Vallomás egy vloggertől

Szirmai Gergely videóblogger magánéleti vallomásának retorikáját a 2020 őszén indult Kiváló Szónokképzésünk résztvevője, Csortán-Szilágyi György elemezte. Szerkesztette Dr. Hoványi Márton és Pej András.

Szirmai Gergely filmkritikus, a népszerű Hollywood hírügynökség videóbloggere, 2018-ban egy szokatlan epizóddal lépett a rajongói elé. Arra akart választ adni, hogy ígéretei ellenére miért nem publikált rendszeresen filmkritikákat a YouTube videómegosztón 2017-ben. A videó, ami jelenleg 213 ezer fős megtekintésnél jár, nem egy szokványos Hollywood hírügynökség rész tehát, hanem egy különálló epizód, ahol Szirmai vágatlanul és őszintén beszél az átélt lelki válságáról. Ebből adódóan a retorikai elemzés mellett röviden kitérünk a videó kulcsüzeneteire is.

A teher

Nem szokványos dolog Magyarországon, hogy közkedvelt és elismert emberek a nyilvánosság előtt kitárulkoznak és nyíltan beszélnek a lelki problémáikról, mentális betegségeikről. Nem véletlen, hiszen a láthatatlan közönség könnyen ítélkezik az otthoni kanapé kényelméből, ha valami olyasmit lát, ami furcsa vagy amihez nincs hozzászokva. Egy online médium számára nem nehéz egy-egy negatív kommentlavinától népszerűtlenné válni, feliratkozókat, és ezáltal közvetetten pénz veszíteni. Szirmai tabudöntögető videója azonban vállalja ezt a kockázatot. Könyörtelen őszinteséggel vall saját nehézségeiről, mélypontjairól és egyben felhívja a figyelmet egy mindenkit érintő kihívásra, a mentális egészség megőrzésére.

Szerkezetileg a beszéd három, jól elhatárolható és követhető részből áll. Az első rész egy általános bevezetés, ahol a rétor a nézőt kontextusba helyezi és röviden elmondja, hogy miről fog szólni az epizód. Hamar érezhetővé válik, hogy itt valami komoly dologról lesz szó: „ennek mindig súlya, ennek mindig értéke van” (1:12). A videó elején világosan kifejti, hogy kinek is szánja annak tartalmát. Az üzenet elsősorban rajongói számára készült, de mellettük azoknak is kínál alternatívát, akik rá annyira nem, ám a konklúzióra kíváncsiak.

A második rész a vlogger lelki válságának magyarázatáról és történetéről szól a betegség tüneteinek körülírásától (2:04) a legutóbbi krízisig, kronológiai sorrendben, változatos példákon át szemléltetve (4:50: „gimnázium vége”, 5:17: „Színművészeti”, 5:38: „AFK légió”). Folyamatosan kitér a videómegosztón közzétett epizódjaira visszautalásképp a rajongóinak, akik nem értették, hogy korábban miért tűnt el (6:19: „lesz egy új rész”, 7:14: „klónok”).

A harmadik részben az egyéni élményekből általánosít a rétor és levonja a három következtetést, amit a néző magával vihet. A kulcsüzenetek verbális szempontból egyszerűek és logikusak. Ezeket fontossági sorrendben közli, amire fokozatosan emlékeztet.

  • 1. üzenet: Ha a videóból valamiben magunkra ismertünk, akkor már tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül és küzdünk még egy páran mentális betegségekkel. Nem kell félni és rejtegetni a problémákat, mert ez egy természetes élethelyzet, ami bárkivel előfordulhat – még a videó készítőjével is. Ez a megállapítás összességében megnyugtathatja és bátoríthatja a nézőket, hiszen empatizál is velük. Itt még visszautal a saját esetére, de a következő két üzenetben már csak általános érveket említ, amelyek szervesen kapcsolódnak ehhez az első üzenethez.
  • 2. üzenet: Ami még fontosabb mondanivaló, hogy kérjünk bátran segítséget! Itt nem csak a nőknek, de a férfiaknak is kiszól Szirmai, hogy bizony nincs a mentális betegségen mit szégyellni. “Ha elromlik a bojler, akkor ne állj a hideg víz alatt, hanem hívj szerelőt” (11:05). Az üzenet mondanivalója és hatásossága között azonban némi feszültség jelentkezhet a megtekintő számára. Amellett, hogy tényleg csak és kizárólag a problémagazdán múlik, hogy mit tud kezdeni a betegségével, Szirmai vokalitása és verbalitása azt az érzést kelti, hogy ez egy egyszerű és gyors folyamat, ahol csak „ki kell hívni a szerelőt”. Az alkalmazott humor és a vigasztaló megerősítés (10:55: „a betegség az betegség … de mindig túljut rajta”) könnyen elbátortalaníthatja a problémával küszködő nézőt a segítségkéréstől. Vitathatatlan, hogy az előadó egy nehéz folyamaton van túl, de az említett retorikai szempontok mégis fölényt és büszkeséget adnak, ami ijesztően hathat arra, aki épp a gödör alján van.
  • 3. üzenet: A legfontosabb üzenet, hogy ha a környezetünkben van olyan ember, akit ez a betegség érinthet, akkor kerüljük az olyan közléseket, amik nem segítik a problémagazda megoldási törekvéseit, ezeket nevezi a kommunikációs szaknyelv közléssorompónak. Így a szidás, a faggatózás és az ítélkezés helyett alkalmazzuk a türelmes támogatás, az odaadó figyelem és elfogadás erejét. Ezek adják ugyanis a hiteles empátia alapjait, ami a problémagazdának azt sugallhatják, hogy valaki ténylegesen megértette őt és a helyzetét. Szirmai ezen gondolatai mentálhigiénés szempontból is megállják a helyüket, így érdemes ezeket megjegyezni.

A videóblogger több éves tapasztalattal és óriási rajongótáborral rendelkezik, így a választott megnyilatkoztatási formában igencsak járatos, mégis tetten érhetőek rajta a diszkomfort és a bizonytalanság jelei. Ezeket legjobban az előadás nonverbalitását tanulmányozva érthetjük meg.

Szirmai Gergely (forrás: wikipedia.hu)

A test mindent elárul

Az első nonverbális jel, ami feltűnhet a nézőnek, az a szemkontaktus alkalmazása. A videó elején meglepően kevés szemkontaktust kapunk, a rétor jobbra, balra néz, forgatja a fejét miközben beszél. Itt még nyugtalan, nincs bemelegedve. A kulcsüzeneteknél viszont a kamerába néz (1:54: „én is egy vagyok ezek közül”, 2:07: „militáns öngyűlölet”), amiknek köszönhetően azok nagyobb hangsúlyt kapnak és felfigyelhet rá a néző. Ahogy haladunk előre a videóban, úgy kapunk egyre több szemkontaktust, ami két dolognak köszönhető. Egyrészt annak, hogy a felvétel során saját, egyéni problémáiról áttér egy általános problémakörre – így már kevesebbet kell gondolkozzon azon, hogy pontosan mit is akar saját magáról elmondani. Másrészt annak, hogy az ő tényleges célja ezzel a videóval nem más, mint hogy másoknak segítséget nyújtson. Jól tudja ugyanis, hogy még rengeteg ember küszködik ehhez hasonló problémákkal. Ezért ahogy a második részben fokozatosan leveszi magáról a lelki terheit a nézők előtt, úgy könnyebbül meg, válik felszabadulttá, magabiztossá a rész végére. Vélhetően ennek köszönhetően jobban tud már a nézőkre és a nekik nyújtandó segítségre koncentrálni onnantól, hogy belekezd a három kulcsüzenetbe (8:26:  “mindenesetre!”)

Bizonyos pontokon ellenben kifejezetten megkérdőjelezhetővé válik a kimondott szó hitelessége azáltal, hogy nem néz a kamerába (8:43: „le-leküzdjem ezt az egész dolgot”, 10:18: „nem kell félned”, 11:18: „ebben bármi stigma van”). Ez annak köszönhető, hogy az idézett tételmondatoknál megbontotta a már kialakított szemkontaktust és jellemzően leszegezte vagy elfordította a fejét. Lehet, hogy pusztán azért tette, mert ezeknél a mondatoknál nem volt teljesen magabiztos az állításában.

A szemkontaktus elmaradásával párhuzamosan megjelenik a halántékvakarás, valamint többször odanyúl a szájához és az orrához is, amik felkavartságról adnak tudomást egy-egy témával kapcsolatban (pl.: 2:18: „méltó a szeretetre”, 5:15: „másodjára mikor előjött”) Megjelenik az arcára kiülő bőrpír, amikor a legváratlanabb és legnehezebb információt osztja meg magáról (2:07: „militáns öngyűlölet”). Ami a kéz-, törzs- és fejmozdulatait illeti, a felfokozott izgalmi állapotának köszönhetően az elvárnál hevesebbek. Összehasonlítva viszont más videóival (pl.: Szexi AUTISTÁK!, VÁMPÍROK BOSSZÚJA, A LEGBUTÁBB Film, amit valaha láttam), a mozdulatainak mennyisége és mértéke összességében jóval kevesebb. Ez betudható a téma érzékenysége miatti lefojtottságnak és feszélyezettségnek is, ami megmerevítheti a vállakat és általában is az izmait. A videó során előfordul, hogy egyes kézmozdulatai megtámogatják a verbális kifejezésmódot (2:31: „bebábozódott az agyam mögé”). Kéztördelés és az ujjak szorítása többször is megfigyelhető a videó alatt (1:36, 3:58). Ez az inkongruencia további jele lehet annak, hogy nehezére esik a megnyilvánulás.

Érdemes még szót ejteni Szirmai mimikájáról is, ami alapvetően a nonverbális kommunikációjának az erősségei közé tartozik.  Arckifejezéseivel remekül tudja illusztrálni az adott helyzetet, amit nyomatékosításkor és komolyabb témák hangsúlyozása során a szemöldökeinek összehúzásával (10:58 „úgyhogy amit tudok mondani”) vagy felhúzásával (0:56: „abszolút nem vagyok egy érzelmileg zárkózott ember”) ér el. Ambivalencia észlelhető ugyanakkor a szájának mozgatása és a kimondott szavak között. Több esetben is amikor egy negatív dolgot mond magáról, azt nagyra nyitott szájjal, összezárt fogakkal majdhogynem vicsorogva teszi meg (4:34: „nem a természetes környezetem a végtelen boldogság”, 8:20: „ezt elszúrtam”). Ezzel az erőltetett mosolynak tűnő arckifejezéssel inkább csak olyan hatást kelt, mintha bagatellizálni és tompítani szeretné a tényeket és a saját problémáját. Ezek az elemek természetesen csatlakoznak az előadó humorához, kiegészítik azt és képesek a feszültség további oldására. Nézői szempontból ez mégis aggódást és zavart kelthet, hiszen a kimondott szó és az arc mimikája nincs egymással összhangban.

Azok, akik rendszeres követői a Hollywood hírügynökségnek, a háttérben lévő könyvespolc játékosságát (ami Szirmai egyik védjegye is egyben) már megszokhatták. De azok, akik nem ismerik őt, könnyen elkalandozhatnak a rikító plüssfigurák és színpompás könyvgerincek tengerében. A háttér így jelentősen tompíthatja a jelen téma súlyát, mivel komolytalanságot sugároz. Ezt csak felerősíti a rétor egyszerű, de amúgy tőle megszokott ruházata, gondozatlan arcszőrzete, és az, hogy csak természetes fénnyel van megvilágítva az előadó. A rajongóinak persze ez a látvány a megszokott, ettől Szirmai a Szirmai, de a téma egyedisége és fontossága megérdemelte volna a háttér és a ruházat módosítását, illetve a beszédhelyzethez illő komponálást.

A háttér – Képkivágás a videóból.

