A mini alakzatlexikon IV., lezáró része következik. Az alakzatokat vagy szóképeket nap mint nap használjuk, de ritkán vagyunk ennek tudatában. Az alábbiakban a Retorikai Magazin mini alakzatlexikonját mutatjuk be négy részben, mely korábban a hírlevelünkben jelent meg, Pej Andris retorikatrénerünk gondos munkája alapján. Ezek a beszédet színesítő és szemléletesebbé tevő nyelvi eszközök egyben csak nagyon hosszan tárgyalhatók, hiszen rengeteg van belőlük. Kis adagokban viszont kincset érnek.
A mini alakzatlexikon I. részében az alliterációval, az oximoronnal és a túlzással ismerkedtünk meg. A mini alakzatlexikon II. részében a szójátékkal, a tautológiával és az imitációval ismerkedünk meg. A III. részben a felkiáltás, az irónia és az enigma került terítékre. Most pedig az alakzatlexikon IV. részében két mesterszinten alkalmazható eszköz következik.
Az alakzatokat vagy szóképeket nap mint nap használjuk, de ritkán vagyunk ennek tudatában. Az alábbiakban a Retorikai Magazin mini alakzatlexikonját mutatjuk be négy részben, mely korábban a hírlevelünkben jelent meg, Pej Andris retorikatrénerünk gondos munkája alapján. Ezek a beszédet színesítő és szemléletesebbé tevő nyelvi eszközök egyben csak nagyon hosszan tárgyalhatók, hiszen rengeteg van belőlük. Kis adagokban viszont kincset érnek. Az alakzatlexikon II. szóképei és alakzatai közül egyik-másik bizonyosan ismerős lesz, de a célunk a felismerés mellett az is, hogy a kipróbálásra, az alkalmazásra is buzdítsunk. A mini alakzatlexikon első részében az alliterációval, az oximoronnal és a túlzással ismerkedtünk meg. A mini alakzatlexikon II. részében a szójátékkal, a tautológiával és az imitációval ismerkedünk meg.
Az alakzatok, szóképek közül most három, a mindennapokban is használt, de egy beszédben feltűnő alakzatot mutatunk be: a felkiáltást, az iróniát és az enigmát. Használatukhoz megfigyelés, gyakorlás és tudatosság szükséges, de alkalmazásukkal fokozott hatást érhetünk el a hallgatóságban. Az itt következő alakzatokat általában a Kiváló Szónokképzésen tanítjuk.
Felkiáltás
A felkiáltás (vagy exklamáció) retorikailag hatásos, érzéseket, érzelmeket kifejező megnyilvánulás. Ez történhet érzelmi töltésű szavak, illetve megformálás segítségével, vagy indulatszók beillesztésével is. Hangzásban a megemelt hangfekvés, a nagyobb nyomaték, az élénkebb mondatdallam jellemzi, írásban a felkiáltójel.
Az alakzatokat vagy szóképeket nap mint nap használjuk, de ritkán vagyunk ennek tudatában. Az alábbiakban a Retorikai Magazin Mini alakzatlexikonját mutatjuk be négy részben, mely korábban a hírlevelünkben jelent meg, és Pej Andris retorikatrénerünk gondos gyűjtőmunkáján alapszik. Ezek a beszédet színesítő és szemléletesebbé tevő nyelvi eszközök egyben csak nagyon hosszan tárgyalhatók, hiszen rengeteg van belőlük. Kis adagokban viszont kincset érnek. Az alakzatlexikon szóképei és alakzatai közül egyik-másik bizonyosan ismerős lesz, de a célunk a felismerés mellett az is, hogy a kipróbálásra, az alkalmazásra is buzdítsunk.
„Én viszont egész életemben tudtam, hogy a békét akarom választani, hogy én döntöttem el, hogy erre az egészre haragszom, vagy különlegesnek érzem magam tőle.” / Borbély Alexandra
Tud-e egy színész civilként hitelesen jelen lenni a színpadon a reflektorfényben? Milyen üzenetet tud átadni hallgatóságának? Egy érzelmileg meghatározó témát hogyan tud úgy előadni, hogy ne vegyék át az irányítást az érzelmei a színpadon – de meg is tudjon mutatni belőlük valamit a hallgatóság számára? Jobb-e a történetmesélése egy színésznek?
Történelmi pillanat — beszéd az esőben — összetépett jegyzet
George H. W. Bush 1989-ben elhangzó Kossuth-téri beszédét általában ezekkel a jelzőkkel társítják. Berki Júlia, a Szónok Születik Retorikaiskola junior trénerének beszédelemzése azonban mélyebbre ás ennél. Segítségével tudatosabbá tehetjük reflexiónkat a történelmi és a pillanatnyi kontextusra; dekódolhatjuk a szónok öltözékének jelentésrétegeit; valamint megfigyelhetjük nonverbális gesztusait, és fejtegethetjük szónoklatának szavai mögött rejlő lélektani üzenetét.
Ezen túl olyan kérdések válaszához is közelebb juthatunk, hogy mitől lesz egy beszéd sikeres és ikonikus. Vagy hogy mit tanulhatunk George H. W. Bush kapcsán háborús retorikáról, rögtönzésről, vezetői kommunikációról.
Kontextus, amit egy jó előadó figyelembe vesz
Milyen gondolatokkal, milyen lelkiállapotban, ki nem mondott belső várakozással és igényekkel érkezhet a hallgatóság?
George H. W. Bush azóta már ikonikussá vált beszéde esőben született. Magyarország – és a szocialista országok – számára korszakhatárnak tekinthető e beszéd: a kelet-nyugat viszony egy új szakaszba lépett. Az 1989-es Népszava júliusi száma így számol be erről:
„Hiszen nehezen lenne letagadható, hogy várjuk, nagyon várjuk már őt. Töprengünk, ábrándozunk, mérlegelünk, némiképp szorongunk és kíváncsiak vagyunk, elvégre nem mindennapos eseményről van szó: hivatalban levő amerikai elnök most először látogat el hozzánk…”
A Bush-látogatás legfontosabb kérdése Magyarország számára az volt, hogy mit várhat az elnöktől. Vajon kinyitja a Nyugat kapuit Kelet- és Közép-Európa számára? Éppen ezért 1989-ben a Kossuth téri esőben elhangzó beszéd világraszóló pillanatnak ígérkezett.
