Valós idejű MRI felvétel a beszédről

A németországi Max Planck Intézet feltöltött egy valós idejű MRI felvételt az emberi beszédről. Tanulságos megnézni, hiszen csak így érzékelhető, hogy milyen intenzív és komplex munkát végeznek a beszédszerveink. A különböző nyelvek összehasonlító fonetikai vizsgálatát is izgalmas, új dimenzióval lepheti meg ez a technika. Aki kíváncsi rá, hogy az ajaknedvesítés hogy történik, tekerjen egyből 0:38-hoz.

Áder János újévi beszéde (2020) helyett

Köztársasági elnöksége során öt alkalommal készítettünk értékelést Áder János újévi köszöntő beszédeiről. Legutóbb azzal zártuk elemzésünket, hogy összegzésünkben jeleztük: megújulásra vár a műfaj. Mivel ez nem érkezett el, inkább csak rövid reflexiót szentelünk az idei, 2020-as beszédnek, hogy valamivel hangsúlyosabban kitérhessünk arra, hogyan lehetne a kívánt változást elérni.

Áder János 2020-as újévi köszöntője MTI/Illyés Tibor

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A 2020-as köszöntőbeszédről

A teljes felvételt a Köztársasági Elnöki Hivatal oldalán lehet elérni, ennek alapján reflektálunk a pohárköszöntőre. Három fontos problémája volt az idei beszédnek.

1) Vokális szempontból önmagában elég indok lehetett volna egy új felvétel készítésére az a kínosan hosszú, két másodperces, hangosított nyelés (2:34-től), ami az addigra kialakult szájszárazság miatt feltűnően, lépésről lépésre vált követhetővé. Ez az elhanyagolhatónak tűnő részlet azért fontos, mert már laikusok számára is könnyen észrevehető tükre az izgalom, fáradtság és a köztársasági elnök számára kényelmetlen beszédhelyzet hármasának. Bár Áder János a korábbi években is küzdött egy-egy ponton ezzel a jelenséggel, a végső változatok ennél csak igényesebb formában kerültek a nagyközönség elé.

banner_Elnoki_ujevi_koszonto_banner_2020

2) Az ünnepi szónok fejtartása majdnem végig, de 1:49-től hosszú időn keresztül egybefüggően enyhén jobbra (tehát rendezői balra) húzott. A választott ing nyaka túl szoros volt, emiatt előnytelenül a jobb oldalon kitüremkedett és felgyűrödött a bőr, miközben zakója a nyak bal oldalán enyhe résben eltávolodott a gallértól olyan hatást keltve, mintha nagy lenne. A vizuális problémákat a karok mozdulatlanul középre kulcsolt pozíciója és a jobb váll balhoz képest magasabb vonala is fokozta. Weisz Fanni egyébként elegáns ruhájának a szabása a vállaknál és a karoknál is dominánsan lezser hatású volt, ami az elnöki öltözék összeszorított hatása mellett éles kontrasztot teremtett, óhatatlanul is felerősítve ezzel a szónoki megjelenés lefojtottságát. Ugyanez a kettősség köti össze a jeltolmács természetesen gazdag gesztusait és harmonikusan változatos mimikáját Áder János gesztusainak a leszorítottságával és az erőfeszítést igénylő artikulációs mimikájával. Weisz Fanni tolmácsolásának az alsó zónáját az idei felvételen kitakarták a pezsgős poharak (pl. 2:53), ami a térben kialakított pozícióját, ti. a tolmácsolt szónok mögött áll egy lépéssel, vizuálisan előnytelenül erősítette fel. Az összhatás tekintetében tehát az elnöki öltözék önmagában, de különösen a jeltolmács öltözékével együtt, valamint a kamerabeállítások megválasztása, a poharak elhelyezése és a két szereplő testbeszéde által, együttesen a beszorítottság, a zsúfoltság és ezek miatt a szűkös kényelmetlenség érzetet sugározták, elsősorban Áder János retorikáját szűrkítve el. Ez a hangulat egy újévi köszöntőbeszéd elvártan nagyvonalú, ünnepélyes vagy oldott hangulatával nem tud harmonizálni.