A videó hossza egy ilyen mélységű témához passzol, így elérheti a vlogger, hogy ne legyen túl felületes, de túl terjengős és unalmas se. Megemlítendő még, hogy a videó vágatlanul került nyilvánosságra, amit ki is emel az előadó az elején. Ez a technika emeli a rétor hitelességét, komolyságát, illetve a nézők felé is ad egy visszacsatolást, hogy valóban jobban van és képes mindent egyszerre elmesélni.

Szirmai Gergő a videó végén egy humoros és kedves „öleléssel” köszön el az emberektől, ami egy hatásos és kreatív videós megoldás. Ha valami megmaradhat a nézőben akkor az ez, és az a gondolat, hogy egy nagy ölelés mindig tud segíteni azokon, akiknek a környezetünkben erre szüksége van.

HangSÚLY

Szirmai vokalitása számos olyan elemet tartalmaz, ami igazán eredetivé, youtuberek között kiemelkedővé teszi őt. Szépen bánik a hangsúlyokkal és ezáltal szépen tud nyomatékosítani és felhívni a figyelmet egy adott dologra (8:26: „Mindenesetre”). Hangereje megfelelő, erőt és magabiztosságot sugall, hangmagasságát nagyon széles skálán mozgatja, ami segíti az figyelem és az érdeklődés fenntartását, egyúttal érdekesebbé teszi a történeteit. Dallamossága játékos és már önmagában is humoros, szórakoztató tud lenni.

Ami azonban egy átlagos Hollywood hírügynökség videóban vokális szempontból szórakoztató és izgalmas, az ebben az esetben zavaró és ambivalens érzéseket kelthet a nézőben. Jó példa erre a 3:48-tól kezdődő rész: „elég komoly fizikai veszélyt jelentek magamra… ebbe nem tartozik bele az, amire gondoltok, de majdnem minden más”. Itt megfigyelhető, hogy a mondat első részének szavait más és más regiszterben mondja ki, majd felviszi a hangsúlyt és a „majdnem minden más”-nál leviszi azt. Ezzel azt az érzést kelti, mintha egy humoros és teljesen hétköznapi érdekességről lenne szó. A nézőnek viszont egyből az öngyilkosság gondolata juthat az eszébe, ami pedig rendkívül ijesztő és félelmetes. A kimondott üzenet és annak a hangképzése tehát ellentétes irányba mutatnak.

A beszédtempó végig gyors, pörgős és ebben is tetten érhető a vlogger izgatottsága. Még hallgatóságként is nehéz lélegzetet venni mellette, eltöprengeni az elmondottakon. Kevés szünetet iktat be és azok is nagyon rövidek. Így úgy tűnhet, hogy gyorsan túl akar végre lenni a mondandóján, és emiatt egy levegővel elmondott maratonnak tűnik az egész. Kiejtés hibák többször is fellépnek a beszéde során (2:37: „periodikusan”, 7:16: „antikapitalizmusom”). Artikulációja alapvetően nyitott, de többször előfordul, hogy a hadarás miatt zártabban artikulál. Ilyenkor eltompul az adott szó és nehezebben lesz érthető (12:17: „környezetedben”). A beszédtempó és a mellette megjelenő logikai rendezettség egyébként arra is utalhat, hogy begyakorolt, előre átgondolt egyes részeket a beszédéből.

A zavartság és a feszélyezettség a rétor vokalitásában is többféle módon előjön. Többször is csak második nekifutásra tud kimondani egyes szavakat (1:48: „lep-leplet”, 8:42: „le-leküzdjem”) és gyakran észlelhető a szájszárazság is (pl. 2:58, 4:00). A sokszor előforduló „ő-zés” vagy „á-zás” annak az időbeli késedelemnek köszönhető, amikor folyamatosan keresi a megfelelő szavakat, de egyúttal gyorsan le is szeretné darálni a beszédet. Ez a jelenség erőltetettnek, mesterkéltnek tűnhet, mivel Szirmai mellesleg szép hangosan beszél. Zavartságának talán legmarkánsabb vokális jele a hang elcsuklása (1:51 „testkép hibák”) a videó elején.

Verdict

Verbalitás szempontjából Szirmai egy jól strukturált, logikailag követhető és kifejezetten erős beszédet tartott, ami amellett, hogy egy bensőséges önvallomás, egy társadalmilag fontos téma szóbahozása is, aminek helye van egy ilyen videómegosztón. Vokalitásának és nonverbalitásának egyes elemei (hangképzési problémák, idegesség jelei) még jobban ráerősítenek erre a megállapításra. Ezzel ellentétben további vokális és nonverbális jelek nem tudatos alkalmazásával (dallamosság, vigyor, önmaga kifigurázása) tompítja a téma komorságát és feszültséget old. Így végső soron azt az érzést kelti, mintha ez egy vicces múltbeli esemény lenne, holott a válság periodicitásából sejteni lehet, hogy küzdelme még közel sem zárult le véglegesen.

Bagatellizáló grimasz – Képkivágás a videóból (8:20).

A videó másképpen hat a csatorna rajongóira, az arra tévedő külsős megtekintőkre és egy mentális nehézségekkel küzdőre. Éppen a tompításnak köszönhetően lesz a rajongói számára a videó fogyasztható, érdekes és igazán „Szirmais”. Kimerítő választ kapnak arra vonatkozólag, hogy sokáig miért nem jöttek ki részek, amellett, hogy az előadó beengedte őket a magánéletébe is. Egy követőre  a történet ebben a kontextusban példaértékűnek hathat, jó esetben tovább erősítette rajongótáborát. Az átlagember számára, aki nem ismeri a Hollywood Hírügynökséget, bizonytalanságot és ambivalenciát nyújt a videó, ami az őszinteség, a menő youtuber stílus és az önirónia összeütközéséből fakad. Egy mentális problémával küzdő személynek a felvétel pedig megerősítést és támogatást ad a hétköznapokhoz.

Összességében egy komoly rétori teljesítményben részesülhet a megtekintő, ugyanis nagy kihívás egy ilyen témáról asszertíven megnyilvánulni egy „láthatatlan közönség” előtt. Kevesen próbálkoznak meg vele, úgyhogy Szirmai bátorsága mindenképpen elismerést érdemel. Nem csak tükörbe nézett önmagával és megmutatta a gyengébb oldalát a követőinek, hanem hitelesen mutat példát másoknak is, akik hasonló cipőben járnak. Köszönjük Gergő, hogy ezt megosztottad velünk!

Tanulmány és beszédelemzés, avagy mi folyik itt Gyöngyösön?

Tanulmány és beszédelemzés jelent meg Retorikaiskolánk műhelyéből 2021-ben

2021-ben a Kárpát-medencei Kossuth-szónokversenyekhez kapcsolódó tanulmánykötetek sorozatának legújabb darabját publikálta az MNYKT és az ELTE. A tanulmánykötet szerzői között van Retorikaiskolánk egyik vezető trénere, Dr. Nagy Fruzsina, aki beszédelemzést írt korábbi ösztöndíjasunk, Reéb Zsófia beszédéről “Bizony a bátor is fél!” címmel. A tanulmánykötetben megjelent Stupek Szabina szakdolgozatának egy rövidített változata is, amelynek Dr. Hoványi Márton volt a témavezetője az ELTE-n. A szakdolgozatból készült tanulmány a híres-hírhedt, Mi folyik itt Gyöngyösön? című videó retorikai elemzését végezte el nonverbális, vokális és verbális szempontok alapján. Az agresszió és a pozíciószerzés retorikai elemzése címmel. A videó felvétele, amelyről a kötetben szereplő tanulmány is szól, többek között, itt is megtekinthető:

A tanulmány szekció mellett két évfolyam kötelező beszédeinek a szerkesztett változatát és az azokhoz kapcsolódó beszédelemzéseket tartalmazza a kötet, amely összesen majdnem négyszáz oldalas terjedelemre rúg. A kötet elektronikusan is megvásárolható ide kattintva. Gratulálunk a szerzőknek és mindenkinek jó szívvel ajánljuk ezt a gazdag tanulmánykötetet, nemcsak a Retorikaiskolához kötődő tanulmányok, hanem más szerzők munkái miatt is!

Áder János újévi beszéde – 2021

Áder János újévi beszéde, retorikai szempontból jól sikerült. Az eddigi években megtartott beszédeihez viszonyítva egyértelműen ez a legmaradandóbb és ezért a figyelemre is leginkább méltó. A 2015 óta megtartott újévi beszédeiről írt elemzéseink itt találhatóak meg. A köztársasági elnök 2021. január elsején elmondott beszédének most következő elemzése pedig ezen a felvételen alapul.

Áder János és Weisz Fanni Fotó: MTI/IIlyés Tibor

Alkalomhoz illő

Amiért elsősorban azt állítjuk, hogy ez Áder János legjobban sikerült újévi köszöntője, az az, hogy minden szempontból alkalomhoz illőnek találjuk. A világjárvány közepén tartva, egy egészségügyileg és gazdaságilag is megviselt világ kislétszámú országának első közjogi méltóságaként, Áder eltalálta a hangot, amin szólni érdemes. A korábbi évekhez képest elmaradt a műfajhoz dukáló “Boldog új évet kívánok” frazéma, ahogy a poharak is hiányoztak a képből és emiatt a koccintás sem zárhatta a tévés közvetítést. Ezeknek az ünnepi gesztusoknak a tudatos félretétele finom, de határozott retorikai üzenettel bírt: amíg emberek ezrei az életükért/mások életéért küzdenek, nincs helye a pezsgőzésnek. Az együttérzés figyelmessége így szinkronba tudott kerülni azzal az áderi gesztussal, amit az esélyegyenlőség érdekében még akkor tett meg elnökként, amikor évekkel ez előtt úgy döntött, hogy újévi köszöntőit jeltolmáccsal együtt mondja el.

Áder János a koncentráció miatt alapvetően gondterhelt mimikával bír, ami számos paródia és jogos kritika alapjává válhatott az elmúlt évek újévi beszédei kapcsán. Ez a mimika azonban illő a 2021-es beszédhelyzethez. Most először választottak olyan kamerabeállást, ahol Áder János kézgesztusai is jól érzékelhetőek voltak, ami élénkítette, de nem nyomta el a verbális kommunikációt. Különösen jól illett az első megszólításhoz a rámutatás visszafogott gesztusa a jobb kézzel (4:09). A jeltolmácsolás és az elnöki gesztusok nem zavaróak, hanem egymás értelmező-kiegészítői voltak.

Jó döntés volt az elnök esetében a mélykék öltöny és a nyakkendő színének sötétebb szürke árnyalata is, mert a kettő ezüstös hatása kölcsönösen a visszafogott ünneplésre hangolta a vizuális kommunikációt. A nyakkendő fél-windsor csomója most sem lett pontos, de elfogadhatóan állt a végleges felvételen és az ingnyak mérete is megfelelő volt. Weisz Fanni öltözéke is a legegyszerűbb kontraszttal állította szembe a hajszín tavalyinál világosabb árnyalatát egy fekete ruhával. A 2018-as göndörített frizurához képest idén is megőrizte a tavalyi, egyszerűen vállakra hulló hajviseletet, körömlakként pedig a nudehatás is a visszafogottságot tükrözte.

A beszéd felépítése és verbális ereje

Áder János 2021-es beszéde jól strukturált volt. A 6 percnél valamivel hosszabb beszéd 3:44-nél fordult át a múlt áttekintéséből a hálaadó jövőkép felrajzolásába. Két érzés felkeltése dominált a beszéd során: az együttérzés és a vigasztalás. Az elsőt a beszéd során végig ki lehetett érezni, ami előkészítette a felszólító módban átadott, második érzelem kiváltását. Szerencsés választás volt a népmesei kezdés, ahogy a bibliai versek is sokakban rezonálhatnak klasszikus vigaszforrásként. Az idézéstechnika verbális kidolgozása jól sikerült és megfelelően voltak felvezetői az őket követő gondolati egységeknek is.

