Lehetnének ezek is a legidegesítőbb nyelvtani hibák, vagy akármelyik másik három. Miért éppen három? Miért nem öt? Vagy tíz?
Kifejezetten remélem, hogy nem csak a kattintásvadászat hozta ide az Olvasót. Vagy az, hogy elégedettséget érezzen afelett, hogy az említett hibákat elkerüli. Nem az a kérdés, hogy melyik a legidegesítőbb, hanem hogy valójában miért idegesítenek minket a nyelvtani hibák?
Két véglet van, ugyanis. Az egyik karakter éles szemmel észreveszi a nyelvtani hibákat, sőt, még az elgépeléseket is. Jellemzően szóvá is teszi azokat. Ő a helyesírás őre, és időnként ostobának nézi (vagy titulálja) azokat, akik megbotlanak. A másik karakter az, aki az előbbit nyelvtannácinak hívja.
És akkor most, egyszer és mindenkorra tisztázzuk. Nem ostoba (sőt, érvelési hibát sem követ el) az, aki helyesírási hibát vét. És nem nyelvtannáci az, aki törekszik a nyelvtani szabályok betartására és erre másokat is meghív.
Távlati célokról van itt szó, amelyek közösek. A beszélt és a leírt nyelv attól működik, hogy egyezményes keretei vannak, mert így értjük meg egymást. Igaz, hogy ezek a keretek, a szabályok időnként változnak, de a változások lassan, alapos megfontolás után mennek csak végbe.* Szóval, mielőtt ostobának vagy nyelvtannácinak bélyegeznénk valakit, gondoljunk arra, hogy egymás megértése közös célunk és inkább ezt fejezzük ki. Segítsük azt, aki nincsen birtokában minden szükséges tudásnak és fogadjuk el, amikor minket javítanak ki.
Retorika Kapitányként küldetésem, hogy nyelvtani edukációt is nyújtsak azoknak, akiket ez érdekel, így azért mégis összeszedtem néhány gyakran elkövetett nyelvtani hibát, hátha ezután kevesebbszer találkozom majd velük.
Gyakori nyelvtani hibák
1. Muszáj
A muszáj azt jelenti, hogy valaminek meg kell történnie. A német muss sein (kell lennie) kifejezésből ered. Szemmel láthatóan nincsen köze az ly-hoz, talán innen könnyebb megjegyezni. A j és ly témája sokakat felzaklathat, gyerekkori sebeket téphet fel. Mégis, érdemes képben lenni a jelenlegi helyzettel, például ezt a cikket elolvasva.
2. Egyenlőre-egyelőre
Ez két külön szó. Persze hasonlítanak, de mást jelentenek.
Egy egyenlet két oldala lehet egyenlő, az eredmény kijöhet egyenlőre.
Az egyelőre pedig azt jelenti, hogy jelen pillanatban, éppen most. Könnyű megjegyezni, ha arra gondolunk, hogy „egy (ideig), előreláthatóan”. Nincs benne n betű.
3. Lesz
Attól még, hogy sokszor az sz hangot hosszan ejtjük, a lesz rövid sz. Kész.
4. December 24-én
Nem kell pont. Pont. A dátumok helyesírásával kapcsolatban itt érdemes szétnézni, sőt, ha bizonytalanok vagyunk, akkor bátran keressük ezen az oldalon a helyes változatot. Nem ciki segítséget kérni az MTA Nyelvtudományi Intézetétől. Sok hasznos oldaluk van!
5. Kivitelezés, beruházás, befektetés és társaik
Az igekötők sok gondot tudnak okozni. Különösen az el nem váló igekötők. Ezek típusairól, működéséről itt található egy részletes leírás, érdemes elolvasni.
Egy kiegészítést szeretnék tenni, ami az igekötőkhöz csak lazán kapcsolódik, de talán elfér itt. Ez az az eset, amikor egy szó elégtelen ismerete miatt használunk igekötőt. Például a beimportál, a kiexportál, a ledegradál, a kiszelektál vagy a beinvesztál. Ez arra utal, hogy nem vagyunk tisztában az adott szó jelentésével, így érdemes törekedni a pontos használatra.
6. Központozás
Csak egy példát szeretnék hozni arra, hogy a központozás akár élet-halál kérdése is lehet, Merániai János esztergomi érsek leveléből:
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.”
Vajon egyetért a merénylettel vagy sem?
Egyelőre elég ennyi, aztán meglátom, hogy van-e szükség további tisztázásokra. Addig is: helyes írást és helyes beszédet kívánok mindenkinek! És persze el is várom!
* A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy egy másik megközelítés szerint nem jó út a helyesírás előíró funkciójára építeni, mivel a nyelvi változás egy neutrális folyamat, amibe nem szabad beleszólni.
Teljesen egyetértek, hogy ez nagyon fontos kérdés. Persze lehetne mindent kiejtés szerint írni, kézzel enni, másikat lehülyézni, de nem ez kell legyen a cél. Sose felejtem el, mikor a gimnáziumban cukrászda helyett cukrázdát írtam és a tanár szó nélkül csak rámutatott. Még ma is emlékszem, hogy egész nap ez járt a fejemben. Az sem volt semmi, mikor egy hivatalos levélben többször írták, hogy tuljadonképen (így, egy p-vel) és napokig mindenki ezen nevetgélt.
Nagyon köszönöm, ha legközelebb is kapok ilyen ismertetést.
Ebből azt a következtetést vonom le, rosszak a szabályok. Felesleges ugyanazt a hangot kétféle betűvel jelölni.
A lesz esetében pedig nem követi az írásmód a beszélt nyelvet, erre számos példa van még.
Teljesen felesleges ilyen logikátlan buktatókkal nehezíteni az írásbeli kommunikációt, egyszerűen korszerűtlen az írásunk.
Az egyelőre esetén, annyiban más a helyzet, hogy itt két teljesen más jelentésű szavakról van, szó, legfeljebb hasonlítanak egymásra.
Engem a nagyon gyakori, igekötők helytelen egybe-, ill. külön írása idegesít. Pl bekell látnia, helyesen 3 szó, mivel ugye a BE a LÁTNIÁ-hoz tartozik. Vagy a Google miatt is sokszor különírt be látja.
Amit mostanában sokszor olvasok, az a kérdőjel hiánya, miközben az illető kérdést tesz föl, de a mondat végén pont vagy felkiáltójel van! Egyre több helyen látom a ” mellett” szót 1 t-vel írva. Először azt hittem, hogy elírás, de most már nagyon sokszor látom ugyanezt. A mondat értelmezés is sokszor katasztrófális, mert a fogalmazás miatt nem egyértelmű, amit mondani akar. Pl. “ugyanaz a férfi mondta…, “de “ugyan az a férfi mondta, hogy…” a két mondat mást jelent, ha külön vagy egybeírjuk az ” ugyan” és az “az” szavakat.
Én a legbosszantóbbak közé sorolnám a “miatt” és a “végett” nem megfelelő használatát is. Az egyik okhatározó, a másik célhatározó. Azért nem megyünk sétálni, mert esik az eső, vagyis az eső miatt. A jobb nyelvismeret végett nagyon jónak érzem ezt a fórumot, vagyis a jobb nyelvismeret céljából (érdekében).
Engem az e betű kérdésként való helytelen használata zavar a legjobban: nem-e tudná….nem-e lehetne stb. Helyesen nem tudná-e , nem lehetne-e stb.