3) A harmadik probléma verbális természetű. A szövegezés viszonylag világos és egyszerű vonalon haladt a nemzeti örökség, történelem és a hazai tájak irányából a környezetvédelem felé. Jó ötlet volt, hogy arra a vizuális elemre fűzték fel a beszéd felütését, ami a tévében a beszédet megelőzően volt látható, bár ezzel csak azoknak tették befogadhatóvá a beszéd kezdetét, akik élőben követték a műsort, ugyanis utólag ez a bejátszás már nem tekinthető meg. A problémás pont az idézethalmozásban rejlik, a markáns kulcsüzenet hiánya mellett, de ez utóbbi komplexebb okból nem tud megjelenni Áder János retorikájában, ezért ebben a rövid értékelésben csak az előbbivel foglalkozunk. Idézetekkel élni egy ünnepi karakterű beszédben érdemes. De ismerni kell a mértéket és ez most nem valósult meg, sajnos.

A legelső Szabó Zoltán-idézet (00:33) még harmonikusan illeszkedett a gondolatmenetbe, ezért gördülékenyen lehetett az átvezetéseit is befogadni. Egy perc múlva (1:34-től) azonban négy, egymással csak nehezen összeolvasható idézet sorjázott egymás után. Mind a négynek más a hangulata, kontextusa, modalitása, ebből következően mind a négyet, legalább a hangszín és a beszéddallam lehelletnyi különbségével kellett volna Áder Jánosnak előadnia. A 2:06-ig tartó halmozás tehát szűk félperc alatt azt kívánta volna meg a kamerák előtt, hogy egy képzett színészeknek és professzionális előadóknak is nehezen abszolválható színpadi jelenlétet mutasson meg a köztársasági elnökünk. A beszéd megszövegezői, megkockáztathatjuk, nem tudják felmérni ennek a retorikai kihívásnak a mértékét és nincsenek tisztában azzal sem, hogy szabad-e ilyen szintű kihívás elé állítani Áder Jánost, akinek nem csodáljuk, hogy a végére teljesen kifáradt a hangja, kiszáradt a szája és végül már a beszédszüneteket sem tudta jól szervezni a Szabó Magda-idézethez érve.

Bár az ókori retorikaelméletek is hangsúlyozzák a hármasságban szerkesztett beszédalakzatok harmonikus erejét, amitől pedig izgalmas eltérés lehet egy négyes szerkezet használata, ez semmi esetre sem értendő az idézethasználatra. Még egy mesterfokú előadástechnika sem tudná ezt jól kezelni, mert önmagában, a verbalitás szintjén van a probléma. Nem beszélve arról, hogy ha a szövegek kontextusát is ismernék a beszéd szövegezői, óvatosabban alkalmaznák a kiválasztott idézeteket. Legyen elegendő csak arra utalni, hogy Szabó Magda a Hullámok kergetése című prózai (tehát nem költői szóval írt – vesd össze: 2:10) művében a Szajna fejezet végéhez érve éppen az épített, városi és nem a természetes környezet dicséretére fogalmazta meg azt, hogy “A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.” /Szabó Magda, Hullámok kergetése, Budapest, 1965, p. 85/ Ez csak azért probléma, mert a Petőfi és Radnóti sorok Magyarországról és annak a természeti valósága kapcsán hangzottak el, ez a Szabó Magda idézet pedig Párizsról, esetleg Németországról, de mindenképpen a mesterséges emberi világra utal eredetileg, miközben a négy idézetet Áder János ezzel a konklúzióval fogta csokorba: “Nincs teljes, egészséges emberi élet, a természet egészsége, teljessége nélkül.” (2:15) Ez egy klasszikus beszédírói hiba.

Hogyan lehetne megújítani az újévet köszöntő ünnepi beszédek műfaját?