A helyszín
A kültéri helyszín többféle kockázatot rejt, ami sokszor rugalmasságot, spontaneitást és kreativitást igényel. A Kossuth térre szervezett szónoklat szimbolikus helyszínként nagyszerű választásnak bizonyult mindaddig, míg el nem kezdett zuhogni az eső. A korabeli tudósítás szerint az elnöki látogatás előtt „egy órával még dörgött az ég, szakadt az eső, és szinte éjszakai sötétség borult Budapestre.”
El lehet képzelni a szervezők aggodalmát, és a Kossuth szobor előtt összegyűlt, átfázott tömeget, ahogy a remény, a félelem és a várakozás érzése kavarog bennük. Ahogy az elemzett beszéd felvétele mutatja, nem sok embernél volt esernyő.
Megjelenés, ami néma üzenetet hordoz
Mitől lehet egy előadó szimpatikus, rokonszenves – már megszólalása előtt?
Ebbe az átázott miliőbe érkezik Bush, feleségével, Barbarával. Öltözetük egyszerű. Az elnök egy hétköznapi, drapp színű ballonkabátot visel, ezáltal megjelenése azt az érzetet kelti, mintha egy átlagos polgár lenne a tömegből. Csak az alapos szemlélő számára tűnhet föl a kabátból kivillanó, élére vasalt fehér gallér és nyakkendő.
Mit jelez ez a megjelenés? Az amerikai elnök kettős minőségben lép hallgatói elé. A hivatalos megjelenés fölé vett polgárias öltözék akarva-akaratlan üzenetet hordoz. Egyszerre amerikai elnök és egy ember a nép köréből. Bush itt, amellett, hogy nem mond le elnöki szerepéről, egy újabb réteggel árnyalja megjelenésének üzenetét: a helyzetnek megfelelően öltözik (eső, köztér), így kíván azonosulni hallgatóival, közösséget vállal velük.
Budapest, 1989. július 11. (AP Photo/Charles Tasnadi)
Beszéd előtti pillanatok: a közönség ekkor is figyel!
Az előadást megelőző pillanatokban, abban a jelentéktelennek tűnő pár percben tetteink sokkal többet mondanak, mint hinnénk. A szónok személyét többek között ezek a pillanatok is hitelesítik. Az első benyomás az elnökről árnyalódik, az összetartás és szolidaritás jegyében történő cselekedeteivel. Azáltal, hogy a feje fölé tartani kívánt esernyőt elutasítja, osztozik a jelenlévők helyzetében. De ezt fokozza az a gesztusa is, hogy addig nem kezd bele beszédébe, amíg nem gondoskodik magyar tolmácsról az angolul nem feltétlenül értő hallgatóságnak. Ez a kifelé figyelés, empatizálás szintén fontos elem ahhoz, hogy a beszéd valóban célba érjen.
A kommunikációs helyzet tehát összetett: az időjárás és nyelvi korlátokat szükséges figyelembe venni. Talán ez a figyelem vezetett a következő tetthez is.
Váratlan beszédkezdés: garantált figyelem
Bizonyára megfontolt, átgondolt, pontos és nagyon összeszedett gondolatokat vártak a megjelentek. De George H.W. Bush amerikai elnök váratlanul összetépi a beszédét, kitárja a karját a zuhogó esőben, és rámosolyog az ázó-fázó népre. Hogyan és miért enged meg magának egy ilyen meghatározó pillanatban ilyen lazaságot?
Ahogy öltözete és az esernyő elutasítása is, a formabontás ebben a gesztusban is folytatódott. Mégis, talán ez a leglátványosabb eleme. A megszólalást megelőző pillanatokban a széttárt, magasba emelt karok, és az ezáltal kiváltott ováció már szinte „popsztár” hatást kelt.
A széttépett beszéd, a váratlan fordulat, a közösséget vállaló, szabad és önfeledt elnök egy kiélezett háborús kontextusban – ezek együttállása tette ezt a beszédet ikonikussá. Ha tehát előadásunkat felejthetetlenné szeretnénk tenni, a váratlanság erejével emlékezetes meglepetést okozhatunk. „Hosszú ideje állnak már itt az esőben. Engedjék meg, hogy szívemből beszéljek.” (itt egy ezt kifejező mozdulattal leveszi a szemüvegét) Rövid leszek.” – Beleérez, látja, hogy mit, mennyit bír most a hallgatósága, igazodik a körülményekhez. Az adott helyzethez való alkalmazkodás, együttműködés megmutatkozik a beszéd hosszában (körülbelül 3 perc), és rögtönzött műfajában is.
A beszéd műfaja gyakran magában hordozza a hangnemet és a stílust is
Az elnök a sztenderd, köznyelvi regisztert használja. Mondatai személyesek, egyszerűek. Ez a választott, improvizatív jellegű beszédműfajból is következik. Hiszen a legkönnyebben úgy lehet rögtönzést végrehajtani, ha megosztom hallgatóságommal saját kapcsolódásomat a témához, ahogy itt George H. W. Bush is teszi. Ő itt a személyesség erejével győzi meg hallgatóságát. A formális stílust elhagyva familiáris hangot üt meg. („Barbara and I feel the warmth of this welcome.”) A családiasság érzetét az is erősíti, hogy feleségével együtt van jelen. Sok benne az E/1 személyű mondatkezdés és a T/1-ben való fogalmazás is megjelenik. Ez utóbbi két esetben: vagy feleségére és magára használja a „mi” mondatkezdést, vagy Amerika nevében fogalmaz.
