A három legidegesítőbb nyelvtani hiba

Röviden?
Ha valaki muszáj helyett muszályt ír.
Ha valaki nem tudja a különbséget az egyelőre és az egyenlőre között.
És, ha valaki lesz helyett lesszt ír.

Lehetnének ezek is a legidegesítőbb nyelvtani hibák, vagy akármelyik másik három. Miért éppen három? Miért nem öt? Vagy tíz?

Kifejezetten remélem, hogy nem csak a kattintásvadászat hozta ide az Olvasót. Vagy az, hogy elégedettséget érezzen afelett, hogy az említett hibákat elkerüli. Nem az a kérdés, hogy melyik a legidegesítőbb, hanem hogy valójában miért idegesítenek minket a nyelvtani hibák?

Két véglet van, ugyanis. Az egyik karakter éles szemmel észreveszi a nyelvtani hibákat, sőt, még az elgépeléseket is. Jellemzően szóvá is teszi azokat. Ő a helyesírás őre, és időnként ostobának nézi (vagy titulálja) azokat, akik megbotlanak. A másik karakter az, aki az előbbit nyelvtannácinak hívja.

És akkor most, egyszer és mindenkorra tisztázzuk. Nem ostoba (sőt, érvelési hibát sem követ el) az, aki helyesírási hibát vét. És nem nyelvtannáci az, aki törekszik a nyelvtani szabályok betartására és erre másokat is meghív.

Távlati célokról van itt szó, amelyek közösek. A beszélt és a leírt nyelv attól működik, hogy egyezményes keretei vannak, mert így értjük meg egymást. Igaz, hogy ezek a keretek, a szabályok időnként változnak, de a változások lassan, alapos megfontolás után mennek csak végbe.* Szóval, mielőtt ostobának vagy nyelvtannácinak bélyegeznénk valakit, gondoljunk arra, hogy egymás megértése közös célunk és inkább ezt fejezzük ki. Segítsük azt, aki nincsen birtokában minden szükséges tudásnak és fogadjuk el, amikor minket javítanak ki.

Retorika Kapitányként küldetésem, hogy nyelvtani edukációt is nyújtsak azoknak, akiket ez érdekel, így azért mégis összeszedtem néhány gyakran elkövetett nyelvtani hibát, hátha ezután kevesebbszer találkozom majd velük.

1. Muszáj

A muszáj azt jelenti, hogy valaminek meg kell történnie. A német muss sein (kell lennie) kifejezésből ered. Szemmel láthatóan nincsen köze az ly-hoz, talán innen könnyebb megjegyezni. A j és ly témája sokakat felzaklathat, gyerekkori sebeket téphet fel. Mégis, érdemes képben lenni a jelenlegi helyzettel, például ezt a cikket elolvasva.

2. Egyenlőre-egyelőre

Ez két külön szó. Persze hasonlítanak, de mást jelentenek.

Egy egyenlet két oldala lehet egyenlő, az eredmény kijöhet egyenlőre.

Az egyelőre pedig azt jelenti, hogy jelen pillanatban, éppen most. Könnyű megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy „egy (ideig), előreláthatóan”. Nincs benne n betű.

3. Lesz

Attól még, hogy sokszor az sz hangot hosszan ejtjük, a lesz rövid sz. Kész.

4. December 24-én

Nem kell pont. Pont. A dátumok helyesírásával kapcsolatban itt érdemes szétnézni, sőt, ha bizonytalanok vagyunk, akkor bátran keressük ezen az oldalon a helyes változatot. Nem ciki segítséget kérni az MTA Nyelvtudományi Intézetétől. Sok hasznos oldaluk van!

5. Kivitelezés, beruházás, befektetés és társaik

Az igekötők sok gondot tudnak okozni. Különösen az el nem váló igekötők. Ezek típusairól, működéséről itt található egy részletes leírás, érdemes elolvasni.

Egy kiegészítést szeretnék tenni, ami az igekötőkhöz csak lazán kapcsolódik, de talán elfér itt. Ez az az eset, amikor egy szó elégtelen ismerete miatt használunk igekötőt. Például a beimportál, a kiexportál, a ledegradál, a kiszelektál vagy a beinvesztál. Ez arra utal, hogy nem vagyunk tisztában az adott szó jelentésével, így érdemes törekedni a pontos használatra.

6. Központozás

Csak egy példát szeretnék hozni arra, hogy a központozás akár élet-halál kérdése is lehet, Merániai János esztergomi érsek leveléből:

„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”

Vajon egyetért a merénylettel vagy sem?

Egyelőre elég ennyi, aztán meglátom, hogy van-e szükség további tisztázásokra. Addig is: helyes írást és helyes beszédet kívánok mindenkinek! És persze el is várom!

Retorika Kapitány

* A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy egy másik megközelítés szerint nem jó út a helyesírás előíró funkciójára építeni, mivel a nyelvi változás egy neutrális folyamat, amibe nem szabad beleszólni.