A választékossággal a korábbi évek köszöntőiben sem volt probléma, de idén sikerült teljesen kiküszöbölni azokat a felülstilizált és ezért helyenként modorosnak ható jelzős szerkezeteket is, amelyek egy-egy korábbi beszédben még előfordultak. Ötletesen és a beszéd céljának megfelelően élt Áder János az aposztrophé alakzatával is. Jóllehet minden magyarhoz intézte beszédét, mégis úgy beszélt az egészségügyi dolgozókról, tanárokról, földművesekről, rendőrökről és másokról, mint akiknek hálásak lehetünk. Ezzel megszólította és szimultán módon laudációjának tárgyává is avatta ezeket a társadalmi csoportokat.

Retorikailag ennél csak egyetlen magasabban kivitelezett megoldása volt a beszédnek: a halálról mondott szavak. Nem kerülte ki Áder János a halál témáját, de nem is hagyta, hogy a beszéd vigasztaló ereje megrekedjen, amikor így fogalmazott: “És volt, akit a szeretetünk sem tudott itt tartani közöttünk.” (2:16) Ebben a mondatban tapintat, együttérzés és vigasztalás egyszerre, koncentráltan jegecesedett ki. Nemcsak a megfogalmazás mód, de a beszédtempó, a hanglejtés és a mimika is harmonizált itt. Ha van retorikai csúcspontja a 2021-es beszédnek, akkor minden visszafogottságával együtt, ez annak tekinthető.

Ami még hátravan

A verbális kidolgozottságot egyetlen fordulóponton, sajnos, nem sikerült pontosan visszaadni. Éppen a hálára buzdító kulcsmondatnál, amiért kár. Ha Áder János a “hálásak leszünk” (3:57) kifejezés előtt még egy másodpercnyi beszédszünetet tartott volna, vagy a hanglejtésében a magasabbtól tudott volna a mélyebb tartomány felé ívelni, akkor elkerülhette volna a hirtelenség érzetét. Így azonban a terhes múlt áttekintése után váratlanul gyorsan és emiatt némileg kéretlenül is érkezett a hálára való buzdítás. Nüansznyi a különbség, amivel vokálisan ezt létre lehetett volna hozni, de az hiányzott. Ezért érdemes lett volna akár anaforikusan (a “hálásak lehetünk” mondatkezdő ismétlésével) egy előkészítő halmozással közelíteni a jelenlegi kulcsmondathoz, az ugyanis egyszerűbben kivitelezhető a vokális kommunikáció szintjén.

Az artikuláció a tavalyinál sokkal jobban sikerült, de még mindig igaz, hogy az ajakréses hangok formálása nem automatizált, illetve mesterkélt hatású. Az ajakkerekítéses hangzók ejtése pedig még mindig renyhe (kivétel például a kulcsüzenet már említett kimondásának a pillanata 3:57.) Ezzel együtt is, az érthetőség követelményének a hangok már 98%-ban megfelelnek, ami elvárható egy professzionális retorikai helyzetben. A helyesen kitűzött érzelmi hatáskeltést gyengítette a beszéd végén a gondterhelt mimika átmenet nélküli felpuhulása. (5:53)

*

Bár a történelmi helyzet nagy mértékben segítette Áder Jánost, hogy saját retorikai adottságaiból a legjobbat hozza ki, tagadhatatlan az a retorikai teljesítmény, ami az illőség antik stíluserényének 2021-ben megfelelt. Miközben a köztársasági elnöknek, Weisz Fanninak és kommunikációs stábjuknak retorikai szempontból gratulálunk, együttérző üzenetükhöz is csatlakozni szeretnénk. A Szónok Születik Retorikaiskola együttérez mindenkivel, akinek ezekben a hetekben is szenvedéstől terhes az élete. Erőt és kitartást kívánunk mindannyiuknak! Hálásak vagyunk mindazokért, akik ezeket a szenvedéseket bármilyen eszközzel enyhítik.

Éppen ezek miatt is kívánunk minden olvasónknak egy igazán boldog 2021-et!

A tisztifőorvos tünetei – Müller Cecília retorikája

Az előadó

Müller Cecília országos tisztifőorvosként rendszeres szereplője a koronavírus elleni védekezést segítő operatív törzs sajtótájékoztatóinak. Az egyik oldalról mémek tucatjainak szolgáltatott alapanyagot, a másik oldalról pedig sokan a védelmére keltek. Azzal érveltek, hogy Müller Cecília nem színész vagy szóvivő, hanem orvos, így mindenki legyen elnéző vele a beszédei értékelésekor. Több alkalommal is az ország nagymamájának titulálták és nem vitás, hogy megjelenik benne valami az Angela Merkel-féle „Mutti” jelenségből. A csendes határozottság mellett időnként felbukkanó tökéletlenség által Müller Cecíliával szemben is elnézőbbek lehetnénk.

Ugyanakkor napról-napra magyarok millióit tájékoztatja a járványügyi helyzet legfontosabb aktualitásairól, így megszólalásainak a tétje kiemelten nagy. Nem ismert, hogy miért éppen ő az, aki ezt a feladatot elvégzi, de aki kiáll a kamerák elé, és a nyilvánosság előtt beszédet mond, az végzettségtől függetlenül lehet alanya retorikai elemzésnek. Ehhez az alábbi, 2020. április 4-én, az első magyarországi megbetegedések után egy hónappal elhangzott beszédét választottuk. Ez kellőképpen távol van az aktuális eseményektől ahhoz, hogy mérlegre tegyük, ugyanakkor az egyik leghosszabb megnyilvánulása Müller Cecíliának, így jól megfigyelhetők a beszédének jellegzetességei. Ezek zöme egyébként visszatérő, később is észlelhető. Megvizsgáltuk azt, hogy az országos tisztifőorvos megszólalásai hogyan járultak hozzá a róla kialakított képhez. Milyen tehát Müller Cecília retorikája?

Az egyszerűség ne maradjon otthon!

Hazánk jelenlegi egyik, ha nem a legnagyobb kommunikációs kihívását kell teljesítenie Müller Cecíliának. A feladat mesterszintű, hiszen pártálláson, felekezeti hovatartozáson, gazdasági és szociális helyzeten és minden egyéb jellemzőn felülemelkedve kell szólnia a lakossághoz. A megvalósítás vegyes képet mutat, vannak jól és kevésbé jól sikerült elemei. Életvezetési tanácsai néha valóban esetlenek, de az biztos, hogy általuk szinte belép az életünkbe, közel érezheti magához a hallgatóság a szónokot. Az ilyesfajta gondoskodó szülői megnyilatkozásokról feltételezhető, hogy a segítő szándék vezérli a megfogalmazóját. Ennek hatása ugyanazt erősíti, amit a kamerák elé álló rétor megjelenése is üzen. Erre részletesebben nem térünk ki, hiszen ezt többen is megtették már, mélységében elemezve a tisztifőorvos asszony öltözködését.

Az viszont fontos, hogy a visszafogott és elegáns ruházat, az apró, nem hivalkodó fülbevaló, a lila keretes szemüveg és a rövidre vágott, barnára festett haj alapján könnyű felidézni egy képzeletbeli anyukát vagy nagymamát. Ehhez az is hozzáteszi a maga részét, hogy szinte az összes sajtótájékoztatón a megszólalók között Müller Cecília az egyetlen nő és az egyetlen orvos, így ő képes a legkönnyebben megtestesíteni az anyai, nagyanyai gondoskodást. Ezzel a benyomással erőteljesen szembemegy azonban, hogy túlbonyolítja a mondatokat, amelyek sokszor alig követhetőek. Az elemzés alapjául szolgáló videó 222 másodperce alatt mindössze 13 mondat hangzik el, emiatt bonyolult, sokszoros mellé- és/vagy alárendelésen alapuló mondatszerkezeteket hoz létre. Még szembetűnőbb, ha csak az első egy percet vizsgáljuk: ez három mondatból áll, nagyobb szünetek nélkül. A bonyolítás esetenként helytelen szórendet (pl. „ha emlékeznek vissza rá”) is eredményez. Ez még nehezebbé teszi a hallgatóság számára az értelmezést.

Ki kicsoda?

Feltűnő továbbá, hogy a mondatok alanya sokszor bizonytalan. Például 0:58-nál a „mindnyájan úgy véljük” mondatrészből, illetve a kontextusból sem derül ki, hogy kire gondol az előadó a „mindnyájan” alatt. Vagy 3:00-nál: „Újabb áldozathozatalt követel mindnyájunktól”. Nem világos, hogy ki vagy mi követel áldozathozatalt. Lehet ez a vírus is, de jogi szempontból a korlátozó intézkedések bevezetését eldöntő szerv miatt kényszerült változtatni a lakosság az addigi életvitelén.

A tavaszi szép idő beköszönésekor távolságtartásra és a csoportosulás elkerülésére kérni az embereket egyébként sem egy hálás feladat. Ezt valószínűleg Müller Cecília is érzékeli, erre utal a 2:55-nél hallható több másodperces sóhajtás a gondolatmenete elején, illetve a logikátlan érvelés a befejezésnél: „különösen is nagyon figyeljünk most, mert ezt egyre nehezebb lesz mindnyájunk számára betartani”. Világos, hogy nem azért kell jobban odafigyelni a szabályok betartására, mert ez egyre nehezebb lesz. Érveléstechnikai szempontból az sem mindegy, hogy a megnevezett intézkedések forrásaként mit jelöl meg a szónok, hiszen ez az alany könnyen válhat bűnbakká a hallgatóság szemében.

Ebben a beszédben Müller Cecília a rossz hírek hozója, de meglepő lehet, hogy 3:10-nél és 3:33-nál is elhangzik a „Kérem szépen” kifejezés, amit hazai közszereplőktől igen ritkán hallunk a lakosságra nézve kedvezőtlen döntések publikálásakor. Mintha ő egy személyben, minden kedvességével kérlelné a hallgatóságot az intézkedések betartására. A váratlanság, a szokatlanság és az előadó személye miatt van meggyőzőerő a közlésben.

Vokális és nonverbális tüntek

Habár az artikuláció jobb oldali aszimmetriát mutat, a beszéd érthető. A csíptetős mikrofon a hangot jól közvetíti, de ezzel együtt a hangos levegővételt is felerősíti (pl. 1:53, 2:05, 2:10). Ez az egyik ok, amiért a helyes légzéstechnika elsajátítása kiemelten fontos feladata egy ehhez hasonló, mesterszintű retorikai kihívás résztvevőjének. Hallható az is (pl. 2:48-nál: „amikor az feltétlenül indokolt”), hogy az elégtelen légtámasz miatt a mondatok végén érdessé válik a hang. A beszédtempó megfelelő, szünetből azonban kevés van, ami a bonyolult mondatszerkesztés miatt hiányzik különösen. Megfigyelhető némi ö-zés, de nem zavaróan sok. A beszéd ugyanakkor nem dallamos, Müller Cecília nem tudja értelemtagolóan szétválasztani a mondandóját. Hangsúlyozás gyanánt inkább csak egy-egy szó megnyomását (pl. 1:40-nél a „kiugró”) észlelhetjük, de ezek szerepe nem jelentős, a monotóniát nem ellensúlyozzák.

Egyértelmű, hogy van valamifajta jegyzet vagy megírt szöveg az előadó előtt. A beszéd elején még viszonylag sokszor tekint a pulpituson elhelyezett segédanyagra, de ezzel együtt egészen jól tartja a szemkontaktust a kamerán keresztül. Esetenként észlelhető gyakori pislogás (pl. 0:25-nél), ezt jellemzően akkor láthatjuk, amikor a mondat lezárásával, illetve a következő gondolat megformálásával foglalkozik az előadó.