Az újévi köszöntőbeszédek műfaji megújítása

Ideje van a változásnak. Forrás: Shutterstock

Az első kitörési pont: a témaválasztás. Ezt csak korlátozottan lehet általánosságban meghatározni, de ötletet lehetne meríteni a konkrét évfordulók számneveiből (2020), a küszöbön állásból mint határhelyzetből, ami elvezethet az élet különböző határhelyzeteihez. Az időtapasztalásunk törékenységéből: például, amikor mi ünnepeljük az éjfélt, a Greenwich-ben élő magyar honfitársaink még csak a vacsorához készülődnek, de a Laosz földjére látogató magyarok már a végén járhatnak az ünneplésnek. A Föld forgása és az idő múlása pedig átvezethető a tervek és eredmények számbavételére például. Egy évtized végén kifejezetten kínálkozik a számvetés az előző tíz év legfontosabb eseményeivel a közösség életében, ahogy a következő év(tized)re való előretekintés is kiemelő erővel bír. Ez semmi esetre sem felsorolásszerű, hanem értelmező vissza- és előretekintésként tudna csak működni. Ki lehet indulni abból, hogy azok, akik az adott szilveszteri köszöntő pillanatában születnek, egy képzeletbeli időugrást kezdeményezve, mit láthatnak majd belőlünk 18 vagy 50 év múlva és ezzel a felelősség kérdéseit lehetne felvezetni. Érdemes egyetlen, eszmei, de mégis konkrét magatartásmódra ösztönözni a közösség tagjait és azt minél több oldalról, mintegy mozgósító beszédműfajt imitálva, motiválóvá tenni. Ki lehet indulni a pohárköszöntés aktusából is: felidézve a pezsgőkészítés történetét vagy kóstolásának a művészetét, akár annak magyar vonatkozásaival is, vagy a koccintás protokolláris értelmét. De lehet beszélni az édes és a száraz pezsgő íze közti különbségről is. Ezek mind-mind felütésként vagy zárásként alkalmat adnak a hallgatósággal közös élmények vagy a megfogalmazandó üzenetek szóbahozására vagy lezárására: így például a nehézségek üzenete párosítható a száraz pezsgővel, az édes pedig az örömteliekkel. És a sor, az általános témajavaslatok szintjén is viszonylag sokáig folytatható. Ezek egymással való kombinálása pedig továbbnöveli a témajavaslatok számát.

A második kitörési pont: kapcsolat a hallgatósággal. Nem ismerjük a pontos nézettségi adatokat, ennek ellenére a nem reprezentatív, saját felméréseink alapján, az elmúlt öt évben úgy tűnik, hogy egyre kevesebben követik figyelemmel Áder János újévi köszöntőit. A politikai indíttatású indokoktól eltekintve, kizárólag a retorikai szempontoknál maradva, ennek világos kommunikációs okai is vannak. Röviden szólva: Áder János ezekben a beszédekben elveszítette a kapcsolatát a hallgatóságával.

Pedig ő és kommunikációs csapata is tudja, hogyan lehet már egy beszéd első percében úgy kapcsolódni a beszédét hallgatókhoz, hogy az megnyerő legyen. Erre láthattunk példát a 2019-es ENSZ klímacsúcson megtartott felszólalásában. Hasonló intenzitású entrée nyithatna kaput ebben a műfajban is. A hagyományos megszólítás elhalasztása vagy akár kihagyása mellett, a tévénéző vagy világhálón követő hallgatóság befogadási helyzetére lehetne akár a beszéd kezdetén, akár későbbi pontokon explicit utalást tenni. Meg lehetne szólítani a szónok mellett álló jeltolmácsot, vagy legalább rá lehetne mutatni egy egyszerű, például férfi-női, fiatalabb és idősebb generációk szembeállítását verbalizáló résznél. Kapcsolódni a fent említett témák személyes történetként való összefűzésekor lehetne igazán a nézőkhöz. A köztársasági elnöknek ehhez meg kellene osztania magából, gondolataiból, motivációiból, történeteiből és érzéseiből valamit. Ugyanis jelenleg nem érződik a képernyőkön keresztül az, hogy a képviselt üzenetek mögött ott állna a személye, emiatt több esetben kicserélhetőnek tűnik az előadó személye. Kis túlzással mindenki azt várja, hogy a beszéd végén a koccintás következzék, mert az a legszemélyesebb része a felvételnek. És a legfontosabb talán nem is más, csak ennyi: hiányzik a személyesség és ezzel a figyelmünk tárgya is.

A harmadik kitörési pont: szükség lenne a műfaj technikai felzárkóztatására is. A verbális történetmesélés kihívásához mérten vizuális történetmesélés felé kellene lépnie ezeknek a beszédfelvételeknek. Ezért elképzelhetőnek tartjuk azt is, hogy olyan bejátszások akasztják meg a beszéd állóképét, melyek nemcsak illusztrálják, de értelmezik is az elnöki köszöntő szavait. A bejátszások alatt akár a narráció folytatódhat is a szónok részéről és minimális változtatással, de új kameraállással lehetne visszatérni az állóképhez. Szükséges lenne, hogy Áder János el tudjon szakadni a súgógéptől és egészalakos képet is vállalnia kellene, váltogatva a jelenlegi pozícióval, de azt sem tartjuk ördögtől valónak, hogy elbúcsúzzon a Sándor Palota megszokott helyszínétől a felvétel kedvéért.

Ezek a megfogalmazott javaslatok elsősorban egy hosszútávú, öt évre kidolgozott, de minden évben a változásra nyitott kommunikációs koncepcióban nyerhetnék el a maguk teljességét. Így lehetőség nyílna arra is, hogy egy hosszútávon kidolgozott gondolati ív elevenedjék meg egy teljes elnöki ciklus köszöntő beszédei alatt.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Beszédekben Újszerű, Ékesszólásban Kifogyhatatlan 2020-at kíván mindenkinek a Szónok Születik Retorikaiskola

 

Mikor virágzik a retorika?

Ugyanis a szónoklás iránti vágy nem az államalapítás idején szokott megszületni, de nem is a háborúskodás, akadályoztatás közepette, sem amikor a királyok uralma alatt nyögnek: hanem a béke kísérője, a nyugalom társa és a már jól berendezett állam úgymond növendéke az ékesszólás.

/Cicero: Brutus, 45. Krupp József fordítása/

Elkészült retorikai e-learningünk

Az utolsó simításokat végezzük a bő egy évvel ez előtt felvett, 10+1 részből álló elektronikus tananyagunkon, amit szeptember 7-én fogunk bemutatni mindazoknak, akik részt vesznek A meggyőzés napján. Ezen a napon a teljes ár töredékéért, bevezető áron kaphatják meg tanayagunkat a nap résztvevői. Mi mindenről szól tananyagunk? Központi témája a nyilvános beszédekre való komplex felkészülés, amit négy előadónk (Damásdi Nóra, Nagy Fruzsina, Dr. Hoványi Márton és Varga Zoltán) többéves szakmai tapasztalata alapján alakítottunk ki.

  1. Bevezető az e-learning sorozatunkba
  2. A lámpaláz jeleiről és kezelési lehetőségükről (kezdőknek és kommunikációs trénereknek)
  3. A test felkészítéséről közvetlenül a nyilvános beszédek előtt (minden szinten)
  4. A test megfelelő edzéséről, hogy a helyes testtartás kialakuljon (kezdőtől a haladó szintig)
  5. A rekeszlégzés elsajátításáról, amire minden hangképzés épül (kezdőknek és alapozó szinten lévőknek)
  6. A beszédhang professzionális bemelegítése a csőfonációs technikával (mester szinten lévőknek és kommunikációs trénereknek)
  7. Felkészülés a beszédre I. A beszéd céljának megtalálása és a hozzávezető négy alapkérdés megválaszolása (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  8. Felkészülés a beszédre II. A beszéd struktúrájának megtalálása és kialakítása (alapozó szinten állóknak)
  9. Jegyzetek és mappahasználat a beszédek során (kezdőknek és alapozó szinten állóknak)
  10. Nonverbális kommunikáció I. Térkezelés, pulpitushasználat és gesztusok a prezentációk során (alapozó szinten állóknak)
  11. Nonverbális kommunikáció II. A kéz és láb gesztusai a közönséggel szemben állva (haladó szinten állóknak)

Tekintse meg tananyagunk intróját:

Mi a lenyűgöző pecha kucha prezentáció titka?

Bostonban (MA/USA) a Hungarian-American Science Lecture Series 2019. március 15-i állomásaként speed networking címmel pecha-kucha estet rendeztek. Az Egyesül Államok Keleti-partján oktató-kutató tudósok és művészek mindegyike a pecha kucha műfaji kereteit megtartva mutatkozott be tevékenységével együtt. A kommunikációs továbbképzését az Államokban folytató trénereink közül Hoványi Márton az este utolsó előadójaként (59:56-tól) arról beszélt, hogy mire érdemes figyelni a hatásos pecha kucha prezentációra való felkészüléskor és az előadás során. Az alábbi amatőr felvételen az összes előadót és a rájuk visszautaló tréneri előadást is meg lehet tekinteni. Jól láthatóak a típushibák ellenére a kreatív, sőt egészen kiváló megoldások is.

A történetmondás 5 szarvashibája

Rendkívül hatásos retorikai eszköz a történetmesélés. Nem véletlenül jelennek meg sorban azok a könyvek és videók, amelyek a storytelling, tehát a történetmesélés mesterségét kívánják megtanítani minél többeknek. Kiss Ádám humorista YouTube csatornáján vált elérhetővé az a remekmű, ami ezzel szemben azt mutatja be, hogy hogyan nem szabad történetet mesélni, főleg kamerák előtt vagy bármilyen téttel bíró kommunikációs helyzetben.

A videó számtalan csapdát érzékletesen mutat be, ezek közül 5 tipikus szarvashibát választottunk ki, ezeket mutatjuk be az alábbiakban. Janklovics videóban nyújtott kiváló színészi teljesítményét akkor érzékeljük, ha egy idő után arra leszünk figyelmesek, hogy feszültség támad bennünk vagy legszívesebben továbbtekernénk az unalomtól. Garantáljuk, hogy az ötödik percnél járva ez be fog következni.

1) A történet, ami óriáskígyóvá válik. Nincs rosszabb annál, mint amikor az elemi udvariasság vagy egy műsoridő előre megszabott időkereteit valaki nem tudja tiszteletben tartani, hanem a történetmesélése hosszával durván túllépi ezeket. Aki ezt a majdnem 16 perces videót tekerés nélkül végig tudja nézni, ízelítőt kap annak a történetmesélőnek a típusából, aki elfeledkezik minden másról, ha töténetébe fog és úgy gondolja, hogy azt akkor hagyhatja abba, ha az általa kigondolt végkifejlethez eljut. Hiába üzen a hallgatóság, hiába morzsolódik le már mindenki körülötte, sértésnek érezné, vagy legalábbis értetlenül állna az előtt, hogy a csúcspontnak ítélt zárlat előtt harapja el a történetét. Így válhat véget nem érő és maga körül mindenkit elpusztító óriáskígyóvá akár egy nagyon egyszerű történet is.

Mi lehet a megoldás? A helyes arányérzék kialakítása hosszú idő és komoly gyakorlást igényel. Ennek a kicsiszolása ott kezdődik, hogy ha rendszeresen túllépjük az időkeretet, akkor átalakítjuk a felkészülési stratégiánkat, mert valószínűleg már a tervezés fázisában hibát követünk el. Ezzel párhuzamosan pedig elkezdjük a tudatosítás és önreflexió kialakítását: mikor érzékelem azt, hogy mások szerint már be kellene fejeznem a történetemet? Visszagondolva azon a ponton abba tudtam volna hagyni? Ilyen típusú kérdések mellett, a további négy szempontot is figyelembe kell venni.

