnöknek, Weisz Fanninak és kommunikációs stábjuknak retorikai szempontból gratulálunk, együttérző üzenetükhöz is csatlakozni szeretnénk. A Szónok Születik Retorikaiskola együttérez mindenkivel, akinek ezekben a hetekben is szenvedéstől terhes az élete. Erőt és kitartást kívánunk mindannyiuknak! Hálásak vagyunk mindazokért, akik ezeket a szenvedéseket bármilyen eszközzel enyhítik.

Éppen ezek miatt is kívánunk minden olvasónknak egy igazán boldog 2021-et!

A tisztifőorvos tünetei – Müller Cecília retorikája

Az előadó

Müller Cecília országos tisztifőorvosként rendszeres szereplője a koronavírus elleni védekezést segítő operatív törzs sajtótájékoztatóinak. Az egyik oldalról mémek tucatjainak szolgáltatott alapanyagot, a másik oldalról pedig sokan a védelmére keltek. Azzal érveltek, hogy Müller Cecília nem színész vagy szóvivő, hanem orvos, így mindenki legyen elnéző vele a beszédei értékelésekor. Több alkalommal is az ország nagymamájának titulálták és nem vitás, hogy megjelenik benne valami az Angela Merkel-féle „Mutti” jelenségből. A csendes határozottság mellett időnként felbukkanó tökéletlenség által Müller Cecíliával szemben is elnézőbbek lehetnénk.

Ugyanakkor napról-napra magyarok millióit tájékoztatja a járványügyi helyzet legfontosabb aktualitásairól, így megszólalásainak a tétje kiemelten nagy. Nem ismert, hogy miért éppen ő az, aki ezt a feladatot elvégzi, de aki kiáll a kamerák elé, és a nyilvánosság előtt beszédet mond, az végzettségtől függetlenül lehet alanya retorikai elemzésnek. Ehhez az alábbi, 2020. április 4-én, az első magyarországi megbetegedések után egy hónappal elhangzott beszédét választottuk. Ez kellőképpen távol van az aktuális eseményektől ahhoz, hogy mérlegre tegyük, ugyanakkor az egyik leghosszabb megnyilvánulása Müller Cecíliának, így jól megfigyelhetők a beszédének jellegzetességei. Ezek zöme egyébként visszatérő, később is észlelhető. Megvizsgáltuk azt, hogy az országos tisztifőorvos megszólalásai hogyan járultak hozzá a róla kialakított képhez. Milyen tehát Müller Cecília retorikája?

Az egyszerűség ne maradjon otthon!

Hazánk jelenlegi egyik, ha nem a legnagyobb kommunikációs kihívását kell teljesítenie Müller Cecíliának. A feladat mesterszintű, hiszen pártálláson, felekezeti hovatartozáson, gazdasági és szociális helyzeten és minden egyéb jellemzőn felülemelkedve kell szólnia a lakossághoz. A megvalósítás vegyes képet mutat, vannak jól és kevésbé jól sikerült elemei. Életvezetési tanácsai néha valóban esetlenek, de az biztos, hogy általuk szinte belép az életünkbe, közel érezheti magához a hallgatóság a szónokot. Az ilyesfajta gondoskodó szülői megnyilatkozásokról feltételezhető, hogy a segítő szándék vezérli a megfogalmazóját. Ennek hatása ugyanazt erősíti, amit a kamerák elé álló rétor megjelenése is üzen. Erre részletesebben nem térünk ki, hiszen ezt többen is megtették már, mélységében elemezve a tisztifőorvos asszony öltözködését.

Az viszont fontos, hogy a visszafogott és elegáns ruházat, az apró, nem hivalkodó fülbevaló, a lila keretes szemüveg és a rövidre vágott, barnára festett haj alapján könnyű felidézni egy képzeletbeli anyukát vagy nagymamát. Ehhez az is hozzáteszi a maga részét, hogy szinte az összes sajtótájékoztatón a megszólalók között Müller Cecília az egyetlen nő és az egyetlen orvos, így ő képes a legkönnyebben megtestesíteni az anyai, nagyanyai gondoskodást. Ezzel a benyomással erőteljesen szembemegy azonban, hogy túlbonyolítja a mondatokat, amelyek sokszor alig követhetőek. Az elemzés alapjául szolgáló videó 222 másodperce alatt mindössze 13 mondat hangzik el, emiatt bonyolult, sokszoros mellé- és/vagy alárendelésen alapuló mondatszerkezeteket hoz létre. Még szembetűnőbb, ha csak az első egy percet vizsgáljuk: ez három mondatból áll, nagyobb szünetek nélkül. A bonyolítás esetenként helytelen szórendet (pl. „ha emlékeznek vissza rá”) is eredményez. Ez még nehezebbé teszi a hallgatóság számára az értelmezést.

Ki kicsoda?

Feltűnő továbbá, hogy a mondatok alanya sokszor bizonytalan. Például 0:58-nál a „mindnyájan úgy véljük” mondatrészből, illetve a kontextusból sem derül ki, hogy kire gondol az előadó a „mindnyájan” alatt. Vagy 3:00-nál: „Újabb áldozathozatalt követel mindnyájunktól”. Nem világos, hogy ki vagy mi követel áldozathozatalt. Lehet ez a vírus is, de jogi szempontból a korlátozó intézkedések bevezetését eldöntő szerv miatt kényszerült változtatni a lakosság az addigi életvitelén.

A tavaszi szép idő beköszönésekor távolságtartásra és a csoportosulás elkerülésére kérni az embereket egyébként sem egy hálás feladat. Ezt valószínűleg Müller Cecília is érzékeli, erre utal a 2:55-nél hallható több másodperces sóhajtás a gondolatmenete elején, illetve a logikátlan érvelés a befejezésnél: „különösen is nagyon figyeljünk most, mert ezt egyre nehezebb lesz mindnyájunk számára betartani”. Világos, hogy nem azért kell jobban odafigyelni a szabályok betartására, mert ez egyre nehezebb lesz. Érveléstechnikai szempontból az sem mindegy, hogy a megnevezett intézkedések forrásaként mit jelöl meg a szónok, hiszen ez az alany könnyen válhat bűnbakká a hallgatóság szemében.

