A belső érvekre vonatkozó, 4×3-as felosztás második részéről szól ez az epizód, ez pedig nem más, mint az összehasonlítás. A Retorikai Lexikon szerint “a hasonlóság megállapítása alapvető gondolkodási művelet”, amely alapja az előző részben tárgyalt felosztásnak és meghatározásnak is.
Már gyerekként is hasonlítottuk egymáshoz a dolgokat, például amikor az égen látható felhők alakját próbáltuk megfejteni: “az olyan, mint egy csőr nélküli gumikacsa…” Tanulmányaink során irodalomórán (vagy retorikakurzuson) találkozhattunk a hasonlat vagy éppen a metafora fogalmával. Ezek a gondolatalakzatok éppen arra építenek, hogy valamit valamihez hasonlítunk. Az összevetés sokrétű hatással bír: felkelti a figyelmet, bevon, elgondolkodtat, és közel hozza a hallgatóságot a témához.
Összehasonlítás
Érvelésekben gyakran nem fekete és fehér, jó és rossz közül kell választani, hanem két jó közül a jobbat vagy két rossz közül a kevésbé rosszat kellene megtalálni.
Pl. A mozi jobb, mint a színház. Az influenza rosszabb, mint a nátha.
Arisztotelész alapján Cicero több tucat ilyen, általa általánosan érvényesnek vélt megállapítást tesz a TopiCa című művében. Vannak közülük egyértelműek, amelyekre ma is könnyen rábólintanánk:
Definíció: minden vitás kérdést ezzel kéne kezdeni. Vagy mégsem? Pej András retorikatréner érveléstechnikai sorozatának 7. részében visszatérünk a jelenbe, a definíciók világába. A sorozat korábbi részei a cikk alján olvashatóak.
Ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk
A nehezén túl vagyunk. Arisztotelész után visszatérünk a jelenbe. Sok-sok új fogalom bevezetése, rendszerezése, és az érvforrások felkutatása után megpihenhetünk. Ha nem olvastad a cikksorozat 5. részét, akkor érdemes pótolnod, mivel a következő epizódokban az ott megismert 4×3-as rendszert fogjuk mélyebben megvizsgálni, és példákon keresztül érthetőbbé tenni.
Elsőként a meghatározással foglalkozunk. Cicero szerint
“amikor a vitás kérdés egy megnevezés körül forog (…), meghatározáson alapuló ügyállásról beszélünk.”
Persze ő perbeszédek kapcsán mondta ezt, de könnyen belátható, hogy bizony napjainkban is sok vitás helyzet arról szól, hogy mit értünk egy-egy szó alatt. Continue reading →
Az antik érvforrások még ma is használhatóak. Az előző részben eljutottunk az érveléstechnika szívéhez, a külső és a belső érvekhez, és bevezettünk a belső érvek 4×3-as felosztását. Ahogyan ott is írtuk, sokféle kategorizálás létezik. Egy epizód erejéig visszatérünk a kályhához, nézzük meg, hogy hogyan kategorizált 2300 évvel ezelőtt Arisztotelész.
Ő 28 db általános érvforrást nevesít, további felosztás nélkül, tulajdonképpen ömlesztve. Ezek az antik érvforrások azért általánosak, mert Arisztotelész szerint beszédfajtától és műfajtól függetlenül használhatóak.
Példaként választottunk egy állítást, tételmondatot, miszerint: Az alkoholfogyasztás káros.
Az alábbiakban Arisztotelész érvtípusainak megfelelő példákat mutatunk be. Ezek a pro (tehát a tételmondattal egyetértő) oldalra vonatkoznak, kivéve, ahol ezt odaírtuk.Continue reading →
Az érvek fajtái: a külső és belső érvek a témája Pej András retorikatréner érveléstechnikai sorozata ötödik részének. Az első rész a vitatkozásról, a második rész a meggyőzésről szólt. A harmadik rész a logikai és retorikai érvelést járta körül, a negyedik pedig a hibás érveket.