Retorika Kapitány remetesége

Magányosan és lassan teltek Retorika Kapitány napjai. Önkéntes száműzetésben élt már évezredek óta. Szerencséjére a bolygó, amely otthonául szolgált, kifogyhatatlan betűtészta-lelőhelyekkel rendelkezett, így legalább az éhségét csillapítani tudta. Bár, az igazat megvallva, általában inkább csak pöckölgette, piszkálgatta az ételt maga előtt. Szörnyen unta már a remeteséget, de túl büszke volt ahhoz, hogy visszatérjen anyjához, Rhétorikéhez.

Egy napon – amely első ránézésre teljesen olyan volt, mint bármelyik másik – hirtelen éles, süvítő hang támadt, és egy ragyogóan világos fénycsóva húzott el a Kapitány feje felett. Beleejtette a kanalát a betűtésztából kirakott József Attila vers második versszakába, majd a következő pillanatban felpattant és az elszáguldó jelenség után iramodott. Egy tisztáson érte utol a különös valamit, de az olyan fényes volt, hogy el kellett takarnia a szemét. Kisvártatva alábbhagyott a sugárzás és Retorika Kapitány előtt egy magas, erőteljes, kigyúrt hasfalú alak bontakozott ki.

Anélkül, hogy vállai megemelkedtek volna, egy mély, tökéletesen kivitelezett lélegzetvétel után előlépett a jövevény és zengő, de mégis bársonyos hangon így szólt:
– Üdvözöllek! Ha nem tévedek, Retorika Kapitányhoz van szerencsém.
A megszólított eleinte nem jutott szóhoz, hiszen már sokezer éve egy hang sem hagyta el a száját. Hal módjára tátogott néhányat, majd megadta a választ:
– Igen, én vagyok az.
– Nagyon örvendek! Még nem volt szerencsénk egymáshoz, én Costoabdominalis Generális vagyok!
A Kapitány megrökönyödött arckifejezését látva Costoabdominalis Generális nem lepődött meg, hogy nem érkezett válasz, inkább folytatta.
– Gondolom nem érted, hogy mit keresek itt. Mióta elhagytad a Földet, rengeteg minden megváltozott. Emberek népesítik be a bolygót és beszélnek egymással! Mivel azonban nem igazán foglalkozott velük senki, eléggé nagy a gond. Rhétoriké sokszor sír mindazért, ami történik. Ő már elvesztette a reményt. Engem küldött érted, mert azt gondolja, hogy csak te segíthetsz! Most nincsen időm mindent  részletesen elmagyarázni, a lényeg, hogy szükség van rád! Azonnal velem kell jönnöd!
Nem várt választ, megragadta a még mindig zavartan pislogó Retorika Kapitányt és kilőtt vele az ég felé…

Retorika Kapitány eredettörténete csak akkor tud teljes egészében napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

Retorika Kapitány gyerekkora

Retorika Kapitány hányattatott gyerekkora csak részben magyarázható azzal, hogy apjáról keveset tudunk. Anyja, Rhétoriké egyedül nevelte. Szerette volna, ha fia a legkiválóbb oktatásban részesül. A szobájába szóképeket akasztott, az ágyneműjét és a tapétát pedig különböző alakzatok borították. Minden napot érvturmixszal indított és, ha nem tanult jól, akkor helyesírási hibákra kellett térdelnie. Az pedig nagyon fájdalmas. Talán innen származik az az ellenszenv, amellyel a Kapitány a helyesírás hibák felé fordul. De, ahogyan említettük, mégsem ez volt szomorú gyermekkorának legmélyebb pontja. Az még csak ezután következett.

Kisgyermek volt, amikor anyja a Földre küldte, hogy az ott élő lényeket tanítsa meg kommunikálni.  Kezdetben a dinoszauruszokat próbálta meg okítani, de tapasztalatlan volt, ráadásul nélkülözött mindenfajta pedagógiai képzettséget, így csak a saját élményeire támaszkodhatott. Ám a dinoszauruszok a szóképeket széttépték, az érvturmixot kiborították, a helyesírási hibák pedig nem érdekelték őket, hiszen azt sem tudták, hogy mi az írás. Próbáltak beszélni, de a hangképzésük rendkívül csökevényes volt, így sok kudarc érte őket. Erős lámpaláz tört ki rajtuk, amit persze Retorika Kapitány nem nagyon értett, mivel ő sohasem élte át ezt. Segíteni akart, de ismét mellényúlt. Túlzásba vitte a hűtőkúrát. A jégkorszaknak nevezett időszakot sok élőlény nem élte túl. Végül Rhétoriké közbenjárására egy aszteroida becsapódásával lett vége a félresikerült próbálkozásnak. Retorika Kapitány a kudarcát nehezen tudta feldolgozni. Elszökött és elbújt, nem akart többé tanítani. Sok-sok ezer éven át magányosan élt, miközben csak betűlevest volt hajlandó magához venni. Megtanulta tisztelni a csendet, és elhatározta, hogy a tanítás előtt ő maga is folytatja a tanulmányait.