Ebben a beszédben Müller Cecília a rossz hírek hozója, de meglepő lehet, hogy 3:10-nél és 3:33-nál is elhangzik a „Kérem szépen” kifejezés, amit hazai közszereplőktől igen ritkán hallunk a lakosságra nézve kedvezőtlen döntések publikálásakor. Mintha ő egy személyben, minden kedvességével kérlelné a hallgatóságot az intézkedések betartására. A váratlanság, a szokatlanság és az előadó személye miatt van meggyőzőerő a közlésben.

Vokális és nonverbális tüntek

Habár az artikuláció jobb oldali aszimmetriát mutat, a beszéd érthető. A csíptetős mikrofon a hangot jól közvetíti, de ezzel együtt a hangos levegővételt is felerősíti (pl. 1:53, 2:05, 2:10). Ez az egyik ok, amiért a helyes légzéstechnika elsajátítása kiemelten fontos feladata egy ehhez hasonló, mesterszintű retorikai kihívás résztvevőjének. Hallható az is (pl. 2:48-nál: „amikor az feltétlenül indokolt”), hogy az elégtelen légtámasz miatt a mondatok végén érdessé válik a hang. A beszédtempó megfelelő, szünetből azonban kevés van, ami a bonyolult mondatszerkesztés miatt hiányzik különösen. Megfigyelhető némi ö-zés, de nem zavaróan sok. A beszéd ugyanakkor nem dallamos, Müller Cecília nem tudja értelemtagolóan szétválasztani a mondandóját. Hangsúlyozás gyanánt inkább csak egy-egy szó megnyomását (pl. 1:40-nél a „kiugró”) észlelhetjük, de ezek szerepe nem jelentős, a monotóniát nem ellensúlyozzák.

Egyértelmű, hogy van valamifajta jegyzet vagy megírt szöveg az előadó előtt. A beszéd elején még viszonylag sokszor tekint a pulpituson elhelyezett segédanyagra, de ezzel együtt egészen jól tartja a szemkontaktust a kamerán keresztül. Esetenként észlelhető gyakori pislogás (pl. 0:25-nél), ezt jellemzően akkor láthatjuk, amikor a mondat lezárásával, illetve a következő gondolat megformálásával foglalkozik az előadó.

Van azonban egy olyan rész, amikor szembetűnő a szemkontaktus megtörése, ez 2:32 és 2:50 között látható, amikor Müller Cecília arról beszél, hogy kontroll alatt tartható a járvány. Ebben az esetben a félrenézés miatt megszakad a kapcsolat, az üzenet ezáltal nehezebben jut el a hallgatósághoz. 3:12-től, amikor a fent említett kéréseit megfogalmazza, sokkal kitartottabb, hosszabb a szemkontaktus, ez a rész tehát valószínűleg fejből hangzik el.

E két példán keresztül érzékelhető, hogy mennyit hozzátesz a kapcsolat minőségéhez, és ezáltal az előadó hitelességéhez is a meglévő szemkontaktus. Amikor ez rendben van, akkor könnyebb figyelni és könnyebb hinni a beszélőnek. Amikor viszont megtörik, akkor felmerülhet a hallgatóságban, hogy vajon mire gondol, mivel van elfoglalva a rétor, és miért nem a közönségére koncentrál?

Müller Cecília – országos tisztifőorvos (forrás: portfolio.hu)

Maszkot le!

Naponta a kamerák elé állni és rossz híreket, kritikus üzeneteket vagy a lakosság életét korlátozó intézkedéseket közölni mindenki számára hálátlan és összetett feladat. Ennek feszültsége látható nonverbális jeleket okoz Müller Cecílián. A gesztusai fojtottak, alig láthatók. A kiállását korlátozza a pulpitus is, ami mögött áll. Látszik, hogy időnként elindul a keze, alátámasztaná a mondanivalóját a taglejtésével, de hely hiányában nem tud kibontakozni. A szegényes gesztikulációt tetézi, hogy egy toll funkció nélkül marad az előadó kezében. Ez önmagában el tudja vonni a nézők figyelmét, de ugyanezt a hatást erősíti a túl sok ékszer is: a gyűrűk és a szürke karkötő csillogása is a jobb kéz felé vonzza a tekintetet. A feszültség Müller Cecília homlokán is megfigyelhető: a beszéd első felében sokkal több ránc jelenik meg az arca ezen területén. Összevethető például az 1:51-nél és 3:28-nál megállított két képkocka.

Az eddig szóvá tett megfigyelések eltörpülnek a mosoly hiánya mellett. Még akkor sem látunk mosolyt Müller Cecília arcán, amikor egy dicsérettel köszönetet mond a lakosságnak a szabályok betartásáért (2:06-2:09). Pedig ebben az esetben nem kellene maszkot viselnie. Noha a dicséret ismét egy olyan eleme a beszédnek, amelyet ritkán hallunk a hazai közbeszédben, nagyon hiányzik az ezt alátámasztó, hitelesítő nonverbális jelzés, a mosolyra húzódó száj. Éppen ettől lehetne esélye a nézőknek azt érezni, hogy a nehéz élethelyzet közepette is van még remény.

Összegzés

Müller Cecília napról-napra teljesíti a rá bízott szónoki feladatot, tájékoztatja Magyarország lakosságát a járványügyi helyzetről. Az emelt szintű retorikai kihívást teljesíti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy a beszédhelyzetnek megfelelő mesteri retorikai fogásokat is alkalmazzon. Ilyen például az, hogy a hallgatóságának érzelemvilágával foglalkozni tudjon. Még akkor is, ha ez egy országnyi embert jelent, akik képernyőn keresztül nézik, hallgatják a beszédet. Ezt azonban Müller Cecília esetében muszáj megelőznie annak, hogy néhány alapvető terület fejlesztésével lépéseket tegyen a jó előadóvá válás útján. Ilyen például a mosoly megengedése, az egyszerűbb mondatalkotás és a monotónia elkerülése. Ehhez sok sikert és vírusmentes beszédhelyzeteket kívánunk Müller Cecíliának!

