Vitatkozunk? Nagy és összetett téma az érveléstechnika, hát még ennek fő felhasználási területe, a viták világa. Ezzel a tizenkét részes cikksorozattal iránytűt szeretnénk adni azok kezébe, akik nehezen igazodnak ki, és emiatt talán nem is érzik jól magukat ebben a világban. A cikksorozat Pej András retorikatréner munkája.

Különbséget fogunk tenni logikai és retorikai érvek között. Utánajárunk, hogy mik a külső és mik a belső érvek. Megismerkedünk az érvelési hibákkal. Elkalandozunk egészen az érvforrásokig, ami tulajdonképpen az eredője lesz az érveléstechnikának, hiszen ezek azok a helyek, ahonnan a bizonyítékainkat vehetjük. És persze sok-sok példán keresztül fogunk ismerkedni ezzel a már-már beláthatatlanul összetett, és végtelen lehetőséget tartogató területtel.

Fogalommeghatározás

A fogalmak helyes meghatározása, bármennyire is száraznak tűnik, alapvető minden beszélgetés vagy vita során, így mi is ezzel kezdünk. Az első, és legfontosabb kérdés, amit mindig fel kell tennünk, az az, hogy miről is beszélünk? 

Beszélgetés, vita vagy veszekedés? Egyáltalán, van-e értelme, és ha igen, milyen esetekben?

Idézzünk fel néhány tipikus mondatot:

“Ne veszekedjetek!” – Mondhatja egy szülő a gyerekeinek.

“Nem vitatkozunk, csak beszélgetünk.” – Hangozhat el egy családi asztalnál ülve, közéleti témákról eszmét cserélve.

“Felesleges elmondanom, úgysem változik semmi, nem érti meg.” – Bukhat ki belőlünk lemondóan, amikor (akár már sokadik alkalommal) falakba ütközik a kommunikációnk.

Veszekedés

A veszekedés, mivel indulatokkal túlfűtött, pusztító jellege van, nyilvánvalóan nem visz előre. A vitatkozás azonban valódi megoldást kínál. Persze sokszor előfordul, hogy csak úgy belesodródunk egy vitás helyzetbe, és akár résztvevők vagyunk, akár csak szemtanúk, elképzelhető, hogy nem látjuk a kiutat. Pedig, ahogyan Arisztotelész fogalmaz: “A vitatkozás is kellemes azok számára, akik járatosak és képzettek benne.” (Rétorika, 1371a) 

Dialógus

A dialógus kifejezés ismerősen csenghet, magyarul párbeszédnek fordíthatjuk. Fontos ismérvei, hogy 

• a felek azonos térben és időben vannak
• a felek között felváltva zajlik a kommunikáció (ami azt is jelenti, hogy válasz érkezik)

Dialektika

A dialektika azonban már kevésbé lehet ismerős. Csak a kontextus kedvéért: Arisztotelészig nyúlhatunk vissza (kb. Kr. e. 350-ig), aki elsőként írt a dialektikáról, ám a dialogikus érvelés tulajdonképpen már Szókratésznél megjelenik (100 évvel korábban). Ő párbeszédek során, sokszor séta közben győzte meg beszélgetőpartnereit. Mint ahogyan Platón Az állam című művében is olvasható, például a hetedik könyv elején, a híres barlanghasonlat esetében.

A dialektika a helyes vitatkozás mestersége (tekhné), egy a hét szabad művészet közül. És itt ismét érdemes elidőzni néhány fogalomnál, már csak azért is, mert más szerzők a hét szabad tudomány kifejezést használják. Most akkor művészet vagy tudomány? Ez a kérdés a retorikára is ugyanúgy igaz. De itt most nem adunk rá választ, legyen elég annyi, amit a Retorikai Lexikon meghatároz: “ezen területek ismerete adta a művelt emberek számára elengedhetetlen általános ismeretek összességét”. És hogy miért szabad? Mert “az ember számára szabadságot teremtenek, és lehetővé teszik, hogy gondoktól mentesen (…) élhessen.”

A dialektikát tehát az általános műveltség egyik fontos elemének tartották. Aki birtokolja, az “képes ésszerűen meghatározni, kérdezni és vitatkozni”. Ioannes Saresberiensis szerint “vitatkozni (…) annyit tesz, mint azt, ami kétes vagy ellentmondásos, vagy ami így is, úgy is értelmezhető, indoklással bizonyítani vagy cáfolni.”

Megfelelő kérdések a vita előtt

Azért sem rögtön érvelési hibákkal és szillogizmusokkal indítunk, mert szeretnénk mintát adni a lassú indulással. Vita előtt is érdemes lassítani, és feltenni néhány alapvető kérdést:

• Megfelelő lelkiállapotban vagy a vitához? 
• Megfelelő lelkiállapotban van a másik fél ahhoz, hogy meghallgassa az érveidet?
• Elegendő információval rendelkezel ahhoz, hogy jól érvelhess?
• Hasznos lehet az adott vita? (a vitázó feleknek vagy akár egy nagyobb közönségnek)

Bármelyik kérdésre lehet nemleges a válaszunk, és ez elegendő indok ahhoz, hogy elnapoljuk vagy elvessük a vitát.

Nem véletlenül idéztük Arisztotelészt, hiszen már ő is, és az azóta eltelt közel 2300 év alatt sokan foglalkoztak már érveléstechnikával. Évezredeket fogunk bejárni, miközben kísérletet teszünk arra, hogy bebizonyítsuk: igenis érdemes beszélni, érdemes érvelni, érdemes a meggyőzés művészetével foglalkozni.

Vitatkozunk? Talán igen. A következő részben a meggyőzéssel foglalkozunk. A harmadik részben pedig a retorikai és logikai érvek következnek.

Felhasznált irodalom:

Retorikai lexikon, szerk. ADAMIK Tamás, Pozsony, 2010. (dialógus, dialektika, septem artes liberales)

ARISZTOTELÉSZ, Rétorika, ford. Adamik Tamás, Bp., 1982.