Definíció: minden vitás kérdést ezzel kéne kezdeni. Vagy mégsem? Pej András retorikatréner érveléstechnikai sorozatának 7. részében visszatérünk a jelenbe, a definíciók világába. A sorozat korábbi részei a cikk alján olvashatóak.

Ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk

A nehezén túl vagyunk. Arisztotelész után visszatérünk a jelenbe. Sok-sok új fogalom bevezetése, rendszerezése, és az érvforrások felkutatása után megpihenhetünk. Ha nem olvastad a cikksorozat 5. részét, akkor érdemes pótolnod, mivel a következő epizódokban az ott megismert 4×3-as rendszert fogjuk mélyebben megvizsgálni, és példákon keresztül érthetőbbé tenni.

Elsőként a meghatározással foglalkozunk. Cicero szerint

“amikor a vitás kérdés egy megnevezés körül forog (…), meghatározáson alapuló ügyállásról beszélünk.”

Persze ő perbeszédek kapcsán mondta ezt, de könnyen belátható, hogy bizony napjainkban is sok vitás helyzet arról szól, hogy mit értünk egy-egy szó alatt.

háború
család
fake news
liberális
propaganda

De még csak a politikáig sem kell elmenni. Egy párkapcsolatban mást jelenthet a feleknek a tisztaság, a pihenés vagy például a kiabálás fogalma. Sokszor abból fakad a nézeteltérés, hogy nem tisztáztuk: mit jelentenek ezek a szavak. Ebből az is következik, hogy ha ezeket egyeztetjük, akkor sok vita elkerülhetővé vagy lezárhatóvá válik. Persze ennek előfeltétele a párbeszéd. Amíg ezt nem tesszük meg, addig nem ugyanarról beszélünk, így aztán az is lehet, hogy mindkettőnknek igaza van (van igaza), és parttalanná válik a vita.

Definíció

A definíció szó a latin definire kifejezésből ered, ami azt jelenti, hogy “határokkal ellátni”. A Retorikai lexikon szerint “olyan tevékenység, melynek során leírjuk valaminek a természetét vagy lényegi tulajdonságait, vagy megállapítjuk egy szó jelentését”. Az éles szeműek észrevehették, hogy az imént éppen definiáltuk a definiálást. Nézzük részletesebben:

Szavak jelentése
Egy szó meghatározása kiindulhat az eredetéből, mint ahogyan mi is tettük ezt. Ugyanakkor a definíció a nyelv használóitól függ, megegyezésen alapul, amiből az is következik, hogy változhat. Nem csak az idő múlásával, de akár kontextustól függően is. Például mást jelent az erő a fizikában és mást a konditeremben.

Felosztás
Felosztottuk fentebb a definiálás tevékenységét három részre: a dolog természetének, vagy lényegi tulajdonságainak leírása, illetve a szó jelentésének megállapítása. Már a belső érvek 4×3-as tagolása is egyfajta felosztás. Ez logikai művelet, a beszélő által megalkotott konstrukció. Ügyelni kell arra, hogy világos legyen a felosztás alapja és ne maradjon ki önkényesen egyetlen létező rész sem, máskülönben érvelési hibáról vagy manipulációról beszélünk.

További példák a felosztásra:

jobb- és baloldal
jók és rosszak
növények, állatok, gombák

Nem és faj

A szavak meghatározása, illetve a felosztás során is találkozhatunk alá- és fölérendeltségi kérdésekkel. A definíció definiálásánál a felsőbb kategória a “tevékenység”, aminek egy fajtája a definiálás. Másik példát hozva: a növények, az állatok és a gombák mind élőlények. Miért hasznos ezt vizsgálni? Azért, mert a nemből (a felsőbb kategóriából) minden következtetés igaz lesz a fajra (alsóbb kategóriára is). És itt már mutatkoznak a jelei a cikksorozat következő részében tárgyalt összehasonlításnak. Hiszen, ha valaminek tudjuk a pontos “helyét”, akkor már könnyen mondhatjuk, hogy “olyan, mint…” vagy éppen, hogy “nem olyan, mint…”.

Egy jó definíció nehezen cáfolható, különösen akkor, ha közmegegyezés van róla. Ezért nem szerencsés választás például a “Család az család” szlogen. Ez tautológia, egy fogalmat saját magával magyaráznak, holott éppen az a vita tárgya, hogy mit értünk család alatt.

A definíció kifejezésről az iskolai matek órák juthatnak eszünkbe, keserű szájízzel. Persze nehéz volt megtanulni, de abban segített, hogy egy nyelvet beszélhetett mindenki, aki matematikával foglalkozik. Ugyanezt keressük akkor is, amikor a mindennapi életünkben definiálunk vagy kérjük a másikat, hogy magyarázza meg, amit mondott. Ez nem kukacoskodás, hanem a sikeres kommunikáció legalapvetőbb szükséglete. Használjuk!

Felhasznált irodalom:

Retorikai lexikon, szerk. ADAMIK Tamás, Pozsony, 2010. (meghatározás, felosztás, részekre bontás)

M. T. CICERO, A feltalálásról, ford. Simon L. Zoltán, Pozsony, 2012.

Az érveléstechnikai sorozat korábbi részei

Az első rész: a vitatkozásról

A második rész: a meggyőzésről

A harmadik rész a logikai és retorikai érvelés

A negyedik rész: a hibás érvek

Az ötödik rész: a külső és belső érvek

A hatodik rész az érvforrások antik kategorizálásáról