A legjobb helyek, az érvforrások
A meggyőzés folyamatában a célunk és feladatunk az, hogy bizonyítékokat, azaz érveket sorakoztassunk fel az állításunk igazolására. A nagy kérdés az, hogy hol találjuk az érveket? Ezeket a helyeket nevezzük érvforrásoknak. Quintilianus így fogalmaz:
„Forrásoknak […] nevezem az érvek lelőhelyeit, ahol rejtőzködnek. Ahonnan elő kell őket keresni. […] Nem találsz meg egy adott vadat vagy madarat, ha nem tudod, hol tenyészik és tanyázik. […] Nem található minden érv mindenütt, ezért nem szabad mindenfelé keresnünk. Különben sokat tévedünk, és minden erőfeszítés mellett is csak véletlenül találjuk meg azt, amit nem módszeresen keresünk.”
De mégis, akkor merre induljunk? Amiben a retorikusok zöme egyetért, az a külső és a belső érvek különválasztása. Ez Arisztotelészig vezethető vissza. Ő így fogalmaz:
„A bizonyítékok közül egyesek a rétorikán kívüliek, mások a rétorikán belüliek. Rétorikán kívülieknek nevezem mindazokat, amelyeket nem mi gondolunk ki, hanem már korábban is léteztek: tanúk, a kínzással kicsikart vallomások, a dokumentumok stb. A rétorikán belüliek azok, amelyeket a módszer szolgáltat, és amelyeket mi hozunk létre. Az előbbieket csak alkalmaznunk kell, az utóbbiakat viszont meg kell találnunk.”
A hibás érvek és a manipulatív érvek az érveléstechnikai sorozat negyedik részének fókusza. Pej András retorikatréner nagy alapossággal szedte össze a hibás érvek típusait. A sorozat első része a vitatkozásról, a második része a meggyőzésről szól, a harmadik rész pedig a logikai és retorikai érvelés közti különbséget mutatta be.
“Ez nem érv!” – halljuk sokszor vitás helyzetekben. De min múlik, hogy valami érvnek számít-e? Mikor beszélhetünk érvelési hibáról? Nem olyan könnyű ez a kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik, éppen ezért szentelünk a témának egy külön epizódot.
Mi az érv?
Érv az, ami bizonyítja, alátámasztja az álláspontunkat. A fenti kijelentéssel valójában azt mondja a közlő, hogy nem elég erős az érv (vagy az érvelő hitelessége) ahhoz, hogy bizonyítékként elfogadható legyen. Ettől még lehet érv, csupán gyenge vagy hatástalan.
Az előző részben különbséget tettünk logikai és retorikai érvek között. Az érveléstechnikával foglalkozó szakirodalom jókora hányada mindent, ami nem szükségszerűen igaz és teljesen logikus, azt érvelési hibaként definiál. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb retorikai érvet is hibásnak kellene tekintenünk, hiszen ezek többnyire kvázilogikai, valószínűségi érvek. Ha így tennénk, akkor alig-alig lennének használható és helyes érveink, ráadásul sok időt venne igénybe, mire megalkotjuk ezeket. Az élet ennél gyorsabb és spontánabb, és nem kizárólag logikával győzünk meg másokat. De ez nem baj. Lehet, hogy ugyanaz az érv az egyik beszédhelyzetben teljesen rendben van, a másikban viszont hibásnak tekinthető. Íme egy (fiktív) példa:
“A módszer jól bevált, kutatásokon alapul, és meghozza a kívánt eredményt.”
Ha ezt Karikó Katalin covid oltások mRNS-technológiája kapcsán nyilatkozná, akkor ez egy helyes és erős érv lenne, hiszen ő szakértőként nyilvánul meg a témában.
Ha ugyanezt a mondatot, szintén covid oltások kapcsán Kiszel Tünde nyilatkozná, akkor már nem bírna akkora meggyőző erővel ez az állítás. Sőt, akár hibásnak is tekinthetnénk, hiszen Kiszel Tünde nem szakértő a témában.
Ám, ha Karikó Katalin ugyanezt a mondatot a szentinelézek leghatásosabb integrálási módszeréről mondaná, akkor őt is vádolhatnánk azzal, hogy hibás az érve. Azért kellene elhinni, mert egy Nobel-díjas ember mondta. Bizonyára lennének olyanok, akiket meggyőzne, de ebben az esetben hibásan hivatkoznánk Karikó Katalin tekintélyére, hiszen ebben a témában (vélhetően) ő nem járatos.
Tehát az érvelő személye, a téma, a beszédhelyzet mind-mind befolyásolja, hogy hogyan ítélünk meg egy-egy (akár ugyanazt) az érvet. Lehet erős vagy gyenge, és persze lehet akár hibás is.
