A mini alakzatlexikon IV., lezáró része következik. Az alakzatokat vagy szóképeket nap mint nap használjuk, de ritkán vagyunk ennek tudatában. Az alábbiakban a Retorikai Magazin mini alakzatlexikonját mutatjuk be négy részben, mely korábban a hírlevelünkben jelent meg, Pej Andris retorikatrénerünk gondos munkája alapján. Ezek a beszédet színesítő és szemléletesebbé tevő nyelvi eszközök egyben csak nagyon hosszan tárgyalhatók, hiszen rengeteg van belőlük. Kis adagokban viszont kincset érnek.

A mini alakzatlexikon I. részében az alliterációval, az oximoronnal és a túlzással ismerkedtünk meg. A mini alakzatlexikon II. részében a szójátékkal, a tautológiával és az imitációval ismerkedünk meg. A III. részben  a felkiáltás, az irónia és az enigma került terítékre. Most pedig az alakzatlexikon IV. részében két mesterszinten alkalmazható eszköz következik.

Mini alakzatlexikon IV.

Allúzió

Az allúzió (vagy célzás) egy ki nem fejtett gondolat helyett egy közismert szó, kifejezés vagy szövegrészlet felidézése, a rá való célzás. Egyúttal helyettesítés (immutáció) is történik, hiszen az elmaradt gondolat helyett egy olyan nyelvi elem jelenik meg, amelynek részletes ismeretét a közlő feltételezi a hallgatóságról.

Példák

A Halotti beszédnek mint a legrégibb magyar szövegemléknek általában a kezdő része nagyon sok versben utal magára az ősi szövegre, s felidézi ezáltal az archaikus szöveg tartalmát, hangulatát.

„Látjátok, feleim, ti búsak,

Vigadók, harcosak, levertek?”

(Ady Endre: A nagy Kéz törvénye)

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.”

(Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd)

Egy másik példa, Babits Mihálytól. Az utolsó verssor utalás Vörösmarty „Szózat”-ára:

„Ki tudta mit akar s nem tudta, hogy a rosszban

fogyhatlan a világ s nem tudta, hogy hamar

ide vágy vissza a földről, hol bármi sorsban

élni és halni kell; mely ápol s eltakar.”

(Babits Mihály: Zrínyi Velencében)

Köznyelvi példa:

A csokoládé az ő kriptonitja.

Csak akkor érthető ez a mondat, ha a befogadó tisztában van vele, hogy a kriptonit Superman gyenge pontja, az egyetlen anyag, ami elveszi az erejét. Így válik érthetővé az, hogy a közlő mire utal ezzel a mondattal.

Mire jó?

A jól használt allúzió megidézhet a közlőnél nagyobb, akár már nem is élő embereket, akik a maguk hitelességük, erejük révén erősíthetik a közlő mondanivalóját. Amennyiben a hallgatóság érti az utalást, közösségképző funkciója is van az allúziónak. A bennfentesség érzetét kelti, hiszen „itt mind tudjuk, hogy miről is van szó”.

Gyakorlási lehetőség

Érdemes első lépésként összegyűjteni azokat a célzásokat, amelyek a családunkban vagy a munkahelyünkön előfordulnak. Ezek jellemzően szállóigék vagy olyan kifejezések, amelyek egy emlékezetes eseményhez vagy történethez kapcsolódnak. Ha valaki kimondja, akkor mindannyiunknak ugyanaz jut az eszébe.

Ehhez hasonlóan készíthetünk egy olyan gyűjtést is, amely a tágabb környezetünkben működő és érthető célzásokat tartalmazza, és adott esetben élhetünk ezekkel egy-egy beszéd során, ha a helyzet megkívánja.

Szubjekció

A szubjekció olyan kételemű szerkezet, amelynek kérdő, illetve felelő eleme ellenvetésre épülve fiktív dialógust alkot monológban, tehát ugyanattól a személytől származik mind a kérdés, mind a felelet. A beszélő egy olyan álláspontot hangoztat, mint amelyet ellenfelei mondhatnának, hogy utána rögtön a felelettel megcáfolja annak valótlanságát. A kérdésalakzat valójában nem információt tudakol, hanem információt közöl.

Példák

„Van-e a költségvetésnek több pénze? Nincs. Akarunk-e több járulékot fizetni? Nem.”

(Kuncze Gábor napirend előtti felszólalása az országgyűlésben. 2004.)

„Pillantsunk körül! Vajon az elmúlt rendszer vesztesei ülnek-e a kormánypártok padsoraiban és a miniszteri bársonyszékben? Éppen ellenkezőleg.”

(Orbán Viktor beszéde a FIDESZ IV. kongresszusán)

„Van fogalma, hogy tud ez az én második, drága-csibész férjem a születésem napjára átadni egy csokor ibolyát, amiről még azt is tudom, hogy az én pénzemből vette? Arról magának fogalma sincs.”

(Gyökössy Endre: A HOGYAN. Három meditáció a meditációról)

„Mit valánk teendők? Engedni? Az szívünk győződésével meg nem

fért. Nem engedni? Azt követni kötelességünk nem hagyta.”

+1: Görgess vissza a Tudásfalatok rovat bevezetőjéhez. Megtalálod a szubjekciót?

Mire jó?

A szubjekció célja a monológ élénkítése révén a figyelem ráirányítása a mondanivaló lényegére. A befogadó kérdés általi megszólításával felkelti a figyelmet a megnyilatkozói kérdésre, és az azt rögtön követő felelettel le is zárja a másféle válaszadás lehetőségét.

Gyakorlási lehetőség

Beszédre készülve érdemes időt szakítani a lehetséges ellenérvek összegyűjtésére, majd beletervezni a szubjekció használatát a beszédbe.