Aczél Petra retorikájának elemzése

Dr. Aczél Petra nemcsak azért fontos a kortárs, magyar retorika számára, mert kitűnő elméleti szakemberként olyan könyveknek a szerzője, amelyek alapvető fontossággal bírnak a retorikaoktatásban, hanem előadóként is a legsikeresebbek között tartható számon évtizedek óta. Egy idei előadásának beszédelemzésére Szigeti Tamás, az őszi haladó kurzusunk tagjaként vállalkozott. Írását az alábbiakban közöljük.

Beszédet tartani több száz pályaválasztás előtt álló diák előtt egy kamerákkal teli, hatalmas előadóban. Valljuk be őszintén, nem ez mindannyiunk leghőbb vágya… Ráadásul, ha témaként éppen az előadástól való félelmet és a retorikai hibákat választjuk, a kihívás csak növekszik. Ha azt hinnénk, ennél nehezebb helyzetbe keresve sem sodorhatnánk magunkat, képzeljük csak el, hogy a színpadra kommunikációkutatóként, a nyelvtudomány doktoraként, az egyetem egyik intézetigazgatójaként szólítanak bennünket.

Dr. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának nyílt napján így igyekezett az érettségi előtt álló középiskolások továbbtanulási választását megkönnyíteni.

A bizalomépítő szándékkal tett, azonban meglehetősen hivatalosra sikeredett, „Tisztelt Kollégák” megszólítást követően rögtön az érthetőséget is megnehezítő „a bókok… a pókok, a kések és a halál” nyelvbotlás repíti messzire a hallgatóság fantáziáját. Azt latolgatjuk, vajon mennyire kínos fél-egy óra vár most ránk, mire számíthatunk, és jó döntés volt-e, hogy nem a Gazdaságtudományi Kar előadására ültünk be. Mire feleszmélünk, már csak „reménybeli kollégáknak” és „ifjú érdeklődőknek” számítunk, a megszólításbeli visszalépésnek köszönhetően. A hallgatóságon végignézve (0:27) habár ifjúnak ifjúkat látunk, érdeklődőknek mégis kevésbé mondható a fejét tartó, lefelé néző, láthatólag unatkozó közönség.

Ezt érzékelve a figyelmet talán a közönség nagyobb fokú bevonásával lehetne ekkor elérni, semmint a „mondjuk..ő..egy..ilyen” pók kivetítésével vagy az Amerikában bizonyára nagyon népszerű sorozat-házigazda kijelentésére hivatkozva, aki egyszer azt mondta, az emberek a halálnál is jobban félnek a nyilvános beszédtől. Hitelesebb lenne, és az érzelmi kapcsolódást is jobban elősegítené, ha a szónok vezetésével egy hétköznapibb, mindenki által befogadható történetet élhetnénk át ahelyett, hogy az elmondottakat az „egyébként tényleg volt egy ilyen amerikai kutatás” igazolja.

Habár az érzelmeinken keresztül talán kevésbé sikerült rétorunknak elérnie bennünket, még mindig lehetősége lenne üzenetét az értelmi énünket meggyőzve átadnia. Ehhez azonban pontosabb adatokra lenne szüksége annál, mint hogy (1:05) „tény… ebszo-abszolút tény, hogy körülbelül” vagy „minden 3-4.”, illetve a magyar hallgatóság számára szemléletesebb példákra, mint az amerikai elnökvita (1:33), superbowl, 25-30 ezer tweet, és a laikus, középiskolás diákok számára is érthetőbb nyelvezetre az „elevator pitchnél”.

Hogy lehet, hogy mindezek ellenére a beszéd mégis tovább menetel, és a hallgatóságot, habár nem nyerte meg a rétor, teljesen el sem veszítette őket?