Retorikai érvelés, logikai érvelés, egyáltalán, hogyan érvelünk? Érveléstechnikai sorozatunk harmadik részében végre előkerülnek az érvek. E tizenkét részes cikksorozattal iránytűt szeretnénk adni azok kezébe, akik nehezen igazodnak ki az érvek és a viták világában. A cikksorozat Pej András retorikatréner munkája.A sorozat első része a vitatkozásról, a második része a meggyőzésről szól.
Biztos, hogy igaz?
Amikor az érveléstechnika szóba kerül, sokan azonnal Spock-ra asszociálnak a Star Trek-ből, aki a végtelenül logikus “érvelőgép” megtestesítője. Azt gondolhatják, hogy az érvelés bizonyára csak a kiváltságosok számára elsajátítható képesség, és csak azoknak megy jól, akik a logikával jó viszonyt ápolnak. Részben persze igazuk van, hiszen szükség van arra, hogy a gondolataink egymásból helyesen következzenek, és értse a hallgatóság a gondolatmenetet. Emellett nem árt, ha a logikátlanságokat észrevesszük másoknál, mi magunk pedig elkerüljük ezeket. Ez a fajta érvelés szükségszerű következtetésekre jut, amelyek igen erőteljes bizonyítékai az álláspontunk helyességének.Continue reading →
Fontos-e a meggyőzés? Mit nyer az, aki meggyőzi a másikat? Nagy és összetett téma az érveléstechnika, hát még ennek fő felhasználási területe, a viták világa. Ezzel a tizenkét részes cikksorozattal iránytűt szeretnénk adni azok kezébe, akik nehezen igazodnak ki, és emiatt talán nem is érzik jól magukat ebben a világban. A cikksorozat Pej András retorikatréner munkája. Az első részben a vitatkozásról volt szó, a második részben a meggyőzést járjuk körbe.
Tegyük fel, hogy én is és a másik is megfelelő lelkiállapotban van a vitához. Tegyük fel, hogy van elég információnk az érveléshez, és még a vita hasznát illetően is van elképzelésünk. Ha belevágunk, akkor onnantól kezdve meggyőzéssel foglalkozunk.
Ha ezen a ponton azt gondolod, hogy fényévekre van tőled a meggyőzés, akkor hadd hívjuk fel a figyelmedet néhány hétköznapi kommunikációs helyzetre:Continue reading →
Vitatkozunk? Nagy és összetett téma az érveléstechnika, hát még ennek fő felhasználási területe, a viták világa. Ezzel a tizenkét részes cikksorozattal iránytűt szeretnénk adni azok kezébe, akik nehezen igazodnak ki, és emiatt talán nem is érzik jól magukat ebben a világban. A cikksorozat Pej András retorikatréner munkája.
Különbséget fogunk tenni logikai és retorikai érvek között. Utánajárunk, hogy mik a külső és mik a belső érvek. Megismerkedünk az érvelési hibákkal. Elkalandozunk egészen az érvforrásokig, ami tulajdonképpen az eredője lesz az érveléstechnikának, hiszen ezek azok a helyek, ahonnan a bizonyítékainkat vehetjük. És persze sok-sok példán keresztül fogunk ismerkedni ezzel a már-már beláthatatlanul összetett, és végtelen lehetőséget tartogató területtel.
Immár 18. alkalommal rendezte meg az Építészfórum a Média Építészeti Díja gálát, és most már a Retorikaiskola is sokadjára tér vissza az eseményre és az azt megelőző retorikai felkészítésre. A pályázókat abban segítettük, hogy a szakmailag magas színvonalú munkáikat még nagyobb meggyőzőerővel tudják prezentálni a zsűri előtt. Egyáltalán nem könnyű többszáz ember előtt, 3 perc alatt magával ragadóan és érthetően átadni azt, ami akár több hónap munkájának az eredménye. Arról, hogy mi mindent lehet ebből tanulni, egy korábbi cikkünkben lehet olvasni. Continue reading →
Történelmi pillanat — beszéd az esőben — összetépett jegyzet
George H. W. Bush 1989-ben elhangzó Kossuth-téri beszédét általában ezekkel a jelzőkkel társítják. Berki Júlia, a Szónok Születik Retorikaiskola junior trénerének beszédelemzése azonban mélyebbre ás ennél. Segítségével tudatosabbá tehetjük reflexiónkat a történelmi és a pillanatnyi kontextusra; dekódolhatjuk a szónok öltözékének jelentésrétegeit; valamint megfigyelhetjük nonverbális gesztusait, és fejtegethetjük szónoklatának szavai mögött rejlő lélektani üzenetét.