Van azonban egy olyan rész, amikor szembetűnő a szemkontaktus megtörése, ez 2:32 és 2:50 között látható, amikor Müller Cecília arról beszél, hogy kontroll alatt tartható a járvány. Ebben az esetben a félrenézés miatt megszakad a kapcsolat, az üzenet ezáltal nehezebben jut el a hallgatósághoz. 3:12-től, amikor a fent említett kéréseit megfogalmazza, sokkal kitartottabb, hosszabb a szemkontaktus, ez a rész tehát valószínűleg fejből hangzik el.

E két példán keresztül érzékelhető, hogy mennyit hozzátesz a kapcsolat minőségéhez, és ezáltal az előadó hitelességéhez is a meglévő szemkontaktus. Amikor ez rendben van, akkor könnyebb figyelni és könnyebb hinni a beszélőnek. Amikor viszont megtörik, akkor felmerülhet a hallgatóságban, hogy vajon mire gondol, mivel van elfoglalva a rétor, és miért nem a közönségére koncentrál?

Müller Cecília – országos tisztifőorvos (forrás: portfolio.hu)

Maszkot le!

Naponta a kamerák elé állni és rossz híreket, kritikus üzeneteket vagy a lakosság életét korlátozó intézkedéseket közölni mindenki számára hálátlan és összetett feladat. Ennek feszültsége látható nonverbális jeleket okoz Müller Cecílián. A gesztusai fojtottak, alig láthatók. A kiállását korlátozza a pulpitus is, ami mögött áll. Látszik, hogy időnként elindul a keze, alátámasztaná a mondanivalóját a taglejtésével, de hely hiányában nem tud kibontakozni. A szegényes gesztikulációt tetézi, hogy egy toll funkció nélkül marad az előadó kezében. Ez önmagában el tudja vonni a nézők figyelmét, de ugyanezt a hatást erősíti a túl sok ékszer is: a gyűrűk és a szürke karkötő csillogása is a jobb kéz felé vonzza a tekintetet. A feszültség Müller Cecília homlokán is megfigyelhető: a beszéd első felében sokkal több ránc jelenik meg az arca ezen területén. Összevethető például az 1:51-nél és 3:28-nál megállított két képkocka.

Az eddig szóvá tett megfigyelések eltörpülnek a mosoly hiánya mellett. Még akkor sem látunk mosolyt Müller Cecília arcán, amikor egy dicsérettel köszönetet mond a lakosságnak a szabályok betartásáért (2:06-2:09). Pedig ebben az esetben nem kellene maszkot viselnie. Noha a dicséret ismét egy olyan eleme a beszédnek, amelyet ritkán hallunk a hazai közbeszédben, nagyon hiányzik az ezt alátámasztó, hitelesítő nonverbális jelzés, a mosolyra húzódó száj. Éppen ettől lehetne esélye a nézőknek azt érezni, hogy a nehéz élethelyzet közepette is van még remény.

Összegzés

Müller Cecília napról-napra teljesíti a rá bízott szónoki feladatot, tájékoztatja Magyarország lakosságát a járványügyi helyzetről. Az emelt szintű retorikai kihívást teljesíti, ugyanakkor elvárható lenne, hogy a beszédhelyzetnek megfelelő mesteri retorikai fogásokat is alkalmazzon. Ilyen például az, hogy a hallgatóságának érzelemvilágával foglalkozni tudjon. Még akkor is, ha ez egy országnyi embert jelent, akik képernyőn keresztül nézik, hallgatják a beszédet. Ezt azonban Müller Cecília esetében muszáj megelőznie annak, hogy néhány alapvető terület fejlesztésével lépéseket tegyen a jó előadóvá válás útján. Ilyen például a mosoly megengedése, az egyszerűbb mondatalkotás és a monotónia elkerülése. Ehhez sok sikert és vírusmentes beszédhelyzeteket kívánunk Müller Cecíliának!

A 2020-as amerikai elnökjelölti viták retorikai elemzése

Ki nyerte meg retorikai szempontból a 2020-as amerikai elnökjelölti vita három ütemét? Legújabb beszédelemzéseünkben három, egyenként 90 perces vita elemzését adjuk közre:

A botrányos vitaként elhíresült 1. vitában Joe Biden és Donald Trump vitának nehezen nevezhető fellépése látható.

A kiegyensúlyozottabb alelnökjelölti vitában: Mike Pence és Kamala Harris csapott össze.

A záró elnökjelölti vitának pedig eldől, hogy a megadott témákban ki az, aki sikeresebb?

Öltözék, szemkontatkus a kamerába nézve, megakadások, közbevágások, érvkölcsönzés, sarokbaszorítás, csak néhány momentum, amit megvizsgálva eredményt is hirdetünk: ki az elnökjelölti vita győztese?

További beszédelemzéseink itt érhetőek el.

A jó retorika mindig kifizetődik – Beszédelemzés Galambos Márton előadásáról

2018. július 26-án Galambos Márton, a Forbes magazin főszerkesztője a Corvinus egyetem diplomaosztóján tartott beszédet, amely a lenti videóra kattintva megtekinthető. A beszéd akár a havilap „Legyél jobb!” rovatának egyik kiemelt cikke is lehetne, hiszen a legfontosabb – bár az előadás összefoglalásáig rejtve maradó – üzenete az, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. A beszédelemzés Szederkényi Zsolt és Pej András közös munkája, ami a kiváló szónokképzésünk beszédelemzési feladatából nőtte ki magát.

Galambos Márton vokalitása: kifejező hang

Galambos Márton beszéde végig követhető, artikulációja jól érthető, kellemes hangszínű, a beszéd végére sem válik unalmassá.  Rendszeresen tart beszédszüneteket, melyekkel kiválóan elválasztja és hatásosan hangsúlyozza az egyes gondolatait. A „Lehet, hogy egy kicsit korán érkeztem…” (0:37) részt követően közel négy másodperces szünet következik, mely alatt egy rosszfiús mosollyal pásztázza a hallgatókat. Ez olyan komoly hatást kelt, hogy szinte végtelennek tűnik… A hallgatósága már kifejezetten várhatja, hogy egyikük megszólal és a közönség nevében megkéri, hogy: „folytassa már Főszerkesztő úr, tudni akarom a választ!”.

A szinte tökéletes tempóba alkalmanként minimális hiba csúszik (5:59). „…lehet választani olyan karrierutakat, melyet az ember Magyarországon [beszédszünet] végez el, fut be.” Mivel a beszédben jó érzékkel használ beszédszüneteket, ezért ez nem feltűnő, de a hallgatóságot kizökkentheti, felfigyelhetnek a megakadásra. Jelen esetben arra, hogy a karrierutakat valóban nem elvégezzük, ahogy ezt Galambos javította is. Tegyük hozzá, hogy ez még mindig elegánsabb megoldás, mint az ő-zés.

A beszéd során jól játszik a hangszínével. Legtöbbször mesélős, közvetlen, és hatásosan tölti meg élettel a szavait a hangján keresztül. 2:59-nél a „Van valami ’forjuk’, na ez motiválja csak igazán az embert…. úúú akkor belehúzok” gondolat úgy hangzik el, hogy aki hátrányból indul a világban, az itt elhiheti, hogy ő lehet a következő Forbes főszerkesztő. Miközben a közönséggel kommunikál előjön a határozott irányító karakter is. 2:09-nél például feladatokat oszt, felszólít: „Kezek fennmaradnak az előző körből!” Mindezt olyan ellentmondást nem tűrő hanghordozással és finom, de határozott hangsúlyokkal teszi, amivel biztos kézzel vezeti a hallgatóságát. A látszólagos szigort mosollyal és humorral oldja fel az interakció végén, így fenntartva a közvetlenséget is.

A hangerejével is jól, hatásosan bánik. 5:22-nél, néhány megnyugtató hangszínű, tényszerű állítás után pozitív jövőképet közvetít: ” van 50 vagy 100 ilyen ember is”. A számokat nagyobb hangerővel ejti ki, ezáltal azok kiemelkednek a beszédből, nyomatékosak lesznek. Teszi ezt úgy, hogy ha csak ezt a mondatot önmagában hallanánk, akkor akár fel sem tűnne, hogy itt hangosan beszél, hisz csak a korábbi mondatokhoz képest ad nyomatékot. Ehhez hasonló parányi, de kifejező hangjáték figyelhető meg 6:52-nél is. „Nem csak ők tehetnek fel kemény kérdéseket, hanem ti is.”. Az „ŐK” keménysége, már-már számonkérő stílusa után a „TI” lágyabb, a beszédtempó lelassul. A beszélő szándékának megfelelő, sokszínű és kifejező hanghordozás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést és egy pillanatig se veszítse el a hallgató a figyelmét.

A nem megfelelő légzéstechnika jele, hogy az előadó sokszor szuszog mikrofonba (pl. 3:51 vagy 8:28), amit az felerősít. A beszéd második felére kiszárad a szája, 7:42-nél a néhány másodperccel korábbi ajaknedvesítés után is cuppantással kezdi a mondatot, és később több esetben is ragacsosnak tűnnek a hangzók (pl. 8:39-nél: „az első bónuszomat amikor megkaptam”. Az is előfordul, hogy bizonyos hangzók ejtése „bepuffan”, mint 11:39-nél a „ráépítettem” kifejezés p hangja. Ezeket a hallható tökéletlenségeket a hallgatóság valószínűleg észleli, ezért érdemes légzés- és beszédtechnikai fejlesztéssel, illetve a mikrofonkezelés gyakorlásával dolgozni a kiküszöbölésükön.

Galambos néhány vokális hibáját a fül mozgása kíséri. 8:04-nél a „…listátok a számítógépeteKKKKen…” kimondása közben egy minimális hangképzési hiba hallható. Ugyanez, ráadásul szintén egy k hangnál 8:14-nél is megtörténik: „…főnőkötöKKKel”. Itt észre is veszi a hibáját, melyet egy nem tervezett szünet és ajaknedvesítés kísér. Mintha zavarba hozná ez a probléma. Elképzelhető, hogy korábban nehézséget okozott neki a k hang kiejtése, ami itt ismételten megtörtént. A mindenesetre rutinos előadói készséget feltételez, ahogyan a pillanatnyi zavartságát leküzdve továbblépett.

Természetesség a mozdulatokban

A főszerkesztő megjelenése illeszkedik az alkalomhoz, az általa képviselt céghez (Forbes) és vélhetően a saját magáról sugározni kívánt képhez is. „Menő” vezető, ismert ember, sikerességet sugároz. Az összképet a nyakkendő alsó szálának kikandikálása, illetve az előzékenyen odakészített vizespalackok rózsaszín kupakja zavarja meg. A férfidivatban járatosabbaknak emellett az is feltűnhet, hogy az elegáns öltöny alatt zsebes ing látható, ami meglepő lehet az előadás egyéb aspektusaiban észlelt professzionalizmushoz képest.

Az előadás során legtöbbször nagyszerűen – sosem túlzóan – használja a testbeszéd kínálta lehetőségeket. A mimika, a szemöldök, a szemek mozgása, a test- és fejtartás összhangban van, rendszeresen egészíti ki a mondandóját a kar és kézmozdulatokkal közösen. A beszédét kifinomult, ezzel együtt érzékletes gesztikuláció kíséri. A beszéd egyik első gondolata (0:23) az, hogy „szívesen ad tanácsot”. Ekkor egy egészen apró vállemeléssel jelzi, hogy ő maga is ilyen ember.