A kulcs a szónok hatalmas előadói rutinjában, és ezáltal bármely beszéde sziklaszilárd pilléreivé szilárdult vokalitásában és nonverbalitásában keresendő. Ha megfigyeljük, az előadó mindvégig felveszi és fenn is tartja a szemkontaktust a hallgatóság egészével. A mimika a közölt üzenetnek végig megfelelő és kifejező, néhol magabiztos és nyugalmat árasztó, máskor meglepődött és kíváncsiságot keltő. Az öltözék talán nem a legmegfelelőbb választás a ruha vastag fehér szegélye miatt, amely ugyan keretbe foglalja az arcot, a tekintetet mégis túlságosan lefelé irányítja. Úgy a stílusában szolid, mégis mérete és színe miatt kissé túl hangsúlyossá váló nyaklánc és fülbevaló, ahogy a kis, felcsíptethető mikrofon helyett a kézben tartott változat és a hatalmas pointer sem válnak a szónok előnyére. Mégis jó a mikrofonkezelés, nem remeg sem a kéz, sem a hang, a szájtól tartott távolsága is megfelelő, a pointerhasználat észrevehetetlen. Habár mindkét kéz foglalt, aktív gesztikulációt figyelhetünk meg, továbbá az előadó mozgásával természetesen töri meg a monotóniát, lendületet visz a beszédbe. A nonverbalitáson túl a vokalitás is érdekessé, érthetővé és követhetővé teszi a beszédet. A hangerő végig megfelelő, a mikrofon ellenére sem túlzó, a hangszín kellemes, a hangsúlyozás kifejező. A beszédtempó nem túl lassú, nem válik vontatottá az előadás, de nem is túl gyors, végig megmarad érthetőnek és követhetőnek az előadás. Az artikuláció is fejlett, zavaró hangképzésbeli hibák nem figyelhetők meg, a többszöri nyelvbotlást is megbocsáthatónak érezzük az élőbeszéd miatt.

Bármennyire is fejlett a nonverbalitás és a vokalitás, önmagukban csupán a beszéd támaszaiként szolgálhatnak, de ettől még egy pályaorientációs beszéd sem válhat jóvá. Dr. Aczél Petra beszéde összességében mégis jónak, sőt motiválónak és meggyőzőnek bizonyul, ugyanis a beszéd második részében (3:00-) a verbalitás is felfejlődik a kommunikáció többi elemének szintjére.

A „Mit nem szeretnek Önök egy tanár előadásában?” kérdéssel a szónok először szól igazán a közönséghez. Ebben a témában a hallgatóság is kompetensnek érezheti magát, ezért talán célszerű lett volna ahelyett, hogy „higgyék el, pillanatok alatt tudnának néhány dolgot mondani”, valóban bevonni a diákokat a közös ötletelésbe.

A nyilvános beszéd hibáinak hét fő bűnbe való sorolása kitűnő ötlet, habár rengeteg veszélyt is rejt magában. Kitűnő ötlet, ugyanis követhető szerkezetet ad a beszédnek, mind a rétor, mind a hallgatóság számára. Veszélyt pedig azért rejt magában, mert önkéntelenül is arra figyel a közönség, a szónok vajon kiállja-e a hét próbát. Szemmel látható, a strukturáltság mennyivel gördülékenyebbé teszi a beszédet, és a közönség halvány moraja (4:18) jelzi a humor megjelenését is. A kifigurázás következtében élethűen jelenik meg a homo lector vagy a véget nem érő beszédet tartó szónok figurája. Habár vannak félrecsúszott ragok, magyartalan megfogalmazások és össze nem illő mondatrészek, idáig mégsem érezzük, hogy belecsúsznánk valamely főbűnbe. A kritikus rész – a „Nagy Ő” – hiszen az „őzést” az egész beszéd során megfigyelhetjük, a magabiztosság és lendületesség következtében azonban mégsem tűnik zavaró hibának. Kiemelendő a főbűnök felsorolásakor tett használható, gyakorlati tippek fontossága is, ugyanis a hármas tagolás, storytelling, hallgatóságba vetett bizalom mind-mind magunkkal vihető, azonnal alkalmazható tanács. Több alkalommal is sikerül a közönségnek szóló, releváns humorral (például 8:36) a hallgatóságot megnevettetni, és ezzel a beszéd kissé nehezebb, kezdeti indulását feledtetni. Kitűnő az időkezelés is. Egyrészt maga a beszéd rövid, tömör, a hetes szerkezet miatt végig érezzük hol tartunk, másrészt a csúcspont után csak egy rövid lezárás következik.

A beszéd indirekt zárása is megszívlelendő, hiszen közvetlenül nincs kimondva, hogy igenis mindenki jöjjön a Corvinusra, hanem a házhoz való hasonlaton keresztül visszatetszés nélkül tudjuk meg, mennyire emberközpontú és barátságos lesz tanulmányainkat itt folytatnunk.