Egyetlen és talán a leghivatalosabb mondata, amikor felhozza vezetői posztját, erős (többször is hangsúlyosan megjelenő), mutató gesztussal kísérve (1:52), majd rögtön át is fordítja ezt azzal, hogy érzelmileg kapcsolódik Magyarországhoz az amerikai polgárok nevében is. („I want you to know that I am here as President of the United States, because we have in our country a special affection and feeling for the people of Hungary.”)
A vezetői kommunikáció szempontjából eddig azt láthatjuk, hogy George H. W. Bush egyszerre egy közülünk és egyszerre elnök – azonosul és vezet, átérez, de előre mutat. Szép visszatükröződése ez a 3. pontban tett, öltözködéssel kapcsolatos megfigyeléseknek. Érdekes, ahogy a kommunikációban a hatalomhoz való viszony előbb vagy utóbb, akarva vagy akaratlanul, de mindig transzparenssé válik.
A szavak, és a mögötte rejlő üzenet
Bush elnök épít a történelmi, háborús kontextusból fakadó lélektani szükségre. A beszéd gyakran visszatérő kulcsszavai is a bizalom és az otthonosság érzését erősítik: (szeretet, otthon, együtt, meleg fogadtatás, érzés, köszönöm, hit, meggyőződés, biztosság). Éppen ezért érezhetjük a beszédet egyenesnek, őszintének, barátinak és közvetlennek.
George H. W. Bush tehát egy igen mély igényre reagált: felveszi a barát/édesapa szerepét a várakozó, kiszolgáltatott, reménykedő, valamint elfogadásra és biztonságra éhes magyar népnek. Ez a verbális gesztus nagyon szépen megmutatkozik a beszéd kezdő (0:24-30) és záró pillanatában (3:23): széttárt kezek, felemelt karok. Ezzel mintegy kiterjesztette óvó, áldó, üdvözlő kezét a magyar népre.
Ha egy előadó képes a hallgatóság legmélyebb részéhez, a legbelsőbb lélek-rétegig hatolni, oda, ahol a szónok is szülő, testvér, barát: akkor nagyon mély szinten találkozhat egymással az előadó és a közönsége.
Biztonság és béke – ezeket az érzelmeket lehet támogatni a háborús kommunikációban. A mai politikában is láthatunk erre példát, és az elnök beszédének is valószínűleg ez volt a célja.
A mimika végig erőteljes, bár nem teljesen tudjuk eldönteni, hogy tudatos, vagy önkéntelen-e az egész beszéden végighúzódó, széles mosoly. A szemkontaktust a hallgatósággal végig szorosan tartja, a tekintet melegsége segíti az érzelmek kifejezését. Ennek ellenére a mosoly néha művinek tűnik (pl.1:33-nál) – és megfigyelhető, hogy miután folytatja a beszédet, a szeme nem változik, azon nem látszik a mosoly.
A beszédet végig három karakteres mozdulat kíséri: ökölbe szorított kéz, a mutatóujjal előre és felfelé mutató kéz, és az említett kitárt karok. A mutatóujj és az ökölrázás egyaránt olyan domináns, erőteljes gesztus, amely fenyegető, megfélemlítő hatást is kelthez. A 2:37. perctől indított mondat látványos példa erre: erős gesztus-sorozat kíséri („…we must work with Hungary, we want to work with Hungary…”). Ahogy a beszédtempó is igazodik a hangsúlyos mozdulatokhoz, a hangerő is emelkedik. A hangot tónusos dallamosság jellemzi. A mély színezetű bariton magabiztosan és ritmusosan szól, nyitott artikuláció segíti a megértést.
A szöveg verbális elemei közt az ismétlés és az ellentét hangsúlyos. Az egész beszédre jellemző a hideg, esős környezetnek a meleg fogadtatással és érzelmekkel való szembeállításának játéka. („Long after this rain is gone, I am going to remember the warmth of the welcome from the people of Hungary.”) A fizikai érzékelésre ható eszköz az ismétlések közt is előjön: („…at some drier time and some drier place”)
Konklúzió
Minden hatásossága ellenére nagy hiányossága a szónoklatnak, hogy nem személyes jellegű beszéd volt. Tulajdonképpen bármelyik ország bármelyik városában elhangozhatott volna. Annyira általános lett, hogy az ország nevét kicserélve Bush elnök bárhol elmondhatta volna. Hiányzik a konkrétum: nem mond semmilyen személyt, helyszínt, vagy eseményt, ami kifejezetten a magyar néphez, vagy a magyar népről beszél.
A műviség, – ami néha felbukkant- és a domináns, szinte leuraló gesztus elemek, valamint az általánosító fogalmazás gyengítik, és néhány helyen meg is kérdőjelezik a szónoklat hitelességét, és inkongruenssé teszik a szónoklatot.
George H.W. Bush személyiségének azonban olyan vonásai is vannak, amelyek lehetővé tették, hogy elnökké válasszák. Ez ebben a beszédében is megfigyelhető. Egyrészt a hatalommal való bánásmódja miatt, amelynek szimbóluma lehetne az ingre vett ballonkabát. Másrészt az a szenzitivitás, ahogyan a felszínen zajló és mélylélektani eseményekre reagált:
Közösséget vállalt az összegyűltekkel, alkalmazkodott az eső okozta fizikai szükségletekhez (rövidség).
Válaszolt a háború miatt létrejött lelki igényre: megteremteni azt a biztonságérzetet, hogy számíthatnak rá.
A hideg és az eső ellenére a szónok szavaiból áradó melegség – a videót nézve – elnyerte a hallgatóság tetszését. Úgy tűnik, ha egy előadó meg meri élni, fel meri vállalni emberségét az emberek előtt, akkor nagyobb elfogadásra, megértésre, meghallásra és szeretetre számíthat, mint bármilyen precízen kiművelt „diplomáciai” beszéd által.
Orbán Balázs, korábbi miniszterhelyettes és államtitkár 2021-es, az MCC évnyitó beszédének retorikai elemzését Dömény Gábor tollából olvashatják.
