Oprah Winfrey beszéde 2018-ban nagy hatást keltett a Golden Globe-díjátadón, de ma is sokat tanulhatunk belőle. A beszéd nincs feliratozva, a magyar fordítás itt, az angol szöveg itt olvasható. A Retorikaiskola beszédíró és kommunikációs képzésében részt vevő tanítványunk, Salat Emese beszédelemzése. A szöveget a képzés vezetője, Dr. habil. Hoványi Márton, valamint a Retorikaiskola szerkesztője, Stenszky Cecília szerkesztette.
Amikor Oprah Winfrey 2018-ban a Golden Globe színpadára lépett, hogy első fekete nőként átvegye a Cecil B. DeMille-életműdíjat, kilenc perces beszéde alatt többször is álló ováció tört ki. Az elnyomó hatalmak ideje lejárt! – fogalmazta meg fő üzenetét, illetve reményét, hogy új nap kel fel a horizonton. Az eredeti szöveg magyar fordításából is felsejlik, hogy Oprah nem egy hagyományos köszönőbeszédet tartott. Mit tudott hát ez a megszólalás, amelyet azóta is a legerősebb kortárs beszédek között emlegetnek?
Bátor szavak
Negyennégy másodperc. Ennyi ideig tapsolta őt felállva egy teljes nézőtér. Beszédét csak többszöri „Köszönöm! Köszönök mindent!” (0:20–0:25) közbeékelésekkel sikerült elkezdenie. Megszólalását egy személyes történettel indította: „És emlékszem, korábban soha nem láttam, hogy egy fekete embert így ünnepeltek volna, mint akkor” – hangzik a vallomása 1:23-kor. Oprah úgy mesél, hogy szavaival láttatja azt a kislányt, aki a linóleum padlón ülve azt nézi a tévében, amint egy fekete színész átveszi az Oscar-díjat. Bátran von párhuzamot Sidney Poitier 1982-es eredménye és a saját kitüntetése között, hangsúlyozva: „És tudom, hogy ebben a pillanatban számtalan kislány nézi, amint én az első fekete nővé válok, aki átveheti ugyanezt a díjat.” (2:10–2:17)
A beszéd ezen pontján a közeli képsorok (2:14–2:26) bólogató, tapsoló, éljenző arcokat mutatnak. Oprah a felsorolásba rendezett ellentérpárokkal (fehér-fekete, ők-mi, elnyomók-elnyomottak, múlt-jövő, kilátástalanság-remény) felfokozott érzelmi állapotba hozza a közönségét, akik minden kulcsmondatára helyeslő tapssal és hangos éljenzéssel reagálnak. “Their time is up!” (Az ő idejük lejárt!) – mondta ki a legerősebb mondatot 6:34-kor. 8:21-kor pedig újból talpra állítja az egész termet, amikor úgy fogalmaz: „Szeretném, ha minden lány, aki most néz és figyel, tudná, hogy egy új nap kel fel a horizonton!” Beszédének célját és üzenetét sikerült átadnia, a közönség érzi és érti a szavak bátorságát.
Tudatos konkretizálás
Oprah tudatosan használja ki a beszéd lehetőségét arra, hogy önmaga ünneplése helyett másokra, egy ügyre, egy problémára hívja fel a figyelmet. Általánosítás helyett konkrét személy említésével (édesanyja 4:25–4:42, Recy Taylor 4:42–5:15) vagy egy-egy konkrét probléma (Hollywood és #metoo) globálissá tételével hozza közelebb a tematikát, túlmutatva kultúrákon, földrajzi határokon, bőrszínen, valláson, politikán vagy munkahelyi viszonyokon (4:17–4:25). Nem fél saját gyermekkoráról mesélni. Ugyanakkor nem rest Recy Taylor történetét felkutatni és kontextusba helyezve bemutatni (5:13–6:15). Ez a történet lesz aztán az, amely jól kidolgozott empatikus átkötéssel („Ő úgy élt, ahogy mi is mindannyian – egy olyan rendszerben…” 6:15–6:20) elvezet ahhoz az üzenethez, amelyet háromszor is kinyilatkoztat: “Their time is up!” (Az ő idejük lejárt! 6:34–6:56). Ebben a pillanatban
azt látjuk, amint a bátorsággal kiejtett szavak elérik hatásukat: az addigra már érzelmileg bevonódott hallgatóság egyszerre áll fel és katartikus tapsával nemet üzen mindennemű kiszolgáltatottságnak.
Hiteles testbeszéd
Fekete ruha. Ezt viselte Oprah, hisz abban az évben a levegő a #metoo mozgalomtól és a különféle zaklatási botrányoktól volt terhes. A fekete szín pedig az áldozatokkal való szolidaritás és a nemek közötti egyenlőtlenség figyelemfelkeltő jele volt. Jele annak, hogy a kiszolgáltatottság ideje lejárt. Nonverbális kommunikációjában így sikerült Oprah-nak hitelesen kapcsolódnia a TimesUp! verbális üzenetéhez.
Bár elegáns és előkelő öltözete, diszkrét sminkje, testszínű manikűrje nem vonta el a figyelmet, a beszéd előrehaladtával a nézői szemet egyre inkább leköti a fülbevaló, a szemüvegkeret és a szemöldök. Egy visszafogottabb és rövidebb fülbevalóval Oprah megtarthatta volna a befogadói tekintetek fókuszát a száj magasságában. Ott, ahol a néző a kimondott szavakra figyel. Így viszont a tekintet könnyebben lefelé, a nyak irányába téved. A karakteres szemüvegkeret felső része és a markáns szemöldök vastagsága árnyékhatású takarást idéz elő a szem felső részénél. Előnyösebb lett volna egy szolidabb, szemöldökmagasságú keret, amely a szemeket jobban hagyja érvényesülni.
