Az alakzatokat vagy szóképeket nap mint nap használjuk, de ritkán vagyunk ennek tudatában. Az alábbiakban a Retorikai Magazin Mini alakzatlexikonját mutatjuk be négy részben, mely korábban a hírlevelünkben jelent meg, Pej Andris retorikatrénerünk gondos munkája alapján. Ezek a beszédet színesítő és szemléletesebbé tevő nyelvi eszközök egyben csak nagyon hosszan tárgyalhatók, hiszen rengeteg van belőlük. Kis adagokban viszont kincset érnek. Az alakzatlexikon II. szóképei és alakzatai közül egyik-másik bizonyosan ismerős lesz, de a célunk a felismerés mellett az is, hogy a kipróbálásra, az alkalmazásra is buzdítsunk. Az első részben az alliterációval, az oximoronnal és a túlzással ismerkedtünk meg. A mini alakzatlexikon II. részében a szójátékkal, a tautológiával és az imitációval ismerkedünk meg.

Mini alakzatlexikon II.

Szójáték

A szójáték definíció szerint „azonos vagy hasonló hangzású, de eltérő jelentésű szavak váratlan társítása: egymásmellettisége, összevonása vagy felcserélése.” Sokféle megnyilvánulási módja van, és több más alakzatra is ráépülhet, de mégis érdemes önállóan szót ejteni róla, mert sokszor találkozhatunk vele a mindennapokban.

Példák

„Csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent.”

(Rejtő Jenő: Az ellopott futár)

„Sok láb és sok erős kéz, mind fejetlen.”

(Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)

„Minden szinten szinte minden.”

(a Corvin Áruház szlogenje a hetvenes években, Romhányi József alkotása)

„Nem bántja a szemét?”

(Pap Tibor plakátja, 1983)

Köznyelvi példák:

– lementem a boltba kenyér

– ajándék csónak ne nézd a lapát

Mire jó?

Meghökkenti a befogadót, figyelemfelkeltő, sok esetben pedig még gondolkodásra is ösztönöz, amennyiben megfejtést vár a hallgatótól. Sokszor hordoz iróniát vagy humort.

Gyakorlási lehetőség

Spontán művelése átlagon felüli intellektust és szókincset követel. Gyakorlása mindenképpen fejleszti a kreativitást. Közvetett gyakorlási mód a szókincsbővítés, például olvasással, illetve a tudatos keresés, felismerés újságcikkekben, versekben, zeneszövegekben (Geszti Péter dalszövegei például hemzsegnek a szójátékoktól). A közvetlen gyakolási lehetőség legkönnyebb esete, ha azonos alakú, de eltérő jelentésű szavakkal játszunk.

Pl. Jó nektek, hobbitok, hogy a munkátok a hobbitok.

Tautológia

A tautológia vagy szószaporítás valamely fogalomnak azonos jelentésű szavakkal való ismétlése, vagy ugyanannak a szótőnek eltérő toldalékokkal (akár különböző szófaji minőségben) történő megismétlése. A görög szó jelentése: ’ugyanannak mondása, kifejezése’.

A tautológia gyakori a köznyelvben és a sajtónyelvben is, ilyenkor többnyire stilisztikai cél nélkül történik az ismétlés, így stílushibának tekintjük.

Példák

„Én vagyok, aki vagyok.”

(Biblia, Kivonulás Könyve, 3, 14)

„Szöveg – párbeszéd vagy dialógus – formájában csak akkor került a

történetbe, ha az esemény a képről már semmiképp nem olvasható.”

(Sajtónyelv. 2006)

„Most úgy nézek egy idegen arcot,

mintha sose harcoltam volna harcot.”

(Márai Sándor: Ének)

Köznyelvi példák:

– az üzlet az üzlet

– a család az család

Mire jó?

A tautológia természetesen nem minden esetben tekinthető vétségnek, alkalmanként él vele az irodalom is, például komikus vagy műveletlen alak jellemzése céljából, vagy a nagyobb nyomaték kedvéért. Az egyszerűség mellett fokozásra is alkalmas, illetve tudatos használat esetén képes felkelteni a figyelmet, elgondolkodtatni is.

Gyakorlási lehetőség

Az elsajátítás legegyszerűbb módja, ha az észlelést, a felismerést gyakoroljuk. A köznyelvi példákhoz hasonlóan megpróbálhatunk magunk is megalkotni újabb változatokat.

Imitáció

Ha már a fenti beszédelemzésben szerepel, akkor adja magát a helyzet, hogy e hónapban az alakzatok közül az imitáció kerüljön sorra. Az imitáció az antikvitásban a retorikai és a költői mesterség elsajátításának módja, a beavatás eszköze, a beavatottság jele volt. Úgy tartották, hogy ez a képesség hozzátartozik a mesterségbeli tudáshoz (ars), ehhez társul a tehetség (ingenium) és a folytonos gyakorlás (usus).

Az imitáció olyan alakzat, amelyben egy mítosz vagy más irodalmi minta célzatos követése történik. Három lényegi eleme van: a mintával való hasonlóság, a hasonlóság révén a minta jelenvalósága és az azzal való versengés.

Példák

Eredeti:

„Harminckét éves lettem én –

meglepetés e költemény

csecse

becse:”

(József Attila: Születésnapomra)

Imitációk:

„Akárhány éves lettem én,

Nem segített jótétemény.

A kéz

nehéz”

(Székely Dezső: Születésnapomra)

„Vagyok a vödör – szállj, dalom –

Ki szomjúság és fájdalom

alól

dalol.”

(Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen – A Bús, Piros Vödör dala)

Mire jó?

Az imitációnak nagy haszna van a kifejezőképesség fejlesztésében. Hatása abban rejlik, hogy az összevetés során az időben, térben távol eső dolgok felidéződnek, jelenvalóvá lesznek, különbségük pedig a befogadó értékítéletét teszi próbára. Az imitáció a felfedezés örömét váltja ki az emberből. Ezért az igénytelen másolás, mivel megfosztja a befogadót a felfedezés örömétől, nem imitáció. Ha a befogadó nem ismeri az imitált művet, a kívánt hatás is csorbul.

Gyakorlási lehetőség

Szuper kihívás már az is, ha a fentiekhez hasonlóan imitált verseket keresünk és találunk. Tágabban értelmezve nem csak a költészetben létezik az imitáció. Jó gyakorlás lehet más emberek vagy színészek jellegzetes mozdulatainak, szavainak, mondatainak, hangszínének utánzása.