Orbán Balázs 2021 szeptemberében tartotta meg évnyitó beszédét az MCC, azaz a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány kuratóriumi elnökeként. Egy tanévnyitóhoz képest viszonylag rövid beszédet hallhatunk (összesen 6 perc a felszólalás hossza). Hányszor kívántam volna ezt a saját évnyitóimon, a soha véget nem érően mantrázott tanévrend végighallgatása helyett. Azonban már az időtartam is felveti a kérdést, vajon hogyan fért bele 6 percbe a diákok tájékoztatása az intézmény céljaival, feladataival kapcsolatban? Retorikai elemzésemben arra keresem a választ, hogy Orbán Balázs politikai szerepe miképpen vonódik be vagy vet árnyékot az évnyitó beszéd műfaji sajátosságaira.
Orbán Balázs szónoki megjelenése
Orbán Balázs megjelenését a visszafogott, kissé lezser, sportos elegancia jellemzi. Zakója durva szövésű anyagból készülhetett, egyáltalán nem a legelegánsabb benyomást kívánja kelteni e ruhadarab. A nadrág esetében sem elegáns szövetnadrágról beszélhetünk, eséséből következtetve ez is inkább lezser. Azonban a nyakkendő eléggé elüt ezen összképtől, ugyanis nagyos szorosan van megkötve, amely inkább az elegancia felé mutat. A bársonybarna szín sem biztos, hogy előnyös a sportos eleganciához mérve, kissé avítt hatást kelt. Orbán Balázs zakóján hord egy MCC-s kitűzőt, amely a legfontosabb nonverbális elem a szónok viseletében, ugyanis kifejezi az intézmény felé való elköteleződését. Orbán Balázs lezser, de sportos eleganciát képviselő öltözete egyszerre próbál illeszkedni az emelkedett, ünnepi hangulathoz, és a színpad másik oldalán helyet foglaló diákság világához.
A pulpitus, bár automatikusan teremt egy gátat a hallgatóság és az előadó között, ezzel együtt a komolyság érzését is kelti. Nem utolsó sorban számíthatunk rá, hogy a pulpituson elhelyezett, és felolvasásra váró szöveg megkomponáltsága mentén haladunk végig az ünnepi beszéden.
A megszólítás dilemmája
Az évnyitó esetében – Wacha Imre[1] műfaji meghatározását követve – igen fontos, hogy célközönségnek a diákságot vegyük, és csak másodsorban a hozzátartozókat vagy az oktatókat. A beszéd elején elhangzó megszólítás ennek értelmében a diákokat kell célba vegye. Ezzel szemben Orbán Balázs a következő sorrendben és módon szólítja meg a hallgatóságát. Köszönti az első sorban helyet foglaló miniszterelnököt – akit nyilván köszöntene bármelyik iskolaigazgató az országban, kifejezve az intézményt ért megtiszteltetést, akár ezzel is emelve az ünnepség érzelmi áhítatát, majd köszönti a professzor urat (nem hangzik el név), a vendégeket, és végül így fogalmaz: „Kedves MCC család!” (0:13). Kiemelendő, hogy a „vendégek” köszöntéséig végig tartja a szemkontaktust a közönséggel a szónok, egy-egy mosolyt is adva a jelenlévőknek, majd amikor az MCC családot kiejti, lenéz az előtte fekvő papírra, így ekkor szakítja meg először a szemkontaktust a hallgatósággal. Amikor felpillant, már komor arccal tekint a közönség soraira (00:14). A tanulók nem kapnak külön megszólítást a köszöntőben.
Egyből kérdésként merülhet fel az, hogy vajon ki a hallgatóság, ha nem a kollégium hallgatói, illetve mi a beszéd célja? – tekintve, hogy az évnyitón elsősorban a tanulókhoz szól a rétor, őket szeretné beavatni az új tanév világába. Ha magukat a család tagjainak tartják is a hallgatók, elrugaszkodva attól, hogy ez nem egy szokványos megszólítás a tanulókra nézve, akkor azt érezhetik, hogy köszöntésük alkalmával leveszi róluk a tekintetét a szónok. Ez bántóan hathat. Bár a család nem egy közkeletű megszólítás a hallgatókra vagy az intézmény tagjaira nézve, akár fenntarthatja azt az izgalmat, hogy a beszéd során a szónok majd megvilágítja a fogalomválasztás okát. Az előadás kezdetén tehát nem egyértelmű, hogy meg lettek-e szólítva a jelenlévő tanulók, vagy a rétor figyelmen kívül hagyta az első számú közönsége köszöntését. Érdekes kontraszt egyébként, hogy ugyanezen az évnyitón Orbán Viktor is mondott egy beszédet, és ő – bár semmilyen tisztséget nem tölt be MCC-ben – mégis köszönti, megszólítja külön a kollégiumi hallgatókat.
Az ünnepélyesség megteremtése és az elsietett tételmondat az évnyitó beszédben
Orbán Balázs évnyitó beszédében az angolszász standard tematikus szöveg felépítését követi. Hamar megjelöli az alkalom, illetve beszédének témakörét (0:45), amely az oktatás. A témamegjelölésnél már előrevetíti a szónok, hogy egy, a pártpolitika és a mindennapi egyet nem értés felett álló személyben jelenik meg a legszebben beszéde témája, mégpedig Klebelsberg Kunó munkásságában. Érdemes megfigyelni, ahogyan ennél a résznél a szónok nonverbálisan, a kéz gesztusaival is hangsúlyozza a mondanivalóját, az elemelkedést a közös pont felé. Az addig a pulpituson pihenő jobb kezét háromszor is felemeli, oly módon, mintha azt a közös pontot tartaná a tenyerében (0:37-0:41).