Galambos Márton retorikájának elemzése

Arra néz, akihez beszél. Nagyszerűen megoldja, hogy (1:14) „…Titeket felvettek…”-nél a hallgatóság jobb és bal oldalára is külön fókuszál (minimálisan biccent), majd a Corvinus vezetőihez is küld egy külön üzenetet: (1:20) „különösen nagy megtiszteltetés”. Ebben a mozdulatban az a különleges, hogy egyszerre több dolog történik. Nem lép ki a pulpitusnál felvett fix helyzetéből (nyilván tudja, hogy kamera is veszi, utána nehezebb is lenne ugyanide visszaállni, bármit is csinál, az csak zavart keltene), de mégis teljes felsőtesttel – részben a háta mögött ülőkhöz – fordul, ráadásul alig észrevehetően egy tiszteletet sugárzó meghajlás is van a mozdulatban. Ezzel kerüli el, hogy ironikus megjegyzése tiszteletteljes csipkelődés maradjon és ne legyen bántó. A gyakorlottságot mutatja, így külön érdemes kiemelni, hogy miközben beszél, a szája végig fix távolságban marad a pulpitusra helyezett mikrofontól.

1:50 körül egy szavazás kezdődik. Galambos kéztartással mutatja, hogy miként kell jelentkezni. Egyértelműsíti, hogy mi a feladat. Itt elsőre talán nem is észrevehető, de annál fontosabb apróságok történnek. Miközben a jobb kezét felemeli, másik kezével – teljesen észrevétlenül – a pulpitus alatt kigombolja a zakóját, majd egy gondolattal később mindkét keze a magasban. Gondoljuk csak végig: ha nem gombolta volna ki, akkor úgy nézne ki, mint Dorothy madárijesztője. Így viszont látszik, hogy tökéletesre szabott öltönye van, ingujja is mindkét kezén egyformán bukkan elő. Látszik a karórája is, de ez nem zavaró és nem is hivalkodó. Amint letette mindkét kezét, ismét észrevétlenül begombolkozik, közben megállás és hiba nélkül beszél, pedig később még többször felemeli majd a karjait, de már váltva, egyszerre csak az egyiket.

Színészi módon adja elő a beépülő történeteit. Szinte hang nélkül is elképzelhető, hogy mit mond (0:31). „Hónom alatt 200 karkötő…fehér ing…én”, majd egy kis poén, önirónia: „korán érkeztem”, hunyorítás; ajaknedvesítés; kulturált mosoly. Ebben talán a legérdekesebb az, hogy miközben rendszeresen „mutogat”, sok más előadóval összehasonlítva ebben nincs semmi zavaró, természetesnek hat és kifejezetten erősíti a mondandóját. Jó példa erre 5:05-től a hegycsúcsos hasonlat és az azt kísérő gesztusok, amik által szinte magunk előtt láthatjuk a hegyvonulatokat.

Az alapvetően önazonos és meggyőző nonverbalitás néhány ponton botlik csak meg. Ilyen például 3:14-nél a tripla pislogás. Itt elér egy gondolatblokk végére, és láthatóvá válik, ahogyan vált, újragondol, felkészül a következő etapra. Elképzelhető, hogy itt részben improvizált az előadó és nem volt meg az átkötés a két rész között, talán ezért is kezdi úgy a következő mondatot, hogy „Namost…”. A beszéd végén (12:09-nél) a “nem később, nem előbb“-höz tartozó gesztust nem tükörben, a hallgatóság értelmezésének megfelelően mutatta. Ez haladó szint, de az előadás többi aspektusait figyelembe véve elvárható a főszerkesztőtől, hogy ezzel is segítse a megértést. Az viszont alapvető, hogy a hallgatóságtól érkező tapsot illendő a színpadon maradva fogadni. Galambos a taps kezdetekor elindul vissza a helyére, ami visszatetsző lehet az éppen elismerést adó közönség szemében.

Kulcsüzenetek, csattanóval

A beszéd nem nélkülözi az öniróniát: azzal kezd, hogy ő sem tévedhetetlen: Benézte a dátumot, egy hónappal a diplomaosztó előtt már egyszer megérkezett beszédet tartani, de nem volt kinek. Az első nevetés után a hallgatóság biztosan figyel és sokkal befogadóbbá válik. A humor egyébként is többször játszik kulcsszerepet az előadásban, például a már említett kézfeltartós résznél. Humor nélkül ez az interakció nem tudott volna működni, könnyen gúnyossá vagy megalázóvá válhatott volna, de Galambos elkerülte ezeket a csapdákat.

A hallgatóság többször is bevonásra kerül, de a szavazás a beszéd elején (1:57) nem csak egy egyszerű statisztikai elemzés, hanem egy dicséret is. „ÓÓÓ, ez igen”. Ilyet, ilyen hangon csak egy gondoskodó „apuka” vagy egy hasonlóképpen elkötelezett mentor szokott mondani. Jól látszik, hogy a hallgatósággal élő kapcsolatot tart fenn az előadó.

Galambos beszéde tanácsokra és saját életéből vett példákra épít. Utóbbiak segítségével szól a végzős hallgatók szívéhez és az előbbiekkel azok tudatához. A mondanivalóját történetekkel is színesíti, egyértelműsíti, ezek hossza megfelelő, nem terjengősek.
A hat megfogalmazott tanács mindegyike lehetne témája egy-egy önálló előadásnak, de a beszéd vége felé előkerül egy Hosszú Katinka féle karkötő (11:36) és az azon szereplő HWAPO felirat (Hard Work Always Pays Off – magyarul: a kemény munka mindig kifizetődik) segít a hallgatóságnak az emlékezetébe vésni az üzeneteket. 11:27-nél Galambos utal arra, hogy az előadás során ez a rövidítés kitalálható lett volna, de ez inkább tűnik viccnek vagy mentegetőzésnek, hiszen vélhetően senki sem sejtette, hogy a mondanivalóját pont a HWAPO betűszóhoz fogja kötni, főleg úgy, hogy a W két V betűvel kezdődő tanácsot rejt.

Összegzés

A műfajok antik felosztása szerinti tanácsadó beszédet a jókedv és a határozottság jellemzi. A fiatal kora ellenére sokat tapasztalt főszerkesztő a saját életéből vett példáival teszi érdekessé, hatásossá és hitelessé az előadást. A kiváló felépítést csak a fontos üzenetek számossága bonyolítja meg. A természetes, és ezért meggyőző nonverbalitás a legtöbb esetben jól kíséri az elmondottakat. A hangképzés változatossága színessé és kifejezővé teszi a beszédet, a legnagyobb problémaként a légzéstechnika tökéletlensége róható fel. A hazai közbeszédben nem gyakori a kimunkált, legtöbb elemében haladó szintű beszéd, ezért gratulálunk Galambos Mártonnak. Bízunk abban, hogy ő is egyetért a címben megfogalmazott állításunkkal, miszerint a kemény munka mellett a jó retorika is mindig kifizetődik!

Áder János újévi beszéde (2020) helyett

Köztársasági elnöksége során öt alkalommal készítettünk értékelést Áder János újévi köszöntő beszédeiről. Legutóbb azzal zártuk elemzésünket, hogy összegzésünkben jeleztük: megújulásra vár a műfaj. Mivel ez nem érkezett el, inkább csak rövid reflexiót szentelünk az idei, 2020-as beszédnek, hogy valamivel hangsúlyosabban kitérhessünk arra, hogyan lehetne a kívánt változást elérni.

Áder János 2020-as újévi köszöntője MTI/Illyés Tibor

Forrás: MTI/Illyés Tibor

A 2020-as köszöntőbeszédről

A teljes felvételt a Köztársasági Elnöki Hivatal oldalán lehet elérni, ennek alapján reflektálunk a pohárköszöntőre. Három fontos problémája volt az idei beszédnek.

1) Vokális szempontból önmagában elég indok lehetett volna egy új felvétel készítésére az a kínosan hosszú, két másodperces, hangosított nyelés (2:34-től), ami az addigra kialakult szájszárazság miatt feltűnően, lépésről lépésre vált követhetővé. Ez az elhanyagolhatónak tűnő részlet azért fontos, mert már laikusok számára is könnyen észrevehető tükre az izgalom, fáradtság és a köztársasági elnök számára kényelmetlen beszédhelyzet hármasának. Bár Áder János a korábbi években is küzdött egy-egy ponton ezzel a jelenséggel, a végső változatok ennél csak igényesebb formában kerültek a nagyközönség elé.

banner_Elnoki_ujevi_koszonto_banner_2020

2) Az ünnepi szónok fejtartása majdnem végig, de 1:49-től hosszú időn keresztül egybefüggően enyhén jobbra (tehát rendezői balra) húzott. A választott ing nyaka túl szoros volt, emiatt előnytelenül a jobb oldalon kitüremkedett és felgyűrödött a bőr, miközben zakója a nyak bal oldalán enyhe résben eltávolodott a gallértól olyan hatást keltve, mintha nagy lenne. A vizuális problémákat a karok mozdulatlanul középre kulcsolt pozíciója és a jobb váll balhoz képest magasabb vonala is fokozta. Weisz Fanni egyébként elegáns ruhájának a szabása a vállaknál és a karoknál is dominánsan lezser hatású volt, ami az elnöki öltözék összeszorított hatása mellett éles kontrasztot teremtett, óhatatlanul is felerősítve ezzel a szónoki megjelenés lefojtottságát. Ugyanez a kettősség köti össze a jeltolmács természetesen gazdag gesztusait és harmonikusan változatos mimikáját Áder János gesztusainak a leszorítottságával és az erőfeszítést igénylő artikulációs mimikájával. Weisz Fanni tolmácsolásának az alsó zónáját az idei felvételen kitakarták a pezsgős poharak (pl. 2:53), ami a térben kialakított pozícióját, ti. a tolmácsolt szónok mögött áll egy lépéssel, vizuálisan előnytelenül erősítette fel. Az összhatás tekintetében tehát az elnöki öltözék önmagában, de különösen a jeltolmács öltözékével együtt, valamint a kamerabeállítások megválasztása, a poharak elhelyezése és a két szereplő testbeszéde által, együttesen a beszorítottság, a zsúfoltság és ezek miatt a szűkös kényelmetlenség érzetet sugározták, elsősorban Áder János retorikáját szűrkítve el. Ez a hangulat egy újévi köszöntőbeszéd elvártan nagyvonalú, ünnepélyes vagy oldott hangulatával nem tud harmonizálni.

3) A harmadik probléma verbális természetű. A szövegezés viszonylag világos és egyszerű vonalon haladt a nemzeti örökség, történelem és a hazai tájak irányából a környezetvédelem felé. Jó ötlet volt, hogy arra a vizuális elemre fűzték fel a beszéd felütését, ami a tévében a beszédet megelőzően volt látható, bár ezzel csak azoknak tették befogadhatóvá a beszéd kezdetét, akik élőben követték a műsort, ugyanis utólag ez a bejátszás már nem tekinthető meg. A problémás pont az idézethalmozásban rejlik, a markáns kulcsüzenet hiánya mellett, de ez utóbbi komplexebb okból nem tud megjelenni Áder János retorikájában, ezért ebben a rövid értékelésben csak az előbbivel foglalkozunk. Idézetekkel élni egy ünnepi karakterű beszédben érdemes. De ismerni kell a mértéket és ez most nem valósult meg, sajnos.

A legelső Szabó Zoltán-idézet (00:33) még harmonikusan illeszkedett a gondolatmenetbe, ezért gördülékenyen lehetett az átvezetéseit is befogadni. Egy perc múlva (1:34-től) azonban négy, egymással csak nehezen összeolvasható idézet sorjázott egymás után. Mind a négynek más a hangulata, kontextusa, modalitása, ebből következően mind a négyet, legalább a hangszín és a beszéddallam lehelletnyi különbségével kellett volna Áder Jánosnak előadnia. A 2:06-ig tartó halmozás tehát szűk félperc alatt azt kívánta volna meg a kamerák előtt, hogy egy képzett színészeknek és professzionális előadóknak is nehezen abszolválható színpadi jelenlétet mutasson meg a köztársasági elnökünk. A beszéd megszövegezői, megkockáztathatjuk, nem tudják felmérni ennek a retorikai kihívásnak a mértékét és nincsenek tisztában azzal sem, hogy szabad-e ilyen szintű kihívás elé állítani Áder Jánost, akinek nem csodáljuk, hogy a végére teljesen kifáradt a hangja, kiszáradt a szája és végül már a beszédszüneteket sem tudta jól szervezni a Szabó Magda-idézethez érve.