Összefoglalásként elmondható, hogy Dr. Aczél Petra pályaorientációs beszéde, többek között a rutinnak, a szerkezetnek és az időkezelésnek köszönhetően, makroszinten kiemelkedően magas színvonalú, stabil, és a nonverbalitásra, vokalitásra támaszkodva a verbalitás időszakos kisebb hibáit áthidalva a beszéd mikroszinten sem válik porózussá.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Hosszú Katinka emlékezetes beszédének elemzése

Lassan két éve hangzott el Hosszú Katinka nagy visszhangot kiváló beszéde. A sokat idézett sajtótájékoztatóról, amelyben széttépte a neki felajánlott tizenkétmilliós szerződést, az őszi haladó csoportunk tagjaként, Bodó Anikó írt retorikai elemzést. Az alábbi írás a haladó kurzus tematikájába illeszkedve, a visszacsatolás-technikát a szakértői beszédelemzésre fejlesztő gyakorlat.

Hosszú Katinka a közösségi médiumokon is az egyik legnagyobb követői táborral rendelkező élsportolónk. Eddigi médiaszereplései az úszósportban elért eredményeiről, különleges edzéstechnikájáról, valamint az egy személyben edzőjét és szerelmét is megtestesítő Shane Tusupról szóltak. Nyilatkozatai során nem hiányozhatott a mosoly, a kislányos báj, mint ahogy a saját brandjét népszerűsítő „Iron Lady” felirat sem. Az új helyzet új – eddig a sportolótól nem megszokott –  kommunikációt diktált, talán ezért is volt fellépése a lakosság nagy része, még rajongói számára is megosztó. Korábbi felszólalásait vizsgálva felmerül a kérdés, mennyire volt az úszó szövetséggel szembeni fellépése önként vállalt pozíció vagy esetleg külső nyomás hatására cselekedett?

A szerződés eltépése beszédének legfontosabb mozzanata kellett volna, hogy legyen, amit ugyan látványosan a magasba emel, annak eltépése során (1:01) viszont szemével már előadásának következő sorait fürkészi. Elfordul a dokumentumtól, így a fókusz megosztódik, elveszítve ezzel üzenetének hatásosságát. Beszédének hatékonyságát jelentősen növelte volna, ha felszólalását szabadon, jegyzeteitől elszakadva adja elő. Beszédtempója felszólalásának első felében lassabb, a jegyzethez ragaszkodás ellenére a szemkontaktus is több és helyenként kitartottabb. A kitartott szemkontaktus leghosszabban egy esetben, 3:00-tól figyelhető meg, ahol felsorolásával („…amivel a szövetség tartozik minden egyes dolgozójának, partnerének, szponzorának és leginkább az úszóknak) teljességet sugall, mindenki nevében szól, mellyel támogatókat szerezhet magának a vitában. Sajtótájékoztatója vége felé haladva egyre gyorsabb tempóban beszél, olykor hadar, mely beszédhibájával ötvözve esetenként érthetetlen szavakat, egyre több vokális hibázást eredményez. Szép gesztus azonban a beszélőtől, amikor „vitapartnerével” való egyetértésének hangot ad („Viszont abban igazat adok Gyárfás Tamásnak…”), mely mondatrészt jól hallható sóhaj követ, ami a benne lévő feszültség oldására is szolgál. Hallgatóságot megnyerő cselekedet volt a szerződésben rögzített összeg nagyságát elismerő megnyilvánulása, továbbá a többi sportolóval való egyetértés a részükre felkínált sommák elfogadása tekintetében.

Beszédének legdrámaibb pillanata, amikor a sportoló azt mondja: „Sokan mondták, hogy ne álljak ki másodszor is, mert ezzel öngyilkosságot követek el…”. Az öngyilkos szó kimondásakor (6:25-26) hangja elcsuklik, mely a rétor valós érzéseit, félelmét tükrözheti, félelmét attól, hogy élete munkáját teheti kockára a szövetséggel szembeni vitában. E gondolatkört így folytatja Hosszú Katinka: “…legyek önző, csak azzal foglalkozzak, ami nekem a legjobb…”, mondanivalóját hangos lábdobbantásokkal kíséri, mely erőteljes nyomatékot ad szavainak, ugyanakkor ki nem mondott gondolatokat, erőteljes visszatartott, negatív érzelmeket is rejthet.

Formai-retorikai megoldások is tetten érhetők beszédében a pontos időmegjelölésekkel, hogy ki, mikor és milyen formában kereste meg őt a szövetség részéről, stilisztikailag azonban nehezen illeszkedik például a „csörgetett meg” kifejezés a beszédbe.