A hallgatóságban – és leginkább a tanulókban – nyilvánvalóan és teljesen jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon milyen szerepből szól hozzájuk most Orbán Balázs: aktuálpolitikai, vagy az MCC-ben betöltött elnöki minőségében? Erre válaszol a pártpolitikán felül álló eszme hangsúlyozása, és egy példakép felmutatása. Elsősorban ezért nem esik a „na, kellett egy idézet ebbe az ünnepi beszédbe is” kategóriájába a témamegjelölés után elhangzó Klebelsberg Kunó idézet. Az angolszász mintát követve ez az elem tökéletesen felkelti a figyelmet, hiszen a fentiek értelmében a „levegőben lévő” kérdéssel összefüggésben épül be a szónok beszédébe. Ezekkel a visszafogott, egyáltalán nem művi vagy kényszeresen ható szónoki gesztusokkal az ünnepség emelkedett hangulatát alapozza meg a rétor.
A Klebelsberg-idézet utolsó mondatát teszi meg beszéde tételmondatának a szónok: „négyzetre emelni a tehetséget, és nem gyököt vonni belőlük” (1:33). Bár egészen e tézisig tagoltan beszél és következetes beszédtempót használ Orbán Balázs, de épp a tételmondatnak nem hagyott kellő időt, sőt szinte levegőt sem vett az utána következő mondat és a tétel kimondása között (1:35). Ez mindenképpen hiba, ha az a cél, hogy a hallgatóság ezt az üzenetet vigye el majd magával. A tézissel összefüggésben fogalmazódik meg az intézmény ars poeticája: „ha kérdezik tehát, hogy mi a Mathias Corvinus Collegium, akkor ez az a nemzeti intézmény, amelyik a tehetségeket négyzetre emeli” (1:35-1:43). E mondat után sem tartja a beszéd elején megfigyelhető egyenletes tempót, és nem tart szünetet (1:43). Nem hagy tehát időt a hallgatóságnak arra, hogy feldolgozza az elhangzottakat, így nem válik, nem tud elég kiemeltté válni e bizonyára fontosnak szánt üzenet.
A vicc – a család elem képzavara
Mint minden jó angolszász típusú beszédben, Orbán Balázs beszédében is menetrendszerűen érkezik a kitérő egy vicc formájában (2:16-2:57). A humor lehetőséget adhat az ünnepség kereteiből fakadó kötöttségek oldására. Ez az érzelmekre ható retorikai fogás elősegítheti, hogy a szónok személyesebb kapcsolatba kerüljön a hallgatósággal.
Orbán Balázs beszédében 2:16-nál úgy fogalmaz, hogy „elmesélnék Önöknek egy viccet”. Eközben egy nagy sóhajtást tesz a szónok, mintha ő unná a legjobban a teremben azt, ami most következni fog. Erre erősít rá, hogy a „viccet” szót úgy ejti ki, mintha az egy megvetendő dolog lenne. Mindez inkongruens módon hat a humor kötöttségeket oldó céljával.
A személyesebb kapcsolat megteremtése a humor által más hangvételt követel a szónoktól. Orbán Balázs egy családi körben lezajló beszélgetést elevenít meg a vicc keretein belül. A hangjával és a mimikájával utánozza a párbeszédben résztvevő szereplőket (2:48-3:30). Az imitáció egy nehéz szónoki eszköz, hiszen egy másik ember bőrébe kell bújnia egy rövid időre az utánzóak, mindezt úgy, hogy közben ez hitelesen, és ne mesterkélten hasson. Orbán Balázs egészen természetes módon imitálja a megjeleníteni kívánt karaktereket. Azonban elkövet egy igen jelentős hibát: a vicc mesélése közben háromszor néz le az előtte heverő papírra, kissé rendezgetve is azt. Ez az izgalom, esetleg a vicc általi komforton kívül kerülés jelének tudható be. Mindezzel azt is üzeni, hogy igazából idegen számára a humor, mint retorikai eszköz. A papírt, és tágabb értelemben a pulpitust a rétor mint védelmező házat használja a vicc mesélése közben, ahová el lehet bújni a tekintetek elől. A beszéd ezen pontján ismét ritmushibát vét a szónok, ugyanis a vicc csattanójának szánt “Bob” kiejtését követően nem tart kellő beszédszünetet ahhoz, hogy legyen ideje a poénnak megérkezni a hallgatóság számára. Ezek eredményeképpen a hallgatóság pozitív reakciója el is marad a kitérőt követően, nem nevetnek a viccen.
Érdemes elidőzni a vicc mondanivalójánál is. Bár érthető annak tartalma, miszerint a család relatívan becsüli fel a tehetséget, míg a tágabb értelembe vett közösség ezt objektíven teszi, de talán nem gondolta át a szónok, hogy meta-szinten milyen diszharmóniát okozhat a köszöntésben elhangzott „kedves MCC család”, illetve a családot a tehetség szempontjából pejoratívan ábrázoló vicc kettőse. A köszöntés a fentiek értelmében szükségképpen elsimításra vár a beszéd során, azonban ez nem történik meg.
Forrás: https://2015-2019.kormany.hu
„nektek mondom, MCC-s diákok”
A kollégium hallgatói 4:18-nál lesznek először megszólítva. Beszédes az is, hogy erre milyen szövegkörnyezetben kerül sor. „Hogyha elemezzük a magyarság helyzetét, akkor azt látjuk, és ezt nektek mondom MCC-s diákok…”(4:18) – ez alatt kitartja a szemkontaktust, illetve bal kezével, tenyerével a hallgatóságra mutat Orbán Balázs, egyfajta bevonó szándékú gesztusként. A szónok ez után arról beszél, hogy nagyon kevés generációnak volt olyan jó helyzete Magyarországon, mint a hallgatóságban helyet foglaló tanulóknak. Az ország és a társadalom kedvező tényezőit sorolja a rétor – abban a részben tehát, amely előtt meg lettek szólítva a tanulók, és nem utolsó sorban, abban a beszédben, amely egy évnyitón hangzik el.