A 2020-as amerikai elnökjelölti viták retorikai elemzése

Ki nyerte meg retorikai szempontból a 2020-as amerikai elnökjelölti vita három ütemét? Legújabb beszédelemzéseünkben három, egyenként 90 perces vita elemzését adjuk közre:

A botrányos vitaként elhíresült 1. vitában Joe Biden és Donald Trump vitának nehezen nevezhető fellépése látható.

A kiegyensúlyozottabb alelnökjelölti vitában: Mike Pence és Kamala Harris csapott össze.

A záró elnökjelölti vitának pedig eldől, hogy a megadott témákban ki az, aki sikeresebb?

Öltözék, szemkontatkus a kamerába nézve, megakadások, közbevágások, érvkölcsönzés, sarokbaszorítás, csak néhány momentum, amit megvizsgálva eredményt is hirdetünk: ki az elnökjelölti vita győztese?

További beszédelemzéseink itt érhetőek el.

A jó retorika mindig kifizetődik – Beszédelemzés Galambos Márton előadásáról

2018. július 26-án Galambos Márton, a Forbes magazin főszerkesztője a Corvinus egyetem diplomaosztóján tartott beszédet, amely a lenti videóra kattintva megtekinthető. A beszéd akár a havilap „Legyél jobb!” rovatának egyik kiemelt cikke is lehetne, hiszen a legfontosabb – bár az előadás összefoglalásáig rejtve maradó – üzenete az, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A beszédelemzés Szederkényi Zsolt és Pej András közös munkája, ami a kiváló szónokképzésünk beszédelemzési feladatából nőtte ki magát.

Galambos Márton vokalitása: kifejező hang

Galambos Márton beszéde végig követhető, artikulációja jól érthető, kellemes hangszínű, a beszéd végére sem válik unalmassá.  Rendszeresen tart beszédszüneteket, melyekkel kiválóan elválasztja és hatásosan hangsúlyozza az egyes gondolatait. A „Lehet, hogy egy kicsit korán érkeztem…” (0:37) részt követően közel négy másodperces szünet következik, mely alatt egy rosszfiús mosollyal pásztázza a hallgatókat. Ez olyan komoly hatást kelt, hogy szinte végtelennek tűnik… A hallgatósága már kifejezetten várhatja, hogy egyikük megszólal és a közönség nevében megkéri, hogy: „folytassa már Főszerkesztő úr, tudni akarom a választ!”.

A szinte tökéletes tempóba alkalmanként minimális hiba csúszik (5:59). „…lehet választani olyan karrierutakat, melyet az ember Magyarországon [beszédszünet] végez el, fut be.” Mivel a beszédben jó érzékkel használ beszédszüneteket, ezért ez nem feltűnő, de a hallgatóságot kizökkentheti, felfigyelhetnek a megakadásra. Jelen esetben arra, hogy a karrierutakat valóban nem elvégezzük, ahogy ezt Galambos javította is. Tegyük hozzá, hogy ez még mindig elegánsabb megoldás, mint az ő-zés.

A beszéd során jól játszik a hangszínével. Legtöbbször mesélős, közvetlen, és hatásosan tölti meg élettel a szavait a hangján keresztül. 2:59-nél a „Van valami ’forjuk’, na ez motiválja csak igazán az embert…. úúú akkor belehúzok” gondolat úgy hangzik el, hogy aki hátrányból indul a világban, az itt elhiheti, hogy ő lehet a következő Forbes főszerkesztő. Miközben a közönséggel kommunikál előjön a határozott irányító karakter is. 2:09-nél például feladatokat oszt, felszólít: „Kezek fennmaradnak az előző körből!” Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hanghordozással és finom, de határozott hangsúlyokkal teszi, amivel biztos kézzel vezeti a hallgatóságát. A látszólagos szigort mosollyal és humorral oldja fel az interakció végén, így fenntartva a közvetlenséget is.

A hangerejével is jól, hatásosan bánik. 5:22-nél, néhány megnyugtató hangszínű, tényszerű állítás után pozitív jövőképet közvetít: ” van 50 vagy 100 ilyen ember is”. A számokat nagyobb hangerővel ejti ki, ezáltal azok kiemelkednek a beszédből, nyomatékosak lesznek. Teszi ezt úgy, hogy ha csak ezt a mondatot önmagában hallanánk, akkor akár fel sem tűnne, hogy itt hangosan beszél, hisz csak a korábbi mondatokhoz képest ad nyomatékot. Ehhez hasonló parányi, de kifejező hangjáték figyelhető meg 6:52-nél is. „Nem csak ők tehetnek fel kemény kérdéseket, hanem ti is.”. Az „ŐK” keménysége, már-már számonkérő stílusa után a „TI” lágyabb, a beszédtempó lelassul. A beszélő szándékának megfelelő, sokszínű és kifejező hanghordozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést és egy pillanatig se veszítse el a hallgató a figyelmét.

A nem megfelelő légzéstechnika jele, hogy az előadó sokszor szuszog mikrofonba (pl. 3:51 vagy 8:28), amit az felerősít. A beszéd második felére kiszárad a szája, 7:42-nél a néhány másodperccel korábbi ajaknedvesítés után is cuppantással kezdi a mondatot, és később több esetben is ragacsosnak tűnnek a hangzók (pl. 8:39-nél: „az első bónuszomat amikor megkaptam”. Az is előfordul, hogy bizonyos hangzók ejtése „bepuffan”, mint 11:39-nél a „ráépítettem” kifejezés p hangja. Ezeket a hallható tökéletlenségeket a hallgatóság valószínűleg észleli, ezért érdemes légzés- és beszédtechnikai fejlesztéssel, illetve a mikrofonkezelés gyakorlásával dolgozni a kiküszöbölésükön.

Galambos néhány vokális hibáját a fül mozgása kíséri. 8:04-nél a „…listátok a számítógépeteKKKKen…” kimondása közben egy minimális hangképzési hiba hallható. Ugyanez, ráadásul szintén egy k hangnál 8:14-nél is megtörténik: „…főnőkötöKKKel”. Itt észre is veszi a hibáját, melyet egy nem tervezett szünet és ajaknedvesítés kísér. Mintha zavarba hozná ez a probléma. Elképzelhető, hogy korábban nehézséget okozott neki a k hang kiejtése, ami itt ismételten megtörtént. A mindenesetre rutinos előadói készséget feltételez, ahogyan a pillanatnyi zavartságát leküzdve továbblépett.

Természetesség a mozdulatokban

A főszerkesztő megjelenése illeszkedik az alkalomhoz, az általa képviselt céghez (Forbes) és vélhetően a saját magáról sugározni kívánt képhez is. „Menő” vezető, ismert ember, sikerességet sugároz. Az összképet a nyakkendő alsó szálának kikandikálása, illetve az előzékenyen odakészített vizespalackok rózsaszín kupakja zavarja meg. A férfidivatban járatosabbaknak emellett az is feltűnhet, hogy az elegáns öltöny alatt zsebes ing látható, ami meglepő lehet az előadás egyéb aspektusaiban észlelt professzionalizmushoz képest.

Az előadás során legtöbbször nagyszerűen – sosem túlzóan – használja a testbeszéd kínálta lehetőségeket. A mimika, a szemöldök, a szemek mozgása, a test- és fejtartás összhangban van, rendszeresen egészíti ki a mondandóját a kar és kézmozdulatokkal közösen. A beszédét kifinomult, ezzel együtt érzékletes gesztikuláció kíséri. A beszéd egyik első gondolata (0:23) az, hogy „szívesen ad tanácsot”. Ekkor egy egészen apró vállemeléssel jelzi, hogy ő maga is ilyen ember.

Galambos Márton retorikájának elemzése

Arra néz, akihez beszél. Nagyszerűen megoldja, hogy (1:14) „…Titeket felvettek…”-nél a hallgatóság jobb és bal oldalára is külön fókuszál (minimálisan biccent), majd a Corvinus vezetőihez is küld egy külön üzenetet: (1:20) „különösen nagy megtiszteltetés”. Ebben a mozdulatban az a különleges, hogy egyszerre több dolog történik. Nem lép ki a pulpitusnál felvett fix helyzetéből (nyilván tudja, hogy kamera is veszi, utána nehezebb is lenne ugyanide visszaállni, bármit is csinál, az csak zavart keltene), de mégis teljes felsőtesttel – részben a háta mögött ülőkhöz – fordul, ráadásul alig észrevehetően egy tiszteletet sugárzó meghajlás is van a mozdulatban. Ezzel kerüli el, hogy ironikus megjegyzése tiszteletteljes csipkelődés maradjon és ne legyen bántó. A gyakorlottságot mutatja, így külön érdemes kiemelni, hogy miközben beszél, a szája végig fix távolságban marad a pulpitusra helyezett mikrofontól.

1:50 körül egy szavazás kezdődik. Galambos kéztartással mutatja, hogy miként kell jelentkezni. Egyértelműsíti, hogy mi a feladat. Itt elsőre talán nem is észrevehető, de annál fontosabb apróságok történnek. Miközben a jobb kezét felemeli, másik kezével – teljesen észrevétlenül – a pulpitus alatt kigombolja a zakóját, majd egy gondolattal később mindkét keze a magasban. Gondoljuk csak végig: ha nem gombolta volna ki, akkor úgy nézne ki, mint Dorothy madárijesztője. Így viszont látszik, hogy tökéletesre szabott öltönye van, ingujja is mindkét kezén egyformán bukkan elő. Látszik a karórája is, de ez nem zavaró és nem is hivalkodó. Amint letette mindkét kezét, ismét észrevétlenül begombolkozik, közben megállás és hiba nélkül beszél, pedig később még többször felemeli majd a karjait, de már váltva, egyszerre csak az egyiket.

Színészi módon adja elő a beépülő történeteit. Szinte hang nélkül is elképzelhető, hogy mit mond (0:31). „Hónom alatt 200 karkötő…fehér ing…én”, majd egy kis poén, önirónia: „korán érkeztem”, hunyorítás; ajaknedvesítés; kulturált mosoly. Ebben talán a legérdekesebb az, hogy miközben rendszeresen „mutogat”, sok más előadóval összehasonlítva ebben nincs semmi zavaró, természetesnek hat és kifejezetten erősíti a mondandóját. Jó példa erre 5:05-től a hegycsúcsos hasonlat és az azt kísérő gesztusok, amik által szinte magunk előtt láthatjuk a hegyvonulatokat.

Az alapvetően önazonos és meggyőző nonverbalitás néhány ponton botlik csak meg. Ilyen például 3:14-nél a tripla pislogás. Itt elér egy gondolatblokk végére, és láthatóvá válik, ahogyan vált, újragondol, felkészül a következő etapra. Elképzelhető, hogy itt részben improvizált az előadó és nem volt meg az átkötés a két rész között, talán ezért is kezdi úgy a következő mondatot, hogy „Namost…”. A beszéd végén (12:09-nél) a “nem később, nem előbb“-höz tartozó gesztust nem tükörben, a hallgatóság értelmezésének megfelelően mutatta. Ez haladó szint, de az előadás többi aspektusait figyelembe véve elvárható a főszerkesztőtől, hogy ezzel is segítse a megértést. Az viszont alapvető, hogy a hallgatóságtól érkező tapsot illendő a színpadon maradva fogadni. Galambos a taps kezdetekor elindul vissza a helyére, ami visszatetsző lehet az éppen elismerést adó közönség szemében.

Kulcsüzenetek, csattanóval

A beszéd nem nélkülözi az öniróniát: azzal kezd, hogy ő sem tévedhetetlen: Benézte a dátumot, egy hónappal a diplomaosztó előtt már egyszer megérkezett beszédet tartani, de nem volt kinek. Az első nevetés után a hallgatóság biztosan figyel és sokkal befogadóbbá válik. A humor egyébként is többször játszik kulcsszerepet az előadásban, például a már említett kézfeltartós résznél. Humor nélkül ez az interakció nem tudott volna működni, könnyen gúnyossá vagy megalázóvá válhatott volna, de Galambos elkerülte ezeket a csapdákat.

A hallgatóság többször is bevonásra kerül, de a szavazás a beszéd elején (1:57) nem csak egy egyszerű statisztikai elemzés, hanem egy dicséret is. „ÓÓÓ, ez igen”. Ilyet, ilyen hangon csak egy gondoskodó „apuka” vagy egy hasonlóképpen elkötelezett mentor szokott mondani. Jól látszik, hogy a hallgatósággal élő kapcsolatot tart fenn az előadó.

Galambos beszéde tanácsokra és saját életéből vett példákra épít. Utóbbiak segítségével szól a végzős hallgatók szívéhez és az előbbiekkel azok tudatához. A mondanivalóját történetekkel is színesíti, egyértelműsíti, ezek hossza megfelelő, nem terjengősek.
A hat megfogalmazott tanács mindegyike lehetne témája egy-egy önálló előadásnak, de a beszéd vége felé előkerül egy Hosszú Katinka féle karkötő (11:36) és az azon szereplő HWAPO felirat (Hard Work Always Pays Off – magyarul: a kemény munka mindig kifizetődik) segít a hallgatóságnak az emlékezetébe vésni az üzeneteket. 11:27-nél Galambos utal arra, hogy az előadás során ez a rövidítés kitalálható lett volna, de ez inkább tűnik viccnek vagy mentegetőzésnek, hiszen vélhetően senki sem sejtette, hogy a mondanivalóját pont a HWAPO betűszóhoz fogja kötni, főleg úgy, hogy a W két V betűvel kezdődő tanácsot rejt.

Összegzés

A műfajok antik felosztása szerinti tanácsadó beszédet a jókedv és a határozottság jellemzi. A fiatal kora ellenére sokat tapasztalt főszerkesztő a saját életéből vett példáival teszi érdekessé, hatásossá és hitelessé az előadást. A kiváló felépítést csak a fontos üzenetek számossága bonyolítja meg. A természetes, és ezért meggyőző nonverbalitás a legtöbb esetben jól kíséri az elmondottakat. A hangképzés változatossága színessé és kifejezővé teszi a beszédet, a legnagyobb problémaként a légzéstechnika tökéletlensége róható fel. A hazai közbeszédben nem gyakori a kimunkált, legtöbb elemében haladó szintű beszéd, ezért gratulálunk Galambos Mártonnak. Bízunk abban, hogy ő is egyetért a címben megfogalmazott állításunkkal, miszerint a kemény munka mellett a jó retorika is mindig kifizetődik!

Donald Trump és Orbán Viktor retorikája

Összehasonlító mikroelemzésünkben Magyarország és az Egyesült Államok vezetőinek két, időben közel eső beszédét vizsgálva mutatunk rá retorikájuk és ez által szóbeli hatásgyakorlási erejük különbségeire és hasonlóságaira. Ez az elemzésünk nem átfogó, hanem kiemel egy-egy olyan markáns pontot a két beszédből, ami alapján a kétféle szónoki teljesítmény összehasonlítható a verbális, vokális és nonverbális kommunikáció szempontjából.

Donald Trump 2019. február 5-én megtartott, State of the Union (SOTU) beszéde egy sajátos elnöki beszédműfaj, amit 1790-ben George Washington kezdett meg és az Egyesült Államok alkotmányának II. cikk 3. paragrafusának tesz eleget vele. Számos hagyomány és rítus befolyásolja ezt a beszédműfajt (pl. az elnök belépésekor 0:01-től). Retorikai szempontból éppen az a különlegessége, ami a beszédműfaj nevébe is belefoglalt, mindenkori politikai jelentőségét is megadja: a közvetítés helyszínén a Kongresszus mindkét háza (a törvényhozó hatalom képviselői) és a legfőbb bírák (a bírói hatalom képviselői), illetve a hadsereg és saját vendégeinek együttes jelenlétében tartja beszédét a mindenkori elnök (a végrehajtó hatalom képviselője). Tehát jelen vannak a megválasztott elnök párttársai és ellenzéke is, a teljes nemzetet képviselve. Az elnök alkotmányos feladatának akkor tesz eleget, ha a kongresszusi hallgatóságát tájékoztatja az Egyesült Államok aktuális politikai és gazdasági helyzetéről, illetve olyan irányokra is javaslatot tesz, amiket, az elnök szándéka szerint, a képviselőház és a szenátus a következő évben szem előtt kellene tartson. Retorikai értelemben tehát egyszerre a múlt értelmező bemutatását, a jövő irányában pedig mozgosító erejű hatást kell elérnie. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

 

Orbán Viktor évértékelő beszéde tulajdonképpen nagyon hasonló retorikai célokat tűz maga elé a kezdetek óta. Az idei beszéd 2019. február 10-én, tehát öt nappal Donald Trump beszédét követően hangzott el Budapesten. Az idei évértékelőről már előre lehetett tudni, hogy politikai értelemben fontos, új intézkedések bejelentésére fog szolgálni, amiket a beszéde utolsó szakaszában, pontokba szedve, felsorolásszerűen tett meg a miniszterelnök (36:52-től). A kizárólag a miniszterelnök párttársaiból és szimpatizánsaiból álló hallgatóság az amerikai beszédhelyzettől radikálisan különbözik, jóllehet, a jelen nem lévő ellenzéki politikusok verbálisan ebben a beszédben is többször megjelentek. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

