Mi köze az antik mitológiának a szónoklattanhoz? Hogy kerül a holló (korax avagy corvus) csillagkép az égre? És mi köze ennek az antik hollónak a törvényszéki érveléshez?
Dr. Hoványi Mártonnak, vezető retorikatrénerünknek hiánypótló cikke jelent meg a legrangosabb magyar nyelvészeti folyóiratban, a Magyar Nyelvben. A Koraxról szóló tanulmány a magyar Retorikai lexikon egyik hiányzó szócikkét fejti ki: Korax a Kr. e. 5. században élt szicíliai rétor volt, mi több, ő volt a világ első retorikaiskolájának a vezetője — már amiről tudunk. Neki a leghíresebb és feltehetőleg a legjobb tanítványával, Teisziasszal (figyelem, nem azonos a mitikus vak jóssal, Teiresziasszal) volt egy mai napig fejtörést okozó pere a törvényszék előtt.
A szöveg némi bátor kattintgatás után itt olvasható, melynek az első bekezdése következik:
“Ez a tanulmány vissza kíván nyúlni a retorikaelmélet kialakulásáig és ennek kapcsán azt hivatott bemutatni, hogy milyen problémákkal kellett szembenéznie közel 2500 évvel ezelőtt az első retorikusoknak. A cél pedig ezen keresztül az, hogy közelebbről felidézzük a magyar retorikatörténeti szakirodalomban eddig szinte teljesen hiányzó, Korax-féle retorikaiskola világát, ahol a hagyomány szerint a mesternek éppen a legkiválóbb tanítványok egyikével, Teisziasszal kellett argumentatív összeütközésbe kerülnie, méghozzá a bíróság előtt. Miről szólt ez a konfiktus? Első pillantásra a pénzről. Második pillantásra a bíróság előtti meggyőzési lehetőségekről. Két olyan témáról van tehát szó, ami a retorikai stúdiumok és gyakorlatok szempontjából napjainkban is aktuálisnak ígérkezik.”
Az alábbiakban pedig egy rövid interjút közlünk a szerzővel:
Kicsoda Korax, és miért keltette fel az érdeklődésedet?
Siracusai Korax volt, a világ első retorikaiskolájának az alapítója és vezetője. Azért vált izgalmassá számomra, mert minden retorikaiskola története, így a miénk is az ő munkásságával kezdődik. Minden szónokképzésen meg szoktuk tanítani, hogy a Kr.e. V. században Szicíliában indult az a történet, amelynek az aktuális csoportunk tagjai is valamilyen módon a részesei, ahogy a beszédek Korax szerinti, klasszikus felosztását is mindenki megtanulja az általános iskolában (bevezetés, tárgyalás, befejezés) csak éppen a nevét ritkán szokták a pedagógusok hozzátenni a másodikos fogalmazástanításkor. A kutatást azért gondoltam indokoltnak, mert a minden retorikatréner magyar nyelvű bibliájának számító Retorikai lexikonban csak a leghíresebb tanítványáról, Teisziaszról és kettejük híres konfliktusáról van önálló szócikk. Tudtam, hogy a nemzetközi szakirodalomban foglalkoztak Korax alakjával, ezért ástam bele magam, hogy mi az, ami az antikvitás óta tudható róla. Egy poént érdemes előrebocsátani: az sem biztos, hogy létezett…
Mi az, ami a legjobban megragadott a történetben a kutatás során?
Két ilyen mozzanat is volt: az egyik éppen a Korax beszélő név jelentése, amely a görögben hollót jelent és ennek alapján vonható kétségbe a létezése, hiszen egy érveléstechnikai fogás példamondatában eldönthetetlen, hogy személynévi vagy köznévi alakban értendő a Korax szó. Ehhez persze azt sem árt tudni, hogy az ógörög források jórésze csak kapitális betűk írásával működött, hiszen azt volt könnyebb a kemény anyagokra vésni. Emiatt sok esetben eldönthetetlen, hogy egy-egy szó kezdőbetűje nagy vagy kisbetűs. A másik mozzanat pedig a tanítványával folytatott per során Teisziasz válasza, amely egy igazi érveléstechnika csemege.
Miért fontos számunkra egy két és fél évezrede élt mester-tanítvány viszony?
Ha önző módon magunkra gondolok, akkor azért, hogy már előre parázzunk: aki átveszi a Retorikaiskola vezetését tőlünk, tuti be fog perelni minket vagy mi őt… Ezért nem szabad delegálni vagy nyugdíjba menni soha! A viccet félretéve, ha tényleg létezett ez a mester-tanítvány viszony, akkor a retorikatörténeti tanulságok közül talán azt a tudásbővítést érdemes kiemelni, ahogy a görög retorikaelmélet egyik alapvetéseként a beszéd részeinek a bővülése hogyan ment végbe kettejük között. Teisziasz Korax vállára állva tudott teoretikusan továbblépni. És az is figyelemre méltó tény, hogy a retorika akkor tudott virágba borulni, amikor a zsarnokságot demokratikus berendezkedés váltotta fel, helyet adva ezzel a meggyőzésnek. Cserébe a külső erőszaktétel megszűnése, a belső viták lehetőségét fokozta. De ott már rábízhatjuk magunkat a retorikai tudásra, ami éppen elég a nyugalom megőrzésére.
