Az ‘el kell mondanom’-érzés sokaknak ismerős lehet, de a mondanivaló átadó erejű megfogalmazása már művészet. Emlékszem, hogy diákként lenyűgözött egy-egy jó tanárom előadása – még akkor is, ha az adott téma messze állt tőlem. Ekkor éreztem meg a szavak erejét, egy jól felépített gondolatmenet célba érését, az egy életre elkísérő mondatok hatását, vagy éppen a hetekig forgatott gondolatok jelentőségét.

Életem mozgatórugója a kommunikáció lett – vagy mindig is az volt – , ami által bepillantást nyerhetek a másik ember világába. Mindig magukkal ragadtak ezek az emberi találkozások, mindegy, hogy gyermekről, fiatal felnőttről, vagy idős, tapasztalt személyről volt szó. Hajtott a megismerés vágya, a tapasztalatok és gondolatok cseréje, a beszélő értékeinek felfedezése.

A kommunikáció korábbi munkáimnál is alapvető fontosságú volt. Korábban HR vezetői pozíciómban az motivált, hogy kihozzam a legtöbbet az interjúalanyból: a személyiségére voltam kíváncsi, ami hosszabb beszélgetéseket eredményezett. Később, a kultúra területén dolgozó szakemberként munkám kulcsfontosságú része volt, hogy utat találjak nagyon különböző karakterű emberekhez, együtt oldjunk meg helyzeteket, találjunk közös nevezőket. Hiszem, hogy a jó kommunikáció szabadságot, élményt, gazdagságot ad, s egy kiteljesedettebb élethez vezet.

A Retorikaiskola kapcsolattartójaként először velem találkoznak az új partnerek és ügyfelek. Oktatásszervezőként pedig azon dolgozom, hogy minden technikai paraméter adott legyen a zavartalan fejlődéshez.