Bár az ókori retorikaelméletek is hangsúlyozzák a hármasságban szerkesztett beszédalakzatok harmonikus erejét, amitől pedig izgalmas eltérés lehet egy négyes szerkezet használata, ez semmi esetre sem értendő az idézethasználatra. Még egy mesterfokú előadástechnika sem tudná ezt jól kezelni, mert önmagában, a verbalitás szintjén van a probléma. Nem beszélve arról, hogy ha a szövegek kontextusát is ismernék a beszéd szövegezői, óvatosabban alkalmaznák a kiválasztott idézeteket. Legyen elegendő csak arra utalni, hogy Szabó Magda a Hullámok kergetése című prózai (tehát nem költői szóval írt – vesd össze: 2:10) művében a Szajna fejezet végéhez érve éppen az épített, városi és nem a természetes környezet dicséretére fogalmazta meg azt, hogy “A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.” /Szabó Magda, Hullámok kergetése, Budapest, 1965, p. 85/ Ez csak azért probléma, mert a Petőfi és Radnóti sorok Magyarországról és annak a természeti valósága kapcsán hangzottak el, ez a Szabó Magda idézet pedig Párizsról, esetleg Németországról, de mindenképpen a mesterséges emberi világra utal eredetileg, miközben a négy idézetet Áder János ezzel a konklúzióval fogta csokorba: “Nincs teljes, egészséges emberi élet, a természet egészsége, teljessége nélkül.” (2:15) Ez egy klasszikus beszédírói hiba.

Hogyan lehetne megújítani az újévet köszöntő ünnepi beszédek műfaját?

Az újévi köszöntőbeszédek műfaji megújítása

Ideje van a változásnak. Forrás: Shutterstock

Az első kitörési pont: a témaválasztás. Ezt csak korlátozottan lehet általánosságban meghatározni, de ötletet lehetne meríteni a konkrét évfordulók számneveiből (2020), a küszöbön állásból mint határhelyzetből, ami elvezethet az élet különböző határhelyzeteihez. Az időtapasztalásunk törékenységéből: például, amikor mi ünnepeljük az éjfélt, a Greenwich-ben élő magyar honfitársaink még csak a vacsorához készülődnek, de a Laosz földjére látogató magyarok már a végén járhatnak az ünneplésnek. A Föld forgása és az idő múlása pedig átvezethető a tervek és eredmények számbavételére például. Egy évtized végén kifejezetten kínálkozik a számvetés az előző tíz év legfontosabb eseményeivel a közösség életében, ahogy a következő év(tized)re való előretekintés is kiemelő erővel bír. Ez semmi esetre sem felsorolásszerű, hanem értelmező vissza- és előretekintésként tudna csak működni. Ki lehet indulni abból, hogy azok, akik az adott szilveszteri köszöntő pillanatában születnek, egy képzeletbeli időugrást kezdeményezve, mit láthatnak majd belőlünk 18 vagy 50 év múlva és ezzel a felelősség kérdéseit lehetne felvezetni. Érdemes egyetlen, eszmei, de mégis konkrét magatartásmódra ösztönözni a közösség tagjait és azt minél több oldalról, mintegy mozgósító beszédműfajt imitálva, motiválóvá tenni. Ki lehet indulni a pohárköszöntés aktusából is: felidézve a pezsgőkészítés történetét vagy kóstolásának a művészetét, akár annak magyar vonatkozásaival is, vagy a koccintás protokolláris értelmét. De lehet beszélni az édes és a száraz pezsgő íze közti különbségről is. Ezek mind-mind felütésként vagy zárásként alkalmat adnak a hallgatósággal közös élmények vagy a megfogalmazandó üzenetek szóbahozására vagy lezárására: így például a nehézségek üzenete párosítható a száraz pezsgővel, az édes pedig az örömteliekkel. És a sor, az általános témajavaslatok szintjén is viszonylag sokáig folytatható. Ezek egymással való kombinálása pedig továbbnöveli a témajavaslatok számát.

A második kitörési pont: kapcsolat a hallgatósággal. Nem ismerjük a pontos nézettségi adatokat, ennek ellenére a nem reprezentatív, saját felméréseink alapján, az elmúlt öt évben úgy tűnik, hogy egyre kevesebben követik figyelemmel Áder János újévi köszöntőit. A politikai indíttatású indokoktól eltekintve, kizárólag a retorikai szempontoknál maradva, ennek világos kommunikációs okai is vannak. Röviden szólva: Áder János ezekben a beszédekben elveszítette a kapcsolatát a hallgatóságával.

Pedig ő és kommunikációs csapata is tudja, hogyan lehet már egy beszéd első percében úgy kapcsolódni a beszédét hallgatókhoz, hogy az megnyerő legyen. Erre láthattunk példát a 2019-es ENSZ klímacsúcson megtartott felszólalásában. Hasonló intenzitású entrée nyithatna kaput ebben a műfajban is. A hagyományos megszólítás elhalasztása vagy akár kihagyása mellett, a tévénéző vagy világhálón követő hallgatóság befogadási helyzetére lehetne akár a beszéd kezdetén, akár későbbi pontokon explicit utalást tenni. Meg lehetne szólítani a szónok mellett álló jeltolmácsot, vagy legalább rá lehetne mutatni egy egyszerű, például férfi-női, fiatalabb és idősebb generációk szembeállítását verbalizáló résznél. Kapcsolódni a fent említett témák személyes történetként való összefűzésekor lehetne igazán a nézőkhöz. A köztársasági elnöknek ehhez meg kellene osztania magából, gondolataiból, motivációiból, történeteiből és érzéseiből valamit. Ugyanis jelenleg nem érződik a képernyőkön keresztül az, hogy a képviselt üzenetek mögött ott állna a személye, emiatt több esetben kicserélhetőnek tűnik az előadó személye. Kis túlzással mindenki azt várja, hogy a beszéd végén a koccintás következzék, mert az a legszemélyesebb része a felvételnek. És a legfontosabb talán nem is más, csak ennyi: hiányzik a személyesség és ezzel a figyelmünk tárgya is.

A harmadik kitörési pont: szükség lenne a műfaj technikai felzárkóztatására is. A verbális történetmesélés kihívásához mérten vizuális történetmesélés felé kellene lépnie ezeknek a beszédfelvételeknek. Ezért elképzelhetőnek tartjuk azt is, hogy olyan bejátszások akasztják meg a beszéd állóképét, melyek nemcsak illusztrálják, de értelmezik is az elnöki köszöntő szavait. A bejátszások alatt akár a narráció folytatódhat is a szónok részéről és minimális változtatással, de új kameraállással lehetne visszatérni az állóképhez. Szükséges lenne, hogy Áder János el tudjon szakadni a súgógéptől és egészalakos képet is vállalnia kellene, váltogatva a jelenlegi pozícióval, de azt sem tartjuk ördögtől valónak, hogy elbúcsúzzon a Sándor Palota megszokott helyszínétől a felvétel kedvéért.

Ezek a megfogalmazott javaslatok elsősorban egy hosszútávú, öt évre kidolgozott, de minden évben a változásra nyitott kommunikációs koncepcióban nyerhetnék el a maguk teljességét. Így lehetőség nyílna arra is, hogy egy hosszútávon kidolgozott gondolati ív elevenedjék meg egy teljes elnöki ciklus köszöntő beszédei alatt.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Beszédekben Újszerű, Ékesszólásban Kifogyhatatlan 2020-at kíván mindenkinek a Szónok Születik Retorikaiskola

 

Donald Trump és Orbán Viktor retorikája

Összehasonlító mikroelemzésünkben Magyarország és az Egyesült Államok vezetőinek két, időben közel eső beszédét vizsgálva mutatunk rá retorikájuk és ez által szóbeli hatásgyakorlási erejük különbségeire és hasonlóságaira. Ez az elemzésünk nem átfogó, hanem kiemel egy-egy olyan markáns pontot a két beszédből, ami alapján a kétféle szónoki teljesítmény összehasonlítható a verbális, vokális és nonverbális kommunikáció szempontjából.

Donald Trump 2019. február 5-én megtartott, State of the Union (SOTU) beszéde egy sajátos elnöki beszédműfaj, amit 1790-ben George Washington kezdett meg és az Egyesült Államok alkotmányának II. cikk 3. paragrafusának tesz eleget vele. Számos hagyomány és rítus befolyásolja ezt a beszédműfajt (pl. az elnök belépésekor 0:01-től). Retorikai szempontból éppen az a különlegessége, ami a beszédműfaj nevébe is belefoglalt, mindenkori politikai jelentőségét is megadja: a közvetítés helyszínén a Kongresszus mindkét háza (a törvényhozó hatalom képviselői) és a legfőbb bírák (a bírói hatalom képviselői), illetve a hadsereg és saját vendégeinek együttes jelenlétében tartja beszédét a mindenkori elnök (a végrehajtó hatalom képviselője). Tehát jelen vannak a megválasztott elnök párttársai és ellenzéke is, a teljes nemzetet képviselve. Az elnök alkotmányos feladatának akkor tesz eleget, ha a kongresszusi hallgatóságát tájékoztatja az Egyesült Államok aktuális politikai és gazdasági helyzetéről, illetve olyan irányokra is javaslatot tesz, amiket, az elnök szándéka szerint, a képviselőház és a szenátus a következő évben szem előtt kellene tartson. Retorikai értelemben tehát egyszerre a múlt értelmező bemutatását, a jövő irányában pedig mozgosító erejű hatást kell elérnie. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

 

Orbán Viktor évértékelő beszéde tulajdonképpen nagyon hasonló retorikai célokat tűz maga elé a kezdetek óta. Az idei beszéd 2019. február 10-én, tehát öt nappal Donald Trump beszédét követően hangzott el Budapesten. Az idei évértékelőről már előre lehetett tudni, hogy politikai értelemben fontos, új intézkedések bejelentésére fog szolgálni, amiket a beszéde utolsó szakaszában, pontokba szedve, felsorolásszerűen tett meg a miniszterelnök (36:52-től). A kizárólag a miniszterelnök párttársaiból és szimpatizánsaiból álló hallgatóság az amerikai beszédhelyzettől radikálisan különbözik, jóllehet, a jelen nem lévő ellenzéki politikusok verbálisan ebben a beszédben is többször megjelentek. Az elemzés során a fenti videóra fogunk hivatkozni.

Egyezik vagy hasonlít

A két beszéd céljainak hasonlóságából természetesen következik, hogy egyes panelek és stukturális elemek, vagy például a tapscsapda használata hasonlít mindkét esetben. Egyetlen mondat erejéig, a két beszéd tulajdonképpen tükörfordítása egymásnak. Az amerikai beszédben ez a mondat hangzott el: Victory is not winning for our party,  victory is winning for our country. (DT 6:39-től) A magyar beszédben pedig ezt a mondatpárt hallhattuk: Nekünk nem az jelenti a győzelmet, ha a pártunk nyer. Nekünk az jelenti a győzelmet, ha az országunk nyer. (OV 8:39) Bár a két mondat belpolitikai jelentése nyilvánvalóan különböző, mégis, az amerikai szónok beszédhangsúlya ugyanúgy a mondata végénél, az our country” szavakra esett, mint magyar kollégájánál, aki a hallgatósága és szónoki pozíciója miatt is dönthetett úgy, hogy eleve két tőmondatra tagolja ezt a gondolatot, hogy a másodiknak még könnyebben adhasson nyomatékot.

