Retorikai érvelés, logikai érvelés, egyáltalán, hogyan érvelünk? Érveléstechnikai sorozatunk harmadik részében végre előkerülnek az érvek.  E tizenkét részes cikksorozattal iránytűt szeretnénk adni azok kezébe, akik nehezen igazodnak ki az érvek és a viták világában. A cikksorozat Pej András retorikatréner munkája.A sorozat első része a vitatkozásról, a második része a meggyőzésről szól.

Biztos, hogy igaz?

Amikor az érveléstechnika szóba kerül, sokan azonnal Spock-ra asszociálnak a Star Trek-ből, aki a végtelenül logikus “érvelőgép” megtestesítője. Azt gondolhatják, hogy az érvelés bizonyára csak a kiváltságosok számára elsajátítható képesség, és csak azoknak megy jól, akik a logikával jó viszonyt ápolnak. Részben persze igazuk van, hiszen szükség van arra, hogy a gondolataink egymásból helyesen következzenek, és értse a hallgatóság a gondolatmenetet. Emellett nem árt, ha a logikátlanságokat észrevesszük másoknál, mi magunk pedig elkerüljük ezeket. Ez a fajta érvelés szükségszerű következtetésekre jut, amelyek igen erőteljes bizonyítékai az álláspontunk helyességének.

Mégis szükséges bevezetni a retorikai érvelés fogalmát, amelyet a szónoklattan, illetve a cikksorozat első részében említett dialektika – azaz a helyes vitatkozás tudománya – is használ. Egyszerűen azért, mert a hétköznapi vitás helyzetekben nem áll rendelkezésünkre az a képesség, hogy rövid idő alatt komplex logikai műveleteket végezzünk el fejben, vagy halmazokat rajzoljunk gondolatban. Többé-kevésbé meggyőző érveket használunk, amelyek többé-kevésbé hatásosak. A retorikai érvelés tehát valószínűségi érvelés. Valamilyen valószínűséggel igaza van a használójának, de ez nem teljes bizonyosság.

Logikai érvelés

Nézzünk meg egy hétköznapi példát!

Tegyük fel, hogy egy pár színházba menne este. 18 órakor el kell indulniuk ahhoz, hogy az előadás kezdete előtt megérkezzenek. A beszélgetés pillanatában 18 óra 15 percet mutat az óra. Ilyen esetben előfordul, hogy a pár indulásra kész tagja egy megjegyzést tesz a helyzetre vonatkozóan.

Ha az illető a logikai érveléshez nyúlna, akkor egy szillogizmust alkotna, ami két premisszából (előfeltevésből) és egy konklúzióból (következtetésből) áll.

Például így:

(Mivel) A menetidő 60 perc. (Premissza 1)

(És) Most már csak 45 perc maradt a kezdésig. (Premissza 2)

(Ezért) El fogunk késni. (Konklúzió)

Logikailag két kérdést kell megvizsgálnunk: 

• Helytállóak-e a premisszák? 

Tegyük fel, hogy igen. Valóban ennyi a menetidő, és valóban jól jár az óra.

• Érvényes-e a következtetés? 

Igen, belátható, hogy 45 perc alatt nem érnek oda, ha 60 perc a menetidő. (Az érveléstechnikában járatosabbak mondhatnák, hogy mehetnének helikopterrel vagy átléphetnék a sebességhatárt. Habár igazuk lenne, most maradjunk az egyszerűbb példánál. Vegyük úgy, hogy ezek amolyan rejtett premisszák. Tehát feltételezzük, hogy a példabeli pár nem szeretne szabályt szegni, és nincsen helikopterük.)

Tehát logikai szempontból rendben van az érvelés. De ugyan ki mond ilyet a párjának? Ki mer ilyet mondani?

Hétköznapi félreértés

Jellemzően ilyen esetekben inkább valami olyasmi hangzik csak el, hogy “el fogunk késni”. Ez tulajdonképpen egy hiányos szillogizmus, úgynevezett enthüméma. A közéleti szereplők és a marketingesek csodafegyvere. Legtöbbször egy vagy több premissza hiányzik belőle, de olyan is előfordul, amelyből a konklúzió hiányzik. Akkor működik, ha ugyanazt az előfeltevést gondolja oda a hallgató.

Ám a fenti példát folytatva, lehet, hogy a pár másik tagja nem a menetidőre gondol, hanem arra, hogy: 

(Mivel) Lassan készülök el.

(És) Most már csak 45 perc maradt a kezdésig.

(Ezért) El fogunk késni.

Tehát az egyik premisszája eltér. Rosszul eshet neki például az, hogy már megint rá kell várni, vagy hogy a másik fél lassúnak tarja (ami egy feltételezés). Megtörténik a félreértés, amiből szárba szökkenhet egy vita vagy akár egy veszekedés. Pedig csak annyi történt, hogy a két fél nem ugyanazokkal az előfeltevésekkel élt, és ezt nem egyeztették. 

Retorikai érvelés

A logikai érvelés száraz matematikai műveletek sorozata. Lehet, hogy igaza van az érvelőnek, de nem biztos, hogy meggyőző erejű lesz az érvelése. Nézzük meg ugyanezt a példát úgy, hogy retorikai érveket alkalmaz a pár. Több megoldás is kínálkozik, íme néhány példa:

• A múltkor is 18:15-kor indultunk, és elkéstünk. (Ez csak egy premissza.)
• Elkésünk, elkésünk, elkésünk! (Ez a konklúzió ismételgetése.)
• A szomszéd Jocóék már elindultak, nekünk is mennünk kéne. (Hiányzik (legalább) egy premissza.)

Vegyük észre, hogy ezek mind csak bizonyos valószínűséggel igazak: 

• Lehet, hogy most kisebb a forgalom, mert hétvége van, úgyhogy mégis odaér a párosunk. 
• Attól még, hogy ismételgeti, nem válik biztosabbá.
• Lehet, hogy Jocóék még beugranak valahova.

Lehet, de nem biztos, hogy igazak. Ugyanakkor vélhetően hatásosabbak lesznek, mint a fenti, teljesen logikus érvelés.

Az érvek vizsgálata

Az érveket – legyenek akár logikai, akár retorikai érvek – három szempont szerint érdemes vizsgálni:

Helytállóság: igaz, amit mond?

Meggyőzőerő: hatást gyakorol, amit mond?

Etika: helyes (jó, emberséges, empatikus), amit mond?

Ha bármelyikre nemleges a válasz, akkor érdemes más érvek után kutatni. Mivel a retorikai érvek esetében többnyire nincsen 100%-os bizonyosság, bizony előfordul, hogy hibázunk. Ahogyan logikátlanságokat is elkövethetünk, hiszen nem vagyunk vulkániak (ahonnan Benjamin Spock is származik).

Az érvelési hibákkal a sorozat következő része foglalkozik.

Felhasznált irodalom:

Retorikai lexikon, szerk. ADAMIK Tamás, Pozsony, 2010. (enthüméma; deduktív következtetés; logika, dialektika, filozófia, retorika viszonya)