2) A bármiből bármi következhet tipikus hibája. Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen kérdés vagy beszédszituáció adódik, az untató történetmesélés egyik alapja az a szabad asszociációs lánc, ami céltalanul és összefüggéstelenül képes egymástól teljesen független témákat előadni egy vokalitás szempontjából egységes periódus alatt. Ha a hangját hallgatjuk egy ilyen történetmesélőnek, úgy tűnhet, hogy valahonnan valahová vezet a  mondandója, valójában egymás után, összefüggéstelen egységek közvetkeznek, valódi átkötés nélkül. Jellegzetes önleleplező megnyilvánulásai vannak, a videóban ezt parodizálja a lényeg a lényeg és a szavam ne feledjem kifejezések sora, ami a legjobb pillanatokban még egymás után is szerepel (pl. 5:54-től).

Hogyan kerülhető el ez a szarvashiba? A rövid válasz ez: pontos célmeghatározásra van szükség a hallgatóság és a téma tekintetében is. A valóság azonban az, hogy legtöbbször a gondolkodás struktúrája, a csendhez és a megszégyenüléshez kapcsolódó irreális félelmek vagy olyan távolinak tűnő okok, mint a hajszolt életmód húzódhatnak a jelenség hátterében.

3) A felesleges kitérők hibája. Amikor olyan utakra tér ki a gondolatmenet, ahol érdemi monanivaló nem terem és a kitérőnk a történetünk üzenetértékéhez semmit nem tesz hozzá. Az egyik első ilyet Janklovics Péter duplázva mutatta be, hiszen a szobatisztaság említése önmagában is felesleges részlet volt, de ezen belül, amikor egy belső kitérőt tett (1:27-től) arra utalva, hogy megtalálta a szobatisztaságának a dokumentációját, történetmondása végleg az unalom tengerére evezett.

Mi a gyógymód? A felkészülés során az anyagelrendezés lépéseinek fegyelmezett betartása, ahol kíméletlenül le kell metszeni mindazt a beszédünk tervéből, ami felesleges lehet a hallgatóságunknak. Rögtönzés esetén pedig egyedül az önkritikus lényegretörés segíthet.

4) A halott poénok történetgyilkossága. A jó vicc történet a történetben, ezért, aki azt jól alkalmazza, az nagyban is valószínű, hogy tud jót alkotni, de aki erőltetetten próbálkozik, az az egész történethallgatás hangulatát elronthatja. Ez történik a videó több pontján is, a leggyengébb poénok egyikeként a Petőfi Sándor szerepét alakító interjúalany azzal viccel, hogy attól még, hogy aszódi diák volt a színpadon, nem ő volt a Petőfi Sándort alakító diákszínész (2:37-től). És valóban, ebben éppen annyira nincs semmi vicces, ahogy itt leírva szerepel. Az interjúalany és kérdezője viszont tökéletesen hozzák a kényszeredett nevetés kötelező reakcióját.

Mi lehet a gyógymód? Ha bizonytalanok vagyunk humorérzékünkben, vagy ha van olyan tapasztalatunk, hogy a humorosnak szánt megjegyzéseinket a hétköznepi helyezetekben nem értik meg a környezetünkben lévők, mindenképpen teszteljük le egy próbaközönség előtt, hogy működik-e a poén. Ha más nem nevet-e a kieszelt humorbombán, akkor azt nem szabad elsütni.

5) A biodíszletként kezelt hallgatóság. Minden előadó kap visszacsatolást a hallgatóságától, ha képes értelmezni a nonverbális kommunikációjukat. Számos történetmondó azon bukik el, hogy a mesélés közben nem érzékeli vagy félreérti a hallgatósága által küldött jelzéseket. Azokat folytatásra bíztatónak veszi, ahelyett, hogy a feszültséget vagy a feszélyezettséget érzékelné. Tökéletes példa erre Kiss Ádám nagyon finom mimikája 13:57-től, ami félreérthetetlen jelzése már a türelem megfogyatkozásának, de a történetmesélőnk ezt finoman szólva sem érti.