Szemkontaktus
Oprah előadásának erénye és hatáskeltésének egyik kulcsa, hogy papír nélkül beszélt. Ezáltal folyamatosan kapcsolatban maradt a közönséggel és szemkontaktust tudott tartani a jelenlévőkkel. Néha még ki is szólt hozzájuk, akkor például, amikor beszédében köszönetet mondott azoknak, akik karrierjében a segítségére voltak (2:42–2:57) vagy amikor az új nap pirkadása kapcsán azokról a nőkről és férfiakról tett említést, „akik közül sok most itt ül a teremben” (8:42–8:49). Oprah (szem)kontaktust tart a kamerával is, ezáltal a néző is az ünnep részesévé és a témában érintetté válik.
Nonverbális kommunikációja hitelesen rezonált verbális kommunikációjára. Kéztartása, kézmozgása ráerősített mondandója fontosabb részeire. Feltartott mutatóujja (0:45-kor és 2:01-kor, amikor történetmesélésbe kezd, 7:30-kor, amikor azokról a férfiakról beszél, akik úgy döntöttek, hogy figyelnek) a figyelem felkeltésére szolgált. Ökölbe szorított keze pedig a harciasabb gondolatokat kísérte, például 1:32-kor, amikor arról mesél, hogy mit jelent egy szegénységben élő kislánynak a tévében látni, amint egy fekete embert ünnepelnek, vagy 8:28-kor, amikor arra bíztat, hogy egy új nap kel fel a horizonton. Beszédét nemcsak gesztusaival, hanem mimikájával is meg tudta támogatni. Érzelmeket fejez ki szemöldökének felvonásával (1:40-kor édesanyját említve, 3:15-kor titkokról és hazugságokról beszélve, 3:50-kor a személyes történetüket megosztó nőkről mesélve), szemének lehunyásával (1:19-kor csukott szemmel idézi fel Sidney Poitier alakját, 7:55-kor arról mesél, hogy „hogyan mérgelődünk, hogyan bukunk el és hogyan kerekedünk felül”) vagy homlokának ráncolásával (az utolsó 40 másodpercben).
kép forrása: goldenglobes.com
Szenvedélyes hang(zás)
Szünetek. Lehetnek rövidek vagy hosszúak, mondaton belül vagy mondatok között, Oprah kitartja őket. Történetmesélése attól válik megragadóvá, hogy jelentőségteljes szünetekkel tagolja és késlelteti az elbeszélés előrehaladtát, például 1:09-kor: „és a győztes […] Sidney Poitier”, 2:10-kor: „és tudom, hogy ebben a pillanatban […] számtalan kislány nézi, […] amint az első fekete nőként átvehetem ugyanezt a díjat”. A nagyobb hatás érdekében hosszabb szüneteket iktat be, például 5:50-kor, amikor kimondja Rosa Parks nevét, vagy 6:34-kor, amikor először ejti ki a “Their time is up!” mondatot. A szünettartással beálló csenddel kellő időt ad a közönségnek a hallottakat értelmezni és azokra reagálni.
Oprah Winfrey megszólalásában nemcsak az volt szenvedélyes, amit mondott, hanem az is, ahogyan mondta. Hangja már a kezdetektől határozottan betöltötte a rendelkezésére álló teret. Beszédének első felét végigkíséri egy szájszárazság, amit gyakori ajaknedvesítéssel igyekszik kiküszöbölni. Ez értelmezhető a kezdeti feszültség jeleként is. A három perc alatt hétszer is megismételt, jobbról balra történő nyelvmozgás (pl. 1:32, 2:12, 3:08, 4:02) a beszéd második felében elmarad, mintegy igazolva a rétor felszabadultságát. Oprah Winfrey beszédének jó ritmusa volt, ami magával ragadta a hallgatóságot. A kezdeti kimért beszédtempó a megszólalás vége felé egyre inkább begyorsul, összhangban azzal, ahogyan egyre szenvedélyesebb és energikusabb lesz a mondanivaló. Hangereje sem marad ugyanaz. Az is a tempóhoz igazodva erősödik a beszéd végéhez közeledve. Oprah így teremti meg azt az érzelmi crescendót, amellyel elérte, hogy megszólalása a remény érzésébe torkolljon.
A három nagy kommunikációs terület közül a verbális tartomány Oprah erőssége. Beszéde túlmutat a hagyományos köszönőbeszédek témaválasztásán. Tudja kikhez szól, tudatában van témaválasztása aktualitásával és azzal, hogy hitelesen képes a témához viszonyulni. Könnyedén bánik a retorikai technikák sokaságával, pontosan érzékelve azt, hogy hallgatóságát milyen tartalmi, strukturális, gondolati eszközökkel képes leginkább fogékonnyá tenni. Beszédében nemcsak a problémára hívja fel a figyelmet, hanem a megoldásra is rámutat.
Mi a titok?
Mit tudott tehát ez a beszéd, amely után sokan Oprah-ban kezdték el látni a 2020-as amerikai elnököt? Mindenekelőtt megmutatta, mekkora ereje van egy hatásosan kidolgozott, felépített és előadott beszédnek. Másodsorban megmutatta, mekkora ereje van a tökéletes időzítésnek. Rávilágított arra, hogy a közönség fogékony a megszokottól eltérő megszólalásra, ugyanakkor értékeli a bátor, hiteles és szenvedélyes kiállást. Oprah titka végső soron abban rejlett, hogy retorikailag kimunkált megszólalását nemcsak hitte és átérezte, hanem egész lényével a magáénak is vallotta.