Oprah Winfrey beszéde a 2018-as Golden Globe díjátadón

 Oprah Winfrey beszéde 2018-ban nagy hatást keltett a Golden Globe-díjátadón, de ma is sokat tanulhatunk belőle. A beszéd nincs feliratozva, a magyar fordítás itt, az angol szöveg itt olvasható. A Retorikaiskola beszédíró és kommunikációs képzésében részt vevő tanítványunk, Salat Emese beszédelemzése.

Amikor Oprah Winfrey 2018-ban a Golden Globe színpadára lépett, hogy első fekete nőként átvegye a Cecil B. DeMille-életműdíjat, kilenc perces beszéde alatt többször is álló ováció tört ki. Az elnyomó hatalmak ideje lejárt – fogalmazta meg fő üzenetét, illetve reményét, hogy új nap kel fel a horizonton. Az eredeti szöveg magyar fordításából is felsejlik, hogy Oprah nem egy hagyományos köszönőbeszédet tartott.  Mit tudott hát ez a megszólalás, amelyet azóta is a legerősebb kortárs beszédek között emlegetnek?

Oprah Winfrey beszéde: bátor szavak

Negyennégy másodperc. Ennyi ideig tapsolta őt felállva egy teljes nézőtér. Beszédét csak többszöri „Köszönöm!”,„Köszönök mindent!” (0:20–0:25) közbeékelésekkel sikerült elkezdenie. Megszólalását egy személyes történettel indította: És emlékszem, korábban soha nem láttam, hogy egy fekete embert így ünnepeltek volna, mint akkor” – hangzik a vallomása 1:23-kor. Oprah úgy mesél, hogy szavaival láttatja azt a kislányt, aki a linóleum padlón ülve azt nézi a tévében, amint egy fekete színész átveszi az Oscar-díjat. Bátran von párhuzamot Sidney Poitier 1982-es eredménye és a saját kitüntetése között, hangsúlyozva: És tudom, hogy ebben a pillanatban számtalan kislány nézi, amint én az első fekete nővé válok, aki átveheti ugyanezt a díjat.” (2:10–2:17)

A beszéd ezen pontján a közeli képsorok (2:14–2:26) bólogató, tapsoló, éljenző arcokat mutatnak. Oprah a felsorolásba rendezett ellentérpárokkal (fehér-fekete, ők-mi, elnyomók-elnyomottak, múlt-jövő, kilátástalanság-remény) felfokozott érzelmi állapotba hozza a közönségét, akik minden kulcsmondatára helyeslő tapssal és hangos éljenzéssel reagálnak. “Their time is up!” (Az ő idejük lejárt!) – mondta ki a legerősebb mondatot 6:34-kor. 8:21-kor pedig újból talpra állítja az egész termet, amikor úgy fogalmaz: „Szeretném, ha minden lány, aki most néz és figyel, tudná, hogy egy új nap kel fel a horizonton!” Beszédének célját és üzenetét sikerült átadnia, a közönség érzi és érti a szavak bátorságát.

Oprah Winfrey beszéde

kép forrása: goldenglobes.com

Tudatos konkretizálás Oprah Winfrey beszéde során

Oprah tudatosan használja ki a beszéd lehetőségét arra, hogy önmaga ünneplése helyett másokra, egy ügyre, egy problémára hívja fel a figyelmet. Általánosítás helyett konkrét személy említésével (édesanyja 4:25–4:42, Recy Taylor 4:42–5:15) vagy egy-egy konkrét probléma (Hollywood és #metoo) globálissá tételével hozza közelebb a tematikát, túlmutatva kultúrákon, földrajzi határokon, bőrszínen, valláson, politikán vagy munkahelyi viszonyokon (4:17–4:25).Nem fél saját gyermekkoráról mesélni. Ugyanakkor nem rest Recy Taylor történetét felkutatni és kontextusba helyezve bemutatni (5:13–6:15). Ez a történet lesz aztán az, amely jól kidolgozott empatikus átkötéssel („Ő úgy élt, ahogy mi is mindannyian – egy olyan rendszerben…” 6:15–6:20) elvezet ahhoz az üzenethez, amelyet háromszor is kinyilatkoztat: “Their time is up!” (Az ő idejük lejárt! 6:34–6:56). Ebben a pillanatban azt látjuk, amint a bátorsággal kiejtett szavak elérik hatásukat: az addigra már érzelmileg bevonódott hallgatóság egyszerre áll fel és ugyanezzel a mozdulatával szimbolikusan ki is áll a kiszolgáltatottsággal szemben.

Hiteles testbeszéd

Fekete ruha. Ezt viselte Oprah, hisz abban az évben a levegő a #metoo mozgalomtól és a különféle zaklatási botrányoktól volt terhes. A fekete szín pedig az áldozatokkal való szolidaritás és a nemek közötti egyenlőtlenség figyelemfelkeltő jele volt. Jele annak, hogy a kiszolgáltatottság ideje lejárt. Nonverbális kommunikációjában így sikerült Oprah-nak hitelesen kapcsolódnia a TimesUp! verbális üzenetéhez.

Bár elegáns és előkelő öltözete, diszkrét sminkje, testszínű manikűrje nem vonta el a figyelmet, a beszéd előrehaladtával a nézői szemet egyre inkább leköti a fülbevaló, a szemüvegkeret és a szemöldök. Egy visszafogottabb és rövidebb fülbevalóval Oprah megtarthatta volna a befogadói tekintetek fókuszát a száj magasságában. Ott, ahol a néző a kimondott szavakra figyel. Így viszont a tekintet könnyebben lefelé, a nyak irányába téved. A karakteres szemüvegkeret felső része és a markáns szemöldök vastagsága árnyékhatású takarást idéz elő a szem felső részénél. Előnyösebb lett volna egy szolidabb, szemöldökmagasságú keret, amely a szemeket jobban hagyja érvényesülni.

