Kommunikációs Könyvek Szemléje IX.

Beszélgetés a lámpalázról: recenzió Barkó Judit Lámpaláz off! Antiizgulin című könyvéről.

Megittam egy kávét Barkó Judittal. Persze nem a valóságban, hiszen nem ismerjük egymást személyesen, de ilyen élmény volt olvasni a könyvét. Mintha egy beszélgetés során mesélt volna magáról és a munkájáról. Még az összetegeződés is megtörtént. Eleinte azt hittem, hogy valamilyen gyógyszergyártó céget képvisel, és rám akar tukmálni valami csodaszert, de végül nem így lett. Tulajdonképpen csak történeteket mondott, amikre eleinte nagyon figyeltem, hiszen reméltem, hogy megtudom a lámpaláz ellenszerét is, de ez a számításom sem jött be.

Az utolsó oldalig vártam, hogy kiderüljön az Antiizgulin titka, a lámpaláz leküzdésének receptje. Aztán csalódtam, mert ez nem történt meg. Visszalapoztam a tartalomjegyzékhez és meglepődve láttam, hogy nem hagytam ki semmit, valóban nincsen olyan fejezet, ami ezt elárulná. Szó esik az alapokról (23. oldaltól), az útról (49. oldaltól), az állásinterjúk világáról (109. oldaltól), illetve a prezentációkhoz és előadásokhoz kapcsolódó tudnivalókról (129. oldaltól). A 147. oldaltól néhány gondolat erejéig a haladó szintű kommunikációs kihívást jelentő riportokkal kapcsolatos tippeket is kap az olvasó. Azt a gondolatot elvetettem, hogy netán az egész könyv maga az Antiizgulin-módszer, mivel több olyan témáról is értekezik a szerző, ami nem kapcsolódik az izgalomhoz, a lámpalázhoz. Ilyen például a humor (143. o.) vagy az illatok (119. o.).  Az útról szóló rész volt az, ahol konkrét módszereket olvashatunk, vélhetően ezek hivatottak kordában tartani a lámpalázat, de a bizonytalanság megmarad, nem tiszta, hogy mettől meddig tart a gyakorlatsor. Az egymás után következő történetek tapasztalatokat osztanak meg, ami jó szándékra utal, de a struktúra hiánya miatt megképződik a bevezetőben említett „kávézás-élmény”. Ezt erősíti az is, hogy a szerző maga is kihangsúlyozza, hogy tapasztalatpárti, kerüli a tudományos hátteret (107. o.), így a példái többsége súlytalan, hiszen elmarad a kellő alátámasztás. Az érvelés több esetben is azzal zárul, hogy nem kell elhinni, majd a tapasztalat által bizonyságot nyer az olvasó, miközben az okokról alig tudunk meg valamit.

Az író őszinteségét jelzi, hogy több szakmától is (pszichológus, coach, tréner) lehatárolja magát és a mondanivalóját (16. o.). Hitelességén ugyanakkor csorbát ejt a tudományos háttér mellőzése, hiszen ez azt sem teszi lehetővé, hogy észrevegye, amikor belegabalyodik egy tudományba, ami nem a szakterülete, noha szándéka szerint ezt elkerülné. Többet is érint: retorika, pszichológia, illatok tudománya, emberierőforrás-menedzsment. Az esetlegességre jó példa a felkészülésről szóló rész (88-91. o.). Önvallomással kezd a szerző, amelyben arra jut, hogy kár lenne leírnia a saját felkészülésének menetét, mert „nincs tuti módszer a felkészülésre”. Aztán mégis leírja a gondolatait a téma kapcsán, megemlítve egy anatómiai, pszichológiai megállapítást az érvelésében. Ez azért különösen szomorú, mert ezen felül a könyvben leírt tanácsok nagy hányada valóban megállja a helyét. Talán a hallgatóság kategorizálása (95. o.) elnagyolt kissé, így inkább tréfás, mint hasznos. Emellett pedig a szemkontaktus „megúszására” adott tanács vitatható szakmailag (66. o.), azzal egyetértve, hogy kihívás lehet a tekintetek kereszttüzében állni. Retorikaiskolánk álláspontja az, hogy inkább az élő szemkontaktuson keresztül kialakított kapcsolat az, amire törekedni érdemes, még akkor is, ha nem könnyű.

Ezek a következetlenségek, esetenként ellentmondások, a kevésbé alátámasztott érvelés és a nehezen követhető szerkezet úgy csúszik félre, hogy egyébként a segítő szándék sugárzik a könyvből. A borítóképről egy kedves, általános iskolai tanárnő emléke ugrott be nekem, aki valóban minden diákjának a legjobbat akarja és mindent megtenne, hogy segítsen. Ha a könyv nevéből egy gyógyszerre asszociálunk, akkor adja magát a kérdés, hogy vajon mennyire hatásos tablettáról van szó? Valóban gyógyír a lámpalázra vagy csak placebo? Mivel nem foglalkozik a mélységekkel, ezért talán inkább csak tüneti kezelésre lehet használni. Persze minden allergiás vagy erős náthával küzdő tudja, hogy időnként ez is sokat jelent.

Így, ha valaki mihamarabb szeretne tenni az életét időnként elöntő lámpaláz ellen, akkor első lépésként nyugodt szívvel kézbe veheti Barkó Judit könyvét. Könnyen lehet, hogy a tanácsok többsége hasznosnak fog bizonyulni. A lámpaláz azonban jellemzően lelkünk mélyről fakadó jelenség, amelynek hátterében komoly önismereti kérdések, esetenként gyerekkori traumák (például megszégyenítés egy felelés során) állhatnak, amelyek feldolgozásához általában egy könyvnél többre van szükség.

Barkó Judit, Lámpaláz off! Antiizgulin. Saxum Kiadó, Budapest, 2019. 165 o.