Orbán Viktor 2017-es évértékelőjének retorikai elemzése az ATV-ben

Ma este a 21 órás híradóban az ATV híradójában Simon András  kérdezi Hoványi Mártont Orbán Viktor 2017-es évértékelő beszédének retorikai jellemzőiről.

Miről lesz szó?

  1. Retorikai összkép.
  2. Metaforahasználat
  3. A legnagyobb retorika tét: Soros György nevének a szóba hozása.

atv-hirado

Meryl Streep beszéde a 2017-es Golden Globe díjátadón

Meryl Streep nemrég megtartotta 2017 első, retorikai szempontból igazán jelentős beszédét. A retorikai elemzésünk alapjául szolgáló eredeti szöveget ide kattintva lehet elérni, a beszéd egy lehetséges magyar fordítása pedig itt érhető el teljes terjedelmében Szőcs Lilla tollából. A felvétel pedig, amire hivatko

A közönség bevonása

Amit a régiek a “captatio benevolentiae” címmel illettek, a színésznő beszédének a kezdetekor két lépésben valósult meg. Elsőként saját meghatottságának vállalásával (elcsukló hang, könnyek és zaklatott légzés 0:01-0:15) vívja ki a hallgatóság jóindulatát. Ennél tudatosabb retorikai eszköz a beszéd szövegszerű megkezdésének két mozzanata: 1. a felkavarodottságot feltáró szavakkal indokolt gesztus: “Fel kell olvasnom [ti. a beszédet]” (0:15), amit a papírok felemelése kísér, ám a mondatkezdés után mégis elengedi az olvasás kényszerét és fejből folytatja a mondandóját. Alighanem tudatosan felépített gesztus ez, amit kigyakorolt a szónok, ezzel együtt hatásos, mint minden olyan szónok pillanat, ami azt sugallja, hogy a tervektől eltérően spontán fordul a szónok közönségéhez. A második részmozzanat pedig a teremben lévő pályatársak név szerinti, olykor csak keresztnév szerinti említése valamint származási helyük és körülményeik szóba hozása 0:55-től.

A tökéletes szóválasztás eszköze, avagy az elegáns konfrontáció Donald Trumppal

Ez egyúttal felütésül szolgál annak (példák általi, tehát induktív) bizonyítására, hogy az USA nemsokára beiktatott új elnökének a kampányával és ez által megválasztásával hogyan konfrontálódik a díjnyertes Meryl Streep. Utalásai egyértelműek, mégis megmaradnak a jóízlés határain belül. Az idegenség és helybeliség kérdésének témája fokozatosan átvezet a teremben ülők kérdéseitől egy egész nemzet, sőt éppen az azon kívül állók miatt a világ más országainak a köréhez is. A koncentrikus körök tágítása például úgy megy végbe, hogy az utolsó felsorolt személy, Dev Patel, utoljára kerül említésre (1:53-tól). A fokozás kifinomult példája ez.

A Trump-kritika legmegrázóbb mozzanata kétséget kizáróan az a pillanat, amikor a rétor a fogyatékkal élő riporter kifigurázását veti a megválasztott elnök szemére.  Ezt a valóság és Hollywood fiktív világa közötti ellentét hangsúlyozásával erősíti fel a szónok. Az incidens felidézhető a CNN következő híradásából:

Anélkül, hogy Meryl Streep az esetet túlzottan részletezné, idiómaválasztásával tökéletesen lefesti, az angol anyanyelvűek számára inkább csak tudat alatt, hogy Trump milyen gesztusáról van szó, amikor ezt mondja: “It sank its hooks in my heart”, miközben a jobb kezével a mozdulatot önkéntelenül is lemintázza. (2:50) Az idióma ugyanis egy olyan metaforára épül, amelyben a kampó alakja képileg éppen a Trump által kifigurázott riporter testi fogyatékosságának az alakját mintázza. Ez az, ami a szónok szívét megérinti. És ugyanennek a beszédegységnek a végén ismét szóba hozza a szívet, immár a megtörtség képét alkalmazva arra. A napnyugati kultúrában hagyományosan az érzelmek székhelyeként számon tartott szív kétszeres említése így, mintegy keretbe foglalja a színész empatikus felszólalását a kirekesztettek felé. Tökéletes retorikai kidolgozással van dolgunk, méltán járt érte a taps.