Hogyan segítsünk ezen? Hosszú távon egyedül az empátia fejlesztése vezethet ki ebből a gödörből. Rövid távon egy olyan gyakorlat ajánlható, hogy a mondatok végén leeresztett beszéddallammals és a gondolati egységek végén tartott beszédszünettel tudatosan éljünk és ekkor próbáljuk a hallgatóságunk arcáról leolvasni a választ erre a kérdésre: akarja, hogy folytassam vagy nem?

*

Összefoglalva az eddigieket, leginkább azt hangsúlyozhatjuk, hogy már a tervezéskor érdemes nagyon komoly szelekciót végrehajtani arra alapozva, hogy kikből fog állni a közönségünk és a történetmondásunknak ehhez mérten mi a célja. A hibák elkerüléséhez pedig ennek a videónak a türelmes végignézése tökéletes bevezetőt adhat. Hálásak lehetünk a Tolj sztorit! sorozat ezen részéért minden alkotónak, akik tökéletes illusztrációját adták annak, hogy hogyan ne meséljünk történetet, görbe tükröt állítva saját retorikai nehézségeink elé is.

Ha szeretné Ön is megtanulni a történetmesélés fortélyait, azt az alapozó szintű, átfogó retorikakurzusainkon tudja megtenni.

Storytelling_5_szarvashibaval

 

Kommunikációs könyvek szemléje V.

Pej András alább olvasható könyvkritikája a kortárs szerzők talán legfontosabb, magyar nyelven is olvasható prezentációs szakkönyvéről szól.

Könyvszemle Garr Reynolds PreZENtáció című könyvéről

A természetesen jó prezentáció titkai

Recenzió Garr Reynolds: PreZENtáció – Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához című könyvéről

Úgy sejtem, hogy e sorok olvasói közül a legtöbben részesei voltak már olyan előadásnak, amely során a szónok egy pulpitus mögött, a laptopot vagy a falat bámulva unott hangon felolvasta azt, amit a projektor kivetített. Rosszabb esetben ehhez még a világítást is lekapcsolta, egy teljesen sötét teremben ejtve rabul a hallgatóságát. Még rosszabb esetben időnként megjegyezte, hogy az éppen látható dia nem is annyira fontos… Legközelebb, ha ilyesmit tapasztalnak, bátran javasolják neki Garr Reynolds könyvét (és ezt a  lámpaláz-csillapítónkat).

Nem véletlen a címben látható, nagybetűs kiemelés, hiszen a szerző rengeteget merít a japán kultúrából, szemléletmódból, amikor új oldalról próbálja megközelíteni a prezentálás jelenlegi gyakorlatát. Ő maga is Japánban él, így hitelesen tudja közvetíteni az onnan származó elveket.  Természetesen nem vallási könyvről van szó, de az kétségtelen, hogy egy újfajta keretrendszerbe helyezi a diavetítéseket, és ezzel együtt értéket is közvetít. Olyan gondolatok ezek, mint az egyszerűség, visszafogottság, természetesség. Olyan gondolatok, melyeket végül is bárki fel tud használni ahhoz, hogy jobb előadó lehessen. Nem véletlen, hogy a könyv több eleme is megjelenik az alapozó kurzusaink tananyagában.

A közel háromszáz oldalas könyv már ránézésre, szerkezetében is letisztult, könnyen áttekinthető és olvasmányos. Reynolds az alcímnek megfelelően vezeti végig az olvasót az eszmerendszer felvázolásától az előadásig, sőt, még azon is túl. Már az első részben, melyet ő bevezetésnek nevez, választ kapunk arra, hogy miért lenne fontos másképp tekinteni a prezentációkra. Ezt követi a felkészülésről, a tervezésről és a prezentálásról szóló három fejezet. Az arányok fontosak! Közel 160 oldal szól az előbbi két részről, míg az előadásról szóló gondolatokat 40 oldalban foglalja össze a szerző, nem kérdés tehát, hogy melyikre mennyi idő fordítandó Reynolds elképzelése szerint. Történetekkel, képekkel, példákkal, sőt, komplett diasorokkal gazdagon illusztrált az egész könyv. Akár tartott már valaki prezentációt, akár nem, akár kezdő előadó valaki, akár haladó, biztosan fog hasznos gondolatokat találni benne.