Non verbális üzeneteinek kézmozdulatokkal történő kifejezése elenyésző, helyette fejével és vállaival gesztikulál. Ruházata alkalomhoz illő, a kosztüm komolyságot, határozottságot sugall, amit erőteljesen ellensúlyoz copfjának kislányos kettéválasztása. Hajviseletét nem gondolnám tudatos választásnak, a copfok vállain, szinte pajzsként elhelyezkedő tömege ugyanakkor felsőtestének optikailag történő szélesítésével erőteljes ellenállást, védelmet is kifejezhet. Hajának fejtetőtől lefelé bővülő vonalát a bírói talárhoz is hasonlíthatnám, mely a méltóság kifejezője, a beszélő tekintélyét növeli.

Szónoklatát azzal a kontraszttal zárja: ha együtt nem sikerül egy közös cél érdekében kiállni, akkor ő arra a munkára fog koncentrálni, amit 3 éve férjével elkezdett. A jövőképet ezzel világossá, konkréttá teszi, mely a hallgatóságban megragad és megmarad. Hatásosságát mégis elveszítette a beszédét záró „Köszönöm!” elhangzása során, ugyanis ekkor hangja erőtlenné válik és mondhatni megerősítést, jóváhagyást várva kitekint „segítője” felé (7:26).

Összességében mondanivalója követhető, közérthető, logikailag összeszedett, annak előzetes begyakorlással, megfelelő felkészültséggel történő előadása meggyőzőbbé, magabiztosabbá tehette volna a szónokot.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Orbán Viktor tusványosi retorikája

Az alább olvasható összehasonlító elemzésünk rövidített változata a 168óra 2017. július 27. nyomtatott számában jelent meg először. A teljes szöveg tehát itt olvasható először, maga beszéd pedig itt tekinthető meg:

Retorikai kaleidoszkóp

Orbán Viktor 2010 óta megtartott tusványosi előadásai, retorikai szempontból egységesen építkeznek. A XX-XXI. századi történelmi múlt elemző felidézése a beszédek első harmadáig uralják a témaválasztást, amit a magyar nemzet jövőjének átgondolása követ. Ezt a jellemzően európai (2010–2014), sőt globális (2015–2017) üzenetekkel tarkított érdemi részt keretezi a konkrét tusnádfürdői hallgatóság, rajtuk keresztül pedig a határon túli magyarság direkt megszólítása a beszédek elején és végén. Ennek a külső keretnek az első tagját humorral és iróniával fűszerezve hallgatóinak megnyerésére, második tagját pedig jellemzően (pl. 2017) befogadói politikai mozgósítására használja Orbán Viktor.

A szerkezet és megszólalásmód sematizmusára vetett pillantás után felmerül a kérdés, hogy van-e a sajátossága a magyar miniszterelnök tusványosi retorikájának? Van, ha például a budapesti évértékelő beszédekhez, parlamenti felszólalásokhoz képest vizsgáljuk a Tusnádfürdőn elénk táruló képet. A „szabadegyetem” szóösszetétel szabadságra utaló előtagját nemcsak politikai, hanem stilisztikai vagy öltözködésbeli szabadságként is értelmező előadók sorába illeszkedik Orbán Viktor retorikája is. Mindig ülve ad elő, ami a könyöklő pozíció felvételével radikálisan csökkenti az előadói gesztikuláció lehetőségeit. Ebből is következik az áll gyakran visszatérő simogatása, amely bölcsességet és a gondolkodás folyamatát hivatott szimbolizálni, de a szorongás csillapításaként is értékelhető, ha túl gyakran él vele a szónok (pl. 2017). Az idei előadás oldottságát fokozta egy kék golyóstoll kézbentartása is, ami azonban egyrészt színben ütötte az előadó ingének zöldjét, másrészt alkalmat adott a toll bizonytalanságot kifejező babrálására, harmadrészt a beszéd elején felsorolt eredmények („Mitől erős egy állam?”) egyes pontjainak kipipálására, a hangsúlyosak bekarikázására is késztették a miniszterelnököt. Ez utóbbi mozzanat ugyanazt a spontaneitást és együtt gondolkodást hivatott kifejezni, mint az öltözék megválasztása, azonban általa felhívta a figyelmet Orbán Viktor egy másik vitatható előadói döntésére: jelentős beszédeit nem szabadon, hanem jegyzetekhez kötve adja elő. Pedig Tusványos éppen az oldott előadói légkör ellenpontjaként komoly programadó beszédeknek ad otthont (pl. 2014), amelyek hatékonyságát megsokszorozná a teljesen fejből mondott beszédek ereje.