Az igazságtól a megszemélyesítő búcsúig

Ezek után a beszéd összefoglalása már tálcán kínált elemekkel dolgozik: kirekesztettség és otthonosság, hatalom és kiszolgáltatottság, színészvilág és valóság, mintha mind az igazság valamely szegmense köré rendeződne. Az igazság egyik garanciáját pedig éppen a sajtó tudja garantálni, ha felhívja a figyelmet egyrészt a valódi művészet értékére, másrészt vállalja az igazságtalanság leleplezését. A szabad sajtó hivatásának nagyra értékelése egyszerre szolgál kiváló köszönetül a díjat Streepnek adományozó grémiumnak és ezzel egyidejűleg mozgósítja a teremben lévő hallgatóság két egymáshoz hasonlított csoportját: a színészeket és a sajtó munkatársait. Egymást támogatva szükséges, hogy az igazság munkálói legyenek. A beszéd ünnepélyességét fokozza a sajtó szabadságának Amerika alkotmányába “helyezéséről” szóló igeválasztása is. Az enshrine kifejezés ünnepélyessége jól harmonizál az amerikaiak nemzeti identitásának alapjául szolgáló dokumentum említésével.

Azzal, hogy utolsó mondatául a világszerte ismert és a napokban gyászolt Carrie Fisher egy személyesen a szónokhoz intézett mondatát választotta, a búcsú méltó gesztusa mellett, színpadra szólított egy sokak által tisztelt személyt. Leia hercegnő szavaival egy legendát idézett meg a reflektorfénybe állított díjazott, akinek a mondata mögé állva a tisztelgésen túl, a saját karrierbeli megdicsőülése helyett szeretett kollégáját emelte ki. Így ez a búcsú a díjazott szerénységén keresztül válhatott igazán méltóvá.

Áder János újévi beszéde – 2017

Áder János 2017-es újévi beszédével ötödik elnöki évébe lépett. Beszédének kulcsüzenetei között felismerhettük beiktatási beszédének egyik vezérmotívumát, a teljesítmény és a munka megbecsülését. Retorikai szempontból ez az öt év egyértelmű fejlődést hozott több területen is Áder János számára, mégsem tudott belépni a nagy hatású magyar szónokok sorába ennyi idő alatt. Elemzésünk alapjául az alábbi felvételt választottuk, a hivatalos verziót pedig az elnöki hivatal itt tette közzé.

Nyakkendő, frizura és bajusz – vizualitás

A szónok és jeltolmácsa ismét jó térelrendezésben, kellő távolságban, megfelelő helyen álltak egymáshoz képest. A megszokott tér látványát elsőként az öltözék 2017-es sajátosságai kezdték el uralni. Weisz Fanni ruhája ismét elegáns volt és bár a ruhaválasztás kevésbé visszafogott, mint a 2016-os esetén, a sállá tekeredő ruhafelső íve ízléses dinamikát kölcsönzött a vizuális benyomásnak, miközben ugyanez az ív jól irányította a nézők figyelmét Áder János felé. A kontyba tűzött haj a korábban kiengedett viseletnél visszafogottabb, szintén az elnöki beszélőt előtérbe engedő választásnak mondható. Az áttetsző körömlakk is ugyanezt a visszafogottságot erősítette. A fekete szemkiemelés és az aranysárga fülbevaló a frizurával és Áder János öltöny-nyakkendő kettősével is harmonizált. Áder János nyakkendő választása az ünnepi pillanathoz illő volt, igaz, továbbra sem tudta felülmúlni a 2014-es nyakkendő árnyalatát.