A konkrét tippek, praktikák (például, hogy merre nézzen egy arcot ábrázoló kép egy dián) mellett sok elgondolkodtató, megfontolandó szempontot is kapunk (például a harcművészet tanításairól és ezek alkalmazásáról a kommunikáció terén). Ezeken felül pedig sok neves és tapasztalt előadóról is olvashatunk (érdekesek például Steve Jobs tanácsai, de elég csak ránézni a Guy Kawasaki által írt előszóra, ami önmagában is egy diasor).

Az a legszimpatikusabb Garr Reynolds könyvében, hogy megtartja az ígéretét. Nem állítja, hogy a könyv elolvasása után szuper előadók leszünk, csupán arra bíztat a szerző, hogy legyünk nyitottak arra a szemléletváltásra, amit az új megközelítésmódja hordoz.  Ugyanakkor utakat mutat az elinduláshoz, és ötleteket ad a fejlődéshez. Ahogy ő fogalmaz: „Mi tehát a konklúzió? A konklúzió az, hogy nincs konklúzió – csak a következő lépés áll előttünk.” (299.) Azoknak, akik prezentációra készülnek, ez a lépés lehet ennek a könyvnek az elolvasása. Addig is itt lehet bepillantani a könyvbe.

Garr Reynolds, PreZENtáció. Egyszerű ötletek prezentációk készítéséhez és előadásához, ford. Andó Éva, HVG Kiadó, Budapest, 2017.

Amit egy tévés interjú előtt érdemes tisztázni

Joggal szokták interjú előtt álló ügyfeleink feltenni a kérdést: ha egy tévés műsor szerkesztői megkeresik, mit érdemes tisztázni a felvétel előtt, hogy ha szeretne professzionálisan felkészülni az interjúra? Ebben a cikkünkben összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, amelyek egy az egyben megküldhetőek a szerkesztőnek és a válaszok alapján már elegendő információ áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megkezdjük a retorika felkészülést. Van közöttük olyan, amit nagy eséllyel akár a megkereséskor már meg is válaszoltak, de ha nem, akkor legkésőbb az interjú vállalásakor érdemes ezt tisztáznunk.

Szerkesztőnek küldhető, tisztázó kérdések

  1. Élő műsorban adják-e le a riportot vagy interjút?
  2. Mi a műsor címe? Mikor lesz az adás és közvetlenül előtte/utána milyen műsort sugároz az adott csatorna?
  3. Mekkora stábbal jönnek és ki lesz a riporter?
  4. Hány perc a teljes műsoridő? Ha nem élő a műsor, hány perces felvételt akarnak készíteni és ebből a vágás után mennyi fog műsorba kerülni?
  5. Milyen térben szeretnék felvenni az interjút? Ha studióban, akkor annak tere milyen, ha külsős helyszínen, az milyen?
  6. Önök öltöztetnek és sminkelnek vagy ezt magamnak kell intéznem? Utóbbi esetben van-e bármilyen vizuális elvárása a stábnak vagy szabad vagyok a döntésekben?
  7. Pontosan milyen kérdések, illetve témák fognak a riport vagy interjú során felbukkani?
  8. Ha nem élő a műsor, a vágott anyagot megtekinthetem-e mielőtt adásba kerül?
  9. Utólag megtekinthető és megosztható lesz-e a felvétel?

Ha a válaszok a rendelkezésünkre állnak, kezdetét veheti a retorikai felkészülés. Hangolódásként ideillesztünk egy olyan interjút, ami a forgatás idején egy ígéretes vállalkozás vezetőjével készült. Érdemes olyan szempontból végignézni a műsort, hogy a fenti kérdések közül miket tisztázhatott előzetesen az interjúalany és mi az, ami meglepetést jelentett számára?