Retorika Kapitány eredettörténete csak akkor tud teljes egészében napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A negyedik részhez kattintson ide!

Retorika Kapitány származása

Retorika Kapitány nem ebből a világból származik. Tulajdonképpen tértől és időtől függetlenül létezik. Az első írásos nyom a görög mitológiáig vezet vissza minket. Eszerint a tizenkét titán közül Rhea-nak, az olümposzi istenek anyjának, Kronosz feleségének volt egy eltitkolt lánya. Ő volt Rhétoriké. Az apa nem más volt, mint Koiosz, a kérdezés titánja. Erre az afférra emlékezik az a mai kifejezésünk, hogy retorikai kérdés. Kronosz éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a hites felesége hűtlen lett hozzá, ezért időtlenséggel átkozta meg Rhétorikét. A soha el nem múlás terhe – mint utóbb kiderült – nem csak Rhétorikét, hanem az utódját is súlytotta. Retorika Kapitány ugyanis nem más, mint Rhétoriké halhatatlan gyermeke. Az igazi neve a homályba vész, a legtöbben már csak így ismerik. Soha nem akart utódokat, mert meg akarta kímélni őket az örökkévalóságtól, így nem is születtek gyermekei.

Követői azonban szép számmal akadtak. Közülük sokan nagy nevet akartak szerezni maguknak, hogy évszázadokig emlékezzen rájuk az emberiség. Sajnos ők nem tudták, hogy nem az lesz messze földön híres, akinek nagy a szája, hanem aki megfelel a “vir bonus”, a jó ember eszményének. A jó emberek közül kerülhetnek ki a rétorok, Retorika Kapitány igaz leszármazottai, még ha nem is vér szerintiek. Nekik viszont, éppen a vérvonal megszakadása miatt, már nem adatott meg az, hogy könnyedén bánjanak az idővel. Nem hiába küzd sok szónok azzal, hogy időben befejezze az előadását. Ebben legfeljebb csak megközelíteni tudják Retorika Kapitány szintjét, a tűpontos időkezelést, no meg az időtálló mondanivalót.

Retorika Kapitány eredettörténete akkor tud napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A harmadik részhez kattintson ide!

A varázsdzsida

A trénerekkel először akkor fogtunk gyanút, amikor megtaláltuk a Légzéstechnika Lándzsáját, a Szóviccek Szaricáját, a Dispositio Dárdáját, a Poénok Pikáját, a Kifejezőerő Kopjáját. Azt az eszközt, ami Retorika Kapitányt is oly naggyá tette annak idején, bár erre már nem sokan emlékezhetnek. Vajon…vajon ez tényleg azt jelenti, hogy visszatért? Talán igen, de ki is ő?


A válaszhoz sokat kell visszarepülnünk az időben. Akkoriban emberi kommunikáció még nem létezett a Földön. Retorika Kapitány nem ebből a világból származik. Mire az emberiség megjelent ezen a bolygón, addigra ő már régóta azon dolgozott, hogy az állatok és a növények kommunikálni tudjanak. E több évezredig tartó munka minden tapasztalatát felhasználta ahhoz, hogy az embert megtanítsa kifejezni magát, és ezt a tevékenységét a lehető legtökéletesebbre fejlessze. Eltökélten küzdött azért, hogy mindenki képes legyen átadni az értékes gondolatait, de tudjon hallgatni és meghallgatni is. Puszta kézzel vette fel a harcot a helyesírási hibákkal. Sugallmazója volt sok nagy szónoknak, támasza és mentora volt rengeteg nyelvújítónak, irodalmárnak, írónak, költőnek és védelmezője minden fejlődésre vágyó előadónak.

Legalábbis sokáig így volt, aztán egy napon nyoma veszett. Senki sem tudta, hogy mi történhetett. Csak a hiányának tüneteit vették észre. Sokan már olyannyira elfelejtették Retorika Kapitány munkásságát, hogy elkezdték természetesnek venni az üres fecsegést, a nyelvtani hibákat, az unalmas prezentációkat és a hiteltelen előadókat.

De néhány hete valami megváltozott. Előkerült az Ősi Fegyver. Retorika Kapitány méltatlanul elfeledett varázsdzsidája. Az eszköz még nem nyerte vissza a fénykorában tapasztalt erejét, de mágikus képessége megkérdőjelezhetetlen. Ahogyan az eszköz, úgy Retorika Kapitány is annál erősebb minél több ember foglalkozik ékesszólással a világon. Hogy visszatért-e közénk, még nem tudjuk, de azt igen, hogy hasznát venné a segítségnek.

Retorika Kapitány származástörténete akkor tud napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A második részhez kattintson ide!