Bővebben…

Béri László Renátó OCD lelkigyakorlatos retorikája

A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia 2016-os Nagyböjti Estéinek második alkalmán tartott beszéd itt nézhető meg:

A fiatal kármelita szerzetes figyelemreméltó retorikai teljesítménye az elmúlt években fokozatosan érlelődött meg. A népszerű lelkigyakorlatos előadó három alkalomból álló nagyböjti beszédsorozatának első estéjét az Istenképeknek, a most elemzett alkalmat az emberképnek és a 2016. március 16-i alkalmat az Egyházkép témájának szenteli.  Mitől vonz kéthetente szerda esténként ötszáz embert ez a program? A következőkben az erre a kérdésre adható retorikai válaszokról lesz szó.

Humor és közvetlenség

A kármelita szerzetes retorikájának visszatérő eleme a humor. Kiszámíthatóan jégtörő funkciót biztosít az előadások nyitányánál elhelyezett vicces elemek alkalmazásával. Az Istenképek előadás kezdetén 01:45-től hangzott el két, a közönséget megnyerő, humoros megjegyzés. Az Emberkép előadásban ugyanígy kettős kötést alkotott 01:00-tól egy történetmondásos szerepjátékon (Psota Irén) és a Kis Grófo Mert a nézését meg a járását című örökbecsűjére tett utalás által (02:25-től).

Bővebben…

Orbán Viktor 2016-os évértékelő beszédének retorikai elemzése

Orbán Viktor 18. évértékelő beszéd. Kép forrása: hirado.hu

Orbán Viktor 18. évértékelő beszéd. Kép forrása: hirado.hu

Az elemzésünk alapjául szolgáló felvétel itt tekinthető meg.

Orbán Viktor tizennyolcadik évértékelő beszédét 2016. február 28-án, vasárnap tartotta meg. Megállapítható, hogy a beszéd egésze jól megírt, világos szerkesztésű, pontosan célratörő szövegre épült. A vizuális kommunikáció megfelelően előkészített, a szónokló miniszterelnök a tavalyihoz képest kipihentebb és koncentráltabb benyomást keltett. A beszéd erényei és hibái egyaránt tanulságosak lehetnek, ezek közül tekintünk át most néhányat.

A beszéd íve

A jól szerkesztettség nem egyszerűen az elmondani kívánt egységek arányos elrendezését jelenti, hanem sokkal inkább azt a fokozatosan kibomló célra találást, amely a beszéd kulcsüzeneteit egymásba fűzte. A humoros felütés, amely szinte kötelező eleme ezeknek az évértékelő beszédeknek, most sem maradhatott el. A nyitány pikantériáját az adta, hogy két baloldali értelmiségi (Esterházy és TGM) kritikamentes felemlítésével integratívnak is tűnhetett volna ez a kezdet, az irónia csak a beszéd későbbi részei felől vagy a politikai kontextusból következtethető ki. A felütés rögtön a történelmi síkról és az évfordulók számítgatásáról szólt. Kezdetben úgy tűnhetett, hogy Orbán Viktor tulajdonképpen a saját korfordulói miatt (5:58-tól), öncélúan tesz számolgatásokat.

Bővebben…

Áder János újévi beszéde – 2016

Kép forrása: hirado.cms.mtv.hu

Áder János köztársasági elnök 2016-os évet köszöntő beszéde itt tekinthető meg. A beszédhez fűzött elemzésünk konklúzióját előrebocsátva, megállapíthatjuk, hogy ez a retorikai esemény valamivel többet kísérelt meg elérni, mint például a 2015-ös beszéd, összességében még sem járt sikerrel.

A beszéd vizuális hatásai

A december 29-én felvett beszéd beváltotta az előző újévi beszéd kapcsán megfogalmazott reményeinket, ami a térelrendezést illeti: Weisz Fanni pont jó helyen állt a nemzeti trikolór és a díszfüggöny között, de az elnök sem szorult ki a felvett kép szélére. A korábbiaknál távolabbról vett kép ideális végeredményt hozott. Az elnök előtérben maradt, a jeltolmács diszkréten hátrébb állt, kettősük látványa nem keltette a zsúfoltság benyomását.