Ha ennek a beszédnek a címe és a helyszíne nem egy évnyitó lenne, amit az elnöki beszéd tesz hivatalossá, akkor semmi gond nem lenne, hogy a magyarság helyzetének elemzésére, a generációk közti problémák megértésére buzdítana egy szónok. Itt azonban nem teljesülnek a tanévnyitó beszéd műfaji követelményei, a tételmondat pedig nem kerül alátámasztásra érvek által, tudniillik, hogy hogyan lehet elérni a tehetség négyzetre emelését. Helyette egy társadalmi eszme hangzik el – a szónok által a legjobban kiemelt gesztusokkal – miszerint a nemzet az, amely felemeli a közösséget. Mindezeket sommázza, hogy utolsó szavai után, még fel sem zúg a taps, már elindul a pulpitusról lefelé a színpadról, ami udvariatlanság a hallgatósággal szemben.
Évnyitó beszéd: összefoglalás
Orbán Balázs évnyitó beszédének elemzéséből azt láthatjuk, hogy a tanévnyitó beszéd műfaji sajátosságai nem – vagy maximum csak nyomokban – teljesülnek. A szónok végső soron sem a verbalitás, sem a nonverbalitás szintjén nem tudott, és nem is kívánt egy, az intézmény ügyeit képviselő, és azokat igazgató személy szerepet felvenni. Az intézmény ars poeticáján kívül nem hangzik el sem konkrét cél, sem feladat az MCC 2021/2022 évére vonatkozóan, ellenben az intézmény magyar társadalomban betöltött szerepe, illetve a diákok nemzethez való orientálódása kerül hangsúlyozásra. A hallgatóság zöme ugyanakkor mégis csak az MCC-s hallgatókból tevődik össze. Elsősorban értük, és nekik kellene, hogy szóljon ez a tanévnyitó szónoklat. Az alkalom és a beszéd műfaja tehát nem illeszkednek egymással. Orbán Balázs beszédében retorikai szempontból az alapvető megközelítési hiba ebből az ellentétből fakad.
Ha érdeklik a további beszédelemzéseink, kattintson ide.
[1] WACHA Imre, A korszerű retorika alapjai II., Bp., 1996,
Recenzió Chris Voss és Tahl Raz: Tárgyalj úgy, mintha az életed múlna rajta! című könyvéről.
Ismét egy FBI-os fickó könyve. Valószínűleg hasra kéne esnem az ámulattól, hogy egy ilyen kaliberű ember osztja meg velem a gondolatait és a tapasztalatait a tárgyalástechnika fortélyairól, mégsem ezt érzem. Kétségtelenül izgalmas történeteket olvashatunk túszokról, bűnözőkről és drámákról, mégis nehéz vonatkoztatni ezeket a példákat egy átlagos magyarországi munkavállaló életére. Még nehezebb, mint a másik ügynök nonverbális kommunikáció kapcsán összegyűjtött gondolatait. Méghozzá azért, mert elenyésző valószínűséggel fordulnak elő olyan esetek egy átlagos magyar ember életében, mit amilyeneket Chris Voss példaként citál. Öntől, kedves Olvasó, mikor követeltek utoljára váltságdíjat egy családtagja életéért? Na, ugye. (És ne is legyen ilyen.)
Félreértés ne essék, a Tárgyalj úgy, mintha az életed múlna rajta egy jó könyv. A tartalom mellett a felépítése is érthető, áttekinthető. Kategóriájában a leghasznosabbak között van. De nem az FBI-os sztorik miatt. Ezek inkább érdekességek, kuriózumok, legalábbis az átlagos olvasónak. Persze izgalmas olvasni őket, de nem ezekből lehet a legtöbbet tanulni, hanem a mindennapi életből vett példákkal. Az alacsonyabb albérleti díj kialkudása például ilyen (259-262. o.), de az ehhez hasonló esetek nem a szerző praxisából származnak, hanem a tanítványai életéből veszi őket. Pedig Voss-nak is van saját, tárgyalástechnikai tanácsadással foglalkozó cége, ami vélhetően nem kizárólag túsztárgyalásokkal foglalkozik. Elférne még több példa az üzleti életből, már csak azért is, mert roppant fontos technikákat mutat be a könyv.
A könyv borítója. Forrás: uni-nke.hu
Miben erős a könyv?
Jól működő kommunikációs eszköz például a tükrözés, amikor a másik fél legfontosabb vagy legutolsó szavait elismételjük, majd hatásszünetet tartunk. Szintén nagyon hasznos a Voss által címkézésnek nevezett módszer, amely során a másik fél érzelmeit próbáljuk nevesíteni. Fontos hozzátenni, hogy ezek nem kizárólag a tárgyalások során működnek, hanem a mindennapi életben is. Persze csak akkor, ha jól tudjuk alkalmazni ezeket a módszereket. Szóba kerül a kérdezéstechnika is, amely szintén nélkülözhetetlen terület. A szerző kalibrált kérdéseknek nevezi az előre eltervezett, nyitott kérdéseket, és kifejti a gyakorlati hasznukat. Sokak számára a tárgyalástechnika egy száraz, rideg, stratégiákkal és tervekkel átszőtt logikai művelet. Ezért lehet igazán meglepő, hogy Voss már a könyv elején (28. o.) kiemeli az empátia fontosságát. A tudatos alkalmazás miatt ő a „taktikai empátia” kifejezést használja, de kár bonyolítani, itt az empátiáról van szó. Jó látni, hogy ezt a szemléletet képviseli a szerző.
Fontos még kiemelni, hogy az etikai kérdésekről viszonylag kevés szó esik, pedig ez nélkülözhetetlen eleme a tárgyalástechnikának. Van még néhány kevésbé jól alkalmazható megoldás, ami kulturális különbségekből fakad. Magyarországon egészen mást jelent a „késő esti rádiós DJ hanghordozás”, mint amire a szerző utal. Más töltete van az elérendőnek, áldásosnak titulált „így van” (angolul valószínűleg „that’s right” lehetett) kifejezésnek is. A hétköznapi példák hiánya ilyenkor igazán fájdalmas, mert ezek segítenék a megértést.