Ezen túl olyan kérdések válaszához is közelebb juthatunk, hogy mitől lesz egy beszéd sikeres és ikonikus. Vagy hogy mit tanulhatunk George H. W. Bush kapcsán háborús retorikáról, rögtönzésről, vezetői kommunikációról.
Kontextus, amit egy jó előadó figyelembe vesz
Milyen gondolatokkal, milyen lelkiállapotban, ki nem mondott belső várakozással és igényekkel érkezhet a hallgatóság?
George H. W. Bush azóta már ikonikussá vált beszéde esőben született. Magyarország – és a szocialista országok – számára korszakhatárnak tekinthető e beszéd: a kelet-nyugat viszony egy új szakaszba lépett. Az 1989-es Népszava júliusi száma így számol be erről:
„Hiszen nehezen lenne letagadható, hogy várjuk, nagyon várjuk már őt. Töprengünk, ábrándozunk, mérlegelünk, némiképp szorongunk és kíváncsiak vagyunk, elvégre nem mindennapos eseményről van szó: hivatalban levő amerikai elnök most először látogat el hozzánk…”
A Bush-látogatás legfontosabb kérdése Magyarország számára az volt, hogy mit várhat az elnöktől. Vajon kinyitja a Nyugat kapuit Kelet- és Közép-Európa számára? Éppen ezért 1989-ben a Kossuth téri esőben elhangzó beszéd világraszóló pillanatnak ígérkezett.
A helyszín
A kültéri helyszín többféle kockázatot rejt, ami sokszor rugalmasságot, spontaneitást és kreativitást igényel. A Kossuth térre szervezett szónoklat szimbolikus helyszínként nagyszerű választásnak bizonyult mindaddig, míg el nem kezdett zuhogni az eső. A korabeli tudósítás szerint az elnöki látogatás előtt „egy órával még dörgött az ég, szakadt az eső, és szinte éjszakai sötétség borult Budapestre.”
El lehet képzelni a szervezők aggodalmát, és a Kossuth szobor előtt összegyűlt, átfázott tömeget, ahogy a remény, a félelem és a várakozás érzése kavarog bennük. Ahogy az elemzett beszéd felvétele mutatja, nem sok embernél volt esernyő.
Megjelenés, ami néma üzenetet hordoz
Mitől lehet egy előadó szimpatikus, rokonszenves – már megszólalása előtt?
Ebbe az átázott miliőbe érkezik Bush, feleségével, Barbarával. Öltözetük egyszerű. Az elnök egy hétköznapi, drapp színű ballonkabátot visel, ezáltal megjelenése azt az érzetet kelti, mintha egy átlagos polgár lenne a tömegből. Csak az alapos szemlélő számára tűnhet föl a kabátból kivillanó, élére vasalt fehér gallér és nyakkendő.
Mit jelez ez a megjelenés? Az amerikai elnök kettős minőségben lép hallgatói elé. A hivatalos megjelenés fölé vett polgárias öltözék akarva-akaratlan üzenetet hordoz. Egyszerre amerikai elnök és egy ember a nép köréből. Bush itt, amellett, hogy nem mond le elnöki szerepéről, egy újabb réteggel árnyalja megjelenésének üzenetét: a helyzetnek megfelelően öltözik (eső, köztér), így kíván azonosulni hallgatóival, közösséget vállal velük.
Budapest, 1989. július 11. (AP Photo/Charles Tasnadi)
Beszéd előtti pillanatok: a közönség ekkor is figyel!
Az előadást megelőző pillanatokban, abban a jelentéktelennek tűnő pár percben tetteink sokkal többet mondanak, mint hinnénk. A szónok személyét többek között ezek a pillanatok is hitelesítik. Az első benyomás az elnökről árnyalódik, az összetartás és szolidaritás jegyében történő cselekedeteivel. Azáltal, hogy a feje fölé tartani kívánt esernyőt elutasítja, osztozik a jelenlévők helyzetében. De ezt fokozza az a gesztusa is, hogy addig nem kezd bele beszédébe, amíg nem gondoskodik magyar tolmácsról az angolul nem feltétlenül értő hallgatóságnak. Ez a kifelé figyelés, empatizálás szintén fontos elem ahhoz, hogy a beszéd valóban célba érjen.