Bővebben…

Ákos pró és kontra – Vitaelemzés

Mindenki Ákosról beszél. Vagy Ákos kapcsán beszél. Így tett a nemrégen leadott Egyenes beszéd című műsorban Kálmán Olga és Rétvári Bence is. A témát Ákos nagy port kavart, a nők szerepéről szóló kijelentései szolgáltatták, illetve az erre adott szponzori, majd kormányzati reakciók. Ki és hogyan nyerte meg vagy vesztette el ezt a televíziós vitát? Erről szól az alábbi elemzésünk. Az érveléstechnikailag tanulságos vita a képre kattintva tekinthető meg:

Egyenesbeszed

Hogyan vezet Kálmán Olga?

Offenzíven, nem ritkán agresszívan, de kivétel nélkül provokatívan. Kérdezettjei nincsenek könnyű helyzetben, Rétvári Bence is erre készülhetett. Ebben a beszélgetésben is hatékonyan nyitott a riporternő. Első kérdésével szűkebb értelemben az első 6, tágabb értelemben az első 10 perc erejéig tartotta sakkban beszélgetőpartnerét. Nyitó kérdése – amelyet tucatszor variálva tett fel a vita első 10 percében (utoljára 9:12-nél kezdte el feltenni) – így hangzott: Kovács Ákos énekes kije a kormánynak?

Bővebben…

Orbán Viktor évértékelő retorikája

AA beszéd itt tekinthető meg.

Orbán Viktor 17. évértékelő beszéde kevés hibájától eltekintve, egy retorikai szempontból jól megírt szöveg. A 2015. február 27-én elhangzott beszéd kezdetekor a feszültség jelei láthatóak voltak, azonban ezek fokozatosan eltűntek. Úgy tűnik, hogy a koncentrált készület elsősorban a szövegezéssel és csak másodsorban az előadásmóddal telhetett, amit elsősorban a gesztikuláció önkéntelen jelzései mutattak meg. Az alábbiakban néhány jelentősebb mozzanatot értékelünk, a zárójeles hivatkozások a fenti felvételre mutatnak.

Évértékelő beszéd 2015 Orbán Viktor

Majdnem hibátlan kezdet

A voltaképpeni évértékelő 3:20-nál indult meg és közel egy percen keresztül (4:05-ig) a beszéd helyszínének hasonlattá emelésével vette kezdetét. Ez az interakció kifejezetten előnyös, hiszen alkalmas a hallgatóság és az előadó közösségének (egy helyen vagyunk) érzékeltetésére, ezáltal is erősítve a kapcsolatot az előadó és a befogadó között. Az épület statikus valóságát, a felújítási munkálatok felidézésével dinamikus történetté változtatta a beszéd, ami a “régen rosszabb volt, most jobb” érték-telített ellentétén keresztül alkalmas metaforájává vált a kormányzásnak is. Ezzel az egyetlen ellentéten alapuló, történetként rövid, metaforaként viszont részletező képpel dióhéjban már el is végeztetett az évértékelés.

A szókép illősége azonban a miniszterelnök kritikusainak is lehetőséget ad a negatív minősítésre, hiszen az ellenzék éppen az épület többszörös átadása és befejezetlensége miatt a saját szemszögéből is a kormányzás jellemző metaforának tarthatja a Vár tövében elhelyezkedő, ezért hatalmi jelképiséggel is felruházott épület renoválására tett utalást. Akkor lett volna igazán hatásos ez a jól felépített retorikai elem, ha egyetlen félmondattal, de elejét veszi a metafora kétértelműségének. Így azonban egyszerre szolgált előnyére és hátrányára a beszédnek.

