Kedves napló!
Ma volt a szónokképzés első alkalma, én pedig arra gondoltam, egy titkos napló biztos érdekes lenne másoknak is. A résztvevők távolsága miatt online képzésen veszünk részt, és csupa nőkből áll a csoport. Persze lehetne benne némi szín egy férfi képében, de így másképpen izgalmas – tulajdonképpen ahányan vagyunk, annyiféle egyéniség. Kellemes meglepetés volt, hogy az elején nem csupán belecsaptunk in medias res a lecsóba, hanem játékosan és kreatívan elkezdtünk csoporttá formálódni, közös pontokat keresni, és mindeközben magunkról megosztani azt, amit így elsőnek jónak láttunk.
Aztán persze hamar belekerültünk a mély vízbe, mert némi rajzolás után (de jó, hogy már nem osztályozzák) egy egy perces beszéddel már most rögtön készülnünk kellett. Ráadásul a kamerába, minimális felkészüléssel – gondolhatod! Azt már meg sem említem, hogy szinte csak magamat láttam, és magamhoz is beszéltem… mi fog még ebből kisülni?
A következő kihívás is megvan, már látom, hogy egyik alkalmon sem lesz alkalmam elaludni, hiszen mindig lesznek interaktív feladatok, és amellett, hogy ismereteket sajátítok el, újra és újra át kell lépnem a saját komfortzónámat. Persze ez az egyik oka, hogy ide jöttem. De erős vagyok és bátor, és szembe merek nézni a saját hibáimmal…
…te jó ég, tényleg vissza kell néznem magamat?
Kedves naplóm!
Huh, ez aztán húzós volt! Nem gondoltam volna, hogy ilyen stresszes lesz elmondani egy verset. De fogjuk rá arra, hogy nem tanultam meg eléggé. Mindenesetre érdemes elgondolkodnom azon, miért volt ez kihívás számomra. Talán gonosz dolog, de megnyugtatott, hogy a többiek is megküzdöttek vele, és a végén egész jól tudtunk magunkon nevetni.
Ráadásul egyre izgalmasabb: egy saját előadáson kezdtünk el dolgozni, és ennél már csak az érdekesebb, amikor kiderül, a többieket milyen téma mozgatja.
Alig várom, hogy olyan témákról is hallhassak, amelyekhez semmi közöm! Na persze, ironizálok, de az az igazság, hogy ha most elindulunk azon az úton, hogy jó beszédet tudjunk mondani, akkor a végén ténylegesen olyan beszédeknek lehetünk tanúi, amelyek bár nem a mi szakmánkba vágnak, az előadás módja miatt érdekesek.
Én természetesen végtelen lelkesedéssel tudok beszélni a saját témámról – de mennyi ebben a professzionalitás? Egyelőre nem sok. Azonban most elkezdtük megtanulni és egyúttal a gyakorlatban alkalmazni a beszédre való felkészülés lépéseit, szóval mindig van házi feladat. De mivel mindenki olyan témát választott, ami valami miatt feladat számára, ezért nem annyira kellemetlen kötelesség, mint inkább valódi felkészülés. Tétje van.
Cetliket használunk. Még a szőnyeg sem elég nagy.
Kedves naplóm!
Folytattuk a gyakorlást. Nagyon szeretem ebben a képzésben, hogy bőségesen van idő megérkezni. Mindenki más élethelyzetből zuttyan bele hétfő este ebbe a körbe, és kell egy kis idő, amíg átállunk. De a trénerünk profi, 100%-osan jelen van, mindenkire a megfelelő módon reagál, minden kérdésünkre válaszol, szóval ez nagyon sokat segít, hogy mi is abszolút ott tudjunk lenni fejben-szívben egyaránt. Folytattuk a gyakorlást, amit elkezdtünk előző órán, közben ki-ki a maga mini-előadásával is halad, hiszen kapunk hozzá elméleti muníciót. Rengeteg mindent végig kell gondolni az elmélet alatt, pörögnek a fogaskerekek az agyunkban, szinte hallani, ahogy csikorog. Most már egyre komolyabbak a házi feladatok, nem lehet elbliccelni, de az az igazság, hogy kedvem is van csinálni. Ilyen pedig elég régóta esett meg velem, hogy alig vártam volna, hogy a házi feladatnak nekiálljak…
Na de mára ennyi a napló.
Kedves titkos napló!
Kezd izgalmassá válni a dolog… vagyis egy hét van, hogy az első nyolc perces etapzárónkat megtartsuk. Lassan, de biztosan közelíteni fog a pánik, legkésőbb a jövő heti alkalom előtt. Szóval jobb lesz, ha nekiállok a házi feladatnak: összerakni magamnak mindazt, mit eddig előkészítettünk. Ami azt illeti, most személyesen is kaptunk tanácsokat, plusz némi játékot az elméleti anyag mellé. Bárcsak időt szánnék rá eleget! De tudod, mit? Fogok. Végre, sok-sok évvel az iskola befejezése után ráéreztem a házi feladatok ízére. Meg arra, hogy mindezt magamért csinálom. És hogy minél többet beleteszek, annál többet veszek ki belőle.
Most már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan teszem a leghíresebb magyar költőt izgalmassá. Rárakódott némi kötelező olvasmány-hangulat… szóval a kihívás adott. Arra pedig ugyancsak kíváncsi vagyok, hogy a többiek mivel készülnek.
Kedves szónokképzés napló!
Hát itt vagyunk: megvolt az első nagy beszédünk. Azt gondolná az ember, hogy bármennyit tudunk beszélni, – miért is kéne amiatt izgulni, mert a kedvenc témámról beszélek 8 percet? Azonban minél többet tanulunk arról hogyan kell rétornak lenni, hogyan kell egy beszédre felkészülni, annál jobban látom, hogy mi mindent nem tudok még. Ami persze nem könnyíti meg a dolgot. Izgultam, na, pedig ezen az alkalmon akár felkészültem, akár nem, elő kellett adnom a beszédemet.
Természetesen nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Furcsa is lett volna, ha rögtön tökéletes! A hibáimból viszont tudok tanulni, ami nagyon előrevivő dolog. Gyakoroltuk a profi visszajelzést is egymásnak, miközben figyeltük egymás beszédét, és újra és újra elámulok: még a legkevésbé izgalmas témáról is kiderül, hogy elő lehet úgy adni, hogy a hallgató fellelkesedjen közben. Még úgy is, hogy egyelőre csak szónokpalánták vagyunk.
Hát ez az értelme.
Megtanulunk egy szakmát (jelen esetben a retorikát), hogy a saját szenvedélyünket hatásosan át tudjuk adni másoknak.