A kommunikációs helyzet tehát összetett: az időjárás és nyelvi korlátokat szükséges figyelembe venni. Talán ez a figyelem vezetett a következő tetthez is.
Váratlan beszédkezdés: garantált figyelem
Bizonyára megfontolt, átgondolt, pontos és nagyon összeszedett gondolatokat vártak a megjelentek. De George H.W. Bush amerikai elnök váratlanul összetépi a beszédét, kitárja a karját a zuhogó esőben, és rámosolyog az ázó-fázó népre. Hogyan és miért enged meg magának egy ilyen meghatározó pillanatban ilyen lazaságot?
Ahogy öltözete és az esernyő elutasítása is, a formabontás ebben a gesztusban is folytatódott. Mégis, talán ez a leglátványosabb eleme. A megszólalást megelőző pillanatokban a széttárt, magasba emelt karok, és az ezáltal kiváltott ováció már szinte „popsztár” hatást kelt.
A széttépett beszéd, a váratlan fordulat, a közösséget vállaló, szabad és önfeledt elnök egy kiélezett háborús kontextusban – ezek együttállása tette ezt a beszédet ikonikussá. Ha tehát előadásunkat felejthetetlenné szeretnénk tenni, a váratlanság erejével emlékezetes meglepetést okozhatunk. „Hosszú ideje állnak már itt az esőben. Engedjék meg, hogy szívemből beszéljek.” (itt egy ezt kifejező mozdulattal leveszi a szemüvegét) Rövid leszek.” – Beleérez, látja, hogy mit, mennyit bír most a hallgatósága, igazodik a körülményekhez. Az adott helyzethez való alkalmazkodás, együttműködés megmutatkozik a beszéd hosszában (körülbelül 3 perc), és rögtönzött műfajában is.
A beszéd műfaja gyakran magában hordozza a hangnemet és a stílust is
Az elnök a sztenderd, köznyelvi regisztert használja. Mondatai személyesek, egyszerűek. Ez a választott, improvizatív jellegű beszédműfajból is következik. Hiszen a legkönnyebben úgy lehet rögtönzést végrehajtani, ha megosztom hallgatóságommal saját kapcsolódásomat a témához, ahogy itt George H. W. Bush is teszi. Ő itt a személyesség erejével győzi meg hallgatóságát. A formális stílust elhagyva familiáris hangot üt meg. („Barbara and I feel the warmth of this welcome.”) A családiasság érzetét az is erősíti, hogy feleségével együtt van jelen. Sok benne az E/1 személyű mondatkezdés és a T/1-ben való fogalmazás is megjelenik. Ez utóbbi két esetben: vagy feleségére és magára használja a „mi” mondatkezdést, vagy Amerika nevében fogalmaz.
Egyetlen és talán a leghivatalosabb mondata, amikor felhozza vezetői posztját, erős (többször is hangsúlyosan megjelenő), mutató gesztussal kísérve (1:52), majd rögtön át is fordítja ezt azzal, hogy érzelmileg kapcsolódik Magyarországhoz az amerikai polgárok nevében is. („I want you to know that I am here as President of the United States, because we have in our country a special affection and feeling for the people of Hungary.”)
A vezetői kommunikáció szempontjából eddig azt láthatjuk, hogy George H. W. Bush egyszerre egy közülünk és egyszerre elnök – azonosul és vezet, átérez, de előre mutat. Szép visszatükröződése ez a 3. pontban tett, öltözködéssel kapcsolatos megfigyeléseknek. Érdekes, ahogy a kommunikációban a hatalomhoz való viszony előbb vagy utóbb, akarva vagy akaratlanul, de mindig transzparenssé válik.
A szavak, és a mögötte rejlő üzenet
Bush elnök épít a történelmi, háborús kontextusból fakadó lélektani szükségre. A beszéd gyakran visszatérő kulcsszavai is a bizalom és az otthonosság érzését erősítik: (szeretet, otthon, együtt, meleg fogadtatás, érzés, köszönöm, hit, meggyőződés, biztosság). Éppen ezért érezhetjük a beszédet egyenesnek, őszintének, barátinak és közvetlennek.