Szemkontaktus

Oprah előadásának erénye és hatáskeltésének egyik kulcsa, hogy papír nélkül beszélt. Ezáltal folyamatosan kapcsolatban maradt a közönséggel és szemkontaktust tudott tartani a jelenlévőkkel. Néha még ki is szólt hozzájuk, akkor például, amikor beszédében köszönetet mondott azoknak, akik karrierjében a segítségére voltak (2:42–2:57) vagy amikor az új nap pirkadása kapcsán azokról a nőkről és férfiakról tett említést, „akik közül sok most itt ül a teremben” (8:42–8:49). Oprah (szem)kontaktust tart a kamerával is, ezáltal a néző is az ünnep részesévé és a témában érintetté válik.

Nonverbális kommunikációja hitelesen rezonált verbális kommunikációjára. Kéztartása, kézmozgása ráerősített mondandója fontosabb részeire. Feltartott mutatóujja (0:45-kor és 2:01-kor, amikor történetmesélésbe kezd, 7:30-kor, amikor azokról a férfiakról beszél, akik úgy döntöttek, hogy figyelnek) a figyelem felkeltésére szolgált. Ökölbe szorított keze pedig a harciasabb gondolatokat kísérte, például 1:32-kor, amikor arról mesél, hogy mit jelent egy szegénységben élő kislánynak a tévében látni, amint egy fekete embert ünnepelnek, vagy 8:28-kor, amikor arra bíztat, hogy egy új nap kel fel a horizonton. Beszédét nemcsak gesztusaival, hanem mimikájával is meg tudta támogatni. Érzelmeket fejez ki szemöldökének felvonásával (1:40-kor édesanyját említve, 3:15-kor titkokról és hazugságokról beszélve, 3:50-kor a személyes történetüket megosztó nőkről mesélve), szemének lehunyásával (1:19-kor csukott szemmel idézi fel Sidney Poitier alakját, 7:55-kor arról mesél, hogy „hogyan mérgelődünk, hogyan bukunk el és hogyan kerekedünk felül”) vagy homlokának ráncolásával (az utolsó 40 másodpercben).

Szenvedélyes hang(zás)

Szünetek. Lehetnek rövidek vagy hosszúak, mondaton belül vagy mondatok között, Oprah kitartja őket. Történetmesélése attól válik megragadóvá, hogy jelentőségteljes szünetekkel tagolja és késlelteti az elbeszélés előrehaladtát, például 1:09-kor: „és a győztes [] Sidney Poitier”, 2:10-kor: „és tudom, hogy ebben a pillanatban [] számtalan kislány nézi, [] amint az első fekete nőként átvehetem ugyanezt a díjat”. A nagyobb hatás érdekében hosszabb szüneteket iktat be, például 5:50-kor, amikor kimondja Rosa Parks nevét, vagy 6:34-kor, amikor először ejti ki a “Their time is up!” mondatot. A szünettartással beálló csenddel kellő időt ad a közönségnek a hallottakat értelmezni és azokra reagálni.

Oprah Winfrey megszólalásában nemcsak az volt szenvedélyes, amit mondott, hanem az is, ahogyan mondta. Hangja már a kezdetektől határozottan betöltötte a rendelkezésére álló teret. Beszédének első felét végig kíséri egy szájszárazság, amit gyakori ajaknedvesítéssel igyekszik kiküszöbölni. Ez értelmezhető a kezdeti feszültség jeleként is. A három perc alatt hétszer is megismételt, jobbról balra történő nyelvmozgás (pl. 1:32, 2:12, 3:08, 4:02) a beszéd második felében elmarad, mintegy igazolva a rétor felszabadultságát. Oprah Winfrey beszédének jó ritmusa volt, ami magával ragadta a hallgatóságot. A kezdeti kimért beszédtempó a megszólalás vége felé egyre inkább begyorsul, összhangban azzal, ahogyan egyre szenvedélyesebb és energikusabb lesz a mondanivaló. Hangereje sem marad ugyanaz. Az is a tempóhoz igazodva erősödik a beszéd végéhez közeledve. Oprah így teremti meg azt az érzelmi crescendót, amellyel elérte, hogy megszólalása a remény érzésébe torkolljon.

            A három nagy kommunikációs terület közül a verbális tartomány Oprah erőssége. Beszéde túlmutat a hagyományos köszönőbeszédek témaválasztásán. Tudja kikhez szól, tudatában van témaválasztása aktualitásával és azzal, hogy hitelesen képes a témához viszonyulni. Könnyedén bánik a retorikai technikák sokaságával, pontosan érzékelve azt, hogy hallgatóságát milyen tartalmi, strukturális, gondolati eszközökkel képes leginkább fogékonnyá tenni. Beszédében nemcsak a problémára hívja fel a figyelmet, hanem a megoldásra is rámutat.

Mi a titok?

Mit tudott tehát ez a beszéd, amely után sokan Oprah-ban kezdték el látni a 2020-as amerikai elnököt? Mindenekelőtt megmutatta, mekkora ereje van egy hatásosan kidolgozott, felépített és előadott beszédnek. Másodsorban megmutatta, mekkora ereje van a tökéletes időzítésnek. Rávilágított arra, hogy a közönség fogékony a megszokottól eltérő megszólalásra, ugyanakkor értékeli a bátor, hiteles és szenvedélyes kiállást. Oprah titka végső soron abban rejlett, hogy retorikailag kimunkált megszólalását nemcsak hitte és átérezte, hanem egész lényével a magáénak is vallotta.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük