Retorika Kapitány nem ebből a világból származik. Tulajdonképpen tértől és időtől függetlenül létezik. Az első írásos nyom a görög mitológiáig vezet vissza minket. Eszerint a tizenkét titán közül Rhea-nak, az olümposzi istenek anyjának, Kronosz feleségének volt egy eltitkolt lánya. Ő volt Rhétoriké. Az apa nem más volt, mint Koiosz, a kérdezés titánja. Erre az afférra emlékezik az a mai kifejezésünk, hogy retorikai kérdés. Kronosz éktelen haragra gerjedt, amikor megtudta, hogy a hites felesége hűtlen lett hozzá, ezért időtlenséggel átkozta meg Rhétorikét. A soha el nem múlás terhe – mint utóbb kiderült – nem csak Rhétorikét, hanem az utódját is súlytotta. Retorika Kapitány ugyanis nem más, mint Rhétoriké halhatatlan gyermeke. Az igazi neve a homályba vész, a legtöbben már csak így ismerik. Soha nem akart utódokat, mert meg akarta kímélni őket az örökkévalóságtól, így nem is születtek gyermekei.

Követői azonban szép számmal akadtak. Közülük sokan nagy nevet akartak szerezni maguknak, hogy évszázadokig emlékezzen rájuk az emberiség. Sajnos ők nem tudták, hogy nem az lesz messze földön híres, akinek nagy a szája, hanem aki megfelel a “vir bonus”, a jó ember eszményének. A jó emberek közül kerülhetnek ki a rétorok, Retorika Kapitány igaz leszármazottai, még ha nem is vér szerintiek. Nekik viszont, éppen a vérvonal megszakadása miatt, már nem adatott meg az, hogy könnyedén bánjanak az idővel. Nem hiába küzd sok szónok azzal, hogy időben befejezze az előadását. Ebben legfeljebb csak megközelíteni tudják Retorika Kapitány szintjét, a tűpontos időkezelést, no meg az időtálló mondanivalót.

Retorika Kapitány eredettörténete akkor tud napvilágra kerülni, ha elegen dolgozunk a választékosabb beszéden. Ennek érdekében minden hónapban közzéteszünk egy kihívást a Retorikaiskola hírlevelében. Segítsen neki Ön is!

A harmadik részhez kattintson ide!