Egyezik vagy hasonlít

A két beszéd céljainak hasonlóságából természetesen következik, hogy egyes panelek és stukturális elemek, vagy például a tapscsapda használata hasonlít mindkét esetben. Egyetlen mondat erejéig, a két beszéd tulajdonképpen tükörfordítása egymásnak. Az amerikai beszédben ez a mondat hangzott el: Victory is not winning for our party,  victory is winning for our country. (DT 6:39-től) A magyar beszédben pedig ezt a mondatpárt hallhattuk: Nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk nyer. (OV 8:39) Bár a két mondat belpolitikai jelentése nyilvánvalóan különböző, mégis, az amerikai szónok beszédhangsúlya ugyanúgy a mondata végénél, az our country” szavakra esett, mint magyar kollégájánál, aki a hallgatósága és szónoki pozíciója miatt is dönthetett úgy, hogy eleve két tőmondatra tagolja ezt a gondolatot, hogy a másodiknak még könnyebben adhasson nyomatékot.

Ha összevetjük a mimikájukat, Trump első mondatrészekor ugyanazt a boltíves szemöldök mozgást figyelhetjük meg (pl. DT 6:42), mint Orbán első mondatának elhangzásokor (pl. OV 8:40). De a tekintetük a hallgatóságuk összetétele miatt eltérően pásztázott. Donald Trump a tőle balra ülő párttársai, a republikánusok felé címzi a mondat nagy részét, tekintetét mindössze a másodperc tört részéig (DT 6:42 első fele) jobbra villanó pillantással, majd a legvégén, a nyomatékosított our country (DT 6:47) kifejezésnél szegezte, hegyes szemöldök mozgással kísérve, politikai ellenfelei, a demokraták irányába, akikkel az elmúlt hónapokban a migrációval szembeni, határvédelmi kérdésekben kiélezett csatákat folytattak. Orbán Viktornak nem kell a hallgatóságában szembenéznie a kritikus ellenfeleivel, ezért a tematikailag több helyen Trumpéval egybecsengő beszédében az első mondatot általános bölcsességet vagy anekdotát mesélő törzs- és fejtartás mellett, enyhén mosolyra nyíló szájjal mondta el (OV 8:39–40), a második mondatnál pedig fokozatosan, egyre mélyebben meghajtott fejjel (OV 8:48), kimondatlanul is, mintegy az ország érdekét szolgáló, alázatos vezetőként beszélek szónoki pozíciót választva szólt hallgatóságához. Mindkét esetben a beszédtempó lelassítása, a párhuzamos alakzat használat és az aforizma-szerű verbális összefoglaló, tökéletes tapscsapdaként nyerte el az amerikai és magyar hallgatóság tetszését.

Bár biztosan nem állíthatjuk, hogy Orbán Viktor és kommunikációs csapata egy az egyben az öt nappal korábban elhangzott, amerikai elnöki beszédből kölcsönözte ezeket a mondatokat, ezt a lehetőséget felerősíti az, hogy az ilyen magmondatok, ha valóban  egy szónok saját gondolatai, nem olyan pontokon kényszerül a papírba tekinteni, mint ahol Orbán Viktor (OV 8:40 és 8:48), hanem az értelmileg tagolható mondatrészek határán. A szándéktól függetlenül, a két gondolat az időben közeli, két vezetői beszéd között erős verbális kapcsolatot teremt.

State of the Union 2019

Különbözik

Érintettük már, hogy az egyik jelentős különbség, retorikai szempontból egyértelműen az amerikai elnök javára írhatóan az, hogy Donald Trump teleprompterről mondja el beszédét, szemben Orbán Viktorral, aki nagyon hosszú ideje, jelentős beszédet csak felolvasva mond már. Tény, hogy a magyar szónok nyelvileg kimunkáltabb, összehasonlíthatatlanul igényesebb szöveget mondott el, mint amerikai kollégája. Utóbbi azonban hosszabban beszélt, rengeteg példával, történetmondással, névvel és adattal (pl. 35:46-tól), aminek a sikeres előhívása a memoriából még akkor sem alapszintű feladat egy ilyen összetett beszédhelyzetben, ha kétosztatú olvasógép segítségével dolgozik a szónok.

Orbán Viktor légzéstechnikája, ami a hangadása alapját képezi, általában véve is jobb, mint Donald Trumpé. De különösen igaz ez akkor, amikor az amerikai szónok beszédének az elején, azt a visszatérő, mikrofonba fújtatást, amit 4:05-től 6:30-ig folyamatosan, de kiemelten például 4:45-nél vagy 5:02-nél hallhattunk. Két és fél percen keresztül úgy beszélt a szónok, hogy nem beszéd-, hanem élettani légzést használt. Ezzel nemcsak a beszéde ritmusát törte meg, hanem a felszólalása kezdetén egy olyan mesterkélten patetikus pózt vett fel, amiről a közelmúlt magyar politikai beszédkultúráját követőknek, Gyurcsány Ferenc jellegzetes fújtatása juthat eszébe. Orbán Vitkor ilyen vokális hibát nem vétett és szerencsére Donald Trump is felhagyott ezzel a beszéd további szakaszában.

A két vezető retorikájának összehasonlítását, ha ezeknél a mikroelemzésekre építve, tágasabban kívánjuk elvégezni, arra a következtetésre juthatunk, hogy elsősorban verbalitás szintjén, méghozzá üzeneteik tematikájában egyeznek, ritkábban akár stilisztikailag is összeérintve önkifejezésük módját, vokalitásuk és nonverbalitásuk azoban több különbséget mutat, mint egyezést. Közönségük reakciója érzelmileg erősen involvált, amit többek között vezetői döntéseik kommunikációja is megalapoz.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Áder-elemzés DrPrezitől

Örömmel adunk hírt róla, hogy nemrégen megjelent a tavaly Retorikaiskolánkban mesterfokozatot szerzett DrPrezitől egy beszédelemzés, ami Áder János 2019. január 1-jén elmondott újévi köszöntőjéről készült. A teljes elemzés ide kattintva olvasható el, az általunk ugyanerről készített elemzés pedig itt érhető el.

Az egyik legtanulságosabb megfigyelése az alapvetően verbalitás központú elemzésnek az, ahogyan rátapint a nemek és igenek felsorolásában, sőt az alakzatok szintjén azok halmozásában rejlő aránytévesztésben. Egy ilyen rövid beszédműfaj érdemi üzenetátadását valóban gyöngíti, ha túl sok elemből építkezik. Ez a meglátás érvényesen kiterjeszthető, meglátásunk szerint, a korábbi újévi köszöntő beszédekre is.

Kép forrása: drprezi.hu

Kép forrása: drprezi.hu

Puzsér Róbert retorikája

Pej András beszédelemzése Puzsér Róbert nyilvános beszédei közül egy politikai felszólalását vizsgálja.

Kritikus a nagyító alatt

A beszédelemzés alapjául szolgáló felvétel a képre kattintva érhető el.

puzser-robert

A beszéd kontextusa

Puzsér Róbert, az „ország kritikusa” felkérést kapott, hogy tartson egy beszédet 2017. december 15-én a Jobbik tüntetésén, amely a Fidesz-székház előtt volt. A tüntetésre az Állami Számvevőszék által kiszabott bírság miatt került sor. Az eljárás tisztasága sokakban megkérdőjeleződött, ezért a tüntetésen a Jobbikon kívül sok más ellenzéki is megjelent. Saját elmondása szerint Puzsér nem szimpátiából, hanem csakis szolidaritásból vállalta a beszédet.

Habár a megnyilatkozás helye nem megszokott a kritikustól, a témaválasztás, a beszédében hangsúlyozott összefogás és szolidaritás gondolata, és természetesen a stílus sem üt el Puzsér eddigi megnyilvánulásaitól.

Műfaját tekintve politikai beszédről van szó, mert bár nem politikus tartja, de pártrendezvényen hangzik el és aktuálpolitikai kérdéseket taglal. E műfaj sajátossága, hogy a hallgatóság rendszerint heterogén. Ez a szóban forgó esetnél sem volt másképp, az előadó ezt tudhatta is előre, így jó érzékkel, bár kissé nyersen szólítja meg az általa „szürreális koalíciónak” nevezett igen vegyes résztvevőkből álló hallgatóságot (0:25-1:15)

Kapcsolat a hallgatósággal

Habár megszólítja, de eleinte nem nyeri meg magának a közönséget. A verbális köszöntés megtörténik a beszéd elején, sőt, még egy viccnek szánt felütés is elhangzik, de ez inkább gúnyosan hat, távolítja a hallgatóságot. Ez a fajta feddő indítás jellemző Puzsérra. Szokatlan módszer, amely kétségkívül hatásos, figyelemfelkeltő a szokatlanságából fakadóan, de egyúttal udvariatlan is. Közkedvelt „beolvasó” kritikus hangvétele itt nem működik jól, mivel a jelenlevőkből csinál viccet. Az előadó hitelességét tovább gyengíti, hogy a kimondott szavak ennél a résznél nincsenek összhangban a nonverbális kommunikációval. (0:15) „Ránézek ennek a tüntetésnek a résztvevőire…”, mondja az előadó, miközben a jegyzetét nézi.

A leírt szöveghez való ilyetén ragaszkodás jele még a lámpaláznak (hiszen az előadás elején tart ekkor, továbbá szájszárazság is észlelhető), illetve a beszéd nem elegendő gyakorlásnak, de az biztos, hogy az előadó szenvedélyes stílusát megtöri az, hogy bele-belenéz a papírjaiba. A „szürreális koalíció” hosszas (50 másodperces) és nem túl hízelgő bemutatása, továbbá a hallgatóságon élcelődés oda vezet, hogy az első tetszésnyilvánítás csupán a beszéd egyharmadához közelítve hangzik el. (1:47)

Érdemes itt szót ejteni a tapscsapdák alkalmazásáról. 1:47-nél mintha még nem számított volna a tapsra, hiszen tekintete már a jegyzetet fürkészi a folytatás miatt, nem veszi fel a hallgatósággal a szemkontaktust. Az ezt követő élcelődés után viszont visszafogott a nevetés, itt némi bizonytalanság érezhető az előadón. Már veszi a levegőt a folytatáshoz, de végül mégis tart szünetet, ami miatt két „cuppantás” hallatszik, amit a mikrofon felerősít. 2:22-nél viszont kitartja a szünetet, ugyanakkor a felsorolás gyors és összetett, így lassabb a dekódolás, késik a taps. 2:34-nél jön a taps, de az előadó nem hagy elég időt rá. Az első jól sikerült alkalmazás a kulcsüzenet átadásakor történik, itt minden szót hangsúlyoz („együtt-kell-működni”), és helyesen tartja a beszédszünetet is. A továbbiakban már jól használja a tapscsapdát. (4:51, 5:41)

A hallgatóság megnyerése 1:20-tól kezdődik, amikor elindul a kormánypárt és a hozzá tartozóknak gondoltak viselkedésének pellengérre állítása. Retorikai kérdésként fogalmazza meg a mondandóját, hasonlóan szürreális koalíciónak titulálva a kormánypártot, holdudvarát, illetve ide kapcsolva az MSZP-t is. A „Nem szürreális az…?” kezdetű mondatokat anaforaként és fokozásként is használja, nyilvánvalóan építve arra, hogy a hallgatóság nagyon is szürreálisnak tartja az elhangzottakat.