A feszültség jelei

A zavar jelei a beszéd első 7 percében jellemzőbbek, ezt követően fokozatosan tűntek el. Orbán Viktornál jellemző a szájszárazság, amit akár a 2006-os miniszterelnöki vita során is láthattunk a Gyurcsány Ferenccel folytatott televíziós eszmecserekor. Ez most is megjelenik például 4:57-nél. Ehhez párosul a papírok visszatérő rendezése, jellemzően felülről lefelé irányuló, ütögető mozdulattal. 4:10 és 4:20 között háromszor teszi ezt Orbán Viktor. A szájszárazság utolsó jelentékeny feltűnése (5:56-nál) az ukrajnai helyzetnél figyelhető meg, a beszédhang ezekben a percekben a legbizonytalanabb. Mindez fokozatosan átfordul egy határozottabb, megnyerőbb beszédmódba a második és a harmadik tapscsapda közötti szakaszban, amint arra még utalni fogunk.

A kigyakorlás hiányát mutatja, hogy 7:20-22-ig sikerületlen és esetlen kézmozdulatokat tesz a miniszterelnök, láthatóan eltévesztve a gesztikuláció idejét, hiszen 7:26-27-nél ugyanezek a gesztusok már a helyükön vannak és érzékletessé teszik a mondandót. Ez az időbeli tévesztés (elképzelhető, hogy a papíron is jelölt kiemelések kétértelműsége miatt) átmeneti bizonytalanságot sugárzott a hallgatóság felé. Fokozatosan oldódik csak fel az a kezdeti pozíció, amely a bal kézzel a pulpitusra támaszkodó felsőtestet és ezzel a szónok(lat)ot is elfordítja a publikum egyik szélétől. Jóval hatásosabb, amikor (8:38) a szuverén külpolitika taglalásakor mind a beszédmód, mind a taglejtés határozott és minden irányba nyitottnak bizonyul.

Kifejezetten rontásnak tekinthetjük a 35:30-nál a zsebre dugott kezet, ami korábban is megjelenhet, de az operatőr, szerencsétlenségére, ezt éppen megmutatta. A hibát rutinosan érzékelő szónok, hamar fel is hagy az antipatikus gesztussal, a reakcióidő rövidsége dicséretes.

Tapscsapda

A szakirodalom tapscsapdának nevezi azt a retorikai fogást, ami képes tudatosan tapsot előcsalni a hallgatóságból. Orbán Viktor régóta mestere ennek, mára az őt hallgatók különösebb erőfeszítés nélkül is reagálnak ezekre a “csapdaállításokra”. Ennek a beszédnek is előre eltervezett, erős részei a tapscsapdák, amelyek közvetlen visszajelzésül szolgálnak a szónoknak, lélektanilag egyben meg is erősítve a hallgatóságot a beszéd figyelemreméltóságában. Technikailag ez a beszédtempó lassításában, a fokozódó hangsúlyozásban, a fej és a kéz mellett az egész törzs bevonása valamint a kulcsüzenetté egyszerűsített verbális üzenetek kimondásával jön létre. Ha túl hamar indít a szónok, akkor a mondat végénél túlzottan meg kell emelnie már a hangerejét, hogy a tapson át tudjon törni a szava, ilyennel ebben az évértékelőben nem találkozhattunk, ami jó.

Egy helyen (11:22-31) nem sikerült a tapscsapda, amit pedig egy humoros élccel is előkészített a szónok, azonban láthatóan a hallgatóságot nem, vagy csak nagyon későn tudta bevonni, ezért a szimpla torok köszörülést követően egy archoz emelt kézmozdulattal duplázni kényszerült a Miniszterelnök, pedig, valószínűleg ez utóbbi nélkül is, a csend kitartásával, megérkezett volna a taps. Ezzel ellentétben mind a felsorolás, mind az igehasználat, mind a vokális jegyek által jól sikerült 22:08 és 23:32 között a sikerek tapsba fordítása.