Sok más, kisebb-nagyobb módszert és praktikát sorol fel a szerző, amelyek azért többségében megállják a helyüket. Olvasóként már azzal is fejlődhetünk, ha csak néhányat megpróbálunk alkalmazni. Ugyanakkor éppen ez a nehézsége ennek a területnek. Éles helyzetben, ahogyan az író is fogalmaz, nem növekszünk, hanem a felkészültségünk legmagasabb szintjére esünk vissza. Emiatt nem mindegy, hogy mennyire vagyunk felkészültek ezekre a haladó szintű retorikai helyzetekre, amiket tárgyalásnak nevezünk. A könyvet nem kezdőknek ajánljuk, hanem olyanoknak, akiknek már van tapasztalata a tárgyalóasztal mellől, de nekik nagyon jó szívvel.
Áder János utolsó, köztársasági elnökként megtartott újévi beszéde, retorikai szempontból gyöngébben sikerült, mint a tavalyi. Az eddigi években megtartott beszédeihez viszonyítva ez a kilencedik a korábbiak átlagához sorolható és elmarad az egyedül hatásosnak mondható 2021-es köszöntőhöz. A 2015 óta megtartott újévi beszédeiről írt elemzéseink itt találhatóak meg. A köztársasági elnök 2022. január elsején elmondott beszédének most következő elemzése pedig ezen a felvételen alapul.
Áder János köztársasági elnökként 2022. január 1-jén tartott utoljára újévi köszöntő beszéde a köztévé nyilvánossága előtt. Jeltolmácsként Weisz Fanni kommunikálta az újévi beszédet.
Újításaiban rossz, megőrzött gesztusaiban sikerületlen vagy feleslegessé vált az, amit retorikailag nyújtott Áder János ünnepi köszöntőinek záró akkordja. A tavalyi beszédhez hasonlóan idén sem koccintott a két kommunikátor a beszéd végén, ahogy a „boldog” jelző is elmaradt a jókívánság szokásos formulájából. Alighanem ugyanaz a megfontolás vezette ezeket a verbális és nonverbális döntéseket, amely tavaly is redukálta a járvány miatt a beszéd ünnepi gesztusait. Ami akkor erős variációt adott, ismételve gyöngébb, sőt, valamelyest visszamenőleg is gyöngíti a 2021-es teljesítmény eredetiségét.
Ahogyan látszik és hallatszik a beszéd
Az elmúlt évtizedben a legtöbbet Áder János artikulációja, beszédtempója és az úgynevezett szupraszegmentális jegyek közül a beszéd kifejezőerejének technikai összetevői, például a beszéddallam fejlődött. Ennek a gyakorlatnak most is világosan látszanak az eredményei például az ajakréses hangok formálásakor. A felvétel hangbeli minősége alulmúlja a 2020-as év újévi köszöntőjét, akkor nemcsak a köztársasági elnök, de a hangmérnöki stáb is jobb munkát végzett. Természetesen teljesül az érthetőség kívánalma, mégis távoli, már-már fátyolos élményt kapunk, ami nem egyszerűen a hang előrehozásának beszédtechnikai hiányosságaiból fakad. Ehhez tényleg érdemes belehallgatni a 2020-as év felvételébe.
A nonverbális kommunikáció öltözéket illető részében a nyakkendő csomója aszimmetrikusan és túlságosan lazán lett megkötve. Érdemes lett volna a fél-windsor helyett windsort kötni, de legalább pontosítani a felvétel elkészítése előtt a csomó pozícióját. A választott ing gallérja továbbra is túlságosan szűkre szabott, bár kevésbé látványos ez a probléma, mint 2021 előtt volt. Áder János utoljára 2019-es újévi köszöntőjekor állt úgy a kamerák elé, hogy bajuszát ennyire rendezetlenül és emiatt előnytelenül a felső ajkába érve hagyta. Emiatt az idei beszéd esetében is az artikuláció sikeres nyitásait vizuálisan rontotta az arcszőrzet igénytelen viselete, ahogy a nyeléskor is az ajkak összeszorítása előnytelen képet mutatott (pl. 2:02–2:03).
Új eleme volt a tér elrendezésének, hogy az idei évben nemcsak használt egy pulpitust Áder János, hanem olyan képkivágattal készítették, ami lehetővé tette, hogy a köztársasági elnök kézgesztusaiból többet lássunk, mint eddig bármikor az újévi beszédekkor. A döntés a hatáskeltés szempontjából üdvözlendő, azonban világosan látszik, hogy a kommunikációs stáb az évek során a szövegírásra és a beszédtechnikára tudott fejlesztő figyelmet fordítani. A kezek egy profi beszédhelyzethez képest amatőr módon mutatták a szónok feszültségét, amit főleg a jobb kéz ujjmozgásain lehetett tetten érni. Eleve a bal és a jobb kéz eltérő megvilágítása előnytelenül árnyékolta az aktívabb, jobb kezet. Látszik ez például a „második” (1:53–1:54) számnév kimondásakor a mutatóujj tenyérbe húzásán, ami a pislogással egyidőben zajlik. Az, hogy ez a zavar jele volt, a mondat zárásakor kétszeresen ismételt, egészen röviden összeránduló szemhéjmozgás és a mutatóujj kigöngyölése igazolhatja vissza pár másodperccel később. A koncentráció feszültségénél többről van szó, ez az izgalom jele.
A köztársasági elnökre jellemző gesztus a jobb kéz hüvelyk, mutató és középső ujjának összpontosító egybefogása, ami a megértetés, logikai magyarázat és érvelés gesztusa volt már frakcióvezetőként is. 4:15-től a korábban funkciójában helytálló ujjtartás az „Idézzük fel” mondatkezdetnél a mondat lágy intonációjához képest feszes szorítást mutat és ez az inkongruencia lehet a jele annak, hogy a szónok önkéntelenül gesztikulál, beleragadva a korábbi pozícióba már csak egymásba „kapaszkodik” az ujjaival. Az elnöki jelenlét mellett, szokás szerint, Weisz Fanni megjelenése és nonverbális kommunikációja is figyelmet érdemel.