2:46-tól már áttér az ország szürrealitásának bemutatására, folyatatva az előbbi technikát. 3:36-tól kezdődik tulajdonképpen a probléma megfogalmazása: az összefogás sürgetése. Habár azt a kifejezést használja, hogy „Nekünk, magyaroknak” (3:50), mégis tulajdonképpen egy hatalmon levő politikai párttal szemben próbál közösséget képezni, kizárva az összefogásból azokat, akik nem ellenzékiek. Ez szimpátiát kelt a hallgatóságban az előadó iránt, és a műfajtól sem idegen, de logikailag vitatható. Itt hangzik el az előadás kulcsüzenete is, miszerint „bizonyos ügyekben együtt kell működni” (4:17). Ez hozzávetőlegesen a beszéd kétharmada, ami ideális választás, hiszen előzetesen helyet készített az előadó a mondanivalójának, a továbbiakban pedig magyarázni, mélyíteni tudja ezt. Ez meg is történik, ismét anaforát alkalmazva („Ezt diktálja a…”) érvel a kulcsüzenet igazsága mellett, hatásosan, hiszen 4:51-nél már skandálás hallható a közönség részéről, az előadás során először.

A szavakon túl

A pulpitus miatt keveset látunk az előadóból. Mivel télen és szabadtéren tartották az eseményt, ezért a kabát viselése érthető. Pozitív, hogy nem mintás vagy rikító darabról van szó, így nem vonja el a figyelmet. A már említett gesztusokat is korlátozza a takarás. Szinte csak a jobb kéz gesztikulál, ennek intenzitása a szenvedélyességgel arányos, de az általánosságban elmondható, hogy a szónok erőteljes gesztusokat használ (pl. ökölbe szorított kéz, mutatóujjal mutatás vagy figyelmeztetés stb.).

A mimika azonban a pulpitus és a kabát takarása, a gesztusok egyoldalúsága, illetve az erős megvilágítottság miatt rendkívül hangsúlyosság válik, helyenként kirívóan intenzív (például 0:21-0:25).

A vokalitást illetően említésre méltó, hogy a hangerő, a hangszín és a dallamosság (hangsúlyok, ritmus) megfelelő, a legfontosabb részeknél a szenvedélyességet jól érzékeltetik, erősítik. Az artikuláció nyitott, érthető, nyelvbotlás csak elvétve fordul elő, inkább a beszéd második felében (pl. 6:08). A légzés viszont pont annyira hangos, hogy a mikrofon már felerősíti. Ez azért különösen fontos, mert az előadó habitusából fakadó felfokozott előadásmódja igen levegőigényes. Olyan is előfordul, hogy a mondat végére kifogy a levegőből (3:47-49).

A mondanivaló

5:10-től méltatja az eseményt és a jelenlevőket („az itt jelenlevő személyek és pártok precedenst teremtettek”), ezzel megkezdődik a mozgósítás, amely szintén a politikai beszédek gyakori jellemzője. 5:34-nél már előrevetíti az ellenzéki összefogás sikerességét, „Orbán és rendszerének” megbukását. Ezt a beszédtempó lassításával, a hangerő csökkentésével ellenpontozza, és ez által nyomatékosítja. Ráerősít továbbá az is, hogy a végig kizárólag jobbkezes gesztikuláció itt oldalt vált. A vízió azonban fogalmi zavart hordoz. Puzsér szavaiból azt halljuk, hogy „a polgári demokrácia üti azt a rezsimet, amelynek a lelke a korrupció”. Itt ő a polgári demokrácia alatt az ellenzéki összefogásra gondol, de nem szerencsés ez a kép, mivel ez a fogalom igen erőteljesen kapcsolódik a FIDESZ-KDNP-hez, ráadásul átpolitizálttá vált.

Az előadás során végig kifejezetten erős képeket használ, főleg az emberek, szervezetek jellemzésére. E tekintetben egyik oldalt sem kíméli. A hallgatóságot azzal segíti, hogy a beszéd elején a neveket is hozzáteszi („Heller Ágnes, a marxista prófétanő”, „Németh Szilárd rezsibiztos”), viszont időnként túloz („a Ron Werber vezette LMP”; „végvári kapitány Toroczkai László”). 2:00-tól már a hallgatóságnak kell az elhangzottakat értelmeznie, megfejtenie. Ezek az utalások néha egyértelműbbek („állatokat gyilkoló kamukeresztény”; „felcsúti gázszerelő”), máskor nehezebb kibontani őket („ruszki kaviárt zabáló, szotyit köpködő pszichopaták”), amit okozhat az, hogy Puzsér felolvassa a beszédét, márpedig az írott és a hallott szöveg értelmezése eltérő sebességgel történik.  Az mindegyik jelzős szerkezetre igaz azonban, hogy nagyon erőteljes, szemléletes, érzékletes, különösen az előadó vokalitásával együtt.

A beszéd végén a hangulat már inkább leszállóágban kerül, a kulcsüzenet környéki felfokozottság főleg a hallgatóság, de az előadó részéről is múlóban van. Zárásként még elhangzik egy keserédes vicc, de ez már szinte súlytalan. A tapsot az előadó csak részben állja ki, elkezd levonulni a színpadról. Ugyanakkor az arca beszédes, eddig nem tapasztalt őszinte mosoly és biccentés látható. 6:30-nál a kikerekedett szem és a homlokráncolás egy pillanat alatt elmúlik, mintha a kritikus-szerepből visszaváltott volna egy közvetlenebb, barátságosabb viselkedésre.

Összegzés

Akkor kongruens és hiteles egy előadó, ha szerepei és előadásának műfaja között önmaga nem vész el. Nem ember vagy kritikus, hanem ember és kritikus. Ahogyan Babits Mihály fogalmazott az ókori vir bonus eszmény után szabadon: “A jó szónok első sorban igaz ember.” Puzsér mint ember nem jelent meg a beszédben, csupán a kritikus intései hangoztak el, a szolidaritás egyéni megnyilvánulása nem mutatkozott meg, pedig a beszéd épp egy olyan tüntetésen hangzott el, mely az egymásért kiállás fontosságát akarta megmutatni. Lehet, hogy a szándéka más volt, de retorikája nem tanúsította, hogy a valódi összefogás mögött önmaga is ott állna, így az üzenete sem érhetett valójában célt.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.