Verbális közösségképzés

A legsikerültebb beszédelemek egyike, Orbán Viktor más beszédeihez hasonlóan, itt is, a többes szám első személyben elhangzott üzenetek közösségképző ereje. Ez, amint már utaltunk rá, először a jelenlévő hallgatósággal indul meg a helyszín tematizálásakor, de nagyon hamar és visszatérően az egész Országra kiterjed. A “mi-beszéd” ereje abban rejlik, hogy a hallgatóságnak tudatos távolságvételre van szüksége főleg akkor, ha a T/1-es megfogalmazás olyan általános alapvetésektől indul, mint amilyen a becsület, egyenlőség, tisztelet és más érték. A miniszterelnök most is árnyalatokon keresztül jutott el a 10. percet követően oda, hogy a mindenki által elfogadható “mi-mondatok” a kormány cselekvésének és szűkebb preferenciáinak az előtérbe helyezését jelöljék. Ez az okos és kiérlelt szűkítés annyira erősen működik, hogy amikor ritkán felmutatja a “mi-ti” azaz “kormány-ellenzék” ellentétet, az váratlanul érzékletesen távolítja el a politikai ellenfeleket. Az évértékelő beszédben 14:34 és 14:41 között játszódik le az a fontos váltás, ahol a tölcsérszerűen szűkülő “mi-beszéden” újra, hatásosan tud tágítani a miniszterelnök, amikor arra utal, hogy a “magyar embert” milyennek ismeri. És ez az ismeret újból képes először mindenkit egybefogni, ahogy korábban a T/1 használata önmagában is előkészítette ezt, majd egyre világosabban olyannak mutatja a magyar embert, aki a kormány jó intézkedései szerint is identifikálja magát. Az átmenetek jól kidolgozottak és az eredmény rendkívül hatásos: a közösség valóban előttünk születik meg.

*

Erénye ennek az Orbán-beszédnek is a szemléletessége (a legsikerültebb példája ennek 23:56-24:10 között hangzik el). Kevés szövegszerű hibája között említhető a “gürcöl” szó stílustörése (8:24-25) és a “legoptimistább” jelző nyelvhelyességi hibája (17:44) valamint az átmenet nélkül groteszkül ható halálozási ráták és GYED egymásutánisága (19:19-nél). Orbán Viktor következetesen, beszédeken átívelve használja a harci metaforikát, amely hadba szólítja Magyarországot, állandó (köz)jóért való küzdelemre inspirálva a lakosságot. Az ismétlés retorikai alakzata szlogenként visszhangzik a beszéd(ek) során, a miniszterelnöki kommunikáció védjegyévé válva. A befejezés pedig, reagálva a veszprémi kudarcra, éppen ezzel a küzdelmi metaforával képes átkeretezni a vereséget küzdeni akarássá.

Patricia Arquette Oscar-díjas beszéde

Miért volt sikeres Patricia Arquette a 87. Oscar-gálán?

A Díj átvételét követő köszönő beszéd sajátos műfaji ismérvekkel bír. Egyszerre tartalmaz olyan visszatérő, stabil elemeket, mint a köszönetnyilvánítás és a dedikáció egy személynek vagy szervezetnek. Ugyanakkor az egyedi mondanivaló, a humor és az érzelmi megmozgatás is kimondatlan elvárásként ott lebeg a beszédre készülő jelöltek szeme előtt. Ki-ki minderre nagyjából egy percnyi keretben kap lehetőséget. Sokan idén is egyszerre tudtak a műfaji hagyománynak és az egyediség kívánalmának megfelelni. Ezért is lehet izgalmas a kérdés: miért éppen Arquette-re figyelt fel a világ?

Itt tekinthető meg a felvétel.

Arquette retorikai teljesítménye három kulcsszóval ragadható meg: hitelesség, aktualitás és fokozás.