Nem kérdés, hogy nyakkendő nélkül öltözködik ezeken az alkalmakon, de a Kossuth Rádióban adott interjúk oldottságán is túltesz a tusványosi beszédek során a miniszterelnök öltözéke. Az idei beszédhez választott ing színénél előnyösebb volt a 2016-os kockás változat. Ez a vezetői öltözködés két alapvető vonulata közül „a nép közé tartozás” irányát, az öltönyválasztásnál is radikálisabban fejezi ki. Ennek az arculatnak nonverbális megjelenését a mimika oldottságában (előadóként csak a választási győzelmet követő beszédeknél enged meg magának ennyi mosolyt), verbális megjelenését pedig a megszólítások („Zsolt”, „püspök urunk”) és kiszólások kötetlenségében fedezhetjük fel. Valójában a retorikai bravúr mind a kötetlenség arculatán, mind az „egy vagyok közületek” üzenetén keresztül, ám azokon túl születik meg.

Az önmagából többet megmutató karakter egy nyilvános szereplő esetében mindig képes a közönség kíváncsiságát felkelteni. Ezt fokozza az előadást követő kérdés-válasz rész is, ahol bárki a jelenlévők sorában kérdést intézhet az előadóhoz. A híres és rangban távoli vezető megközelíthetővé válása, illetve emberi arcának megmutatása a hallgatóság szimpátiáját példátlan mértékben fokozhatja az előadó iránt. Tusványoson ezt a lélektani mechanizmust működteti Orbán Viktor retorikája.

Verbálisan ezt fejezi ki minden tusványosi beszédben az, hogy bonyolult összefüggésekről és összetett problémákról „leegyszerűsítve”, „világosan fogalmazva”, „racionálisan”, „ebben a körben köntörfalazás nélkül” szól hallgatóságához a rétor. Ennek a kiváltságos beszédmódnak a beavatottjai a hallgatók, akik évről évre egy olyan identitást is kapnak Orbán Viktortól, amely az ellentét alakzatára épül. Felsorolások, jelzők és hasonlatok alkalmazásával, tehát ismétléssel és szemléltetéssel, hatékonyan két részre osztja a világot. A két világ közötti lényegi különbséget egyetlen ellentétpárban fogalmazza meg és ezt a személyes névmások tudatos hangsúlyozásával azonosítja, illetve elválasztja a hallgatóságától. Így jött létre a mi okkeresők – ők célkeresők (2013), mi illiberálisok – ők liberálisok (2014), a mi országunk biztos hely – a minket körülvevő bizonytalan világ (2015), mi vagyunk az új Európa – ők a régi Európa (2016), mi Európa védelmezői vagyunk – ők a migrációs válság előidézői és haszonélvezői ellentétpárok. Az egyes szám első és többes szám első személyű névmások észrevétlen felszerélésben rejlik az a vezetői fogás is, amely a hallgatóság identitását újból és újból kicseréli az előadóéval. Orbán Viktor számos esetben akkor beszél többes szám első személyben, ha a saját akaratát kommunikálja (pl. „mi magyarok harcolni akarunk” 2011), amikor pedig feltűnik a tusványosi szónoklatokban az egyes szám első személyű névmás, a mindenki által belátható trivialitásokat fogalmazza meg az előadó („Én ez utóbbiak közé tartozom” ti. aki belátja trivialitásokat 2015). Ekként a józan ésszel bírók képviselőjeként láttatja magát a beszélő, ha magáról szól és egyéni elhatározásait a közösség nevében fogalmazza meg, azért, hogy, Platónnal szólva, retorikája a lelkek irányítása legyen. Olyan ez a retorikai teljesítmény, mint egy kaleidoszkóp: véges számú elem okos elrendezéséből egy színes világ képét teremti meg.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Orbán Viktor 2017-es évértékelőjének retorikai elemzése az ATV-ben

Ma este a 21 órás híradóban az ATV híradójában Simon András  kérdezi Hoványi Mártont Orbán Viktor 2017-es évértékelő beszédének retorikai jellemzőiről.