George H. W. Bush tehát egy igen mély igényre reagált: felveszi a barát/édesapa szerepét a várakozó, kiszolgáltatott, reménykedő, valamint elfogadásra és biztonságra éhes magyar népnek. Ez a verbális gesztus nagyon szépen megmutatkozik a beszéd kezdő (0:24-30) és záró pillanatában (3:23): széttárt kezek, felemelt karok. Ezzel mintegy kiterjesztette óvó, áldó, üdvözlő kezét a magyar népre.
Ha egy előadó képes a hallgatóság legmélyebb részéhez, a legbelsőbb lélek-rétegig hatolni, oda, ahol a szónok is szülő, testvér, barát: akkor nagyon mély szinten találkozhat egymással az előadó és a közönsége.
Biztonság és béke – ezeket az érzelmeket lehet támogatni a háborús kommunikációban. A mai politikában is láthatunk erre példát, és az elnök beszédének is valószínűleg ez volt a célja.
A mimika végig erőteljes, bár nem teljesen tudjuk eldönteni, hogy tudatos, vagy önkéntelen-e az egész beszéden végighúzódó, széles mosoly. A szemkontaktust a hallgatósággal végig szorosan tartja, a tekintet melegsége segíti az érzelmek kifejezését. Ennek ellenére a mosoly néha művinek tűnik (pl.1:33-nál) – és megfigyelhető, hogy miután folytatja a beszédet, a szeme nem változik, azon nem látszik a mosoly.
A beszédet végig három karakteres mozdulat kíséri: ökölbe szorított kéz, a mutatóujjal előre és felfelé mutató kéz, és az említett kitárt karok. A mutatóujj és az ökölrázás egyaránt olyan domináns, erőteljes gesztus, amely fenyegető, megfélemlítő hatást is kelthez. A 2:37. perctől indított mondat látványos példa erre: erős gesztus-sorozat kíséri („…we must work with Hungary, we want to work with Hungary…”). Ahogy a beszédtempó is igazodik a hangsúlyos mozdulatokhoz, a hangerő is emelkedik. A hangot tónusos dallamosság jellemzi. A mély színezetű bariton magabiztosan és ritmusosan szól, nyitott artikuláció segíti a megértést.
A szöveg verbális elemei közt az ismétlés és az ellentét hangsúlyos. Az egész beszédre jellemző a hideg, esős környezetnek a meleg fogadtatással és érzelmekkel való szembeállításának játéka. („Long after this rain is gone, I am going to remember the warmth of the welcome from the people of Hungary.”) A fizikai érzékelésre ható eszköz az ismétlések közt is előjön: („…at some drier time and some drier place”)
Konklúzió
Minden hatásossága ellenére nagy hiányossága a szónoklatnak, hogy nem személyes jellegű beszéd volt. Tulajdonképpen bármelyik ország bármelyik városában elhangozhatott volna. Annyira általános lett, hogy az ország nevét kicserélve Bush elnök bárhol elmondhatta volna. Hiányzik a konkrétum: nem mond semmilyen személyt, helyszínt, vagy eseményt, ami kifejezetten a magyar néphez, vagy a magyar népről beszél.
A műviség, – ami néha felbukkant- és a domináns, szinte leuraló gesztus elemek, valamint az általánosító fogalmazás gyengítik, és néhány helyen meg is kérdőjelezik a szónoklat hitelességét, és inkongruenssé teszik a szónoklatot.
George H.W. Bush személyiségének azonban olyan vonásai is vannak, amelyek lehetővé tették, hogy elnökké válasszák. Ez ebben a beszédében is megfigyelhető. Egyrészt a hatalommal való bánásmódja miatt, amelynek szimbóluma lehetne az ingre vett ballonkabát. Másrészt az a szenzitivitás, ahogyan a felszínen zajló és mélylélektani eseményekre reagált:
Közösséget vállalt az összegyűltekkel, alkalmazkodott az eső okozta fizikai szükségletekhez (rövidség).
Válaszolt a háború miatt létrejött lelki igényre: megteremteni azt a biztonságérzetet, hogy számíthatnak rá.
A hideg és az eső ellenére a szónok szavaiból áradó melegség – a videót nézve – elnyerte a hallgatóság tetszését. Úgy tűnik, ha egy előadó meg meri élni, fel meri vállalni emberségét az emberek előtt, akkor nagyobb elfogadásra, megértésre, meghallásra és szeretetre számíthat, mint bármilyen precízen kiművelt „diplomáciai” beszéd által.
