Bács Kinga, a Retorikaiskola hallgatója civilben tanító, viszont az OTDK-ra, az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára a formális bölcsészekkel együtt méretett meg, és 92%-os eredményt vihetett haza, így a 20. századi magyar irodalom szekcióban az induló 11 pályázó közül a harmadik lett. Most arról kérdeztük, mi volt az, amit a Szónokképzésből hasznosítani tudott az előadása során.

Bács Kinga: Édes Anna az  üveg tükrében. Az üveg természetrajza Kosztolányi Dezső regényében.

Kinga választásában különleges kihívás volt, hogy egy igen ismert és mélyen értelmezett szépirodalmi szövegben talált egy új, még nem kutatott perspektívát: a tárgyi környezetet, azon belül is az üveget.

Mi volt kihívás számodra ebben az OTDK-ban?

Bács Kinga

Mivel a kutatásom nagy részét több mint egy éve végeztem, kihívást jelentett számomra a felkészülés során, hogy visszahelyezkedjek a dolgozatomba és felfrissítsem az adott tudományterület mélyebb ismeretanyagait is. Emellett a
versenytársaim a 20. századi magyar irodalom szekcióban kivétel nélkül mind formális bölcsészképzésből érkeztek. Én ezzel szemben tanító alapszakot végeztem és a végzés óta dolgozom is, tehát az egyetemi ritmusból kissé kizökkenve vágtam bele az OTDK szóbeli részébe.

Kifejezetten retorikai szempontból pedig az volt a kihívás, hogy nem ismertem a pontos technikai lehetőségeket, az előadás helyszínét és azon belül a zsűritagok, kutatótársak potenciális elhelyezkedését a térben. A terem például nagyon szűk volt, emiatt közel kellett állnom a kivetítő monitorjához, amiről

ha előre tudom, hogy nem lehet majd
kikapcsolni az előadásom alatt, akkor készültem volna egy semleges háttérrel, hogy
minél kevésbé legyen zavaró és figyelemelterelő az általam nem használt monitor.

Melyek azok a módszerek, amelyeket alkalmazni tudtál a felkészülés és az előadás során a Szónokképzésben tanultakból?

Bács Kinga

Otthon a felkészülés során a bemelegítésnek köszönhetően helyes hangképzéssel, tempóval és egyéb tényezőkkel tudtam gyakorolni. Ezek a tényezők az izgalom hatására persze elcsúszhatnak, de sokat számít a begyakorlásuk. Az előadásom eredményes felépítettségében is sokat segítettek a képzésen tanult módszerek és emellett olyan apróságokra figyeltem, más, Szónokképzésen nem részt vett hallgatókkal ellentétben, mint hogy

a jegyzetem színe ne különbözzön nagy mértékben a ruhám színétől vagy hogy ne használjak optikai zavart, csillogást okozó kiegészítőket.

Bevallom, hogy ezek az apróságok először túlzásnak tűntek a számomra, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a nézők, ha nem is tudnak ezekről a szempontokról, akkor is hat rájuk az alkalmazásuk. Segíti őket fókuszálni és összességében egy letisztultabb, befogadhatóbb eredményt érhetünk el előadóként.

Mit javasolsz azoknak a diákoknak, kezdő előadóknak, akik a témájukat szakmai közönség előtt adják elő?

Bács Kinga

Két dolgot emelnék ki ezzel kapcsolatban. Először is nagyon fontos a már korábban említett felkészültség. Amennyit csak tudunk, gyakoroljunk, és ez nem csak azért fog segíteni bennünket, mert közben rögzítjük magunkban az előadásunk felépítését, szerkezetét vagy mert valamennyire automatizálódik a helyes hangképzésünk, hanem mert önbizalmat ad.

A szorongásunkat nagyban csökkentheti maga a tudat,
hogy gyakoroltunk, foglalkoztunk vele és lehetetlen, hogy ennek ne legyen
gyümölcse.

Emellett nem árt, hogy ha a szakmai közönség számára, akár tudományos témában is tudunk valami különlegeset csempészni az előadásunkba.

Bizonyosan vannak korlátai, hogy mi fér bele ebbe a keretbe és mi nem, de érdemes energiát fektetni ennek a végiggondolásába. A szekciómban az én személyes kedvencem egy olyan előadó volt, aki elegánsan, mégis átütően tudta tükrözni a saját lelkesedését a témája iránt és ezzel elkülönült a többi versenyzőtől.

Én magam pedig rendhagyó módon adtam elő. Nem ppt-t, hanem kiosztmányt használtam, amin az a motívum jelent meg, amit a ruhámra is ráhímeztem. A kiosztmánynak az lehet az előnye, hogy előadóként nem eshetek abba a hibába, hogy túlságosan a ppt-re hagyatkozom, valamint a hallgatóság számára könnyebbséget jelenthet, hogy nem kell az előadó által artikulált és a ppt-n látható információk között ingáznia.

Az általam alkalmazott vizuális motívummegjelenítésről pedig azt gondolom, hogy egy jótékony figyelemfelkeltő módszerként lehet értelmezni, ahol a cél, hogy az előadások sorában, amik természetes módon fárasztják mind az előadókat, mind a többi résztvevőt, legyen egy-két színes folt, ami felfrissít, de ez a hatás számos más módon is elérhető lehet az előadó személyétől, személyiségétől függően.

Vagyis a különlegesség témáján belül a kiosztmány használata és legfőképp a hímzés rajzolás nem abszolút értékű tanács vagy javaslat, csupán egy saját tapasztalat és egy lehetséges út, egy olyan előadásban, egy olyan személyiséggel, amibe ez belefér.