Ha összevetjük a mimikájukat, Trump első mondatrészekor ugyanazt a boltíves szemöldök mozgást figyelhetjük meg (pl. DT 6:42), mint Orbán első mondatának elhangzásokor (pl. OV 8:40). De a tekintetük a hallgatóságuk összetétele miatt eltérően pásztázott. Donald Trump a tőle balra ülő párttársai, a republikánusok felé címzi a mondat nagy részét, tekintetét mindössze a másodperc tört részéig (DT 6:42 első fele) jobbra villanó pillantással, majd a legvégén, a nyomatékosított our country (DT 6:47) kifejezésnél szegezte, hegyes szemöldök mozgással kísérve, politikai ellenfelei, a demokraták irányába, akikkel az elmúlt hónapokban a migrációval szembeni, határvédelmi kérdésekben kiélezett csatákat folytattak. Orbán Viktornak nem kell a hallgatóságában szembenéznie a kritikus ellenfeleivel, ezért a tematikailag több helyen Trumpéval egybecsengő beszédében az első mondatot általános bölcsességet vagy anekdotát mesélő törzs- és fejtartás mellett, enyhén mosolyra nyíló szájjal mondta el (OV 8:39–40), a második mondatnál pedig fokozatosan, egyre mélyebben meghajtott fejjel (OV 8:48), kimondatlanul is, mintegy az ország érdekét szolgáló, alázatos vezetőként beszélek szónoki pozíciót választva szólt hallgatóságához. Mindkét esetben a beszédtempó lelassítása, a párhuzamos alakzat használat és az aforizma-szerű verbális összefoglaló, tökéletes tapscsapdaként nyerte el az amerikai és magyar hallgatóság tetszését.

Bár biztosan nem állíthatjuk, hogy Orbán Viktor és kommunikációs csapata egy az egyben az öt nappal korábban elhangzott, amerikai elnöki beszédből kölcsönözte ezeket a mondatokat, ezt a lehetőséget felerősíti az, hogy az ilyen magmondatok, ha valóban  egy szónok saját gondolatai, nem olyan pontokon kényszerül a papírba tekinteni, mint ahol Orbán Viktor (OV 8:40 és 8:48), hanem az értelmileg tagolható mondatrészek határán. A szándéktól függetlenül, a két gondolat az időben közeli, két vezetői beszéd között erős verbális kapcsolatot teremt.

State of the Union 2019

Különbözik

Érintettük már, hogy az egyik jelentős különbség, retorikai szempontból egyértelműen az amerikai elnök javára írhatóan az, hogy Donald Trump teleprompterről mondja el beszédét, szemben Orbán Viktorral, aki nagyon hosszú ideje, jelentős beszédet csak felolvasva mond már. Tény, hogy a magyar szónok nyelvileg kimunkáltabb, összehasonlíthatatlanul igényesebb szöveget mondott el, mint amerikai kollégája. Utóbbi azonban hosszabban beszélt, rengeteg példával, történetmondással, névvel és adattal (pl. 35:46-tól), aminek a sikeres előhívása a memoriából még akkor sem alapszintű feladat egy ilyen összetett beszédhelyzetben, ha kétosztatú olvasógép segítségével dolgozik a szónok.

Orbán Viktor légzéstechnikája, ami a hangadása alapját képezi, általában véve is jobb, mint Donald Trumpé. De különösen igaz ez akkor, amikor az amerikai szónok beszédének az elején, azt a visszatérő, mikrofonba fújtatást, amit 4:05-től 6:30-ig folyamatosan, de kiemelten például 4:45-nél vagy 5:02-nél hallhattunk. Két és fél percen keresztül úgy beszélt a szónok, hogy nem beszéd-, hanem élettani légzést használt. Ezzel nemcsak a beszéde ritmusát törte meg, hanem a felszólalása kezdetén egy olyan mesterkélten patetikus pózt vett fel, amiről a közelmúlt magyar politikai beszédkultúráját követőknek, Gyurcsány Ferenc jellegzetes fújtatása juthat eszébe. Orbán Vitkor ilyen vokális hibát nem vétett és szerencsére Donald Trump is felhagyott ezzel a beszéd további szakaszában.

A két vezető retorikájának összehasonlítását, ha ezeknél a mikroelemzésekre építve, tágasabban kívánjuk elvégezni, arra a következtetésre juthatunk, hogy elsősorban verbalitás szintjén, méghozzá üzeneteik tematikájában egyeznek, ritkábban akár stilisztikailag is összeérintve önkifejezésük módját, vokalitásuk és nonverbalitásuk azoban több különbséget mutat, mint egyezést. Közönségük reakciója érzelmileg erősen involvált, amit többek között vezetői döntéseik kommunikációja is megalapoz.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Áder-elemzés DrPrezitől

Örömmel adunk hírt róla, hogy nemrégen megjelent a tavaly Retorikaiskolánkban mesterfokozatot szerzett DrPrezitől egy beszédelemzés, ami Áder János 2019. január 1-jén elmondott újévi köszöntőjéről készült. A teljes elemzés ide kattintva olvasható el, az általunk ugyanerről készített elemzés pedig itt érhető el.

Az egyik legtanulságosabb megfigyelése az alapvetően verbalitás központú elemzésnek az, ahogyan rátapint a nemek és igenek felsorolásában, sőt az alakzatok szintjén azok halmozásában rejlő aránytévesztésben. Egy ilyen rövid beszédműfaj érdemi üzenetátadását valóban gyöngíti, ha túl sok elemből építkezik. Ez a meglátás érvényesen kiterjeszthető, meglátásunk szerint, a korábbi újévi köszöntő beszédekre is.

Kép forrása: drprezi.hu

Kép forrása: drprezi.hu

Áder János újévi beszéde – 2019

A Himnuszt követő percekben, Magyarország köztársasági elnökének ünnepi köszöntőjével indult útjára ez az év is. Áder János és a beszéden dolgozó stáb számos apró, mégis az összhatás szempontjából fontos módosítást hajtott végre a korábbiakhoz képest. Alábbi elemzésünkben a könnyebben észrevehető változásoktól fogunk a nehezebben kivehetőek felé haladni, számba véve a beszéd erényeit és hibáit. Az értékelésünk és így a hivatkozásaink alapjául is szolgáló felvétel a Köztársasági Elnöki Hivatal oldalán, ide kattintva tekinthető meg.

Áder János 2019-ben mondott újévi beszédének retorikai elemzése

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Térkezelés és a vizuális benyomások : háttér, öltözék, koccintás-baki

A 2018-as köszöntő beszédről írt elemzésünkben jeleztük, hogy új vizuális elemként láthatóvá váltak a beszéd során a pezsgős poharak is. Ezzel az elemmel közvetlenebbül érzékelhetővé vált a pohárköszöntő műfaja: a beszéd rövidségére való igény ennek alapján erősödött és dramaturgiailag a koccintást hangsúlyosabbá, feloldásszerűvé tették. A poharak elhelyezése 2019-ben határozottan jobb volt az egy évvel korábbinál, hiszen kevésbé tolakodott Weisz Fanni jelelésének az útjába. A nyakkendőszín kiválasztása, a fehér inggel és a jeltolmács letisztult, sötét zöld ruhájával, elegánsan harmonizált a háttérben elhelyezett, nemzeti színű lobogókkal.

A kamera közelebbi képen vette fel a beszédet, emiatt a szónok és a jeltolmács alakja is a korábbi évekhez képest jobban láthatóvá vált, ez a „közelengedés” szintén szimpatikus vizuális gesztusként értékelhető. Cserébe a háttér jobb oldalán látszó festmény alakjának a lábait túlságosan élesen világították meg, így a kép harmadik legfényesebb pontjaként a lábak alatt található, díszes órával együtt, óhatatlanul elvonhatták a figyelmet a kép bal oldalán beszélő Áder Jánosról. A fentebb már említett nemzeti lobogók elhelyezése az eddigi évek rendezett párhuzamosságához viszonyítva, most előnytelenül sokat mutatott a lobogók mögötti falból, ezért érdemes lett volna azokat újraigazítani, mert a jobb oldali lobogó bal szélénél egy olyan hosszanti díszítés látszik, ami ha csak néhány pillanatra is, de megintcsak akadályozza az összpontosítást.

Weisz Fanni ruhája határozottan előnyösebb a tavalyinál. A jeltolmács frizurája hasonlít arra a 2016-os változatra, amit az akkori ruhával a legjobb összhatásúnak értékeltünk, azonban most intenzívebb volt a haj becsavarása, ami különösen az Áder János felőli oldalon vált asszimetrikusan hangsúlyossá. A vizuális összhatás szempontjából jó döntés volt, hogy Weisz Fanni nem viselte a felvétel erejéig a jegygyűrűjét. Az ötperces beszéd végén, 2015 óta most először tört meg a koccintás koreográfiájának vizuális szimmetriája, Weisz Fanni ugyanis a jobb kezébe fogta a pezsgős poharat, így amikor a nézők felé fordultak, a korábbi szimmetrikus keret helyett, a jobb kezekbe fogott poharak a tökéletlenebb vizuális hatást keltették. Ez adódhatott abból, hogy a korábbi három évtől eltérően, Áder János most nem adta partnere kezébe a pezsgős poharat, ami ugyan csak a pillanat törtrészéig, de megzavarta Weisz Fannit (3:58), ezért nyúlt fáziskéséssel (3:59) a pohárhoz. Abból látszik igazán, hogy ez nem szándékos megoldás volt, hogy a 2015-ben mondott beszéd végén (4:47-4:48) határozott összhangban, mind a ketten egyszerre nyúltak a poharakért, szemben az idei kivitelezéssel. Az elnöki beszéd protokoll-közveítő szerepe miatt jövőre érdemes lenne visszatérni ahhoz a koreográfiához, amikor a pezsgőért nem a hölgynek kell nyúlnia.

banner_ujevi_koszonto_banner

Sormintaszerű poháremelés Forrás: keh.hu

A beszéd felépítéséről: a tökéletes(nek tűnő) szimmetria 

Az elmúlt évek újévi köszöntői közül az idei beszéden érzékelhető leginkább a gondolati egységek és alakzatok egyensúlyra törekvése. Ez a szerkesztésmód klasszikus, úgynevezett boltíves felépítésen alapul: az érzelmi és értelmi meggyőző erő a beszéd közepén fejti ki a legerősebben a hatását, addig kapaszkodik, azt követően ereszkedik a hallgatóság bevonása.

Áder János 2019-es pohárköszöntőjének kulcsüzenete így határozható meg: a magyar társadalom széthúzás helyett fogjon össze a fontos ügyekben, ehhez pedig ki-ki egyéni döntéseivel felelősségteljesen járuljon hozzá. Az egyéni döntések meghozatalakor mozgosító beszéd utalt az elmúlt hetek civil és parlamenti tiltakozásaira, a 2019-es EU-s választásokra, a klímaváltozásra és a magyarság összefogására.

A beszéd szerkezetét így alakították ki:

  1. Bevezető (idézetre fűzött anekdota): 0:00-1:03
  2. Kulcsüzenet tételszerű megfogalmazása: 1:04-1:30
    • Kulcsüzenet tagadáson alapuló kifejtése: 1:31-2:31
    • Kulcsüzenet igenlésen alapuló kifejtése: 2:32-3:27
  3. Lezáró szakasz (idézet és jókívánság): 3:28-3:58

Részletesebb elemzés nélkül, már pusztán az időarányokból is kitűnhet a mintaszerű arányosítás. (A bevezetés mindig a befejezéssel alkotott páros hosszabb tagja, mivel a hallgatóság figyelmének összegyűjtése időt vesz igénybe.) Keretet alkottak két idézettel, ami tematikailag a szeretethez kötve, párhuzamossága által a teljesség érzetét sugallta a befogadók felé.