Miről lesz szó?

  1. Retorikai összkép.
  2. Metaforahasználat
  3. A legnagyobb retorika tét: Soros György nevének a szóba hozása.

atv-hirado

Meryl Streep beszéde a 2017-es Golden Globe díjátadón

Meryl Streep nemrég megtartotta 2017 első, retorikai szempontból igazán jelentős beszédét. A retorikai elemzésünk alapjául szolgáló eredeti szöveget ide kattintva lehet elérni, a beszéd egy lehetséges magyar fordítása pedig itt érhető el teljes terjedelmében Szőcs Lilla tollából. A felvétel pedig, amire hivatko

A közönség bevonása

Amit a régiek a “captatio benevolentiae” címmel illettek, a színésznő beszédének a kezdetekor két lépésben valósult meg. Elsőként saját meghatottságának vállalásával (elcsukló hang, könnyek és zaklatott légzés 0:01-0:15) vívja ki a hallgatóság jóindulatát. Ennél tudatosabb retorikai eszköz a beszéd szövegszerű megkezdésének két mozzanata: 1. a felkavarodottságot feltáró szavakkal indokolt gesztus: “Fel kell olvasnom [ti. a beszédet]” (0:15), amit a papírok felemelése kísér, ám a mondatkezdés után mégis elengedi az olvasás kényszerét és fejből folytatja a mondandóját. Alighanem tudatosan felépített gesztus ez, amit kigyakorolt a szónok, ezzel együtt hatásos, mint minden olyan szónok pillanat, ami azt sugallja, hogy a tervektől eltérően spontán fordul a szónok közönségéhez. A második részmozzanat pedig a teremben lévő pályatársak név szerinti, olykor csak keresztnév szerinti említése valamint származási helyük és körülményeik szóba hozása 0:55-től.

A tökéletes szóválasztás eszköze, avagy az elegáns konfrontáció Donald Trumppal

Ez egyúttal felütésül szolgál annak (példák általi, tehát induktív) bizonyítására, hogy az USA nemsokára beiktatott új elnökének a kampányával és ez által megválasztásával hogyan konfrontálódik a díjnyertes Meryl Streep. Utalásai egyértelműek, mégis megmaradnak a jóízlés határain belül. Az idegenség és helybeliség kérdésének témája fokozatosan átvezet a teremben ülők kérdéseitől egy egész nemzet, sőt éppen az azon kívül állók miatt a világ más országainak a köréhez is. A koncentrikus körök tágítása például úgy megy végbe, hogy az utolsó felsorolt személy, Dev Patel, utoljára kerül említésre (1:53-tól). A fokozás kifinomult példája ez.

A Trump-kritika legmegrázóbb mozzanata kétséget kizáróan az a pillanat, amikor a rétor a fogyatékkal élő riporter kifigurázását veti a megválasztott elnök szemére.  Ezt a valóság és Hollywood fiktív világa közötti ellentét hangsúlyozásával erősíti fel a szónok. Az incidens felidézhető a CNN következő híradásából:

Anélkül, hogy Meryl Streep az esetet túlzottan részletezné, idiómaválasztásával tökéletesen lefesti, az angol anyanyelvűek számára inkább csak tudat alatt, hogy Trump milyen gesztusáról van szó, amikor ezt mondja: “It sank its hooks in my heart”, miközben a jobb kezével a mozdulatot önkéntelenül is lemintázza. (2:50) Az idióma ugyanis egy olyan metaforára épül, amelyben a kampó alakja képileg éppen a Trump által kifigurázott riporter testi fogyatékosságának az alakját mintázza. Ez az, ami a szónok szívét megérinti. És ugyanennek a beszédegységnek a végén ismét szóba hozza a szívet, immár a megtörtség képét alkalmazva arra. A napnyugati kultúrában hagyományosan az érzelmek székhelyeként számon tartott szív kétszeres említése így, mintegy keretbe foglalja a színész empatikus felszólalását a kirekesztettek felé. Tökéletes retorikai kidolgozással van dolgunk, méltán járt érte a taps.

