Retorika Kapitány remetesége

Retorika kapitány remetesége

Magányosan és lassan teltek Retorika Kapitány napjai. Önkéntes száműzetésben élt már évezredek óta. Szerencséjére a bolygó, amely otthonául szolgált, kifogyhatatlan betűtészta-lelőhelyekkel rendelkezett, így legalább az éhségét csillapítani tudta. Bár, az igazat megvallva, általában inkább csak pöckölgette, piszkálgatta az ételt maga előtt. Szörnyen unta már a remeteséget, de túl büszke volt ahhoz, hogy visszatérjen anyjához, Rhétorikéhez.

Egy napon – amely első ránézésre teljesen olyan volt, mint bármelyik másik – hirtelen éles, süvítő hang támadt, és egy ragyogóan világos fénycsóva húzott el a Kapitány feje felett. Beleejtette a kanalát a betűtésztából kirakott József Attila vers második versszakába, majd a következő pillanatban felpattant és az elszáguldó jelenség után iramodott. Egy tisztáson érte utol a különös valamit, de az olyan fényes volt, hogy el kellett takarnia a szemét. Kisvártatva alábbhagyott a sugárzás és Retorika Kapitány előtt egy magas, erőteljes, kigyúrt hasfalú alak bontakozott ki.

Anélkül, hogy vállai megemelkedtek volna, egy mély, tökéletesen kivitelezett lélegzetvétel után előlépett a jövevény és zengő, de mégis bársonyos hangon így szólt:
– Üdvözöllek! Ha nem tévedek, Retorika Kapitányhoz van szerencsém.
A megszólított eleinte nem jutott szóhoz, hiszen már sokezer éve egy hang sem hagyta el a száját. Hal módjára tátogott néhányat, majd megadta a választ:
– Igen, én vagyok az.
– Nagyon örvendek! Még nem volt szerencsénk egymáshoz, én Costoabdominalis Generális vagyok!
A Kapitány megrökönyödött arckifejezését látva Costoabdominalis Generális nem lepődött meg, hogy nem érkezett válasz, inkább folytatta.
– Gondolom nem érted, hogy mit keresek itt. Mióta elhagytad a Földet, rengeteg minden megváltozott. Emberek népesítik be a bolygót és beszélnek egymással! Mivel azonban nem igazán foglalkozott velük senki, eléggé nagy a gond. Rhétoriké sokszor sír mindazért, ami történik. Ő már elvesztette a reményt. Engem küldött érted, mert azt gondolja, hogy csak te segíthetsz! Most nincsen időm mindent  részletesen elmagyarázni, a lényeg, hogy szükség van rád! Azonnal velem kell jönnöd!
Nem várt választ, megragadta a még mindig zavartan pislogó Retorika Kapitányt és kilőtt vele az ég felé…

A következmény

Retorika Kapitány eredettörténete csak akkor tud teljes egészében napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük