Az Oxford-típusú vita egyike a világszerte ismert formalizált vita-stílusoknak. Az eredet 1823-ra nyúlik vissza, amikor megalapították Oxfordban az egyetemi klubok egyikeként az Oxford Uniont. Azóta miniszterelnökök, Nobel-díjasok, egyetemi hallgatók és művészek egyaránt vállalkoztak arra, hogy ennek a klubnak a falai között felszólaljanak.

Az itt megrendezett vitáknak több típusa van, az egyik klasszikus a csütörtök esti vita, de trimeszterenként visszatér többféle szabállyal, egy-egy alternatív formája is az Oxford-típusú vitáknak. A vita terme sok szempontból tükrözi a brit Parlament Alsóházának elrendezését, ahogy a formális viták kultúrája és szabályrendszere is kölcsönösen hatott egymásra az Oxford Union és a Parlament között. Az oxfordi viták helyszínének például Winston Churchill adományozta azt a dispatch boxot, ami hű mása a Parlamentben találhatónak. Az Oxford-típusú viták során a felek black vagy akár white tie dresscode szerint öltözködnek, ezzel is megadva a közönségnek, az ellenoldalnak és magának a vitának is a tiszteletet.

A berendezésnél is fontosabb, hogy a vitakultúra és az eszmecserék nívóját hivatott emelni az a gyakorlat, amit az Oxford-típusú viták képviselnek. Alapelve ezeknek a vitáknak a keretek megtartása mellett a vitapartnerek kölcsönös tisztelete és az érvek precíz használata.

Az Oxford-típusú vita menete a következő lehet:

1. Minden vita azzal veszi kezdetét, hogy a vita elnöke köszönti a jelenlévőket, ha szükséges ismerteti a vita szabályait és elmondja a tételmondatot, amiről az este során vitázni fognak a mellette (pro oldal) és az ellene (contra oldal) érvelők.
2. A közönségnek döntő szerepe van a vitákban, ezért elsőként a tételmondatról őket kérdezi meg az elnök, milyen arányban vannak mellette, illetve ellene a közönség soraiban ülők avagy vannak-e, akik még nem tudják eldönteni. Ezt az adatot feljegyzik és a vita végén újból megkérdezve a közönséget az dönt, hogy milyen arányban változott a hallgatóság véleménye.
3. Ezt követően nyílik meg a vita, amit a pro oldalon álló 4 személy folytat a contra oldalon álló 4 személlyel. Mindegyik vitázónak a saját oldalán belül a sorrend alapján pontos helye és ezzel feladata is van. Az oldalt a pro oldal első képviselője kezdi, aki a tétel megismétlése mellett köszönti a pro oldal nevében a megjelenteket és bemutatja a contra oldal képviselőit. Ugyanezt megteszi a következő beszédet tartó contra oldal képviselője is, csak a pro oldalt mutatva be.
4. Minden vitázónak 7-7 perce van, amiből az első 1 és az utolsó 1 perc védett időnek számít. Ekkor nem lehet kérdést intézni hozzá. A fennmaradó 5 percben a másik oldal képviselői felállva jelezhetik, hogy ha információt kérő kérdésük van, amire az aktuális mondat befejeztével reagálnia kell a beszédet tartónak: fogadja a kérdést vagy nem fogadja.
5. Az elnök ügyel az időkeretek és a vita szabályainak betartására.
6. Miután mind a 8 beszéd lezajlott, a közönség kérdéseket intézhet a vitázó felekhez, amire az utolsó contra és pro oldali képviselők válaszolnak saját oldaluk nevében összesen legfeljebb 4 percben. A válaszokat a contra oldal kezdi és a pro oldal zárja.
7. Új szavazás következik a hallgatóság részéről, hogy változott-e a vitás tételről a véleményük vagy nem. A változás arányában dől el, hogy melyik oldal képviselői voltak aznap este a sikeresebb vitázók.

Hazánk vitakultúrájának fejlesztésére számos klub alakult napjainkra Magyarországon akár magyar, akár angol nyelven, amelyek rendszeres vitáikkal éltetik a formalizált viták, így akár az Oxford-típusúak által az eredeti célkitűzést. Retorikaiskolánk az általános retorikakurzusai közül az alapozó szinten elsajátított érveléstechnikára épít, amikor haladó szinten, a Kiváló szónokképzésen az Oxford-típusú vitára készíti fel hallgatóit.

Pej András retorikatréner a Kossuth-szónokverseny kiadványában írt szaktanulmányt Az oxfordi stílusú formalizált viták retorikája címmel, ajánljuk minden érveléstechnika és vitakultúra iránt érdeklődő olvasónknak.

“Vajon mit szólnának hozzá napjaink egyetemi hallgatói, ha nem lenne módjuk közéleti, politikai vagy vallási témákban beszélgetni egymással? Vélhetően nem vennék jó néven. Az 1800-as évek Oxfordjában az oxfordi egyetem tanulóinak feltett szándékuk volt, hogy létrehoznak egy helyet, ahol szabadon folyhat az eszmecsere. Erős késztetésük oda vezetett, hogy 1823-ban megalapították az Oxford Union Societyt.”

Forrás: Oxford Union