2022 tavaszán két Szónokképzésünk fut párhuzamosan, az egyiket Steiger Ancsa vezeti, a másikat Pej Andris. Hozzájuk egy-egy junior tréner csatlakozott, akik szintén a résztvevők fejlődését kísérik. Bár ebben a szepben újak, saját magunk már több hónapnyi képzést követően bizonyították képességeiket, Kiváló Szónokokká váltak. Berki Júliának és Dömény Gábornak hasonló kérdéseket tettünk fel. Interjú.
Mit kell tudni rólad?
Berki Júlia (BJ): Berki Júliának hívnak. A beszédművelés gyermekkorom óta szerves része az életemnek. Számos vers-, próza-, és szónoklatverseny, aktív rádiós munka, konferálás és nyilvános beszéd előadása során jutottam el arra a felismerésre, hogy nekem beszéd és lélkeművelés a hivatásom. Most, a tréneri gyakorlat mellett, magyar-hittan tanárnak tanulok a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Dömény Gábor (DG): 25 éves vagyok. Gyerekkorom óta lelkesedem a művészetek iránt. Korábban tanultam zenét. Dob és zongora hangszereken szereztem alapfokú művészeti vizsgát. Jelenleg is aktívan, és nagy örömmel zenélek, zenekarban rendszeresen fellépek. Idén télen diplomáztam művészettörténet szakirányon. Céljaim közt szerepel, hogy tanulmányaimat ez irányba folytassam tovább. Érdekel a kurátori, illetve a művészetpedagógiai szakma. Szeretnék olyan helyen tevékenykedni a jövőben, ahol e lelkesedésemet formába öntve nyújthatok valamit másoknak a művészetek éltető világból.
Mi az a három szó, ami meghatároz téged?
BJ: Öröm, szárnyalás, kegyelem.
DG: Szemlélődés, mozgás, megújulás.
Hogy kerültél a Retorikaiskolába?
BJ: A Retorikaiskola számára misszió a tehetséggondozás. Így találkoztunk. Amikor a Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyen első helyezést értem el, a Retorikaiskola engem választott a különdíjára: ösztöndíjat kaptam Szónokképzésükre. Ezután elvégeztem a Kiváló Szónokképzést is, majd folytattuk a közös munkát.
DG: 2019-ben tanultam retorikát a bölcsészkaron. Az akkori tanárom ajánlotta a figyelmembe a Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyt, amin a bíztatására még az évben részt is vettem. Szereplésemért a zsűri nekem ítélt egy különdíjat. Emlékszem, hogy a retorikaiskolát Dr. Nagy Fruzsina képviselte, ő adta át nekem a díjat. Máig itt csengenek Fruzsi szavai a fülemben, ugyanis a Démoszthenészről elnevezett díj lényege, hogy az ókori bölcs retorikához való hozzáállásának örökségét hivatott átadni, vagyis a fáradságos, de reményteljes haladás mindenkinek kijáró lehetőségét. Ezt a lehetőséget akkor én kaptam meg, ami egy teljes Szónokképzés volt itt a Szónok Születik Retorikaiskolában. Ezen az úton a mai napig haladok itt tovább, ennek egy számomra örömteli állomása most a junior tréneri minőség.
Mi a legfontosabb számodra a junior trénerségben?
BJ: Az a szakmaiság, lelkiség és barátság, ami körülvesz. A szakmai professzionalizmus mellett vezetőink a lelki egészségünkre, mentálhigénés képzésünkre is gondot fordítanak. A holisztikus szemlélet: gyakorlat. Így tudok igazán tanulni, fejlődni, és ebből tovább adni a Retorikaiskolában fejlődőknek.
DG: A gyakorlattal való tanulás. A gyakorlat folytán úgy tudom megismerni, hogy milyen is vagyok én, mint képző, hogy milyen viszonyrendszerek alakulnak ki egy csoporton belül. Hogy csupán pár, szerintem fontos dolgot kiemeljek a folyamatból: rendszeres és következetes igazodási pontokat kapok az iskola felől, ami őszintén szólva nagy biztonságot jelent számomra, amire bátorsággal alapozok. Ezek az alapok adnak most valódi lehetőséget számomra arra, hogy olyan fejlesztővé váljak, aki hozzásegítheti önmaguk előadói mivoltához a tanulni vágyó embereket.
Mi (volt) a kedvenc témaköröd a Szónokképzésben?
BJ: A Szónokképzésem során a magánbeszélgetések retorikája maradandó nyomot hagyott bennem. Hittantanárként és magánemberként ezt azóta bőséggel kamatoztathatom. Jelenleg a ‘vizuális kommunikáció’ kifejezés foglalkoztat, ami a prezentációk témakörében kerül elő a képzés során.
DG: A magánbeszélgetések retorikája témakört élveztem a leginkább.
Ki az előadói példaképed, és miért?
BJ: Kerekes Barnabás Tanár Úr. Beszédem- lelkem az Ő szakmai és lelki kezei alatt forrt, született. Őszintén, egyenesen, nyíltan az igazságot szólja és szeretet árad belőle. A nagybetűs Tanár. Tiszteletre méltó és követendő életút. Hiteles tanár, hiteles hívő.
DG: Felnézek, mint előadóra, Pál Ferire, Bödőcs Tiborra, Cseh Tamásra. Elég eltérő műfajokban nyilvánulnak meg ők, de ami számomra közös, és egyben példaértékű bennünk, az az előadói részvétük, illetve szerepgazdagságuk. Mindhárman gyakran élnek a multimodeális kommunikáció eszközével, vagyis gyakran imitálnak személyeket. Amellett, hogy engem lenyűgöz, ahogy egy-egy apró vokális, vagy nonverbális gesztussal, miképpen képesek életre kelteni embereket, az igazán bravúros szerintem az, hogy úgy jelenítik meg az adott jellemeket, hogy közben valamennyiük ők maguk. Magukból adják ezeket a vonásokat, „bűnösek is, áldozatok is”… és ez igazán drámai, amilyen drámai valójában az ember. Ők ezzel az előadói hozzáállással vállalnak részvétet, vagyis éreznek együtt a hallgatósággal, vállalva az ember összetett, drámai mivoltát, ami példaértékű számomra.