Az igazságtól a megszemélyesítő búcsúig

Ezek után a beszéd összefoglalása már tálcán kínált elemekkel dolgozik: kirekesztettség és otthonosság, hatalom és kiszolgáltatottság, színészvilág és valóság, mintha mind az igazság valamely szegmense köré rendeződne. Az igazság egyik garanciáját pedig éppen a sajtó tudja garantálni, ha felhívja a figyelmet egyrészt a valódi művészet értékére, másrészt vállalja az igazságtalanság leleplezését. A szabad sajtó hivatásának nagyra értékelése egyszerre szolgál kiváló köszönetül a díjat Streepnek adományozó grémiumnak és ezzel egyidejűleg mozgósítja a teremben lévő hallgatóság két egymáshoz hasonlított csoportját: a színészeket és a sajtó munkatársait. Egymást támogatva szükséges, hogy az igazság munkálói legyenek. A beszéd ünnepélyességét fokozza a sajtó szabadságának Amerika alkotmányába “helyezéséről” szóló igeválasztása is. Az enshrine kifejezés ünnepélyessége jól harmonizál az amerikaiak nemzeti identitásának alapjául szolgáló dokumentum említésével.

Azzal, hogy utolsó mondatául a világszerte ismert és a napokban gyászolt Carrie Fisher egy személyesen a szónokhoz intézett mondatát választotta, a búcsú méltó gesztusa mellett, színpadra szólított egy sokak által tisztelt személyt. Leia hercegnő szavaival egy legendát idézett meg a reflektorfénybe állított díjazott, akinek a mondata mögé állva a tisztelgésen túl, a saját karrierbeli megdicsőülése helyett szeretett kollégáját emelte ki. Így ez a búcsú a díjazott szerénységén keresztül válhatott igazán méltóvá.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Áder János újévi beszéde – 2017

Áder János 2017-es újévi beszédével ötödik elnöki évébe lépett. Beszédének kulcsüzenetei között felismerhettük beiktatási beszédének egyik vezérmotívumát, a teljesítmény és a munka megbecsülését. Retorikai szempontból ez az öt év egyértelmű fejlődést hozott több területen is Áder János számára, mégsem tudott belépni a nagy hatású magyar szónokok sorába ennyi idő alatt. Elemzésünk alapjául az alábbi felvételt választottuk, a hivatalos verziót pedig az elnöki hivatal itt tette közzé.

 ader-janos-ujevi-koszontoje

Nyakkendő, frizura és bajusz – vizualitás

A szónok és jeltolmácsa ismét jó térelrendezésben, kellő távolságban, megfelelő helyen álltak egymáshoz képest. A megszokott tér látványát elsőként az öltözék 2017-es sajátosságai kezdték el uralni. Weisz Fanni ruhája ismét elegáns volt és bár a ruhaválasztás kevésbé visszafogott, mint a 2016-os esetén, a sállá tekeredő ruhafelső íve ízléses dinamikát kölcsönzött a vizuális benyomásnak, miközben ugyanez az ív jól irányította a nézők figyelmét Áder János felé. A kontyba tűzött haj a korábban kiengedett viseletnél visszafogottabb, szintén az elnöki beszélőt előtérbe engedő választásnak mondható. Az áttetsző körömlakk is ugyanezt a visszafogottságot erősítette. A fekete szemkiemelés és az aranysárga fülbevaló a frizurával és Áder János öltöny-nyakkendő kettősével is harmonizált. Áder János nyakkendő választása az ünnepi pillanathoz illő volt, igaz, továbbra sem tudta felülmúlni a 2014-es nyakkendő árnyalatát.

Continue reading

Béri László Renátó OCD lelkigyakorlatos retorikája

A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia 2016-os Nagyböjti Estéinek második alkalmán tartott beszéd itt nézhető meg:

A fiatal kármelita szerzetes figyelemreméltó retorikai teljesítménye az elmúlt években fokozatosan érlelődött meg. A népszerű lelkigyakorlatos előadó három alkalomból álló nagyböjti beszédsorozatának első estéjét az Istenképeknek, a most elemzett alkalmat az emberképnek és a 2016. március 16-i alkalmat az Egyházkép témájának szenteli.  Mitől vonz kéthetente szerda esténként ötszáz embert ez a program? A következőkben az erre a kérdésre adható retorikai válaszokról lesz szó.

Humor és közvetlenség

A kármelita szerzetes retorikájának visszatérő eleme a humor. Kiszámíthatóan jégtörő funkciót biztosít az előadások nyitányánál elhelyezett vicces elemek alkalmazásával. Az Istenképek előadás kezdetén 01:45-től hangzott el két, a közönséget megnyerő, humoros megjegyzés. Az Emberkép előadásban ugyanígy kettős kötést alkotott 01:00-tól egy történetmondásos szerepjátékon (Psota Irén) és a Kis Grófo Mert a nézését meg a járását című örökbecsűjére tett utalás által (02:25-től).

