Ballagási beszéd – minta
Az alábbi mintabeszéd 2024-ben egy erdélyi líceum igazgatójától hangozhat el ballagási beszédként.
Szervusztok, kedves ballagó diákok! Köszöntöm az osztályfőnököket! Üdvözlöm a szülőket, nagyszülőket, hozzátartozókat! És még egyszer szeretettel üdvözöllek benneteket, kedves végzősök!
- június 11-én is hasonlóan fülledt kánikula volt. Bocskai nyakkendő, sötét öltöny és 15 kilóval kevesebb volt rajtam. A tűző napon álltunk és szinte ma is érzem, ahogyan az első verejtékcsepp elindult, majd lassan-lassan végiggördült a hátamon. A ballagásomon elhangzott beszédekre egyáltalán, arra viszont pontosan emlékszem, hogy az ünnepség végére ingem, zakóm nedvesen tapadt a hátamhoz.
Igazgatóként ma egyet megígérek: rövid leszek! Csupán három dolgot mondok nektek. Három rövid gondolatot.
Az első így hangzik: legyetek jóban önmagatokkal.
Három évvel ezelőtt a sulirádióban hallottam először a Carson Coma zenekart. „Legjobb verziója önmagamnak én vagyok” – mászott a fülembe a refrén, miközben láttam, hogy az iskolaudvaron ti is ezt dúdoltátok. Vajon mit jelent ma nektek ez az öt szó? Hogyan gondoltok önmagatokra? És önmagatok legjobb verziójára? Z generációs fiatalként az online és offline térben is mindenki meg akarja nektek mondani, hogy mit kellene tennetek és milyennek kellene lennetek. Emlékszem, amikor annyi idős voltam, mint ti, szinte semmi önbizalmam nem volt. Nem voltam izmos, nem volt barátnőm, még azt sem tudtam eldönteni, hová felvételizzek. Tele voltam szorongással, kétellyel, megfelelési kényszerrel. Ha most visszamehetnék az időben, belesúgnám a 18 éves önmagam fülébe, hogy „Zozó, ne aggódj, teljesen rendben van, ha még bizonytalan vagy”. De ezt már nem tehetem meg. Nektek viszont még elmondhatom, hogy legyetek türelmesek… Legyetek türelmesek magatokkal és higgyétek el, úgy vagytok jók, ahogy vagytok! Higgyétek el: ti vagytok önmagatok legjobb verziói!
Második gondolatom: maradjatok rugalmasak!
Amikor négy évvel ezelőtt ebbe a líceumba felvételiztetek, még nem sejtettétek, hogy olyan fogalmakkal kell majd megismerkednetek, mint pandémia, egészségügyi maszk, távoktatás. Velünk együtt tanultátok meg, hogy mi a Zoom és mi a Teams, és milyen az, amikor az otthoni szobátok osztályteremmé alakul. Megtapasztaltátok azt, amiről nem is gondoltátok, hogy lehetséges: otthonról tanulni. És kimondtatok olyan mondatokat, amikről nem is hittétek, hogy kimondhatók. Mint például: hiányzik az iskola, jó lenne suliba menni, várom az iskolát. Bár nem tanítottalak benneteket, tanáraitoktól hallottam a pizsamás bejelentkezésekről, a bekapcsolva maradt mikrofonokról és a hosszan kikapcsolt kamerákról. Ránézek a szüleitekre és azt látom az arcukon, hogy bizony ők is őriznek emlékeket ebből az időszakból. Az a fajta alkalmazkodóképesség, amit ezalatt a két év alatt megtanultatok, az a fajta rugalmasság, amivel a változásokat követni tudtátok, olyan túlélőkészletet jelent a számotokra, ami megmutatja, hogy aki rugalmas tud lenni, az bizony az életben több mindenre alkalmassá válik. Vegyétek hát észre, hogy ezek a tapasztalatok nemcsak küzdelmet, hanem kincset is jelentettek számotokra.
Végül arra bíztatlak benneteket, hogy maradjatok kíváncsiak.
… nézem az órámat, mert közel másfél óra múlva ki fognak csengetni. És ezzel az utolsó csengetéssel elballagtok a líceumból. Egyesek közületek tovább fognak tanulni, mások majd munkába állnak, de bárhogyan is alakuljon az életetek, azt szeretném, hogy felnőttként is akarjatok újat tanulni, fejlődni, változni. Itt vannak az osztályfőnökeitek, akik mesélhetnének arról, miért fontos egy szakmában mindig újat tanulni. Rápillantok a szüleitekre, akik szintén mesélhetnének arról, hogy nem kell mindig ugyanúgy élni az életet. Akár a nagyszüleitek is mesélhetnének arról, hogy ami egyszer fontos volt, lehet, hogy idővel már jelentéktelenné válik. Ők is, én is arra bíztatlak benneteket, hogy ne féljetek a változástól.
Amikor én 30 évvel ezelőtt útkeresésben voltam, olyan nagynak tűnt a világ, én pedig olyan kicsinek, hogy érettségi után elhatároztam: földrajz szakra megyek. Szerettem volna felfedezni, megismerni, kinyitni magamnak a világot. Vagy ahogy ti fogalmaznátok: mindenre IS kíváncsi voltam! Akkor azt hittem, ez a kíváncsiság örökké tart. De rá kellett döbbennem, hogy észrevétlen és alattomos módon a kíváncsiság lassan megkopik. Néha tegyétek majd fel a kérdést, hogy jóban vagytok-e önmagatokkal? Hogy rugalmasak maradtatok-e? Hogy hajt-e még a kíváncsiság? És ha a válasz mindhárom esetben igen, akkor tudjátok, hogy jó úton haladtok.
Nem tudom, hogy most épp merre halad a verejtékcsepp a hátatokon, de ha a nagy kánikula mellett emlékezni fogtok még valamire a mai napból, szeretném, hogy az az önmagatok értékessége legyen. Legyetek tudatában annak, hogy valamennyien értékesek vagytok! Menjetek hát és mutassátok meg magatokat, mutassátok meg értékeiteket!
A kép forrása: eduline.hu, Stiller Ákos
Ez a ballagási beszéd a Retorikaiskola beszédíró- és kommunikációs képzésében részt vevő tanítvány, Salat Emese munkája. A szövegeket szerkesztette Hoványi Márton és Stenszky Cecília. További mintabeszédek itt találhatók.