A színésznő hitelessége már a Boyhoodbeli alakítása kapcsán közismertté vált. Az évtizednyi munka során a mellékszerepben játszó Patricia Arquette magánéleti döntéseiben is azonosult a színre vitt figurával. Azt mintegy archetípusként élte és alakította a munka során és mindezt, nem utolsósorban, kommunikálni sem volt rest a forgatást követően. Ezért, amikor azoknak mond köszönetet, akik lehetővé tették az alakítást, a kezében lévő, gyűrött-hajtogatott papír és a gyors, emelt hangmagasság valamint az éles légzés (pl. 0:26-nál) azt sugallja a közönségnek: valóban megérintett az elismerés. Érintettsége, amelyet az Oh, Jesus… felütéssel verbalizál (0:03-nál) hitelesnek látszik. Öltözéke egyszerűséget sugároz, ugyanakkor a fekete és a fehér a határozott megkülönböztetés és a beszéd végkicsengésében megjelenő egyenjogúsági törekvés előkészítője lesz.

Az eleinte a zavar jeleit (beszédtempó gyorsasága, szemkontaktus hiánya, a két kéz  esetlenül párhuzamos taglejtése, és a már említett éles légzés) produkáló színésznő a hála szavai után áttérni látszik a beszéd dedikáló részére (0:46-tól).  Nem sokkal később (0:55) megérkezik a váratlan, egyedi mondanivaló: a nők egyenjogúsága. Amely témaválasztás éppen Amerikában a legkevésbé sem számít új gondolatnak. Mégis fokozott aktualitást kap az alakított női mellékszerep és még inkább egy nemrégen napvilágot látott hír miatt: a Sony levelezéséből kiderült, hogy a színésznők díjazásukkor hátrányos megkülönböztetésben részesülnek Hollywoodban. Ez a hír a színészek és filmesek világában, így a gálán jelenlévő közönség soraiban is komoly visszhangot váltott ki a közelmúltban. Arquette enélkül a hír nélkül, vélhetően, csekélyebb visszhangot kapott volna egy egyenjogúsági megnyilvánulásért, így viszont Arquette beszéde komoly média figyelemben részesült , a közönség (akár riválisként éppen legyőzött) hölgytagjainak spontán reakciójáról nem is beszélve.

A hitelességet és az aktualitáson nyugvó témaválasztást pedig jól aknázta ki a Díjazott retorikai fokozása. A kezdeti siettség és az izgalom jelei előkészítésnek hatottak, amikor rátért az utolsó, egyenjogúsági üzenetére. Ekkor élővé vált az addig esetleg gesztikuláció, a szemkontaktus kitartottabb lett, mi több, a beszéd végére, a papírt elhagyva, állandósult is, amivel a spontenaitás és a céltudatosság képzetét sugározta hallgatósága felé. A korábbi gyors beszédtempó meggyőző hangsúlyozássá vált és nyomatékosító beszédszünetekkel tette egyértelművé (1:01-től), ezekért a mondatokért kezdett el beszélni. Értelmet nyert a díjazott szerep nyújtotta beszélői helyzet, a fekete-fehér öltözék igazságra törekvése és a megváltoz(tat)ott hangszín (különösen 1:05-től) is, minden egységesen a kulcsüzenet szolgálatába állt. A tetőpontot nem véletlenül a “for all” szavaknál (1:10) érzékelő hallgatóság tapsa és ovációja miatt megemelt hangerő pedig méltó módon párosult a verbális üzenet utolsó, lényegi momentumaival.

Patricia Arquette elégedett mosollyal távozott a színpadról (1:28-tól). Receptjének titka a hitelesség, a témaválasztás aktualitása és a fokozás mellett, alighanem a gyakorlásban is rejlik. Elismerés érte!

Áder János újévi beszéde – 2015

2015. január 1-jén megtartotta a Köztársasági Elnök szokásos, újévi beszédét. Áder János harmadik alkalommal szólt Magyarországhoz ebben a formában. A beszéd kulcsüzenetei a következők voltak: szeretet, összefogás, a rendszerváltás 25. évfordulója, odafordulás egymáshoz. Most is a visszafogottság jellemezte mind a szövegépítést, mind a megjelenést.