Nyilvános szereplés szempontjából az eddigi legrosszabb választás volt a Sugarbird brand blúzát választani a 2022-es újévi beszéd közvetítésekor. Bár a világosítóknak hála a masni kevésbé dominált, mint teljes megvilágításkor, sőt, a sötét színnel hozzájárult ahhoz, hogy Weisz arcát kiemelje, a magyar népi motívumok, színvilágukkal együtt alkalmatlanok a tévés szereplésre. Feltűnőségük csökkenti Áder János amúgy is jellegtelennek ható retorikai teljesítményét. Ennek megállapításával együtt a körömlakk, a blúz, a rúzs és a nemzeti lobogó pirosa közötti, halvány, árnyalatbeli különbségek szépen harmonizáltak. Az összhatásuk azonban tovább fokozta Áder János sápadt vizuális jelenlétét. Ennek ellenére Áder János nyakkendőjének, ajkának és Weisz Fanni rúzsszínének, ha nem is monokróm, de egymás átmeneteiként ható hármas színkombinációja lehetővé tette, hogy Áder János visszafogottnak és ne teljesen sápadtnak tűnjön.
Jó döntés volt, hogy a fenti werk fotón még viselt karórát levette Weisz Fanni, mert egységesebbé és követhetőbbé tette retorikai szempontból az újévi beszéd tolmácsolását. A világosítók és a stílustanácsadók közös hibája azonban, hogy a jeltolmács fülbevalója ennyire markáns vizuális elemmé tudott válni. A beszéd során szinte végig (így pl. 4.20-nál) ez az ékszer messze a legfényesebb pontja a teljes képnek. A cél pedig most is az lenne, hogy a kommunikátorok arca és kézfeje legyen centrális.
A beszéd felépítése és verbális utalásai
Stílusában a közérthetőségnek megfelelő szöveg készült idén is. Márai idézettől, Márai idézetig ívelt a beszéd, a megszólítás idézetnyire késleltetett változatával élt a felütés. Név szerint pozitív példákat emelt ki, Szilágyi Áront, Karikó Katalint, de a legfinomabban a 2021-ben elhunyt Csíkszentmihályi Mihályról emlékezett meg Áder János, amikor a tőle vett idézettel verbális emléket állított a magyar származású tudósnak. Ismét élt a felsorolás mellérendelő szerkezeti elemével, ami a megszólítottak körét szélesítette ki a már jól ismert módon (4:33–4:53).
Zömében az elmúlt, 2021-es esztendő összefoglalásával foglalkozott a beszéd, csak az ötödik percben kezdett el a jövőbeli cselekvésre mozgósítani. A jövő idézés képe, amely egy képzeletbeli, kitöltetlen naptár metaforájából indult ki, ha váratlannak nem is, de hatásosnak nevezhetjük, hiszen megélénkíti a befogadói fantáziát. A 2021-es események pozitív mérlegeként az egyéni sikerek mellett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust is megemlítette a köztársasági elnök. Ez azért lehet érdekes, mert az itt elmondott tanúságtétele sokkal maradandóbb retorikai teljesítmény, mint ez az utolsó, ünnepi beszéde. A NEK-es tanúságtétel végén meglepetten tért vissza a tapsoló közönséghez, megjegyezve, hogy őt még soha nem tapsolták vissza. Mi lehet a titok? Retorikai szempontból alighanem a saját és ezen keresztül mások érzelmeihez való hiteles kapcsolódás. Ez az, ami még egy gyöngébb képességű szónokot is érdemessé tehet a figyelemre, ezt Arisztotelész Rétorikája óta tudjuk.
Búcsú
Nem lett volna szerénytelenség, ha az utolsó újévi beszédben a búcsú gesztusával is él Áder János. Ahogy az idei évben már újból helye lett volna a koccintásnak és a hagyományos jókívánságnak is. Mert bár ideje van a gyásznak, de ideje van a táncnak is a Prédikátor könyve szerint. Retorikaiskolánk sem rest a búcsú gesztusával élni, hiszen Magyarország első számú közjogi méltóságának a szerepében több nyilvános beszédét aligha fogjuk elemezni. Tíz év retorikai mérlegeként megállapítható, hogy Áder János személyében a professzionális kihívásokhoz képest egy átlagos képességű szónokot ismerhettünk meg, aki egy konzervatív kommunikációs kultúrájú stáb segítségével, elsősorban a vokális kommunikációban ért el fejlődést. Működése során egy, általunk jónak ítélt ünnepi köszöntő beszédet hagyott maga után 2021. január 1-jén. Nem feledve a pozíciónak kijáró tiszteletadás kötelezettségét, sőt éppen abból kiindulva, reméljük, hogy Áder Jánosnak retorikai szempontból más nemzetek államfőihez képest is méltó utóda lesz egyszer.
Boldog 2022-t kíván Retorikaiskolánk mindenkinek!
Képzési rendünkben a haladó szintű, kiváló szónokképzés keretében sajátítják el rétoraink a retorikai szakelemzés fortélyait. Az ide vezető út első állomására itt tudnak jelentkezni.
“Szia, ne haragudj, de az a helyzet, hogy nem tudott eljönni az előadó. Te mindig szuper beszédeket tartasz, tudnál mondani pár szót?” Elhangzik a kérés, és a jó viszonyra való tekintettel rábólintasz. A műfajok királynője, a rögtönzés jön… Felemelkedsz a székedről és elindulsz a színpad felé. 1-2 perced van, aztán el kell kezdened a beszédet. Mit csinálsz?
Ki nyerte meg retorikai szempontból a 2020-as amerikai elnökjelölti vita három ütemét? Legújabb beszédelemzéseünkben három, egyenként 90 perces vita elemzését adjuk közre:
A botrányos vitaként elhíresült 1. vitában Joe Biden és Donald Trump vitának nehezen nevezhető fellépése látható.
A kiegyensúlyozottabb alelnökjelölti vitában: Mike Pence és Kamala Harris csapott össze.
Öltözék, szemkontatkus a kamerába nézve, megakadások, közbevágások, érvkölcsönzés, sarokbaszorítás, csak néhány momentum, amit megvizsgálva eredményt is hirdetünk: ki az elnökjelölti vita győztese?