Continue reading

Orbán Viktor 2016-os évértékelő beszédének retorikai elemzése

Orbán Viktor 18. évértékelő beszéd. Kép forrása: hirado.hu

Orbán Viktor 18. évértékelő beszéd. Kép forrása: hirado.hu

Az elemzésünk alapjául szolgáló felvétel itt tekinthető meg.

Orbán Viktor tizennyolcadik évértékelő beszédét 2016. február 28-án, vasárnap tartotta meg. Megállapítható, hogy a beszéd egésze jól megírt, világos szerkesztésű, pontosan célratörő szövegre épült. A vizuális kommunikáció megfelelően előkészített, a szónokló miniszterelnök a tavalyihoz képest kipihentebb és koncentráltabb benyomást keltett. A beszéd erényei és hibái egyaránt tanulságosak lehetnek, ezek közül tekintünk át most néhányat.

A beszéd íve

A jól szerkesztettség nem egyszerűen az elmondani kívánt egységek arányos elrendezését jelenti, hanem sokkal inkább azt a fokozatosan kibomló célra találást, amely a beszéd kulcsüzeneteit egymásba fűzte. A humoros felütés, amely szinte kötelező eleme ezeknek az évértékelő beszédeknek, most sem maradhatott el. A nyitány pikantériáját az adta, hogy két baloldali értelmiségi (Esterházy és TGM) kritikamentes felemlítésével integratívnak is tűnhetett volna ez a kezdet, az irónia csak a beszéd későbbi részei felől vagy a politikai kontextusból következtethető ki. A felütés rögtön a történelmi síkról és az évfordulók számítgatásáról szólt. Kezdetben úgy tűnhetett, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen a saját korfordulói miatt (5:58-tól), öncélúan tesz számolgatásokat.

Continue reading

Áder János újévi beszéde – 2016

Kép forrása: hirado.cms.mtv.hu

Áder János köztársasági elnök 2016-os évet köszöntő beszéde itt tekinthető meg. A beszédhez fűzött elemzésünk konklúzióját előrebocsátva, megállapíthatjuk, hogy ez a retorikai esemény valamivel többet kísérelt meg elérni, mint például a 2015-ös beszéd, összességében még sem járt sikerrel.

A beszéd vizuális hatásai

A december 29-én felvett beszéd beváltotta az előző újévi beszéd kapcsán megfogalmazott reményeinket, ami a térelrendezést illeti: Weisz Fanni pont jó helyen állt a nemzeti trikolór és a díszfüggöny között, de az elnök sem szorult ki a felvett kép szélére. A korábbiaknál távolabbról vett kép ideális végeredményt hozott. Az elnök előtérben maradt, a jeltolmács diszkréten hátrébb állt, kettősük látványa nem keltette a zsúfoltság benyomását.

Continue reading

Ákos pró és kontra – Vitaelemzés

Mindenki Ákosról beszél. Vagy Ákos kapcsán beszél. Így tett a nemrégen leadott Egyenes beszéd című műsorban Kálmán Olga és Rétvári Bence is. A témát Ákos nagy port kavart, a nők szerepéről szóló kijelentései szolgáltatták, illetve az erre adott szponzori, majd kormányzati reakciók. Ki és hogyan nyerte meg vagy vesztette el ezt a televíziós vitát? Erről szól az alábbi elemzésünk. Az érveléstechnikailag tanulságos vita a képre kattintva tekinthető meg:

Egyenesbeszed

Hogyan vezet Kálmán Olga?

Offenzíven, nem ritkán agresszívan, de kivétel nélkül provokatívan. Kérdezettjei nincsenek könnyű helyzetben, Rétvári Bence is erre készülhetett. Ebben a beszélgetésben is hatékonyan nyitott a riporternő. Első kérdésével szűkebb értelemben az első 6, tágabb értelemben az első 10 perc erejéig tartotta sakkban beszélgetőpartnerét. Nyitó kérdése – amelyet tucatszor variálva tett fel a vita első 10 percében (utoljára 9:12-nél kezdte el feltenni) – így hangzott: Kovács Ákos énekes kije a kormánynak?

Continue reading