Vokális jellemzők

Áder János és kommunikációs csapata láthatóan dolgozott az elnök artikulációján, amely hagyományosan sok kritikát kapott korábban. Nyíltabban ejtett magánhangzói, ajakkerekítéses hangjai tisztábban formáltak, igaz, pl. 3:10-nél és a későbbiekben is, visszatér néha az artikuláció jobboldali tájolása, illetve baloldali zártsága. Leglátványosabban az ajakréses hangzókon dolgoztak, ez például 1:04-nél a “negyedszázados” szó elején jól megfigyelhető. A beszéd előadásának ritmusa megnyugtató, hullámzó ritmusú, ami biztonságérzetet sugall. Ezt erősítik meg a mondathatárok közötti szünetek is. Az elnök hanghordozására a monotonitás még mindig jellemző, de az idézeteknél sokat javult a kiemelő képessége, ennek leginkább a hosszabb, 1922-ből származó Krúdy-idézetnél lehetünk a tanúi.

Nonverbalitás

Az elnök mellett jelelő Weisz Fanni továbbra is uralja a beszédek nonverbális csatornáját. Kettejük térkihasználása idén jól sikerült az elnök szempontjából: Áder János nem szorult a képernyő szélére, mint a 2013-as beszéd felvételén, de Weisz Fanni a 2014-es beszéd során jobb helyen állt, éppen a függöny és a zászlók között. Remélhetőleg 2016-ban ötvözik majd a két térkihasználás erényeit.

Áder és Weisz megjelenése 2014 újévéhez képest előnytelenebb volt az idei évben. Az Elnök akkori nyakkendő választása jól harmonizált a Tolmács hajszínéhez, utóbbinak pedig a ruhaválasztása passzolt jobban Áder haj- és bajuszszínéhez. Az Elnök tavaly kipihentebb benyomást keltett a felvételen. Mimikájából továbbra is a szemöldökök asszimetrikus mozgatása és a szigorú homlokráncolás a legkifejezőbb, illetve a ritkán megadott mosoly, amely 4:38-nál tűnik fel először. Ebből továbbra is többre lenne szükség ahhoz, hogy szuggesztívebbé váljon az előadásmód, ahogy a kezek visszafogott, de láthatóbb gesztikulációja is előnyére válna az előadásnak. A szemkontaktus megfelelő, az idézetet leszámítva kiegyensúlyozottan tartja a tekintetét a súgó felület helyett a kamerán.

Az izgalom jelei 0:04 után a bal szem tikkelése és a bal szemöldök ismételt felhúzása mellett a beszéd végén jelentkező enyhe szájszárazság és a rosszkor tartott beszédszünet (4:34) voltak. A Krúdy idézet olvasásakor szerencsésebb lett volna a mimikát kitartóan egységbe hozni “a homlok mély redőit elsimogatni” rész (4:15) üzenetével. Mindez elenyésző ahhoz az elsősorban artikulációs fejlődéshez, amely alapos készületet és gyakorlást mutat.

Verbalitás

A műfaji kereteket (ünnepi köszöntő, pohárköszöntő, emlékező és buzdító beszéd) jól tartja a beszéd szövege. Megfogalmaz állításokat, de kevesebb, cserébe jobban részletezett kulcsüzenet hatásosabb lett volna. Így a 25. évfordulót és a “jobb és bal helyett előre menni” gondolatot erősíthette volna, ha a kettőt egymáshoz kapcsolva, egyetlen üzenetként adja át. A kezdet érdekesebb felütést kívánt volna, azonban az idézetek jó helyen voltak elhelyezve és jó, hogy megmaradt a hagyományos záró formula a koccintáskor és a köszöntésnél.

Beszédekben Újszerű, Ékesszólásban Kifogyhatatlan 2015-öt kíván mindenkinek a Szónok Születik Retorikaiskola!