Kommunikációs könyvek szemléje I.

Kommunikációs könyvek szemléje sorozatunkat retorikatrénereink közül Pej András írásával nyitjuk. Ezeknek az írásoknak az a célja, hogy számba vegyük erényét és hátrányát egy-egy olyan retorikához kötődő könyvnek, amit valamiért figyelemre méltónak tartunk.

*

Pej András

Minden napra egy tanács

Németh Erzsébet, Közszereplés. A társadalmi szintű kommunikáció kézikönyve, Osiris Kiadó, Budapest, 2006.

KozszereplesAz olvasásról általában egy olyan kép él az emberek fejében, hogy ha úgy döntünk, hogy kezünkbe veszünk egy könyvet, akkor azt érdemes az elején elkezdeni, és a végén, az utolsó oldalon befejezni. Nos, első olvasásra Németh Erzsébet alkotása is lehet ilyen, de később érdemes időről-időre újra elővenni, belelapozni, ismét átolvasni azokat a részeket, amelyek aktuálisan fontosak nekünk. Ahogyan a szerző is megfogalmazza: „A könyvet […] kézikönyvnek, gyakorlati útmutatónak szántam.” És ez a szándék meg is valósul.

Politikusként, kommunikációval foglalkozó szakemberként vagy alkalmi előadóként olvasva a könyvet is tud adni a Közszereplés új tippeket, szempontokat. Nyelvhasználata közvetlen, könnyen érthető, a tudás, melyet átad pedig rendkívül gyakorlatias. Az ajánlásait azonnal kipróbálhatjuk a gyakorlatban. Persze, egyszerre nem lehet mindent tökéletesen beépíteni, éppen ezért jó időnként fellapozni azokat a fejezeteket, amelyek kapcsán fejlődni szeretnénk.

A nyilvános beszéd igen részletes tudnivalóinak ismertetése után Németh Erzsébet külön fejezetet szentel a meggyőzés lélektanának, kiemelve azt, hogy magán a beszéden kívül mennyire fontos az előadó személye és kapcsolata a beszéddel, valamint a hallgatóság összetételének megismerése. A médiában dolgozóknak, illetve azoknak, akik életük során kapcsolatba kerülnek a médiával (pl. egy interjú miatt), különösen hasznos lehet a könyv III. része, mely a társadalmi szintű kommunikáció alapelveiről szól.

A tömörség ugyanakkor hátránya is lehet a műnek. Amennyiben valaki a szónokká válás hosszú útján éppen csak elindult, frusztráló lehet a rengeteg szempont, melyre mind-mind oda kellene figyelni. Jogosan fogalmazódhat meg a kérdés: jó-jó, de mi a legfontosabb? Mi lesz, ha nem tudok minden instrukciót beépíteni?

Az én válaszom az, hogy nem baj, ha nem hajtunk végre mindent tökéletesen. A tapasztalatokból, még a rosszakból is, épülünk. A legfontosabb pedig az, hogy minden nap legyünk nyitottak a fejlődésre. Ebben segítségünkre lehet Németh Erzsébet: Közszereplés című könyve is, amit elsősorban az alapozó szinten járóknak ajánlunk elolvasásra.