A beszéd központi részét deduktív kifejtési rendben, tehát az általános, összefoglaló tételtől az egyedi példákig jutva tárgyalta a beszéd. Az egyedi példákat pedig kétféle retorikai alakzat segítségével alakította ki a beszéd írója: egyrészt az ismétlésen alapuló, visszatérő mondatkezdetek (nemet mondhatunk/igent mondhatunk), az úgynevezett anafora alakzataként (vö. M. L. King Van egy álmom kezdetű beszédével) a párhuzamosságot és ez által a nyomatékosító erőt képviselték. Másrészt a „nemet mondhatunk” és „igent mondhatunk” mondatkezdetek közötti ellentét élesíti a két oldal cselekvéseinek a kontúrját és automatikusan feszültséget teremt a beszéden belül. Ez a feszültség, a párhuzamos alakzatokkal és a keretezéssel elviekben éppen arra elég, hogy megemelje a figyelmet és a hallgatóság bevonódását a központi résznél, tehát egy lapostetős alakzat helyett valóban boltív jöjjön létre.

Csakhogy egy ilyen rövid beszéd esetében, minden egyes szövegelemnek az alakzatba illeszkedőnek kell lennie ahhoz, hogy a beszéd boltíves szerkezete kialakuljon. Egy helyen, sajnálatos módon, a korábban jó érzékkel felépített feszültségteremtő ellentétezés összerogyott Áder János újévi köszöntőjében: a rövid ellenpontozáskor ugyanis tilos lenne mind a nemleges oldalon, mind az igenlő oldalon szerepeltetni ugyanazt a témát, jelen esetben a klímaváltozást. Ez az, amiért a beszéd szövege a befogadóban nem egy jó értelemben vett feszültséget teremtett a harmadik perchez érve, pedig ettől válhatott volna izgalmassá a gondolatmenet, hanem az ív kiteljesületlensége miatt, éppen a klímaváltozás megismételt említése az elcsépeltség benyomását keltette.

Ahogy az energiamegmaradás igaz a fizikában, úgy a feszültségmegmaradás törvénye is igaz a retorikában. Ezért az ellenpontozásból származó feszültség, természetesen, így is hatott a befogadókra, csak éppen a feltételezhető szónoki szándékkal ellentétesen, hiszen a kulcsüzenetben foglalt összetartozás-eszmény helyett az össze nem érő beszédív ugyanazt a kétosztatú szólamot ismétli meg kicsiben, amit a magyarok össztársadalmi szétszakítottságából fel akart számolni a beszélő.  A hallgatóság ezt nyilvánvalóan nem ilyen analitikusan fogadja be, csak önkéntelenül annyit érzékel a beszéd első meghallgatásakor, hogy van(nak), amire(/akikre) nemet mondunk és van(nak), amire(/akikre) igent, a kettő között pedig nem híd, hanem szakadék van, miközben a szöveg kerete a szeretetről szól. Ez azonban még csak a verbális kommunikáció szintje, ami köztudottan a retorikai hatásgyakorlás 30%-át teszi ki.

Amitől megbomlik az egyensúly: identifikációs elszólás, másra mutatás és a szavak száma

Három apróság: Áder János nyelvbotlása, Weisz Fanni egyik jelelő mozdulata és az imént részletezett nemleges és igenlő szövegrészek szavainak a száma. Ezek azok a tényezők, amik annak ellenére, hogy önmagukban úgy tűnhet, nincs nagy horderejük, mégis elmozdítják a pártatlanságot az egyik irányba, ezzel bontva meg az alapvetően egyesítő szerepben álló szónoki pozíció egyensúlyát.

Werk.jpeg

Forrás: MTI/Szigertváry Zsolt

Aki figyelmesen hallgatja azt a felsorolást, aminek a középső tagja 1:41-nél hangzik el, észreveheti azt az identifikációs elszólást, ami egy egyeztetési hibában ölt testet. A megírt mondat eredetileg így szólhatott: „Mondhatunk nemet mindarra, ami mérgezi a hétköznapi életünket: az elaljasult közbeszédre, az embertársainkat vallásukban, identitásukban méltóságukban sértő cselekedetekre.” Ehelyett azonban Áder János az első nemleges kifejtő mondat első felsorolásának második szavában mást mondott 1:41-nél, a hangzó szöveg átírata ez: „Mondhatunk nemet mindarra, ami mérgezi a hétköznapi életünket: az elaljasult közbeszédre, az embertársainkat vallásukban, identitásunkban méltóságukban sértő cselekedetekre.” (kiemelés tőlem H.M.) Az 1:38-tól fokozatosan felgyorsuló beszédtempó, a hangerő megemelése és a felsorolás minden tagjának nyomatékosító hangsúlyozása valamint a homlokránc erősödése és a szemkörnyéki izmok összehúzódása együttesen azt sugallják, hogy Áder János érzelmileg bevonódott és éppen a számára legfontosabb üzenetek kimondásánál jár. A retorikai szakirodalom a pszichológiaival egybehangzóan vallja, hogy érzelmi bevonódás minden esetben megmutatja, hogy a szónok pontosan hol és hányadán áll az elbeszéltekhez fűződő személyes viszonyában. Az ünnepi szónok, ennek alapján világos, hogy azok között áll, akik úgy érzik, hogy az elmúlt időszakban a hétköznapi életet mérgező valóság veszi őket körbe és önazonosságuk sérül. Velük sorsközösségben, eredetileg talán többes szám első személyben fogalmazta volna meg ezt a részt, azonban a pártatlanságra és a függetlenségre törekvő végleges szövegalkotási stádiumban eltávolíthatták ezt a közvetlenséget, ami ezen a ponton mégis kibomlott. Ismerve a karácsonyt megelőző, budapesti tüntetések és tiltakozások eseményeit, elképzelhető, hogy kifejezetten ezekre és az itt tapasztalt viselkedésre vonatkoznak Áder János szavai. Sólyom László elnöki beszédei óta nemigen tapasztalható közéleti reflexió és állásfoglalás ez, ami Áder Jánosnál még ebben a visszafogott formában is szokatlan.

Kevésbé a szónokon és még kevésbé a jeltolmácson múlt az a hatás, ami akkor keletkezett, amikor a „másokra való mutogatás” elutasítására buzdított a szónok (1:49-50). Weisz Fanni a mondat zárását jelelve ekkor Áder Jánosra mutatott, ami, függetlenül attól, hogy ez a jelnyelvben helyes vagy helytelen mozdulatnak számít, azok számára, akik a beszéd nézői, Ádert újra úgy pozicionálta a térben, mint akire áldozatként mutatnak. Ezen a ponton, Weisz Fanni nonverbális gesztusának a kontextusában Áder üzenete így is érthető: „mondjunk nemet arra, hogy rám mutogassanak és vállaljuk inkább a saját felelősségünket.” De legalábbis azt a hatást tovább fokozza a mutató ujjal határozottan Áder Jánosra irányított gesztus, hogy a szónokot azonosítsuk azzal a negatív kifejtést tartalmazó oldallal, amelyikkel egy mondattal korábban a saját nyelvbotlásával már azonosította önmagát.

A harmadik apróságnak tűnő szempontunk, ami képes megdöntenie a törékeny egyensúlyt, ismét a verbalitás szintjén figyelhető meg: a szavak száma. Amikor a nézői élmény annyit ragad meg, hogy fontosabb az, amire nemet kell mondani, mint az, amire igent, akkor az abból is fakad, hogy bár két ugyanakkora bekezdés szól a negatív és a pozitív oldalról, hiszen még hangzó szövegként is csak 5 másodperccel hosszabb a negatív lista és bár ugyanúgy ötször szerepel a „nem” szó a negatív passzusban, mintahogy ötször mondja ki Áder János az „igen” szót, a beszédírónak tudnia kellene, hogy itt nem matematikai, hanem lélektani aránnyal kell mérni, ha egyensúlyt vagy a fentebb említett boltíves szerkezet hatását kívánja elérni. Mivel élesebb az emberi fül a tiltásra, mint a pozitív tanácsra, eleve egyharmad-kétharmad arányban kellett volna teret engedni a pozitívumok javára. Ezzel szemben az időbeli viszonyok inkább a negatív oldal felé tolódnak, ráadásul az érzékeletesebb jelzők és a kifejezőbb szóképek (a legszebb példa: környezetünk felelőtlen kirablása 2:20-tól) is a negatív oldalon hangoznak el, a hangerő és a mimika fokozottságáról nem szólva. A pozitív oldalt az arányok módosítása mellett azzal is erősíthették volna a beszéd alkotói, hogy az anaforákat epanalepsis alakzattá fejlesztve az „igent mondhatunk” mondatkezdetekből kialakított bekezdés zárása is ez: igent mondhatunk. Ennek az alakzatnak a belső keretezése tovább erősíthette volna a pozitív oldalt azért, hogy végül az ellenpontozás sikeresen teremtsen feszültséget.

Végezetül egy szó az artikulációról és egy a szájpittyesztésről:

Áder János sokkal érthetőbben beszél és szebben artikulál most, mint öt évvel korábban. Különösen az ajakréses hangoknál látszik a törekvés, és bár még mindig nem természetes néha a résképzés (pl. 3:17), jobb, mint volt. Az ajakkerekítéses hangokat természetesebben formálva (a legszebb példa a „magyar” szó ejtése 3:02-nél), alig harapja már el azokat, emiatt az összhatás is egyértelműen kedvezőbb. Cserébe 1:21-22-nél az „az újév” és 2:48-nál az „az egymással” szavakat egybehadarta, ami miatt érdemes lett volna újra venni a beszédet.

A szemöldökjáték mellett (pl. 0:21, 0:38, 0:48, 3:38) 2019-ben a markáns mimikai elemek közül a szájpittyesztéssel is találkozhattunk a köztársasági elnök ünnepi pohárköszöntőjében. Két alkalommal élt ezzel, mind a kettő a beszéd lezáró szakaszában tűnt fel. Az első 3:42-nél indul és majdnem egy egész másodpercen keresztül kitart. Bátortalan első fázisból, egy bátrabb második fázisban teljesedik ki. A mimika kifejező és illeszkedik a verbális üzenethez. Bár érzékelhető rajta a megtervezettség, mindenképp üdvözlendő, hogy gazdagította a kifejező erejét. És hogy lássunk ellenpéldát is, 3:56-nál találkozhattunk a szájpittyesztés második előfordulásával, ami funkció híján felesleges beleragadás volt az előző mimikai kifejezésbe, emiatt olyan benyomást kelt a szónok, mintha a tükör előtt gyakorolná a beszéd lezárását. Mivel továbbra is nagyon visszafogottan engedi életre kelni az arcjátékát, még mindig elszigeteltek és ezért feltűnőek ezek a nonverbális kifejezések, de ahogy az ajakkerekítéses artikuláció is javuló tendenciát mutatott, ez is jó irányba mutat.

Összegzés:

Egy klasszikus, de kimunkált és ezért igényes koncepciót sejthetünk a 2019-es pohárköszöntő mögött. A szövegalkotás két ponton, a szónok érzelmi bevonódása pedig további egy ponton szárnyaszegetté tette az emiatt csak majdnem sikeres beszédaktust. A megbomlott egyensúly helyett retorikailag az is jó út lett volna, ha Áder János hitelesen vállal egy konfrontációt akár nyílt aktuálpolitikai állásfoglalást is megfogalmazva, vagy az is sikeres lehetett volna, ha megőrzi a távolságot, de ehhez egy nagyon elegáns és precíz egyensúlyt kellett volna végig fenntartania a beszédben. A jövőben az apróbb hibák kiküszöbölése mellett, meglátásunk szerint, lépnie kellene a köztársasági elnökünknek: vagy közvetlenebbé és markánsabbá válnak az elnöki megnyilatkozások, vagy pedig másként kell a műfajt megújítania, akár tematikus beszédekkel, akár más eszközökkel.

Ha Ön is szeretne ehhez hasonlóan retorikai elemzést kapni a saját kommunikációjáról, kínálatunkon belül kattintson ide.

Boldog 2019-et és sikeres beszédeket kívánunk ebbez az évben is minden olvasónknak!